Magyarság, 1932. július (13. évfolyam, 145-171. szám)
1932-07-01 / 145. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1932 JÚLIUS 1, PÉNTEK X11. ÉVFOLYAM, 145. (3397.) SZÁM Fölösleges ifjúság Irta: Áfra Nagy János Tíz év óta ontja a csonkaország hat egyetemes megannyi főiskolája a diplomás ifjúság ezreit. Néhány év előtt még aggodalmaskodtunk nagy számuk miatt, ma már ritkábban hallani ezt a panaszt. Itt vannak, valamit kell csinálni velük, hát legalább tanuljanak. Lassan erejét veszti köztük az a türelmetlenség is, amely egy-két év előtt még idegesen reménykedett valami elhelyezkedésben. Régen megszoktamár ez az ifjúság a nagyobb hivatalok és vállalatok vezetőinek előszobáján a felírást: „Semmiféle alkalmaztatás ezidőszerint nincs. Ilyen ügyben nem fogadok.“ Tíz év óta tart ez az „ezidőszerint“, s ki tudja, még meddig fog tartani. Minden sorscsapások között a legrettenetesebb ennek a trianoni magyar ifjúságnak lelkében, fölöslegességének, szükségtelen voltának leverő tudata, amely olyan sokszor arcába önti a vért. Ez az ifjúság átvergődte a forradalom utáni idők rettenetes ínségeinek poklát, a kenyérjegyek, hideg kályhák és kabátnélküli telek fizikai megpróbáltatásainak minden kínját. Roncsolt egészsége mellett mégis tisztán és érintetlenül mentette ki ebből a vergődésből erkölcsi értékeit és hazafias érzelmeinek tiszta aranyát. Éveken át dolgozott, tanult, irt, rajzolt kékülő körmökkel a gorkiji diáktanyák borzalmaitól körülvéve, hogy felkészültségére se lehessen panasz, ha be akar állani a nemzeti munkába. Nélkülözésben, gondban, szorgalomban legalább tízszerannyi áron szerezte meg diplomáját, mint a háború előtti ifjúság, mert űzte, hajtotta elhivatásának büszke tudata, a kötelesség hívó parancs szava. Mégis, mire készen lett, senki sem várt tárt karokkal rá, senki sem kérdezte meg tőle: hát most hová, merre visz az utad, miért fut az ambíciód, hol akarod megvetni a lábadat ebben a sarkaiból kifordult világban? Mindenki jól meg volt nélküle. Megdöbbenéssel látja mindenütt, hogy egészen könnyen nélkülözni tudják a tudását, a régieknél természetszerűen tökéletesebb szakképzettségét, sohasem látott igénytelenségét és ritka szolgálatkészségét és bátor akarását. Senki sem kiváncsi a lelkekben égő vágyakra és szent akarásokra. Irodalomban, művészetben pusztába vész el új hiteket hirdető szava, tudományos kutatásainak nem jut hely sem a kiadók számításaiban, sem a folyóiratok hasábjain, amelyek pontosan akkora terjedelműek, hogy csak „fémjelzett“ nevek juthatnak rajtuk szóhoz. Társadalmi megmozdulásait, mint teljesen fölösleges életmegnyilvánulásokat, rendőrkézzel szorítják víz alá. Mindig kéznél levő „formai okokra“ hivatkozva, betiltották ennek az ifjúságnak egyik legértékesebb reprezentáns testületét, mert meg merte szólaltatni a nemzeti életakarat lefojtott segítségkiáltását. Poitikai kísérleteit azzal a paszív rezisztenciával tűri a rendszer, amely a maga pártkasszájának tömöttségéből s a másikénak ürességéből veszi a biztonság tudatát. Ki tudná megmondani, hogy van az mégis, hogy ennek a háború utáni ifjúságnak elfojtott életereje, elismerésre sehol sem találó érvényesülési vágya tíz év alatt nem robbant ki semmiféle romboló formában. Nem tagadta meg egy percre sem azt a nemzeti és polgári társadalmat, amely egy pillanatig sem tartotta méltónak, hogy sorsát kegyesen figyelmére méltassa. Sőt, ennek az ifjúságnak erőteljesen sugárzó nemzeti érzése még azokba a társadalmi rétegekbe is áthatolt, amelyek addig sterilizálva voltak a nacionalizmus csírájától is. Szinte példátlan a háború utáni idők történetében, hogy egy nemzet ifjúsága ennyire magára fagyatva, sőt üldöztetve, a nemzeti szellemnek ilyen átütő erejét hordozza lelkében. Ez az ifjúság az utolsó generáció, amely féllábbal, szivének fele dobogásával s lelkének teljes erejével még mindig odaát él szülőföldjén, gyermekkori emlékeinek tanyáján, a Mátrán, Mecseken és Királyhágón túli Magyarországon. Legfájdalmasabb gyermekkori emlékei éppen az integer Magyarország szétdarabolásának élményeihez fűződnek. Nem volt része a háború előtti nemzetiségi politika cselszövényeiben, de látnia kellett ennek a politikának végzetes következményeit és ezt a nagy tanulságot nem felejtette el. Az új Magyarország fölépítésének két alappillére: a nemzetiségi és a szociális kérdés megoldása, kész programként, bátor és őszinte, fenntartás nélküli akarásként él a lelkében. Erkölcsi megbízhatósága kiállta a békekötés utáni tíz év minden megpróbáltatását. Milyen szörnyű nemzeti tragédia lappang abban, hogy ilyen diszpozíciók, szellemi és erkölcsi értékek birtokában ez az ifjúság mint fölösleges kölönc félre van szorítva a nemzeti élet irányító pozícióitól, hogy nem készülhet elő a gyakorlat iskolájában eljövendő hivatására, pedig úgy lehet, hogy egyszerre válfaira fog szakadni az egész magyar firmamentum. Anélkül, hogy hiú becsvágy és alaptalan ambíció fűtené ezt az ifjúságot, irigykedve látja a harmincéves államtitkárok és harmincötéves miniszterek Olaszországát, vagy azt a német ifjúságot, amely oly tevékenyen serénykedik hazája súlyos problémáinak megoldásán. Sajnos, nálunk túlságosan sokáig élnek az emberek és túlságosan erősen ragaszkodnak a pozíciókhoz — ahhoz, hogy a30—40 évnél fiatalabbaknak is beleszólásuk legyen valamilyen formában a nemzet sorsának intézésébe. Pedig nyilvánvaló, hogy az az egy-két emberöltő választ el bennünket Európától, a haladottabb Európa társadalmi és gazdasági viszonyaitól, amely a beérkezettek és meghallgatottak és a meghallgatásra , szintén érdemes, de soha, sehol, semmiről meg nem hallgatott fölösleges magyar ifjúság között tátong. A kormányzó nem fogadta el a Károlyi-kormány lemondását Heteken át írtuk, hogy Károlyi Gyula gróf kormánya lemondásra készül, majd tényként állítottuk, hogy a miniszterelnök lemondási szándékát közölte Horthy Miklós kormányzóval. Cikkeinkre illetékes helyről egymás után jöttek a cáfolatok, a félhivatalosok indulattal ismételgették, hogy állításaink légből kapott koholmányok. Ha nem volnánk régen megszokva ahhoz, hogy komoly és megbízható forrásból nyert információnkat következetesen ugyanilyen cáfolatok kísérik egészen addig, amíg azok szóról-szóra be nem teljesülnek, magunk is megriadtunk volna e cáfolatok hangjától. Most, íme, mindazt, amit a legutóbbi kormányválságról és Károlyi Gyula gróf lemondási szándékáról írtunk, legfelsőbb kézirat hitelesíti. A csütörtökön nyilvánosságra került kormányzói kéziratból kiderül, hogy Károlyi Gyula gróf azok után a sorozatos audienciák után, amelyeken szóval közölte Horthy Miklós kormányzóval, hogy helyét másnak szeretné átadni, formálisan írásban is bejelentette a kormányzónak lemondását, de ezt a lemondást, amint azt már akkor megírtuk, Horthy Miklós kormányzó nem fogadta el. Ezzel a kormányzói kézirattal egy időre le is zárult a válságoknak sorozata, s megkezdődött a fegyverszünet, amelyet — mint azt előre jeleztük — az egységes párt Bethlen István gróf volt miniszterelnök közbelépésére kötött Károlyi Gyula gróffal. A hetekig tartó hangos, szinte a nyilvánosság szemei előtt lezajló palotaforradalom után az egységes párt most már belenyugodott abba, hogy egy időre helyén maradjon a Károlyi-kormány. A válság lényege azonban ezzel nem oldódott meg, azt csupán elodázták néhány hónapra. A szélcsendet néhány hónapra az is biztosítja, hogy most hosszabb vakációra küldik a parlamentet. Amint a legfelsőbb kézirat is megállapítja, a Károlyikormány visszatartását külpolitikai okok is szükségessé tették, így aztán el is hárul egy időre az egységes párt feje felől a nagy gond, ki legyen hát Károlyi Gyula gróf utódja, visszajöjjön-e Bethlen, vagy pedig más miniszterelnök-jelöltet keressenek. Mert a kormányzópárt mindenáron el szeretné kerülni, amit az ország annyira óhajt: az új választásokat. A Kormányzói kézirat A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny pénteki száma az alábbi kormányzói kéziratot fogja közölni: Kedves Károlyi gróf! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott lemondását nem fogadom el. , Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között ritka hazafias önfeláldozással megalakította kormányát, meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve, arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz elhatározást igénylő kérdések megoldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes fáradozásukat a lehetőségek keretein belül siker kísérte. Elértük azt, ami a mai kivételesen nehéz viszonyok között rendkívüli erőfeszítést és körültekintést igényel: az államháztartás egyensúlyának és fizetési eszközünk értékállandóságának biztosítását. Ámde ma, amidőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a nemzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség. .A minisztériumot a legteljesebb bizalmamról biztosítva, arra kérem Önt, hogy az ország érdekeinek teljes suliját átérezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi június hó 30. napján. Horthy s. k., Károlyi Gyula gróf s. k. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök programot adott az egységes párt értekezletén Az egységes párt csütörtökön este Pesthy Pál elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Károlyi Gyula gróf, KarafiáthJenő, Kenéz Béla, Keresztes-Fischer Ferenc, Purgly Emil és Zsitvay Tibor miniszterek is megjelentek. Pesthy Pál megnyitóbeszéde után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ismertette azokat a terveket, amik most és a közeljövőben foglalkoztatják a kormányt. Hangsúlyozta, hogy kormányrajutása után kabinetjének az volt a kitűzött célja és legsürgősebb teendője, hogy a budget egyensúlyát helyreállítsa, kiegyensúlyozott költségvetést terjesszen be a következő évre és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek a pengő állandóságát voltak hivatva biztosítani és lehetővé tették az infláció veszedelmének elkerülését. Ezek a célok elsődleges fontosságúak voltak, a kormánynak sikerült feladatának ezt a részét megoldania és az említett célok a jövőre is biztosítottnak látszanak. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nehezen, nagy áldozatok révén egyensúlyba hozott költségvetés egyelőre még csak papíron van meg és hogy a kormánynak céltudatosan a legrigorózusabban és néha talán könyörtelenül is ragaszkodni kell a papiroson összeállított költségvetés kereteihez, mert csak így valósulhat meg mindaz, ami a költségvetés egyensúlyának a fennállásához fűződik. További kamatleszállítással akarnak a kisembereken segíteni . A legközelebbi teendője és legégetőbb sürgős feladata a kormánynak a földteherrendezés és a kamatkérdés rendezése. A Magyar Nemzeti Bank most már 5 százalékra szállította le a hivatalos kamatlábat és a hitelügyi tanács is csökkentette ennek következtében a kamatokat. A kamatredukciók útján vagyunk tehát és megnyugvást kelthet az, hogy a kormányzat ezen az úton tovább akar haladni és további intézkedések várhatók. Ezekkel és ezekhez hasonló intézkedésekkel kívánja megsegíteni a kormány a bajbajutott kisembereket, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar körében egyaránt. • A földteherrendezés ügye most már a megvalósulás stádiumában van. Az első rendelkezések már a legközelebbi napokban véglegesen meg lesznek szövegezve és azokat a 33-as bizottság elé terjesztik. Mihelyt a minisztertanács a rendelettervezet végleges formájában megállapodott, azt a párt által megválasztott tizenhatos bizottsággal is ismertetni fogják. A miniszterelnök is Lausanneba készül . A kormánynak a parlamenti szünet a szünete. Ma kaptuk meg a hivatalos megalatt előreláthatólag egyáltalában nem lesz 1/i/uó Lausanneba, ahova a legközelebb ki- Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér