Magyarság, 1932. december (13. évfolyam, 271-296. szám)
1932-12-01 / 271. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK] FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1932 DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK жяштвтатшгтшт FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294-32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62, POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XIII. ÉVFOLYAM, 271. (3523.) SZÁM Az oláh merénylet November 4-ike óta különös izgalom ejtette hatalmába keleti szomszédunkat. A román politika legnagyobb erőtartaléka, a minden hájjal megkent levantei diplomácia nagymestere, Titulescu, belépett a Maniu-kormányba, hogy mint annak leghatalmasabb személyisége a külügyi poszton adjon határozott irányt a gazdasági elmerüléssel küzködő román közéletnek és a maga egyéni tekintélyével verje vissza a fölgerjedt revíziós hullámokat. Titulescu állásfoglalásának győzelmét jelentette az orosz szovjettel tervezett megnemtámadási paktum elejtése, amivel ha nem is idézett elő radikális tengelyfordulatot a román külpolitikában, de kétségkívül meglazította hazájának a nagy patrónussal, Franciaországgal való bensőséges viszonyát, és a lengyel politika alapvető kérdésében szembeállította a román érdeket legerősebb szövetségesével. Angliában Churchill megnyilatkozása az egész civilizált világ előtt azt a tényt leplezte le, hogy a közhangulat magáévá tette a békerevíziót, illetőleg kapcsolatot keres a leszerelés és a revíziós mozgalmat felkavaró és azt növekvő feszültségben tartó területi revindikációk között. Mussolini ismételten nyomatékos kifejezést adott az olasz politika ama tájékozódásának amely a világgazdasági krízis gyógyítását a versaillesi és a trianoni tényállapot felforgatása és a területi kérdések revíziója irányában munkálja a kibontakozásig. Egy nagy világközvélemény döngeti a békediktátumok bástyáit, amikor Románia elérkezettnek látta az időt arra hogy atavisztikus szokása szerint, iradai faji törvényeinek értelmében felrúgja azt a szövetségi rendszert, amely naggyá tette és új orientációba kezdjen, amelynek első lépését valójában már tavaly megtette, amikor felajánlkozott a német—osztrák Ansehlussba. A francia politikát — úgy látszik —, miként a habon előtt és alatt a központi hatalmak diplomáciáját, csak saját élményei és közvetlen tapasztalatai rezzentik annak fölismerésére, mit ér erkölcsileg a fanariotákkal kötött szövetség s hogy a kockázat, a helytállás, vagy a veszedelem pillanatában Romániára számítani és гег támaszkodni annyit tesz, mint szegeverni a malterba és palotát építeni egy földrengéses terület gócpontján. Titulescu Romániája önállósította magát. E a hatalmas, kipróbált vitézségi és erkölcsi megbízhatósága felől világtörténelmi hírnevet kiérdemlő nemzet, szemben egy fölvilágosultabb, vagy kevésbé sámított világközvéleménnyel, függetlenítette magát saját szövetségeseitől is íme, fittyet hányva a belső szervezeté és birtokállományát emésztő gazdaság és szociális kórra, ellengőrt fejt ki, azza a ravasz számítással, hogy rémületben terrorba fojtja a magyar kisebbséget , egy ellenrevíziós mozgalom mestersége felszításával hatni fog Európa megtépet idegeire. Vasárnap Nagyváradon rendeztet el Titulescu ellenrevíziós tüntetést. Olyan városban, amelynek lakossága kilencven százalékig idegeiben és véralkatában idegenül érzi magát a Balkán erkölcsi és politikai iszapjában, Szent László városában, amely néprajzilag és gazdaságilag szerves része a magyar medencének és amelynek hajdan virágzó életét elhervasztotta az új impérium erkölcsi és gazdasági dögvésze, tiltakoztak a revízió ellen. Egy városban, amelynek kövei, tradíciói, holt és élő élete egyaránt a magyarsággal való eltéphetetlen kapcsolatot mondják. Csütörtökön egy második gyűlést hirdettek Kolozsváron. Kolozsvár! Talán egy veszteségünknél se hullattunk keservesebb könnyeket, mint 9 kincses városért, Erdélynek fájdalommal átvert szivéért, s ha ezt ütés érte, mindig úgy éreztük, mintha bánatunk központi idegducába hasított volna valami vad, tébolyodon, szaggató érzés, amelyért, mint Dante poklának elitéltjei, annyit sirtunk már, hogy könnyeink jéggé fagytak és már sírni se tudunk. Itt, Kolozsvárt, szerdán este a tüntetés már levetkőzte minden hazug európai mázát. Megnyilatkozott benne egész balkáni pöreségében és brutalitásában a nagy Románia önérzete és bátorsága a fegyvertelen magyar polgárokkal szemben, sőt, a diplomáciai tisztesség meggyalázásával, beverték a magyar konzulátus ablakait és román lobogóval szégyenítették meg a magyar állam egy expozitúrájának a területenkívüliség kiváltságával felruházott épületét íme, a fogvacogtató rémület vakmerősége, amely ártatlan és védtelen áldozatokra üríti ki bosszújának mocskos forrását. Itt áll a román hatalmi eszme a maga férfiasságában, bátorságában és lelki nemességében, az a román jellem, amely mindig megkezdi a támadást ott, ahol ellenség nem mutatkozik, s amelynek legott fejébe száll saját erejének szédülete, mihelyt nincs senki, aki visszaütné. íme, a román heroizmus, amely csupa ilyen harci cselekedetekkel írta be nevét az európai történet évkönyveibe, íme, az a latin kultúra, amely képtelen biztosítani a jogrend legelemibb normáit, amely alig tíz esztendő alatt széttépte egy ezeréves kultúrközösség európai kötelékeit, amely űzött vaddá tette a magyart a maga hazájában és otthonában s amely csak akkor érzi magát biztonságban vonagló zsákmányán, ha beléfojtotta az élet utolsó páráját is. És ennek a nemzetnek, ennek az államnak és ennek a kultúrának szolgáltatták ki a rosszul értesült és félrevezetett nyugateurópai hatalmak a magyar géniusz évezredes szentélyét, a csodálatos, fájdalmas, hőn szeretett Erdélyt, amely felé úgy fohászkodunk imádságunk közben, mint ahogy a hívő mohamedán Mekka felé tárja ki karjait, amikor Istenéhez imádkozik. Nem is tudunk más magyarázatot találni magunkban erre még a román karaktertől is váratlan hitványságra, mint a román politika idegzavarát, fejvesztettségét, amely érzi, hogy lába alatt megingott a föld szilárd kérge s a zsákmány kicsúszik fekete körmei közül. Reméljük és elvárjuk, hogy annyi megaláztatás után a ma gyar kormányhatalom visszautasítja ezt a gyalázatos inzultust , hogy meg fogja védeni nemcsak a magyar kirendeltség fizikai biztonságát, de fajtestvéreink számára az életlehetőségnek és jogrendnek azt a minimumát is, amely szükséges ahhoz, hogy tűrni tudjon addig, amíg szabadulásának órája ütni fog. Kolozsvárr a békerevízió ellen tüntető román diákok megrohamozták a magyar útlevélkirendeltség épületét Letépték a magyar címeres hivatalos táblát, beverték az ablakokat, égő fáklyákat dobáltak a helyiségekbe és román zászlót tűztek ki az épületre . Az utcákon inzultálták a magyar járókelőket . A rendőrség tétlenül szemlélte a vad túlkapásokat A magyar kormány erélyesen tiltakozott Bukarestben és teljes elégtételt követelt Kolozsvár, november 30. (A Magyarság tudósítójától) Kolozsvárt végre is kirobbant a tömegszenvedély, íme rövid története. Az új magyar miniszterelnöknek a revízió ügyében tett kijelentései szokatlan hullámzást idéztek elő a román politikai közvélemény egy részében. A katona-miniszterelnök szólamait sokkal súlyosabbaknak és jelentősebbeknek érezték, mint előzőleg Bethlen Istvánnak olykor élesebben megfogalmazott nyilatkozatait. Érthető, hiszen a revíziós mozgalom előrehaladását most már Romániában is fölismerik. Aztán az ország gazdasági bajai és diplomáciai elszigetelődése élesebbé tették a légkört, ilyenkor pedig a szelídebb szavak is fenyegetőbbeknek mutatkoznak, viszont hasznosnak látszik a tömegszenvedélyt kiaknázni. A román sajtó úgy érezte, hogy az egyre jelentősebbé váló revíziós mozgalommal szemben antirevízió- val lehet és jó válaszolni, célszerű felrajzolni a diplomáciai szemek elé egy preventív háború lehetőségét is. Titulescu külügyminiszter a háttérben Az ó-liberális Universul, amelynek főszerkesztője Stelian Popescu Volt liberális igazságügyminiszter, fölismerte, hogy a még mindig nagyszámú liberális szavazókra támaszkodom lapérdekből is ki lehet aknázni az antirevizionista mozgalmat és ezzel az előfizetők stokáját emelni. így indította meg az Universul a propagandát november elején, mely az erősödő liberális pártnak is a malmára hajtja a vizet, és azóta derűrekorura rendezi a tiltakozó nagygyűléseket. Az első Bukarestben volt s ennek folyamán megvertek egy magyarul beszélgető szocialista újságírót, szétrombolták a Bukaresti Lapok kiadóhivatalának a helyiségét és az igazgató lakását. A következő napokban a magyar személyzettel dolgozó vendéglőket és kávéházakat rohamozták meg, követelve a magyar alkalmazottak elbocsátását. Az ó-liberális és egyéb ellenzéki sajtó egyre élesebben adta ki a jelszót, hogy a kisebbségek megélhetését lehetetlenné kell tenni, az idegen állampolgárságú munkásokat el kell bocsátani. A regát vidéki városaiban rendezett revízióellenes gyűlésekkel kapcsolatban zsidóellenes tüntetések voltak. Ekkor lépett közbe a kormány, amely a magyar követ közbenjárására kijelentette, hogy a további kilengéseknek véget vet s nemsokára megtudtuk Kolozsvárt, hogy a magyar külügyi bizottságban a magyar külügyminiszter bejelentette a román kormány jószándékait. Wilfer József magyarpárti képviselő interpellációja a kamarában is hatásosnak látszott. A kisebbségek reménye azonban, hogy a revízióellenes tüntetések törvényes mederbe szorulnak vissza, egyre apadt, mert csakhamar kétségtelenné vált, hogy most már a revizióellenes mozgalmak mögé maga Titu♦ lescu külügyminiszter állott minden ravaszságával s egész lelkitiszteretlenségével. Titules*cnnak érdekében volt a revízió ügyébenegytséges román közvéleményt a maga oldalára szólítani, hiszen az orosz megnemtámadási szerződéssel kapcsolatban nyilvánvalóvá vált, hogy a román politika konfliktusba jutott a francia és a lengyel külpolitikai vezetéssel, hogy Oroszország részéről növekedőben van az ellenszenv, bent az országban pedig a konverzió és egyéb gazdasági bajok következtében egyre nagyobb a nyugtalanság. Közben történt Churchill szenzációs kijelentése az erdélyi kérdésről. Mindezt be lehet fedni a revízióellenes mozgalom rózsaszínű párárajával. Lupu volt belügyminiszter magyarok legyilkolásával fenyegetődzik Titulescunak kapóra jött, hogy ezen a ponton hajlandó volt politikáját pártolni, — persze, egészen balkáni stílusban — az uralmon lévő nemzeti parasztpárt ama frakciója is, amely pillanatnyilag haragszik Naniura, amiért Titulescuval együtt lehetővé tette a Vajda-kormány eltávolítását és kiemelte a minisztériumból slategianu volt erdélyi minisztert és Tilea volt sajtóminisztert. Így az ó-liberális Universul által rendezett revízióellenes gyűlések szélesebb vezérkart kaptak, nemcsak az ó-liberálisok és a kisebbségi ellenzéki frakciók, hanem a nemzeti parasztpártiak is részt kezdtek venni bennük . Maniu miniszterelnöknek egyre nagyobb gondot okozott, hogy a november 27-iki nagyváradi és a december elsejei kolozsvári revízióellenes tüntetéseket a hatóságok és karhatalom segítségével mérsékelt mederbe szorítsa. A tömegszenvedély azonban láthatóan nőtt. A kisebbségeket erős aggodalom fogta el, úgyhogy már a múlt hét végén Nagyváradról és Kolozsvárról az aggódóbb elem kezdett elutazni. Mennyire szenvedélyesebbek kezdenek lenni a kisebbségek iránt is hajlamos román politikusok, annak bizonyítéka, hogy az elmúlt pénteken Lupu volt belügyminiszter, a független parasztpárt vezére, a kamara folyosóján odalépett a kisebbségi képviselők csoportjához s éles hangon figyelmeztette őket, hogy a magyar revíziós mozgalom fölttétlenül a magyarok legyilkolására fog vezetni. Ára 16 fillér