Magyarság, 1934. június (15. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

k azt az indítványát, hogy a leszerelési főbi­zottság tanácskozásait napolják el az álta­lános vita befejezése után, de a különböző albizottságok tárgyaljanak tovább Genfben és vitassák meg azt a tervet, amelyet a sem­leges államok április 14-én benyújtottak. Ennek a tervnek fontosabb pontjai: lesze- relési intézkedések az angol memorandum alapján némi változtatásokkal, mérsékelt teljesítése a német egyenjogúsági követelé­seknek, továbbá garancia és ellenőrzési rendszer kidolgozása anélkül, hogy szank­ciókat alkalmaznának. A semlegesek javas­latától sem sokat várnak a beavatottak, mert Németország egyenjogúságát Francia­­ország nem ismeri el, garanciális paktumra pedig Anglia nem kapható, úgy hogy a ki­bontakozás ezen az alapon kilátástalan. Simon angol külügyminiszter eltávozott Genfből A csütörtöki tárgyalások után roppant ér­deklődéssel várta mindenki Genfben a kon­ferencia főbizottsági ülésének pénteki foly­tatását. Háromnegyed négykor nyitotta meg Henderson az ülést s azt az indítványt ter­jesztette be, hogy adjanak időt a delegációk­nak a felmerült nehézségek bizalmas megvi­tatására és áthidalására s ezért halasszák el a nyilvános üléseket szerdáig. Egyúttal újra felszólította a delegátusokat, hogy tegyenek meg mindent a konferencia kisegítésére a kátyúból, mert a leszerelési értekezlet még sohasem volt oly súlyos helyzetben, mint most. Az értekezlet örömmel járult hozzá a négynapos szünethez. Nagy izgalmat keltett Simon angol kül­ügyminiszternek az a bejelentése, hogy még pénteken este elhagyja Genfet, hogy jelentést tegyen kormányának Londonban. Beavatott körökben nem tartják kizártnak, hogy vég­leg otthagyja a leszerelési konferenciát. A pénteki vita első szónoka Beck ezredes, len­gyel külügyminiszter volt, aki nem terjesz­tett be külön javaslatokat, csak rámutatott arra, hogy Lengyelországot nem terheli semmi felelősség a hónapok óta folyó diplo­máciai tárgyalások eredménytelenségéért. Beszédét azzal fejezte be, hogy kormánya minden olyan intézkedést elfogad a fegyver­kezések korlátozása és leszállítása terén, amelyeknek általános jellegük van és min­den államra kiterjednek. Utána Koo Wel­lington kínai főmegbízott éles beszédben tá­madta Japánt. Aztán Sandler svéd külügy­miniszter terjesztette be a semleges hatal­maknak a csütörtöki bizalmas megbeszélése­ken összeállított leszerelési javaslatait. Tevlik Rozsdl »biztonsági« javaslatai A semleges javaslatot azonnal ellenezte Litvinov népbiztos, utána pedig Tevfik Rüzsdi török külügyminiszter három pont­ból álló javaslattal lépett a konferencia elé.­­Ebben csatlakozik Simon angol külügymi­niszternek a vegyi háború eltiltására, a ka­tonai költségek nyilvánosságrahozatalára és a leszerelési ellenőrzőbizottságra vonatkozó indítványához, javasolja, hogy a konferen­cia vitassa meg az általános európai bizton­sági paktum kérdését, erre a célra küldjön ki külön biztonsági bizottságot és a Locarno s a balkáni egyezmény módjára kötendő to­vábbi regionális paktumok kérdésével is fog­lalkozzék. Titulescu a kisántáni nevében azonnal be­jelentette csatlakozását, épp úgy Maximotz görög külügyminiszter. Az ülés ezeknek a bejelentéseknek hatása alatt oszlott szét, mert Henderson azzal zárta be a tanácskozást, hogy egyelőre az elnöki tanács foglalkozik majd a benyújtott javaslatokkal s így a legközelebbi főbizott­sági ülést csak szerdára hívja össze. írta: Hárs László­­ Gusztinak hívták és csak a távoli, kö­dös világok érdekelték. Páris úgy tró­nolt álmai legcsúcsán, mint holmi ra­gyogó és elérhetetlen korona s este, ha a bor megoldotta a nyelvét, intim bu­­ddk­-titkokat mesélt Ázsiáról. Gyakran vágott neki a világnak, hogy egyszer­­csak meglepetésszerűen ismét beállítson ismerőseihez, jobbjában könnyedén himbálva kézitáskáját, amelyen rikítot­­tak a szállodák címkéi: „Sacher“, „Savoy“, „Ritz“. Néhány napig, esetleg néhány hétig, elténfergett a szürke pesti aszfalton, de hívta a messzeség, megsápasztotta a só­várgás, mennie kellett. Felkapta kis kézitáskáját, taxiba ült és elutazott Ve­lencébe, Ankarába vagy a Tűzföldre. Nem köthette ide sem nő, sem üzlet, sem határzár — ha mennie kellett, hát el­ment. Utoljára ismét Párisba utazott. Már hetek óta lakott a Quartier Latin egy kis padlásszobájában, vidáman nyo­morogva Murger modorában, már hetek óta lehelte be Páris páratlan illatát, mi­dőn fölkerestem hónapos szobájában, a Kertész­ utcában. Éppen az ablaknál állt és a szemközti autógarázs benzingőzét szagolta. Az asz­talon két „Souvenier de Paris“ virág­váza, harminchét különféle párisi felvé­tel és Carlyle „A francia forradalom“­­jának három kötete hevert. A falon a párisi „Notre Dame“ és Clémenceau olajnyomatú fényképe függött, míg az ágyon egy garantált Marseille-ban gyártott Kerry szomorkodott. Valódi, hamisítatlan párisi hangulat lengte át a rekvizitumok nyomán a szobát, amint amint azt így a Kertész­ utcából meg­állapíthattam. — Bon soir — üdvözöltem finoman, mintegy a helyzetre való utalással — bon soir, barátom. Hát te még mindig itt gubbasztasz? — Igen, még mindig itt gubbasztok — felelte kerekdeden és megfordult. — Ha emlékezetem nem csal, pontosan negyvenöt napja nem mozdultam el ha­zulról. Negyvenöt napja élek Párisban, de gyötör a honvágy és holnapután, csü­törtökön héttizenötkor megérkezem. Már mindenkinek megírtam, Magda várni is fog a párisi gyorsnál. Azonkívül neked, de csak neked, megsúghatom, hogy ez­úttal hosszabb ideig maradok Pesten. Sőt az sincs kizárva, hogy örökre... És Guszti, egy székre állva leszedte a szekrény tetejéről a kézitáskákat, ame­lyeken messzi szállodák cimkéi rikítottak és csomagolni kezdett. * Csütörtökön este héttizenötkor Guszti végigsimított Párisban nőtt kis szakál­­lán, bajuszán és nagyokat szippantva pipájából, felnyitotta a csikorogva féke­ződő párisi gyorsvonat egy másodosz­tályú vagonjának ajtaját. Vonatkeréknyi magasságából lenézett a régen látott szénporos pályaudvarra, táguló mellébe szivta a pesti, pesti­ leve­gőt s kezét szivére szorítva élvezte a vi­szontlátás szorongó gyönyörét. — Itthon vagyok, ismét itthon va­gyok a jó öreg, drága Pesten — mo­tyogta reszkető szájjal és lelépett a fe­kete vaslépcsőről. *— Megérkezett... — Hogy megváltozott, Guszti — mondta Magda, amikor végre találkoz­tak a kavargásban. — Talán a bajusza teszi, talán a szakálla... Valami idegen, titokzatos lehellett árad magából. Azt hiszem, Páris .. .1 Pathou toalettekre gondolt dideregve, francia selymekre, francia parfömökre, meg francia frankokra. Felgyűlt sze­mekkel leste Gusztit, aki kerek baszk­sapkájának kékségében, kis gyökér­pipájának illatos füstjében elhozott valamit e drága csodákból, neki, csak neki! Ahogy megírta. Felgyűlt szemek­kel leste a napsütötte, szakállas férfi­arcot és nem látta, hogy a kijáratnál a kapus elé betartott tenyerébe Guszti ele­gáns lendülettel egy „Kelenföld-Buda­pest“ felirású barna kartonlapot csúsz­tatott.♦ Kertész­ utcai régi szobájába költözött most is, mint mindig, ha Pesten volt. Ott lakott ismét, szemközt az autó­­garázzsal és innét indult el reggelente, hogy csak este érkezzék vissza. Mert e hetedhét országot bejárt nyughatatlan vérű világcsavargó most falta, hab­zsolta magába e régen látott város egy­szerű szenzációit. Bronzszin arccal rótta naphosszat a várost, fején a berryvel, szájában a pipával s oldalán a csillogó­­szemű Magdával, aki egyre csak Pak­s­ról faggatta, míg ő feszülő mellel Pest­ről áradozott. — Higgye el, Magduska — harsogta kipirultan — elég volt a világcsavargás­ból. Nincsen párja Budapestnek, én mondom ezt magának, én, aki már lát­tam Pétervárt és Benáreszt és a kettő kö­zött is mindent Nincsen párja a Tabán­nak, a Citadellának, az Andrássy-út­­nak, a ... És órákon át ömlött ajkáról a szó. De Magda egyre és egyre makacsab­­bul Párist akarta hallani. Ez megharagította és piros tüzet lob­­­­bantott a szeme fehérjére s délután már a szőke és ragadozószáju Etával bujt meg egy olyan igazi pesti kis kávéház plüssdivános sarkában és Etának gügyö­gött, harsogott a gyönyörű, a szépséges, az egyetlen Pestről, Pestről, Pestről,­ Pestről­­... S hogy Eta is Párist kérdezte, azontúl egyedül ment le a közeli sétatérre. Hóna alatt francia újság, szájában pipa, fején a berry s az arca barnább, mint valaha. A sétatéren játszó gyerekek csiripelve körülbámulták a francia bácsit, aki csokoládét és perecet vásárolt nekik és tört magyarsággal mesélte, hogy most jött az Óperenciáról. Bejárt azonkívül ezeregy várost, de ez a „Bjíidépeszt“, ez a legis legszebb, nincs párja széles e világon. A gyerekek csillogó szemekkel, el­akadt lélegzettel lesték a szavát, amíg az Óperenciáról, az ezeregy városról mesélt, de Budapestnél már a kerekre nyitót szemekre borultak a pillák, a tátva maradt szájak becsukódtak s ahogy elmajszolták a csokoládét , szét­rebbentek. Másnap már csak messziről pislogtak a barna bácsira, akinek pipája és furcsa sapkája néhány percre eltűnt a „Le Ma­tin“ lepedője mögött. De Guszti nem soká bírta az egyedüllétet. Újságját ösz­­szehajtogatta, átült a szemközti padon unatkozó öregúr mellé és elmondta, hogy született francia, eddig még nem volt túl hazája határain, németül ma­gánszorgalomból tanult, hogy tegnap ér­kezett Moulins-sur-Merből és hogy nin­csen párja Budapestnek. Harmadnap a sarki rendőrtől kér­dezte, merre van ez és ez az utca, azután előszedte az útlevelét meg francia igazol­­ván­yait, végül becsületszavára kijelen- Két blokk alakul ki a konferencián Genfi politikai körökben úgy látják a hely­zetet, hogy a leszerelési értekezlet főbizott­ságának eddigi ülései alapján mindjobban kibontakoznak két blokk körvonalai. Az egyiket Franciaország, a kisántáni és a Bal­kán-paktum aláíró hatalmai képviselik, a másik pedig azokból az államokból áll, amelyek a Macdonald-féle egyezmény­javas­lat és a hat semleges állam memoranduma mint kettős tengely körül csoportosulnak. Hitler beszámolt a helyzetről Hindenburgnak Berlinből jelentik: Koester báró párisi német nagykövet pénteken délben kihallga­táson jelent meg Hitler kancellárnál, hogy jelentést tegyen az elmúlt napok diplomáciai eseményeiről. Koester berlini útja a leszere­lési értekezlet válságos helyzetével és a né­met-francia ellentétek újabb kiéleződésével áll összefüggésben. Hitler kancellár a késő délutáni órákban, közvetlenül azután, hogy bevégezte tanács­kozásait Koester párisi német nagykövettel, audienciára jelentkezett Hindenburg elnök­nél és több órát töltött az elnöki palotában. A kancellár. hir szerint, részletesen beszá­molt az elnöknek a pillanatnyi politikai helyzetről és a nemzetközi válság kimélyü­­léséről. Franciaország hárommilliárd frankkal emeli katonai kiadásait Párisból jelentik. Pétain tábornagy, had­ügyminiszter, csütörtökön a képviselőház pénzügyi bizottságában beterjesztette leg- ABRÄZIA No• Horváth ЛЛГХ.Ж* Mr*» szanatórium és penzió Közvetlen a tengerparton. Kifogástalan ellátás. Saját park. Diéták, fürdők felár nélkül. Mérsékelt árak! Pausárkedvezmények Budapesten. Dr. Horváth iroda, ASTORIA-szállodában, d. e. 11—S. Telefon: 87-8­40. újabb törvényjavaslatát a katonai kiadások hárommilliárd frankkal való emeléséről. A tábornagy javaslata sürgős tárgyalását kérte „tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre". A trianoni Magyarországon csökkent a házasságok propagatív ereje és súlyo­san leesett a születési arányszám A statisztikai társaság győri ülése Győrből jelentik: A Magyar Statisztikai Társaság csütörtökön délelőtt Győrött tar­totta meg XII. ünnepi ülését. A városháza dísztermét zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, élén Breyer István megyéspüspök­kel. A miniszterelnököt Bencs Zoltán dr. mi­niszteri tanácsos képviselte. Ott volt Thirring Gusztáv dr. a székesfővárosi statisztikai hi­vatal ny. igazgatója, Kováts Alajos dr. h. ál­lamtitkár, Laky Dezső egyetemi tanár, Hlge­­falvy Lajos dr., Konkoly-Thege Gyula és még sokan mások. Bod János megnyitó sza­vai után Szauter Ferenc dr. polgármester a város közönsége nevében köszöntötte a sta­tisztikai társaságot, majd Kenéz Béla dr. el­nök tartott nagy Ügyetem mellett ünnepi elő­adást Népesedési kérdések címmel. Kenéz Béla előadásában behatóan foglalkozott a népesedés problémájával és arra a következ­tetésre jutott, hogy a népszaporodásra a gaz­dasági tényezőknek döntő jelentőséget nem lehet tulajdonítani, irányát inkább egyéni okok szabják meg. Amíg a XIX. században a népesség megháromszorozódott, mostanában a születések arányszáma visszaesett, ezer lé­lekre évenként­ 16—20 születés esik. Figye­lemmel a halálozási arányszámra is, azt a megállapítást tette, hogy Franciaország sza­porodása már megállott, népessége 1960-ban kétmillióval kevesebb lesz. Példáját követi Belgium. Anglia 1950-ben, Németország 1960-ban éri el népességének tetőfokát Szembeállítva a fehér fajok népesedési ada­tait a színes fajokéval, megállapította, hogy az európai 16—20 ezrelékkel szemben Ja­pánban 33, Brit-Indiában 37, Egyiptomban 44 ezrelék a születési arányszám. Az előadó ezután a fehér fajban mutat­kozó hatalmi egyensúly-eltolódásokkal fog­lalkozott, hangsúlyozva, ha változás nem tör­ténik, a fejlődés mai menete szerint 1960-ban Európa népességében a szláv államok lakos­sága abszolút többséget fog elérni. Részlete­­sen ismertette ezután a magyar viszonyokat, rámutatva arra, hogy szemben az 1930. évi helyzettel, 31 ezrelékről 21,6 ezrelékre esett a születési arányszám. Amíg Nagymagyarországon 1900-ban 1000 házasságból 217 törvényes gyermek született, a trianoni Magyarországon 1920-ban 188, 1930-ban 135, vagyis tíz év alatt 28 száza­ 1934 Június 2. szombat lékkal csökkent a házasságok propagatív ereje. Az egyke szaporodására mutat rá az a statisztika, amely szerint 1932-ben Magyar­­országon az anya halálával 17.000 házasság szűnt meg és ebből több mint ЗООО-ből egy­általán nem született, 4300-ból pedig egy-két gyermek született. Az országban 223 úgyne­vezett egyke-község van és a fogyó lakosságú községek egész sorával találkozunk. Bár ez­zel szemben négyszer ennyi községben ha­ladja meg a születési arányszám a 30 szá­zalékot, föl kell venni a küzdelmet az egyke ellen és meg kell szüntetni annak okait, mert ezen fordul meg a magyarság jövője. A premontrei rend alapítójának nyolcszázéves jubileuma Nyolcszázadik évfordulóját ünnepli a premontrei rend alapítójának, Szent Nor­bert, halálának június 6-án. A magyar fiatal­ság fehérruhás tanítómesterei, akik még az alapító életében megérkeztek hazánk föld­jére, hogy a krisztusi szeretet galambszár­t­nyán hozzák a hit és tudás igéit, ezen a na­pon kegyeletes lélekkel fo­rdulnak rendala­­pítójuk sírja felé és idézik föl szellemét. Az egyháztörténetemnek egyik legnagyobb­­szabású egyénisége, Szent Norbert vérrokona volt a legigézőbb és hősiesebb árpádkori szentnek, László királynak és ez a vérségi kapcsolat az elmúlt századokon át szimboli­kussá vált a magyar nemzet és a premontrei rend viszonyában. Nem a mai napok hangu­latához nem illő, zajos külső ünnepséggel ünnepli meg Gödöllőn a rend bensőséges ünnepét, hanem egy nagy, háromnapos lelki és szellemi maniifesztációval, amelyben az összes magyar tanítórendek képviselői, a pá­pai nuncius, a megyéspüspök és bizonyára az egész keresztény magyar társadalom részt vesz, ezen a napon lélekben még in­kább egybeforrva Szent Norbert magyar fiainak dicsőséges múltjával és nagyszerű működésével. Az ünnepségek sorrendje a következő: Jun. 4. (hétfő) d. e. fél 8-kor szentmise szentségkitétellel, tartja: Stuhl­mann Patrik dr. O. Praem. c. főigazgató. D. u. 5-kor szentbeszéd, mondja: Halamka Gyula dr. O. Piar. theol. tanár; litánia és áldás, tartja: Sebes Ferenc dr. O. Piar. rend­főnök. Jun. 5. (kedd) d. e. fél 8-kor szent­mise szentségkitétellel, tartja: Kovács Lajos dr. O. Praem. perjel. D. u. 5-kor szent­beszéd, mondja: Brisits Frigyes dr. O. Ciet. e. m. tanár; litánia és áldás, tartja: Bitter Illés dr. O. Cist. c. főigazgató. Jun. 6. (szerda) d. e. 8-kor szentmise és áldozás, végzi: Mgr. Rotta Angelo apostoli nuncius; szen­­beszéd (evangéliumkor), mondja: Matt­­­a­­sovszky Kasszián dr. O. Ben. c. főigazgató. D. u. 5-kor szentbeszéd, mondja: Vid József Soc. res. tanár, litánia, Te-Deum és áldás., tartja: Hannauer István dr. váci megyés­püspök.

Next