Magyarság, 1932. július (13. évfolyam, 145-171. szám)

1932-07-01 / 145. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1932 JÚLIUS 1, PÉNTEK X11. ÉVFOLYAM, 145. (3397.) SZÁM Fölösleges ifjúság Irta: Áfra Nagy János Tíz év óta ontja a csonkaország hat egyeteme­s megannyi főiskolája a diplo­más ifjúság ezreit. Néhány év előtt még aggodalmaskodtunk nagy számuk miatt, ma már ritkábban hallani ezt a panaszt. Itt vannak, valamit kell csinálni velük, hát legalább tanuljanak. Lassan erejét veszti köztük az a türelmetlenség is, amely egy-két év előtt még idegesen re­ménykedett valami elhelyezkedésben. Ré­gen megszokta­­már ez az ifjúság a nagyobb hivatalok és vállalatok vezetői­nek előszobáján a felírást: „Semmiféle alkalmaztatás ezidőszerint nincs. Ilyen ügyben nem fogadok.“ Tíz év óta tart ez az „ezidőszerint“, s ki tudja, még meddig fog tartani. Min­den sorscsapások között a legrettenete­sebb ennek a trianoni magyar ifjúság­nak lelkében, fölöslegességének, szük­ségtelen voltának leverő tudata, amely olyan sokszor arcába önti a vért. Ez az ifjúság átvergődte a forradalom utáni idők rettenetes ínségeinek poklát, a ke­nyérjegyek, hideg kályhák és kabátnél­­kü­li telek fizikai megpróbáltatásainak minden kínját. Roncsolt egészsége mel­lett mégis tisztán és érintetlenül men­tette ki ebből a vergődésből erkölcsi értékeit és hazafias érzelmeinek tiszta aranyát. Éveken át dolgozott, tanult, irt, raj­zolt kékülő körmökkel a gorkiji diák­tanyák borzalmaitól körülvéve, hogy felkészültségére se lehessen panasz, ha be akar állani a nemzeti munkába. Nél­külözésben, gondban, szorgalomban leg­alább tízszerannyi áron szerezte meg diplomáját, mint a háború előtti ifjú­ság, mert ű­zte, hajtotta elhivatásának büszke tudata, a kötelesség hívó parancs szava. Mégis, mire készen lett, senki sem várt tárt karokkal rá, senki sem kérdezte meg tőle: hát most hová, merre visz az utad, miért fu­t az ambíciód, hol akarod megvetni a lábadat ebben a sarkaiból kifordult világban? Mindenki jól meg volt nélküle. Megdöbbenéssel látja min­denütt, hogy egészen könnyen nélkü­lözni tudják a tudását, a régieknél ter­mészetszerűen tökéletesebb szakképzett­ségét, sohasem látott igénytelenségét és ritka szolgálatkészségét és bátor akará­sát. Senki sem kiváncsi a lelkekben égő vágyakra és szent akarásokra. Irodalom­ban, művészetben pusztába vész el új hi­teket hirdető szava, tudományos kuta­tásainak nem jut hely sem a kiadók számításaiban, sem a folyóiratok hasáb­jain, amelyek pontosan akkora terjedel­műek, hogy csak „fémjelzett“ nevek jut­hatnak rajtuk szóhoz. Társadalmi megmozdulásait, mint tel­jesen fölösleges életmegnyilvánulásokat, rendőrkézzel szorítják víz alá. Mindig kéznél levő „formai okokra“ hivatkozva, betiltották ennek az ifjúságnak egyik legértékesebb reprezentáns testületét, mert meg merte szólaltatni a nemzeti életakarat lefojtott segítségkiáltását. Po­itikai kísérleteit azzal a paszív reziszten­ciával tűri a rendszer, amely a maga pártkasszájának tömöttségéből s a má­sikénak ürességéből veszi a biztonság tudatát. Ki tudná megmondani, hogy van az mégis, hogy ennek a h­áború utáni ifjú­ságnak elfojtott életereje, elismerésre se­hol sem találó érvényesülési vágya tíz év alatt nem robbant ki semmiféle rom­boló formában. Nem tagadta meg egy percre sem azt a nemzeti és polgári tár­sadalmat, amely egy pillanatig sem tar­totta méltónak, hogy sorsát kegyesen figyelmére méltassa. Sőt, ennek az ifjú­ságnak erőteljesen sugárzó nemzeti ér­zése még azokba a társadalmi rétegekbe is áthatolt, amelyek addig sterilizálva voltak a nacionalizmus csírájától is. Szinte példátlan a háború utáni idők tör­ténetében, hogy egy nemzet ifjúsága ennyire magára fagyatva, sőt ü­ldöztetve, a nemzeti szellemnek ilyen átütő erejét hordozza lelkében. Ez az ifjúság az utolsó generáció, amely féllábbal, szivének fele dobogá­sával s lelkének teljes erejével még min­dig odaát él szülőföldjén, gyermekkori emlékeinek tanyáján, a Mátrán, Mecse­ken és Királyhágón túli Magyarországon. Legfájdalmasabb gyermekkori emlékei éppen az integer Magyarország szétdara­­bolásának élményeihez fűződnek. Nem volt része a háború előtti nemzetiségi po­litika cselszövényeiben, de látnia kellett ennek a politikának végzetes következ­ményeit és ezt a nagy tanulságot nem felejtette el. Az új Magyarország fölépí­tésének két alappillére: a nemzetiségi és a szociális kérdés megoldása, kész pro­gramként, bátor és őszinte, fenntartás nélküli akarásként él a lelkében. Erköl­csi megbízhatósága kiállta a békekötés utáni tíz év minden megpróbáltatását. Milyen szörnyű nemzeti tragédia lap­pang abban, hogy ilyen diszpozíciók, szellemi és erkölcsi értékek birtokában ez az ifjúság mint fölösleges kölönc félre van szorítva a nemzeti élet irányító pozícióitól, hogy nem készülhet elő a gyakorlat iskolájában eljövendő hivatá­sára, pedig úgy lehet, hogy egyszerre vál­­faira fog szakadni az egész magyar fir­­mamentum. Anélkül, hogy hiú becsvágy és alaptalan ambíció fűtené ezt az ifjú­ságot, i­rigykedve látja a harmincéves államtitkárok és harmincötéves minisz­terek Olaszországát, vagy azt a német ifjúságot, amely oly tevékenyen serény­kedik hazája súlyos problémáinak meg­oldásán. Sajnos, nálunk túlságosan sokáig élnek az emberek és túlságosan erősen ragasz­kodnak a pozíciókhoz — ahhoz, hogy a­­30—40 évnél fiatalabbaknak is bele­szólásuk legyen valamilyen formában a nemzet sorsának intézésébe. Pedig nyil­vánvaló, hogy az az egy-két emberöltő választ el bennünket Európától, a hala­­­­dottabb Európa társadalmi és gazdasági viszonyaitól, amely a beérkezettek és­­ meghallgatottak és a meghallgatásra , szintén érdemes, de soha, sehol, semmi­­­­ről meg nem hallgatott fölösleges magyar ifjúság között tátong. A kormányzó nem fogadta el a Károlyi-kormány lemondását Heteken át írtuk, hogy Károlyi Gyula gróf kormánya lemondásra készül, majd tényként állítottuk, hogy a miniszterelnök lemondási szándékát közölte Horthy Miklós kormányzóval. Cikkeinkre illetékes helyről egymás után jöttek a cáfolatok, a félhivata­losok indulattal ismételgették, hogy állí­tásaink légből kapott koholmányok. Ha nem volnánk régen megszokva ahhoz, hogy ko­moly és megbízható forrásból nyert infor­mációnkat következetesen ugyanilyen cáfo­latok kísérik egészen addig, amíg azok szó­­ról-szóra be nem teljesülnek, magunk is megriadtunk volna e cáfolatok hangjától. Most, íme, mindazt, amit a legutóbbi kor­mányválságról és Károlyi Gyula gróf lemon­dási szándékáról írtunk, legfelsőbb kézirat hitelesíti. A csütörtökön nyilvánosságra ke­rült kormányzói kéziratból kiderül, hogy Károlyi Gyula gróf azok után a sorozatos audienciák után, amelyeken szóval közölte Horthy Miklós kormányzóval, hogy helyét másnak szeretné átadni, formálisan írásban is bejelentette a kormányzónak lemondását, de ezt a lemondást, amint azt már akkor megírtuk, Horthy Miklós kormányzó nem fogadta el. Ezzel a kormányzói­ kézirattal­ egy időre le is zárult a válságoknak sorozata, s meg­kezdődött a fegyverszünet, amelyet — mint azt előre jeleztük — az egységes párt Beth­len István gróf volt miniszterelnök közbe­lépésére kötött Károlyi Gyula gróffal. A he­tekig tartó hangos, szinte a nyilvánosság szemei előtt lezajló palotaforradalom után az egységes párt most már belenyugodott abba, hogy egy időre helyén maradjon a Károlyi-kormány. A válság lényege azonban ezzel nem oldódott meg, azt csupán elodáz­ták néhány hónapra. A szélcsendet néhány hónapra az is biztosítja, hogy most hosszabb vakációra küldik a parlamentet. Amint a legfelsőbb kézirat is megállapítja, a Károlyi­kormány visszatartását külpolitikai okok is szükségessé tették, így aztán el is hárul egy időre az egységes párt feje felől a nagy gond, ki legyen hát Károlyi Gyula gróf utódja, visszajöjjön-e Bethlen, vagy pedig más miniszterelnök-jelöltet keressenek. Mert a kormányzópárt mindenáron el szeretné kerülni, amit az ország annyira óhajt: az új választásokat. A Kormányzói kézirat A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Buda­pesti Közlöny pénteki száma az alábbi kor­mányzói kéziratot fogja közölni: Kedves Károlyi gróf! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott le­mondását nem fogadom el. , Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között ritka hazafias önfeláldozással megala­kította kormányát, meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve, arra az elhatározásra ju­tott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz elhatá­rozást igénylő kérdések megoldásánál, ame­lyek a kormányzat elé tömörültek, lelkes fá­radozásukat a lehetőségek keretein belül si­ker kísérte. Elértük azt, ami a mai kivétele­sen nehéz viszonyok között rendkívüli erőfe­szítést és körültekintést igényel: az állam­háztartás egyensúlyának és fizetési eszközünk értékállandóságának biztosítását. Ámde ma, amidőn a külföldön egyik nap­ról a másikra életbevágó érdekeink kerülhet­nek döntés alá, a nemzet egységének kifeje­zésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség. .A minisztériumot a legteljesebb bi­zalmamról biztosítva, arra kérem Önt, hogy az ország érdekeinek teljes suliját átérezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi június hó 30. napján. Horthy s. k., Károlyi Gyula gróf s. k. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök programot adott az egységes párt értekezletén Az egységes párt csütörtökön este Pesthy Pál elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Károlyi Gyula gróf, Karafiáth­­Jenő, Kenéz Béla, Keresztes-Fischer Ferenc, Purgly Emil és Zsitvay Tibor mi­niszterek is megjelentek. Pesthy Pál megnyitóbeszéde után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ismertette azokat a terveket, amik most és a közeljövőben foglalkoztatják a kormányt. Hangsúlyozta, hogy kormányrajutása után kabinetjének az volt a kitűzött célja és legsürgősebb teen­dője, hogy a budget egyensúlyát helyre­állítsa, kiegyensúlyozott költségvetést ter­jesszen be a következő évre és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek a pengő állandóságát voltak hivatva biztosítani és lehetővé tették az infláció veszedelmének el­kerülését. Ezek a célok elsődleges fontos­ságúak voltak, a kormánynak sikerült fel­adatának ezt a részét megoldania és az említett célok a jövőre is biztosítottnak lát­szanak.­­ De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nehezen, nagy áldozatok révén egyen­súlyba hozott költségvetés egyelőre még csak papíron van meg és hogy a kormánynak cél­tudatosan a legrigorózusabban és néha talán könyörtelenül is ragaszkodni kell a papiroson összeállított költségvetés kereteihez, mert csak így valósulhat meg mindaz, ami a költségvetés egyensúlyának a fennállásához fűződik. További kamatleszállítással akarnak a kisembereken segíteni . A legközelebbi teendője és legégetőbb sürgős feladata a kormánynak a földteher­­rendezés és a kamatkérdés rendezése. A Magyar Nemzeti Bank most már 5 száza­lékra szállította le a hivatalos kamatlábat és a hitelügyi tanács is csökkentette ennek kö­vetkeztében a kamatokat. A kamatreduk­ciók útján vagyunk tehát és megnyugvást kelthet az, hogy a kormányzat ezen az úton tovább akar haladni és további intézkedé­sek várhatók.­­ Ezekkel és ezekhez hasonló intézkedé­sekkel kívánja megsegíteni a kormány a bajbajutott kisembereket, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar körében egyaránt. •­ A földteherrendezés ügye most már a megvalósulás stádiumában van. Az első rendelkezések már a legközelebbi napokban véglegesen meg lesznek szövegezve és azokat a 33-as bizottság elé terjesztik. Mihelyt a minisztertanács a rendelettervezet végleges formájában megállapodott, azt a párt által megválasztott tizenhatos bizottsággal is is­mertetni fogják. A miniszterelnök is Lausanneba készül . A kormánynak a parlamenti szünet a szünete. Ma kaptuk meg a hivatalos me­g­­alatt előreláthatólag egyáltalában nem lesz 1/i/uó­ Lausanneba, ahova a legközelebb ki- Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér

Next