Magyarság, 1932. december (13. évfolyam, 271-296. szám)

1932-12-01 / 271. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK] FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1932 DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK жяштвтатшгтшт FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294-32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62, POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XIII. ÉVFOLYAM, 271. (3523.) SZÁM Az oláh merénylet November 4-ike óta különös izgalom ejtette hatalmába keleti szomszédunkat. A román politika legnagyobb erőtarta­­léka, a minden hájjal megkent levantei diplomácia nagymestere, Titulescu, be­lépett a Maniu-kormányba, hogy mint annak leghatalmasabb személyisége a külügyi poszton adjon határozott irányt a gazdasági elmerüléssel küzködő ro­mán közéletnek és a maga egyéni tekin­télyével verje vissza a fölgerjedt revíziós hullámokat. Titulescu állásfoglalásának győzelmét jelentette az orosz szovjettel tervezett megnemtámadási paktum elej­tése, amivel ha nem is idézett elő radi­kális tengelyfordulatot a román külpoli­tikában, de kétségkívül meglazította ha­zájának a nagy patrónussal, Francia­országgal való bensőséges viszonyát, és a lengyel politika alapvető kérdésében szembeállította a román érdeket legerő­sebb szövetségesével. Angliában Chur­chill megnyilatkozása az egész civilizált világ előtt azt a tényt leplezte le, hogy a közhangulat magáévá tette a békereví­­ziót, illetőleg kapcsolatot keres a leszere­lés és a revíziós mozgalmat felkavaró és azt növekvő feszültségben tartó terü­leti revindikációk között. Mussolini ismé­telten nyomatékos kifejezést adott az olasz politika ama tájékozódásának amely a világgazdasági krízis gyógyítá­sát a versaillesi és a trianoni tényállapot felforgatása és a területi kérdések reví­ziója irányában munkálja a kibontako­zásig. Egy nagy világközvélemény dön­geti a békediktátumok bástyáit, amikor Románia elérkezettnek látta az időt arra hogy atavisztikus szokása szerint, irad­ai faji törvényeinek értelmében felrúgja azt a szövetségi rendszert, amely naggyá tette és új orientációba kezdjen, amely­nek első lépését valójában már tavaly megtette, amikor felajánlkozott a né­met—osztrák Ansehlussba. A francia po­litikát — úgy látszik —, miként a habon előtt és alatt a központi hatalmak diplo­máciáját, csak saját élményei és közvet­len tapasztalatai rezzentik annak föl­ismerésére, mit ér erkölcsileg a fanario­tákkal kötött szövetség s hogy a kocká­zat, a helytállás, vagy a veszedelem pil­lanatában Romániára számítani és гег támaszkodni annyit tesz, mint szege­verni a malterba és palotát építeni egy földrengéses terület gócpontján. Titu­lescu Romániája önállósította magát. E a hatalmas, kipróbált vitézségi és er­kölcsi megbízhatósága felől világtörté­nelmi hírnevet kiérdemlő nemzet, szem­ben egy fölvilágosultabb, vagy kevésb­é sámított világközvéleménnyel, fü­ggetle­nítette magát saját szövetségeseitől is íme, fittyet hányva a belső szervezeté és birtokállományát emésztő gazdaság és szociális kórra, ellengőrt fejt ki, azza a ravasz számítással, hogy rémületbe­n terrorba fojtja a magyar kisebbséget , egy ellenrevíziós mozgalom mestersége felszításával hatni fog Európa megtépet idegeire. Vasárnap Nagyváradon rendeztet el Titulescu ellenrevíziós tüntetést. Olyan városban, amelynek lakossága kilencven százalékig idegeiben és véralkatában ide­genül érzi magát a Balkán erkölcsi és politikai iszapjában, Szent László váro­sában, amely néprajzilag és gazdaságilag szerves része a­ magyar medencének és amelynek hajdan virágzó életét elher­­vasztotta az új impérium erkölcsi és gaz­dasági dögvésze, tiltakoztak a revízió ellen. Egy városban, amelynek kövei, tradíciói, holt és élő élete egyaránt a magyarsággal való eltéphetetlen kapcso­latot mondják. Csütörtökön egy máso­dik gyűlést hirdettek Kolozsváron. Ko­lozsvár! Talán egy veszteségünknél se hullattunk keservesebb könnyeket, mint 9 kincses városért, Erdélynek fájdalom­mal átvert szivéért, s ha ezt ütés érte, mindig úgy éreztük, mintha bánatunk központi idegducába hasított volna va­lami vad, tébolyodon, szaggató érzés, amelyért, mint Dante poklának elitéltjei, annyit sirtunk már, hogy könnyeink jéggé fagytak és már sírni se tudunk. Itt, Kolozsvárt, szerdán este a tüntetés már levetkőzte minden hazug európai mázát. Megnyilatkozott benne eg­ész bal­káni pöreségében és brutalitásában a nagy Románia önérzete és bátorsága a fegy­vertelen magyar polgárokkal szemben, sőt, a diplomáciai tisztesség meggyalázá­­sával, beverték a magyar konzulátus ab­lakait és román lobogóval szégyenítették meg a magyar állam egy expozitúrájá­­nak a területenkívüliség kiváltságával felruházott épületét íme, a fogvacogtató rémület vakmerő­sége, amely ártatlan és védtelen áldoza­tokra üríti ki bosszújának mocskos for­rását. Itt áll a román hatalmi eszme a maga férfiasságában, bátorságában és lelki nemességében, az a román jellem, amely mindig megkezdi a támadást ott, ahol ellenség nem mutatkozik, s amely­nek legott fejébe száll saját erejének szé­dülete, mihelyt nincs senki, aki vissza­ütné. íme, a román heroizmus, amely csupa ilyen harci cselekedetekkel írta be nevét az európai történet évkönyveibe, íme, az a latin kultúra, amely képtelen biztosítani a jogrend legelemibb normáit, amely alig tíz esztendő alatt széttépte egy ezeréves kultúrközösség európai kötelé­keit, amely űzött vaddá tette a magyart a maga hazájában és otthonában s amely csak akkor érzi magát biztonságban vo­­nagló zsákmányán, ha beléfojtotta az élet utolsó páráját is. És ennek a nemzetnek, ennek az államnak és ennek a kultúrá­nak szolgáltatták ki a rosszul értesült és félrevezetett nyugateurópai hatalmak a magyar géniusz évezredes szentélyét, a csodálatos, fájdalmas, hőn szeretett Er­délyt, amely felé úgy fohászkodunk imádságunk közben, mint ahogy a hívő mohamedán Mekka felé tárja ki karjait, amikor Istenéhez imádkozik. Nem is tu­dunk más magyarázatot találni magunk­ban erre még a román karaktertől is vá­ratlan hitványságra, mint a román poli­tika idegzavarát, fejvesztettségét, amely érzi, hogy lába alatt megingott a föld szi­lárd kérge s a zsákmány kicsúszik fekete körmei közül. Reméljük és elvárjuk, hogy annyi megaláztatás után a ma­ gyar kormányhatalom visszautasítja ezt a gyalázatos inzultust , hogy meg fogja védeni nemcsak a magyar kirendeltség fizikai biztonságát, de fajtestvéreink szá­mára az életlehetőségnek és jogrendnek azt a minimumát is, amely szükséges ahhoz, hogy tűrni tudjon addig, amíg szabadulásának órája ütni fog. Kolozsvárr a békerevízió ellen tüntető román diákok megrohamozták a magyar útlevélkirendeltség épületét Letépték a magyar címeres hivatalos táblát, beverték az abla­kokat, égő fáklyákat dobáltak a helyiségekbe és román zászlót tűztek ki az épületre . Az utcákon inzultálták a magyar járó­kelőket . A rendőrség tétlenül szemlélte a vad túlkapásokat A magyar kormány erélyesen tiltakozott Bukarestben és teljes elégtételt követelt Kolozsvár, november 30. (A Magyarság tudósítójától) Kolozsvárt végre is kirobbant a tömegszenvedély, íme rövid története. Az új magyar miniszterelnöknek a re­vízió ügyében tett kijelentései szokatlan hul­lámzást idéztek elő a román politikai köz­vélemény egy részében. A katona-miniszter­elnök s­zólamait sokkal súlyosabbaknak és jelentősebbeknek érezték, mint előzőleg Bethlen Istvánnak olykor élesebben megfo­galmazott nyilatkozatait. Érthető, hiszen a revíziós mozgalom előrehaladását most már Romániában is fölismerik. Aztán az ország gazdasági bajai és diplomáciai elszigetelő­­dése élesebbé tették a légkört, ilyenkor pe­dig a szelídebb szavak is fenyegetőbbeknek mutatkoznak, viszont hasznosnak látszik a­ tömegszenvedélyt kiaknázni. A román sajtó úgy érezte, hogy az egyre jelentősebbé váló revíziós mozgalommal szemben antirevízió-­ val lehet és jó válaszolni, célszerű felraj­zolni a diplomáciai szemek elé egy preventív háború lehetőségét is. Titulescu külügyminiszter a háttérben Az ó-liberális Universul, amelynek főszer­kesztője Stelian­ Popescu Volt liberális igaz­ságügyminiszter, fölismerte, hogy a még mindig nagyszámú liberális szavazókra tá­maszkodom lapérdekből is ki lehet aknázni az antirevizionista mozgalmat és ezzel az előfizetők stokáját emelni. így indította meg az Universul a propagandát november ele­jén, mely az erősödő liberális pártnak is a malmára hajtja a vizet, és azóta derűre­­korura rendezi a tiltakozó nagygyűléseket. Az első Bukarestben volt s ennek folyamán megvertek egy magyarul beszélgető szocia­lista újságírót, szétrombolták a Bukaresti Lapok kiadóhivatalának a helyiségét és az igazgató lakását. A következő napokban a magyar személyzettel dolgozó vendéglőket és kávéházakat rohamozták meg, követelve a magyar alkalmazottak elbocsátását. Az ó-liberális és egyéb ellenzéki sajtó egyre élesebben adta ki a jelszót, hogy a kisebb­ségek megélhetését lehetetlenné kell tenni, az idegen állampolgárságú munkásokat el kell bocsátani. A regát vidéki városaiban rendezett revízióellenes gyűlésekkel kapcso­latban zsidóellenes tüntetések voltak. Ekkor lépett közbe a kormány, amely a magyar követ közbenjárására kijelentette,­­ hogy a további kilengéseknek véget vet s nem­­sokára megtudtuk Kolozsvárt, hogy a ma­gyar külügyi bizottságban a magyar kül­ügyminiszter bejelentette a román kormány jószándékait. Wilfer József magyarpárti képviselő interpellációja a kamarában is ha­­tásosnak látszott. A kisebbségek reménye azonban, hogy a revízióellenes tüntetések törvényes mederb­e szorulnak vissza, egyre apadt, mert csak­hamar kétségtelenné vált, hogy most már a revizióellenes mozgalmak mögé maga Titu♦ lesc­u külügyminiszter állott minden ravasz­­ságával s egész lelkitiszteretlenségével. Titules*­cnnak érdekében volt a revízió ügyében­­egyt­séges román közvéleményt a maga oldalára szólítani, hiszen az orosz megnemtámadási szerződéssel kapcsolatban nyilvánvalóvá vált, hogy a román politika konfliktusba jutott a francia és a lengyel külpolitikai vezetéssel, hogy Oroszország részéről növekedőben van az ellenszenv, bent az országban pedig a kon­verzió és egyéb gazdasági bajok következté­ben egyre nagyobb a nyugtalanság. Közben történt Churchill szenzációs kijelentése az­ erdélyi kérdésről. Mindezt be lehet fedni a revízióellenes mozgalom rózsaszínű párára­­jával. Lupu volt belügyminiszter magyarok legyilkolásával fenyegetődzik Titulescunak kapóra jött, hogy ezen a pon­ton hajlandó volt politikáját pártolni, — persze, egészen balkáni stílusban — az ural­mon lévő nemzeti parasztpárt ama frakciója is, amely pillanatnyilag haragszik Naniura, amiért Titulescu­val együtt lehetővé tette a Vajda-kormány eltávolítását és kiemelte a minisztériumból slategianu volt erdélyi mi­nisztert és Tilea volt sajtóminisztert. Így az ó-liberális Universul által rendezett revízió­­ellenes gyűlések szélesebb vezérkart kaptak, nemcsak az ó-liberálisok és a kisebbségi ellenzéki frakciók, hanem a nemzeti paraszt­pártiak is részt kezdtek venni bennük . Maniu miniszterelnöknek egyre nagyobb gon­dot okozott, hogy a november 27-iki nagy­váradi és a december elsejei kolozsvári revízióellenes tüntetéseket a hatóságok és kar­hatalom segítségével mérsékelt mederbe szo­rítsa. A tömegszenvedély azonban láthatóan nőtt. A kisebbségeket erős aggodalom fogta el, úgyhogy már a múlt hét végén Nagyváradról és Kolozsvárról az aggódóbb elem kezdett elutazni. Mennyire szenvedélyesebbek kezde­nek lenni a kisebbségek iránt is hajlamos román politikusok, annak bizonyítéka, hogy az elmúlt pénteken Lupu volt belügyminisz­ter, a független parasztpárt vezére, a kamara folyosóján odalépett a kisebbségi képviselők csoportjához s éles hangon figyelmeztette őket, hogy a magyar revíziós mozgalom fölt­­­tétlenül a magyarok le­gyilkolására fog vezetni. Ára 16 fillér

Next