Magyarság, 1934. április (15. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-08 / 78. szám
11934 április 8. vasárnap vmwmmm имышияв Mi újság Moszkvában? L., Husvét Oroszországban ’ A vallásellenes brigádok ínosit 'kez-dődő orosz húsvéti ünnepek alkalmából,harc a husvét ellen“ jelszóval eddig nem ismert mértékben kezdték meg agitációjukat. Több mint egymillió férfit, nőt, gyermeket Speciális kémszolgálatra képeztek ki, akiknek kötelességük a lakosság körében szerzett észleleteiket a hatóságokkal közölni. A megtűrt pár templom ellenőrzésével a GPU külön osztagait bízták meg, akik haladéktalanul jelenteni tartoznak, ha az orosz szokásszerinti pászkát, festett tojásokat, vagy más húsvéti ünnepeken szokásos ételeket találnának a templomokban, mivel a szovjet eltiltotta a húsvéti ételek papok által való megoldását. A templomok bejáratánál óriási kifeszített lobogókon a következő felírás olvasható: de a húsvéti butaságokkal!“ Elkészült a világ legnagyobb repülőgépe Az újonnan épített repülőgép nagyságban lényegesen felülmúlja a—7 nemrégiben Charkov közelében elpusztult légióriást. A gigantikus repülőszörny a „keresztségben“ — az oroszok oktoberizálásnak nevezik — Gorkij Maxim nevet kapta. Az aeroplánt különösen agitációs célokra fogják használni, melynek belsejében egy teljesen felszerelt nyomdát és rádióállomást helyeztek el. A világ legnagyobb repülőgépe százötven ember, tizenkét ló, tíz kocsi és négy traktor szállítására alkalmas. Gyorsasága óránként 150 mérföld. A repülőgép május elsején száll fel először, amikor a VÖrös-tér felett az ünnepségek alkalmával fogja leszórni az agitációs iratokat, amelyek a levegőben a repülés alatt készülnek. Amerikaiak menekülése Szovjetoroszországból Alig pár napja kezdte meg működését az amerikai konzulátus Moszkvában. Már az első napokban olyan tömegesen lepték el a konzulátust az amerikai alattvalók, hogy az Oroszországban megszokott sorban álló emberkígyók hossza több utcán keresztül álldogál és éjjel-nappal várja a bebocsátást a konzulátus épületébe. A legnagyobb részben zsidók és finnek, akik Amerikába emigráltak és a diplomáciai viszony felvétele után rokonaik látogatására tértek vissza Oroszországba, igyekeznek a legnagyobb gyorsasággal elhagyni a vörös paradicsomot. Nagyobb baj az, hogy ezek az emberek nem ismerték a szovjet rendeleteit, mely szerint bizonyos idő elmúltával automatikusan szovjet állampolgárokká lettek. Ily módon elestek attól, hogy engedélyt kaphassanak az orosz határ elhagyására. Moszkva és a népszövetség Az utóbbi időben a világsajtóban hírek jelentek meg, hogy Szovjetoroszország a népszövetségbe kérni fogja felvételét. A szovjet kormány félhivatalosa szerint Oroszország eddig elutasító álláspontot foglalt el. Most azonban, amikor Németország és Japán már nem tagjai a népszövetségnek— mint olyan államok —, melyekkel az ISSSR háborús konfliktusba keveredhetik, változott a helyzet. Egyes hatalmak, melyek a status quo álláspontján állanak, megkísérlik Szovjetoroszországot elhatározásának megmászására bírni. A szovjet kormány az ajánlatokat nem utasította vissza, de elhatározását a népszövetségnek jövőbeli politikájától teszi függővé, mert szerinte nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy a Szovjetköztársaságot csupán azért hívják meg Genfbe, hogy ezzel kényszerítsék a kilépett két nagyhatalmat, Japánt és Németországot a népszövetségbe való visszatérésre. A szovjet pedig az ilyen játékra nem hajlandó magát odaadni, — fejezi be a cikket a félhivatalos jelentés. Hogy fest a valóságban a tiltott kiskereskedelem A Rosztov melletti piacokon érdekes jelenség, hogy a kolhozok bódéi előtt a szovjet hivatalos megbízottai jelennek meg élelmiszervásárlások céljából. A piacon a városi tanács bevásárlója kérdi a kolhoztól: — Mibe kerül a hús? — Tizenegy rubel kilogramja. — Gyere az én bódémhoz. Eladom a hunodat tizenhárom rubelért. Ezidőben a munkások megbízottja jelenik meg, aki hallván a beszélgetést, rálicitál az elvtársára. — Gyere inkább hozzám. Én tizennégy rubelt adok érte. Az egyes állami bevásárlók között nagy veszekedés keletkezik, az eredmény pedig: a kolhoz tizenhét rubelt kap a hús kilójáért. — Mégis paradicsomi élet van nálunk — írja a moszkvai Pravda című újság. Húsvéti látogatás a pápai kollégium két híres diákjánál, Petőfinél és Jókainál . Ahol Petőfi tanult és lakott Pápa, április h. „Te láttad az elmúlt szép, dicső kort, Oh Pápa város népe, hajdanán.. “ (Jókai prológusából, amit a Pápai Színház megnyitására irt.) Hevessárgán tűz át a húsvéthétfői borúlátón a református kollégium kétemeletes saroktömbje é s előtte, a Széchenyi-tér két Strók f-ércszobrán havas eső áztatja a március 15-iki babérkoszorúkat. Jobbról: Petőfi, balról Jókai dúshajú, lelkesszemű bronzportréja mered előre, ebben késlekedő, fagyos magyar tavaszba, a két híres pápai diák, akiket ennek az ősi, tősgyökeres, de mégis nyugati városnak az atmoszférája nevelt. Mindkettőt Pápa bocsátotta el költői útjára, mindketten itt aratták első irodalmi babérjaikat, mindketten jelentős állomásnak tartják életükben Pápát. „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított!“ — mondja a Jókai-idézet a szobortalapzaton, és Petőfit is pápai diák korában érte a nagy élmény: első versének, a „Borozó“-nak, nyomdafestékben való viszontlátása Bajza Athenaeumában. ő maga is, egykorú kritikusai is, ennek a dalnak a megjelenésétől számítják költői pályáját. „Két királyi diák egy iskola padján"* Első állomásom a felfedező körúton, amely ennek a két kalandos diákéletnek a láncszemeit próbálná összefutni, a Papensia, vagyis a Kollégium irodalmi archivuma, ahová a pápai tanárok és diákok munkásságának eredményeit gyűjtötték össze, könyveket, jegyzeteket, leveleket, okmányokat, s egyéb emlékekeket, amelyeket a könyvtárból és e régi Ifjúsági Képzőtársaság levéltárából szedtek össze 1931-ben a Főiskola négyszázéves jubileumára. Pongrácz József teológiai tanár, főiskolai könyvtárnok, vezet végig a vitrinekben rejlő relikviák során — s először is felhívja figyelmemet a főiskola sárgult anyakönyvére, amely valóban csodálatos lap: 544. szám alatt Petőfi, 562. szám alatt pedig Jókai írta be sajátkezűleg nevét és adatait, a „két királyi tanuló, amilyent hoz látni még egyszerre egy iskola padján?...“ ahogyan Kozma Andor, a szintén itt járt, „holtig hű pápai diák“ mondja. „Petrovics Sándor, 19 éves, lutherán, atyja: István, ennek állapotja: mészáros ..." — jegyezte be feltűnően kiírt, energikus vonásokkal Petőfi, míg a 16 éves Jókai apró gyöngybetűi sokkal halványabbak, szerényebbek; a kettő közt ott van egy harmadik nevezetesség: Kerkápoly Károly eurogrammja is, Jókai szobatársáé, s a későbbi professzoré, majd pénzügyminiszteré, aki elsőnek viszi be Hegel tanait a magyar szellemi életbe, éppúgy, mint a másik nagy pápai tanár, mándi Márton István, Kant filozófiáját. A Kollégium renesszánszát éli ezekben az időkben s olyan típusú professzorokkal dicsekedhetik mint a 48-as évek tudós igazgatója, Tarczy Lajos és Bocsor István, akik mély európai kultúrájuk mellett erős, fanatikus magyarok is, úgyhogy egyenesen küldték, buzdították az ifjúságot a szabadságharcra, amint ezt Bocsor Istvánnak híres mondása — egy diákjának kérdezősködésére, hogy beálljon-e honvédnek — is tükrözheti: —. Összetörném a katedrámat is, mint tanári működésem hitvány emlékét, ha e kérdésre csak egy tanítványom szive is nemmel felelhet módú uriflu is csak két pengőt áldozott... és Petőfi szomszédai is sorra 2 és fél, 7 és fél és 5 váltó krajcárt, ‘‘Egy szegény ördög“, „Valaki, akinél a jó szándék meg van, csak a tehetség hiányzik“ és Hozzunk áldozatot, kiki mit ajánlani képes“ jeligével. Petőfi „Egy obsitos katona“ néven könyvelte el a maga tiz krajcárját, hiszen, amikor 1841. őszén Pápára érkezett, már mögötte volt a „zöldhajtókás, sárgapitykés“ közlegényi múlt., Romantikus, körte fás, folyondáros kis udvar ... Csendes, szűk utcácska a pápai belvárosból: ez a Petőfi-utca, ahol e költő 1841 októberétől 1842 augusztusáig lakott rokonával, Orlaival együtt, egy szabó albérleti szobácskájában. Sárgára meszelt, püspöksüveg-tetős, alacsony házikó, amelynek csipkefüggönyös első ablakából muskátlik pillantanak át a szomszédba: ez a Petőfi-szoba, amelynek falait Jászai Mari annak idején megcsókolta... s amely ma is sok Petőfi-rajongót hoz el Pápára. Romantikus, körtefás, folyon három kis udvar, amelynek jobb sarkából nyílik a Petőfihez vezető régimódi barna faajtó... s az idegen lába önkéntelenül is megtorpan: hát ezt a meszelt, horpadt küszöböt lépegette át a vad magyar zseni, amint béleletlen köpönyegben száguldozott át a pápai utcákon... Igen, ez a hosszúkás, arasznyi-keskeny szabácska volt az otthona... ezek a Petőfiképek, olajnyomatok, amelyek ma a kisvárosi szalonná vedlett diákszoba négy falát ékesítik, nemrégen elevenen éltek itt... és esténként Schiller, Lenau, Heine jött el társalogni a VII. osztályú diákhoz, aki a tanuláson kívül Horváth István ügyvédnek másolt is, sőt ennek Lenke leányát is tanította, amiért ebédkosztot s pár forint fizetést kapott. Az emléktáblával megjelölt házacska ma Freund Ferenc ny.városi főszámvevő tulajdona, aki nagy becsben tartja ezt a nemzeti ereklyét — de aggódik, hogy az új gazda is így meg tudja-e majd őrizni a helyszínt, ilyen változtatás és modernizálás nélkül fogja-e fenntartani a történelmi diákszobát, amely oly termékeny talaj volt a jövendőbeli nagy költő számára, aki, egyébként olyan szegénységben éldegélt itt, hogy 50 krajcárnyi iskolai tartozását még az 1848-as kollégiumi napló is feltünteti — amint a Főiskola levéltárában Pongrácz tanár úr az érdekes adatra rábukkant.». Tíz váltó krajcár . . . Hosszú lenne az üvegszekrény sok és sokféle Petőfi-emlékét sorra venni: a János vitéz első példányát és fordításait, a Talpra magyart pápai kiadását, mint a szabad sajtó legelső, Pápán nyomtatott termékét, a Képzőtársaság évégi, „örömünnepi“ műsorát, amelyen a két sztár, Petőfi és Jókai, többször is szerepel — úgyhogy csak egyetlen okmányt mutatok be közelebbről, mint legjellemzőbbet a szegény diák életmódjára, aki szülei keserves keresményéből nem akart segítséget elfogadni. Egy képzőtársasági gyűjtőm ez a fakult, szürketintás papír, amelynek rubrikáiba Petőfi is bejegyezte a maga szerény kis obulusait: itt váltó krajcárt... s ezt becsülettel meg is fizette, nem úgy, mint az a bizonyos Nagy Gedeon, aki hatpengőforintos adományát nagy büszkén kijavította nyolcra... viszont az egyetlen az egész listában, aki csak beírta, de nem számlálta le az összeget! Igaz, ennek nagysága valami egészen fanatikus lehetett akkortájt, hiszen Jókai, a jó A „karcer“, ahová Petőfit becsukták . Közvetlenül a nevezetes kis udvar szomszédságában sárgállik az Ó-Kollégium simafalu épülete, mert tudni kell, hogy Petőfi, Jókai és nagynevű iskolatársaik ezt a kálvinietű puritánságú főiskolát látogatták, s nem az előbb említett Új-Kollégiumot, amely különben is csak 1895-ben nyílt meg és címerében büszkén őrzi ma is a szederfát, a ..Szabadon tenyészik!“ jelmondattal együtt, emlékeztetőül a protestáns vallásgyakorlatnak 1783-ban történt visszaállítására, amikor az Adásztevelbe menekült főiskola is 13 a férfiak а пек csodálják Szigylik pompás leányos arcbőréért.« Az üde, friss arc legbiztosabb jele a fiatalság* nak. Egy nő lehet 40 éves, sőt idősebb, de ha megőrzi arcának hamvasságát, leányos finom* ságát, úgy mindig fiatal marad. Az alább leírt módon kezelve az arcot, már a következő napon meglepetéssel fogja észrevenni, milyen pompás tevitje van; hosszabb használat után pedig nagyszerű arcbőrre tesz szert egy külön*leges szappannal, a betonnal, melynél ezidő* szerint nincs jobb a kozmetikában. SZABÁLY: „ Mossa meg este giyengéden a Leton-szappant krémszerű habjával arcbőrét. Hagyja rajta a gyengéden ható krémes habot néhány másodpercig. Ezután bőven öblítse arcát meleg vizzel, utána közvetlenül hideg vízzel! Ennyi az egész. Reggelre kelve friss, üde, bársonyos ara fog a tükörből visszamosolyogni. Ezt az eredményt kizárólag a tengdentúli, pálmaolajból készült LETON-szappannal érheti el, amelynek krémszerűen képződő habja egészen különleges. A diszkrét illatú LETON-szappant a legkényesebb arcvérűek is sikerrel alkalmazhatják, mert mosdás után olyan az arc, mint a legfinomabb krém használatánál. Beszerezhető mindenütt 96 fillérért, érdekes használati utasítással, vagy a Hunnia-gyógyszertárban, Budapest, VII. Erzsébet körút 56. szám. Minden nő megszerezheti és megőrizheti magának egyszerű módon a hamvas, fiatalos és bársonyos tapintású arcot. szerencsésen visszakerült Pápára. Csak meghatottan lehet járkálni a fehérre meszedt, boltíves folyosók, szűk lépcsőlabirintusok félhomályában, ahol most a szokásos vakációs nagytakarítás zajlik, mert a m ódon iskola ma is fiuiaternátus, körülte a sok öreg ház, meszelt-padlós hónaposszobáival, ma is, diáknegyed, mint Petőfi korában ... csak a karcerből lett fürdőszoba, a Petőfi-udvarra lenéző kis diákbörtönből, amelyben a költő ötödmagával volt becsukva s amelyben „öt jómadár“ című bohózatát rögtönözte s el is játszotta fogolytársaival ... Két szomorúvégű pápai szerelem És a szerelem?merül fel önként a kérdés — lehetséges, hogy Petőfinek éppen szerelmi emléke, szívbeli élménye és regénye ne lett volna Pápán? Nem, nem lehetséges — bár csodálatos, hogy a tizenhat vers közül, amiket Petőfi itt írt, illetve nyilvánosságra hozott, egyik se igazi szerelmi dal, aminek bizonyára az az oka, hogy csaknem valamennyit a Képzőtársulat számára írta, ahol szinte ugyanolyan lelkesedéssel lendültek neki a profeszszorok és diákok a magyar irodalom kultuszának, mint a testőrök Mária Terézia udvarában. Horváth Lenke, a már emlíített ügyvéd leánya, Petőfi tanítványa: ez volt a pápai első szerelem ... s bizonyos fokúlag az ok is, amiért szegény Sándor diák innen is tovább vándorolt, mikor növendéke és ideálja rövidesen meghalt s ő ebéd és kereset nélkül maradt... A másik szerelem már furcsább végű. Az Arany Griff-szállóban, a ma is legelőkelőbb bálteremben lépett fel a kis színésznő, akiért a Thália-imádó ifjú szíve lángra lobbant, ugyanabban a szálában, amely valamikor az egész Dunántúl legszebb díszterme volt, s amelyben Kisfaludy Sándor végképpen beleszeretet Szegedy Rózába. De Petőfinek — amint ezt Szín és Való versében is elsírja — csúfos kiábrándulást hozott az arany grid, a mesebeli madár! Roszkor talált belépni... s a szende naival éppen torkaszakadtából kiabált, veszekedett! Az illúzió menten elszállt, a szerelem visszahozhatatlanul elrepült... a Szín és Való románcot viszont jelentős pályadíjjal tüntette ki a Képzőtársulat. Kozma Sándor, Petőfi diáktársa, a tanév záróünnepélyén elszavalta, a Tavasz zsebkönyv Homonnai álnéven leközölte — így került végül is a színésznői csetepaté mégis az irodalomtörténetbe ... Megyery Ella. (Következő cikk: Jófiai-emlékek Pápán