Magyarság, 1932. október (13. évfolyam, 221-246. szám)

1932-10-01 / 221. szám

4 mw A költségvetés összeállítása körül igen ne­héz és dicséretet­ érdemlő munkát végzett a Schmotte Károly tanácsnok vezetésével mű­ködő pénzügyi osztály. A főváros a maga részéről mindent megtett, h­ogy az egyensúly föl ne boruljon és ennek érdekében nem riadt vissza a kiadásoknak legszigorúbb, kí­méletlen lefaragásától sem. Természetesen ez a költségvetés csak tervezet, a mai gazda­sági helyzet mellett senki sem mondhatja meg, miképpen fog az alakulni a gyakorlatban. Az indokolásban a polgármester is kijelenti, hogy e költségvetés csak keret­-költségvetés. A fő­város, mint említettük, a bevételeknél az idei esztendő első felének eredményeit vette ala­pul, azt föltételezve, hogy rosszabbodás nem következik be. Ez mindenesetre egy kissé op­­timisztikus felfogás, amelynek egyébként maga a költségvetés is ellentmond azzal, hogy az insegakció költségeit fölemeli, mivel a szociális helyzet rosszabbodásával számol. Az idei első fél­ esztendő eltelte óta a gazdasági helyzet újból rosszabbodott és így nehezen lehet elfogadni azt a főváros által táplált reményt, hogy további bevételi csökkenés, főleg az adóbevételeknél, nem várható. A sajóbábonyi csendőr­­gyilkos a statáriális bíró­ság előtt Miskolcról jelentik. A miskolci törvényszék statáriális tanácsa Tóth Dezső dr. tanácselnök e­lnöklésével pénteken délelőtt kezdte meg Váradi Imre sajóbábonyi csendőrgyilkos bűn­ügyének tárgyalását. A törvényszék tárgya­lási terme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, mikor a szuronyos fogházőrök bevezették a vádlottat. Pár perc múlva bevonult a bíróság és Boronkay István dr. ügyész bejelentette, hogy az ügyészség Váradi Imre ellen szándé­­dékos emberölés kísérlete, hatósági közeg elleni erőszak és szándékos emberölés bűn­tette címén emelt vádat. A bűntetteket azáltal követte el, hogy szeptember 23-án este szán­dékosan, de nem előre megfontoltan rálőtt Papp Arzén csendőrtiszthelyettesre a tőle el­vett fegyverrel, majd kis idő múlva a csendőrtiszthelyettest hasbaszúrta, aminek következtében az másnap meghalt. A vádlott, személyi adatainak felvétele után, az elnök kérdésére kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, de nem teljes mérték­ben. Elmondja, hogy 23-án este tizenegy óra tájban találkozott két csendőrrel az utcán. Köszönt nekik, mire azok megkérdezték, honnan jön. Azt válaszolta, hogy Miskolcról, erre Kakuk Imre csendőr gyors egymásután­ban négyszer pofonütötte, ő megijedt és a közelben lévő szeszfőzde felé haladt, itt azonban a csendőrök utolérték, ütlegelni kezdték és ráncigálás közben mindhárman a földre buktak. A gyilkos nem emlékszik, hogyan sült el a fegyver — Hogyan került­ a puska a maga kezébe? *— kérdi az elnök. — Nem emlékszem. — Mikor sült el a fegyver? — A fegyver akkor sült el, amikor a csendőrök ráncigáltak és a földre estünk — mondja a vádlott. — Kinek a kezében sült el a fegyver? — Erre nem emlékszem. A további kérdésekre, amelyekkel az el­nök a lövés és a szúrás körülményeit akarja tisztázni, a vádlott egyre azt hangoztatja, hogy nem emlékszik semmire. Az eset után egy csűrbe húzódott és ott aludt. Reggeel­ hallotta, hogy a tiszthelyettes csilövést ka­pott, mire gyalog bejött Miskolcra­­ és Pólt Hajnal Dezső ügyvéd kíséretében jelen­tke­­­zett az ügyészségnél. — Maga arról is beszélt, hogy mindkét csendőr részeg volt. — Ittas állapotban voltak. — Egyetlen tanú sem állítja azt, hogy a csendőrök ittasak voltak és a boncolás sem mutatott ki alkoholt a meggyilkolt tiszt­­helyettes belső részeiben, — mondja az el­nök s ezzel véget ér a vádlott kihallgatása. Rövid szünet után Csík József fegyver­­szakértő terjeszti elő véleményét. Megálla­pítja, hogy Papp Arzén tiszthelyettes zubbo­nyán nem találtak olyan nyomokat, ame­lyekből arra lehetne következtetni, hogy a lövés közvetlen közelből történt volna. Zahár István sajóbábonyi földműves a következő tanú, aki elmondta, hogy a gyil­kosság színhelye közelében levő szeszfőzdé­ben dolgozott. A szeszfőzde ajtajában állt, amikor tompa ütéseket, majd szaladást hal­lott és néhány perccel később két csendőr és Váradi dulakodás közben egymásra estek. Váradi felpattant a földről és kezében a csendőrtiszthelyettes fegyverével menekült. Közben a tanúnak a szeszfőzdében fát kel­lett a tűzre tennie s ezalatt hallotta, hogy lövés dördült el, de ez sokkal később volt, mint mikor a három ember a földre zuhant. Zahár Istvánt szembesítik a vádlóllal, aki kijelenti, hogy nem emlékszik már ara, ho­gyan történt a lövés. Pfliegler Kálmán dr. orvos vallomása után Kovács Ignác csendőrhadnagy el­mondja, hogy Papp Arzén derék és a szolgá­latban minden tekintetben kiváló csendőr volt. Az elnök ezután a tárgyalás folytatását délutánra tűzi ki, eredt s ők üldözőbe vették. Néhány pillanat múlva lövést hallott, de sötét volt s igy nem tudja, hogy milyen körülmények között dör­dült el a fegyver. Ezután több tanú, köztük Párny Miklós községi főjegyző, mind azt vallotta, hogy Váradi valóságos falurossista volt, munka­kerülő, részeges, verekedő, goromba legény. Az orvosszakértők megállapítása szerint a szok­ás okozta Papp Arzén halálát, a golyó csak lényegtelen sebet ejtett rajta. A kihall­gatott elmeszakértők teljesen épnek, beszá­­míthatónak találták a gyilkost. A rögtönítélő bíróság a tárgyalás folytatá­sát szombaton délelőtt tíz órára halasztotta. Szombatra halasztották a tárgyalást A délutáni tárgyaláson Papp Arzén tanítót, tíz elhalt csendőrtiszthelyettes fiát hallgatták ki elsőnek. Vallomása szerint édesapja halála előtt azt mondta neki, hogy szabályszerűen igazoltatta Váradyt, aki el akart menekülni. Kakuk Imre csendőrtörzsőrmester, aki együtt volt Papp Arzén tiszthelyettessel járőrben, azt vallotta, hogy szeszt nem fogyasztottak. Váradi, akit igazoltatni akartak, futásnak A BUDAI JÓTÉKONY IWEGYESÜLET női otthona, melyben az önköltségek megtöltése ellenében uránok te­lese látást nyerhetnek október hóban megnyílik. A felvételnél nyugdíjas női közalkalmazot­tak és közalkalmazottak nyugdíjas özvegyei elsőbbségben részesülnek. Értesítést ad és jelentkezéseket elfogad az egyesület vezetősége hét­­köznapokon délelőtt 10—12 óra között az I. ker., Attila­ u. 03. szám alatti otthonban.________ нигашая ыс 1832 október 1. szombat . .. is* . i . ■ -Pokolgép robbant a belgrádi tiszti kaszáéban Radivojevics tábornok csodálatos meg­menekülése Belgrádból jelentik. Pénteken reggel hét órakor a szávai hajóállomás közelében lévő templomnál egy uriasan öltözött fiatalember a 194. számú hordárnak csomagot adott át azzal, hogy vigye azt a tiszti kaszinóba, ő majd utána megy. A hordár nem sietett a csomaggal, útközben meg is állt beszélgetni, úgyhogy hosszabb ideig tartott, amiig a cso­maggal a tiszti kaszinóba ért. Abban a pilla­natban, amikor az épületbe lépett, a hátán lévő csomag, amelyben egy pokolgép volt el­rejtve, felrobbant. A hordár és egy, a közel­ben tartózkodó takarító­ asszony oly súlyo­san megsebesült, hogy alig egy óra múlva mindkettő meghalt. Hír szerint egy tiszt is megsebesült. A robbanás az épület berende­zésében is nagy károkat okozott. A hordárnak még volt annyi ereje, hogy elmondja, mi­képpen jutott hozzá a pokolgép. A rendőrség széleskörű nyomozást indított és húszezer dinárt tűzött ki a nyomravezetőnek. A tettes­nek eddig semmi nyoma. A belgrádi helyőrség helyettes parancs­noka, Radivojevics Péter tábornok, csak a szerencsés véletlennek köszönheti, hogy nem esett áldozatul a pokolgépes merényletnek. A tábornok a kora reggeli órákban érkezett a tiszti kaszinóba, ahol a délelőtt folyamán tiszti vizsga lett volna. A tábornok elnöke volt a vizsgabizottságnak, miután azonban a bizottság többi tagja még nem érkezett meg, Radivojevics is elhagyta az épületet, gondol­ván, hogy amíg­ a többi bizottsági tag meg­érkezik, megreggelizik valahol. Abban a pil­lanatban, amikor a kapuba ért, felrobbant a pokolgép s a szerencsétlenül járt hordár egyik leszakított lába ott repült el közvetlenül a tábornok szemei elött. Radivojevics tábornok kabátja tele lett vérfoltokkal. Azt hiszik, hogy a merénylet tiltakozás­a Jovánovics egyetemi tanár, a szerb parasztpárt vezére, letartóztatásáért. Az államvédelmi törvény­szék szombatra tűzte ki a Jovánovics elleni perben az ítéletkihirdetést. Szilágyi Klára színésznőt négyhónapi, oktatóját nyolchónapi fogházra ítél­ték a halálos gázolásért Mindkettőjüket szabadlábra helyezték Szilágyi Klára színésznő és Béri Endre ha­lálos autógázolási ügyében pénteken tartott főtárgyalást a bü­ntetőtörvényszék Krayzell­­tanácsa. A vád szerint a színésznő, aki autó­vezetői vizsgára készült, gépkocsijával a Klau­­zál­ utcában felszaladt a járdára, miután csak­nem elütött egy utcaseprőt és a járdán falhoz szorított egy 72 éves öregembert, aki sérü­lésébe belehalt. A gépkocsiban ült Béri Endre magánhivatalnok is, aki autóvezetésre taní­totta a színésznőt. Mint annak idején megír­tuk, mindkét vádlott előzetes letartóztatását fenntartották, így fogházőrök állították elő őket a főtárgyalásra. A személyi adatok felvétele után Béri Endre kijelentette, hogy nem érzi magát bű­nösnek, mert mikor az utcaseprőt fellökték, Szilágyi Klára megrántotta a volánt, de olyan ívben vette a fordulót, hogy neki kellett köz­belépnie. Elkapta a volánt, így sikerült meg­akadályozni, hogy elüssék az utcaseprőt, nem tudott azonban egészen a volánhoz férni, így az autó fölszaladt a járdára és a baleset el­­kerülh­hetetlen volt. Az elnök több szakszerű kérdést tett föl a vádlottnak, majd megkezdte Szilágyi Klára kihallgatását. A színésznő a tárgyalás megnyitása óta szinte egyfolytában hangos zokogással hall­gatta az elnök szavait, majd a kérdésre ki­jelentette, hogy bűnösnek érzi magát abban, hogy az utcaseprőt fellökték, de másban nem. Ő nem is akart befordulni a Dohány-utcából a Klauzál-utcába, de Béri mondta, hogy for­duljanak be. Mikor az utcaseprőt a sárhányó fellökte, rendkívül megijedt, azt hitte, hogy az autó halálra gázolta, minden elsötétedett elötte, csak a visitázásra és a kiabálásra esz­mélt föl. Az elnök a színésznő eme szavaira erélyes hangon jelentette ki, hogy nem mond igazat, mikor ezt állítja, hogy elsötétedett elötte minden, mert a rendőrségen teljesen értelmes módon adott pontos vallomást arról, hogyan történt a katasztrófa és miként lapí­tolták a falhoz ez öregembert. Szilágyi Klá­rának arra a kijelentésére, hogy nem így vallott a nyomozás során, az elnök figyel­meztette, nem hiszi el, hogy a rendőrségen, sőt a vizsgálóbíró előtt is mást vettek volna jegyzőkönyvbe, mint amit vallott. A színésznő kihallgatása végén valósággal leroskadt a vádlottak padjára és egészen a tárgyalás végéig hangosan zokogott. Eötvös Lajos törvényszéki orvosszakértő szakvéle­ményében megállapította, hogy a színésznőt ideg- és egészségügyi állapota alkalmatlanná teszi az autóvezetésre. Bárány Ervin mű­szaki szakértő szerint mindkét vádlott hibás volt a balesetben. Több tanú kihallgatása után Jónás Samu dr. ügyész azzal kezdte vádbeszédét, hogy Szilágyi Klára a divat­őrület áldozata. Nem tudja elhinni, hogy komoly kenyérkereset miatt tanult volna , autót vezetni és nem azért, mert sikkes do­log a volán mellett ülni. Szigorú ítéletet kért. Harisoké Alajos dr. Béri védelmében fel­mentést kért, Gál Jenő dr., Szilágyi Klára védője pedig hangsúlyozta, hogy Szilágyi­ Klárának kenyérkereset miatt, szerepének megfelelő ellátására kellett megtanulni az autóvezetést. A perbeszédek elhangzása után a bíróság ítélethozatalra vonult vissza, majd Krayzell tanácselnök kihirdette az ítéletet, amely szerint a bíróság mindkét vádlottat bűnös­nek mondotta ki gondatlanságból okozott emberölés vétségében, ezért Béri Endrét nyolchónapi fogházra ítélte és három évre eltiltotta az autóoktatástól, Szilágyi Klára bű­ntettét pedig négyhónapi fogházban álla­pította meg. Az előzetes letartóztatással mindkét vádlottnál huszonegy napot kitöl­töttnek vett. Az ügyész ezután a letartózta­tás fenntartását indíványozta, a védelem elő­terjesztésére azonban a bíróság úgy döntött, hogy mindkét vádlottat szabadlábra helyezi, mert szökésüktől tartani nem kell. Az ítélet ellen kölcsönösen fellebbezést jelentettek be. A az főügyész éleshangú vádbeszédben kérte ítélőtáblától Vay Kázmér és társai súlyos megbüntetését Pénteken folytatta az ítélőtábla­­adó­­tanácsa Vay Kázmér és társai bűnügyének fellebbezési főtárgyalását. A tárgyalás meg­nyitása után Medvigy Gábor dr., Vay Kázmér védője, bizonytáskiegészítő indítványt tett a felmentő ítélet indokolása egyes megállapí­tásainak cáfolására, a tábla azonban az indít­ványt elutasította. Ezután Kéler Béla dr. fő­ügyész tartotta meg vádbeszédét. — Ennek a bűnpernek a kipattanása nagy feltűnést keltett — mondotta. — Ez az ügy kiemelkedik a közönséges bűnpe­rek sorából részint nagy súlyánál fogva, részint pedig azért, mert magasállású közfunkcionáriusok, előkelő társadalmi pozíciót betöltő emberek szerepeltek benne, akik a vád meggyőződése szerint jogtalan vagyoni haszon szerzésére használtál­ fel kiváló helyzetüket. . .A bűnper középpontjában tulajdonkép­pen Vay Kázmér áll, aki a belügyminiszté­riumban annak az ügyosztálynak volt a vezetője, amely éppen a legfőbb ellenőrzést gyakorolja az államrendőrség felett. Klau­­schek Rezső ugyancsak magas közhivatali állást töltött be és gyenge jelleménél fogva a bűn, a visszaélés útjára tévest. A legellen­szenvesebb alakja ennek a bűnpernek Halasy Géza, aki Vay Kázmérral való rokoni össze­­köttetését felhasználva, magasabb profilot, nagyobb üzleti hasznot akart magának és társainak kicsikarni, ezért megvesztegetése­ket követett el. A törvényszék ugyan több vádlottra vonatkozólag felmentő ítéletet ho­zott, de az ítélet indokolásában vannak uta­lások, amelyek nyíltan kidomborítják azt, hogy a bűnper szereplői egytől egyig az erkölcsi megcsuszamlás útjára jutottak. Klauschek Rezső ötezer pengő készpénzt fogadott el amiért egyik vállalkozóra nézve kedvező műszaki véleményt terjesztett elő s ezzel a megvesztegetés bűntettét követte el A vádbeszéd sorra vette ezután az egyes vádlottak szerepét és a különböző építkezé­sek ügyeit. Vay Kázmér szereplésének is­mertetésénél megállapította, hogy Vay Káz­mér ugyancsak megszegte hivatali kötelessé­gét, mert részben sógorától, Halassy Gézá­tól, részben pedig sógora közvetítésével, Littke Kázmértől lobbiztam különböző pénz­összegeket fogadott el. Amikor a közpályá­­zati szabályzat nyílt versenytárgyalás meg­tartását írta elő, akkor Vay ismételten zárt versenytárgyalást hirdetett, hogy ilyen mó­don előnyhöz juttassa sógorát, illetve azokat a vállalkozókat, akik Halassy mögött álltak. Vay Kázmér ezenkívül összeköttetéseit fel­ használta arra, hogy pártfogoltjait előnyök­höz juttassa és több alkalommal közbenjárt Lilike és Halassy érdekében. Halassy Géza egy alkalommal hétezer pengőt és máskor is különböző összegeket juttatott állítólagos kölcsönképpen sógorának, Vay Kázmérraik és a bűnügy tárgyalásán több tanúvallomás bizonyíotta, hogy a vállalkozók kizárólag azért társultak Ilalussyval, hogy pályázataik így eljussanak Vay Kázmér elé. Hozzávető­leges számítás szerint legalább 18—20.000 pengőre гид az az összeg, amit Vay Kázmér ilyen címen kapott sógorától. Főként Lilike Kázmér volt az, aki az előzetes eljárás folya­mán ilyen értelmű súlyosan terhelő vallom­­ást tett Vayval szemben, ezt azonban ké­sőbb visszavonta. Levelek is voltak a tanú­vallomások mellett, amelyek bizonyították ezeket a dolgokat, ezek az írások azonban a nyomozás későbbi fázisában érthetetlen módon eltűntek. Vay Kázmérre vonatkozó­lag súlyosan terhelő körülmény még az is, hogy ő vagyoni viszonyaival arányban egy­általán nem álló életmódjának fedezésére fordította az így kapott összegeket. Az ügyész valamennyi vádlottat kérte megvesztegetés bűntettében, illetve vétségé­ben bűnösnek kimondani és a bűncselekmé­nyek horderejével arányban álló büntetés kiszabását indítványozta annál is inkább, mert a vádlottak a kincstárt károsították meg súlyosan. Főként ez volt az a bűnper, — fejezte be vádbeszédet Kéler Béla dr. fő­ügyész — amelynek nyomán szélesebb kö­rökben is az a nézet kezdett lassanként úrrá lenni, hogy immár a magyar társadalmi közéletből kiveszett a tisztesség, a becsülét és helyébe a rut önzés, a panama, a korrup­ció lépett. Hála Istennek, ezt általánosítani nem lehet és nem szabad, de éppen ezért a magyar társadalom és a közmorál súlyos megtorlást követel. A rendkívül éleshangú vádbeszéd után Róna Gyula dr. Lilikó Kázmér védelmében, Csernyánszky Aladár dr. Klauschek Rezső védelmében, majd rövid ebédszünet után a délutáni tárgyaláson Kullmann Sándor dr. Cziller Antal védelmében, Havas Károly dr. Halassy Géza védelmében, Medvigy Gábor dr. pedig Vay Kázmér védelmében szólalt fel. Gadó István dr. tanácselnök este nyolc órakor a tárgyalás folytatását szombaton délelőttre halasztotta, amikor Medvigy Gábor dr. fejezi be védőbeszédét, majd ítélethirde­t­­és következik.

Next