Magyarság, 1932. április (13. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

A pénzügyminiszter szerint az ország lakossága nincs eladósodva Majd arról szólt a pénzügyminiszter, hogy a közvéleményben téves nézetek vannak el­terjedve a lakosság eladósodottságáról. Azt állítják, hogy az országban 10 százalék a hi­telező és a lakosság 90 százaléka adós. A valóság szerint a mezőgazdaságból csupán 40 százalék az a réteg, amely egyáltalán el van adósodva, 60 százalék azonban teher­mentes és ez az ország erőtartaléka. A 40 százalékból is csak egy kis rész az, amelyre azt lehet mondani, hogy nyakig el van adó­sodva. Azt a pénzügyminiszter is elismerte, hogy az aratás utánig igen nehéz idők kö­vetkeznek, ezen azonban nem lehet segíteni, mert nem lehet pénzt szerezni. Hitelünk ak­kor lesz ismét, hogy ha teljesen szabad lesz a hitelpiac, amit éppen az adósok érdekében tett védelmi intézkedések ma gátlóan be­folyásolnak és ha nem biztatják az embere­ket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem ha a megtakarított tőke bekerülve a hitelszer­vezetbe, normálisan táplálja a hitelszükség­letet. Végül kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a jövőben folyton sürgetni fogja a Nemzeti Bank kamatlábának leszállítását, amennyiben azt a bank vezetőségének lelki­­ismerete és felelősségérzete engedi. A kereskedelmi miniszter az árak csökkenéséről Ezután Kenéz Béla kereskedelemügyi mi­niszter tájékoztatta az értekezletet az árala­kulás kérdéséről. Minden igyekezete arra irányul, — mondotta — hogy az egyenlőtlen­séget, mely az ipari cikkek és mezőgazdasági termények ára között fennáll, a rendelkezésre álló eszközökkel enyhítse. Elismeri, hogy az árak diszparitása érthető panaszt és keserű­séget kelt a kedvezőtlen anyagi helyzetben sínylődő társadalmi osztályokban. Gyakran halljuk a panaszt, hogy a westfáliai szén olcsóbb, mint a magyar, holott ennek a kalóriatartalma még egyszer akkora, mint az átlagos magyar széné. Mindenkor figyelembe kell venni a termelési költségeket és ezeknek a leszállítására irányul a racionalizálási moz­galom, amivel ő is komolyan foglalkozik. Az árelemző bizottság feladata nem volt könnyű, de ő mégis jelentős eredményeket állapít meg. Elmondta, hogy jelentős enyhítéseket sikerült elérni az egyes iparcikkek árainál, mert átlagban a fontosabb mezőgazdasági eszközöknél 10—12%, sőt ennél is nagyobb árleszállításokat értek el. A jövőben arra fognak törekedni, hogy az építési anyagok­nál és az elektromos áramnál iж hasonló enyhítéseket érjenek el. Majd a nemzetközi indexszámok összehasonlításával arra a konklúzióra jutott, hogy az 1913-as helyzet­hez viszonyítva a nagykereskedelmi árak indexe Magyarországon 94, míg a többi álla­mokban majdnem mindenütt 100 felett áll. Az életfenntartási költségek indexe az 1932. évi januári állapot szerint az 1913-as viszo­nyokhoz hasonlítva Magyarországon 99, míg a többi államokban mindenütt jóval 100 fe­lett áll. Mindezek az adatok nem légből ka­pottak, — mondotta a miniszter — hanem a nemzetközi statisztikai intézetnek legutolsó jelentéséből valók. Marschall Ferenc szólalt fel a kereske­delmi miniszter előterjesztéséhez s tiltakozott minden olyan beállítás ellen, mintha az agráriusokat az ipari árellenőrzés kérdésében politikai szempontok vezették volna. A gaz­dák nem akarnak senkit kapitulációra szorí­tani, csakis a mezőgazdasági termelés renta­bilitásának kérdése vezeti őket mozgalmuk­ban. Sürgette a további engedményeket a szénnél és kifogásolta, hogy a cementtégla, valamint a mész áránál nem tudott eddig a kormány engedményeket elérni. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter újabb felszólalásában utalt arra, hogy a cement árának leszállítására vonatkozóan az érdekel­tektől határozott ígéreteket kapott. Vág Miklós báró személyes kérdésben szó­lalt fel, utána Zsóry Lajos a mezőkövesdi munkanélküli sommás munkások elhelyezé­sét kérte. Purgly Emil földm­űvelésügyi mi­niszter megnyugtató válasza után Madag Gyula a vasúti és postai tarifa mérséklését kívánta. Kis 15-től kezdődőleg minden ipari, keres­kedelmi és mezőgazdasági gócponton 33 százalékos mérséklést jelentő menettérti je­gyeket fognak kiadni. Vargha Imre pénzügyi államtitkár Létay Ernő felszólalására válaszolva kijelentette, hogy a földhözjuttatottak helyzetén segítő in­tézkedései most készülnek el. — Lukács Béla a dohánytermelők előlegeinek folyósí­tását kívánta. — Vargha Imre pénzügyi ál­lamtitkár megígérte, hogy az előleget a kis­embereknek és azoknak, akik csak kisebb mértékben vannak adóhátralékban, minden további fentartás nélkül kifizetik. A tanácskozást ezzel befejezték, utána pártvacsora következett. Megszűnik. Belvárosi Gipéház PETŐFI SÁNDOR­ UTCA 10. (a főpostával szemben.) Címre ügyeljen ! И */нз serseny artosztatis­sal árusítom a legkitűnőbb minőségű, legdivatosabb (tavaszi) férfi és női luxusdpffi­eti SZABÓ alkalmi árukereskedő Feledékeny vőlegény írta: Nagy Dániel Petrinyit mint világcsavargót indítot­ták útnak Törökországból, zsupplevéllel. Átlökdösték néhány országhatáron s mi­kor végül a magyar csendőrök átvették, megölelt egy közelibeeső távirdaoszlopot s elkezdett sírni. A csendőrőrmester em­berségesen kezelte Petrinyit, bevezette az irodába, leültette: — Ne sírjon, kérem, maga már nem gyerek. Majd gondoskodom, hogy kapjon valami ennivalót, aztán vonatra ül és hazamegy a szülőfalujába. Hány éves? — Huszonnyolc — mondta Petrinyi s vörös szemeit földresütötte s ugy nyom­kodta egy piszkos, keleti zsebkendővel. — Miért visel a karján gyászfátyolt? — Ez a menyasszonyom emléke. Őt gyászolom már öt éve és gyászolni fo­gom, amíg ez az átkos élet tart. — Mikor halt meg a menyasszonya? — Öt éve, kérem. Kerek öt évvel ez­előtt, május tizedikén. — Ugy szerette? Miféle lány lehetett? — Az, kérem — szepegett Petrinyi —, gyönyörűszép, karcsú leány volt, úgy hittük: Feixmann Borbála. A haja olyan volt, mint az emlő arany. Szeretett en­gem nagyon, de én is szerettem. Azt hi­szem, ennél nem kell nagyobb bizonyí­ték, ahogy én kinézek, öt esztendeje hor­dom a lelkemben ennek a szerelemnek poklát s nem is próbálok rá orvosságot találni. Öt év óta mindennap megevett belőlem egy darabot, ronccsá harapdálta az idegeim, a csontom, a lelkem. Sőt, amint látni tetszik, ronggyá tépte a ru­hám, behintette féreggel, szennyel, le­faragta lábamról a cipőt, megnövesztette a szakállam, kezembe adta az alkoholos poharat, mindent felfalt, mindent meg­ölt bennem, csak a gyászt hagyta meg a szívemben és ezeket a kiapadhatatlan könnyeket. Ezt a szalagot a karomon , ezt a fáradt testet, ami tele van fájdalom­mal, mint egy koporsó. — Na, nézze, Petrinyi — mondta az őrmester —, itt hoznak egy tányér le­vest, egye meg szépen, talán megnyug­szik. Az irataiból látom, maga főiskolát végzett ember, szánalomraméltó, hogy így elzüllött. — Csak rajtam múlott — mondta Pet­rinyi. — Más ember, ha ilyen végzetesen szeret, öngyilkos lesz. Én nem lettem, én viselni akartam ezt a fenséges kint s amerre húzott, én mindig utána enged­tem. Mást nem is igen csináltam. — Egyen csak szépen, ugy is beszélhet. Miben halt meg az ideálja? — A menyasszonyom — javította ki Petrinyi s félretolta a leveses tányért. — Nem eszem — mondta —, nem ízlik. Inkább egy korty italt, ha kaphatnék. Megszoktam naivan, hiába. Eltemettem magam az alkohol alá — azóta. Az em­berek ezt nem értik meg, kacagnak és gúnyolnak s én, mint a megrugdalt ku­tya, összehúzódva káborgok a falak tö­vében, az országutak szélén. Hová me­gyek, miért megyek, nem tudom. Visz a szívem, veri a hátam, a mellem, mintha korbáccsal hajtanának. Ki is érthetné meg? Sokan vannak ilyenek, menyasz­­szonyok és vőlegények, akik elhullanak a kocsmaasztalok alá s nem tud róluk senki semmit. Néma és sötét regényfigu­rák, királyok, akik egy összeomlott trónt hordanak a lelkükben ... kifosztott, szi­­venütött királyok ... csavargók. Igen, ezt mondják s az ilyen vőlegények s az ilyen eltiport menyasszonyok csak ma­guknak sírnak, befelé hulló könnyel. A menyasszonyom öngyilkos lett s talán ez az, ami örök sebet ütött rajtam, öngyil­kos lett­­ miattam. A szerelme miatt, de a nyomorult, a hitvány mégis én vol­tam. Huszonhároméves, erős, okos fia­talember és nem tudtam feleségül venni. Nem tudtam a kenyér miatt, a lakás miatt. Hitvány kutya voltam, azért. Mi­kor utánam jött Pestre a falunkból, ahol együtt gyerekeskedtünk s együtt vallot­­tuk meg örök, nagy szerelmünket, együtt jegyeztük el egymás szivét egy egész életre, én kijelentettem neki: még vár­jon, még nem vehetem el, mert állásom nincs, kenyerem sincs, lakbérem sincs, ruhám sincs ... nincs semmim, árva, kopott, kivert koldus vagyok az utcán — mondtam neki s elkezdtünk zokogni, ő is, én is. — Pedig azért utaztam fel hozzád — zokogta ő —, mert Tauferhez, a miskolci gazdag henteshez akarnak férjhez adni, s ha te nem segítsz, végem van. — Segíteni? Hogyan segíteni? Fel­­gyűrjem az ingujjam és álljak ki az ut­cára kiabálni: halló, segítség, adjatok nekem egy kis állást, mert inog egy hajó, amely két szerelmes szivet visz — elmerülnek ... szétroppan a hajó — a vizbe fulladunk ... — Nem, ezt nem mondtam, csak érez­tem, háborgott a lelkem, dübörgött, si­­koltott, de nem mondtam, csak sírtam, én is, ő is. Most huszonnyolc éves vagyok, itt a levele a zsebemben, rongyos már az is. Egy roncs az összetört hajóból Ebbe a roncsba kapaszkodom öt év óta s kóvályog az agyam ... persze, leg­inkább, már amúgy is mindig részeg va­gyok. Akkor kellett volna valamit ten­nem, valami elszánt, erőnfelüli svungot adni az evezőlapátnak ... ki kellett volna verekednem egy darab kenyeret, akár­hogy is, hanem gyáva kutya voltam. El­szaladtam valami kölcsönt felhajszolni, hogy visszakisérjem a szüleihez s mikor pénz nélkül, sápadtan, megsemmisülve benyitottam nyomorult lakásomra, ő már nem volt ott, csak ez a levele. Tessék olvasni, egy kicsit még látszanak a papí­ron a halálos betűk ... „Isten veled, egyetlen boldogságom — írta —, ha nem vehetsz nőül, én eljegyzem magam a ha­lállal. Ne keress soha, öngyilkos lettem, a sorsom a Duna hullámaira bízom. In­kább a halál, mint Taufer hentes, ugy­e? Ne feledj el, gondolj reám, a hullámsír­ban is!“ Petrinyi ráborult a piszkos kis levélre, sirt hangosan! — Nézze, Petrinyi — szólt az őrmes­ter —, én sajnálom magát, nem akarok, de nem is tudnék magának tanácsot adni. Itt van egy pengő, fogadja el útra­­valónak. Egy csendőr mindjárt felül ma­gával a vonatra és hazaviszi. A szülei élnek? — Nem, nem élnek. Hiszen ha éltek volna, talán minden másképp történt volna mégis. De amikor Borbála levelét megtaláltam a lakásomon ... jobb erről már nem is beszélni. Kiszaladtam az országból, öt évig futkostam, amerre a véletlen vitt s ma: itt vagyok. S már ott sem volt, szegény... föltet­ték a vonatra s hazatoloncolták falujába. Ott már nemigen ismerték, de valamit mégis hallott öngyilkos menyasszonyáról s két vagy három hét alatt elvergődött Miskolcra. Ott elment Taufer henteshez, azért, hogy szafaládét vegyen. Kikészített húsz fillért és szafaládét kért. Adtak neki szafaládét s elment kifizetni a kasszái­hoz. A pénzt szépen letette a márvány­­pultra, aztán odanyúlt a bal karjához, le­tépte róla a gyászszalagot, belecsavarta a szafaládét s odadobta a hentesné ar­cába. A széles, kövér hentesné a szívé­hez kapott, valamit mondani akart, de Petrinyi már kint volt az utcán. A város szélén megállt, leült egy kilométerkőre, a fejét lelógatta* a mellére, a csavargó­sapkát a fején feljebb tolta s kicsit meg­vakarta a bal fülét. — Erről egészen megfeledkeztem —* mondta. — Erre az egyre soha nem gon*­doltam. Tudniillik, hogy Borbála Ivett mégis jobbnak látta győzni el magát. De már elkésett, a hajó összetold s­a csakugyan elmerült. Mikor a kilométerkövet indult az országúton, mint dalt kutya. Lassan, lelógó gyanó térdekkel. Azt sem megy. Nem is érdekelte. , Ment, szegény, amerre a szél futta.,­ a Duna he* Tauferrel je* megunta, elm egy megrugi fejjel, rogy, tudta, merre! Nálunk olcsóbb a vasút, mint más államokban Kenéz Béla kereskedelmi miniszter válasza szerint a vasúti tarifák a személyvonatokon ma olcsóbbak, mint békében és olcsóbbak, mint Európa bármely államában. A gyors­vonatoknál csak Románia és Szerbia olcsóbb bizonyos vonatkozásban, különben minden más állam drágább tarifával dolgozik. Ápri­ A támogatás megvonásával félbeszakadnak Eger várá­nak feltárási munkálatai Eger, március hó Talán egyik magyar várhoz sem fűződik annyi hagyomány és történelmi emlék, mint Eger várának romjaihoz. A monda külön­böző földalatti folyosókról, valóságos város­részekről beszél, amelyek Dobó István hires várának romjai alatt húzódnak. A romok fel­tárásának komoly munkájához csak a leg­utóbbi időkben fogtak hozzá. A feltárást Pá­losi Ervin dr. egri jogakadémiai tanár és Pa­taki Vidor dr. ciszterci rendi tanár kezdték meg 1924 őszén, miután Pataki Vidor éve­ken át kutatott a különböző külföldi levél­tárakban, ahol sikerült is megtalálnia Eger várának egy, a XIV. századból, tehát Dobó István hősies küzdelmét messze megelőző időkből származó eredeti térképét. Az alap­rajz adatai nyomán háromévi küzdelmes munka és minden jelentős anyagi támogatás nélkül, nagyrészt a lelkes cserkészfiúk segít­ségével, sikerült a két tanárnak komoly ered­ményeket elérni a romok felkutatása körül Ma már nagy részükben feltárták a csodá­latos földalatti védelmi folyosókat s a neve­zetes hadtörténeti emlékek azt bizonyítják, hogy hazánkban már a közapszázadokban, a nyugati nemzetekével tel­jesen egy színvonalon álló, fejlett hadtechnikája fejlődött ki a vár­­védelemnek. Napvilágra kerültek Bornemissza Gergely híres cserépből gyártott kézigránát­jai, az egri küzdelem hőseinek csontjai, tel­jesen ép török hadisírok, kisebb-nagyobb kaliberű ostromágyúgolyók, hatalmas láncos lövedékek és sikerült teljesen kiásni az egri Vár egyik ágyúját is. A gazdag hadtörténelmi emlékeken kívül rendkívül sok értékes kultúrtörténeti kincset is eredményeztek az ásatások. Tisztán látha­tók az épületmaradványok között egy hatal­mas katedrális romjai; a katedrális történelmi adatok szerint, 1170—90 között épült és a tatárjárás korában pusztult el. A két kutató megállapította, hogy a székesegyházat 1242— 1260 között királyi és püspöki segítséggel kezdő gót stílusban kijavították, Zsigmond király idejében pedig Európa egyik legszebb gót katedrálisa emelkedett a magasba a mai romok helyén. A későbbi restaurálásokat Mátyás király idejében Hyppolit püspök fe­jezte be 1495 körül. A kutatók feltárták már a katedrális déli mellékhajóját, a kereszt­­hajóját, a két sekrestyét, valamint a Hunya­diak korából való gótikus tornyát. A romok olyan képzőművészeti sajátosságokat mutat­nak, amelyekből, ha a később dúló háborúk nem jönnek közbe, kifejlődhetett volna a nyugati ízlésformáktól eltérő, magyar építé­szeti provincializmus, ami a magyar építke­zés akkori magas színvonala mellett szól. Pálosi Ervin és Pataki Vidor esztendőkön­ át mindössze öt-hatezer pengő rendelkezésre álló összeggel folytatták a feltárás munkáját, legutóbb azonban a hivatalos helyről kapott csekély támogatást is megvonták; adósságok hárultak az egri várra, amelynek gazdája nem lévén, azok a két kutató nyakába sza­kadtak. A további feltárási munkálatokhoz a kutatóknak még öt-hatezer pengőre lenne szükségük, hogy a fejtett kincsekből felszínre hozzák a hősi múltnak Európaszerte ritkán található, szép maradványait. Ezért úgy a hivatalos köröknek, mint a műemlékek fel­tárásával és karbantartásával foglalkozó szerveknek mindenképpen biztosítaniuk kell azt az aránylag csekély összeget, amelyre okvetlenül szükség van, hogy a most már leggazdagabbnak mondható magyar mű­emlék feltárása félbe ne szakadjon. 1932 április­a. péntek Értesítem a­­ vevőközönséget, hogy betegségem folytán a közel egynegyed évszázad óta fennálló vászon és lettérz­nemű üzletemet kénytelen vagyok feloszlatni Az árusítás gyors keresztülvitele érdekében шашеубего olcsit áram RitHa aSHaiBin­i márkás finom asztalneműek, vászonáruk, törülkö­zők, ágyneműek, lepedők, fehérne­­müek, teljes kelengyék еЗбпуЗз Vásárlására тшшшт I. IV., Kecske­méti­ utca 9. Berendezés eladd, ю

Next