Magyarság, 1934. április (15. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-08 / 78. szám

11934 április 8. vasárnap vmwmmm имышияв Mi újság Moszkvában? L., Husvét Oroszországban ’ A vallásellenes brigádok ínosit 'kez-­dődő orosz húsvéti ünnepek alkalmából­­,harc a husvét ellen“ jelszóval eddig nem ismert mértékben kezdték meg agitációjukat. Több mint egymillió férfit, nőt, gyermeket Speciális kémszolgálatra képeztek ki, akik­nek kötelességük a lakosság körében szerzett észleleteiket a hatóságokkal közölni. A meg­tűrt pár templom ellenőrzésével a GPU kü­lön osztagait bízták meg, akik haladéktala­nul jelenteni tartoznak, ha az orosz szokás­­szerinti pászkát, festett tojásokat, vagy más húsvéti ünnepeken szokásos ételeket találná­nak a templomokban, mivel a szovjet eltil­totta a húsvéti ételek papok által való meg­oldását. A templomok bejáratánál óriási kifeszített lobogókon a következő felírás olvasható: d­e a húsvéti butaságokkal!“ Elkészült a világ legnagyobb repülőgépe Az újonnan épített repülőgép nagyságban lényegesen felülmúlja a­­—7 nemrégiben Charkov közelében elpusztult légióriást. A gigantikus repülőszörny a „keresztség­­ben“ — az oroszok oktoberizálásnak neve­zik — Gorkij Maxim nevet kapta. Az aeroplánt különösen agitációs célokra fogják használni, melynek belsejében egy teljesen felszerelt nyomdát és rádióállomást helyeztek el. A világ legnagyobb repülőgépe százötven ember, tizenkét ló, tíz kocsi és négy traktor szállítására alkalmas. Gyorsasága óránként 150 mérföld. A repülőgép május elsején száll fel először, amikor a VÖrös-tér felett az ünnepségek al­kalmával fogja leszórni az agitációs iratokat, amelyek a levegőben a repülés alatt készül­nek. Amerikaiak menekülése Szovjetoroszországból Alig pár napja kezdte meg működését az amerikai konzulátus Moszkvában. Már az első napokban olyan tömegesen lepték el a konzulátust az amerikai alattvalók, hogy az Oroszországban megszokott sorban álló em­­berkígyók hossza több utcán keresztül áll­dogál és éjjel-nappal várja a bebocsátást a konzulátus épületébe. A legnagyobb részben zsidók és finnek, akik Amerikába emigráltak és a diplomáciai viszony felvétele után rokonaik látogatására tértek vissza Oroszországba, igyekeznek a legnagyobb gyorsasággal elhagyni a vörös paradicsomot. Nagyobb baj az, hogy ezek az emberek nem ismerték a szovjet rendeleteit, mely szerint bizonyos idő elmúltával auto­matikusan szovjet állampolgárokká lettek. Ily módon elestek attól, hogy engedélyt kap­hassanak az orosz határ elhagyására. Moszkva és a népszövetség Az utóbbi időben a világsajtóban hírek jelentek meg, hogy Szovjetoroszország a népszövetségbe kérni fogja felvételét. A szovjet kormány félhivatalosa szerint Oroszország eddig elutasító álláspontot fog­lalt el. Most azonban, amikor Németország és Japán már nem tagjai a népszövetségnek­­— mint olyan államok —, melyekkel az ISSSR háborús konfliktusba keveredhetik,­­ változott a helyzet. Egyes hatalmak, melyek a status quo álláspontján állanak, megkísér­lik Szovjetoroszországot elhatározásának megmászására bírni. A szovjet kormány az ajánlatokat nem uta­sította vissza, de elhatározását a népszövet­ségnek jövőbeli politikájától teszi függővé, mert szerinte nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy a Szovjetköztársaságot csupán azért hívják meg Genfbe, hogy ezzel kény­szerítsék a kilépett két nagyhatalmat, Ja­pánt és Németországot a népszövetségbe való visszatérésre. A szovjet pedig az ilyen játékra nem haj­landó magát odaadni, — fejezi be a cikket a félhivatalos jelentés. Hogy fest a valóságban a tiltott kiskereskedelem A Rosztov melletti piacokon érdekes je­lenség, hogy a kolhozok bódéi előtt a szov­jet hivatalos megbízottai jelennek meg élel­­miszervásárlások céljából. A piacon a városi tanács bevásárlója kérdi a kolhoztól: — Mibe kerül a hús? — Tizenegy rubel kilogram­ja. — Gyere az én bódémhoz. Eladom a hu­nodat tizenhárom rubelért. Ezidőben a munkások megbízottja jelenik meg, aki hallván a beszélgetést, rálicitál az elvtársára. — Gyere inkább hozzám. Én tizennégy rubelt adok érte. Az egyes állami bevásárlók között nagy veszekedés keletkezik, az eredmény pedig: a kolhoz tizenhét rubelt kap a hús kilójáért. — Mégis paradicsomi élet van nálunk — írja a moszkvai Pravda című újság. Húsvéti látogatás a pápai kollégium két híres diákjánál, Petőfinél és Jókainál­ ­. Ahol Petőfi tanult és lakott Pápa, április h. „Te láttad az elmúlt szép, dicső kort, Oh Pápa város népe, hajdanán.. “ (Jókai prológusából, amit a Pápai Színház megnyitására irt.) Hevessárgán tűz át a húsvéthétfői ború­látón a református kollégium kétemeletes saroktömbje é s előtte, a Széchenyi-tér két Strók f-ércszobrán havas eső áztatja a már­cius 15-iki babérkoszorúkat. Jobbról: Petőfi, balról Jókai dúshajú, lel­­kesszemű bronzportréja mered előre, ebbe­n késlekedő, fagyos magyar tavaszba, a két híres pápai diák, akiket ennek az ősi, tős­gyökeres, de mégis nyugati városnak az at­moszférája nevelt. Mindkettőt Pápa bocsá­totta el költői útjára, mindketten itt aratták első irodalmi babérjaikat, mindketten jelen­tős állomásnak tartják életükben Pápát. „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilá­gított!“ — mondja a Jókai-idézet a szobor­talapzaton, é­­s Petőfit is pápai diák korá­ban érte a nagy élmény: első versének, a „Borozó“-nak, nyomdafestékben való vi­szontlátása Bajza Athenaeumában. ő maga is, egykorú kritikusai is, ennek a dalnak a megjelenésétől számítják költői pályáját. „Két királyi diák egy iskola padján"* Első állomásom a felfedező körúton, amely ennek a két kalandos diákéletnek a lánc­szemeit próbálná összefutni, a Papensia, vagyis a Kollégium irodalmi archivuma, ahová a pápai tanárok és diákok munkássá­gának eredményeit gyűjtötték össze, köny­veket, jegyzeteket, leveleket, okmányokat, s egyéb emlékekeket, amelyeket a könyvtárból és e régi Ifjúsági Képzőtársaság levéltárából szedtek össze 1931-ben a Főiskola négyszáz­éves jubileumára. Pongrácz József teológiai tanár, főiskolai könyvtárnok, vezet végig a vitrinekben rejlő relikviák során — s először is felhívja figyelmemet a főiskola sárgult anyakönyvére, amely valóban csodálatos lap: 544. szám alatt Petőfi, 562. szám alatt pedig Jókai írta be sajátkezűleg nevét és adatait, a „két ki­rályi tanuló, amilyent hoz látni még egy­szerre egy iskola padján?...“ ahogyan Kozma Andor, a szintén itt járt, „holtig hű pápai diák“ mondja. „Petrovics Sándor, 19 éves, lutherán, atyja: István, ennek álla­­potja: mészáros ..." — jegyezte be feltűnően kiírt, energikus vonásokkal Petőfi, míg a 16 éves Jókai apró gyöngybetűi sokkal hal­ványabbak, szerényebbek; a kettő közt ott van egy harmadik nevezetesség: Kerkápoly Károly eurogrammja is, Jókai szobatársáé, s a későbbi professzoré, majd pénzügy­­miniszteré, aki elsőnek viszi be Hegel tanait a magyar szellemi életbe, éppúgy, mint a másik nagy pápai tanár, mándi Márton Ist­ván, Kant filozófiáját. A Kollégium re­­nesszánszát éli ezekben az időkben s olyan típusú professzorokkal dicsekedhetik mint a 48-as évek tudós igazgatója, Tarczy Lajos és Bocsor István, akik mély európai kultúrá­juk mellett erős, fanatikus magyarok is, úgyhogy egyenesen küldték, buzdították az ifjúságot a szabadságharcra, amint ezt Bo­csor Istvánnak híres mondása — egy diák­jának kérdezősködésére, hogy beálljon-e honvédnek — is tükrözheti: —. Összetörném a katedrámat is, mint ta­nári működésem hitvány emlékét, ha e kér­désre csak egy tanítványom szive is nem­mel felelhet módú uriflu is csak két pengőt áldozott... és Petőfi szomszédai is sorra 2 és fél, 7 és fél és 5 váltó krajcárt, ‘‘Egy szegény ör­dög“, „Valaki, akinél a jó szándék meg van, csak a tehetség hiányzik“ és Hozzunk áldo­zatot, kiki mit ajánlani képes“ jeligével. Petőfi „Egy obsitos katona“ néven köny­velte el a maga tiz krajcárját, hiszen, ami­kor 1841. őszén Pápára érkezett, már mö­götte volt a „zöldhajtókás, sárgapitykés“ közlegényi múlt., Romantikus, körte fás, folyondáros kis udvar ... Csendes, szűk utcácska a pápai belváros­ból: ez a Petőfi-utca, ahol e költő 1841 októ­berétől 1842 augusztusáig lakott rokonával, Orlaival együtt, egy szabó albérleti szobács­kájában. Sárgára meszelt, pü­spöksüveg-tetős, ala­csony házikó, amelynek csipkefü­ggönyös első ablakából muskátlik pillantanak át a szomszédba: ez a Petőfi-szoba, amelynek fa­lait Jászai Mari annak idején megcsókolta... s amely ma is sok Petőfi-rajongót hoz el Pápára. Romantikus, körtefás, folyon három kis ud­var, amelynek jobb sarkából nyílik a Petőfi­hez vezető régimódi barna faajtó... s az idegen lába önkéntelenül is megtorpan: hát ezt a meszelt, horpadt küszöböt lépegette át­ a vad magyar zseni, amint béleletlen köpö­nyegben száguldozott át a pápai utcákon... Igen, ez a hosszúkás, arasznyi-keskeny szabácska volt az otthona... ezek a Petőfi­­képek, olajnyomatok, amelyek ma a kis­városi szalonná vedlett diákszoba négy fa­lát ékesítik, nemrégen elevenen éltek itt... és esténként Schiller, Lenau, Heine jött el társalogni a VII. osztályú diákhoz, aki a ta­nuláson kívül Horváth István ügyvédnek másolt is, sőt ennek Lenke leányát is taní­totta, amiért ebédkosztot s pár forint fizetést kapott. Az emléktáblával megjelölt házacska ma Freund Ferenc ny.­városi főszámvevő tulaj­dona, aki nagy becsben tartja ezt a nemzeti ereklyét — de aggódik, hogy az új gazda is így meg tudja-e majd őrizni a helyszínt, ilyen változtatás és modernizálás nélkül fogja-e fenntartani a történelmi diákszobát, amely oly termékeny talaj volt a jövendő­beli nagy költő számára, aki, egyébként olyan szegénységben éldegé­lt itt, hogy 50 krajcárnyi iskolai tartozását még az 1848-as kollégiumi napló is feltünteti — amint a Főiskola levéltárában Pongrácz ta­nár úr az érdekes adatra rábukkant.». Tíz váltó krajcár . . . Hosszú lenne az üvegszekrény sok és sok­féle Petőfi-em­lékét sorra venni: a János vitéz első példányát és fordításait, a Talpra ma­gyart pápai kiadását, mint a szabad sajtó legelső, Pápán nyomtatott termékét, a Képző­­társaság évégi, „örömünnepi“ műsorát, ame­lyen a két sztár, Petőfi és Jókai, többször is szerepel — úgyhogy csak egyetlen okmányt mutatok be közelebbről, mint legjellemzőb­bet a szegény diák életmódjára, aki szülei keserves keresményéből nem akart segítsé­get elfogadni. Egy képzőtársasági gyűjtőm­ ez a fakult, szürketintás papír, amelynek rubrikáiba Petőfi is bejegyezte a maga szerény kis obulu­­sait: itt váltó krajcárt... s ezt becsülettel meg is fizette, nem úgy, mint az a bizonyos Nagy Gedeon, aki hatpengőforintos adomá­nyát nagy büszkén kijavította nyolcra... viszont az egyetlen az egész listában, aki csak beírta, de nem számlálta le az összeget! Igaz, ennek nagysága valami egészen fana­tikus lehetett akkortájt, hiszen Jókai, a jó­ A „karcer“, ahová Petőfit becsukták . Közvetlenül a nevezetes kis udvar szom­szédságában sárgállik az Ó-Kollégium sima­falu épülete, mert tudni kell, hogy Petőfi, Jókai és nagynevű iskolatársaik ezt a kálvi­­nietű puritánságú főiskolát látogatták, s nem az előbb említett Új-Kollégiumot, amely különben is csak 1895-ben nyílt meg és címerében büszkén őrzi ma is a szederfát, a ..Szabadon tenyészik!“ jelmondattal együtt, emlékeztetőül a protestáns vallásgyakorlat­nak 1783-ban történt visszaállítására, ami­kor az Adásztevelbe menekült főiskola is 13 a férfiak а пек csodálják Szigylik pompás leányos arcbőréért.« Az üde, friss arc legbiztosabb jele a fiatalság* nak. Egy nő lehet 40 éves, sőt idősebb, de ha megőrzi arcának hamvasságát, leányos finom* ságát, úgy mindig fiatal marad. Az alább leírt módon kezelve az arcot, már a következő napon meglepetéssel fogja észrevenni, milyen pompás tevitje van; hosszabb használat után pedig nagyszerű arcbőrre tesz szert egy külön*­leges szappannal, a betonnal, melynél ezidő* szerint nincs jobb a kozmetikában. SZABÁLY: „ Mossa meg este giyengéden a Leton-szappant krémszerű habjával arcbőrét. Hagyja rajta a gyengéden ható krémes habot néhány másod­­percig. Ezután bőven öblítse arcát meleg viz­­­zel, utána közvetlenül hideg vízzel! Ennyi az egész. Reggelre kelve friss, üde, bársonyos ara fog a tükörből visszamosolyogni. Ezt az eredményt kizárólag a ten­gd­entúli, pálmaolajból készült LETON-szappannal érheti el, amely­nek krémszerűen képződő habja egészen különleges. A diszkrét illatú LETON-szappant a legké­nyesebb arcvérűek is sikerrel alkalmazhatják, mert mosdás után olyan az arc, mint a leg­finomabb krém használatánál. Beszerezhető mindenütt 96 fillérért, érdekes használati utasítással, vagy a Hunnia-gyógyszertárban, Budapest, VII. E­rzsébet­ körút 56. szám. Minden nő megszerezheti és meg­őrizheti magának egyszerű módon a hamvas, fiatalos és bársonyos tapintású arcot. szerencsésen visszakerült Pápára. Csak meghatottan lehet járkálni a fehérre mesz­ed­t, boltíves folyosók, szűk lépcsőlabi­rintusok félhomályában, ahol most a szoká­sos vakációs nagytakarítás zajlik, mert a m ódon iskola ma is fiui­aternátus, körülte a sok öreg ház, meszelt-padlós hónaposszobái­val, ma is, diáknegyed, mint Petőfi korá­ban ... csak a karcerből lett fürdőszoba, a Petőfi-udvarra lenéző kis diákbörtönből, amelyben a költő ötödmagával volt be­csukva s amelyben „öt jómadár“ című bo­hózatát rögtönözte s el is játszotta fogoly­társaival ... Két szomorúvégű pápai szerelem És a szerelem?merül fel önként a kérdés — lehetséges, hogy Petőfinek éppen szerelmi emléke, szívbeli élménye és regénye ne lett volna Pápán? Nem, nem lehetséges — bár csodálatos, hogy a tizenhat vers közül, amiket Petőfi itt írt, illetve­ nyilvánosságra hozott, egyik se igazi szerelmi dal, aminek bizonyára az az oka, hogy csaknem valamennyit a Képző­­társulat számára írta, ahol szinte ugyan­olyan lelkesedéssel lendültek neki a profesz­­szorok és diákok a magyar irodalom kultu­szának, mint a testőrök Mária Terézia ud­varában. Horváth Lenke, a már emlíített ügyvéd leánya, Petőfi tanítványa: ez volt a pápai első szerelem ... s bizonyos fokúlag az ok is, amiért szegény Sándor diák innen is tovább vándorolt, mikor növendéke és ideálja rövi­desen meghalt s ő ebéd és kereset nélkül maradt... A másik szerelem már furcsább végű­. Az Arany Griff-szállóban, a ma is legelőkelőbb bálteremben lépett fel a kis színésznő, akiért a Thália-imádó ifjú szíve lángra lobbant, ugyanabban a szálában, amely valamikor az egész Dunántúl legszebb díszterme volt, s amelyben Kisfaludy Sándor végképpen beleszeretet Szegedy Rózába. De Petőfinek — amint ezt Szín és Való versében is elsírja — csúfos kiábrándulást hozott az arany grid, a mesebeli madár! Roszkor talált belépni... s a szende naival éppen torkaszakadtából kiabált, veszeke­dett! Az illúzió menten elszállt, a szerelem visszahozhatatlanul elrepült... a Szín és Való románcot viszont jelentős pályadíjjal tüntette ki a Képzőtársulat. Kozma Sándor, Petőfi diáktársa, a tanév záróünnepélyén el­szavalta, a Tavasz zsebkönyv Homonnai ál­néven leközölte — így került végül is a színésznői csetepaté mégis az irodalomtörté­netbe ... Megyery Ella. (Következő cikk: Jófiai-emlékek Pápán

Next