Magyarság, 1934. december (15. évfolyam, 268-291. szám)

1934-12-23 / 287. szám

1934 december 23. vasárnap ШШШВ Széchenyi Károly gróf a Magyarság útján hívja fel a nagybirtokosokat a délvidéki menekültek elhelyezésére A következő sorokat kaptuk: Harmadik hete már, hogy a súlyos gazdasági válsággal küzdő Magyarország újabb teher elviselésére kényszerült: a Délvidékről kiüldözött menekülteket kell eltartani. A magyar társadalom nemes áldozatkészsége a legnagyobb elismerésre méltóan igyekszik kivenni részét ebből a munkából, amelyhez a társadalom min­den rétege a lehetőséghez képest hozzá­járul. Az egyes osztályok lehetőségeihez mér­ten ... Álljunk itt meg egy pillanatra, mert ez olyan probléma, ami arra kész­tet, hogy szóvátegyek egy kérdést a Ma­gyarság hasábjain. A magyar ipar, néze­getem szerint, messzemenő formában jut­tatta kifejezésre együttérzését és rövid pár nap alatt csaknem 100.000 pengőt bo­csátott a GyOSz útján a kormány ren­delkezésére, nem is beszélve arról a sok természetbeni adományról, amit egyesek még ezenkívül adtak hasonló célú gyűj­tésekre. Tehát az ipar kétségtelenül gaz­dasági elhelyezkedettségének tudatában, méltó alakban helyezkedett hazafias kö­telességének magaslatára. Ha a mezőgazdaság helyzete nem lenne olyan, mint amilyen, a földbirtokosok, főként a nagybirtokosok, legalábbis ha­sonló mérvben vettek volna részt ebben a munkában, így is sok nagyértékű ado­mányról lehetett olvasni a földbirtokos­­osztály részéről a sajtó jelentéseiben, ez azonban még nem pótolja azt a segítsé­get, amilyet a közvélemény elvár a nagy­birtokosságtól, nem ismerve annak sú­lyos helyzetét. Pénzbeli segítséget ma, földbirtokos nem tud adni, vagy csak kivételes eset­ben. De nagy arányban tudna segíteni, ha minden 2000 hold elvállalná magára , átmenetileg egy család lakását és ellátá­sát. Teljes tudatában vagyok a birtokos­­osztály küzdelmes életének, s minthogy magam is birtokos vagyok, meg tudom ítélni a vagyonok immobilitását, de azért határozottan állítom, hogy kétezer holdon egy családdal többnek elhelyezése és el­látása olyan minimális készkiadást jelent, ami úgyszólván nem is minősíthető több tehernek. Ez tehát az a mód, amivel a nagy­birtokosság leghathatósabb formában hozzájárulhatna­k az állam és a társada­lom mentési munkájához mindaddig, míg a kiüldözöttek visszatérhetnek lakó­helyeikre. Ez nem azt jelenti, mintha a fölajánlott segítség időbeli korlátozására gondolnánk, hanem csak azt, hogy re­méljük, az új szerb kormány mégiscsak lehetővé teszi, legalább emberiességi okokból, a szerencsétlen kiüldözöttek mielőbbi visszatérését. Ha fölvetett gondolatom az illetékes tényezők magukévá teszik és a nagybir­tokosság velem nemcsak egyetért, de végre is hajtja tényleges fölajánlásokban ezt az elvet, akkor a kiüldözötteket két­szer huszonnégy óra alatt el lehetne he­lyezni. Az államnak is segítség lenne ez a­ megoldás az újabb teher viselésében, de megoldaná az egész kérdésnek egy további részét is. Ugyanis valamelyes munkát­ mindig lehet találni egy birto­kon, bármi legyen is az illető elhelyezett­nek foglalkozása, így ezek a lakás és el­látás fejében tudnának bizonyos ellen­szolgáltatást is nyújtani, mert nem lenne helyes, de maguknak a kiüldözötteknek sem felelne az meg, hogy huzamosabb ideig munka nélkül tartsák el őket, ke­gyelemkenyéren. Végül nem hallgathatom el — és na­gyon remélem, hogy földbirtokostársaim egyetértenek velem —, hogy a mi osztá­lyunknak is részt kell venni ebben az ak­cióban tradícióihoz mérten, hogy még az árnyéka se merülhessen föl olyan gya­núsításoknak, mintha a nagybirtokosság ki akarná magát vonni az alól, amit ma kötelességének tart minden jó hazafi. Soraimat annak az őszinte reményem­nek kifejezésével zárom, hogy az illeté­kes minisztériumok m­agukévá tévén az eszmét, segítségére jönnek centrális irá­nyításukkal a nagybirtokosságnak, hogy ez is részt vehese­n ebben a nemzeti moz­galomban abban a keretben és olyan föl­tételekkel, amelyek a mezőgazdaság mai válságában ezt számára lehetővé teszik. Széchenyi Károly gróf A Magyarság olvasótáborának szeretetteljes gondoskodása a menekültekről A Magyarság szerkesztőségében a titkár szobája tele van játékszerekkel, óriási kitö­mött játékmajom, babakocsi, ágyacska, rózsaszínű selyempaplannal, szalagos ván­­koskákkal, tulipántos babaszoba felnőtt babahölgyek számára, szekrény,­­ karosszé­kek, toalettasztal— valóságos játékkereske­dési A kis magyarok kedves Jóska, bácsija veszi át az adományokat, amit karácsonyra a kis Jézus helyett kicsi magyar gyerekek küldenek nincstelen testvéreiknek. Külön meg kell emlékeznünk Dunay Jucikéról, aki kifosztotta a szobája játék­ polcát, nem el­használt,­­ ütött-kopott, selejtes holmikat, kül­dött, hanem ízléses, csinos rendben tartott já­tékszereket, ahol a baba rózsaszínű selyem­­paplanán meg volt a legkisebb gombocska is. A babaszekrény akasztós részében rendre lógnak a selyemruhák, a polcokon pedig mindenféle összehajtogatott szövet- és csip­kedarabka, babaruhának való. Jó háziasz­­szony válik Dunay Jucikéból, aki annyira meg tudja becsülni a holmiját. Milyen gon­dos, helyre gazdasszony lesz, ha megnő. A menekültek részére a telepeken kará­csonyfa-ünnepélyeket rendeznek. Azok a menekültek pedig, akik a városban szét­szórva rokonaiknál, ismerőseiknél laknak, a Magyarság szerkesztőségében­ fogják megünne­pelni a karácsonyt. A Magyarság felhívja ezeket a városban különlakó menekülteket, hétfőn délelőtt 12 órakor jelenjenek meg a Magyarság szerkesztőségében és hozzák ma­gukkal a Külföldieket Ellenőrző Hatóság által kiállított igazolványaikat. " és VII. Erzsébet-körút 16 Ugyanitt töltőtollak szakszerű javítása Sok játékszer és újabb pénzadományok érkeztek Szombaton pénzadományt küldtek a Ma­gyarság szerkesztőségébe a Délvidékről kiűzött magyarok részére: Németh Ferenc Műkezelő (Piszke) 4, Zurillay Jolán (He­ves) 4, Aréna­ úti elemi iskola 5, Riedel Zdenkó báró 5, Szatucsek János (Komár­­város) 5, özv. Szász Lajosné­­ (Budapest) 5, kovásznai Kovách Zoltán dr. ny. ügyész 10, Takács Ödön (Budapest) 10, vitéz Cseh­­key Gézáné 10, Protestáns menza (Budapest) 12.40, Веке Mihály ny. igazgató-tanító (Keh­da) 5, Kresiczay József (Túra) 3.50, Hamrík Pálné (Hidvégpuszta) 5, vitéz Veres Pál főmérnök (Gödöllő) 8, Kollonnay László­­né (Nyirtas) 8.10, Pajtás István (Bólaj). 10, Szorgalom Asztaltársaság elnöke Horváth György 10, Társaskör (Nádudvar) 10, Seile­r Elek dr. (Felsőmocsolád) 16, Görögkatolikus iskola növendékei (Bököny) 10.93, Neszveda Antal ,viaszgyertyaöntő (Máriabesnyő) 20.10, Berzsenyi Mária (Nikla) 30, Puskás Ferenc (Nyíregyháza) 2, Czeke Marianne dr. 10, Lovag­ utcai polgári iskola 25, Hanzély Istvánné 7, Modern-kávéház személyzete 12.30, Simor-utcai elemi iskola tanulói 11.70 pengő Eddigi gyűjtésünk eredménye össze­sen 5291 pengő. Szombaton egyébként nagyon sok játék­szer érkezett a menekült gyermekek részére. Nedves, hideg időben NIVEA Zord időben, mikor esik az eső, vagy havazik, a bőr foko­zottabb gondozást igényel. Ápoljuk tehát esténként arcun­kat és kezünket NIVEA-CREME-el. A bőr puha és sima lesz és ellenálló a zord időjárással szemben. A NIVEA-CREME Eucerit-tartalmánál fogva mélyen behatol a pórusokba és nem hagy zsíros fényt a bőrön. Nappalra és éjszakára egyaránt használható. Nlvea-Creme ára dobozban....... Nivea-Creme ára óntubusban . P -.50, 1.-, 2,— P 1.-, 1.60 A Széchenyi reálgimnázium IV. osztályának tanulói egy kis karácsonyfát és karácsonyfa­­diszecskéket küldtek. Jeles Karcsay Mária babát és játékszert, N. N. gyermekjátékszert, Dunay Jucika bababútort, babakocsit, edé­nyeket, Berauer Palika és Évike egy óriási mackót, mézeskalácsházat, babát és egy körte­­perselyt, ami tele van gyűjtött pénzzel. A Felsőerdősori polgári leányiskola II. b) osz­tályú tanulói ruhaneműt, egy volt menekült ruhaneműt és Karcsay Imre női és férfi ruhaneműeket küldött. Adakoznak a bányászok, a diákok és a közalkalmazottak Az Árpád reálgimnázium diákjai 148 pengő 70 fillért, 15 csomag ruhaneműt és két csomag élelmiszert adományoztak a Dél­­szláviából kiűzött menekülteknek. A tanulók egy uzsonnájukról vagy egy moziba mene­telről mondtak le ezért. A Gyöngyösi Lignit­­bánya hatvankét szegény bányásza egy teljes napi munkáját, öt vagon lignitet ajánlott fel. A maguk szűkös heti ötnapos munkaidejük mellett alig pár pengőt kitevő keresetüket ingyen adják a kiüldözöttek támogatására. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége el­nöksége szombaton tartott ülésén a kiutasí­­tott magyarok részére háromszáz pengőt és a Horthy Miklósné nyomorenyhítő akcióra újabb 100 pengőt szavazott meg. Hétfőn dél­után 4 órakor a Csengődi római katholikus iskola III. és IV. osztályos kis műkedvelői a menekültek felsegélyezésére karácsonyi ün­nepélyt rendeznek. Karácsonyfaü­nnepség a tenyészállat­­vásártelepi menekült­ telepen Kállay Miklósné, a földművelésügyi mi­niszter felesége szombaton délután kará­csonyi ajándékokat osztott szét a tenyész­állat vásártelepen elhelyezett délszláviai ma­gyar menkültek között. A telepen elhelyezett 440 délszláviai menekült karácsonyfaünne­pélyen részt vett: Hómon Bálintné, Kár­­páthy Kamillóné, Eckhardt Tiborné, Nicki Alfrédné, Mayer Károlyné, Lóczy Lajosné, Vladár Ervinné, Lukács Sarolta és Nagy Sa­rolta. Szemző János, a telep igazgatója fogadta és üdvözölte Kállay Miklósnét és a vele érke­zett hölgyeket. Négy hatalmas csillogó ka­rácsonyfa alatt a Barcsay­ utcai gimnázium tanulói a himnusszal nyitották meg az ünne­pélyt, amelyet a menekültek könnyezve, meghatódottan hallgattak. A himnusz után az egyik menekült család leánygyermeke al­kalmi karácsonyi verset szavalt el, majd Schuler Dezső tanácsnok, a polgármester és a főváros népének szeretetét és együttérzését tolmácsolta a menekülteknek. A családok szükségletét már előre összeírták és eszerint minden csomag ruhaneműt, cipőt, meleg ru­hát, játékokat és élelmet tartalmazott, ezen­kívül minden menekült diós-, mákos- és fe­hér fonottkalácsot is­­ kapott. A menekült családok külön-külön is köszönetet mondtak Kállay Miklósnénak, aki a késő esti órákig a menekültek körében tartózkodott. A földmivelésügyi miniszter bécsi tárgyalásainak eredménye Bécsből jelentik. A Neue Freie Presse sze­rint Kállay Miklós magyar földmivelésügyi miniszternek Stockinger és Reiter szövetségi, miniszterekkel folytatott megbeszélései a két állam mezőgazdasági termékeinek behozatala és kivitele kérdésében kielégítő megoldásra vezettek. Elsősorban a bor- és a fakérdésben jött létre megállapodás. Az osztrák—magyar gazdasági tárgyalások, amint az ismeretes, pénteken kielégítő ered­ménnyel véget értek. Az egyezményben lényegesen felemelték Magyarország bor­kontingensét, amelyet Ausztria bevitelre en­gedélyezett, ezzel szemben Magyarország mintegy 1500 vagonnal emelte fel az Ausztria számára engedélyezett fakontingenst. Stockinger osztrák kereskedelemügyi mi­niszter kijelentette a magyar földmivelésügyi miniszterrel folytatott tanácskozások után, hogy a megbeszélés során mindkettőjüket az a vágy vezette, hogy a másik félnek minden elképzelhető könnyítést megadjanak, ameny­­nyiben ez országaik érdekeivel összeegyeztet­hető. A miniszter tudja, hogy kifogás merült fel magyar részről, mert a két ország áru­csereforgalmának fejlődése Ausztria javára tolódott el. Ennek oka az, hogy a magyar­­országi eladók gazdaságpolitikai szempont­ból abban a reményben, hogy jobb árakat is sikerül elérniök, sok árut visszatartanak. Az osztrák kormányban megvan a jószándék, hogy megkönnyítse a magyar liszt forgalmát és fogyasztását, tehát emelje a magyar kivi­telt, viszont más oldalon megegyeztek abban, hogy Magyarország felé is emelkedni fog az osztrák kivitel. J $z­egj&z t/récig 7nné&/cLt 'Ott&OVbcLS’OL RADIOCSO

Next