Magyarság, 1934. április (15. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-29 / 96. szám

10 Arc az ablak előtt — Blunck Hans Friedrich — Idegen pályaudvar, fények, éjjel — mozdony füttyent — egy idegen fut ablakom előtt, kacag reám és eltűnik. Az éjbe vág utunk. De képe nem foszlik még szerteszéjjel, az ablak őrzi még, ahogy futunk. Intek felé s némán kérdem: ki ő. Beszélgettünk s a fülke ablakára más, egyhangú árnyak sötétére. Mosolygok mégis olykor: ej, mi volt ez? Hol hagytam el a gondolat felit? Ki volt e lány? Mely sors suhant el itt? Fordította: Urbán Eszter. leány Egy messínai család különös regénye Messinából Írják:... "A maga nemében páratlan esemény történt a minap Messinában. Az Inferrera család tagjai, akiket szétszórt az 1908. évi borzalmas messinai földrengés és akik azóta nem tudtak egymásról semmit, most 25 évvel a katasztrófa után, gondviselésszerűem összetalálkoztak. Inferrera Angeló, felesége és négy gyermeke házuk romja alá került a borzalmas földrengés éjszakáján. Az asszony férje szemeláibtára szenvedett ki a romok alatt. Maga Inferrera Angeló két súlyos gerenda alá került és súlyosan megsebesült. Eszméletlen íróit, amikor kimentették a romok közül és eszméletlen volt akkor is, amikor egy orosz gőzös fedélzetére szállították. Az orosz hajó a szerencsétlenség napján épen a messinai szorosban tartózkodott és a szerencsétlenség hírére azonnal kikötött, hogy a földrengés sebesültjeinek elszállításánál segédkezzék.Amikor Inferrera Angelo a hajón magához tért, a személyzet azt mondotta neki, hogy a családja minden tagja elpusztult a földrengéskor. Ez nem felelt meg a valóságnak, de ez orosz tengerészek úgy látták, hogy a szerencsétlen olasz egész családja elpusztult és Inferrera is elhitte a dolgot. Ekkor arra kérte a hajó kapitányát, vigye el magával Oroszországba, mert nem akar otthon maradni, ahol örökké üldöznék hozzátartozóinak árnyai. Kérését teljesítették és így Angelo Inferrera Oroszországba került. A valóságban viszont az történt, hogy Inferrem két leánya és egyik fia megmenekült a katasztrófától. A fiúból, Andreából, tengerész lett és egy vitorláson teljesített szolgálatot, amely Génua és Odessa között bonyolított le áruforgalmat. Amikor Inferrera Andrea legutób hajóján Odessába érkezett, bement kissé szétnézni a városba. Megszólított egy fiatal leányt és az útirány felől érdeklődött, de akkor nagy meglepetés érte. A leány, legnagyobb csodálkozására, olaszul válaszolt neki és meghívta, hogy látogassa meg édesapját, aki olasz és aki nagyon boldog lesz, ha egy honfitársával találkozhat. Andrea elfogadta a meghívást Amikor bemutatkozott és elmondta, hogy Inferrerának hívják, messinai születésű, a vendéglátó gazda roppant meglepődött. Izgatottan mondta, hogy tulajdonképen neki is Inferrera a neve és nem La Spada, mert ezt a nevet, amely első feleségének neve, csak azóta használja, amióta Oroszországban él. Elmondotta, hogy neki is volt egy Andrea nevű fia, de az, úgy tudja, elpusztult a messinai földrengés alkalmával. Szó szót követett és csakhamar megdönthetetlenül bebizonyosodott, hogy Andrea Odesszában saját édesapjával találkozott. Kiderült, hogy Inferrera Angela néhány évvel később megnősült Oroszországban, született egy leánya is és ez volt az a leány, akit Inferrera Andrea megszólított véletlenül az Odessza utcán. Ez a leány ily kép féltestvére Andrea Inferrerának. A drámai találkozás apa és fiú között nem maradt következmények nélkül. Inferrera Andrea összehívta Messinába a család szétszórt tagjait és 25 év múltán nagy ismerkedési estélyt rendeztek szülővárosukban. Az Inferrera család örömünnepének híre bejárta egész Olaszországot és a nevezetes napon több, mint tízezer üdvözlőlevelet és sürgönyt kaptak a huszonöt év múltán érdekes körülmények között összetalálkozott családtagok. rA napfény kicsal minket az utcára, a terekre, a parkokba és messzebb, a mezőkre. Mindenütt, mindenütt ugyanaz a kép: tarka virágfoltok. A mezőkön a természet, a parkokban a szorgalmas kertészek gondokodnak a tavaszi pompáról. A szűk utcákon a virágoskofa árulja 10—20 fillérért ezt; a színes és szagos boldogságot. Nem más a helyzet az üzletek mélyén sem. Itt is ezek a tarka virágcsodák nyílnak, fehér, fekete, barna és kék, krepdesin, flamizol, muszlin, transzparent, angolbabét és vászon alapokon. Soha még ilyen divatos nem volt a virágos anyag, mint ez idén. Mindenki számára elérhető az angolbatiszt és a szép magyar krepdesin, mert az ára olcsó. Mint ahogy nem gondolkozunk, ha az utcán veszünk egy csokor ibolyát, nárciszt vagy akár tulipánt, de szívfájdalommal nézzük a mindég üveg alatt lévő pompás és gőgös orchideát, úgy vagyunk a francia selymekkel is. Ezek, bár idén olcsóbbak, méterük még mindig 15 és 30 pengő között mozog. Tekintve, hogy idén vászonra és balisztra is nyom a párisi szeszély virágot, nőink kora délelőttől késő éjjelig virágozhatnak. A ruhák szabása különböző. Felületesen azt mondhatnánk, hogy minden divatos, mert divatos a plisszé, a guvré, a berakás a plüss, a gloknn, a szűk és a bő ruha. De nem, mert — ami a leglényegesebb — a sziluettnek meg van a maga tendenciája. Ez a következő: 1. A díszítés a ruhákon főként hátul van Különösen a csípő van hátul kihangsúlyozva az estélyi és nagyobb délutáni ruháknál. 2. Gyakran alkalmazzák dől a ruhákon a zsadószerű megoldásokat, amitől az egész öltözékünk, különösen is divatos kalapjainkkal századeleji hangulatot kelt. 3. Minden híresztelés ellenére meg kell állapítanunk, hogy nem igaz, hogy a keskeny váll divatos, csak lágyabb vonalban övezik a fodrok és nincsenek drótok és merevítések. 4. A ruhák szabásban raffináltak, hatásban egyszerűek. 5. Gyakran alkalmazzák a ruha anyagjából készített virágdíszt és virágok ismétlődnek a galalit csatlokon is. Virág itt, virágokt, a földön, a füvön, a nőkön. Vájjon melyik lírai költőnket ihleti meg? P. Vágó Zsófia pVAbOIV p.vidoa Dr. Hohenberg: а попали es а тщт Ára ____________________3.— pengő Dr. Honáih: 1ШШ MM» Ára ......................................... 1.— pengő Kapható Magyarság könyvosztályában, Eskü-ut 6. félem. 1934 április 29. vasárnap .ВВЕШШШШВ Szentgyörgyi Pista bácsi özvegye emlékezik A kolozsvári Házsongárok-temetőben nyugvó, közel száz évet élt, majdnem holtáig tényleges színjátszó Szentgyörgyi István nagy művészünknek özvegye még őrzi nagy kertes kis öreg házukat és művelheti a Donáth-úti híres Szentgyörgyi-szőlőt. Olykor, ha felkeresik és kedvben találják, érdekeseket beszélget nagyhírű férjéről. Most lennének 45 éves házasok. Szentgyörgyi néni 19 éves, Szentgyörgyi bácsi 47 éves volt, amikor egybekeltek. Ámde csinos, helyrelegény volt akkor még Szentgyörgyi. A szép, due haja haláléig megmaradt. Szentgyörgyi néni szívesen ment volna színésznőnek, — „olyan Jószág Marifélének, akinek dörögni kell!“ — de az „örege" nem hagyta. Féltékeny volt őkelme. Meg is volt reá az oka, az a közöttük lévő majdnem harminc esztendő kori különbség ... A házat, a szőlőt garasról -garasra kuporgatással szerezték. Pista bácsinak nem tetszett, hogy Szentgyörgyi néni olyan nagyon spórolós volt, pedig Pista bácsi is szerette a pénzt. Férjnek nem volt rossz Szentgyörgyi, de a kocsmázást igen szerette. Szentgyörgyi néni sohasem csinált belőle „kézust“, mert a férfi azért csak azt csinálja, ami jólesik neki... Szentgyörgyi néni, kinek a kisiszobái főúri kastélyba illő remek, régi bútorokkal vannak tele, minden összekuporgatott pénzét Szentgyörgyi Pista bácsi síremlékébe fektette bele. Nyolcvanezer lejbe került ez az emlék s most nagyon árván, nagyon elhagyottan, nagyon egyedül él a kis öreg házban ... Eléget egy-egy drága emléket, babérkorszerűt s amig azok égnek, sir hozzá egy-egy sort... (Dr. dr. Egyed Borbála levelei) Titkárnőnek pályáztam százhúsz helyre Ahol mostanában a boldogság rám Bájolni és főzni előszobákban. Kérvényem A bisz Cett föl volt szerelve. Mellékelnem kellett fényképet hozzá. „ Volt egy nekem 920-ból, édes, Cuki, kivágott. Mindenik kéréshez Ezt melléklem, hogy szerencsém meghozná. Hívtak. Röpülve Jelentkezem nála. Ám hogy a Vezér meglát, lehull álla. S azt mondja: Késő, megelőzték, édes. Mind a százhúszszor így. S én el-elhültem. Másnap mindenütt már egy kis nő ült benn. Szemérmetlen. Pucér. Undok. Húszéves. Apolló-templomot fedeztek fel Kalábriában Rómából jelentik: Kalábriában a kutatók Apolló napisten egyik templomát fedezték fel. Tudvalevő ugyanis, hogy Kalábria őslakóinak Apolló volt a főistene. A most felfedezett templom oltárán Apollónak meglehetősen érdekes szobra látható, amely alatt egy üvegben rengeteg ajándék fekszik. A templomot Punta Alice közelében találták meg. Itt terült el valamikor Ciros városa. A régészek eddig hiába keresték a régi Ciros nyomait és különösen templomának maradványait. Most is egészen véletlenül útépítési munkálatok közben találtak rá a templom maradványaira a munkások. A templomban talált Apolló-szobor jelentékenyen különbözik a tradicionális görög típustól. Az arc teljesen borotvált, mély lyukak jelzik a szemek és az orr helyét. A fülek és az ajkak itáliai jellegűek. Eltűnnek az ablakrácsok a török városokból A fezviselet ellen tudvalevőleg hosszú és nehéz harcot vívott a török kormány, amely az elért eredmények alapján most újabb hadjáratra indul, mégpedig a „kafesz", a háremek ablakrácsa ellen. Ezek a sürűszövésű farácsok azonban nemcsak az egykori háremek ablakain találhatók, hanem igen sok más célra szolgáló épületen is. Az egyes városi hatóságok már évek óta igyekeznek ezt az időszerűtlen „felszerelést“ eltüntetni, most azonban belátták, hogy központilag irányított, hatósági beavatkozásra van szükség. A sztambuli városi tanácsban néhány nap előtt indítványt nyújtottak be, amely a kafesizek további fenntartását egészzségügyi okokból megtiltja. Az indítvány indokolása orvosi véleményre támaszkodik, amely szerint a sűrű rács megakadályozza, hogy napfény és levegő jusson a lakószobákba, ez pedig annál nagyobb baj, mert a tuberkulózis Törökországban amúgy is aggasztóan elterjedt betegség. Összeköttetésbe lehet-e hozni a kafaszt a tbc pusztításaival, ez alighanem vitatható kérdés, az azonban kétségtelen, hogy a rácsok leszerelésével a romantika ismét elveszít egy „stratégiai pontot“ a modernizálódó török birodalomban.