Magyarság, 1932. október (13. évfolyam, 221-246. szám)

1932-10-01 / 221. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62, POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ✓ ___________________________ BUDAPEST, 1932 OKTÓBER 1. SZOMBAT XIII. ÉVFOLYAM, 221. (3473.) SZÁM Gazdasági kibontakozás írta: Ajtay József Gömbös Gyula kormányának kineve­zése már csak órák kérdése és ezzel egyelőre lezárul a válság személyi és pártpolitikai része. Most már parancsoló erővel nyomulnak majd előtérbe a kor­mányzati feladatok, amelyekről vajmi kevés szó esett a lezajlott napokban. Tu­lajdonképpen csak ezután veszi kezdetét a válságból való kibontakozás nagy mun­kája, amely ugyancsak kemény próbára szólítja az új kormányt. Az ország a legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és szo­ciális bajok pergőtüzében áll, amelyek­nek nemcsak belső, de igen fontos kül­politikai vonatkozásai is vannak. A külső, belső és a gazdasági politika talán soha sem szövődött össze egymással annyira, mint manapság. Most nem ar­ról van szó, hogy jószándékú közéleti férfiak megszabott vágányokon tovább vigyék az országkormányzást. Csupa új és bonyolult, egymással szorosan össze­függő pénzügyi, gazdasági és szociális probléma mered elénk, amelyek szinte halaszthatatlanul állásfoglalást kíván­nak. A föld terhének könnyítése, a fel­halmozódott kü­l- és belföldi adósságok rendezése, a devizakorlátozások lebon­tása, az államháztartási egyensúly vég­leges megszilárdítása, a megrekedt kül­kereskedelem lendületbehozása, a mun­kanélküliség veszedelmének leküzdése, miindmegannyi súlyos kérdés, amelyek­nek szövevényéből nehéz kiutat találni. Ma a miniszteri szék nem a hatalom díszes és kényelmes polca, hanem egy olyan, viharoktól ostromolt parancsnoki híd, ahol nagyon fogyatékos eszközök és igen korlátolt lehetőségek állnak rendel­kezésre, hogy a szirtek és örvények kö­zött hányódó csonka országot biztos révbe lehessen juttatni. Ha valamikor, úgy most van szükség az irány megjelölésére, olyan szerves program megalkotására és kemény kéz­zel való végrehajtására, amely a partra­­jutás reményével indíthatja meg a ki­bontakozás nehéz munkáját. Az utóbbi időben ugyanis eszméktől, tervektől, programpontoktól hangos volt a magyar közélet, de ezek rendszerint nem voltak egyebek, mint általánosságban tartott célkitűzések, első hallásra tetszetős ötle­tek, vagy kívánságokon alapuló egy­oldalú követelések, amelyeknek leg­többje a lehetőségek ismeretének hiányá­ban született meg a türelmes papiroson vagy a magukban töprengő agyakban és korántsem ment keresztül az egymás­sal ütköző különböző érdekek mérlegelé­sének szűrőjén. Sok olyan terv látott mostanában napvilágot, amely pártpoli­tikai okokból népszerűséget hajszolt és látszólag gyökeres segítséget ígért az ér­dekelteknek, de megvalósítás esetén rosz­­szabb, pusztítóbb orvosságot jelentene, mint maga a betegség. A lemondott Károlyi-kormány kétség­telenül a feladatok súlyos örökségét hagyta az utódjára, de el kell ismerni nagy érdemét abban, hogy legalább for­mailag helyreállította az államháztartás felborulásnak indult egyensúlyát és meg­védte a pengő belföldi vásárlóerejét, te­hát visszaverte azt a súlyos támadást, amely egy évtized elhibázott politikája után pénzügyi és gazdasági életün­ket összeomlással fenyegette. Fájdalom azonban, a Károlyi-kormány beérte ez­zel a nemleges eredménnyel, a lejtőn le­­felé siklás megállításával, de nem töreke­dett egyúttal olyan kormányzati program megalkotására is, amely a gazdasági válságból való kiemelkedés útjára lett volna hivatott vezetni az országot. A hal­mozódó feladatokkal, a különböző oldal­ról támasztott követelésekkel, a segít­ségért esdeklő kérésekkel szemben min­dig azt hirdette a múlt kormány, hogy a mindezzel való megbirkózás messze túl­haladja a kormányhatalom erejét és azokat az eszközöket, amelyek rendel­kezésre állnak. A non possumus állás­pontjára helyezkedett, anélkül azonban, hogy ennek az elutasító magatartásnak helytálló voltát a levegő után kapkodó ország gazdasági közvéleménye előtt igazolni és azt megnyugtatni próbálta volna. Azt sem kísérelte meg, hogy vál­jon a közgazdasági élet tényezői — ha erre felszólíttatnak és sorompóba állít­tatnak — nem tudnának-e olyan kibon­takozási tervet alkotni, amely az egy­oldalú pénzügyi politika mellett a gazda­sági élet követelményeivel, az elzsibbadt termelő és kereskedelmi tevékenység életrekeltésének szükségével is szá­mot vet. A passzivitásba való begubódzás kö­vetkeztében a múlt esztendő nyarán szükségessé vált korlátozó intézkedések hova­tovább elvesztették átmeneti jellegü­ket és a gazdasági szabadmozgás bi­­lincsbeverése immár intézményessé kez­dett válni a maga rendkívü­l káros, fer­tőző hatású következményeivel együtt. A kormány ment a maga egyedülvalóságá­­nak mereven megszabott útján, nem kérve a gazdasági közvélemény taná­­csát és mellőzve erőteljes támogatásának megnyerését. Így tetéződnek most a kor­mányválság személyi és tárgyi nehéz­ségei azzal a súlyos tehertétellel, hogy nincsen olyan kiforrott, az illetékes gaz­dasági tényezők által alaposan megvita­tott kibontakozási tervezet, amely az adott bel- és külföldi helyzet hivatalos adatokon nyugvó teljes ismerete mellett, valamint a különböző követelések jogos­ságának és keresztülvihetőségének gon­dos mérlegelése, egymással és a köz­érdekkel való összeegyeztetése útján jött létre és így erős támasztékot nyújthatna tervszerű és céltudatos kormányzati in­tézkedések megtételére. Egy ilyen, egye­temes szempontokat követő és a kötött­ségek fojtogató hínárjából kivezető gaz­dasági program sürgős kidolgozása és végrehajtásának munkábavevése vár az új kormányra, ha nem akar játéklabdája lenni a pártok versengésének és a kü­lönböző gazdasági ágak egymás ellen törő önző követeléseinek. A sikernek elengedhetetlen követel­ménye továbbá, hogy a közvélemény meg legyen győződve a kormány tervei­nek, intézkedéseinek egyetemes, orszá­gos érdeket szolgáló voltáról és azt teljes erejéből támogassa. Nagyon kívánatos volna, hogy legalább egyelőre minden erőfeszítés a gazdasági talpraállás nagy céljára összpontosíttassék. Hiszen arról van szó, hogy elhárítsuk a gazdasági Trianon minden oldalról fenyegető ve­szedelmét, amely végleg megpecsételné sorsunkat. Az a nagy kérdés most már, várjon az új kormány a kibontakozás sikerének fent vázolt előfeltételeit meg tudja-e te­remteni? Vájjon levonja-e a múlt tanul­ságaiból folyó következtetéseket? Rá­tér-e végre az elhanyagolt gazdasági szempontok figyelembevételére? Vájjon keresni fogja-e az eszközöket az egyre halkuló gazdasági vérkeringés megpezs­­dítésére? A tünetekre keres-e továbbra is flastromot, avagy lenyúl a bajok gyöke­réig? Ha valamikor, úgy bizonyára most van helye annak, hogy a súlyos és szö­vevényes feladatok elé állított új kor­ mány a legkiválóbb pénzügyi és gazda­sági szakemberek bevonásával olyan át­fogó és céltudatos pénzügyi és gazdasági politikát kezdeményezzen, amely re­ményt nyújt arra, hogy a nemzet ke­­mény küzdelem után és nagy erőfeszíté­­sek árán bár, de végre is partra tud ver­­gődni a gazdasági válság örvényéből. Megalakult a Gömbös-kormány Pénteken is történtek változok a miniszteri listán • A hiva­talos lap vasárnapi száma közli a kinevezéseket Gömbös Gyula rádiószozalban ismerteti programját a nemzettel Gömbös Gyula, a csütörtökön este de­­zignált miniszterelnök pénteken este hét óra után megjelent Gödöllőn a kormányzónál kü­lönkihallgatáson. Nyolc óra tájban távo­zott Gömbös a gödöllői kastélyból, autón el­indult a városba az egységes párt Eszter­­házy-utcai klubja felé. Közeledését termé­szetesen rögtön jelentette a telefon és az Eszterházy-utcában növekvő izgalommal vár­ták a közeledő miniszterelnököt. A pártkör­ben nem voltak éppen sokan, talán harminc­­negyven képviselő akart csak a kormány­válság utolsó, legfontosabb aktusának ta­núja lenni. Képviselve voltak közöttük a párt összes frakciói és csoportjai, voltak ott önjelöltek, már régen háttérbe szorított je­löltek, akik az utolsó pillanatban is bíztak valami csodában és olyanok, akik már biz­tosak voltak a dolgukban és mégsem fojthat­tak el valami belső remegést. Ugyanekkor a villanyszikra gyorsaságával járta át az egész párthelyiségeket az a hír, hogy Gödöllőn az utolsó pillanatban még egy név megváltozott a listán és ettől azután egészen izgalmassá vált a hangulat. Este háromnegyed kilenckor érkezett meg Gömbös az Eszterházy-utcába. Belépett a pártkör dohányzószobájába, ahol nagy hir­telen összesereglettek a képviselők és a kö­vetkezőket mondotta nekik: A Gömbös-kormány — Uraim, kész a kabinetlista. A kormány a következőképpen alakul meg: miniszterelnök: Gömbös Gyula, külügyminiszter: Puky Endre, pénzügyminiszter: Imrédy Béla, vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hóman Bálint, belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc, igazságügyminiszter: Lázár Andor, földmivelésügyi miniszter: Kállay Miklós, kereskedelemügyi miniszter: Fabinyi Ti­hamér. A honvédelmi tárcát megtartom magam­nak. Indokolás: van még ott dolgom, amit el kell végeznem. Az új kormány kinevezése vasárnap reggel jelenik meg a hivatalos lapban, az eskütétel kedden délelőtt lesz. Az egyhetes kormányválság küzdelmei Tompított éljenzés fogadta az egyes mi­niszterek nevét, egyedül Fabinyi Tihamér kapott valamivel hangosabb és lelkesebb él­jenzést. Benne a párt akaratának érvényesü­lését látják még az utolsó pillanatban. Mayer János melegen gratulált Kállay Mik­lósnak, Tomcsányi Vilmos Pál körülnézett, hogy nincs-e jelen Puky Endre, hasonló udvariassági aktus céljaira, más volt jelöl­tek átvonultak az olvasószobába és ott tün­tetőleg mutatták, hogy minden érdeklődésü­ket a francia hetilapok tartják lekötve. Gömbös Gyula Bethlen István gróffal, Mayer Jánossal és Fabinyi Tihamérral letelepedett a középső szoba egyik sarkában és halkan diskurált velük, a képviselők eloszlottak a szobákban és vitatták a nap eseményeit. Vi­tatták az egyik sarokban fojtott hangon, dörmögve, a másik sarokban jókedvűen to­longva valamelyik új miniszter körül, má­sutt megint megfejthetetlen és érthetetlen kérdéseket adva fel egymásnak. A több mint egy hétig húzódó kormányválság ezzel véget ért. Gömbös kormánya megalakult, sok izgalmas és változó esélyű küzdelem, sok tiltakozás, lázongás és fenyegetőzés után. A küzdelem véget ért, de szép szám­mal vannak sebesültjei és már most két­ségtelennek látszik, hogy a sebek gyógyu­lása hosszabb időt fog igénybe venni. Három változás a miniszterek listáján az utolsó napon Amint a kormánylistából látható, Gömbös kabinetje csütörtöktől péntekig újabb válto­zásokon ment át. Kimaradt a külügyminisz­ternek jelölt Tomcsányi Vilmos Pál és Puky Endre került a helyébe, Kornis Gyula he­lyett Hóman Bálint az új kultuszminiszter és végül a leveldi Kozma Miklósnak szánt kereskedelmi miniszteri tárcát Fabinyi Ti­hamér kapta meg. Ezek a változások mutat­ják, hogy még az utolsó napon is heves küz­delem folyt a miniszteri tárcák körül. Az egységes párt még ennek a küzdelemnek és általában a legutóbbi három nap viharos eseményeinek hatása alatt elernyedve, nyo­mott kedvben fogadta a kabinet megalakulá­sát, a párt még csak most igyekszik tiszta képet alkotni magának az új helyzetről. A hosszan elhúzódott válság és annak meg­oldása kétségkívül alapjaiban kavarta fel a pártot és annak életét. Most, a Gömbös-kor­mány megalakulása után, általános a véle­mény, hogy senki sem várt olyan mélyre­ható átalakulást a pártban, amilyennek a kezdetei most látszanak, senki sem várta azt a kifejtést, amely bekövetkezett. Ez termé­szetesen nem arra vonatkozik, hogy Gömbös alakította meg a kormányt, hanem a kor­mányalakítás egész folyamatára és kísérő körülményeire. Önjelöltek és pártfrakciók harca a hatalomért Kezdetben, a Károlyi-kormány lemondása után, volt a párt diadalmámora és az a han­gulat, amelyben minden párttag herkulesi erőt érzett politikai izmaiban a kormánybuk­­tatás erőpróbája után." Elérkezettnek látták az időt az összes rég elfojtott ambíciók és aspirációk érvényesítésére- Régi csoportok megszilárdultak, ú­j frakciók alakultak, törzs­­főnökök programokat adtak, kabinetlistákat készítettek és kívánságokat adtak elő. Elő- Ára 16 fillér

Next