Magyarság, 1934. augusztus (15. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

­­934 augusztus 1. szerda титвкмнд. Halálra ítélték és kivégezték Dollinss gyilkosát és a Ballhaus-téri támadás vezérét Bécs, július 31 (A Magyarság tudósítójától.) Ha a statá­­riális rendelkezések nem kergették volna­­vissza Bécs népét még naplementekor laká­saiba, akkor százezernyi tömeg szorongott volna az utcákon, hogy várja a rendkívüli katonai törvényszék ítéletét Dollfuss gyil­kosa és a kancellária elleni támadás vezető­jének büntötésben. Ez a kérdés izgatta Bécs egész lakosságát keddre virradó éjjel, ered­ményt azonban reggelre sem tudott meg, mert megint kompromisszum történt. Bár a szabályzat szerint a rendkívüli katonai tör­vényszék főtárgyalását megszakítás nélkül kell lefolytatni és az ítéletet meghozni, a védőik erőszakoskodására a törvényszék mégis belement a szünetbe és kedden reggel kilencig elhalasztotta a főtárgyalást. Az éjszakai tárgyaláson nem sikerült tisz­tázni azt a legfontosabb kérdést: ki volt a támadás értelmi szerzője és ki vezette a háttérből a megrohanást. A kedd délelőtti tárgyalás is ugyanilyen eredménytelenül végződött ebben a kérdésben. Holzweber volt őrmester, a terroorcsapat vezetője, nem árulta el megbízóját, csak annyit mondott, hogy egy polgári személy volt a vezető, aki különböző álneveket szokott használni. A támadás napján Kunze-nak nevezte magát. Ez adta ki szerdán délelőtt a német tornász­egyesület VII. kerületi tornacsarnokába be­gyűjtött nemzeti szocialistáknak azt a pa­rancsot, hogy nyomuljanak be a kancellári hivatal épületébe, nem kell tartaniok sem­mitől, mert az akció teljesen törvényes, Miklas elnök is tud róla és már ott találják az épületben az új kancellárt. Holzweber a kapott utasításnak megfelelően behatolt csapatával a kancellári hivatalba és letar­tóztata az ott jelenlevő minisztereket. Az új kancellárt azonban nem találta sehol. Hirtelenében nem tudta, mit tegyen és fel­hívta telefonon a parlament közelében fekvő azt a kávéházat, ahol a megállapodás szerint Kunzénak kellett tartózkodni. Újabb meglepetés érte, mert kiderült, hogy Kunze nem volt a kávéházban. Minthogy az új kancellár később sem érkezett meg, kény­telen volt tárgyalásokba bocsátkozni és vé­gén csapatával együtt megadni magát. a bíróság déli egy óra után ítélethozatalra vonult vissza. Fél kettőkor az elnök kihirdette az ítéle­tet: Dollfuss gyilkosát, Planetta Ottót és a támadás vezérét, Holzweber Ferencet kötél általi halálra ítélték. Planettánál hazaárulás és gyilkosság bűntettét, Holzwebernél haza­árulás bűntettét állapították meg. Az ítélet megállapította, hogy először Holzwebert végzik ki, utána Planettát. A halálos ítélet indokolása kiemeli, hogy a felségárulás bűntettének tényállatékát, amellyel a két terheltet vádolták, hiány­talanul bebizonyították. Mind a két vádlott tagja a nemzeti szocialista német munkás­pártnak és beismerte, hogy részt vett a szö­vetségi kancellári hivatal elleni akcióban, továbbá, hogy tudomása volt arról, hogy a kormányt foglyul kell ejtenie. Az épületbe összesen 150 ember hatolt be, amiből már kitűnik, hogy a lázadás ismérvei fennforog­nak. A két vádlottnak főkolompos­ szerepe volt. Ami a Planetta terhére rótt gyilkosság bűntettét illeti, ő maga bevallotta, hogy rálőtt a szövetségi kancellárra. A tanú­vallomásokból az is kitűnt, hogy Planetta kétszer lőtt a szövetségi kancellárra és hogy az automatikus kettős lövés lehetetlen volt. Az ölési szándék mellett szól maga az ese­mény lefolyása is, továbbá az, hogy feltét­lenül halált okozó fegyvert használtak egé­szen közelről Súlyosbító körülménynek számították Planettánál a két bűncselek­mény halmazatát, továbbá azt a körül­ményt, hogy két lövést adtak le, úgyszintén a szövetségi kancellár személyének fontos­ságát az egész hazára. Enyhítő körülmény büntetlen előélete lehetett. A keddi statáriális tárgyalás Kedden délelőtt negyedtízkor folytatták az éjszaka folyamán félbeszakadt főtárgyalást. Elsőnek Steinberger János detektívfelügye­­lőt hallgatták ki, aki szerdán a kancellári hi­vatalban teljesített szolgálatot. Amikor az ablakon át észrevette, hogy az udvarban te­herautók jelentek meg és a leugráló kato­nák előre szegezett revolverrel megrohanják az épületet, azonnal beszaladt a miniszter­­tanács termébe és jelentést tett a látottakról Dollfussnak. Dollfuss besietett dolgozószobá­jába, őt pedig arccal a fal felé állította a lép­csőn felrohant néhány merénylő, úgy hogy Dollfuss haláláról is csak később értesült. Steinberger után Pummerer vezérőrnagy, mint fegyverszakértő, tett vallomást, össze­sen 4600 töltényt találtak az épületben, a terroristák nagyrésze önműködő Steyr-pisz­­tollyal volt felszerelve. Mindössze két fegy­verről lehetett biztosan megállapítani, hogy előzőleg lőttek belőlük és ezek közül egyik Planettáé volt. Ezután Székely dr. egyetemi magántanár, orvosszakértő adta elő szakvéleményét Doll­fuss sebeiről. Az első lövést legföljebb tizen­öt centiméter távolságból adták le s ha az elvérzés nem következett volna be,­a leggon­dosabb ápolás akkor is csak néhány nappal tudta volna meghosszabbítani a kancellár életét. A gerincagy sérülése feltétlenül halá­los volt. A második lövést fél méter távol­ságból adták le és ez nem okozott komo­lyabb sérülést. A szakértők kihallgatásával a bizonyítási eljárás befejeződött és az elnök a védelem­nek adta meg a szót. A védők követelték Miklas elnök és Schuschnigg­er kancellár tanukénti megidézését, annak tisztázására, folytatható-e ez a per jogosan, amikor a felelős osztrák kormány szabad elvonulást biztosított a támadóknak Dollfuss halála után. A törvényszék rövid tanácskozás után visszautasította a védelem indítványait s az elnök az államügyésznek adta meg a­ szót a vádbeszéd megtartására. Kötél általi halál! A vádindítvány megismétlése után mind a három védő azt vitatta, hogy nem történt gyilkosság, hanem politikai merénylet és a vádlottak ideális célokért harcoló fanatikus emberek. A vád- és védbeszédek elhangzása után az elnök berekesztette a tárgyalást és küdt, ő bent a konyhában. Csendes nyári éjszaka volt. A harmonika szó is elhalt, csak a bé­kák zenéltek a Tiszán. Törőcsik nem tu­dott aludni. Felkönyökölt az ágyon és úgy nézett az égre, a csillagokra. Azok mozdulatlan, derm­edten világítottak, néma, hideg fényük fényesítette meg az eget. A hold most kelt. Hosszú, sötét ár­nyak feketedtek az udvaron, lélektelen árnyak. Törőcsik megint a földre gondolt. Hideg, lélegzetállító szúrást érzett a szívében ... a föld, az ő földje — amely mégsem az övé ... a vetése ... amit más arat le ... Gyötrődve forgolódott az ágyon. Lassan, halálos lassan múltak az órák. Valahol a faluban kakas kukorékolt. — Éjfél van — gondolta magában Törőcsik. Egyszerre felugrott. Gyorsan öltözni kezdett. Beszólt a konyhába, az asszony­nak: — Te, Boris, öltözz föl... ! Aztán hátrament a kamrához, elővette a kaszát. Az asszony felöltözött, nem szólt, nem kérdezgetett, tudta, hogy hová mennek. Megindultak a holdfényes falun keresz­tül. Elől ment az ember, vállán a kasza, mögötte lépegetett az asszony, fázósan... Mentek ... Végig a fehér országúton, egészen a tószegi útig, ott az ember be­fordult a gyalogútra, az asszony utánra. Gázoltak a harmatos fűben, csendes szót­lanságban. Végre megérkeztek. Törőcsik megállt, felsóhajtott: — Az én földem ... Aztán neki állt, vágta. A kalászok ziz­­zenve, ájultan zuhantak el a vágás alatt, valami mély, halálos zokogás szállt a búzatenger felett. Elfojtott, sikoltó han­gok suhogtak a levegőben ... Hullott a kalász. Az asszony hajladozott, szelíden ölelte magához a halott életet, szerető, becéző lágysággal karolta át a zengő, bronz­­csengésű kalászokat. Arattak ... Mint valami csodálatos mély szimbó­lum, a földjét szerető, érte meghaló em­ber, úgy arattak a mélyzengésű éjszaká­kéban ... Minden kaszasuhintás egy-egy szó volt. Törőcsik, ahogy egyet-egyet lépett, magá­ban mondta, halkan: — Az enyém... az én földem ... az életem... És arattak ... Verejtékezve, feszülő izmokkal, más­nak és mégis maguknak ... arattak .. Hajnalodott, mikor az utolsó kéve is kész volt. Akkor aztán futva, szinte me­nekülve indultak meg hazafelé. Otthon az ember megállt mozdulatla­nul, nézte a kaszáját... aztán ... két­ségbeesett erővel tördelni kezdte ... Az asszony elfordult... ... A nap diadalmasan tört fel az égre, a hajnali felhők bíborosra gyúltak, aranyban izzott az ég ... a hajnalcsillag reszketve lobbant ki... A kivégzés Kedden délután 4 óra 35 perckor kezdték meg a rendkívüli katonai törvényszék ítéle­tének végrehajtását. A három védőügyvéd előzőleg megkísérelte kegyelmi kérvény be­nyújtását Miklós elnökhöz, holott a rend­kívüli katonai törvényszék felállításáról szóló törvény értelmében kegyelmi eljárás­nak nincs helye a halálraítélteknél. Negyed ötkor közölték az elítéltekkel, hogy ke­gyelmi kérvényükre elutasító válasz érke­zett. Öt perccel azután a fogházőrség levezette Holzwebert és Planettát a tartományi tör­vényszék hátsó udvarára, ahol akkorára már felállították a két bitófát. Az ítélet fel­olvasása után Oberweger tábornok, a tör­vényszék elnöke először a másodrendű vád­lottat, Holzweber Ferencet adta át a bakó­nak. A harminc éves volt őrmestert 4 óra 35 perckor végezték ki. A kivégzésen jelen voltak a bíróság tagjai, az államügyész és a három védő. Planettát bajtársa kivégzésé­nek tartamára kivezették az udvarból, hogy ne lássa annak halálküzdelmét. A hóhér hat perc múlva jelentette, hogy az ítéletet Holzweberen végrehajtotta. Erre elővezet­ték Planettát, akin pár percen belül szintén végrehajtották az ítéletet. Háromnegyed ötre leemelték mindkét kivégzett holttestét a bitófáról és elszállították. Vallási vigasz­talásban Holzwebert Zimmermann dr. evangélikus lelkész részesítette, Planettát pedig Köck, a fogházi római katolikus lelkész. Szerdán újabb statáriális tárgyalás lesz Szerdára a nemzeti szocialista lázadás to­vábbi résztvevői ügyében tűzött ki tárgya­lást a rendkívüli katonai törvényszék. A Felvidéken 1.950.000 hold földet vettek el a magyaroktól A háborús földreformok aktái lassan le­záródnak és van olyan utódállam is, amely­ben végleges és pontos képet lehet kapni a magyarság veszteségeiről, valamint arról is, hogy népünk mint részesedett a reform „demokratikus“ jótéteményeiben, amelyek­ről az utódállamok urai világszerte azt hí­­resztelik, hogy földosztásaik valóságos jóté­teményt jelentettek a magyarságra nézve. A Csehországnak ajándékozott Felvidék egész kiterjedése 10,7 millió katasztrális hold s ebből a reform során 2.866.000 katasztrális holdat vettek el tulajdonosaiktól, amiből azonban később 569.000 holdat visszaadtak azoknak, így a földbirtokosok tiszta veszte­sége végeredményben 2,277.000 katasztrális hold lett. Az egész területnek tehát csaknem a negyedrésze cserélt gazdát a reform során. Ebből a veszteségből magyar magánbirtoko­sokra esett 1,836.000 katasztrális hold, vagyis a gazdáiktól elragadott egész terület­nek négyötödrésze. De mivel ezenkívül még 208.000 katasztrális hold volt az egyházak vesztesége és az egyházakban is jelentékeny részben érdekelve voltak a magyarok, sőt 49.300 hold úgy szerepel a kimutatásokban mint „egyéb“ birtokosoktól elvett terület, amiben szintén egészen bizonyosan a ma­gyaroké volt a főrész, a magyarság veszte­ségét legalább 1.950.000 katasztrális holdra tehetjük, ami pedig az egész elkonfiskált te­rületnek 86 százaléka. A németség vesztesége 119.500 katasztrális hold, a tót birtokosok 61.900 holdat és a rutének 2300 katasztrális holdat vesztettek. A csehek földreformja azonban csak az elvételben volt gyökeres, a földosztásban már nem. Az elvett földekből­­.303.000 ka­tasztrális holdat meghagytak az állami föld­reformhivatal kezelésében, 243.500 katasztrá­lis holdat véglegesen állami tulajdonná nyil­vánítottak, tehát ezzel a két tétellel az el­vett földeknek több mint kétharmadát ki­rekesztették a szociális érdekből kiosztható földterületekből. Ez azt jelenti, hogy valósá­gos földreformot az elvett területeknek csak egyh­armadán hajtották végre. Tényleg mind­össze 390.215 katasztrális holdat fordítottak kicsinyben való kiosztás céljaira, ami az egész elvett területnek 17,1 százaléka. Az elvett földekből tehát csak minden hatodik­­holdat aduak egyéni kisbirtokba, ami vagy annak a jele, hogy a cseh demokrácia ezen a ponton is csődöt mondott, vagy annak, hogy a volt nagybirtokokat túlnyomó nagy részben nem is lehet másként kezelni, mint nagybirtok formájában. Telepesek összesen 68.048 katasztrális holdat kaptak, házhelyek­nek 8229 katasztrális holdat osztottak ki, 50 katasztrális holdnál nagyobb „maradékbir­tokot“ pedig 100.745 katasztrális holdon lé­tesítettek. Részben községek kaptak, vagy eladás, bérbeadás csere útján értékesítettek összesen 163.414 katasztrális holdat. A nagy földreform eredménye­ tehát­,az, hogy összesen, mintegy egynegyedrészt ad­tak újra egyéni tulajdonba, a többi birtokot meghagyták eredeti formájában, vagy új ál­lami birtokokat létesítettek rajtuk. Mi volt az egyéni tulajdonba adott föld­területből a magyarok részsedése? , ... ft.: A kicsinyben kiosztott 390.215 kát. hold­ból magyarok kaptak összesen 54.242 kát. holdat, ami a kiosztott területének 8,7%-a. A telepesbirtokokként kiosztott 68.048 kát. holdból szintén jutott magyaroknak is, még­pedig pontosan 43 kát. hold. A házhelyként szétparcellázott 8229 kát. holdból ismét ma­gyarok kaptak 345 kát. holdat, vagyis 4.1%-ot s az 50 kát. holdnál nagyobb „ma­radékbirtokok“ 100.745 kát. holdnyi *terüle­­téből a magyarok 7690 kát. holddal, vagyis 7.6%-kal részesedtek. A magántulajdonba adott 567.237 kát. holdból tehát a magyarok összesen 42.320 kát. holdat kaptak és ha a reform elvételei címén a magyarság veszte­sége 1.950.000 kát. hold, akkor a reform demokrata és szociális szelleme úgy találta jónak, hogy ezt a nemzeti veszteséget szociá­lis egyenlőség címén körülbelül 1,9 millió kat.­holdra csökkentse. A reform során összesen 184.806 kisember kapott ilyen földet, akik között összesen 11.502 volt magyar. Ez az összes földhöz­­jut­tatoknak 6,2%-a, tehát ebből az tűnik ki, hogy a magyarok átlagban néhány négyszög­öllel nagyobb földdarabhoz jutottak, mint a többiek. Ez szintén hozzátartozik ahhoz a cseh manőverhez, hogy amikor a nép­szövetség előtt és a világ sajtója előtt ti­zenegyezer magyar családról beszélnek, aki­ket a reform során boldoggá tettek,­­ átlag csaknem négy kat. holdnyi birtokkal — ugyanakkor arra is hivatkozhassanak, hogy szociális elfogulatlanságukban és­ részrehaj­­latlanságukban ezeknek nagyobb földdarabo­kat adtak, mint az uralkodó nemzetiségek­nek. A magyarság 1,9 millió kat. holdnyi fel­vidéki tiszta veszteségét ellenben nemcsak a nagyvilág nem veszti számba, hanem erről idehaza is el szokás feledkezni. ÖZT IS ÉRDEKLI! A dohányzás lassan, de biztosan öl! A dohány és a dohányzás A dohányzás hatása az emberi szervezetre Tartalom jegyzékből: A dohány érési termékei. — A nikotin hatása az emésztőrendszerre — A dohány­zás és a szív — A tüdő — Az érelmeszesedés. — A vér — A dohányzó férfi és nő — nikotin тек­­szokása — A nikotinról való leszokás -r­ A dohány­zás és az ifjasok — Küzdelem a dohányzás ellen — A dohányzás mint anyagi kérdés stb . stb Ezt a roppant érdekes és hasznos, 136 oldalas, szép kiállítású köny­­vet irta: DR HOHENBERG JÓZSEF főorvos *. Megrendelhető: . ..Marvarsán'* könyvosztályában.­­VI. Eskü ut 6 félemelet

Next