Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)

1934-11-03 / 244. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK­ ,­­ FÉLÉVRE 24 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 1 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FI­­I- VASARNAP­I FN­J. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASARNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KI VEZ­EL ÉVEI. MINDEN NAP BUDAPEST, 1934 NOVEMBER 3. SZOMBAT FŐMUNK­AT ABS: PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VL KEHIT.BT. ARADI UTCA 8. SZÁM TELEFON: *278-109 SZ­ (20 MEZ I.ÉKALMÍMÁS). LEVELEM: BUDAPEST 02 POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZ­TÁLY: IV KER. ESKÜ UT 8 TELEFON: *888-08 POSTATAKAREKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28098 Mintha még hatalmunk lenne... Irta: Spectator Kolozsvár, november hó Az időjárás vagy két hete megint f­öl­­javult. Tobzódik a vénasszonyok nyara. Nappali fényözene feledteti a hideg éjszakákat, amikor a havasról legszá­­guldó szél és már egy kicsi harmat ízesre csipi a vadrózsa bogyóit. A hires er­délyi szép őszhöz van szerencsénk. Jól­esik beleharapni a jószágu almákba, mikből tömérdek jófajta termett ez idén, a eladatlanul hever otthon, mert máig se szervezték meg kellőkép a kivitelét s ez a procedúra egyre körülményesebbé vá­lik más áru körül is, minthogy a gazda­sági elzárkózás s a pénznemek elkorlá­­tozása mindig nagyobb mérveket ölt az egész világ példájára. Az időjárás eny­hülésével mintha most együtt haladna politikai helyzetünk némi, persze, alig mérhető javulása. Különös ez, mégis valóság. Mintha valami kicsinyt, egészen kicsit, de mégis csak valamit enyhülne a végletekig feszült kisebbségi légkör. A vezérpolitikusok például mind sűrűbben mormogják el a szinte minden beszéd­nél kötelezővé vált imádságot és foga­dalmat, hogy tisztelni óhajtják a kisebb­ségi jogokat. Ennek a maszlagnak, persze, nem szabad bedőlni, mégis meg kell állapítanunk, hogy ezt a hangot megint sűrűbben és értelmesebben, sőt látszatra komolyabban kezdik használni, miután épp az ellenkezőjét űzték ver­senyezve. Ami azonban feltűnő, egészen új vagy szokatlan fogalmazások társasá­gában. A nemzeti parasztpárt megyei tagozatainak vezetőségei Vajda Sándor elnökletével rendezett kolozsvári gyűlé­sükön fölpanaszolták, hogy „a kor­mány Erdélybe olyan köztisztviselőket nevez ki, akik nem ismerik a kisebbségi nyelveket.“ A határozat továbbá hangoz­tatja: „a kisebbségi tisztviselőkkel szem­ben alkalmazott olyan célú módszereket, hogy ez ellenük alkalmazott eljárásuk­kal egy hipokrita román hazafiság ne­vében álcázzák a román tisztviselők el­len elkövetett törvénytelenségeket, nem lehet egyeztetni az állam tekintélyével.“ De amikor ellenünk támadnak, ak­kor is olyan a hang most már, mintha borzasztó pusztulásunkban még mindig jelentékeny hatalmat képviselnénk. A korporációs mozgalom vezére, aki nem­rég szorította ki az egeresi szénbányá­ból az utolsó kisebbségi részvénytőkét, a kalandos pártéletű Manoilescu Mihály folyóiratában azzal a jeligével buzgól­­kodik a gazdasági fasizmus mellett, hogy az üldözött románság a kisebbségek igá­jában sínylődik és csak „az új alkotmány­ból születendő korporációk hozhatják létre a társadalmi és gazdasági egyen­súllyal karöltve a faji egyensúlyt is“, de bevezetésül ő is előrebocsátja, hogy os­tobaság volna követelni és gyakorolni a kisebbségek elnyomását. A nemzeti pa­­rasztpárt erdélyi vezérletének fentebb említett gyűlése azon a címen kérte a vidéki román bankok talpraállítását, mert ez „parancsoló követelmény azok­ban a tartományokban, ahol a kisebb­ségi pénzintézetek a legteljesebb virág­zásban vannak.“ De hány maradt még életben belőlük? kérdezhetnők a hízelgő, de valótlan udvarlásra. Van egy pár kézzelfogható bizonyíték a légáramlat némi javulásáról. Itt-ott megszorították vagy legalább is fölfüg­gesztették a közalkalmazottak elbocsátá­sát, egyes ágazatokban a nyelvvizsga ál­dozatait „csak“ az ó-királyságba való áthelyezéssel büntetik, ami egy román főember szerint kitüntetés az idegen­­származásúnak. A nemzeti parasztpárt vezérei különben a tisztviselők nagy­mérvű lebontása körül szintén rejtett ha­talmukra gyanakszanak; ezt állapították meg: „a kisebbségi tisztviselők közül soknak sikerül a szolgálatba való vissza­helyezés érdekében a megfelelő utakat és eszközöket megtalálni“, mikor ez a románnak nem sikerül. Csakhogy — sajnos — erről mi semmit se tudunk. Némi enyhülést hozott a nyelvvizsgán elbukott kisebbségi tanárok ügyének most közölt rendezése is: új vizsgára áll­hatnak és csak a nemzeti tárgyak taní­tásától tiltják el őket; sajnos, az elbukott tanítókat el kell bocsátani, de csak a jövő tanév elejével, így ez a hosszú ha­táridő alkalmat ad — ha nem bukna meg a kormány — a drákói szigor köz­benjárásokkal való visszavonására. Javulást jelent még az is, hogy Aradon a nemrég ledöntött és visszahelyezett Fábián Gábor szobrát, továbbá Csiky Gergely és a nemes emlékű Darányi Já­nos orvos Mellszobrát a közművelődési palotába helyezték át, mert a közkertek­ben, ahol eddig szerénykedtek, szemet szúrtak volna Románia közgyűlésre ér­kező polgármestereinek­­ javulást, hi­szen lefűrészelték volna fejüket, mint Nagykárolyban a Kölcsey-szoborral tet­ték, vagy raktárba dobhatták volna, mint a legtöbb műemlékkel történt. Sokan jó jelnek fogják föl, hogy messzi határidőre történt Bethlen György gróf sajtópörének elodázása, minthogy eljutottunk végre odáig, hogy a magyar párt elnökét is a vádlottak padjára ültetik egy köszönő­iratának a lapokban történt közzététele miatt, s úgy látszik, az ügyészi ötletek há­borítatlanul érkeznek el a főtárgyaláso­kig. Ami ezekben a „javulás“ mellett is bántó, kitűnő bizonyíték az égető sérel­mek irányában. Mindenesetre enyhült légkörre vall, ami a „gyimesi forrada­lom" kapcsán történt A csángók meg­elégelvén, hogy adóhátralékok miatt el­viszik a mentesített eszközeiket is és egy magyarul nem tudó, bűnözött román ta­nító gyötörje gyermekeiket, összefogtak néhány román bajtárssal és nagy törvé­nyes zenebonát rendeztek; ezúttal meg­lepetésszerűen a csendőrség és a vádható­ság a törvény korlátai közt igen megértő­nek és emberségesnek bizonyult. Más kér­dés, mi ebben a helyzet, idő, a hatalom embereinek véletlen érdeme. Végre is mi lehet ennek az oka, ha nem csupán rövid szélcsendről vagy erőgyűj­tésről, hanem valóban kis politikai ii­tori­abe­vonásról volna szó? Talán azért esik ez, mert közeledik a törvényhozás új ülésszakának megnyitása és jó valame­lyik légoszlopot lefaragni, mikor annyi feszültség fog súlyos vihart okozni, első­sorban Maniu részéről, akit végleg elkese­rített a Skoda-vizsgálóbizottság elfogult modora? Talán oka, hogy Titulescut nem lehetett a kormányból kituszkolni, ő pe­dig hír szerint inkább mint valaha, feszé­­lyezőnek jellemez mindent, ami kedvezőt­lenül szivároghat a külföldi közvéle­ménybe és megakadhat a népszövetségi főtitkárság nagyszemű hálójában? Talán a marseillei borzalom, amely minden más mellett nyilvánvalóvá tette az államvezető népek hatalmi túltengésének és a nemze­tiségi elnyomásnak tarthatatlan voltát? Az európai bizonytalanság, melyben sohase lehet hibás a szelidebb politika? A közéleti anyagelviség hívei föl se vetik e lehetőségeket és habozás nélkül kijelen­tik, hogy a vasöklökről csak azért húzták le a páncélkesztyűt, mert az „országfej­lesztő" kölcsön kibocsátása így kívánta és ennek a belső kölcsönnek önkéntelen­ségét a kisebbségek mentői nagyobb jegy­zésével kell bizonyítani. Lám, a hirdetmé­nyek a kisebbségek nyelvén is buzdíta­nak és e célból fölfedezik az előzetes bí­rálattól különösen „istápolt“ kisebbségi lapok hirdetési rovatait is. A nagy buka­resti lapok már az első napok dobverései közt fennen hiresztelik, hogy Erdély nagy magyar városaiban különösen lelkesed­nek a kisebbségi polgárok a kölcsönjegy­­zés után s nagyarányú toborzógyülésre készülnek. /"Ne hallgassuk el azonban, hogy ez a belső kölcsön önmagában véve is rendkívül csalogató. Aranyértékben adómentesen kamatozik és sorsolódik, 98-as árfolyamon adják és 20 százalék felpénzzel váltják be, azonkívül sorsolási jutalmak is vannak és a kötvények ál­lami viszonylatokban, készpénz szerepét játsszák. Más lapra tartozik azonban, hogy az állam kibocsátmányai, kezdve az agrárkisajátítás papírjától egészen a legfrissebb adóbom­okig, körülbelül a névérték egyharmadán szoktak forogni... A pénzemberek és politikusok véleménye szerint a kölcsönt mégis hamarosan túl fogják jegyezni és a kisebbségek mara­dék pénzecskéjének java része is jelen­tős szerepet fog játszani ebben. A kor­mánynak, állandóan nyitott válsága miatt égető szüksége van a sikerre, az ellenzék hazafias okból nem gördíthet akadályokat, a kisebbségek pedig élet­érdekből. Holott, ha elmúlik az átmenet rövid ideje, megint nagyobb lehet a lég­nyomás. Attól függ minden, micsoda fej­leményei lesznek Marseillenek és Rómá­nak ... XV. ÉVFOLYAM, 244. (4087.) SZÁM »Franciaországra lehetetlenség számítani« - mondta röviddel halála előtt Sándor szerb király Parisból jelentik. Suarez, a La Presse Bécsbe küldött tudósítója beszámol arról, hogy a marseillei merénylet Franciaország jó­, hírnevére súlyos csapást mért. Bécsben,­ amely Keleteurópa megfigyelőállomása — írja a tudósító —, nem csinálnak titkot abból, hogy Németország befolyása Bel­­grádra Sándor király uralkodásának utolsó napjaiban, lényegesen megnövekedett A ki­rályt az új politikai irányválasztásra részben személyi, részben általános jellegű politikai okok késztették. Egyik előző párisi látoga­tása alkalmával a francia hatóságok igen figyelmetlenül fogadták. Kevéssel azután Berlinbe utazott és ott megkülönböztetett udvariassággal találkozott. Néhány héttel később Bécsbe látogatva, egy ottani kiváló francia személyiség előtt a következő kije­lentéseket tette: — Franciaországra lehetetlenség számítani. Franciaország minden két hónapban cseréli kormányát és sohasem tárgyalhatunk ugyan­azokkal az államférfiakkal. Egyébként a francia államférfiak minden jószándékuk ellenére is képtelenek felszabadítani magu­kat pártjuk szempontján alól. Éppen ezért Berlin felé fordulunk. Berlint és Belgrádot semmi ellentét sem választja el egymástól. Berlin nem cseréli kormányát naponta és segítségünkre lehet Olaszországgal való kap­csolatainkban. Máris változás történt a szerb kormányban Belgrádból jelentik: Maximovics igazság­ügyminiszter lemondásáról még mindig nem adtak ki hivatalos közleményt. Uzunovics miniszterelnök szakadatlanul folytatja tanács­kozásait, hogy a részleges kormányválságot elhárítsa. Már két ízben is kihallgatáson je­lent meg a régenstanácsnál. Maximovics he­lyét egyelőre nem töltötték be, hanem Kosics Demeter földmivelési minisztert bízták meg az igazságügyi tárca átvételével. A régens­tanács is hozzájárult ehhez az ideiglenes megoldáshoz. Maximovics lemondásáról a Daily Tele­­graph a következőket jelenti: Pál herceg politikai amnesztiát akart adni, Maximovics azonban, aki azelőtt mint a diktatúra belügy­minisztere, meggyűlöltette magát hivatalos túlkapásaival és minden szabad szó üldözé­sével az egész országban vonakodott az amnesztiához szükséges lépéseket megtenni Maximovics egyébként is ellenszenvvel fogadta Pál herceget, mert előzőleg már megállapo­dott Uzunovics miniszterelnökkel, hogy Zsiv­kovics tábornokkal és Uzunoviccsal ő fogja megalakítani a régenstanácsot, amikor még azt hitték, hogy a király végrendelet nélkü halt meg. A király végrendelete a Daily Tele­graph szerint világosan mutatta, hogy olyan kormányzótanácsot kíván, amely végleg sza­kít a diktatúrával, ezért vette be egyik tag­nak Sztankovics orvostanárt, mert tudta hogy engesztelhetetlen ellensége a pánszeri irányzatnak. A végrendelettel azonban nem érte el célját, mert a jelenlegi kormány he­lyén maradt és ez mind nagy­ szerbekből áll akik nem tűrnek el semmiféle változást, amik hatalmon tudják tartani magukat. A régenstanács tárgyal a szlovénekkel és a bosnyákokkal A legújabb jelentések szerint Szerbiában minden eddigi cáfolat ellenére, rendszervál­tozás készül. A régenstanács érintkezésbe lépett az egykori ellenzék feloszlatott párt­jaival s ugy látszik be akarja vonni őket az építő munkába. Elsősorban az ószerb ellen­zéki pártokról van szó, az egykori demo­krata pártról és a volt radikális pártról, le­hetséges azonban az együttműködés a nem­zetiségi pártokkal is, mint például a szlové­nekkel és a bosnyákokkal A horvátokkal egyelőre még nem lépett érintkezésbe a régenstanács. A nagyjelentőségű belpolitikai tanácsko­zások csü­törtök este kezdődtek a király palotában Pád régensherceg és a régens­tanács két másik tagjának jelenlétében. E­sőnek a régenstanács az egykori ószerb de­mokrata párt vezérét, Ljuba Davidovicst fogadta és megkérdezte tőle milyen feltéte­lek mellett támogatná a volt demokrata pár­t kormányt Pénteken délelőtt a szlové klerikális nép hrt. vezére, Korosec volt m­iszterelnök jelent meg audiencián a régen Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér

Next