Magyarság, 1932. június (13. évfolyam, 119-144. szám)
1932-06-01 / 119. szám
z iskoláinkon, de nem tudunk elhelyezkedést biztosítani nekik. A kultuszminiszter beállított egy tételt a költségvetésbe a magyar dal népszerűsítésére, helyesebb volna, ha megélhetést nyújtanának a népnek. A volt kultuszminiszter példája legjobban igazolta azt, hogy közgazdasági tudás nélkül az állami élet egyetlen terén sem lehet eredményeket elérni. A költségvetést nem fogadta el. A n dre e 111 Károly felszólalásában kifogásolta, hogy a művészeti célok támogatására keveset irányoztak elő. A költségvetést elfogadta. Beck Lajos színházi kérdésekkel foglalkozott. Kócsán Károly a taníták szomorú helyzetéről, továbbá az egyházközségi iskolák fenntartásának nehézségeiről beszélt. Csődbe kerül a népoktatás, ha megoldási módot nem találnak. Nem folyik be az egyházközségi adó. A hátralékok nagy része majdnem behajthatatlan. A költségvetést elfogadta. WIBHESII. 1932 június 1, szerda Eckhardt Tibor az elnyomott ifjúságért Eckhardt Tibor a következő szónok. Az állásnélküli diplomás ifjúság ügyével foglalkozik. Ez a kérdés nagy horderejű és eddig rendkívül el is hanyagolták. Kétségbeejtő helyzet az, mikor egy nemzet a maga fiatalságát feleslegesnek, vagy éppen a nemzetre hovatovább veszélyesnek kezdi minősíteni. Ha a magyar fiatalság a munkanélküliségnek, a kenyörtelenségnek tökéletesen kiszolgáltatott helyzetében az erkölcsi züllésnek válik perdíjává, akkor tényleg veszélyessé válhat,ik ezért kell konkrét megoldási lehetőségeket keresni. (Úgy van! A Ház minden oldalam) A mostani trianoni helyzetben kétszeres jelentősége van a fiatalság megbecsülésének, mert nemcsak az ifjúságnak van szüksége arra, hogy a nemzet törődjék vele, de legalább olyan mértékben szüksége van a nemzetnek is a fiatalságra, amely közelebb áll a mnai kor vajúdó, rettenetesen nehéz, komplikált és újszerű problémáihoz. Minden fejlődni, boldogulni akaró ország az erő kultuszában szokta keresni a maga fiait, nem pedig az öregség és paralízis kultuszában, amint ez nálunk számos vonatkozásban jelentkezik. Nem akar az öregekről tiszteletlenül beszélni, mert nekik is megvan az értékük és a jelentőségük, elsősorban a tanácsadás terén, a munka elvégzését azonban a fiatal erőkre bízná, mert dolgokat előrevinni a fiatalság motorikus ereje nélkül nem lehet, így van ez mindenütt Európában és csak nálunk fordul elő, hogy negyven—ötvenéves kopaszodó emberek még mindig mint fiatalság szerepelnek és a munkanélküliek kálváriás útját járják. Ezen a téren lényeges változást kell követelni, megteremtve az állásnélküli főiskolát végzett diplomás emberek elhelyezkedésének lehetőségét. Szüntessék meg az álláshalmozásokat Eckhardt Tibor. Mintegy tízezerre becsüli az állásnélküli, főiskolát végzett diplomás ifjúság számát. Ennek a kérdésnek a tárgyalására egy országos bizottság alakult, amely felfogása szerint rendkívül alkalmas arra, hogy politikamentesen, tisztán az ügy érdekében vigye előre a kérdés megoldását. Nem új állások kreálására törekszik ez a bizottság, hanem tisztán ennek az égető kérdésnek a gyakorlati megoldására. Sem egyéni, sem pártpolitikai pecsenyét ebből a diáknyomorból és a főiskolai nyomorból sütni senkinek sem szabad. Felhívja a minisztert arra, hogy a bizottság javaslatát vegye tárgyalás alá és Illés Józsefnek adja meg azt a jogkört, amely szükséges ahhoz, hogy eredményesen tudjon eljárni. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egyesek állásokat halmozzanak akkor, mikor a társadalom jelentékeny része teljesen munka nélkül van. A fővárosnál az első összeírásra már hétszáznál több állást találtak, amelyeket dupla, tripla és négyszeres álláshalmozások révén töltenek be, legalább ezerötszáz álláshalmozást lehetne csak a székesfővárosi adminisztrációban megszüntetni. Hogyha ezekből a köz javára ötszáz felesleges állást meg is szüntetnek, még mindig marad ezer olyan állás, amelybe mást kellene betenni és ahol a magyar fiatalság állásnélküli tömegeit lehetne elhelyezni. Ugyanezt az elvet vihetnék keresztül az állami adminisztrációban is. Több ezerre lehet becsülni azoknak az állásoknak számát, amelyek az álláshalmozások radikális megszüntetése esetén hozzáférhetők lennének. Pintér László: Három-négyezer ilyen állás van. Rámutat arra, hogy a bíróságoknál és a MÁV-nál a munkaerőknek rendkívül irracionális felhasználása folyik. Az alacsony fizetési osztályok egészen népitlenek, szemben a felsőbb fizetési osztályokkal, amelynél zsúfoltság mutatkozik. Az államnak is érdeke, hogy új tisztikar nevelődjék, mert fiatalkorban kell a nevelést elkezdeni és nem negyven évig koplaló, félig-meddig a bolsevizmus karjaiba kergetett fiatalságot kell azután egy elembend őre is az államnál elhelyezni. (Úgy van! — a Ház minden oldalán.) Meg kell mondani azt is, hogy a fiatalságnak a városokban való torlódása egészségtelen tünet. Ebben a tekintetben különben a közoktatási rendszer is hibás, mert a fiatalságnak nincs meg az a felkészültsége, amelylyel a falu problémái tekintetében rendelkeznie kellene. Az agrároktatásnak be kell vonulnia a magyar iskola minden típusába, nemcsak a polgári iskolába, hanem az elemi oktatásba is. Hunvady Ferenc gróf: Szövetkezeti tanszék még most sincs, pedig szükséges lenne! Eckhardt Tibor kifejti, hogy nem lehet eredményes politikát Folytatni a Duna völgyéljen a latin—görög műveltséggel. A fiatalságot nem tanítják arra, hogy tótok, románok, horvátok is vannak a világon. Nuna ad . Ferenc gróf: Meg kell tanulni horvátul! Eckhardt Tibor hangoztatja, hogy a szomszéd népek nyelvét kell tanítani az iskolákban, tekintet nélkül arra, hogy jó barát-e vagy ellenség. H n n ¦ ad.̋ Ferenc gróf: Jobb lett volna Bukarestben Csinálni kollégiumot. R а к О V s z к у Tibor: Vagy Pozsonyban! Eckhardt Tibor a diplomás és a hivatalnokoskodó nőknek azt mondja, hogy: vissza a családhoz. Az 1920. évi népszámlálás szerint a közszolgálati alkalmazottak ötvenöt százaléka nő volt. Nem mondja azt, hogy a nők ne tanuljanak, de tény az, hogy minden nő, aki közpályán van, elveszi egy férfinak kenyerét és egy család alapításának lehetőségét gátolja meg, mert egy férfinak, ha álláshoz jut, első törekvése, hogy családot alapítson. A nők elhelyezkedésénél sokszor illetéktelen protekcionizmus érvényesül. Természetesen tudja, hogy nagyon sok nő önfeláldozó munkával anyját kis testvéreit tartja el fizetéséből, de a női munkaerők túlságos elszaporodása a nők szempontjából és nemzeti szempontból is aggályos. Helyesnek tartaná, ha a mellékkeresetként űzött női munka helyett a magyar fiatalságot juttatnák munkához. A magyar fiatalság különben pontokba is foglalta március 15-én kívánságait és ezek egyáltalán nem mondhatók radikálisoknak, mérsékelt és jogos programot mutatnak. Végül kijelentene, hogy a kultusztárca költségvetését nem fogadja el. (Nagy taps és helyeslés az egész Házban.) Söpér Sándor beszélt ezután, aki a közgazdasági egyetemnek a műegyetembe való beolvasztása kapcsán kérte, hogy a közgazdasági és jogi tudással rendelkező mérnökök előtt nyissák meg a közigazgatási pályákat. A költségvetést elfogadta. Sándor Pál elismeréssel szólt az Opera vezetéséről. A közgazdasági egyetem megszüntetése ellen tiltakozott. A költségvetést nem fogadta el. Fitz Artur a katolikus középiskolák autonómiájának kiterjesztését kívánta. A rostavizsgát nem tartja alkalmasnak, mert egészen fiatalon még nem dönthető el a tehetség kérdése. A költségvetést elfogadta. Az elnök ezután ebédszünetet rendelt el. Rakovszky Tibor: A hitközségi választásokon nem tisztelték egymást. V á г so ny i János: Azok a zsidók, akik hűséges és becsületes fiai ennek az országnak, undorral fordulnak el attól, ami a választáson történt. (Helyeslés.) A felekezeti tanítók és lelkészek alig kapnak fizetést Farkasfalvi Farkas Géza szólalt fel ezután. Hangoztatta, hogy az analfabétizmust a felekezeti iskolák nagyszerűen le tudják küzdeni. Amikor valláserkölcsi kiadások megszüntetéséről van szó, meg kell gondolni minden megszorítást, mert ez egész generációk lelki életére lehet kihatással. Az egyetemes református konvent múltkoriban előterjesztést tett a kormányhoz, amelyben vázolták az egyház rossz helyzetét. Az államsegély összegét állandóan nyirbálták. Azokban a községekben, ahol 50 százalékos volt a pótadó, törölték a községek egyházköltségi hozzájárulását, nem gondolva arra, ha az egyházközség rossz helyzetbe kerül, a polgári község fogja viselni a terheket. A felekezeti tanítók és lelkészek alig kapnak fizetést, fizetéskiegészítésük pedig egyharmadára szállt le, ezert azt 21 pengős búzaár mellett folyósítják. Kéri, hogy ne csökkentsék a közsegélyeket, az egyházi adót pedig más célra ne fordítsák. Beszámol a református egyház budapesti nyomorenyhítéséről. A legszegényebb egyházközségek is intenzív munkát végeznek. Egymásután alakulnak a pionír-csapatok, a jövő évben pedig 250 önkéntes munkás fog beállni ebbe a munkába. Bár a kormány gazdasági politikájával nem ért egyet, a kultusztárca költségvetését elfogadja. Farkas István az egyházi vagyonnal foglalkozik, támadja a hercegprímást a krematórium ügyében elmondott beszéde miatt. Turchányi Egon: Visszautasítjuk a vádaskodást. Farkas István azt állítja ezután, hogy Tápiószelén egy leventeoktató agyonlőtt két legényt. (Nagy zaj.) — Ez a bíróság elé tartozik! — kiáltják a Ház minden oldalán. Navratil Dezső a következő felszólaló. A klinikák ügyével foglalkozik. Ezeket a kiváló intézeteket nem lehet eléggé jól dotálni. Kéri, hogy a gége- és fülsebészetet ne válaszszák széjjel. Adminisztrátort kérnek a Nemzeti Színház igazgatója mellé Szünet után Czettler Jenő elnöklésével folytatják a tanácskozást. Léhei Anna az oktatási intézményekre kiadott pénzeket helyesli. Kifogásolja a csendőrségnek adott összegeket. Sokhelyt nincs óvoda. Mózes János: De van halparkoló! Méh 1 . Anna kéri, hogy a tanítókat ne használják fel politikai célokra. Kifogásolja ez iskolakönyvek harcias szellemét. Majd a leventeintézményt támadja, ennek szerinte csak a címe és a máza testnevelés. Farkasfalvi Farkas Géza: Ne beszéljen kifelé, az országhatáron túlra. (Zaj.) Zsindely Ferenc a következő felszólaló, az állami színházak ügyével foglalkozik. A környező államok közül egyik sem hagyja úgy magára színházait, mint Magyarország. A Nemzeti Színház repertoárjával meg van elégedve. Turchányi Egon: Ezt csak Pekár Gyula és Szász Károly meg a többiek mondják. Meskó Zoltán (Zsindely felé): Védi Hevesit? Zsindely Ferenc: Bátorkodom. Meskó Zoltán: Hát ahhoz kell is bátorság. Zsindely Ferenc: Hevesi sok szolgálatot tett a magyar színészetnek. Turbályi Egon: Csak annak, vagy másnak is? Zsindely Ferenc részletezi a Nemzeti Színház igazgatójának munkáját és azt mondja, hogy Hevesit inkább munkatárssal kell támogatni, aki az adminisztrációtól tehermentesítené. (Zaj.) A hitközségi választások és a tisztességes zsidóság Vázsonyi János azt fejtegeti, hogy a kulturális kiadásokat a gazdasági kiadásokkal összhangba kell hozni. Szükséges az analfabétizmus csökkentése, amellyel az általános nívóemelés jár. A tanítóképzést az egyetemekre helyezzék át és az így megtakarított pénzeket fordítsák diákjóléti célokra. Dicsérettel szól a tanítók munkájáról, majd azt javasolja, hogy a népiskolai oktatás teljesen állami legyen. Tiszteletben tartja mindenki felekezetét, ezt magára nézve is kívánja. Mire utaltak ki pénzt tíz év alatt a kultuszminisztériumi alapokból Van Ferenc az alapítványok ügyével foglalkozik. A jelenlegi kultuszminiszternek, „nagynevű elődje“ után végre eszébe jutott, hogy a magyar nemzetnek is valami köze van a kultuszminisztériumban kezelt alapokhoz. Ezek nem bagatell ügyek. Az alapok jövedelme két és fél millió pengő évenként, tehát a vagyonállag körülbelül ötven millió. A lángoló előd tíz évig nem számolt be a képviselőháznak arról, hogy ott mi történik. Mielőtt az egyes alapok kérdéséről szólna, határozati javaslatot nyújt be, hogy a képviselőház utasítsa a kultuszminisztert az alapokról való részletes kimutatás készítésére, annak megállapítására, vájjon az egyes alapokból az elmúlt tíz év alatt milyen kölcsönöket folyósítottak, milyen pénzeket utaltak ki, egyáltalában rendeltetésük szerint használták-e fel őket. Megállapítja, hogy valószínűleg történtek szabálytalanságok az alapok kezelése körül, mert Klebelsberg Kuno gróf úgy tekintette ezeket a dolgokat, amelyek fölött korlátlan intézkedési joga van, tekintet nélkül az alapítók ilyen vagy amolyan irányú kikötéseire. A legfelsőbb Számvevőség is csak két esztendővel ezelőtt kapott elszámolásokat. Sie b e I sb e rg Kuno gróf: Én voltam az első kultuszminiszter, aki a számvevőség ellenőrzése alá bocsátottam az alapokat. Ulain Ferenc: Kijelenti, hogy a volt kultuszminiszter tévedésben van. Azelőtt a királyhoz kellett az elszámolásokat felterjeszteni, az utolsó években azonban Klebelsberg kitért az elől, hogy ellenőrző bizottság elé bocsássa őket. Az iskolánkívüli népművelési alap pénzét tihanyi biológiára fordították Ulain Ferenc ezután felvilágosítást kér a Strahlendorff-féle alapítvány helyzetéről. Az alapítólevélben az áll, hogy az alapot, amelynek évi jövedelme 130.000 pengő, tőkéje három millió, házakból és birtokból az iskolánkívüli népművelésre kell fordítani. Csodálattal állapítja meg, hogy a számszéki jelentésben 44.000 pengő mint kölcsönkamat szerepel, holott ez az alapítvány nem volt megterhelve. Karafiáth Jenő kultuszminiszter: Házjavításra, építkezésre ment el. Ulain Ferenc: Tévedésben van a kultuszminiszter úr, mert a tihanyi biológiai intézet létesítése körül volt szükség erre az alapra, amelyet elvontak eredeti rendeltetésétől. Ка г a fáth Jenő: Az eredeti rendeltetés kulturális cél volt. A Mária Terázia-alap kalandja egy részvénytársasággal Ulain Ferenc kérdi, mi kapcsolatban van a Mária Terézia Akadémia-alapítvány, amelyet Ferenc József alapított a magyar ifjak nevelése céljából a „Nemzeti Földmivelő Részvénytársasággal“. Mennyit fizetett rá az állam erre a gründolásra? Várjon nem vonták-e el itt is az összegeket eredeti rendeltetésüktől? Igaz-e, hogy az Egyetemi Alapból vásároltak ingatlant a tihanyi biológiai intézet mellett? Mi van a Kerkápoly—Bodor-alappal, amelynek rendeltetése óvodák és szeretetházak építése volt? Mi van a püspökladányi uradalommal, amelyre 2,5 millió holland forint kölcsönt vettek fel előzetes parlamenti hozzájárulás nélkül. Forster Gyula báró röpiratbant is foglalkozott ezekkel az alapítványokkal. Az elnök ekkor rácsönget Ulain Ferencre és közli Vele, hogy beszédideje lejárt, mire Ulain Ferenc leül. Klebelsberg Kuno volt kultuszminiszter (aki eddig rendkívül izgatottan hallgatta Ulain adatait, azt mondja: Kár. Utána az egész egységes párt kórusban mondja: Kár, kár, Ulash Ferenc! Holnap a részletes vitában folytatom még egy keveset. (Derültség az ellenzéken.) A kultuszminiszter a „rendezetlen alapokról“ marafáth Jenő kultuszminiszter emelkedett ezután szólásra. Az úgynevezett rostavizsga ügyével foglalkozik először, ismerteti eredeti rendeletét, a végrehajtási utasításokat, azt mondja, hogy bízzák a tanárokra az elbírálást. Éber Antalnak válaszolva kijelenti, hogy a gyakorlati oktatásra súlyt helyez. A külföldi ösztöndíj-ügyekben protekció neki érvényesül. Vétó jogával még soha nem élt. A felekezeti oktatás nem kerül többe, mint az állami. Petrovácz Gyulának azt válaszolja, hogy igyekszik foglalkozni a felekezeti tanítók ügyével. Kijelenti ezután, hogy a gyorsírás-tanítást bevezetik a középiskolákba s erre nézve hétfőn már tárgyalást is folytatott az Országos Gyorsiró Szövetséggel. Ulain Ferencnek válaszolva azt mondja, hogy "szívesen rendelkezésre bocsát minden számadást, ami az ő nevével, vagy miniszteri működésével van kapcsolatban. Tévedésben van Ulain arra nézve, hogy Klebelsberg nem nyilatkozott volna az alapokról. 1929. júliusában a felsőházban kijelentette Klebelsberg, hogy az alapítványok nagy része elértéktelenedett az infláció következtében, mert a vagyon papírokban volt, amelyek mégis megmaradtak, azokat az Állami Számvevőszék ellenőrzése alá bocsátja. Mióta ő a kultuszminiszter, átvizsgálta tíz évre visszamenőleg az ügyeket és megkérdezte a számvevőszéket is, hogy találtak-e valami hibát. A számvevőszék mindent rendben talált. A Strahsendorff-, Mária Terézia-, Kerkápoly—Bodor- és a Szelényi-féle alapítványok valóban hosszú időn keresztül rendezetlenek voltak, de ezért nem lehet felelőssé tenni Klebelsberget, hiszen ő maga felidézte az alapítványokat. Ő nem akarja megvédeni a Volt kultuszminisztert, de kötelessége kijelenteni, hogy például a Strahlendorff-féle alapítványban 1929-ig a hovafordításra nézve nem volt tüzetesebb megjelölés. Azokat kulturális célokra lehetett felhasználni. 1929-ben új alapítóleveleket csináltak, Ulain tehát téved. (Laj.) Garafiáth Jenő kultuszminiszter kijelenti, hogy ugyanígy áll a Kerkápoly— Bodor-alapítvány ügye. A birtokon szeretetházat nem lehetett építeni, mert nem volt alkalmas erre a célra, ezért egy másik hasonló alapítványnál használták föl. 1929 óta a kiegyjített alapítólevelek pontos kikötései alapján használták föl az alapítványok jövedelmeit. Az egységes párt nem kiváncsi a kultuszalapok titkaira Ezután a Ház általánosságban elfogadta a kultusztárca költségvetését. Egymásután vetették el Ulain Ferencnek az alapítványokra vonatkozó, Petrovácz Gyulának pedig a felekezeti tanítók megsegítésére vonatkozó javaslatait. Rakovszky Tibor az egységes párt felé: A katolikus papok majd megköszönik maguknak! Ezután a mentelmi bizottság jelentéseit olvasták föl. Peyer Károlyt egyszer jegyzőkönyvi megrovásban, Ulain Ferencet szintén jegyzőkönyvi megrovásban részesítette a Ház a mentelmi bizottság jelentése alapján. Peyer Károlynak egy másik ügyéből kifolyólag a Házból 15 napra való kizárását indítványozta a bizottság Propper Sándor egynapos kizárásra vonatkozó kisebbségi indítványával szenben. Propper Sándor felszólalása után, miután a mentelmi előadó sem ragaszkodott indítványának elfogadásához, az egynapos kizárási indítványt fogadták el. Ezután a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését szerdán délelőtt tíz órakor tartja, majd az ülés este hét óra tájban véget ért.