Magyarság, 1933. december (14. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-31 / 296. szám
1033 december 31, vasárnap ммядшс Reinhardt megbukott Párisban Franciaország a galíciaiak bevándorlása ellen Párta, december hó Egyre nagyobb méretekben, mind energikusabban, sokszor dühös kitörésekkel jelentkezik a franciák felháborodása a betolakodó Zsidóság ellen. Amíg csak Hitler bosszantásáról volt szó, Einstein-katedrák felállításáról, addig ment a dolog simán. A naiv franciák nem sejtették, hogy a zsidó bevándorlás mekkora tömegeket mozgósít meg. Itt csak a nyugati és a földközi-tengeri zsidó típust ismerték. Most aztán saját kárukon tanulhatják meg, mi a galíciai zsidó. A bevándorlónak sem tagadták meg magukat. Faji sajátosságaikat megtetézték porosz dölyffel. Sejthettük, hogy a nagy barátkozásnak rövidesen vége lesz. De még a francia néplélek ismerői sem gondolták, hogy a tiltakozás ilyen hamar és ilyen elemi erővel fog kitörni. A radikálisok, akiknek eleinte kapóra jött a zsidó protezsálás, hogy az amerikai és angol bankárok kegyébe beférkőzzenek, most borús arccal próbálnak valahogy megbirkózni a zsidó problémával. Az antiszemitizmus leküzdésére alakult francia liga, mely francia zsidók és díszkeresztények pénzén élősködik, kénytelen volt lépéseket tenni az Alliance Israélite genfi központjánál, hogy ne küldjenek több zsidót ide, mert belpolitikai komplikációkhoz vezet a zsidó beözönlés és veszélyezteti nemcsak a már letelepedettek, de a francia fajtestvérek helyzetét is. A német-zsidók francia honfoglalása elsősorban az intellektuális munkásokat érintette. Kivált a szabad pályákat özönlötték el. Testi munka, vagy más nehéz foglalkozás nem kell nekik. Német-zsidó darab 1949 eszén Az újságírásra, mozira és zenére vetették rá magukat. Berlinből átmentett tőkével hat nagy színház bérlete került kezükre, ahol szellemi termékeik mellett saját embereiket helyezték el. A francia színház amúgyi is válsággal küzd, szövegírók és zenészek csak nehezen tudják kihozni darabjaikat. Osztrák és berlini színpadokon egyetlen francia operett sem került színre, de a Berlinből kitessékelt zsidók egymásután foglalják el a párisi színházakat, ahová most pénzes német zsidók járnak francia közönség helyett. Ez a helyzet állásfoglalásra késztette a francia színpadi szerzők társaságát. Henry Christine, a Budapesten is ismert Fiat és apás darabok szerzője, szerkesztette meg a tiltakozást, melyből kiderül, hogy Párisban 1929 február havától 1933 szeptemberéig 1949 eszén adtak német zsidó darabot. Ugyanezen idő alatt egyetlenegy francia darabot sem Németországban. A memorandum élesen szembefordul Lehmann párisi színházigazgatóval, aki ennek a kétes értékű importnak főintézője. Christine adatai megdöbbentették a francia művészvilágot. Lehmann dadogó válaszában csak annyit tudott mondani, hogy neki sem volt sejtelme erről a térhódításról Reinhardt bukása Négy év előtt építette fel Rotschild Henrik a modern színpadi technika minden vívmányával felszerelt Theatre Pigalle-t, mely azonban sehogysem tudott boldogulni. Még mozi is volt. Most egy berlini érdekeltségnek bérbe adta, hogy Reinhardt rendezésében bemutassa a Denevért. Soha még ekkorát nem bukott senki Párisban, mint a száműzött nagy kókler. Talán egyéb darabban még a közönségfolonditás némi reményével próbálkozhatott volna, de a Denevér szövegkönyve francia munka, melyet itt igen jól ismernek, bécsi truppoktól is látták a darabot többször. Reinhardt trükkjei csak bosszankodást keltettek. Újra komponálta Strauss operettjét.A II. felvonást négy különböző díszlettel játszotta, a fő cél, hogy a színház forgó és emelkedő színpada, mindenféle masinériája érvényesüljön. Persze a muzsika nem futotta a sok komédiára, tehát meg kellett toldani, így egyebek közt a bécsi kongreszszusról készült film keringőjét (Wien und der Wein) is játsszák és éneklik Strauss zenéjében. A férfiszerepekben kénytelenek voltak francia színészeket felléptetni, a berliniek annyira zsargonosan ejtették ki a szöveget. Hogy leplezzék a vállalkozás faji karakterét, Lotte Schoene-t, aki a szobaleányt énekelte „csehszlovák“ (!) énekesnőnek hirdették. Szabadjegyes közönséget is alig tudnak fogni. A zenészek között az antiszemita mozgalom vezetője, a francia zene egyik legelismertebb kiválósága, Florent Schmitt, aki múltkoriban egyik zenekari hangversenyen Kurt Weil szörnyen unalmas kompozíciója után harsány hangon elkiáltotta magát Ю a berlini zsidókkal, ki velük! Elég rossz muzsikus van nálunk nélkülük is .Viharos helyeslés hangzott mindenfelől. Jellemző, hogy a lapok kilencven százaléka, politikai pártállásra való tekintet nélkül igazat adott Schmittnek. Daudet zsidóellenes meetinget rendezett A Salle Pleyelben minap Leon Daudet rendezett zsidóellenes meetinget, itt is éle sebbnél élesebb kifakadások hangzottak el a benyomuló „ellenség“ ellen, aki újból aktuálissá teszi a zsidó problémát. Tegnap ismét a művészek tartottak tiltakozó gyűlést Arthur Honeger, a Dávid király szerzőjének elnöklete alatt. Fokozta a gyűlés érdekességét, hogy sok zsidó komponista is megjelent, akik követelték, hogy az állam avatkozzon be és ne tűrje a francia művészet kiszorítását Páris színpadjairól. Ilyen értelmű határozatot hoztak. A mozikban berlini filmek uralkodnak, a stúdiókban berlini rendezők. Közszájon forog egy elmés franciának Erich Pommerhez intézett kérdése: — önt Hitler küldötte ide, hogy megszervezze a francia munkanélküliséget ? Hitler különben határozott sikert ért el, mikor feltámasztotta a Dreyfuss-ügy óta nyugvó zsidókérdést. A keresztény franciák egyre hevesebben sürgetik, hogy a franciák kezdjék meg a közvetlen tárgyalást Hitlerrel. A zsidók ellenzik, berlini fajtestvéreik kívánságára. De meddig? Szilveszteri autóbuszforgalom és menetrendváltozások újév napjától Szilveszter éjjelén — fél 2 órától fél 5 óráig — „Sz“ jelzéssel a Boráros-tér és a Széna tér között a Nagykörúton át, „L“ jelzéssel az Oktogon és a Déli pályaudvar között az Andrássy úton és Lánchídon át és ,,B“ jelzéssel a Baross-tér és Lenke-tér között a Rákóczi-úton, az Erzsébet-hídon és a Horthy Miklós-úton át az előző évekhez hasonlóan rendkívüli autóbuszjáratokat indítanak. Az autóbuszok az egyes vonalakon 7— 15 percenként fognak közlekedni. A viteldíj egységesen 50 fillér, a jegy kétszeri átszállás mellett a környékre induló hajnali járatokra is érvényes. A Rákospalotára, Kispestre, Pestszentlőrincre, Óbudára és Pestszenterzsébetre a rendes, 2 óra 30 perckor induló éjszakai járatokon kívül, megfelelő számú utasok jelentkezése esetén, 3 óra 30 perckor is indítanak kocsikat, ezeken a viteldíj változatlanul 40 fillér. Január 1-től a 9. jelzésű kocsik a Fiumeiúti végállomástól az eddigi útvonalukon haladnak a Mész-utcáig, a Statisztikai Hivatal épülete elött lévő új végállomásukig. A végállomás áthelyezése, illetve az útvonal megrövidítése következtében a Szemlőhegy-utca és Batthyány-tér közötti szakasz megszűnik. A 11. jelzésű új viszonylaton a kocsik a Margit-körúttól kiindulva a Keleti Károly-utcán, a Mész-utcán, a Bimbó-utcán, az Alsó Törökvész-uton, a Vérhalom-utcán, a Szemlőhegy-utcán, a Bimbó-utcán, a Mész-utcán, a Keleti Károly-utcán át a Margit-körútig közlekednek. Az új relációban a viteldíj szakaszonként egy hatfilléres kisszakasz-érme, melyet úgy, mint a villamoson, előre kell megváltani. A 32, 40 vagy 50 filléres átszállójegyek az új viszonylaton is érvényesek,. 9 sa NIVEA Szél és hideg kiszárítja a bőrt, azért ilyenkor gondosabban kell ápolni és, ha nem akarjuk, hogy kivörösödött és cserepes legyen, акк я esténként és reggel mielőtt a szabadba megyünk dörzsöljük be kezünket és arcunkat NIVEACREMKél, vagy OLAJjal Az eredmény: puha ,és sima lesz a bőrünk és sportszerűen üde lesz a külsőnk A NIVEA C.REME és OLAJ eucerit tartalma miatt kiváló és nélkülözhetetlen bőrápoló szer. A NIVEA C.REME ára dobozban: P 1.60, 2.20 tubusban: P 1— és 1.60. A NIVEA-OLAJ ára: P 1.—, 1.70 és 3.50. Télen is a különféle sporthoz nélkülözhetetlen a Miért foglaltunk állást a jugoszláv diktatúra ellen ? A Magyarság számára írta: Rhys J. Davies angol parlamenti képviselő Az angol alsóháznak már rég ideje van egy olyan bizottsága, mely a Balkánkérdések tanulmányozásával foglalkozik. Tizenkét év óta, amióta képviselővé választottak, magam is tagja vagyok ennek a bizottságnak, amelyre nagy szükség van. Az angol lapok ugyanis nagyon kevés újdonságot közölnek a Balkánról és azok a jelentések, amelyek időnként onnan jönnek, csak haloványan világítjja meg a valódi helyzetet. Ezért hogyha meg akartam tudni a tényeket, többnyire az angol alsóház bizottságának az információját vettem igénybe, amihez úgy lehet hozzájutni, hogy az ember elmegy a felolvasóülésekre s a legkitűnőbb szakemberektől kapja meg a szükséges felvilágosításokat. Azonban még ezek az előadások sem tarthatnak mindig lépést a legújabb eseményekkel és homályban maradt egy ideig, hogy tulajdonképpen mi megy végbe a világnak ezen a részén. Éppen ezért Ben Riley képviselőtársammal együtt elhatároztuk, hogy a helyszínen fogjuk tanulmányozni a Balkánviszonyokat és e célból 1932 nyarán beutaztuk Jugoszláviát. Időnk nagy részét Zágrábban, Belgrádban és Skopeljében töltöttük. Utunk eredményéről aztán jelentést tettünk a Balkán-bizottságnak, s azt hiszem, nem végeztünk hiábavaló munkát, mert azóta Anglia sokkal jobban van informálva az ottani helyzetről. Mi teljesen a saját elhatározásunkból mentünk Jugoszláviába, senki minket utasítással el nem látott és így minden befolyástól mentesen alkothattuk meg saját véleményünket az ország és a nép tanulmányozása alapján. Jóllehet mindketten tagjai vagyunk a Balkán-bizottságnak, minket ez a bizottság nem bízott meg a látogatással. Természetesen, hogy mindent angol szempontból vizsgáltunk, az otthon megszokott szemüvegen keresztül nézve a politikai, gazdasági és kulturális viszonyokat. Nem csoda tehát, hogy a legnagyobb mértékben megdöbbentett minket a szabadságnak az a hiánya, amelyet Jugoszláviában tapasztaltunk, összehasonlítva a Nagybritanniában élvezett szabadsággal. Nem kellett túl sok időt vesztegetnünk és belemenni a tüzetes vizsgálódásba, mert már párnapos zágrábi tartózkodás után rájöttünk arra, hogy a horvátok a kormánytól való állandó rettegésben élnek és hogy a kormányban a szerbek vannak túlsúlyban. Hamarosan meggyőződtünk arról is, hogy a horvátok teljesen el vannak tiltva a politikai szervezkedéstől, csakis akkor tűrné meg a kormány politikai szervezkedésüket, hogyha mozgalmuk hízelegne a kormánynak. Nagyon különösnek tűnt föl ez a mi számunkra, akik hazánkban megszoktuk azt, hogy a politikai szervezkedés elé senki előtt ilyen korlátokat nem emelnek. Ha a horvátok hajlandók volnának elfelejteni nemzetiségüket, akkor nem volna semmi akadálya szervezkedésüknek. Reánk nézve ez érthetetlen volt és úgy hangzott, mintha a londoni kormány eltiltaná a skót, vagy a velszi népet attól, hogy saját hazája területén megalakítsák a maguk nemzeti pártjait. Aminthogy tény is, hogy úgy a skótok, mint a velsziek között állandóan növekszik a nacionalista irány, azonban mégsem akad olyan angol kormány, amely ezt törvénytelennek tartaná, és bármi módon meggátolná az efajta szervezkedést. Mindjárt kiindulásul azt láttuk tehát, hogy politikai szellem dolgában valami nincs rendjén Belgrádban. Pedig nem kell államférfi, bölcsesség annak a belátásához, hogy egyetlen nemzetnek a kultúráját és érzéseit sem lehet megsemmisíteni — még kardéllel sem. Hiába is próbálkozott volna ezzel a múltban Írországban maga az angol nép is. És dacára Anglia hatalmának, ilyesmire ma már az angolok nem is gondolnának. Ha tehát a hatalmas Anglia sem volna képes megküzdeni egy másik nép nemzeti érzületével, úgy kevésbé fog ez sikerülni a szerbeknek a horvátokkal, szlovákokkal és a macedónokkal szemben. A nacionalizmus ugyanis olyan probléma, melynek figyelembevétele alól egyetlen államférfi sem vonhatja ki magát és a történelem meggyőzött minket arról, hogy még a legnagyobb hatalom sem képes erőszakkal kiküszöbölni ezt a fontos elemet a népfajokból, s hiábavaló is, hogy ezzel kísérletezzenek. De hadd állapítsam meg, mit tapasztaltunk közelről Jugoszláviában. Ki kell mondani, hogy a politikai szabadság ott nincs, az ellenzéki sajtóra szájkosarat tettek, a lakosságnak közel felét kitevő szerb alattvalók mindenféle mozgásukban a kormány ellenőrzése alatt állanak. A költségvetés nagy részét hadügyi kiadások viszik el és ennek következtében iskolákra és kultúrára nem jut, ezek a feladatok teljesen háttérbe szorulnak. A szerbek minden korlátnélküli diktátora alatt élnek, de ez nem jelenti egy pártnak az uralmát, hanem egyetlen nemzetiségnek az uralkodását képviseli, számos más nemzetiséggel szemben. Milyen más a világ Angliában! Köztudomású ugyanis, hogy a skót, iravelszi nép számarányánál sokkalta nagyobb mértékben vesz részt a köz és a politikai életben, mint az angol. Soha ennek az okát senki meg nem magyarázta, pedig így van. Lloyd George veszi, Ramsay Macdonald skót származású. Miért nem karolják föl a szerbek a horvátokat, szlovéneket, macedónokat éppen úgy, mint ahogy az angolok a kisebb népfajokat felkarolják, egészen bizonyos, hogy ezek között számos politikai zseni rejtőzhet. Hiszen az állambölcsességnek, a politikának a lényege az, hogy a kisebb népek is helyet 1Ш1ИВШ1Д.ИМЯМИВгаШШЫМИИВ ЯМИЖбММ boruásir! A Badacsony-Borvidéki Szőlősgazdák állami ellenőrzés alatt álló Pinceszövetkezete január ha vűpüfö 1S°/0 enoedmajjM árusítja kiváló fatborallt csinosan adjusztált nagy és kis palackokban. Főüzlet: Budapest, Rákóczi tér 12 Telefon: 30-2-12 H á я h о я яяЛ tltáml