Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP BUDAPEST, 1933 SZEPTEMBER 1, PÉNTEK­I FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFONSZÁMOK: 29-4-31, 29-4-32, 29-4 33 SZ. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. KERÜLET ESKÜ-UT 6. SZ. FÉLEMELET. TELEFON *88-8­66 XIV. ÉVFOLYAM, 198. (3745.) SZÁMO­K A búzaérték­esítés gondjai A londoni búzaértekezlet annyiban si­kerrel járt, hogy fom­ailag létrejött a megegyezés a tengerentúli államok bú­zatermelésének csökkentésére, továbbá arra nézve, hogy az európai ipari államok abbahagyják gabonatermelésüknek mes­terséges továbbfejlesztését és a gabona­­bevitellel szemben eddig tanúsított el­zárkózó politikájukat. Másrészt megálla­pította a londoni értekezlet, hogy a ga­bonát exportáló államok mennyi búzát vihetnek ki az idei kampányban. A termelés szabályozására vonatkozó megegyezés kedvezőnek mondható a du­nai agrárállamokra nézve, mert ezeknek termelését nem vonta csökkentés alá. Viszont azonban kevésbé előnyös ez a megállapodás az értékesítés szempontjá­ból, mert a kétszáztízmillió métermázsá­ban számításba vett összkivitelben a dunai agrárállamok nem egészen tizen­ötmillió méter mázsával részesülnek, hol­ott ez idén ennél a mennyiségnél jelen­tékenyen nagyobb a dunai államok ki­vitelre szoruló fölöslege, amelynek csu­pán egy része raktározható el a követ­kező esztendőre. Minden nemzetközi megállapodás való értéke nyilvánvalóan a végrehajtás so­rán tűnik ki. Ennélfogva súlyos hiba volna a magyar búza sorsát kizárólag a londoni egyezmény megállapodásainak várható kedvező hatásaira bízni, ame­lyek különben is a legjobb esetben jó­részt csak a jövőben érvényesülhetnek. A magyar kormány nagy erőfeszítéseket tesz hónapok óta, hogy a jó búzatermés fölöslegének külföldi piacokon való el­helyezését legalább túlnyomórészben biz­tosítsa és így elejét vegye az amúgy is alacsony búzaár további hanyatlásának. A magyar kormány ezirányú törekvését elősegítette a nemzetközi politikai légkör lényeges enyhülése is és a már létező barátságos külpolitikai kapcsolataink fo­kozottabb felhasználása. Az osztrák piac kétmilliót meghaladó mennyiséget venne át, ami ha kisebb is, mint a múlt évtized utolsó szakában, amikor a magyar búza és liszt uralkodott az osztrák piacon, de mégis a legnagyobb tétel és emellett itt leginkább számíthatunk a tényleges és maradéktalan átvételre. Az olasz és né­met piac több mint egy-egy millióval jön számításba, a svájci egy félmillióval és a többi országok együttvéve előrelát­hatólag vesznek majd át olyan nagy mennyiséget, hogy összesen mintegy hatmillió méter mázsa magyar búza el­helyezése formailag biztosítottnak látszik. Ez bizonyára nagyfokú tehermentesí­tését jelentené a belföldi búzapiacnak, ha céltudatos és tervszerű végrehajtás­sal az említett búzamennyiségnek külföl­dön való elhelyezése tényleg bekövetke­zik. Emellett jelentős bevételhez juttatná az országot, illetve a gazdatársadalmat, ha a szerződésszerűleg megállapított és a világpiaci árnál kedvezőbb ellenértéket valóban meg is kapjuk. E nagy cél el­érésére minden tényezőnek: a kormány­nak, a Nemzeti Banknak, mezőgazda­­sági érdekképviseleteinknek és szerveink­nek, valamint a gabonakereskedelemnek szorosan össze kell fogni és egybevágó közreműködéssel le kell győzni a jelent­kező akadályokat és a lebonyolításnál mutatkozó várható nehézségeket. A búzaértékesítésre vonatkozó és im­már hónapok óta folytatott tárgyalások, értesülés szerint, befejezést nyertek és a londoni megállapodások kellő értékelése is a magyar kiküldöttek visszatértével lehetővé válik. A gazdaközönség feszült érdeklődéssel és nagy várakozással te­kint a konkrét eredmények pontos is­mertetése és a gyakorlati végrehajtás programjának közlése elé, de leginkább várja a lebonyolítás mielőbbi erőteljes megkezdését és zavartalan továbbfolyta­tásának biztosítását. A tényleges kereslet megindulása mindennél erősebben hatna a belföldi gabonaárak színvonalának tartására, sőt bizonyára előidézné az annyira kívánatos és jogosult áremelke­dést is. A túlkínálat megakadályozására szük­ségesnek mutatkozik azonban, hogy a gazda, amennyiben búzáját közraktárak­ban helyezi el és kézizálog gyanánt föl­ajánlja, erre a lekötött mennyiségre megfelelő összegű és méltányos kamatú kölcsönhöz tudjon hozzájutni. E tekin­tetben a jegybank a pénzintézeteken ke­resztül valutáris aggályok nélkül siet­hetne a gazdatársadalom segítségére, mert az így zálogul lekötött búzameny­­nyiségek — ha másképpen és előbb nem — hát akkor a jegybanknál elhelyezett transzferpénzek ellenében tavaszra min­den esetben könnyen értékesíthetők lesz­nek. A gazdákra nehezedő értékesítési válság enyhítése kétségtelenül nagymér­tékben megélénkítené az egész gazdasági életet, a befagyott hitelek feloldására közrehatna és így végeredményben a jegybank hitelpolitikai helyzetén lénye­gesen javítana. A közeljövőt illetőleg pedig komolyan kell arra gondolnunk, hogy búzaterme­lésünket a megfelelő értékesítést bizto­sító korlátok között tartsuk és elsősorban a versenyképességet növelő jó minőség előállítására fektessük a fősúlyt. Ebben a tekintetben a múltban követett elhibá­zott politika tanulságait könyörtelenül le kell vonni. A mostani, minőségileg első­rendű búzatermés megkönnyíti egy helyesebb búzatermelési politika folyta­tását, mert az ország minden részében jó vetőmaghoz tudnak most jutni a gazdák. A magyar agrártársadalomnak éppúgy, mint gazdasági életünk vezetőinek tudo­mást kell venni arról a tényről, hogy a búzatermelés válságának nagyobb fokú és rögtönös enyhülése még akkor is né­hány évig eltarthat, ha a londoni meg­állapodásokat a túlfejlesztett búzaterme­lés korlátozása tekintetében a tengeren­túli agrárállamok, valamint az európai ipari országok szigorúan be fogják tar­tani és így a felhalmozott tengerentúli készletek elapadása előbb-utóbb bekövet­­kezhetik. A jelenlegi helyzet súlyossá­gára nézve elég, ha rámutatunk arra, hogy a háború előtt átlagosan a világ évi búzatermelése alig haladta meg az egymilliárd métermázsát és ebből Euró­pára közel hatvan százalék esett, míg Amerikára és Ausztráliára együttesen mintegy harminc százalék (háromszáz­­millió métermázsa). Körülbelül ez volt a helyzet a háborút követő első években is. Utóbb azonban óriási arányokban megindult a tengerentúli országok búza­termelésének területi és mennyiségi fej­lesztése és ugyanakkor a bevitelre szo­ruló európai államok is rendkívüli erő­feszítéssel és nagy befektetésekkel mes­terségesen igen jelentékeny mértékben fejlesztették búzatermelésüket. Ennek következménye volt, hogy 1931-ben a világon termelt búzamennyiség felugrott összesen 1,3 milliárdra, amelyből azon­ban már alig fele esik Európára és kö­zel félmilliárd, azaz közel negyven szá­zalék Amerikára és Ausztráliára. Pedig ugyanez alatt az idő alatt a búzafogyasz­­tás világszerte egyenesen visszaesett. Nem nehéz belátni, hogy ez az észsze­rűtlen és gazdaságellenes termelés-túl­­fejlesztés minő nagy készletek felhalmo­zására vezetett és hogy ennélfogva szinte természetszerűen kellett bekövetkeznie a búzaár rendkívüli hanyatlásának a világpiacon. Jövő búzatermelési politikánkat tehát a tényleges helyzetnek szigorú figyelem­­bevételével kell megszabni. Egyrészt mindent el kell követnünk, hogy hosz­­szabb időre szóló mgállapodásokkal föl­tétlenül biztos elhelyezést nyújtsunk leg­fontosabb agrártermékünknek. E tekin­tetben elsősorban az osztrák piac leg­alább is oly mértékű visszaszerzésére kell gondolnunk, mint amily mértékben még a közelmúltban rendelkezésünkre állott. Másrészt pedig óvakodnunk kell — még a pillanatnyilag kedvezőbbé váló helyzet esetén is — búzatermelésünk mennyi­ségi fejlesztésétől mindaddig, míg a búza­termelés és fogyasztás felborult egyen­súlyának helyreállítása tényleg be nem következik. Az olasz kormány középeu­rópai terveiről Párában folytatják a tárgyalásokat Páris, augusztus 31 A középeurópai helyzettel kapcsolatban szünet nélkül folynak a tárgyalások nemcsak Rómában, hanem Párisban is. Mussolini bi­zalmas tanácskozásai után, amelyekről Doll­­fuss osztrák kancellár riccionei látogatása óta is csak feltevések és valószínűségek formájá­ban tudott írni a világsajtó, csütörtökön újabb diplomáciai lépés történt az osztrák kérdésben. Pignatti di Costozzo gróf párisi olasz nagykövet felkereste Paul­ Boncour francia külügyminisztert a Quai d'Orsayn és bár a megbeszélésről hivatalos jelentést nem adtak ki, beavatott körökben kétségtelennek­ tartják, hogy a tanácskozás Ausztria körül forgott és az olasz nagykövet azokról a tervekről és javaslatokról tájékoztatta a francia külügyminisztert, amelyek Mussolini legutóbbi tárgyalásai folyamán érlelődtek meg. A Dollfuss-kormánynak a nemzeti szo­cialistákkal vívott elkeseredett harca óta egyre inkább látszik az olasz—francia együtt­működés Középeurópára vonatkozóan és ez teljesen érthetővé teszi, hogy a Rómában Ausztria függetlenségének megóvására ki­alakult felfogást kellő időben tudomására hozzák a párisi kormánynak. Gazdasági javaslatok az előtérben Hogy milyen alkotórészei vannak a római tervnek, amelyhez a francia kormány hozzá­járulását biztosítani kívánja Mussolini, az még mindig nem áll világosan a nyilvános­ság előtt. Az elmúlt napokban különböző angol lapok, így a Daily Mail, valamint a francia Havas-iroda tudni vélték, hogy az olasz—osztrák tárgyalások Ausztria érdeké­ben elsősorban gazdasági megoldásokra he­lyezték a súlyt és mindenekelőtt az osztrák külkereskedelem biztosítása körül forogtak. A javaslatok középpontjában e hírek szerint az áll, hogy Olaszország Triesztet Ausztria kizárólagos és főkikötőjévé akarja tenni, szabad zónát biztosít Ausztriának és Trieszt volna a jövendőbeli osztrák kereskedelmi tengerészet anyakikötője is. Ugyanekkor természetesen a legkülönbözőbb tarifális kedvezményekkel is előmozdítanák ennek a külkereskedelmi útiránynak a forgalmát és kilátásba helyezték azt is, hogy Olaszország nagy mennyiségben átveszi majd elsősorban az osztrák fát, amelynek amúgy is régi nagy­vásárlója, továbbá különböző más terméke­ket, amelyeket eddig Amerikából vásárolt. Az angol lapok e jelentéshez hozzáfűzték azt is, hogy Mussolini középeurópai elgondo­lásának megfelelően ehhez hasonló szerepet szánt Fiuménak Magyarország külkereske­delmi forgalmában és éppúgy mint Ausztriá­tól a fát, Magyarországtól különböző mező­­gazdasági terményeket hajlandó átvenni a külkereskedelmi kapcsolatok élénkítésére. Ezek az újsághírek, amelyek az utóbbi időben napvilágot láttak, minden valószínű­­ség szerint nem foglalják magukban az Ausztriára vonatkozó francia—olasz tárgya­lások teljességét, amire abból is következ­tetni lehet, hogy éppen a német kérdéssel kapcsolatban a Dollfuss-kormány máris ka­tonai engedményeket kapott a legutóbbi he­tekben. Bizonyos izgalommal fogadták Párisban azt a német közvetítéssel nyilvánosságra ke­rült hírt, hogy az olasz kormány maga is tett katonai intézkedéseket az Ausztria és Németország felé eső északi határon, ameny­­nyiben a veronai 4. hadtest székhelyét a dél­­tiroli Bozenbe helyezték át. Ez a jelentés an­nál nagyobb feltűnést keltett, mert az osz­trák hadsereg megerősítésére szánt tízezer­­főnyi új katonaság is, a hírek szerint, főként a tiroli német határ biztosítására fog szol­gálni. Párisi politikai körökben rendkívül nagy érdeklődéssel kísérik az Ausztriára vonat­kozó tárgyalásokat. A kisántanihoz közelálló francia tényezőkben még mindig teljes a bi­zonytalanság abban a tekintetben, hogy a lefegyverzett és meggyöngített középeurópai államoknak Mussolini elgondolása szerint való megerősítését pártolják-e abból a célból, hogy a német veszélyt csökkentsék, vagy pe­dig éppen az ellenkező eljárást kell-e követ­niük, hogy a német hatalom megnövekedé­sével mint elkerülhetetlenül bekövetkező va­lamivel számoljanak és az ezenkívül meg­maradó hatalmi pozíciók megerősítésére össz­pontosítsák erejüket. A dunai probléma azon­ban, amely e percben Ausztria sorsának kér­désében jelentkezik, a kisántant gondjaitól eltekintve is, egyre nagyobbra növekszik fon­tosságban a nagyhatalmak szeme előtt is és a megnyugtató rendezés sikere éppen attól függ, hogy a mind rohamosabban válságossá fejlődő probléma arányainak megfelelő mé­retű megoldási tervek kellő időben tudnak-e megszületni. Az osztrák kormány az innsbrucki fogoly­­szöktetés miatt egész Tirolban szigorú intézkedéseket tett Innsbruckból jelentik. Az innsbrucki fog- s filmregénybe illő kalandok után átjutott az házból megszöktetett Hofer Ferenc nemzeti olasz határon. A négy szökevény, mikor szocialista vezér és három megszöktetése­s autójával elérkezett a Brenner hegyláncán Ara a rádiómelléklettel együtt 16 fillér

Next