Magyarság, 1933. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

& FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI.UTC­.,8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62 POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1933 MÁRCIUS 1. SZERDA XIV. ÉVFOLYAM, 49. (3596.) SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, (J) EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­ -­­ NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS A berlini tűzvész Egyelőre teljesen lehetetlen belátni, fölmérni és megjósolni azt, hogy mi fog történni Németországban a most kö­vetkező napokban annak a megkótyago­­sodott hollandus világforradalmárnak a rémtette után, aki bűntársaival karöltve fölgyújtotta a birodalmi gyűlés épületét. A berlini rendőrség vizsgálata kétségbe­­vonhatatlanul megállapította, hogy a Liebknecht-házban már hónapokkal ez­előtt készültek a kommunista forrada­lom proklamálására, készen voltak a haditervek, hogy hogyan fognak a marxista terrorcsapatok az asszonyok és gyermekek mozgó falankszja mögött felvonulni, meg voltak a tervek, hogy hogyan fogják megszállani a középüle­teket, a nagyüzemeket, a pályaudvaro­kat és más közlekedési gócpontokat — a német kommunisták végső kétségbe­esésükben tehát az utolsó fegyverhez nyúltak és a Reichstag épületének fel­gyújtásával akarták megadni a jelt az általános támadásra, a mindent meg­mozgató polgárháborúra, a polgári és ka­pitalista világrenddel való leszámolásra. Ezelőtt nyolcvan esztendővel Bakunin, a nagy orosz nihilista vezér Drezda kép­tárait és királyi épületeit akarta fel­gyújtani, hogy e nemes stílusú paloták lángnyelveivel adja tudtára a világnak, hogy kitört a szabadság; most a kései utódok a német egység szimbolikus pa­lotáját égették föl, hogy jelt adjanak egyaszerre az örök, soha el nem alvó, de soha sikerülni nem tudó akcióra. A német kommunistáknak ez a ször­nyűséges tette pár perccel a huszon­negyedik óra előtt történt. Németor­szág vasárnap fogja megválasztani új birodalmi gyűlését ama sorozatos vá­­lasztási hadjáratok után, amelyek az el­múlt év folyamán csak érlelték a dön­tést, de nem tudták dűlőre vinni. A né­m­et helyzet végsőkig izzó volt a Reichs­tag felgyújtása előtt is, az egyesült na­cionalista tábor ezúttal már a hatalom birtokában indította döntő galoppra a maga seregeit a megbújó, félénk polgári politikai rendszer és a konokan, maka­csul védekező marxizmus ellen. Ha ez a világtörténelemben példátlanul álló gyújtogatás nem történik meg, azaz, ha a­ német nép viszonylagos nyugalomban mehetett volna bele a vasárnapi válasz­tásba, akkor reális számítással azt az eredményt jósoltuk volna, hogy a Hit­­ler-kormány minden valószínűség sze­rint megkapja az összes mandátumok ötvenegy százalékát, de a legrosszabb esetben negyvennyolc százalékot, és a Hitler-mozgalom ismét megerősödve kormányzott volna tovább, egyelőre legalább is négy esztendeig, amíg újabb választása aligha lesz Németországnak. A német kommunisták világosan látták, hogy a Hitler-kormány a demokrácia és a titkos választás fegyvereivel is meg­szerzi a döntő többséget, megérezték, hogy a választások után úgyis megkez­dődik a nagy leszámoás, ezért határoz­ták el tehát, hogy nem várják be ezt az amúgy is biztosi halált hanem elgázol­­tatásuknak legalább amantikát kölcsö­nöznek, magukat legaább Moszkva felé mártíroknak tüntetik fel, legalább a jövő számára megőrzk a marxista re­­bellió nagy gesztusát és ezért egy általá­nos fölkeléssel előzik meg a szürke, dicstelen leveretést. Ez a lélektani magyarázata annak, hogy a mániákus hollad világforradal­már bűntársai már napok óta hordoz­ták a benzint a Reichstag épületébe és a császári palota padlására, hogy a Lieb­knecht-házban elkészültek a támadási és rajtaütési tervek; ez az egyetlen lelki magyarázata annak, hogy a kommuniz­mus egy ilyen új ifjú Herostratest ad­hatott a világnak. A kommunisták szá­mára nem volt más kiút a lassú, szisz­­tematikus letöretés fenyegető veszedel­méből és, mint a vad, amelyet üldözője végképp a sarokba szorít, tanácstalan­ságukban ők is szembeugrottak mérték­telenül erősebb ellenfelükkel. A történ­tek után a választási számítások jelen­tősége egyszerre másod-, sőt harmad­rangúvá sülyedt, az észszerűség straté­giai képletei semmivé váltak — a kom­munisták elvesztették erkölcsi jogosult­ságukat ahhoz, hogy az eddigi szisz­témák szerint harcoljanak ellenük, Né­metországban kitört a polgárháború és a marxisták ezek után nem csodálkoz­hatnak azon, ha olyan eszközökkel igyekeznek kiirtani őket, amilyen esz­közök a német népnek éppen keze ügyébe kerülnek E pillanatban nem tudni még, hogy a német­ kormány mikor fogja feloszlatni a kommunista pártot, még a választások előtt-e, vagy csak a választások után. Ez a kérdés végeredményben nem is fontos. A kommunista vezérek e pilla­natban börtönben ülnek, a birodalom­ban hadiállapot van, a rendőrséget a Hitler-hadsereg és a Stahlhelm alakula­taival erősítették meg és a berlini Schupok most már horogkeresztes lobo­gók alatt fogják rohamozni a kommu­nista barrikádokat. A hétfői események után kétségtelennek látszik, hogy a vasárnapi választáson, amelyet minden körülmények között meg akarnak tar­tani, a Hitler-kormány most már bizto­san megszerzi az abszolút többséget. Valóban, ilyen barbár arculcsapást még Európának egy nemzete sem kapott ál­lami keretek között folyó élete során, mint amilyen a német népet érte a Reichstag felgyújtásával. A polgári la­kosság óvatosabb és kényesebb ízlésű elemei is be fogják látni, hogy a német vajúdásnak­­ humánus megoldása nincs. Szép szavakat prédikálni ilyen helyzetben annyi volna, mint engedni lemészárolni egy nagy nemzet felsőbb néposztályait, mint önként felülni arra a bordélyra, amely a vérpadok felé visz. Hitler Adolf ha a maga történelmi hiva­tásának meg akar felelni,­­ el fogja hárítani ezt a veszélyt a német nép fe­jéről és ezzel együtt elhárítja a vég­veszélyt Európáról is. Az eddigi rendel­kezések mind azt mutatják, hogy Hit­ler felkészült az utolsó ütközetre és to­vább folytatja azt a keresztesháborút, amelyet tíz esztendővel ezelőtt Musso­lini indított meg a hasonló veszélyben lévő Itáliában. Kétségtelen, hogy Németország véres események előtt áll, a lappangó polgár­háború most ki fog törni és végig fog száguldani falun és városon egyaránt. Ebben a döntő harcban Hitler nem fogja kímélni a szociáldemokráciát sem,­­ viszont nem hihető, hogy a harcias szo­ciáldemokrata vezérek komolyan fog­ják venni a marxista egységfront gondo­latát és vérüket fogják áldozni esz­méikért. Lehet, hogy a két marxista tá­bor proklaipálni fogja az egységfrontot, de az elszánt, fanatikus kommunisták azért jobban teszik, ha a jámbor, kis­polgári szociáldemokráciát nem számít­ják kombattáns elemnek ebben a hábo­rúban. Az elöregedett, vértelen, fana­tizmusát elvesztett német szociálde­mokrácia ma már nem jelent tömeg­mozgató erőt ott, ahol a fasizmus és a kommunizmus élethalálharcáról van szó. A polgárháború talán lezajlik néhány hét­ alatt, talán hosszabb ideig fog tar­tani, vandá­­ pusztítást, nagy megpróbál­tatásokat fog hozni a kontinens legcivi­lizáltabb népe számára, azonban végső eredménye felől aligha lehetnek két­ségek. ... A forradalom végül is minden más velejárója mellett elsősorban lélek­tani folyamat, és az amorf-anarchiával dolgozó tömegek az uralkodó társada­lommal szemben mindig csak akkor tudtak győzni, ha ez az uralkodó társa­dalom a harcra lelkileg képtelen volt, ha önmagát is halálra ítélendőnek tar­totta, ha saját jövőjében nem hitt, ha bűnösségéről maga is meg volt győ­ződve, így győzött, nagy világpolitikai okok mögé bújva, a maroknyi bolse-i­vista had az orosz társadalom fölött, így győztek a francia forradalom jakobinus­sai a francia rendi osztályokon,­­ de nem győztek és nem győzhetnek sehol, ahol a másik táborban nagyobb a hit és nagyobb az öntudat. Németországban a hit a nacionaliz­­mus oldalán van. Ezért, amikor ez a két erő összeütközik, ha kigyulladnak még új paloták is,­­ akkor is bizonyos, hogy az fog győzni, amelyik a hitben emelke­­dett magasra. 16 A német kormány drákói rendelkezésekkel előzi meg a kommunista lázadást Hindenburg új szükségrendeletével felfüggesztette az összes szabadságjogokat — Valamennyi kommunista és szocialista lapot betiltották — Németország egész karhatalma szigorú készenlétben áll A kommunista párt valamennyi képviselőjét letar­tóztatták, a pár­thelyiségeket bezárták­­ Többszáz kommunista vezető fogságba került Berlin, február 28 (A Magyarság tudósítójának jelentése.) A birodalmi­­ gyűlés­ palotájának felgyújtása mérhetetlen izgalomba hozta a német biro­dalmi főváros lakosságát. Hétfőről keddre forduló éjszaka egész a reggeli órákig az embertömegek tízezrei voltak talpon az utcán, hogy a Reichstag égését nézzék és az újabb és újabb fejleményekről értesüljenek. A nagy­arányú tüzet éjfél tájban sikerült lokalizálni, a tű­zoltókocsikat elvezényelték és csak két kocsi maradt a helyszínen, hogy a tűz eset­leges újabb előretörését megakadályozhassa. A rendőrség még kedden délelőtt is elzárva tartotta a birodalmi gyűlés palotáját környező területet. Nappali világítás mellett különösen szembetűnő volt a pusztítás, amelyet a tűz okozott. A hatalmas kupola a teljes pusztulás képét mutatja és az épület olyan megrongált állapotban van, hogy hónapokba fog telni, míg rendbehozzák. Általános kommunista lázadás volt készülőben A Reichstag épületének sorsánál is jobban felizgatták a kedélyeket azok a hírek, ame­lyek kommunista lázadás nyomozásáról kerültek napvilágra és amelyek a kormány szigorú rendszabályairól szólnak. Nagy meg­döbbenést keltett, hogy a berlini rendőrfőnök éppen húshagyó kedden tizenkét órában szabta meg a zárórát. Később ezt a rendeletét visszavonták ugyan, de mindenki azt hiszi, hogy pár nap múlva odáig érik a helyzet, hogy az esti órákban talán már járni sem lehet az utcán. A Hitler-kormány Göring porosz belügy­miniszter vezetésével hatalmas erővel fogott hozzá a nyomozáshoz, hogy a kommunista gyújtogatás hátterét felfedje. Diels kormány­főtanácsos, a berlini rendőrség politikai osz­tályának vezetője, irányítja a nyomozást, amely az utolsó évek egyik legnagyobb rend­őri munkájának nevezhető. Berlinben a poli­tikai rendőrség tisztviselőin kívül az egész karhatalmat mozgósították és Németország többi nagyvárosában is hatalmas arányokban fogtak hozzá a rendőri akcióknak. Nyilvánosságra jutott kedden délben, hogy a Liebknecht-ház földalatti folyosóin több­száz métermázsa iratot találtak, a­melyek nagy része a kommunista szervezkedés titkos aktáit tartalmazza. Határozott terveket talál­tak az iratok között, amelyek leírták, hogy a kommunistáknak milyen középületeket kell elfoglalniok vagy felgyújtaniok, milyen tere­ken kell találkozniok a terrorcsapatoknak és milyen személyeket kell túszok gyanánt el­fogni. A tervek szerint a kommunista cso­portok rendőri, továbbá nemzeti szocialista rohamoszt­agbeli és acélsisakos egyenruhában jelentek volna meg és így hajtották volna végre az államrend ellen intézett támadásu­kat. A nyomozás eredményeképpen a rend­őrség politikai osztálya kedd délutánig Ber­linben a kommunista párt valamennyi helyi­ségét bezárta és hétfő estétől kedd délutánig összesen százharminc kommunistát állítottak elő a berlini rendőrfönökségen. Négy kom­munista képviselőt, számos kommunista írót, újságírót letartóztattak s a birodalmi gyűlés valamennyi feltalálható kommunista képvise­lőjét őrizetbe vették. Kedden este a birodalmi gyűlés palotájában helyszíni szemlét tartottak a rendőrség és tűz­oltóság részvételével, hogy megállapítsák a gyújtogatás részleteit. A helyszíni szemlére el­vitték a gyújtogató Van der Lübbet is, akinek meg kellett mutatnia, hogyan követte el a gyújtogatást. Az­ eddigi megállapítások sze­rint Van der Lübbe már hétfőn délben elrej­tőzött a birodalmi gyűlés épületében. A kom­munista gyújtogató holland jelzésű autón él.

Next