Magyarság, 1934. október (15. évfolyam, 222-243. szám)
1934-10-02 / 222. szám
1934 október 2. kedd вшшш Ez elvi felfogásom hangoztatása mellett sem adom fel a reményt arra, hogy a három kisántáni állam egyszer mégis csak felemelkedik annak a tudatnak a magaslatára, hogy hazánkkal 15 évvel ezelőtt súlyos és méltatlan igazságtalanság történt és ha e tudat az európai kooperáció és a békés együttműködés őszinte vágyával találkozik, meg lesz a módja a megértésnek és az együttműködésnek. Egyébként téves beállítás az, mintha Magyarország előtt nem állana más választás, a jelenlegi francia—kisántant irányzatba való bekapcsolódás, amint azt egyesek hangoztatják mostanában. A rend és nyugalom szigete — Ma Magyarország a rend és nyugalom szinte példát adó szigete az európai zűrzavarban. E helyzetünk jelentős erkölcsi, politikai és gazdasági előnyeit élvezi máris az ország. Ennek a belső rendnek és nyugalomnak tényét ne engedjük megzavarni. A Smlavó-konzervatív szellemű titkos választójogért A miniszterelnök ezután a választói jog reformjáról szólott és az erre irányuló törvényjavaslat előkészítés alatt áll. Újból leszögezte, hogy csak olyan javaslatot tud elfogadni, amely a titkosság alapján állva, megfelel a haladó konzervatív világnézetnek és amely a titkos választójog gyakorlását összehangolja az állam és nemzet fenntartás nagy érdekeivel, tehát nem az alkotmányos kormányzás meggyengítésére, hanem annak megerősítésére vezet. A titkos választójogot tehát junkumba hozza a kormányzói jogkör alkotmányos kiterjesztésével. A haladó iránytól nem engedi magát eltékíttetni azzal az érveléssel, hogy veszélyes lehet az országra. Azoknak, akiik arra érdemesek, reális beleszólást kell engednünk saját sorsuk irányába. Retrográd irányú és célú választójogi javaslatot a maga részéről nem akceptálhat. Tisztában kell lenni azzal, hogy a választójog magában véve a megélhetés kérdéseit nem oldja meg. Ezekkel csak alkotni kész, organikus és céltudatos kormányzati politika lesz képes megbirkózni. Ezért törekszik arra, hogy a jogok mellé kenyeret tudjon teremteni. Beszédének végén a miniszterelnök hangoztatta, hogy kormányzata megteremtette a válságból való kibontakozás előfeltételeit, befektette a reformmunka alapjait és helyreállította a magyar közvéleményben a jövő iránt a bizalmat. Mindezt elsősorban az ország dolgozó népének, különösen a földművelőtársadalom áldozatkészségének köszönhetjük. A haladás üteme talán lassúbb volna, mint ahogy szerette volna, de nem lehet hirtelen felhőkarcolót építetni a politika és az állami élet területén. Továbbra is rendszeres, reális tevékenységet akar kifejteni a kormányzat munkájában. A két év eredményeire hivatkozva nyugodt lelkiismerettel állítja, hogy a sziklás, tövises út jó részét megtettük és biztos lépésekkel megyünk előre a szebb, boldogabb magyar jövő felé vezető úton. A miniszterelnök ezzel beszédét befejezte, az inspekciós a siker bejelentette három nyelven, hogy az előadás véget ért. A miniszterelnök a rádióigazgatónak kíséretében hagyta el a stúdiót és autóján fölment a Várba. A miniszterelnök rádióbeszéde pontosan ötven percig tartott. Százezres tömegek ünnepelték a kormányzót Budapestre való bevonulásának tizenötödik évfordulóján Most tizenöt esztendeje annak, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult a fővárosba. Ennek a jubileumnak a megünneplésére vasárnap Budapestre gyűlt össze a magyar nép, az ország minden részéből. A főváros lobogódíszbe öltözött a kormányzó bevonulásának megünneplésére, amely verőfényes szép időben, a Nemzeti Munkahét megnyitási ünnepségének keretében, az új ügetőpályán folyt le, több mint százezer ember részvételével, a déli órákban. Az érkezőket díszruhás rendőrök sorfala várta és a felvonulás, amelyet az ügetőversenypálya tornyából irányítottak, mintaszerű volt. A pálya közepén aranyozott fehér drapériával bevont díszemelvény állt. Ennek három árkádja alatt helyezkedtek el az Operaház kürtösei, lépcsőin pedig magyarruhás lányok sorakoztak. Hatalmas kettős kereszt-jelvény alatt állt a kormányzó nevének két kezdőbetűje és két évszáma: 1919— 1934. A díszemelvény körül helyezkedtek el a vármegyék és városok népviseletbe öltözött küldöttségei, a vitézek és a MANSz küldöttsége, a különböző egyesületek képviselői, az ország különböző részeiből érkezett kiküldöttek tömegei. Zászlók sora alatt állott az óriási tömeg, amellyel szemben állították fel a délszaki növényekkel és vörös drapériával díszített főtribünt. A tribüntől jobbra-balra a vármegyék és a főváros hajdúi állottak sorfalat, kezükben megyéik zászlóival. Megérkezik a kormányzó Díszmagyarban, vagy zsakettben és cilinderben érkeztek az előkelőségek: Albrecht főherceg, Gömbös miniszterelnök és a kormány tagjai, a felsőház és képviselőház megbízottai, a budapesti diplomáciai kar és a politikai pártok megbízottai. Megjelentek ezenkívül a Kúriának, a legfelsőbb bíróságoknak, a közigazgatási bíróságnak, a hadsereg főparancsnokságának, a Vitézi Széknek, a Mária Terézia Rendnek és a püspöki karnak reprezentánsai más előkelőségekkel együtt. A kormányzói díszemelvény baloldalán lévő tribünön helyezkedtek el a főrendek, a vármegyék és városok főispánjai családtagjaik kíséretében, míg a jobboldali tribünön foglaltak helyet az országgyűlési képviselők, az alispánok és a vidéki városok polgármesterei. Zenekarok adtak sorba koncertet az ünnepségre várakozó színpompás hatalmas tömegnek, amikor a megafon jelezte Horthy kormányzó érkezését. A következő pillanatban már be is fordult az ügetőpálya kapuján a kormányzó autója, kétezer tagból álló zenekar zendített rá a Himnuszra, amikor pedig a nemzeti ima hangjai elhalkultak, kürtharsona és három ágyúlövés jelezte az ünnepség kezdetét. Az autójából kilépő kormányzót Gömbös miniszterelnök és a kormány tagjai fogadták, a tömeg kalaplengetve, egetverő éljenzéssel köszöntötte az államfőt, a küldöttségek pedig földig hajtották zászlóikat. A miniszterelnök beszéde Ezután az énekkarok a Hiszekegyet adták elő, majd Gömbös Gyula miniszterelnök lépett a kormányzó elé és a rádió mikrofonja előtt megkezdte ünnepi beszédét. Beszéde elején a nemzet önmegismerésének szükségességéről és a Nemzeti Munkahét céljáról beszél. A Nemzeti Munkahétnek az a feladata, hogy az egyes foglalkozási és termelési ágak, a szellemi és fizikai munkások a vállalkozók és dolgozók, mezőgazdák, iparosok és kereskedők, egyszóval mindenki, aki építeni akar a magyar épületen, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egymást és megbecsüléssel menjen el egymás mellett.. Szólott a független állameszméről, amely szerinte egyetlen záloga az igazi magyar jövő kifejlődésének. A miniszterelnök ezután a kormányzó felé fordulva, így folytatta beszédét: — Főméttóságú Uram! Ezelőtt tizenöt évvel a Szegeden megszervezett kicsiny hadsereg élén méltóztatott bevonok a fővárosba. A szegedi napok és a szegedi eszmék szellemében kivánta Főméltóságod ezt az országot átalakítani. Ezt a nemes igyekezetét a Gondviselés áldása és nemzetünk jó sorsa eredménnyel koronázta. Mert ma ez a csonka ország Főméltóságod szándékának és intencióinak megfelelően a rend, a béke és a nyugalom országa. Főméltóságod meg akarta erősíteni és új életre képessé tenni ezt a csonka testet, amelynek ősi elhivatása az, hogy minden csonkasága ellenére is történelmi gondolatok és alakulások erőközpontja legyen itt a Kárpátok medencéjében. Főméltóságod a magyar falut és a magyar falu népét nemzetünk büszkeségének nevezte annak idején és bűnösnek minősítette a fővárost, illetve annak azt a részét, amely a nemzetközi eszmék bódulatában megrontotta ezt a nemzetet. Ez a főváros tizenöt év alatt teljesen átalakult a keresztény nemzeti gondolat jegyében és erre az átalakult fővárosra büszkék lehetünk mindnyájan magyarok. Méltán építette fel Fegtéltóséged égész cseonpáácát Vt/zÄat£aurCe^^eci a magyar falura, a magyar vitézség és az ősi erények hordozóira, a vezetékes magyar munka napszámosaira és a magyar polgárságra — városira és falusira egyaránt —, amely súlyos gazdasági nehézségei ellenére hősként viseli el a mindennapi élet keserves megpróbáltatásait. A nemzet pedig élni akar és élni fog és hogy ez az akarása nem hiábavaló, bizonyíték erre az elmúlt másfél évtized, amelynek során Főméltóságod vezetése alatt az egész világ előtt bizonyságát adta, hogy törhetetlen életerők lakoznak benne. S ezt vésse szívébe minden magyar testvér, mert nem azért vagyunk mi itt a Kárpátok medencéjében, hogy naponként egyebet se tegyünk, mint panaszkodjunk és búslakodjunk, hanem azért, hogy bizalommal a jövő iránt, történelmet formáljunk. Főméltóságú Uram! Ez a százezernyi tömeg, amely most itt áll Főméltóságod színe előtt, millió és millió magyar ember nevében jelent itt meg, engem kért fel arra, hogy hódolatteljes tiszteletünket magyar szeretettel tolmácsoljam. Ez a fegyelmezett magyar társadalom Főméltósága Uram, további parancsokat vár. Hosszantartó és lelkes éljenzés fogadta a miniszterelnök beszédét, amely után a tömeg percekig lelkesen éljenezte a kormányzót. Gömbös miniszterelnök ezután felkérte a kormányzót a munkahét megnyitására. Miután a kormányzó a Nemzeti Munkahetet megnyitotta, a zenekar eljátszotta a Szózatot, majd újból kürtszó harsant fel, utána pedig Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze szavalta el szemközt a dísztribünnel, a kormányzóhoz írt ünnepi ódát. A budai dalárda énekelte el befejezésül Aggházy Károly Ima a hazáért című dalát, nyomban utána megkezdődött a Nemzeti Munkahét ipari felvonulása. A hadirokkantat kongresszusa A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége az újvárosháza közgyűlési termében vasárnap kongresszust tartottak, amelynek keretében a HONSZ ferencvárosi csoportja felavatta zászlaját. Vitéz Árpátfalvi Nagy István dr. országos elnök megnyitóbeszéde után Usetty Béla országgyűlési képviselő, a ferencvárosi csoport díszelnöke mondott zászlóavatóbeszédet. Érti Jánosné zászlóanya megkoszorúzta a remekbe készült zászlót, amelyet a zászlóanyától Szemere Gusztáv dr. miniszteri tanácsos, csoportelnök, vett át. Páskándy János miniszteri titkár a belügyminiszter, vitéz Bracskó Antal alezredes a honvédelmi miniszter képviseletében, Abonyi Tibor tanácsjegyző a székesfőváros, Borsódy Gyula kormányfőtanácsos a TESz, vitéz Szabados István a Vitézi Szék és Krompecher Jenő tábornok a NyUKOSz nevében üdvözölték a kongresszust. Csák Boldizsár országos igazgató a HONSz működését ismertette. Azután a nagyobb csoportok elnökei szólaltak fel, beszédeiket Sárkány Ferenc társelnök vezette be. A kongresszus végül határozati javaslatot fogadott el, amelyben hangsúlyozta a rokkant célokra fordított költségvetési fedezet rögzítését, a hadigondozottaknak munka útján való megsegítését, az utazási és gyógykezelési kedvezmények kiterjesztését. Az országos hadirokkant-kongresszust megelőzően vasárnap tartotta a HONSZ országos választmányi ülését, amelyen többek között letárgyalták az országos igazgatóság által előterjesztett bajtársi ruha szabályzatának tervezetét. Markos Mihály (Budapest) bizalmatlansági indítványt terjesztett be az országos elnök és az elnökség ellen, mert szerinte egyedül az elnökség az oka annak, hogy nem tudtak nagyobb eredményeket elérni a hadirokkantak. Róna Gyula, Bebe,Snyák István, Bodócs Gyula dr. (Kecskemét), vitéz Tóth Károly, Semann István, vitéz Viola István (Miskolc), Markos Gyula (Apc), Pál Sándor, Dombi József (Szombathely) felszólalásai után a választmány 34 szavazattal 14 ellenében bizalmat szavazott az elnökség és felkérte azt az ügyek további vezetésére az eddigi szellemben. A TESz díszközgyűlésén az egyesületek fúzióját sürgette a miniszterelnök A Társadalmi Egyesületek Szövetsége, mint a Nemzeti Munkahét legfőbb rendezője, hétfőn este a fővárosi Vigadóban díszközgyűlést tartott, amelyen egyúttal megünnepelte fennállásának 15-ik évfordulóját is. A Himnusz eléneklése után Gömbös miniszterelnök, a TESz legfőbb védnöke és országos vezérelnöke mondott nagyszabású, ünnepi beszédet: — Magyar Testvéreim! A háború előtti magyarság irtózott, de talán a háború utáni magyarság is irtózik a szervezkedéstől. A magyar ember talán természeténél fogva nehezen tudja alárendelni magát a közösség, vagy egy egyén akaratának. A régi Magyarországon kétezerkétszáz egyesület volt, a csonka országnak 18.227 egyesülete van. Ez a szám azt mutatja, hogy ami hiányzott a háború előtt, tudniillik a szervezkedés, túlzásba ment át a háború után. A TESz-nek az a hivatása, hogy a közel húszezer egyesületet közös nevezőre hozza. _ A munkahét óriási erőfeszítéseivel , a szellemi együttműködés segítségével, közelebb hozza egymáshoz a nemzet tagjainak gondolatvilágát, megismerteti velük azt, hogy melyek azok a gazdasági kérdések, amelyek egyformán érdeklik ma a várost, a falut, az iparost, a kereskedőt, a napszámost, a munkaadót, így tanuljuk meg egymást becsülni s igy eszmélünk rá az igazi sorsközösségre, a harmonikus együttműködés szükségességére s nem ülünk fel azután majd hangzatos jelszavaknak, amilyen például az, hogy tessék az adósságot elengedni. Elismerem: csonka országunkban önálló nemzeti életet élni rendkívül nehéz. Hiányzik ehhez egész sor nyersanyag. Ezért szüksé fizui 33. magyar királyi osztál már október 20-án kezdődik játékterve, a sorsjegyek ára, nyerési esélye változatlan. A hivatalos főárusítók az eddig játszott sorsjegyeket üzletfeleiknek a következő első osztályra felajánlják a folytonosság biztosítása végett. Nagyon ajánlatos, hogy az eddigi résztvevők sorsjegyszámaikat tartsák meg, nehogy utólag megbánás, esetleg keserűségük legyen. Akik azonban nem akarják megtartani, szíveskedjenek azonnal visszaküldeni a sorsjegyeket. ÚJ VEVŐK minél előbb rendeljenek sorsjegyet, mert sorsjegy nélkül nincs nyerési lehetőségük, sőt még reménységük se lehet, hogy gyorsan, váratlanul gazdagok lehessenek. Megfizetni van idő, legkésőbb az október 20-án kezdődő húzás előtt. Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: Ve P 3.—, Vi P 6.—, —, P 12.—, Vi p 24.—. Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyenlő a nyerési esélye!