Magyarság, 1933. április (14. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

2 fflenesnak ) 43 éve fennállt ВЕ6И НПМ (termekruházati cél iaraktilil. Az eddigi Arak ШГ ШГ a B&ny helity ccás cipőket, ruhákat, felniteket, kötöttárukat és egyéb gyermekruházati cikkeket. Árusítás a cég eddigi helyiségében, W.M9posia-Etcan. E helyiségben csak májusig ám sítnnk és a megmaradt árut központi raktárunkba szállítjuk. vadász megszállotta a hadügyminisztérium rendeletére a hirtenbergi tölténygyárat, ahol az Olaszországból küldött fegyverek egy része még mindig javítás alatt van. Állítólag bizonyos szélsőséges elemek el akarták rabolni ezt a fegyverkészletet és azért volt szükség erre az intézkedésre. A bécsi polgármester elrendelte a Heimwehr feloszlatását Bécs az esti órákban megbolygatott méhkashoz hasonlít. A főbb útvonalakon nagy embertömegek hullámzanak, lépten-nyomon rikkancsok árulják a külön kiadásokat, amelyeket percek alatt szétkapkodnak. Mindenki a köztársasági védőrség feloszlatásával foglalkozik és kitétel nélkül csodálkoznak azon a szinte nemtörődömségig menő nyugalmon, amellyel a szocialisták a kormánynak ezt az intézkedését fogadták. Ezt a szenzációt a délutáni órákban egy másik szenzáció követte. Bécs város szocialista polgármesterefeloszlatta a bécsi Heimwehrt. Seitz polgármester így akart bosszút állni a kormányon a szocialista védőrség feloszlatásáért. A polgármester azzal indokolja meg intézkedését, hogy a Heimmehr erőszakosan akarja megváltoztatni az állam jelenlegi alkotmányát, ily módon veszélyezteti a köztársaság fennállását s ezért kellett a feloszlató rendeletét azonnali hatállyal, életbeléptetni. Seitz polgármester a feloszlató rendeletet haladéktalanul eljuttatta Fey közbiztonsági államtitkárhoz, aki egyben a bécsi Heimwehr vezére. Érdeklődtünk a bécsi rendőrségen, miképpen fog viselkedni a polgármester intézkedésével szemben. Itt azt a kijelentést tették, hogy a polgármesternek kétségtelenül megvan az alkotmányos joga ahhoz, hogy valamely testületet azonnali hatállyal feloszlasson. , hhhmwhwhmihhhmmhhí w НЦМЮИИ—m Ezer közül az első írta: Thury Lajos Sok esztendőn át eszembe sem jutott, már-már mintha elfelejtettem volna. Azután egyszerre megint magam előtt láttam, sápadtan, csapzott hajjal, félig öntudatlan, rémlátó kifejezéssel az arcában, úgy, amint láttam akkor, amikor legjobban belevette magát az emlékezetembe. Láttam éjjel, álomban és láttam ébren, nem tudtam szabadulni tőle, ki kellett mennem a temetőbe, meg kellett állnom a szürke kő előtt, amely ránehezedik és el kellett néznem hosszasan a faragott márványtáblát a síremléken: „Nyerges Menyhért, élt 21 évet.“ Egyszerű, szép kő volt, de egy kicsit moztos, elhanyagoltnak látszott. Akkoriban nagyon megsiratták, hazahozták, bánkódtak utána, azóta mintha már itthon is kezdenék elfelejteni. No persze, régen volt már, az esztendők hosszú sora folyt el azóta. A pályaudvaron a perron végében állt a zenekar, a trombiták teljes erővel recsegtek: „Gott erhalte unser Kaiser, Gott beschütze unser Land.“ A perronon végig emberek hullámzottak, kislányok futottak a vonat után és kendőiket lobogtatták, férfiak a kalapjukat lengették, öregasszonyok a könnyeiket törölgették. Ott álltam a marhaszállító kocsi ajtózáró vasrúdja mögött, a kezemben öntudatlanul szorongattam a forgópisztolyt, amelyet az anyám az utolsó pillanatban nyomott a markomba, hátha hasznát veszem odakinn. A vonat elindult már, a kocsik lassan elgördültek a kavargó perron előtt. Még láttam, hogy az anyám hátrahanyatlik és a körülötte állók felfogják a karjukban, azután az egész kép eltűnt a szemünk elől. Nemsokára megálltunk valahol Rákoson. Átmentünk az egyetlen személyszállító kocsiba, a tisztek vagonjába, ahová csak jóindulatból, bizalmas tanácskozáson meghozott határozat alapján engedtek bennünket, önkénteseket. Századparancsnokunk, a sötéttekintetű főhadnagy, aki másfél esztendővel azelőtt sebesült meg a Kárpátokban, de még mindig tüntetőleg sántított és vastag bottal járt, komoran mondta: — A legelső nagyobb állomáson feláll a század, névsorolvasás lesz. Aki hiányzik, azt bejelentem dezertőrnek. Nemsokára újból megindult a vonat, mentünk tovább. Jóideig egyhangúan rezegtt az ablaktábla fakeretében, azután mind élesebb lett a kerekek dübörgése, mind hirtelenebb suhintással zúgtak el mellettünk a táviróoszlopok. A sánta főhadnagy bizonytalanul intett valahová messze az ablakon át. — Nagyon sietnek velünk. Baj lehet valahol odafönn. Máskor megint a sáros útra mutatott, amely végnélkül futott mellettünk, a töltés tövében. — Most még csak nézzük a sarat, de holnap már alighanem belefekszünk. Még örülünk is, hogy elbújhatunk benne. Lassanként leszállt az éjszaka. A világ sötétbe borult körülöttünk, csak egy keskeny sáv maradt látható, amelyben bokrok, kövek, jelzőoszlopok suhantak el mellettünk a kocsi lámpájának fénykörében. Az ablakszíj fogantyúja taktusban csörömpölt a kocsi falán, mind idegesítőbb, nyugtalanabb taktusban, mintha mindig jobban rohantunk volna a sötétben, ismeretlen végzetünk felé. Előkerültek a csomagok, dobozok, hátizsákok. Mindenki bőségben úszott, mindenki tele volt sült hússal, süteménnyel, gyümölccsel. Telt kulacsok is jártak kézről-kézre. A főhadnagy megint megszólalt: — Holnap már talán a száraz kenyérnek is örülnénk. Mit tudjátok ti, fiatalok, ni vár reánk odafönn. Tartalékos főhadnagy volt, civilben fő könyvelő valamelyik középbanknál, három gyereke volt, csinos felesége és az első sebesülése után mindent megpróbált, hogy minél tovább otthon sántikálhasson. Határozottan nyomasztó volt a folytonos sötét jóslataival. Odaát a másik fülkében vigabban voltak már, kacagtak, énekeltek is lármás összeviszszaságban. Azután hirtelen kivágódott a fülkénk ajtaja, ő dugta be a fejét az ajtónyiláson, rám nézett tágra meredt, zavarosan csillogó szemével és fojtott hangon beszólt: — Gyere. Egy pillanatig ellenkezni szerettem volna, visszautasítani a parancsoló Hangot, azután csak felálltam szó nélkül és mertem utána. Elhurcolt magával a folyosó végére, ott megállt, erősen belekapaszkodott a karomba és mereven a szemembe nézett. — Beszélni akarok veled. Ezekkel a többiekkel nem tudok, nem nekem való emberek. Kinevetnének. Neked, neked talán megmondhatom. Szeretlek, pajtás. Kitárta a karját, meg akart ölelni. Amint felém hajolt, a borgőz egész felhője csapott az arcomba. Megdöbbenve hátráltam, részeg! Nem törődött velem, rekedten beszélt tovább. — Láttam az anyádat, láttam, hogyan öleltétek egymást. Neked van szived. Nekem is van, nézd, hogy dobog. Az én szegény szivem. A kezemet odaszorította a szikére, aztán megint ellökte magától. Sötéten bámult maga elé egy darabig, azután hirtelen nagyot kiáltott! — Fáj! Ha tudnád, milyen nagyon fáj! Mindegy, ne törődj velem. Ostobaság az egész. A szentimentalizmusnak semmi értelme, minek ez a sok fecsegés. Természettudományi alapon kell állni az életben, ne is hallgass rám. Eredj a pokolba. Mit akarsz itt tőlem? — Megyek, — mondtam idegenkedve és ott maradtam a helyeimen. Komoran nézett rám, még csak most láttam, milyen kísértetiesen sápadt és milyen furcsa az üldözött, rémlátó kifejezés a szemében. Hirtelen megint megfogta a kezemet és vergődve szorongatta. — Nem. Maradj velem. Segíts rajtam, mert elvesztem az eszemet. Itt hagyok valakit, nagyon szeretem és sohasem látom többé. Soha többé, tudod. Hirtelen mintha összeroskadt volna, nekitámaszkodott a vagon falának, reszkető kezével tapogatta homlokát. Mire megint felnézett és bizonytalan mozdulatot tett. Most már suttogott, mintha titkot közölne velem. —■ Az hiszed, hogy félek, hogy gyáva vagyok. Én is gondoltam már erre, kezdtem megundorodni önmagamtól, de azután rájöttem, hogy nem is igaz. Nem félek, csak tudom, hogy mi következik, tudom kétségtelen biztonsággal. Látod, ezren utaztunk ezen a vonaton, ezer ember, aki mind fél, vagy bizakodik, vagy hajlandó föláldozni magát, aki mind nem tudja, mit hoz a holnap, és az ezer ember mind élni fog még, csak én nem leszek. Ezer közül én leszek az első, akit a golyó eltalál! — Ugyan — feleltem minden meggyőződés nélkül. — Bátorság. Egyikünk sem tudja, mit hoz a jövő. Ő csak legyintett. — Nem. Vannak emberek, megjelölt emberek, akik nem kerülhetik el sorsukat. Benne van az arcukban, a tenyerük vonalaiban, a szemük kifejezésében talán. Eh, hol a természettudományi alap, annyi, tanultam, úgy hittem benne és Nemzed szocialista leleplezés Starhemberg olasz pénzforrásáról A napnak ezt a második szenzációját is hamarosan háttérbe szorította azonban egy harmadik. Anemzeti szocialisták lapja, a „Kampfruf“ különkiadásban leleplezte a Heimwehr prénzforrását. A különkiadás fakszimilében közöl egy levelet, amely szerint a Popolo d’Italia bécsi megbízottja. Alorrela dr., aki egyben Mussolini bizalmasa is, arról érte,» Topolánszky bécsi bankárt, hogy Olaszország már eddig is elég súlyos anyagi áldozatokat hozott Starhemberg és a Heimwehr érdekében, de a herceg barátai nem hajlandó tovább finanszírozni és szanálni. Ezek az adatok mindenütt nagy feltűnést keltettek. Az éjjeli órákban ellátogattunk a Heimwehr főhadiszállására. A kapuban katonai egyenruhában Starttemberg-vadászok fogadnak. Az izgalomnak sehol semmi nyoma. Kérdésünkre a következő felvilágosítást adták: A polgármester feloszlató végzése a Heimwehrt egyáltalán nem érdekli. Ezt a kormány hatályon kívül fogja helyezni. Azonnal érintkezésbe léptünk a kormánnyal és a rendőrséggel is, tekintve, hogy a rendőrségnek azonnal végre kellene hajtani a rendeletet. Információnk szerint azonban a rendőrség már válaszolt is a polgármesternek és közölte vele, hogy a köztársasági védőszövetség feloszlatása annyi dolgot ad neki, hogy most nem is gondolhat arra, hogy más üggyel foglalkozzék. Cseh hamisítás a Heimwehr elleni leleplezés A fakszimilében közölt levélre vonatkozóan a vezetőség kijelentette, hogy azonnal érintkezésbe léptek Morrela dr.-ral és ekkor kiderült, hogy Morrela dr. a leghatározottabban kijelentette, hogy a levélben említett bankház tulajdonosát nem is ismeri, soha azzal kapcsolatot nem tartott fenn és az egész levél közönséges hamisítvány. Egyben rámutattak arra is, hogy a nemzeti szocialisták eddig több ízben hivatkoztak Olaszország barátságára és támogatására és ezt most azzal hálálják meg, hogy a legperfidebb cseh propaganda szolgálatába állva, ilyen rágalmakkal állanak elő, mert hiszen világos, hogy csak a cseheknek lehet érdekük, hogy minél nagyobb zavarokat idézzenek fel a köztársaságban, dr. Tüntettek Bécsben a szociáldemokraták Az osztrák fővárosban az esti órákban kisebb-nagyobb szociáldemokrata tüntetések voltak. A szociáldemokrata párttagok délután öt és hat óra között valamennyi pártszerve zethelyiségben tanácskozásokat tartottek, amelyeken kimondották, hogy utcai tüntetéseket rendeznek a köztársasági védőrség betiltása ellen. A pártszervezeti értekezletek után a szociáldemokrata tömegek valóban megjelentek az utcákon és tüntető felvonulásokat rendeztek. A szociáldemokrata párttagok egyenként vagy kisebb csoportokban járták be az utcákat, zárt menetet azonban nem alkottak, nehogy megszegjék a felvonulási tilalmat és okot adjanak a rendőrségnek a beavatkozásra. Így is többhelyütt kisebbnagyobb összeütközésre került a sor a rendőrséggel, amely 171 tüntetőt letartóztatott, s a szociáldemokrata védőrség szervezeteinek feloszlatása egyébként egész Ausztriában minden zavar nélkül folyt le. Megtalálták a védőrség riadótervét a kaszárnyák megszállására A védőrség helyiségeiben nagyobb menynyiségű harci anyagot talált a rendőrség. A lőszereken és fegyvereken kívül a rendőrség távírókészüléket, tábori telefont és különböző jelzőkészülékeket talált. Ezenkívül megtalálták a riadótervet, amely tervbe vette a kaszárnyák, a rendőrfőkapitányság és a többi rendőri épületek megszállását, továbbá részletes rendelkezéseket tartalmazott a barrikádok felépítésére vonatkozóan. 1933 április 1. számba! Éles jobboldali támadás Macdonald ellen a francia kamarában Párisból jelentik: A kamara péntek délutáni ülésén hosszadalmas vita fejlődött ki a németországi helyzetről. Napirenden az áprilisi költségvetési felhatalmazási javaslat szerepelt s több jobboldali képviselő kihasználta az alkalmat, hogy szóbahozza a németországi eseményeket is. Főleg Louis Marin és Franklin Bouillon nyilatkoztak rendkívül éles hangon a német helyzetről s újra szóbahozták a semleges Rajna-vidék ügyét is, mondván, hogy Németország megszegte a békeszerződést, mert katonai jellegű alakulatokat vezényelt a Rajna-vidékre. Amikor a külpolitikai vita már több mint egy óra hosszat tartott, a kormány részéről bejelentették, hogy nem járulhatnak hozzá ezeknek a külpolitikai kérdéseknek a feszegetéséhez, miután már a múltkor is arra kérte a kormány a kamarát, hogy halassza el a külpolitikai interpellációk megvitatását. A kormány ennek a bejelentésnek tudomásulvételét bizalmi kérdésnek nyilvánította s a kamara 21 szavazattal 83 ellenében meg is szavazta a kért bizalmat és kötelezte Marint, hogy hagyja abba külpolitikai fejtegetéseit. Franklin Bouillon, a jobboldal másik vezére, ennek ellenére megint csak külpolitikai kérdésekről kezdett beszélni és Mussolini béketervezetét is szóbahozta. Macdonald leszerelési javaslatairól azt mondotta a szónok, hogy ez a tervezet a bizonytalanságok és veszedelmek maximumát jelenti. Ezzel kapcsolatban Macdonald személyét is élesen támadta, ami arra késztette a költségvetési minisztert, hogy megkérje a szónokot, mérsékelje szavait, mert az angol miniszterelnök egy Franciaországgal barátságban élő állam kormányelnöke. Franklin Bouillon azzal fejezte be beszédét, hogy a háborút csak egyféleképpen lehet megakadályozni: Franciaországnak erőről kell tanúságot tennie és be kell bizonyítania, hogy a francia kormány akaratát senki sem befolyásolhatja. A szélsőjobboldal viharos tapssal fogadta ezt a kijelentést, míg a baloldal gúnyos közbekiáltásokkal válaszolt. V// Hasznot fűnni hogy SCHMIDTHAUER Igmánditseserfivize nemcsak a legjobb természetes hashajtó, de kiöblítési szerepénél fogva gyorsan eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből.