Magyarság, 1932. augusztus (13. évfolyam, 172-195. szám)
1932-08-31 / 195. szám
1932 augusztus 31, szerda witamsir. -»••• •• Galamb Gusztáv műegyetemi sportrepülő Érden lezuhant gépével és meghalt A pilótaoktatás és a sportrepülés történetében példa nélkül álló, megdöbbentő szerencsétlenség történt kedden délután a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület érdi repülőtáborában, ahol Galamb Gusztáv műegyetemi hallgató, gyakorló pilóta leszállás közben lezuhant. A gép darabokra törött és a szerencsétlen fiatalember, akit összezúzott tagokkal húztak ki a romok alól, anélkül, hogy eszméletét csak egy pillanatra is visszanyerte volna, még a mentőkocsiban meghalt. A szerencsétlenségről a következő részletes tudósítást adjuk: Kedden délután hat óra tájban a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek négy gépe keringett már az érdi repülőtér fölött, majd felszállt ötödiknek Galamb Gusztáv sportrepülő is, a Sas nevű Hungáriatípusú kétfedelű sportgéppel. Mind az öt gép egyszerű gyakorlatokat, úgynevezett körrepüléseket végzett, de ennek a manővíírozásnak is nagy nézőközönsége akadt. Csupán félórás gyakorlatra szálltak fel a gépek és fél hét óra tájban mind az öt gép leszállásra készült. Ekkor is simán, rendben ment minden s a nézősereg már nem is figyelt a leszállásra, oszladozni kezdett és igy csak néhányan látták, hogy a Sas veszélyes helyzetbe került." — Dugóhúzót — kiáltották megrettenve, mert tudták, hogy ez a helyzet milyen veszélyes. Azt jelenti ugyanis a „dugóhúzó", hogy a gép orrával a föld felé billen és vízszintes irányban peregni kezd. A szakértők véleménye szerint a gép csak akkor kerül ilyen helyzetbe, ha a pilóta valamilyen kormányzási hibát követ el, vagy ha a gépet valahol törés éri. Az ilyen dugóhúzó-helyzetből igen nehéz kihozni a gépet és még a leggyakorlottabb pilóta is csak akkor tudja újra szabályszerű helyzetbe állítani, ha a gép és a föld között egy-kétszáz méter távolság van. Galamb Gusztáv gépe még száz méternyire sem volt a földtől s így sorsa már az első pillanatban is reménytelennek látszott. Testvér bátyja szeme láttára zuhant le Galamb Gusztáv A nézők csoportjában állott Galamb Gusztáv testvérbátyja, Galamb András pilótaoktató is. Megdermedve látta, hogy öccse milyen veszélyes helyzetbe került és kétségbeesve kiáltott fel: — Szent Isten, mi lesz az öcsémmel? A közelben állók hozzásiettek, megnyugtatni igyekeztek s azt mondták neki, hogy ma kivételesen nem is a Sas-sal szállott fel öccse. A Sas a következő pillanatban lezuhant és darabokra tört. A nézősereg mindenfelől odasereglett a gép roncsaihoz, ahová elsőnek Galamb András érkezett meg. A roncsok közül kilátszó ruháról nyomban felismerte, hogy mégis csak testvéröccse ült a lezuhant gépen, de erőt véve fájdalmán, maga fogott először a mentéshez. Néhány pillanat múlva megérkeztek a közben értesített mentők, kiemelték a gép romjai alól Galamb Gusztávot, aki ekkor még élt, de eszméletlenül feküdt. A mentők megállapították, hogy a szerencsétlen fiatal pilóta rettentő zúzódásokat és csonttöréseket szenvedett. Azonnal hordágyra emelték, feltették a mentőkocsira és a leggyorsabb sebességgel indultak Budapestre a Rókus-kórház felé. Hasztalan volt azonban minden igyekezet, Galamb Gusztáv anélkül, hogy eszméletét csak egy pillanatra is visszanyerte volna, még a mentőkocsiban meghalt. A mentők mégis elvitték a holttestet a Rókusig s a hordágyon heverő halott pilótát a kórház kapujában helyezték el. A mentőautókon a szerencsétlenség néhány szemtanúja is bejött Budapestre, s ezek állták körül megrendülten a sportrepülés szerencsétlen halottját. Természetesen értesítették a történtekről a budapesti redőrkapitányságot is, ahonnan a késő éjszakai órákban rendőri bizottság szállt ki, hogy kihallgassa azokat, akik szemtanúi voltak a szerencsétlenségnek és akik idáig kísérték Galamb Gusztávot. A rendőri bizottság intézkedésére a pilóta holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. A szerencsétlenség Érden történt, s így kiderítésére az érdi csendőrség hivatott. Érden meg is indult már a vizsgálat, s ott is kihallgatnak mindenkit, hogy valahogyan megállapítsák a példátlan szerencsétlenség okát. Tekintve, hogy a gép teljesen összetörött, pilótája pedig anélkül, hogy eszméletre tért és így bármilyen felvilágosítást adhatott volna, meghalt, igen nehéz lesz a szerencsétlenség okának pontos megállapítása. Nem lehet megállapítani a szerencsétlenség okát Kara Jenő, a Magyar Aero Szövetség ügyvezető alelnöke ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Este hét órakor megdöbbenve értesültem a szerencsétlenségről, amihez hasonló a magyar sportrepülés tízéves múltja alatt még soha sem fordult elő. Alig hiszem, hogy most már a baleset körülményeit meg lehetne állapítani. Az ilyen szerencsétlenségnek kétféle oka lehet: az egyik az, hogy a pilóta olyan súlyos kormányzati hibát követ el, ami dugóhúzó-helyzetet eredményez, a másik pedig az, hogy a gépnek valamelyik része eltörik. Galamb Gusztáv tavaly végezte a pilótatanfolyamot, felszabadult, kiváló pilóta volt, tudta, hogy a magasság miatt mutatványkén nem hozhatja „dugóhúzó“helyzetbe a gépet és így teljesen elképzelhetetlen, hogy ő hibázott volna. Minden jel arra mutat, hogy a gépnek történhetett valami hirtelen baja, de hogy ez a baj mi volt, azt aligha lehet majd megállapítani, hiszen a gép teljesen összetört. A Légügyi Hivatal kedden este hét óra öt perckor kapta az első jelentést a szerencsétlenségről. Ekkor már azt is tudták, hogy Galamb Gusztáv meghalt s hogy kihallgatni már nem lehetett. A hivatal intézkedésére őrséget állítottak a gép roncsai mellé, hogy azokhoz az éjszaka folyamán senki se nyúlhasson. Szerdán reggel a hivatal részéről négytagú bizottság száll ki Érdre és megkísérli, hogy a gép darabjaiból állapítsa meg a szerencsétlenség okát. Galamb Gusztáv édesapja Galamb András MÁV felügyelő. A szerencsétlenül járt pilótának, aki 1910-ben született, egy testvére volt, a nála 4 évvel idősebb testvérbátyja, András, a megrendítő szerencsétlenség szemtanúja, akire még az a szomorú kötelesség is hárult, hogy családját a borzalmas eseményről értesítse. A tragikus véget ért fiatal pilóta halála mély és osztatlan részvétet keltett a fővárosban. Revízió alá kell venni a rendőrorvosi létszámcsökkentést Tarthatatlan a mai állapot A rendőrorvosi kar létszámának 40 főről 20 főre való csökkentéséről és ennek súlyos és botrányos következményeiről , amikor a nyári melegben órák hosszat fekszenek hullák az utcákon, elmebetegek félnapokat várakoznak a kerületi kapitányságokon, amikor Budapestet általános megfertőzés veszedelme fenyegeti s nem egyszer a bűnügyi nyomozás is félnapos késést szenved — részletes cikkben számolt be a Magyarság augusztus 7-iki száma. A cikkben foglalt megdöbbentő adatoknak hamarosan visszhangja támadt a székesfőváros közigazgatási bizottságában, mert hiszen a főváros évi másfélmillió pengővel járul hozzá a rendőrség fenntartásához, de visszhangja támadt a magyar közvéleményben is. Szinte kényszerítő szükségességre megmozdultak a hivatalos körök és öt nappal később „illetékes helyről“ származó hivatalos nyilatkozat látott napvilágot, amely ugyan a Magyarság cikkének egyetlen adatát sem cáfolta meg, de azt a meglepő megállapítást tette, hogy a rendőrorvosok létszámát azért kellett csökkenteni, mert a rendőrorvosok keveset dolgoztak. Napi két-háromórás szolgálattal már eleget tettek hivatali kötelezettségüknek, egyéb rendesen dotált tisztviselői állásokat is betöltöttek, tehát, sokkal előnyösebb helyzetben voltak, mint a velük egyenlő fizetési fokozatban lévő rendőrtisztviselők. Ezen az aránytalanságon akart tehát segíteni a racionalizálási bizottság, amikor — a létszámcsökkentésnél figyelembe véve a szolgálati időt, a vagyoni viszonyokat, az álláshalmozást, a hadiszolgálatot és azt, hogy sokgyermekes, családos ember-e az elbocsátandó rendőrorvos, tehát általános szolgálati és szociális érdekeket a rendelkezési állományba helyezett tizenhat rendőrorvost. Az illetékes helyről származó hivatalos nyilatkozattal szemben az „audiatur et altera pars“ elve alapján helyt adunk a rendelkezési állományba helyezett rendőrtisztviselők alábbi véleményének is, amelynek adatait a cikkünk nyomán hozzánk özönlő számos levélből válogattunk össze. A hivatalos nyilatkozat téves adatai A régi létszámú rendőrorvosi karban valóban voltak olyan kiváltságos személyek, akik alig két-három órás működést fejtettek ki naponta, álláshalmozók, gazdagok, gyermektelenek is akadtak és olyanok, akik a harctereket sem járták meg, ezek azonban legnagyobbrészt nem kerültek rendelkezési állományba. Ezen a néhány kiváltságos személyen kívül a többi rendőrorvos alaposan megdolgozott fizetéséért. A rendes, igen nehéz és felelősséges szolgálaton kívül éjjeli inspekciókat tartott, délután kettőtől másnap reggel nyolc óráig, az erkölcsrendészethez tartozó lakásvizsgálatokat, vendéglői egészségügyi viszgálatokat, soffőrvizsgálatokat végzett stb. Ugyanígy a kórházi rendőrorvosok is emberfeletti munkát végeztek, mert nem igaz a hivatalos nyilatkozat ama állítása, hogy a rendőrkórházban tizenkéttizennégy orvos és ugyanennyi ápoló teljesített volna szolgálatot, mert a valóság az, hogy a rendőrkórházban hét esküt tett rendőrorvos volt beosztva, a röntgenorvossal együtt, az ápolók száma pedig hat volt, ezenkívül két apáca. Ezek az ápolók pedig kivétel nélkül megrokkant rendőrök voltak, akiket más szolgálatra nem lehetett alkalmazni s ezek közül is kettő-három mindig beteg volt. De még ha a valóságtól ennyire eltérő hivatalos nyilatkozat adatait figyelembe is vennénk, akkor sem indokolja meg ez a rendőrorvosok létszámcsökkentését és az ezzel kapcsolatos sértő általánosítást, mert ez esetben csak revízió alá kellett volna venni a rendőrorvosok beosztását s akinek tényleg volt másutt tisztviselői állása, azt fel kellett volna szólítani a választásra. A túlterhelt rendőrorvosi munka A Magyarság tárgyilagos és bátorhangú cikke részletes adatokkal állapította meg azt, hogy húsz orvossal a fővárosi rendőrorvosi szolgálat nem látható el. Bizonyos és megcáfolhatatlan az, hogy ez időszerint a közérdek már súlyosan szenved, holott — a hivatalos nyilatkozat megállapításával szemben , e pillanatban nem húsz rendőrorvos teljesít szolgálatot, hanem ezenkívül még két rendelkezési állományú rendőrorvos és két magánorvos is, tehát összesen már huszonnégy személy. És mégis az a helyzet, hogy ha egy rendőrorvos megbetegszik, akkor a szó szoros értelmében megáll a munka, mert a többi túlterhelt orvos nem tudja helyettesíteni. A jelenlegi rabkórházban például két orvos áll rendelkezésre, az ambulancia, a rabkórház és a toloncház ellátására, mert az oda beosztott főorvos betegszabadságon van és szabadságon van a fizetett magánorvos is. A megmaradt két orvos tartja tehát a belgyógyászati, sebészeti, urológiai, bőrgyógyászati rendelést, a fogház tömeges ambulanciáját és a kötelező éjjeli inspekciót is. Hogy ez mit jelenthet a négyezer létszámú rendőrlegénység mellett, azt nem kell bővebben illusztrálni. Pedig e pillanatban nincs járvány s ha ősszel és télen a hurutos betegek jelentkezése megkezdődik, akkor a mai rendszer fenntartása képtelenség lesz. Nincs megtakarítás a mai helyzetben A hivatalos nyilatkozatnak az az állítása, hogy a rendőrorvosok éppen olyan fizetésű tisztviselői a testületnek, mint a fogalmazáskorbeli rendőrtisztviselők, egyáltalán nem állja meg a helyét. A rendőrorvos munkája százszorta felelősségteljesebb, az egész bűnügyi nyomozás az első perctől kezdve az ő szakvéleménye nyomán indul meg, azt a legkisebb tévedés helytelen irányba terelheti, azonkívül a rendőrorvosnak rendőri pótdíja is kevesebb. De a rendőrorvosi munka által nagy összeg folyik be az állampénztárba, úgyhogy például ez év február hónapban a még akkor meglévő harminchatos létszám mellett a rendőrorvosok, az általuk teljesített vizsgálati díjakkal, nagyrészt megkeresték az évi fizetésüket. A rendelkezési állományba helyezett rendőrorvosok nyolcvan százaléka fiatalon nyugdíjba kerülhet s ahogy hosszú időn keresztül húzza a nyugdíjat, ez az összeg és a jelenleg engedélyezett három szakorvos díjazása lényegesen többe kerül az államnak, mintha harmincegy, vagy harminchárom főben volna megállapítva a rendőrorvosok létszáma. A mai helyzet a rendőrorvosi szolgálatban az, hogy míg március elseje előtt a rendőrök családtagjaikat is elhozhatták ingyenes vizsgálatra, úgy a „leépítés“ óta a családtagokat nem vizsgálja többé rendőrorvos. A bőrgyógyászati és urológiai rendelést egy orvos 5 20°/ok&i retiuitäitai* fizetései? Vásároljon nálam s rá fog jönni arra, hogy a kétségtelenül súlyos redukció mégis elviselhető, mert nem 20 — de 30, sőt M / -fsai is issMan LuisiroSfsat, ITM mins azelőtti Poodle 2x3nmin ér ha Marital tóbra!! tész lefele sírassacipőt 12-50 jóminőségü gy?&PlUSZ3UGt8t .. IS.— P.tti fé,ef*n* átmeneti fcebotot 60.— P.«* kaphat oly minőségben, amely az ön korábbi igényeinek megfelelt Hasonlítsa össze az árakat az egy év előttiekkel s rá fog jönni arra, hogy a fizetésredukció orvossága: lölfiCSESICS fHILEÍiSi üzletében vásárolni. IV., Petőfi Sándor utca 3. az udvarban látja el és júliusban ugyanez az orvos tartotta a sebészeti rendelést és a nagy számban jelentkező újoncok sorozását is. Hogy ezt mi módon tudta ellátni, az teljesen érthetetlen. A toloncházba és rabkórházba egy orvos van beosztva, továbbá a fizetett magánorvos, akik huszonnégyórás váltakozó ügyeletet is tartanak. A többi rendőrorvos, akik nappal két-három kerületben teljesítenek váltakozó szolgálatot, három naponként délután kettőtől, másnap reggel nyolcig tartanak ügyeletet. A beteg rendőröket a helyőrségi kórházban ápolják — húsz fillérrel olcsóbban, mint a régi rendőrkórházban — legnagyobb részük azonban hosszú szolgálat alóli felmentéssel inkább otthon kezelteti magát. Az erkölcsrendészeten a beosztott rendőrorvosok képtelenek ellátni rendesen a vizsgálatot, amely ez időszerint inkább csak formai. Hogy azután általában a szolgálat hiányos ellátása milyen állapotokhoz vezet, azt már legutóbbi cikkében kifejtette a Magyarság, anélkül, hogy az abban foglaltakat a hivatalos nyilatkozat a legkisebb mértékben megcáfolta volna. A rendőrorvosi probléma gyökeres megoldása A hivatalos nyilatkozatban említett szociális, szolgálati és anyagi érdekek valódi figyelembevételével, sürgősen revízió alá kellene tehát venni a rendőrorvosi létszámcsökkentést és komoly orvosi megfontolás alapján legalább harmincegy főben kellene megállapítani a rendőrorvosok létszámát. Az erkölcsrendészetre ugyanis legalább négy orvos kell, egy orvos szükséges a razzián elfogottak vizsgálatára és a mikroszkópiai vizsgálatra, a nagyterületű külvárosok és a főváros fia kerülete számára feltétlenül szükséges egyegy rendőrorvos, már csak egészségügyi szempontból is s így kerül össze a minimális harmincegy főnyi létszám. Ugyanekkor visszaállítandó volna a rendőrkórház, mert a mai rendszer mellett többe kerül a rendőrök katonai kórházi kezeltetése, ezenkívül itt a rendőrlegénység családtagjai is vizsgálatra kerülhetnének. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a most rendelkezési állományba helyezett tizenhat rendőrorvos közül tizennégyötöd fél éven át harctéri szolgálatot teljesített. Ha százszor is figyelembe vesszük az állam nehéz helyzetét, ez a mai intézkedés, amely alig jelent megtakarítást, orvosi körök meghallgatása és komoly megfontolás nélkül történt. Az elkövetett hibákat jóvá kell tenni, így közmegnyugvásra megoldódnék a rendőrorvosi probléma, azonkívül a létszám visszaállítása a közegészségügy javát is szolgálná. A magyar rendőrorvosi kar, de az egész magyar közvélemény várja és kívánja a szolgálat érdekében, komoly mérlegelés alapján történő és közmegnyugvást keltő új belügyminiszteri intézkedést a rendőrorvosi létszámcsökkentés ügyében. Megjelent az első magyar Hitler-könyv , MAKKAI JÁNOS, m m a mű amely Németország forrongó újjászületésének küzdelmes képét arja. Ma egyetlen birodalomra se figyel ügy fel a világ közvéleménye mint Németországra és igy természetes, hogy a német kérdés ma a legégetőbb és egyben legérdekesebb probléma is Makkai ott él ebben a mozgalmas országban, filmszerűen peregnek le előtte a sorsdöntő események és kitűnő munkájában elevenen festi le az újjáalakuló germán birodalmat. A 136 oldalas könyv ára 2.50 P. Kapható kiadóhivatalunkban: VI. Aradi-n. 8... em