Magyarság, 1934. augusztus (15. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
934 augusztus 1. szerda титвкмнд. Halálra ítélték és kivégezték Dollinss gyilkosát és a Ballhaus-téri támadás vezérét Bécs, július 31 (A Magyarság tudósítójától.) Ha a statáriális rendelkezések nem kergették volnavissza Bécs népét még naplementekor lakásaiba, akkor százezernyi tömeg szorongott volna az utcákon, hogy várja a rendkívüli katonai törvényszék ítéletét Dollfuss gyilkosa és a kancellária elleni támadás vezetőjének büntötésben. Ez a kérdés izgatta Bécs egész lakosságát keddre virradó éjjel, eredményt azonban reggelre sem tudott meg, mert megint kompromisszum történt. Bár a szabályzat szerint a rendkívüli katonai törvényszék főtárgyalását megszakítás nélkül kell lefolytatni és az ítéletet meghozni, a védőik erőszakoskodására a törvényszék mégis belement a szünetbe és kedden reggel kilencig elhalasztotta a főtárgyalást. Az éjszakai tárgyaláson nem sikerült tisztázni azt a legfontosabb kérdést: ki volt a támadás értelmi szerzője és ki vezette a háttérből a megrohanást. A kedd délelőtti tárgyalás is ugyanilyen eredménytelenül végződött ebben a kérdésben. Holzweber volt őrmester, a terroorcsapat vezetője, nem árulta el megbízóját, csak annyit mondott, hogy egy polgári személy volt a vezető, aki különböző álneveket szokott használni. A támadás napján Kunze-nak nevezte magát. Ez adta ki szerdán délelőtt a német tornászegyesület VII. kerületi tornacsarnokába begyűjtött nemzeti szocialistáknak azt a parancsot, hogy nyomuljanak be a kancellári hivatal épületébe, nem kell tartaniok semmitől, mert az akció teljesen törvényes, Miklas elnök is tud róla és már ott találják az épületben az új kancellárt. Holzweber a kapott utasításnak megfelelően behatolt csapatával a kancellári hivatalba és letartóztata az ott jelenlevő minisztereket. Az új kancellárt azonban nem találta sehol. Hirtelenében nem tudta, mit tegyen és felhívta telefonon a parlament közelében fekvő azt a kávéházat, ahol a megállapodás szerint Kunzénak kellett tartózkodni. Újabb meglepetés érte, mert kiderült, hogy Kunze nem volt a kávéházban. Minthogy az új kancellár később sem érkezett meg, kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni és végén csapatával együtt megadni magát. a bíróság déli egy óra után ítélethozatalra vonult vissza. Fél kettőkor az elnök kihirdette az ítéletet: Dollfuss gyilkosát, Planetta Ottót és a támadás vezérét, Holzweber Ferencet kötél általi halálra ítélték. Planettánál hazaárulás és gyilkosság bűntettét, Holzwebernél hazaárulás bűntettét állapították meg. Az ítélet megállapította, hogy először Holzwebert végzik ki, utána Planettát. A halálos ítélet indokolása kiemeli, hogy a felségárulás bűntettének tényállatékát, amellyel a két terheltet vádolták, hiánytalanul bebizonyították. Mind a két vádlott tagja a nemzeti szocialista német munkáspártnak és beismerte, hogy részt vett a szövetségi kancellári hivatal elleni akcióban, továbbá, hogy tudomása volt arról, hogy a kormányt foglyul kell ejtenie. Az épületbe összesen 150 ember hatolt be, amiből már kitűnik, hogy a lázadás ismérvei fennforognak. A két vádlottnak főkolompos szerepe volt. Ami a Planetta terhére rótt gyilkosság bűntettét illeti, ő maga bevallotta, hogy rálőtt a szövetségi kancellárra. A tanúvallomásokból az is kitűnt, hogy Planetta kétszer lőtt a szövetségi kancellárra és hogy az automatikus kettős lövés lehetetlen volt. Az ölési szándék mellett szól maga az esemény lefolyása is, továbbá az, hogy feltétlenül halált okozó fegyvert használtak egészen közelről Súlyosbító körülménynek számították Planettánál a két bűncselekmény halmazatát, továbbá azt a körülményt, hogy két lövést adtak le, úgyszintén a szövetségi kancellár személyének fontosságát az egész hazára. Enyhítő körülmény büntetlen előélete lehetett. A keddi statáriális tárgyalás Kedden délelőtt negyedtízkor folytatták az éjszaka folyamán félbeszakadt főtárgyalást. Elsőnek Steinberger János detektívfelügyelőt hallgatták ki, aki szerdán a kancellári hivatalban teljesített szolgálatot. Amikor az ablakon át észrevette, hogy az udvarban teherautók jelentek meg és a leugráló katonák előre szegezett revolverrel megrohanják az épületet, azonnal beszaladt a minisztertanács termébe és jelentést tett a látottakról Dollfussnak. Dollfuss besietett dolgozószobájába, őt pedig arccal a fal felé állította a lépcsőn felrohant néhány merénylő, úgy hogy Dollfuss haláláról is csak később értesült. Steinberger után Pummerer vezérőrnagy, mint fegyverszakértő, tett vallomást, összesen 4600 töltényt találtak az épületben, a terroristák nagyrésze önműködő Steyr-pisztollyal volt felszerelve. Mindössze két fegyverről lehetett biztosan megállapítani, hogy előzőleg lőttek belőlük és ezek közül egyik Planettáé volt. Ezután Székely dr. egyetemi magántanár, orvosszakértő adta elő szakvéleményét Dollfuss sebeiről. Az első lövést legföljebb tizenöt centiméter távolságból adták le s ha az elvérzés nem következett volna be,a leggondosabb ápolás akkor is csak néhány nappal tudta volna meghosszabbítani a kancellár életét. A gerincagy sérülése feltétlenül halálos volt. A második lövést fél méter távolságból adták le és ez nem okozott komolyabb sérülést. A szakértők kihallgatásával a bizonyítási eljárás befejeződött és az elnök a védelemnek adta meg a szót. A védők követelték Miklas elnök és Schuschnigger kancellár tanukénti megidézését, annak tisztázására, folytatható-e ez a per jogosan, amikor a felelős osztrák kormány szabad elvonulást biztosított a támadóknak Dollfuss halála után. A törvényszék rövid tanácskozás után visszautasította a védelem indítványait s az elnök az államügyésznek adta meg a szót a vádbeszéd megtartására. Kötél általi halál! A vádindítvány megismétlése után mind a három védő azt vitatta, hogy nem történt gyilkosság, hanem politikai merénylet és a vádlottak ideális célokért harcoló fanatikus emberek. A vád- és védbeszédek elhangzása után az elnök berekesztette a tárgyalást és küdt, ő bent a konyhában. Csendes nyári éjszaka volt. A harmonika szó is elhalt, csak a békák zenéltek a Tiszán. Törőcsik nem tudott aludni. Felkönyökölt az ágyon és úgy nézett az égre, a csillagokra. Azok mozdulatlan, dermedten világítottak, néma, hideg fényük fényesítette meg az eget. A hold most kelt. Hosszú, sötét árnyak feketedtek az udvaron, lélektelen árnyak. Törőcsik megint a földre gondolt. Hideg, lélegzetállító szúrást érzett a szívében ... a föld, az ő földje — amely mégsem az övé ... a vetése ... amit más arat le ... Gyötrődve forgolódott az ágyon. Lassan, halálos lassan múltak az órák. Valahol a faluban kakas kukorékolt. — Éjfél van — gondolta magában Törőcsik. Egyszerre felugrott. Gyorsan öltözni kezdett. Beszólt a konyhába, az asszonynak: — Te, Boris, öltözz föl... ! Aztán hátrament a kamrához, elővette a kaszát. Az asszony felöltözött, nem szólt, nem kérdezgetett, tudta, hogy hová mennek. Megindultak a holdfényes falun keresztül. Elől ment az ember, vállán a kasza, mögötte lépegetett az asszony, fázósan... Mentek ... Végig a fehér országúton, egészen a tószegi útig, ott az ember befordult a gyalogútra, az asszony utánra. Gázoltak a harmatos fűben, csendes szótlanságban. Végre megérkeztek. Törőcsik megállt, felsóhajtott: — Az én földem ... Aztán neki állt, vágta. A kalászok zizzenve, ájultan zuhantak el a vágás alatt, valami mély, halálos zokogás szállt a búzatenger felett. Elfojtott, sikoltó hangok suhogtak a levegőben ... Hullott a kalász. Az asszony hajladozott, szelíden ölelte magához a halott életet, szerető, becéző lágysággal karolta át a zengő, bronzcsengésű kalászokat. Arattak ... Mint valami csodálatos mély szimbólum, a földjét szerető, érte meghaló ember, úgy arattak a mélyzengésű éjszakákéban ... Minden kaszasuhintás egy-egy szó volt. Törőcsik, ahogy egyet-egyet lépett, magában mondta, halkan: — Az enyém... az én földem ... az életem... És arattak ... Verejtékezve, feszülő izmokkal, másnak és mégis maguknak ... arattak .. Hajnalodott, mikor az utolsó kéve is kész volt. Akkor aztán futva, szinte menekülve indultak meg hazafelé. Otthon az ember megállt mozdulatlanul, nézte a kaszáját... aztán ... kétségbeesett erővel tördelni kezdte ... Az asszony elfordult... ... A nap diadalmasan tört fel az égre, a hajnali felhők bíborosra gyúltak, aranyban izzott az ég ... a hajnalcsillag reszketve lobbant ki... A kivégzés Kedden délután 4 óra 35 perckor kezdték meg a rendkívüli katonai törvényszék ítéletének végrehajtását. A három védőügyvéd előzőleg megkísérelte kegyelmi kérvény benyújtását Miklós elnökhöz, holott a rendkívüli katonai törvényszék felállításáról szóló törvény értelmében kegyelmi eljárásnak nincs helye a halálraítélteknél. Negyed ötkor közölték az elítéltekkel, hogy kegyelmi kérvényükre elutasító válasz érkezett. Öt perccel azután a fogházőrség levezette Holzwebert és Planettát a tartományi törvényszék hátsó udvarára, ahol akkorára már felállították a két bitófát. Az ítélet felolvasása után Oberweger tábornok, a törvényszék elnöke először a másodrendű vádlottat, Holzweber Ferencet adta át a bakónak. A harminc éves volt őrmestert 4 óra 35 perckor végezték ki. A kivégzésen jelen voltak a bíróság tagjai, az államügyész és a három védő. Planettát bajtársa kivégzésének tartamára kivezették az udvarból, hogy ne lássa annak halálküzdelmét. A hóhér hat perc múlva jelentette, hogy az ítéletet Holzweberen végrehajtotta. Erre elővezették Planettát, akin pár percen belül szintén végrehajtották az ítéletet. Háromnegyed ötre leemelték mindkét kivégzett holttestét a bitófáról és elszállították. Vallási vigasztalásban Holzwebert Zimmermann dr. evangélikus lelkész részesítette, Planettát pedig Köck, a fogházi római katolikus lelkész. Szerdán újabb statáriális tárgyalás lesz Szerdára a nemzeti szocialista lázadás további résztvevői ügyében tűzött ki tárgyalást a rendkívüli katonai törvényszék. A Felvidéken 1.950.000 hold földet vettek el a magyaroktól A háborús földreformok aktái lassan lezáródnak és van olyan utódállam is, amelyben végleges és pontos képet lehet kapni a magyarság veszteségeiről, valamint arról is, hogy népünk mint részesedett a reform „demokratikus“ jótéteményeiben, amelyekről az utódállamok urai világszerte azt híresztelik, hogy földosztásaik valóságos jótéteményt jelentettek a magyarságra nézve. A Csehországnak ajándékozott Felvidék egész kiterjedése 10,7 millió katasztrális hold s ebből a reform során 2.866.000 katasztrális holdat vettek el tulajdonosaiktól, amiből azonban később 569.000 holdat visszaadtak azoknak, így a földbirtokosok tiszta vesztesége végeredményben 2,277.000 katasztrális hold lett. Az egész területnek tehát csaknem a negyedrésze cserélt gazdát a reform során. Ebből a veszteségből magyar magánbirtokosokra esett 1,836.000 katasztrális hold, vagyis a gazdáiktól elragadott egész területnek négyötödrésze. De mivel ezenkívül még 208.000 katasztrális hold volt az egyházak vesztesége és az egyházakban is jelentékeny részben érdekelve voltak a magyarok, sőt 49.300 hold úgy szerepel a kimutatásokban mint „egyéb“ birtokosoktól elvett terület, amiben szintén egészen bizonyosan a magyaroké volt a főrész, a magyarság veszteségét legalább 1.950.000 katasztrális holdra tehetjük, ami pedig az egész elkonfiskált területnek 86 százaléka. A németség vesztesége 119.500 katasztrális hold, a tót birtokosok 61.900 holdat és a rutének 2300 katasztrális holdat vesztettek. A csehek földreformja azonban csak az elvételben volt gyökeres, a földosztásban már nem. Az elvett földekből.303.000 katasztrális holdat meghagytak az állami földreformhivatal kezelésében, 243.500 katasztrális holdat véglegesen állami tulajdonná nyilvánítottak, tehát ezzel a két tétellel az elvett földeknek több mint kétharmadát kirekesztették a szociális érdekből kiosztható földterületekből. Ez azt jelenti, hogy valóságos földreformot az elvett területeknek csak egyharmadán hajtották végre. Tényleg mindössze 390.215 katasztrális holdat fordítottak kicsinyben való kiosztás céljaira, ami az egész elvett területnek 17,1 százaléka. Az elvett földekből tehát csak minden hatodikholdat aduak egyéni kisbirtokba, ami vagy annak a jele, hogy a cseh demokrácia ezen a ponton is csődöt mondott, vagy annak, hogy a volt nagybirtokokat túlnyomó nagy részben nem is lehet másként kezelni, mint nagybirtok formájában. Telepesek összesen 68.048 katasztrális holdat kaptak, házhelyeknek 8229 katasztrális holdat osztottak ki, 50 katasztrális holdnál nagyobb „maradékbirtokot“ pedig 100.745 katasztrális holdon létesítettek. Részben községek kaptak, vagy eladás, bérbeadás csere útján értékesítettek összesen 163.414 katasztrális holdat. A nagy földreform eredménye tehát,az, hogy összesen, mintegy egynegyedrészt adtak újra egyéni tulajdonba, a többi birtokot meghagyták eredeti formájában, vagy új állami birtokokat létesítettek rajtuk. Mi volt az egyéni tulajdonba adott földterületből a magyarok részsedése? , ... ft.: A kicsinyben kiosztott 390.215 kát. holdból magyarok kaptak összesen 54.242 kát. holdat, ami a kiosztott területének 8,7%-a. A telepesbirtokokként kiosztott 68.048 kát. holdból szintén jutott magyaroknak is, mégpedig pontosan 43 kát. hold. A házhelyként szétparcellázott 8229 kát. holdból ismét magyarok kaptak 345 kát. holdat, vagyis 4.1%-ot s az 50 kát. holdnál nagyobb „maradékbirtokok“ 100.745 kát. holdnyi *területéből a magyarok 7690 kát. holddal, vagyis 7.6%-kal részesedtek. A magántulajdonba adott 567.237 kát. holdból tehát a magyarok összesen 42.320 kát. holdat kaptak és ha a reform elvételei címén a magyarság vesztesége 1.950.000 kát. hold, akkor a reform demokrata és szociális szelleme úgy találta jónak, hogy ezt a nemzeti veszteséget szociális egyenlőség címén körülbelül 1,9 millió kat.holdra csökkentse. A reform során összesen 184.806 kisember kapott ilyen földet, akik között összesen 11.502 volt magyar. Ez az összes földhözjuttatoknak 6,2%-a, tehát ebből az tűnik ki, hogy a magyarok átlagban néhány négyszögöllel nagyobb földdarabhoz jutottak, mint a többiek. Ez szintén hozzátartozik ahhoz a cseh manőverhez, hogy amikor a népszövetség előtt és a világ sajtója előtt tizenegyezer magyar családról beszélnek, akiket a reform során boldoggá tettek, átlag csaknem négy kat. holdnyi birtokkal — ugyanakkor arra is hivatkozhassanak, hogy szociális elfogulatlanságukban és részrehajlatlanságukban ezeknek nagyobb földdarabokat adtak, mint az uralkodó nemzetiségeknek. A magyarság 1,9 millió kat. holdnyi felvidéki tiszta veszteségét ellenben nemcsak a nagyvilág nem veszti számba, hanem erről idehaza is el szokás feledkezni. ÖZT IS ÉRDEKLI! A dohányzás lassan, de biztosan öl! A dohány és a dohányzás A dohányzás hatása az emberi szervezetre Tartalom jegyzékből: A dohány érési termékei. — A nikotin hatása az emésztőrendszerre — A dohányzás és a szív — A tüdő — Az érelmeszesedés. — A vér — A dohányzó férfi és nő — nikotin текszokása — A nikotinról való leszokás -r A dohányzás és az ifjasok — Küzdelem a dohányzás ellen — A dohányzás mint anyagi kérdés stb . stb Ezt a roppant érdekes és hasznos, 136 oldalas, szép kiállítású könyvet irta: DR HOHENBERG JÓZSEF főorvos *. Megrendelhető: . ..Marvarsán'* könyvosztályában.VI. Eskü ut 6 félemelet