Magyarság, 1932. július (13. évfolyam, 145-171. szám)

1932-07-01 / 145. szám

2 Qvapiu-ftlpdai'illlik finom márkás áru már P ^E$*TMtól. Finom fürdőkabátok, amerikai gommicipők és sapkák üzletmegszűnés miatt potom áron. Valódi francia selyemharisnyák, keztjük, kötöttáruk meg szép válaszokban.. BRAUMANN Vörösmarty-tér. utazik egyelőre a külügyminiszter, azután valószínűleg a pénzügyminiszter és esetleg magam is. A jóvátételi kérdés természetesen érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági rekonstrukciójának kérdése is, hasonlóképpen a ,,dunai államok problémája“. Leghatározottabb meggyőződésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhatik a dunai államokra, mert ilyen formában életképes és gyakorlati megoldás nem várható. Bizonytalan ideig folynak még a leszerelési tárgyalások, amelyek bennünket más formában érdekelnek, mint a többi államok legtöbbjét, hiszen mi le vagyunk szerelve. Az ott kötendő megállapodásokkal szemben a kormány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kitart amellett, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír és el nem fogad, ami az egyenlőtlenséget ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd foglalkoznia hosszabb ideig úgy itthon, mint a külföldön. A kéthetenként tartandó nyári összejöveteleken a kormánynak módjában lesz, hogy a tárgyalások folyásáról és az esetleges eredményekről tájékoztassa a pártot. Amíg fizetni nem tudunk, megmarad a transzfermoratórium . A külföldi tartozásaink kérdésében állandó tanácskozásokat folytatunk. Határozott meggyőződésem, hogy külföldi hitelezőink mindinkább belátják, hogy mi tisztességes adósok vagyunk és csak momentán nem tudunk fizetni. Mindinkább erősbödik hitelezőinkben az a meggyőződés, hogy úgy a kamatok, mint a tőkék terén engedményeket kell tenniük, hogy ha az adósokat fizetőképes állapotban akarják megtartani. Ez a kérdés nagyon jó úton halad és rohamosan érik. Addig azonban, míg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fizessünk, addig a transzfermoratóriumot és a Stillhalte-egyezményt fenn kelltartanunk. A jövőre sem lesz munkanélküli segély . Legsürgősebb feladatnak tartom, ha nem is törvényjavaslat alakjában, de mindenesetre kormányintézkedés formájában — lehet ugyan, hogy törvényhozási intézkedésre is szükség lesz — már most foglalkozni és tervszerűen előkészíteni a jövő téli munkanélküliség és insegakció problémáját. Már most akarunk ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozni és azt minden vonatkozásban kidolgozni, nehogy azután kapkodni kelljen. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy munkanélküli segélyt adni képtelenek vagyunk. Aj birtokpolitikai tervek készülnek . Kívánatosnak tartom, hogy a kormány egy birtokpolitikai terv kidolgozásának az előmunkálataival foglalkozzék. Már ismételten hangsúlyoztam, hogy egy úgynevezett földreformot elvetendőnek tartok, mert ez egy mesterséges, erőszakos megváltoztatása és megbolygatása a földbirtoknak, mely azonban sehol a világon jó eredményt nem hozott. Egy egészséges evolúciószerű földbirtokpolitikára van szükség, mely mentől több embernek teszi lehetővé a földszerzést, annak megmunkálását és megtartását. Ez kívánatos is, mert egy prosperáló földdel bíró gazdaság kell hogy képezze és képezze a múltban is mindig a legbiztosabb alapját az országnak. Erről a kérdésről most azonban csak általánosságban, szinte habozva merek csak nyilatkozni. A mai nehéz körülmények között nem lehet gyors megoldásokat kilátásba helyezni. Földbirtokpolitikát inaugurálni és megfelelő módon keresztülvinni pénzügyi megalapozás nélkül nem lehet. Ez alatt azonban nem értem azt, hogy bármilyen rózsásan álljon is az állam kaszszája, mintha nekem az volna a nézetem, hogy az állam fizesse ki és ingyen osztogassa a földeket. Ezt a lehető legelhibázottabb politikának tartanám és erre józanul senki sem gondolhat. Átmenetileg azonban kell hogy pénzügyi támaszt és biztosítékot találjon az állam, ha azt akarja, hogy ez a földbirtokpolitikai változás egészségesen legyen végrehajtható. A miniszterelnök ezután a párt tagjainak támogatását kérte s ezzel befejezte beszédét. Bethlen István különös beszéde a „pillanatnyilag hiányzott" bizalomról Ezután Bethlen István gróf szólalt fel. Utalt a kormányzó meleghangú nyilatkozatára, mellyel a kormány lemondását nem fogadta el. A párt és a maga részéről a legnagyobb megnyugvással veszi tudomásul a nyilatkozatot és csatlakozik hozzá. Az elmúlt időben két ízben hallottak nyilatkozatot a miniszterelnöktől, a legutóbbi értekezleten a földteherrendezésről, a termésrendeletről, a földhözjuttatottak megsegítéséről, ma pedig külpolitikai kérdésekről beszélt a miniszterelnök. Köszönetet mond mindezekért és a munkanélküliség kérdésében elhangzottakért is. Tisztában kell lenni azzal, hogy bár Az igazi kard írta: Rozványi Vilmos A játszótéren rettenetes nagy a villongás. Folyik a harc, a nemzetek csatája. Csak az európai nemzetek szerepelnek benne név szerint, így, hogy angol, német, francia, magyar, stb. A többi földrész népei már csak egyetemlegesen neveztetnek Afrikának, Amerikának s legfeljebb a japánnak van még annyi becsülete, hogy külön névvel illetik. No de így volt ez a nagy háborúban is, a dolog tehát helyes. Aztán csak az a különbség még, hogy a cseh, oláh és szerb megnevezést nem hajlandó senki sem vállalni, saját testi épsége jól felfogott érdekében. A dolog tehát ennyiben hiányos. Viszont, ha ilyen nevű nemzetség fel merne lépni a játszótéren, abból nem háború lenne, hanem igazi verekedés, ami pedig csőszi, esetleg rendőri közbelépést vonna maga után. Jancsi a vezére a nagy nemzetközi összecsapásnak, mert csak neki van hozzá igazi fakardja. Díszes és faragvályos, rettenetes fegyver, amelyet Jancsi napokon át faragott magának. Ennek a szorgalomnak az eredménye volt, — eredménye és méltó jutalma — a senki által kétségbe nem vont vezéri rang. És micsoda hatalom volt a Jancsi kezében!... Nem holmi szakaszokat, ez- J-edeket, hadosztályokat vezényelt, hanem egyetlen kommandóval egész nemzeteket: — Magyarok, ide hozzám a homokdombra! A homok lenne a vár A németek oda a barna padhoz! . . . Mozogj, pupák, különben estig sem lesz háború ... Az angolok a csősz bácsi felől támadnának, jó? ... Ti menjetek oda angolnak, te, meg a Sanyi. Két angol elég lesz. Mit? Te nem akarsz angol lenni? Hiszen az híres nemzet, te buta. Nem? Hát akkor eredj kukutyinba, nem leszel semmi!... Ezért a hatalomért érdemes volt napokon át faragni-futni azon a fadarabon. Az ember, ime, egész nemzeteket törölhet el egyszerre a föld színéről. Már pattog is a további kommandó: — A franciák ott lennének a bokornál, de kővel nem szabad dobálni, csak a labdákkal. Aki kővel dobál, azzal nem játszunk ... Vannak tehát tiltott fegyverek is ebben a háborúban, ámbár alig hisszük, hogy ezeket is a genfi egyezmény vagy micsoda zárta ki a legálisan alkalmazható fegyvernemek közül. Csak lovagias fegyverekkel! Nyilvánvaló, hogy az alattomos fegyverek még az ilyen nem igazi háborúban is jogtalan, sőt embertelen előnyt biztosítanak. Hiába, minden háború egyforma. Jancsi vezér aztán még az ütközet lefolyását is előre megbeszéli a nemzetekkel: — Előbb ti, franciák, támadnátok onnan a bokortól, de előbb csak a labdákkal dobálnátok. Nem szabad mindjárt megrohamozni a várat, mert aki mindjárt rohamoz, azt fejbevágom a kardommal... Aztán az angolok ostromolnának és a végén az olaszok. Amikor kiadom a jelszót, akkor lehet a roham, de mi győznénk, jó? Igen okos hadvezetés, sőt még diplomáciának sem utolsó, megbeszélni a háború végső kimenetelét a szembenálló felekkel. Ezt a nagyok is megtehették volna annak idején. Igaz, hogy ehhez akkora személyes hatalom is kellett volna, mint a Jancsié, mert ő, amikor így — feltételes módban — megbeszélte népeivel a háború valamennyi csinját-binját, a végén kijelentő módban tette hozzá:—* Aki pedig bennünket le akar győzni, azt fejbevágom ... Hja, az ő több napon át faragott fakardja! Hatalom, akárhogy vesszük is. Nem lehet ellene sokat okoskodni. Érdemes, hogy az ember ilyesmit kifaragjon magának, többnapos munkával. Ott áll Jancsi a dombtetőn a személyes hatalom megtestesült, eleven szobraként. Egyetlen kardvillanása megindítja a nagy világkrízist. Röpülnek a kóclabdák s ha nem is vijjognak, mint a háború gránátjai, elég nagyt sziszegnek, amikor elsurrannak Pista, Jóska füle mellett. Épp úgy lehet a fejet kapkodni tőle, akár az igazi lövegtől. Sőt, ha a kérgránát valamelyik szikár hátat telibe találja, puffanni is elég nagyot puffan. Igaz, hogy az ilyen telitalálatot egy vakarózással és egy „ha az annyával el lehet intézni. Az ember legföljebb felkapja a löveget s a ház helyett fejet igyekszik találni. De az ellenpólus sem rossz, mind a két találaton nagyot lehet kacagni, a kavargó világkrízisben. Jancsi áll a dombtetőn s figyeli népei csatáját. Sasszeme az ütközet minden mozzanatára figyel s ha valami szabálytalanságot lát, rögtön közbelép: — Gyurka, tedd le ezt a követ! Azt hiszed nem látom? ... ő maga személyesen nem vesz részt a harcban. Öt kivül és fölülhelyezi díszes fegyvere. Majd csak a végén. Most még a Karcsit inti le, hogy ne bújjon a bokor mögé. Végül kiadja a parancsot: •— Általános tá-á-madá-ás!... De vigyázzatok, mi győznénk!... S amennyiben valaki meg akarja szegni az előzetes, szóbeli szerződést, annak hátán, lapjával, csattan a fakard. A csata sohasem zsllik verekedéssé a Jancsi fakardja miatt. Hiába, szép dolog a hatalom, örül is neki Jancsi nagyon. Sokszor gondol rá esténként, hogyan növelhetné meg tekintélyét még nagyobbra. Jó volna egy igazi kard. Vagy az mégsem, az sok. De legalább egy olyan vasból való, ami ilyen a hentesek fenevasa, amit úgy hordanak az oldalukra kötve, mint az igazi kardot. Csak az ilyennek nincs éle. De azért mégis több a fakardnál. Sündörög is Jancsi délutánonként, amikor nincs háború, mert otthon fellejtette a fakardját, sündörög a játszói térrel szemben levő hentesbolt mestere körül, aki büszke önteltséggel áll minidig boltja ajtajában. Egyszer aztán odáig merészkedett Jancsi, hogy már gyakozó nagy áhítattal megsimogatta az „igazi kard“-ot a bácsi oldalán. A bácsi csak mosolyog: — No, mi kéne? Jancsi nagyot nyel, kurázsit gyűjt, aztán kivágja:— Ezzel szeretnék játszani... — Ez nem játék — szigoruskodik a joviális polgár. — Csak egy kicsit — könyörög Jancsi, amikor a bácsi tréfálkozó kedvét látja. A hentesmester végül is lecsatolja a fenevasat s láncostul odaadja a gyereknek: — De aztán visszahozdám, egyi kettőre ! Jancsi boldogan rohan a játszótérre. Útközben izgatottan csatolja fel az igazi kardot. Elhibázza néhányszor, de aztán sikerül valahogy a derekához rögziteni. Már messziről kiáltoz pajtásai felé: — Hé, angolok, németek, franciák, gyerünk! Máma lesz az igazi háború* Gyerünk, gyerünk! Ide nézzetek! —* lelkesedik magából kikelten s szeme ég a dicsőségérzéstől. Micsoda hatalom, Istenem, csuda játék lesz ebből!... Nem az lett. A gyerekek először meghökkenve állják körül. Egy pillanatra mennyire törekszik a kormány és a többségi párt a gazdasági helyzet javítására, még a jövő télen is el kell készülve lenni arra, hogy a munkanélküliek régióiról kell gondoskodni. A miniszterelnök nyilatkozatai teljesen megnyugtatják a pártot és annak felfogásával tökéletesen egyeznek. A megoldások, amint azt a miniszterelnök kilátásba helyezte, olyanok lesznek, amint azt a párt többsége óhajtja. Az egységes párt tagjai nem leltári tárgyak Ezután a miniszterelnök beszédének azzal a részével foglalkozott, amikor a miniszterelnök a bizalomról beszélt. Ezt Bethlen István gróf úgy magyarázza, hogy Károlyi Gyula gróf az egységes pártra építi politikáját, mert ezt a pártot a magyar nemzet akarata küldötte a parlamentbe és nem leltári tárgy, amint az ellenzék hirdeti. Beismeri, hogy a közelmúltban bizonyos árnyak borultak a párt és kormány közötti bizalomra, azonban a kormány csak akkor tud nyugodtan kormányozni, ha mögötte olyan többség áll, amely a döntő küzdelmek közepette nem hagyja el. Azt hiszi, hogy a miiniszterelnök tárgyi nyilatkozatai a kölcsönös bizalmat most már végleg megalapozzák. .A párt nem féltékeny a maga hatalmára, szívesen részesít abban mindenkit, aki ugyanazon az elvi alapon áll, de kizár olyanokat, akikben más elvek is fejlődnek ki. Ha a párt időről időre ki is jelenti a maga kívánságát és akaratát, az nem palotaforradalom, mert az csak ott lehet, ahol úr és szolga van. Tízéves uralma alatt többször megvádolták diktatúrával, a párt azonban mindig hangot adott kívánságainak és ez a kormány javára szolgált, mert azt mindig figyelembe vette. Kéri a miniszterelnököt, hogy ilyen értelemben fogja fel a párt bizalmát, melyet neki előlegeznek. Viszonozza őszinte szívvel. Meggyőződése, hogy az összhang, amely eddig pillanatnyilag hiányzott, teljessé fog válni. Azután Keresztes-Fischer Ferenc belügyi miniszter szólalt fel, aki egy csomó gyakornoki és díjtalan gyakornoki állás kreálását jelentette be. Az értekezlet után pártvacsora következett. 1932 július 1. péntek Újjáalakították a 33-as bizottságot Csütörtökön a képviselőház ülésének megkezdése előtt Almásy László elnök pártközzi konferenciát hívott össze, melynek tárgya a 33-as bizottság újjáalakítása volt. Július elején ugyanis megszűnik a 33-as országos bizottság megbízása és ezért kellett gondoskodni, hogy a felhatalmazási törvény alapján mind a képviselőház, mind a felsőház újra válassza a bizottság tagjait. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök a tanácskozás előtt ismételten felhívta az ellenzéki pártokat, hogy térjenek vissza a 33-as bizottságba és annak munkájában vegyenek részt. Tárgyalásokat folytatott Károlyi Gyula gróf a pártonkívüli ellenzéki képviselőkkel is, Kállay Tiborral, Nagy Emillel, Pallavicini György őrgróffal, Rassay Károllyal és Sigray Antallal is, s ezeknek a tanácskozásoknak az lett az eredménye, hogy öt pártonkívüli képviselő részt fog venni a bizottság munkájában. A pártközi konferencián először Károlyi Gyula gróf miniszterelnök állott fel szólásra, és azt igyekezett bizonyítani, hogy a 33-as bizottságra nem a kormánynak és az egységes pártnak van szüksége, hanem az ország nehéz helyzetében fontos, hogy a különböző pártárnyalatok is együttműködjenek a legnehezebb kérdések kibogozásában. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy a jövőben nem fogja annyiszor összehívni a 33-as bizottságot, mint eddig, mert a munka nehezén már átestünk. Beszéde végén újból felhívta az ellenzéki képviselőket a részvételre. Elsőnek Nagy Emil jelentette be, hogy hajlandó a bizottságban dolgozni. Hunyadi Ferenc gróf azt válaszolta, hogy miután egész csoportjával a független kisgazdapártba lép be, nem tesz önálló nyilatkozatot. Gaal Gaszton kifejtette, hogy fenntartja eddigi álláspontját s a független kisgazdapárt a bizottságból továbbra is távol marad. Vázsonyi János csatlakozott a független kisgazdapárt határozatához. A szociáldemokraták nem mentek el a konferenciára, de közölték, hogy semmi szín alatt nem lépnek be. Ezután az arányszámok tekintetében elfogadták Nagy Emilnek azt az indítványát, hogy azoknak a képviselőknek a helyét, akik ellenzéki oldalról nem vesznek részt a 33-as bizottságban, írják a résztvenni hajlandó ellenzékiek javára. Ilyenformán aztán a 33-as bizottságba delegált huszonkét képviselő névsora a következőképpen alakult: Bessenyey Zénó, Behtlen István gróf, Bíró Pál, Esterházy Móric gróf, Gyömörey Sándor, Ivády Béla, Kállay Miklós, Kállay Tibor, Kozma Jenő, Lakatos Gyula, Marschall Ferenc, Mayer János, Nagy Emil, Pallavicini György őrgróf, Péntek Pál, Rassay Károly, Schandl Károly, Sigray Antal gróf, Temesváry Imre, Ugrott Gábor, Szilágyi Lajos és Wolff Károly. A régi 33-as bizottságból eszerint kimaradtak Csizmadia András, Hajós Kálmán, Orffy Imre, Petényi Zsigmond báró, Pesthy Pál, Rubinek István és Tomcsányi Vilmos Pál egységespártiak, a kereszténypárti Túri Béla és Farkasfalvi Farkas Géza, aki időközben lépett ki az egységespártból. MarnsztM. fi Kecsszentyürel. reálgimnázium modernül berendezett internátusában felvétel julius 15-tal. Naponként leckéit kérdezés. Kérjen tájékoztatót !