Magyarság, 1932. szeptember (13. évfolyam, 196-220. szám)
1932-09-01 / 196. szám
ELŐSZETESI ÁRAK] FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 13 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASANAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GRAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI UTCA A SZ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294—32, 34—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 12* MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1932 SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK XIII. ÉVFOLYAM, 196. (3448.) SZÁM Négy napig viharzot, háborgott a politikai és gazdasági kövélemény a múlt szombaton nyilvánossára került pénzügyminiszteri rendeletben, amely a látszatadót, ezt az öröke elhantoltnak hitt szerencsétlen vonulatot, halottaiból — általános megdöbbenésre — váratlanul újra életre hívta Négy nap kellett a kormánynak ahhoz, hogy az érvek tömegének kalapátsütései alatt végre belássa e tervfelörelegítés nyilvánvaló pénzügyi, gazdasági és politikai képtelenségét. A fiskalizmusnak e roszszul sikerült és teljesen dugábadúlt próbálkozásából nehéz volt a visszavonulás útját olyanképpen megtalálni, hogy a megismétlődött kudarc a pénzügyi kormányzatnak amúgy is gyönge lábon álló tekintélyét alaposan meg ne tépázza. Ha a látszatadó halvaszületett gondolatának újra való erőszakolásában a pénzügyi bürokrácia sivár eszmeszegénysége nyilatkozott meg, annál ötletesebb, hogy a pénzügyi kormányzat ezt a példátlanul súlyos megtévedést most egyszerűen „technikai tévedésnek“, nyomdahibának, elírásnak mijsíti. Azt mondja: az új adórendeletbe elnézésből belecsúszott egy már régebben visszavetett előadói tervezet, amelynek ott egyáltalán helye nem volt és így egyszerű hibaigazítással a kellemetlenül kényessé vált ügy a lovagiasság szabályai szerint be van fejezve. Nem akarjuk zavarni a kormány nagyon is átlátszó taktikával végrehajtott visszavonulását abból a zsákiít,, amelybe az egyoldalú fiskalizmus rövidlátó pénzügyi bürokrácia nem először — és, félünk, nem is utoljára — juttatta az ország szekerét. De ezúttal is rá kell mutatnunk arra, hogy ezek az eltévelyedések — fájdalom — nem elvétve jelentkező, múló természetű tünetek, hanem egy hibás elgondoláson a radikális miniszternek nem volt ideje e fenyegetés beváltására. Az alkotmányos rend helyreálltával pedig megkezdődött a bankóprés útján való adóztatás a maga szörnyű igazságtalanságaival, a spekulálni nem tudók jövedelmének, keresetének összezsugorításával és védekezni képtelenek vagyonának elkobzásával. Majd a szanálási korszak borult rá a vérző magyar gazdasági életre kettős adóztatási rendszerével, kíméletlenül dolgozó adópréssel, az oktalanul kisajtolt százmilliós feleslegekkel. A vidám pénzügyi farsang után elkövetkezett a válság keserves korszaka szükségadókkal, felemelt adókulcsokkal, zaklató adóbehajtással, majd pedig — mindennek koronájaképpen — a múlt szombaton az újra felmelegített látszatadó réme jelentkezett a színen és csupán az általános felháborodás nyomása alatt alakult át diplomatikus ügyességgel technikai tévedéssé. Szinte csodával határos, hogy a háborút vesztett és szörnyen megcsonkított Magyarország ezt eddig összeroppanás nélkül kibírta. De várjon kibírja-e még sokáig, ha könnyelműen tovább feszítik a húrt? Vajon nem ütött-e már a tizenkettedik órája annak, hogy a fiskalizmus tatárjárásának végre gyökeresen véget vessznk? Be kell végre látni, hogy a szükséges állami bevételek biztosításának módja nem a könyörtelen, mindenen keresztül gázoló adóztatás, hanem — ellenkezőleg — a gazdasági élet erőforrásainak gondos kímélése. Egy ilyen nejtópolitika cél akut CAWAL. Jeltűzései: az arányos teherelosztás, ttmus és alulterítedés csökkentése, az adóteher bizonyos mértékű állandósítása, illetve csak lassú, fokos. ..os emelése, az adók egyszerűsítése és az abból eredő terhek könnyű kiszámíthatása, a zaklató eljárások, az adóinkvizíciók mellőzése, a pontos adófizetés kedvezményekkel való serkentése. Egyszóval: a mostani, min nyugvó pénzügypolitikai rendszer keten izében gazdaságellenes, vaksüket vetkezetes, természetszerű megnyilatkoz bürokratikus felfogással telített adórend zásai. Egy évtizedes szemléletből leszűrt szomorú és megdöbbentő megállapítás, hogy abban az országban, ahol idősb Wekerle Sándor, Lukács László és Popovics Sándor fektették le annak idején államférfii bölcsességgel a gazdasági életet kímélő és éppen ezért kiadós modern adóztatási rendszer helyes alapelveit, az adóztatási politika mégis az utóbbi időkben következetesen téves utakon bukdácsol, egyik végletből a másikba zuhan és rendszerint tudni sem akar a gazdasági élet elemi követelményeiről, nemkülönben a pénzügyi tudomány és gyakorlat kiforrott igazságairól. Ami e politikában — ha ugyan ezt politikának lehet nevezni — megnyilvánul, abban jóval több a bürokratikus elfogultság és makacs önkényeskedés, mint a kormányzati bölcsesség és előrelátás, azaz a viszonyokkal, a gazdasági körülményekkel számotvető igazi „pénzügyi politika.“ Retrográd szellem ütközik ki minduntalan ezekből a pénzügyi intézkedésekből, amely régmúlt idők kezdetleges pénzügyi eszközeivel, adóbankóval és adókorbáccsal próbálja megoldani az új idők nagyon is összetett és szövevényes pénzügyi problémáit. Az összeomlás óta elmúlt, közel másfél évtized sivár korszakát fogja jelenteni a magyar adópolitika történetének, amelyet ide-oda botorkálás, nagy hibák, súlyos tévedések és kietlen eszmeszegénység jellemeznek. A szomorúemlékű forradalmi kormány kétbalkezű pénzügyminisztere kezdte meg a sort. Azzal „biztatta“ az amúgy is halódó magyar gazdasági életet, hogy olyan súlyos adókkal fog jönni, amilyeneket a világ még nem látott. Nagy szerencsénk, hogy szertelenségnek felváltása egy olyan rendszeres adóztatással, amely ismeri és tiszteletben tartja a modern pénzügyi és közgazdasági tudomány elemi tételeit, nemkülönben a közgazdasági élet legfontosabb követelményeit. De a legjobb pénzügyi rendszer sem ér sokat, ha nem támasztja alá megfelelő gazdasági politika. A látszatok megadóztatása a vagyon felélése útján és kölcsönökből kétségbeesett erőfeszítéssel fenntartott életszínvonal megterhelése és a gazdasági élet vérkeringésének oktalan megbénítása helyett a pénzügyi kormányzatnak mindent el kell követnie a gazdasági élet fellendítése, az alvadásnak indult gazdasági vérkeringés megpezsdítése érdekében. Íme, a közeli Németországnak új kormánya nem csupán az adócsavarok tökéletesítésén töri a fejét, hanem kétmilliárd márka előteremtésének gyürkőzik neki, hogy ebből kétmillió munkás foglalkoztatására képes közmunkákat tudjon végrehajtani. Kedvezményes adófizetési lehetőséget kíván biztosítani a jövőre azoknak, akik e nagy „munkakölcsön“ előteremtésében résztvenni akarnak. Jól tudja a Papen-kormány, hogy a munkaalkalmak teremtése nyomán a gazdasági élet fellendül, a forgalom, a fogyasztás emelkedik és e réven jóval nagyobb mértékben fokozódnak az állami bevételek, mint amennyi apadást jelentenek a nyújtott adókedvezmények a német államháztartásban. Várjon a csalóka látszatok megadóztatása helyett miért nem lép a mi pénzügyi kormányzatunk is a gazdaságilag megalapozott pénzügyi politika helyes útjára? Németország teljes egyenjogúságot követel a fegyverkezés terén Szerdán érkezett meg Párisig a berlini jegyzék . A külügyminisztérium kabinetfőnöke sürgősen Herriothoz utazott Páris, augusztus 31 Szerdán délben megérkezett Párisba a német kormány jegyzéke, amelyben Németország teljes egyenjogúságot követel a fegyverkezések terén. A Quai d’Orsayról származó információk szerint a birodalmi kormány most hétfőn szánta el magát erre a nagyjelentőségű lépésre, amelynek célja a legyőzött államok katonai szuverenitásának visszaállítása. Neurath báró német külügyminiszter hétfőn felkereste Francois Poncet berlini francia nagykövetet, akivel hosszas tanácskozást folytatott. Távozása előtt a külügyminiszter jegyzéket nyújtott át a francia nagykövetnek, amelyben a német kormány a leghatározottabb formában leszögezi Németország álláspontját a katonai egyenrangúság kérdésében. A jegyzék azzal végződik, hogy a német kormány felkéri a francia kormányt, kezdjen tárgyalásokat ebben a kérdésben Németországgal. Francois Poncet a német jegyzéket kedden repülőgépen Párisba küldte, ahová a jegyzék szerdán délben érkezett meg. Miután Ilerriol miniszterelnök és külügyminiszter ezidőszerint a normann szigeteken tartózkodik, a jegyzéket a Quai d’Orsayn a külügyminisztérium kabinetfőnöke, Alphar vette át. A kabinetfőnök a jegyzék tartalmának áttanulmányozása után vonatra ült és Cherbourgba utazott, hogy a legsürgősebben tudomására hozza a német kormány követeléseit Herriot miniszterelnöknek, aki a csütörtökre virradó éjszaka érkezik Cherbourgba Az egyenjogúság megtagadása állítják helyre Bolognából jelentik: Schleicher német birodalmi hadügyminiszter beszélgetést folytatott a Resto del Carlina berlini tudósítójával s többek közt bejelentette, hogy a gyors és határozott leszerelés kívánságában Németország találkozik Olaszországgal. Egy hatvanötmilliós német népet nem lehet tartósan páriaként kezelni. Mi keresnivalója van Németországnak egy olyan népszövetségben, amely öt lealázó külön elbánásban részesíti? A Németországgal szemben támasztott kor esetén a németek nemzeti utón biztonságukat látozásokat vagy általánosan alkalmazni kell vagy meg kell szüntetni Németországgal szemben is. .A fegyverkezési egyenjogúság megtagadása esetén a német kormány nem fog tovább résztvenni a leszerelési értekezlet munkálataiban és kénytelen lesz szerződő társai leszerelési ígéreteinek megszegése esetén nemzeti uton helyreállítani nemzeti biztonságát, minthogy ez nemzetközi úton nem sikerült. Papén kancellár a Saar-vidék visszacsatolását sürgeti Saarbrückenből jelentik. Papén kancellár szerdán nagyjelentőségű elvi nyilatkozatot tett a saarvidéki kérdésben és kijelentette, hogy a Saarvidéket sürgősen vissza kell csatolni Németországhoz. A saarvidéki társadalmi egyesületek szövetsége szeptember 11-én kongresszust tart Koblenzben . Papén kancellár ebből az alkalomból üzenetet intézett a Saarvidék lakosságához. Az üzeret, amelynek szövegét már most nyilvánosságra hozták, a következőképpen hangzik: — Magam is saarvidéki származású vagyok s egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom felelősségteljes állásomban, hogy minden irányban lehetőségek után kutassak, amelyeknek segítségével minél előbb vissza lehet csatolni a Saarvidéket Németországhoz. A saarvidéki kérdés az utóbbi időben Európa és a világ közvéleményének érdeklődése előterébe került s az ottani állapotokat és viszonyokat ez a közvélemény most már oly éles fényszóróval világítja meg, hogy nem lehet többé össze-vissza hazudozni és félrevezetni a világot a saarvidéki lakosság nemzetiségét és kívánságait illetőleg. Egészen fölösleges büntetés lenne, ha továbbra is fenntartanák a versaillesi szerződésnek azt a rendelkezését, hogy a Saarvidék tizenöt évig nem csatlakozhat az anyaországhoz. A saarvidéki lakosság kívánságait nem lehet többé meg nem hallgatni és meghamisítani. A saarvidéki helyzet való megismerése egyre nagyobb körökben terjed s anélkül, hogy illúziókban ringatnánk magunkat, kijelenthetem: bizton remélem, hogy most már rövidesen sikerül majd oly megoldást találni az önkényesen problémává avatott Saarkérdésben, amely megfelel úgy a Saarvidék, mint egész Németország akaratának. Hindenburg jövő héten fogadja a birodalmi gyűlés elnökségét Berlinből jelentik: Hindenburg birodalmi elnök már választ küldött Goeringnek, a birodalmi gyűlés elnökének hozzáintézett táviratára. A birodalmi elnök köszönetet mond a birodalmi gyűlés elnökének a választásról szóló közléséért és az elnökségnek azért a szándékáért, hogy őt már most felkeresi. A birodalmi elnök hozzáteszi azonban, hogy a jövő hét folyamán ismét Berlinben lesz és kéri addig a látogatás elhalasztását. Goering Hindenburg választáviratának megérkezése után ülésre hívta egybe a birodalmi gyűlés elnökségét. Az elnökség úgy látja, hogy Hindenburg sürgönye minden lehetőség számára nyitva hagyja az ajtót. A válasz barátságos hangjából az elnökség szerint az is kiolvasható, hogy a birodalmi elnök a további döntés előtt lehetőséget nyújt a birodalmi gyűlés elnökségének arra, hogy jelentést tegyen az új helyzetről. Azt hiszik, hogy erre a birodalmi gyűlés második plenáris ülése előtt kerül a sor s ekkor majd sikerül a birodalmi elnököt arról meggyőzni, hogy a birodalmi gyűlés alkotóképes, Hindenburg csak elvben járult hozzá a parlament feloszlatásához A birodalmi gyűlés feloszlatása kérdésében politikai körök úgy tudják, hogy végleges Ára 16 fillér