Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
BRACHFELD a közel 80 éves cs. és str. udv. szállító cég flABON-UICA 8. (a Lipótvárosi Caerno mellett) tovább árusítja legfinomabb áruit rendkívül olcsón. Fehér és színes egész finom ing P 10.-,9.-,8.8. Díszes hálóing...............P 9.—, 8.—, 7.— Burett sport- és utazóing.................. P 7.— Legdivatosabb pyjama .. P20.—,14.—,16.— Díszes alsónadrág ............... P 5.—, 4.— Magas divatharisnya ... P 6.—, 5.—, 3.50 Divatzokni ..................P 3.—, 2.—, 1.50 Selyem nyakkendők ....P 8.— , 4., 3.— Baglánok, felöltők P140.—,110.—,90.—,89.Kalapok ernyők, hexikabátok,xtebkendók,kesztyűk, legfinomabb mellénykék stb. nagyon olcsón. Mérték utáni fegrendelések mesterprabálunk szériát. Berendezés eladó 1 levő határ közelébe, ott kiugrott autójából és a Brenner rejtett ösvényein igyekeztek tovább menekülni. Mikor az osztrák csendőrök a menekülők autójára lőttek, az egyik golyó Hofer Ferencet jobb térdén megsebesítette. A sérülés eleinte igen súlyosnak látszott, amelyet egy nadrágdarabkával kötöztek be. A három menekülő nemzeti szocialista magával cipelte ettől kezdve a sebesült Hofer Ferencet és ebben a kétségbeejtő helyzetben körülbelül húsz óra hosszat gyalogoltak különböző csempészutakon és rejtett ösvényeken. Mint azóta kiderült, Hoferék többizben is az üldöző osztrák csendőrök kezére kerülhettek volna, a szerencse azonban melléjük szegődött. Húsz órai menekülésük nagy részét bozótokban elrejtőzve töltötték és a csendőrcsapatok többször elvonultak előttük, anélkül, hogy észrevették volna őket. A menekülők végre is átjutottak az olasz határon és üldözőik már csak akkor vették észre őket, amikor odaát jelentkeztek az első olasz határőrnél. A négy menekülőt az olasz határőrségre vitték, ahol engedélyt adtak Hofer Ferencnek arra, hogy Brixenbe bemehessen, ahol éppen szülei nyaralnak. A másik három hitlerista azt kérte, hogy engedjék meg számukra a Németországba való átutazást, de efelől az olaszok még nem döntöttek. Megbízható jelentések szerint a szökevények egyelőre nem hagyhatják el a bozeni tartomány területét. Az olaszok nem tartóztatták le őket, de állandóan rendelkezésre kell államok. A kalandot fogolyszöktetés és az ezzel kapcsolatos hatósági intézkedések miatt Innsbruckban még mindig igen nagy az izgalom. A tiroli fővárosban eddig összesen százötven nemzeti szocialistát tartóztattak le, főleg azért, hogy ne tussolhassák el az ügy még homályos körülményeit. A tartományi kormány rendeletére az összes innsbrucki középületeket karhatalom szállotta meg és erélyes vizsgálat indult meg az innsbrucki fogház vezetősége ellen, annak kiderítésére, hogy kinek hibájából vált lehetségessé a kalandos fogolyszöktetés. Bécsi jelentés szerint Hofer Ferenc és társai ügyében az osztrák kormány nem fordult külön kiadatási kérelemmel az olasz kormányhoz, abból a felfogásból kiindulva, hogy Hoferék bűncselekményét sehogyan sem lehet politikai bűncselekménynek minősíteni, közönséges bűncselekményeknél pedig az egyszerű körözőlevél kibocsátása is elegendő ahhoz, hogy a viszonossági alapon álló államok rendőrsége letartóztassa a tetteseket. Az igazságügyminisztérium csütörtökön este már ki is adta a körözőlevelet Hofer Ferenc és társai ellen. A körözőlevél а ВТК 217. szakaszába ütköző bűncselekménnyel vádolja a négy szökevényt. Ez a szakasz azokra vonatkozik, akik bűntett miatt letartóztatott egyéneket megszöktetnek. A vizsgálat megállapította, hogy az autó, amivel Hofert megszöktették, egy kufsteini cég tulajdona. A cég eredetileg egy rövidáru- és cipőkereskedés volt, azonban anyagi nehézségekbe jutva, a Schick-féle autóforgalmi üzletet is átvette. A régi tulajdonos a szöktetés napján tíz órára magához rendelt egy Az első zsakett írta: Beér Gyula Amint köztudomású, az érettségire zsakettban illik kiülni. Ez a tétel, — mármint a komoly és ünnepélyes ruhadarab, — édesanyám özvegyi büdzséjében a májusi nyugdíjból volt előirányozandó, lévén ez a tavaszi hónap egyittas lakbéres hónap is, amikor rendszerint a szokottnál valamivel több pénz ál■ áll a házhoz, amiből mindig a rendkíívüli kiadások nyertek fedezetet... Történt azonban, hogy közben a március tizenötödiki ünnepi beszéd megtartásának városraszóló nagy tisztessége engem ért, aminek következtében a zsakettet is korábban, hogy úgy mondjam, idő előtt kellett életre hívni. Vagyis sürgősen meg kellett tenni ebben az irányban a megfelelő lépéseket, amelyek a városbéli szabóművészeti viszonyok figyelembevételével egyenesen Láng Ferenc úri szabómester úrhoz vezettek, aki ma is első mester ezen a téren. És Láng úr, — kellő megnyugtatások után, — szolgálatkészen vállalta a feladatot, úgy is, mint hazafias ténykedést, hogy ne mondjam, közreműködést. A dolog érdemi része ilyetén módon a nagy Széchenyi által elsőrendű nemzetgazdasági princípiumként megjelölt elvek alapján rendeztetvén, semmi akadálya sem volt többé a mértékvételnek, amely után harmadnapra Láng úr már az első próbát is kitűzte. Erre a próbára siettem egy délután nagy izgatottan, annyira izgatottan, hogy még az ebédemet is csak úgy kapkodva dobáltam magamba. És a szóbanforgó ügy, — hazafias kapcsolatainál fogva, — úgy látszik, Láng urat is bevitette, mert amint benyitottam a műhelyébe, azonnal lecsapta a keze ügyében lévő munkát és azzal a reverenciával sietett elém, ami kétségkívül a város szónokát illette. Ez abból is kiviláglott, hogy a beszélgetést is rögtön az elmondandó beszédemre terelte. — Aztán szép lesz-e? — kérdezte. És egy hatalmas ollóval odabökött a háta mögé a falra, ahol a szegen szintén lógott egy nemzetiszínű plakát: egy a száz és száz közül, amelyekkel akkor már, — körülbelül egy héttel a nagy nap előtt, — az egész város tele volt ragasztva. — Mert nem szeretném, kérem,— folytatta — ha ezzel a prima öltönnyel szégyent vallanánk ... — Azt hiszem, meg lesz vele elégedve, Láng úr, — jegyeztem meg szerényen a félig kész zsakett nevében is, bár az már abban az állapotában is, — ahogy a tükörből megállapíthattam, — olyan tökéletesnek mutatkozott, hogy csaknem maga is megszólalt. Ám Láng úr tovább érdeklődött. — No, és benne lesz-e, kérem, hogy esik eső? Hamarjában nem értettem ezt a kérdést. Kérdően néztem hát rá vissza. — A nóta, könyörgöm, — magyarázta — hogy: Esik eső karikára ... — Ja!... Csak a vállammal feleltem: rántottam egyet rajta. Az volt ebben a rándizásban, hogy minek az bele? Láng úr azonban nyilván azon igazság alapján, hogy a ruha teszi az embert, az ünnepi beszéd társszerzőjének tekintette magát, és így érthető, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. — Még azt sem tetszik tudni, hogy akkor, negyvennyolcban március tizenötödikén csak úgy szakadt az eső? ... No, tiszteltetem azokat a fehér papokat, szép kis hazafias nevelés, mondhatom! ... Még a magyar történelmet is Csak átadotába tanítják! Egészen belepirult, belevörösödött a felháborodásába, miközben csapkodni kezdte a vállamat a nyakam táján, ahol alkalmasint a kabát gallérja, körül is lehetett valami hiba, nemcsak a fehérreverendás tanárpapok hazafias nevelésében. — Így, ni! — mondta később békülékenyebb hangon, amikor végre sikerült kikrétázni a helyes vonalat, amelynek irányában kell majd a posztónak szépen feküdnie. — So!... — ismételte németül is, biccegetve hozzá a fejével, hogy most már rendben van. És ekkor nekifordított a tükörnek, amelynek rámája frivol képeslevelezőlapokkal volt teletűzdelve, de fönt a tetejében, az akasztókarikába dugva, egy szentelt barkaág megbocsátón lengedezett minden ajtónyitásra. Mint a művész és pályanyertes szobra a képesújságokban, úgy álltunk ott ketten pár pillanatig némán, megilletődött hangulatban. — Jó?! Mi?! — szólalt meg végre a művész, akarom mondani Láng úr. Bólintottam rá. — Meghiszem azt! Majd az a beszéd legyen olyan, mint ez a fazon! Erre már muszáj volt nekem is mondani valamit. A beszéd reputációja érdekében is. — Én fordítva mondanám. — kockáztattam meg a hetyke választ. Ez hiányzott csak! Hogy a beszédem különb lesz, mint a kabát! ... Egyet hátralépett a megsértett mester. És onnan, végignézve engem, válaszolt: — Láng Ferenc úriszabó csinált már az életben néhány jó kabátot, — itt a megbántott önérzet gesztusával csapott szűk szabómellére, — de az igen tisztelt szónok urat még senki sem hallotta beszélni! Nem vág? És hirtelen az egyik hónom alá kapott, hogy ott a fércet felrepessze. — Itt még egy keveset kieresztünk, — tette hozzá megint megereszkedett hangon és hevenyében, pro memoriam, krétával keresztet is rajzolt oda. Egy-két pillanatig még nézett, mustrálgatott, hol a valóságban, hol a kikörből, aztán megelégedett mosoly kíséretében lekanyarította a nyakából a centimétert. — Köszönöm ássan ... Vagyis vége a próbának. Éi azonban egy darabig még ott feszengtem a tükör előtt. Csak álltam. Gyönyörködtem magamban, a zsakettában. És ahogy ott álltam, az egyik karomat, a kabátnak azt az ujját, amely már be volt varrva a vállba, olykor-olykor oldalt lendtettem. Csak, mintha a bőségét próbálgatnám, igazában azonban a beszédemet mormoltam, szavaltam magamban. Hölgyeim és Uraim!... Igen, mert az ünnepélyen hölgyek is lesznek jelen. Hölgyek ... Török Ella ... — Ha majd ebben a zsakettban fog látni! ... ünnepi fényben láttam önmagamat. Kossuth Lajosra gondoltam, aki szintén szónok volt: Uraim, e perc nagyszerűsége... Talán még ma is ott állnék, ha Láng úr, — sajnos! — oda nem lép a hátam mögé és udvariasan ugyan, de mégis csak orvul, le nem hámozza rólam közeli dicsőségem kibontakozó körvonalait. Ott álltam megint dísztelenül, ingujjában, — mint bárki más, közönséges hajlandó. Sic transit gloria mundi... Bucsuzáskor Láng úr a kapuig kisért. Ez a megtiszteltetés is a szónoknak szólt. Még utánam is kiáltott: — Aztán csak jól ki tessék ám engedni a hangot! Mert van ott bruszt, nem kell félni! Kilencvenes mellbőség...* Kerek huszonegy esztendeje ennek. Hová lett azóta a híres zsakett, — az első zsakett! — azt ma már semmiféle ok nyomozó történetírás sem tudná kideríteni. Emléke érdekében meg kell annyit jegyezni, hogy amióta az alkotmányos éra kultuszkormánya a császár-király engedelmével elrendelte március idusának ünneplését, azóta ezen a napon olyan beszéd még nem hangzott el... Híres szabó volt Láng Ferenc a tóparti Városkában már akkor is! Az Isten éltesse még nagyon sokáig, a haza üdvére! шш1ияв 1033 szeptember 1. péntek Tiszántúli mán vásár-Bebrecnn 1933 szeptember 3-tól 8-ig. Szenzációs látványosságok ! Vasúti menetdijkedvezmény! autót. КЫИпдеп, a tulajdonos, aki valószínűen színén részt vett a szöktetésben, azóta eltűnt. Úgy Kollingen, mint a soffőr, a nemzeti szocialista párt tagjai voltak. A garázs könyvelőnőjét letartóztatták és a garázst lezárták. Kufsteinban eddig összesen 16 embert tartóztattak le ezzel az üggyel kapcsolatban. Nem történt visszaélés a szentesi sertéskivitelnél Névcsere okozta a félreértést a Hangya kiviteli akciójánál Szentesről jelentik: Nagy kavarodás támadt a városban egy egészen szokatlan export-ügy körül. Csúcs Károly gazdasági tanácsos július vége felé valahol egy exportkimutatásból a következőket olvasta: Csúcs Károly és társai szentesi kisgazdák, Biró Mihály és Bazsó Sándor 44 darab hízott sertés Bécsbe való kiszállítására engedélyt kaptak a Külkereskedelmi Hivataltól. A gazdasági tanácsos exportengedélyt nem kért és sertéseket nem szállított, tehát azt kellett feltételeznie, hogy visszaélés történt a nevével, ezért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a szentesi rendőrkapitányságon. A vizsgálat során megállapították, hogy a Csúcs Károly és társai nevére kiállított kiviteli engedéllyel exportált sertések járlatleveleit Ökrös János szentesi kisgazda és jószágalkusz íratta át Biró Mihály gazdálkodó és társai nevére. Biró Mihályt beidézték a rendőrkapitányságra, ahol kijelentette, hogy ő sem szállított sertéseket Bécsbe és nem kérte a járlatlevelek átírását. A vásárlásoknál közreműködő Ökrösi Jánost idézték be ezután, aki vallomásában előadta, hogy a budapesti Hangya szövetkezet állatforgalmi osztályának megbízásából vásárolta a sertéseket és a szövetkezet Szekrényesi nevű megbízottjának utasítására íratta át a járlatleveleket Biró Mihály és társai nevére. Az ügyről, amely érthetően nagy feltűnést keltett Szentes városában és annak környékén, megkérdeztük Rajk Endre ellenőrt, a Hangya szövetkezet állatforgalmi osztályának vezetőjét, aki a következőket mondotta: — Július 19-én beadványt intéztünk a Külkereskedelmi Hivatalhoz, amelynek bejelentettük, hogy az eddigi marhaszállításokon kívül sertéskivitellel is akarunk foglalkozni bécsi relációban. Kifejezetten kisgazdák állatanyagát akartuk az export céljára igénybe venni, miután az országban mind több volt a panasz, hogy a kisgazdák nem részesülnek megfelelő arányban ebben a ma egyedül rentábilis kivitelben. Az első kiviteli engedélyt kértük a Hangya Szövetkezet nevére kiállítani. Július 18-án felhívott minket telefonon a Külkereskedelmi Hivataltól Konkoly titkár és közölte, hogy a szövetkezet nevére nem adhatnak kiviteli engedélyeket, miután azokat csak tenyésztők kapják és érdeklődött, hogy kinek a sertései fognak kimenni Bécsbe. Én magam nem voltam a hivatalban, az irodakisasszony mondotta el a kérdésre, hogy tizenhat, vagy tizennyolc szentesi kisgazda sertéseit exportáljuk. A sertéseket mi nem vásároltuk meg, hanem kifejezetten bizományi értékesítésre vettük át. A kisasszony, azután bemondott a Külkereskedelmi Hivatalnak néhány nevet a szállításnál érdekelt gazdák közül. Az említett gazdák között Csúcs Károly gazdasági tanácsos neve nem szerepelt és Biró Mihály sem, szerepelt ellenben egy özvegy Biróné nevű kisbirtokos asszony. Csak erről az esetről lehet szó, miután a kérdéses időben csak mi exportáltunk sertéseket Szentesről. — Miután a kiviteli engedély özvegy Biróné és társai nevére szólott, Szekrényesi nevű megbízottunk, aki egyébként régi, megbízható alkalmazottja a szövetkezetnek, ugyanerre a névre állíttatta ki a járlatleveleket is. — Viszaélésről, vagy valakinek károsodásáról ebben az ügyben szó sem lehet. Csúcs Károly gazdasági tanácsos neve valamilyen félreértés folytán került az engedélyes kisgazdák nevei közé, ennek a félreértésnek tisztázása már megtörtént, megállapítást nyert, hogy a negyvennégy darab sertést nem Csúcs Károly, hanem a Hangya Szövetkezet exportálta, tehát semmi akadálya sincs annak, hogy Csúcs Károly gazdasági tanácsos, amennyiben szüksége van rá, kiviteli engedélyt kérjen és kapjon a Külkereskedelmi Hivataltól. Hasonló félreértések a jövőben már nem fordulhatnak elő, miután Serbán Ivánméltóságának intézkedésére az jövőben a kiviteli engedélyeket a szövetkezet nevére kapjuk. Ezzel szemben garanciát vállaltunk arra vonatkozólag, hogy száz százalékosan kisgazdák állatait vesszük igénybe az exportnál. HIRDESSEN A MAGYARSÁGBAN! EREDMÉNYES LESZ!