Magyarság, 1933. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
& FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI.UTC.,8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62 POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1933 MÁRCIUS 1. SZERDA XIV. ÉVFOLYAM, 49. (3596.) SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, (J) EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ - NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS A berlini tűzvész Egyelőre teljesen lehetetlen belátni, fölmérni és megjósolni azt, hogy mi fog történni Németországban a most következő napokban annak a megkótyagosodott hollandus világforradalmárnak a rémtette után, aki bűntársaival karöltve fölgyújtotta a birodalmi gyűlés épületét. A berlini rendőrség vizsgálata kétségbevonhatatlanul megállapította, hogy a Liebknecht-házban már hónapokkal ezelőtt készültek a kommunista forradalom proklamálására, készen voltak a haditervek, hogy hogyan fognak a marxista terrorcsapatok az asszonyok és gyermekek mozgó falankszja mögött felvonulni, meg voltak a tervek, hogy hogyan fogják megszállani a középületeket, a nagyüzemeket, a pályaudvarokat és más közlekedési gócpontokat — a német kommunisták végső kétségbeesésükben tehát az utolsó fegyverhez nyúltak és a Reichstag épületének felgyújtásával akarták megadni a jelt az általános támadásra, a mindent megmozgató polgárháborúra, a polgári és kapitalista világrenddel való leszámolásra. Ezelőtt nyolcvan esztendővel Bakunin, a nagy orosz nihilista vezér Drezda képtárait és királyi épületeit akarta felgyújtani, hogy e nemes stílusú paloták lángnyelveivel adja tudtára a világnak, hogy kitört a szabadság; most a kései utódok a német egység szimbolikus palotáját égették föl, hogy jelt adjanak egyaszerre az örök, soha el nem alvó, de soha sikerülni nem tudó akcióra. A német kommunistáknak ez a szörnyűséges tette pár perccel a huszonnegyedik óra előtt történt. Németország vasárnap fogja megválasztani új birodalmi gyűlését ama sorozatos választási hadjáratok után, amelyek az elmúlt év folyamán csak érlelték a döntést, de nem tudták dűlőre vinni. A német helyzet végsőkig izzó volt a Reichstag felgyújtása előtt is, az egyesült nacionalista tábor ezúttal már a hatalom birtokában indította döntő galoppra a maga seregeit a megbújó, félénk polgári politikai rendszer és a konokan, makacsul védekező marxizmus ellen. Ha ez a világtörténelemben példátlanul álló gyújtogatás nem történik meg, azaz, ha a német nép viszonylagos nyugalomban mehetett volna bele a vasárnapi választásba, akkor reális számítással azt az eredményt jósoltuk volna, hogy a Hitler-kormány minden valószínűség szerint megkapja az összes mandátumok ötvenegy százalékát, de a legrosszabb esetben negyvennyolc százalékot, és a Hitler-mozgalom ismét megerősödve kormányzott volna tovább, egyelőre legalább is négy esztendeig, amíg újabb választása aligha lesz Németországnak. A német kommunisták világosan látták, hogy a Hitler-kormány a demokrácia és a titkos választás fegyvereivel is megszerzi a döntő többséget, megérezték, hogy a választások után úgyis megkezdődik a nagy leszámoás, ezért határozták el tehát, hogy nem várják be ezt az amúgy is biztosi halált hanem elgázoltatásuknak legalább amantikát kölcsönöznek, magukat legaább Moszkva felé mártíroknak tüntetik fel, legalább a jövő számára megőrzk a marxista rebellió nagy gesztusát és ezért egy általános fölkeléssel előzik meg a szürke, dicstelen leveretést. Ez a lélektani magyarázata annak, hogy a mániákus hollad világforradalmár bűntársai már napok óta hordozták a benzint a Reichstag épületébe és a császári palota padlására, hogy a Liebknecht-házban elkészültek a támadási és rajtaütési tervek; ez az egyetlen lelki magyarázata annak, hogy a kommunizmus egy ilyen új ifjú Herostratest adhatott a világnak. A kommunisták számára nem volt más kiút a lassú, szisztematikus letöretés fenyegető veszedelméből és, mint a vad, amelyet üldözője végképp a sarokba szorít, tanácstalanságukban ők is szembeugrottak mértéktelenül erősebb ellenfelükkel. A történtek után a választási számítások jelentősége egyszerre másod-, sőt harmadrangúvá sülyedt, az észszerűség stratégiai képletei semmivé váltak — a kommunisták elvesztették erkölcsi jogosultságukat ahhoz, hogy az eddigi szisztémák szerint harcoljanak ellenük, Németországban kitört a polgárháború és a marxisták ezek után nem csodálkozhatnak azon, ha olyan eszközökkel igyekeznek kiirtani őket, amilyen eszközök a német népnek éppen keze ügyébe kerülnek E pillanatban nem tudni még, hogy a német kormány mikor fogja feloszlatni a kommunista pártot, még a választások előtt-e, vagy csak a választások után. Ez a kérdés végeredményben nem is fontos. A kommunista vezérek e pillanatban börtönben ülnek, a birodalomban hadiállapot van, a rendőrséget a Hitler-hadsereg és a Stahlhelm alakulataival erősítették meg és a berlini Schupok most már horogkeresztes lobogók alatt fogják rohamozni a kommunista barrikádokat. A hétfői események után kétségtelennek látszik, hogy a vasárnapi választáson, amelyet minden körülmények között meg akarnak tartani, a Hitler-kormány most már biztosan megszerzi az abszolút többséget. Valóban, ilyen barbár arculcsapást még Európának egy nemzete sem kapott állami keretek között folyó élete során, mint amilyen a német népet érte a Reichstag felgyújtásával. A polgári lakosság óvatosabb és kényesebb ízlésű elemei is be fogják látni, hogy a német vajúdásnak humánus megoldása nincs. Szép szavakat prédikálni ilyen helyzetben annyi volna, mint engedni lemészárolni egy nagy nemzet felsőbb néposztályait, mint önként felülni arra a bordélyra, amely a vérpadok felé visz. Hitler Adolf ha a maga történelmi hivatásának meg akar felelni, el fogja hárítani ezt a veszélyt a német nép fejéről és ezzel együtt elhárítja a végveszélyt Európáról is. Az eddigi rendelkezések mind azt mutatják, hogy Hitler felkészült az utolsó ütközetre és tovább folytatja azt a keresztesháborút, amelyet tíz esztendővel ezelőtt Mussolini indított meg a hasonló veszélyben lévő Itáliában. Kétségtelen, hogy Németország véres események előtt áll, a lappangó polgárháború most ki fog törni és végig fog száguldani falun és városon egyaránt. Ebben a döntő harcban Hitler nem fogja kímélni a szociáldemokráciát sem, viszont nem hihető, hogy a harcias szociáldemokrata vezérek komolyan fogják venni a marxista egységfront gondolatát és vérüket fogják áldozni eszméikért. Lehet, hogy a két marxista tábor proklaipálni fogja az egységfrontot, de az elszánt, fanatikus kommunisták azért jobban teszik, ha a jámbor, kispolgári szociáldemokráciát nem számítják kombattáns elemnek ebben a háborúban. Az elöregedett, vértelen, fanatizmusát elvesztett német szociáldemokrácia ma már nem jelent tömegmozgató erőt ott, ahol a fasizmus és a kommunizmus élethalálharcáról van szó. A polgárháború talán lezajlik néhány hét alatt, talán hosszabb ideig fog tartani, vandá pusztítást, nagy megpróbáltatásokat fog hozni a kontinens legcivilizáltabb népe számára, azonban végső eredménye felől aligha lehetnek kétségek. ... A forradalom végül is minden más velejárója mellett elsősorban lélektani folyamat, és az amorf-anarchiával dolgozó tömegek az uralkodó társadalommal szemben mindig csak akkor tudtak győzni, ha ez az uralkodó társadalom a harcra lelkileg képtelen volt, ha önmagát is halálra ítélendőnek tartotta, ha saját jövőjében nem hitt, ha bűnösségéről maga is meg volt győződve, így győzött, nagy világpolitikai okok mögé bújva, a maroknyi bolse-ivista had az orosz társadalom fölött, így győztek a francia forradalom jakobinussai a francia rendi osztályokon, de nem győztek és nem győzhetnek sehol, ahol a másik táborban nagyobb a hit és nagyobb az öntudat. Németországban a hit a nacionalizmus oldalán van. Ezért, amikor ez a két erő összeütközik, ha kigyulladnak még új paloták is, akkor is bizonyos, hogy az fog győzni, amelyik a hitben emelkedett magasra. 16 A német kormány drákói rendelkezésekkel előzi meg a kommunista lázadást Hindenburg új szükségrendeletével felfüggesztette az összes szabadságjogokat — Valamennyi kommunista és szocialista lapot betiltották — Németország egész karhatalma szigorú készenlétben áll A kommunista párt valamennyi képviselőjét letartóztatták, a párthelyiségeket bezárták Többszáz kommunista vezető fogságba került Berlin, február 28 (A Magyarság tudósítójának jelentése.) A birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása mérhetetlen izgalomba hozta a német birodalmi főváros lakosságát. Hétfőről keddre forduló éjszaka egész a reggeli órákig az embertömegek tízezrei voltak talpon az utcán, hogy a Reichstag égését nézzék és az újabb és újabb fejleményekről értesüljenek. A nagyarányú tüzet éjfél tájban sikerült lokalizálni, a tűzoltókocsikat elvezényelték és csak két kocsi maradt a helyszínen, hogy a tűz esetleges újabb előretörését megakadályozhassa. A rendőrség még kedden délelőtt is elzárva tartotta a birodalmi gyűlés palotáját környező területet. Nappali világítás mellett különösen szembetűnő volt a pusztítás, amelyet a tűz okozott. A hatalmas kupola a teljes pusztulás képét mutatja és az épület olyan megrongált állapotban van, hogy hónapokba fog telni, míg rendbehozzák. Általános kommunista lázadás volt készülőben A Reichstag épületének sorsánál is jobban felizgatták a kedélyeket azok a hírek, amelyek kommunista lázadás nyomozásáról kerültek napvilágra és amelyek a kormány szigorú rendszabályairól szólnak. Nagy megdöbbenést keltett, hogy a berlini rendőrfőnök éppen húshagyó kedden tizenkét órában szabta meg a zárórát. Később ezt a rendeletét visszavonták ugyan, de mindenki azt hiszi, hogy pár nap múlva odáig érik a helyzet, hogy az esti órákban talán már járni sem lehet az utcán. A Hitler-kormány Göring porosz belügyminiszter vezetésével hatalmas erővel fogott hozzá a nyomozáshoz, hogy a kommunista gyújtogatás hátterét felfedje. Diels kormányfőtanácsos, a berlini rendőrség politikai osztályának vezetője, irányítja a nyomozást, amely az utolsó évek egyik legnagyobb rendőri munkájának nevezhető. Berlinben a politikai rendőrség tisztviselőin kívül az egész karhatalmat mozgósították és Németország többi nagyvárosában is hatalmas arányokban fogtak hozzá a rendőri akcióknak. Nyilvánosságra jutott kedden délben, hogy a Liebknecht-ház földalatti folyosóin többszáz métermázsa iratot találtak, amelyek nagy része a kommunista szervezkedés titkos aktáit tartalmazza. Határozott terveket találtak az iratok között, amelyek leírták, hogy a kommunistáknak milyen középületeket kell elfoglalniok vagy felgyújtaniok, milyen tereken kell találkozniok a terrorcsapatoknak és milyen személyeket kell túszok gyanánt elfogni. A tervek szerint a kommunista csoportok rendőri, továbbá nemzeti szocialista rohamosztagbeli és acélsisakos egyenruhában jelentek volna meg és így hajtották volna végre az államrend ellen intézett támadásukat. A nyomozás eredményeképpen a rendőrség politikai osztálya kedd délutánig Berlinben a kommunista párt valamennyi helyiségét bezárta és hétfő estétől kedd délutánig összesen százharminc kommunistát állítottak elő a berlini rendőrfönökségen. Négy kommunista képviselőt, számos kommunista írót, újságírót letartóztattak s a birodalmi gyűlés valamennyi feltalálható kommunista képviselőjét őrizetbe vették. Kedden este a birodalmi gyűlés palotájában helyszíni szemlét tartottak a rendőrség és tűzoltóság részvételével, hogy megállapítsák a gyújtogatás részleteit. A helyszíni szemlére elvitték a gyújtogató Van der Lübbet is, akinek meg kellett mutatnia, hogyan követte el a gyújtogatást. Az eddigi megállapítások szerint Van der Lübbe már hétfőn délben elrejtőzött a birodalmi gyűlés épületében. A kommunista gyújtogató holland jelzésű autón él.