Magyarság, 1932. szeptember (13. évfolyam, 196-220. szám)

1932-09-01 / 196. szám

2 felhatalmazást a feloszlatásra a kancellár még nem kapott s Hindenburg elnök csak elvben járult hozzá a házfeloszlatáshoz, azzal a ki­kötéssel, hogy Papen kancellárnak a döntő pillanatban újra ki kell kérnie az elnök hozzájárulását. A nyílt konfliktus a parla­menttel, természetesen, elkerülhetetlen, mi­után kétségtelen, hogy a birodalmi gyűlés rö­vid időn belül bizalmatlansági indítványt szavaz meg a kormány ellen, sőt esetleg olyan határozatot is hoz, amely felfüggeszti az ösz­­szes szükségrendeletek érvényét. A kormány­hoz közelálló lapok szerint a feloszlatás idő­pontja ily körülmények között kizárólag a birodalmi gyűlés magatartásától függ. A házfeloszlatás azonnal megtörténik, mihelyst a parlament nehézségeket támaszt a kor­mánynak- Papen kancellárnak az az állás­pontja, hogy semmiesetre sem hagyja hátrál­tatni a kormány munkáját a parlament eset­leges obstrukciójával s ezen az állásponton nem változtat az a körülmény sem, hogy a centrum és a nemzeti szocialista párt kor­mányképes többségnek tekintik magukat s ebben a többségben alkotmányos garanciát látnak a parlament kikapcsolása ellen. Minisztertanács a neudecki látogatás után A birodalmi kormány szerdán a birodalmi kancellár, a belügyminiszter és a hadügy­miniszter Neudeckből való visszatérése után minisztertanácsot tartott. Papén beszámolt a Hindenburggal való megbeszélés eredmé­nyéről, azután a bejelentett munkaszerzési program tárgyában kiadandó szükségrendelet részleteiről tanácskozott a kormány. Az új szükségrendeletet előreláthatólag kedden te­szik közzé. Magyar Légiforgalmi Rt IV., Váci arca 1. ♦ Toldira: H-S-M ŐSZI MENETREND AB C D A 7.00 14.20 i. BUDAPEST u. 1.20 IS 20 15.55 8.35 15.45 é. WIEN i. * 00 12.00 15.30 A * naponként, vasárnap kivitelével. В «• szept Ш-je naponként, azontúl kedd, szerda, csütörtök és szombaton közt. C * szeptember 12-től kedd, szerda, csütörtök és szombaton közi. &** szeptemb 10-ig naponként, vasárnap kivételé­­­vei közt. Közvetlen csatlakozások Európa összes állomásai felé. Аж autóbusz Budapesten , IV., Váci utca 1. alól 4­ perccel. Wienben a Hotel Bristoltól 35 perccel a repülőgép hidalása előtt indul. Kombinált menettérti jegyek a Budapest—Wien* vonalon autóbusz—repülőgép*, vagy hajó—repülő* forgalomban 52.— pengős árban (a gyv. III o. jegy árának felel meg). Az egyik utat repülőgépen, a másikat hajón vagy autóbuszon kell megtenni 60 napon belül. Levelét és csomagjait küldje légipostán! Díjszabásért forduljon szállítási osztályunkhoz: Aut 80-8-09. Az őrült király gyertyái írta: Legény Elemér — Gudden tanár — beszéli nekem az öreg Steinbach, a királyi szobák őre — volt az egyetlen, aki bátran ki merte mondani, hogy a király őrült... Azt mondják, bizonyítékai voltak és őrültsé­gének a koronatanúját akarta Il­ik Lajos a zivataros nyári éjszakán útjából eltá­volítani. Azonban a szörnyű birkózás­ban alulmaradt a művészetek e nagy­szerű mecénása. Mégis hősként halt meg. Szebben, mint Napóleon. Harcban. Utolsó pillanatig küzdött nagyszabású rögesz­méje megvalósításáért, hogy a XIV ik század derekán feltámassza XIV-ik Lajos rokokóvilágát. Bajorország túlságosan ki­csiny és erőtlen volt ehhez, a kor pedig kétségbeejtően szürke. ★ Meghatottan állottam meg az arany­­szegélyű, címerekkel ékes szárnyasajtó előtt, mely a miniszteri fogadószobába vezet, a lakosztály első termébe, a négy közül. Ezen az ajtón kellett szépen kaparász­nak a minisztereknek, ha bebocsáttatást akartak nyerni királyi urukhoz. Kapa­rásznak kellett, mint a hűséges vadász­kutyáknak, ha urukhoz kéretőznek. Ki­válóan tudós és nagytekintélyű államfér­fiak néha percekig kaparásztak az ajtón, míg II. Lajos parancsot adott kama­rásának, hogy bocsássa be őket... Csu­pán beavatottak tudtak erről a királyi szeszélyről. Azt mondja a krónika, hogy egyetlen egy sem akadt az önérzetes ál­lamférfiak között, aki e megalázó királyi hóbort miatt visszaadta volna miniszteri tárcáját... Én minden kaparászás nélkül jutottam be királyi barátomhoz. Igaz, hogy csu­pán az ő szelleme él már ezekben a szo­bákban, melyeknek pompázatos kiállí­tása — azt mondják — egy régebbi le­írás alapján a Napkirály lakószobái nyo­mán készült. Két évig dolgoztak Gedon és Seitz, a bajor interieur-művészet leg­első mesterei a király szobáin, őfelsége aztán közel húsz évig lakott a termekben, húsz év majdnem minden felét itt töl­tötte el. Roppant csend ölel körül, mintha az idő megállott volna ezekben a királyi termekben. Még az őr, a hűséges Stein­bach bácsi sem látható. Én vagyok itt egyedül olyan műkincsek között, melye­kért valami amerikai milliárdos nemrég milliókat ajánlott fel a bajor államnak dollárokban. Végre megvalósíthatom a régi terve­met, beleülök a karosszékbe, a király íróasztalához. A karosszék baloldali tám­láján már foszladozik a selyemszövet, ő koptatta ki... Az Íróasztal széle azon a részen, ahol a király karja írás közben nyugodott, világosabb színű, kifakult, őfelsége alsókarja dörzsölte le húsz év munkája alatt... Kezembe fogom a tollát. A tollszár hattyurelieffel van diszitve. Az Íróasztal lábai is hattyúkat ábrázolnak. II. Lajos kedvenc madara a büszke hattyú volt... Nekem ugy rémlik, hogy az ajtó ott, a királyi lakosztály negyedik szobájában zárva volt, mikor ide beléptem. De tán tévedek. — Ejnye, hány óra is van?... Tizen­kettő elmúlt kerek tíz perccel és ma pont délben zárják München minden múzeu­mát. Csak nem zártak be engem II. La­jos, az őrült király lakosztályába. Azt hiszem, tavaly olvastam egy angol turis­táról valami ilyesfélét, akit bezártak München egyik múzeumába. Nyári ka­csának tartottam a dolgot, hiszen az őrök zárás előtt lelkiismeretesen végig­járják az összes termeket és mégis roha­nok, már amennyire a tükörsima par­ketten lehetséges a rohanás. Most mind­járt megtudom, hogy bezártak-e, vagy nem... Semmi kétség, egy kissé ideges vagyok. Minek is jön magamfajta ide­ges ember az őrült király termeibe, ebbe a rokokó-pompába, mely azt mondják, hogy százezer aranyába került II. La­josnak. — Inkább Nymphenburgba kellett, volna kirándulnod te idegkoldus, aki nyugalmat, változatosságot keresel. De te idejöttél az őrült király termeibe, me­lyeknek minden bútora, minden zuga róla mesél, róla, az óriásról, a művésze­tek nagy Napóleonjáról — korholom magamat. Fölemelem a kezem és mohón rácsapok a díszes, az aranyfaragásokkal borított ajtókilincsre. A nehéz szárnyasajtó, melynek nagyszerű trópusi fája szinte fütyül, mikor zárul és mikor nyílik, igazi német alapossággal be van zárva. Egész erőmmel belekapaszkodom és rá­zom az ajtót. Ez a makacs, szilárd ajtó történelmi nevezetesség. Nem azért, mert olyan kitűnően zárul, hanem mert 11. Lajos király annak idején megparancsolta minisztereinek, hogy kívülről kutyák módjára kaparásszanak és ilyen módon kérjenek királyi urukhoz bebocsáttatást, ha audienciára jelentkeztek. Egyik sem mondott le e megalázó parancs miatt a tárcájáról. De később bosszút állottak a királyon. Rábizonyították, hogy őrült. Orvosi felügyelet alá helyezték. De hát mit törődöm én ezzel e pillanatban. Kö­vetelem, akarom, hogy kibocsássanak. Öklözöm az ajtót, hogy véres lesz a ke­zem a pompás reliefdíszítéseken, rugda­lom, dörömbölök. A zajra, a mély, fene­ketlen csend, némaság felel. Odarohanok az ablakhoz. A lakosztály ablaksora az udvari kert teljesen néptelen árkádjaira néz. Hiába próbálkozom azzal, hogy fel­rántom az ablakot és segítségért kiáltok. Sötét novemberi vasárnap elhagyatott­­ságára rikolt ki minden kétségbeesésem a harmadik emeletről. Legjobb lesz, ha becsukom az ablakot. Nem oson ki az a kis meleg, amelynek most ki kell tarta­ni holnap reggelig. Holnap reggelig .. Valljuk meg őszintén, ennek így kellett történnie. Valójában helyes, hogy engem, a titkos őrültet, becsuktak a másik titk­os őrült, királyi barátom, II. Lajos bajor király lakosztályába. Gyerünk csak a dolgozószobába, üljünk le az aranyhaty­­tyulábas íróasztalhoz, így ni!... Az aranykoronás monogrammal díszített mappában nem találok ugyan k­őpapírt, a tinta is kiszáradt már az aranykala­mázisban, de a brokát karosszékben jó elüldögélni és nézni a szép pasztellt, mely, a gyilkos tót, a Starnberg tavát ábrá­­zolja, amelyben halálát lelte a király, aki itt lakott. ★ Alkonyodik. Négy óra körül jár, de a novemberi éjszaka bekönyököl minden ablakon. Villanyvilágítás nincsen, a pet­róleumlámpát őfelsége ki nem állhatta kellemetlen szaga miatt, viaszgyertyák­kal világíttatott. A csillárok és fali karok azokat a gyertyákat tartják, melyek fé­nyességüket I. Lajos lábai elé szórták egykoron. Alfonz spanyol király Budapestre érkezett XIII. Alfonz spanyol király szerdán este Bécsiből automobilon a magyar fővárosba érkezett. A király Bécsben, mint keresztapa résztvett Antal főherceg és Ileana főherceg­nő fiúgyermekének keresztelőjén és családi ügyek hozták most Budapestre is. Ugyanis néhány nap óta a magyar fővárosban tartóz­kodik Zamogszka lengyel grófnő, született Izabella infánsnő, a király húga és Alfonz itteni tartózkodásának tulajdonképpeni célja az, hogy testvérét meglátogassa. Alfonz délelőtt tíz órakor indult el Bécsből Miranda herceg főudvarmester kíséretében a magyar határ felé. Fél egykor érkeztek He­gyeshalomra, ahonnan Magyaróvár felé vet­ték útjukat. Frigyes főherceg kastélyában tiszteletére családi ebédet rendeztek. Itt talál­kozott Alfonz Lónyay Elemérné hercegnével, néhai Rudolf trónörökös özvegyével is, aki Oroszváron kapta meg az értesítést a király érkezéséről. Délután fél öt órakor Budapest felé indult a gépkocsi, a soffőr azonban azt az utasítást kapta, hogy a kocsit lassan vezesse, Alfonz ugyanis a vidék szépségeiben akart gyönyör­ködni. Egyes helyeken, ahol a táj különösen megnyerte a király tetszését, meg is állították a kocsit. Alfonz számára a Dunapalotában rendeltek lakást és este hat órára várták az előkelő vendéget. A Dunapalota előtt a ki­váncsiak egész serege gyűlt össze és akadtak olyanok, akik egészen fél kilencig kitartottak, ekkor érkezett meg ugyanis a király autója. A gépkocsiból kilépő Alfonzot a tömeg lelke­sen megéljenezte. A király szürke ruhát és puha kalapot viselt és mosolyogva, fejét meghajtva válaszolt a közönség üdvözlésére. A fényképészek az előcsarnokban pillanat­képet készítettek Alfonzról, aki egyenesen a lift felé sietett és felment harmadik emeleti, a Dunára néző négyszobás lakosztályába. Ezután teát rendeltek a szobába és Alfonz az est folyamán többé nem is mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az utcán nagy tömeg állta körül a francia gyártmányú gépkocsit, amelyből öt útitáskát emelt ki a szálló sze­mélyzete. Alfonz csütörtökön meglátogatja az egyik fővárosi szanatóriumban Zamogszka grófnőt, aki örvendetes családi esemény be­következését várja. Értesülésünk szerint a spanyol király két napig marad Budapesten. A fővárosnak meg kell akadályozni, hogy a nagytőke kisajátítsa az ötmilliós csatornaépítési munkát A kiszorított kisvállalkozók tiltakozó beadvánnyal fordultak a polgármesterhez Többizben foglalkozott a Magyarság a fő­város ötmilliópengős csatornaépítési mun­kálatokra vonatkozó versenytárgyalásával. Kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy nem kérhet a főváros hitelt a vállalkozóktól olyan időben, amidőn azt állít­ja, hogy maga sem tud hitelt szerezni. Bámulataink arra is, hogy a fővárost az inségmunkálatok kiadásánál szociális szempontoknak kell vezérelni és nem lehet az a célja, hogy egyes nagyvál­lalkozók éppen a hitelezés folytán irreálisan magas árakon végezzék el a munkálatokat. A csatornaépítési vnségmunka feltételei tel­jesen lehetetlenné tették a kis- és középvállal­kozók számára a pályázatot és álláspontun­kat teljesen igazolta a versenytárgyalás ered­ménye, amennyiben igen sok ajánlattevő megfelelő tőke hiányában csak készpénzfize­tés mellett vállalkozott a közmunkák elvég­zésére. A pályázatok felbontásánál kitűnt az is, amit előre bejósoltunk, hogy a főváros áruhitel igénybevétele mellett rendkívül drá­gán jutna munkálatokhoz, lényegesen drá­gábban, mint amennyit a tőkének szokásos kamata tenne ki. Egyes ajánlattevők levelei­ből kiderül, hogy azért nem tudják hitelezni a munkálatokat, mivel a Magyar Általános Kőszénbánya a szükséges cementet nem haj­landó hitelezni. A kis- és középvállalkozók tehát sem pénz-, se­m anyaghitel­hez nem tud­tak hozzájutni és így számukra az egész ver­senytárgyalás tárgytalanná vált. Az a tizenhat szakmabeli vállalat, amely a hitelezést nem tudja vállalni, most közös beadványban kéri a polgármestert, hogy a Községi Takarékpénztár finanszírozza ezeket a munkálatokat. A beadvásban a vállalko­zók előadják, hogy a pénzitézetek teljesen elzárkóztak hiteligénylésük ügyében, bár fel­ajánlották, hogy a fővámttól járó követe­lésüket, mint teljesen bizto, elsőrendű kinn­­levőséget, a hitelt nyújtó intézetre szabály­szerűen engedményeznék Most tehát ismét az helyzet állott elő, hogy amennyiben a fodrás ezeknek a vál­lalkozóknak érdekében közbelépne és nem akarja a munkálatokat kizárólag nagyválla­latoknak kiadni, úgy­iteligényével, illetve kezességi ajánlatával sját bankjához, a Köz­ségi Takarékpénztárhz kell fordulnia. Tel­jesen érthető a kis- s középvállalkozók fel­zúdulása a versenytágyalásnak ismert fel­tételek szerinti kiírás miatt. A főváros a fel­tételek szerint még sok váltót sem haj­landó a vállalkozónak adni, hogy legalább leszámítolás útján jussanak pénzhez. Az egész versenytárgylást oly módon írták ki, hogy arra kizárólag nagyvállalat vagy a nagy­vállalatok mögött pénzintézet pályázhat. Semmi szükség nem volt arra, hogy ezt a versenytárgyalást ilyen komplikált módon írják ki és legselvesebb volna az egész csatornaépitkezést más alapon lebonyolítani, olyképpen, hogy a főváros a szükséges tőkét maga szerzi meg amire megfelelő jóalázat mellett még n­em súlyos pénzügyi helyzet­ben is mód adóak. A főváros bankjai ma is foglalkoznak ma­gánhitelek nyi­tásával, váltóleszámítolással és így igazán nehéz elhinni, hogy a főváros annyi befolyást nem tud bankjaira gyako­rolni, hogy ezek hitellel rendelkezésére áll­janak. A főváros már a saját presztízse szempont­jából sem nézheti tétlenül, hogy egy ilyen hatalmas munkálatnál a nagyvállalkozók és pénzintézetek mesterkedése folytán a kis­emberek teljesen kiszoruljanak a munkából. Annál is inkább nem tűrheti ezt a főváros, mert mint említettük, a hitelt nyújtó vállala­tok pályázatából kiderült, hogy a főváros megszorult helyzetét magasra tartott áraik­kal illegális haszonszerzésre próbálják fel­használni. 1932 szeptembe­r, csütörtök" ­ A bodrogközi földek hetven százaléka cseh bankok kezén A csehek által megszállott Bodrogköz egész területe igen súlyos helyzetbe jutott. A Prágai Magyar Hírlap írja, hogy a bodrog­közi szegénység legjobb bizonyítéka az, hogy a gazdák még a telküket is eladnák annak, aki kölcsönt tudna szerezni számukra. Hoz­závetőleges enyhén számított statisztikák szerint a bankadósságok nagysága a Bodrog­közbe­n­ elérte a mai földérték hetven száza­lékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdák legnagyobb része képtelen ma a kölcsönök törlesztésére. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a hitelező bankok legnagyobb részt cseh bankok, amelyek néha még politikailag is kihasználják a magyar gazdák függőségét és szorítják őket minden téren. A bodrog­közi magyar földeknek tehát hetven száza­léka lényegileg a cseh bankok kezén van s ezek a mai viszonyok között bármikor rá­­tehetik kezüket ezekre a földekre.

Next