Magyarság, 1935. február (16. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
ó február 1, péntek MMaiBSIf. uíirsrxBaszxmw**^TM**- - -‘,m3 Macdonald és Simon fogadták a francia minisztereket a londoni pályaudvaron Pénteken kezdődnek a tanácskozások Londonból jelentik: Flandin miniszterelnök Laval külügyminiszter társaságában csütörtökön délben elindult Párisból; a koraesti órákban megérkeztek Doverbe, angol területre és onnan azonnal folytatták útjukat London felé, Calaisig, a francia kikötőig, eléjük utazott Corbin londoni francia nagykövet. A miniszterek különben Párisból a menetrendszerű gyorsvonattal érkeztek meg és kíséretükben van Noel miniszterelnökségi államtitkár, Léger külügyi államtitkár és Massigli népszövetségi főmegbízott. Búcsúztatásukra a kormány valamennyi tagja és az angol nagykövetség egész személyzete megjelent a pályaudvaron. Az északi pályaudvar körül összegyűlt nagy tömeg lelkesen megéljenezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert. Elutazás előtt Flandin még több mint egy óra hosszat tanácskozott Clerk angol nagykövettel, ugyanakkor Laval Potyemkin orosz nagykövetet és Cesianu román követet fogadta. Minthogy kedden délutánra minisztertanácsot hívtak össze, Flandin és Laval addig feltétlenül visszaérkezik Párisba. A francia és angol sajtó az utolsó nap különösen tele volt mindennemű találgatásokkal a londoni tárgyalásról. Az angol kormány csütörtökre virradóan minisztertanácsot tartott és ezen foglalkozott a francia miniszterek londoni látogatásának előkészítésével. A lapok, még a Times is, egy formulatervezetet adtak ki, amelyben állítólag megegyezett a párisi angol nagykövet a francia külügyminisztériummal a fegyverkezés kérdésében. Erről a formuláról hivatalosan angol részről csütörtökön estére kijelentették, hogy nem felel meg a valóságnak és közzététele nem hivatalos felhatalmazás alapján történt Amerikából viszont Hull külügyminiszter cáfolta meg leghatározottabban azokat a sajtóhíreket, mintha Londonban Amerika is résztvenne a font, dollár és frank viszonyának szabályozására irányuló pénzügyi megbeszélésekben. A cáfolat szerint az Egyesült Államok kormánya még hivatalos értesítést sem kapott arról, hogy Londonban angol és francia miniszteri találkozó van, s természetes, hogy Amerika semmiféle címen ezekbe a tárgyalásokba be nem folyik. Szívélyes fogadtatás Londonban Londonból jelentik: Flandin francia miniszterelnök és Laval külügyminiszter kevéssel hét óra után megérkeztek Londonba. A Victoria-pályaudvaron Macdonald miniszterelnök és Sir Simon John külügyminiszter köszöntötte őket. A francia nagykövet és az angol kormány képviselője Doverig a francia miniszterek elé utaztak. Londonban, éppúgy mint Párisban, hivatalos helyeken kijelentik, hogy a sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint máris határozott formulát találtak a tárgyalások tekintetében, tévesek és nem hitelesek. Flandin és Laval a pályaudvarról egyenesen szállodájukba mentek, majd rövid pihenés után átöltöztek és Londonderry lord repülésügyi miniszter vacsorájára siettek. A politikai tárgyalások pénteken délelőtt tíz órakor kezdődnek. Francia és olasz sajtóvélemények a londoni tanácskozásokról A párisi sajtó feszült várakozással tekint a francia államférfiak londoni tanácskozása elé. A Temps óvatosan foglal állást a francia__angol tárgyalásokkal kapcsolatban és kifejti, hogy bár a két ország egyetért a béke megszervezésének céljában, a genfi keretek között, mégsem szabad elfelejteni, hogy nem a fegyverkezés kérdésére vonatkozó francia—angol értekezletről, hanem csupán két ország vezetői közötti barátságos eszmecseréről van szó. A lap szerint a londoni megbeszélés programját a következőkép lehet összefoglalni: A közvetlen jövő tehetőségeinek elméleti áttanulmányozása. Minden esetre fenntartással kell fogadnunk a Timesnek azt az értesülését, hogy Franciaország és Anglia máris megtalálta volna a megegyezés formáját. Az olasz sajtó részletes párisi és londoni tudósításokban foglalkozik Laval és Flandin londoni útjával. A tudósítások valószínűnek mondják, hogy Anglia hajlandó lesz kiterjeszteni a biztosítékokat a légi háborúra is és ugyancsak hajlandó lesz elfogadni gazdasági szankciók alkalmazását is a fegyverkezés körüli kötelezettségeket megszegő állammal szemben. A Tribuna vezércikke megállapítja, hogy a francia—angol tanácskozásnak különösen azért van nagy jelentőségük, mert a francia—olasz megegyezés és a saarvidéki népszavazás után történik. A római egyezmények, amelyek egyrészt Ausztria függetlenségére és Magyarország életképességére másrészt Németország újabb fegyverkezésére vonatkoznak, nélkülözhetetlen kelléket jelentenek a mostani megbeszélések számára. a tejútról, a napról s a fényőrök száguldásáról. A szomszédban csecsemő sirdogál. A hü anya altatgatja. Aludj gyöngyöm, piciny szent, szerelmes virágom. A hü anya. — Miért tetted? — kérdeztem tőle újra egy álmatlan éjszakán. Azt felelte: Nem tudom. IV. Ma Nem, megbocsátani soha nem fogok neki. Ez az én erőm. Az övé, hogy nem tudta. Megszólal a telefon, ő beszél. Már gyakran telefonált. Vannak ügyes-bajos dolgai, amelyeket nekem kell elintéznem. Kérdem magamtól, hogy miért teszem. Most én mondom, hogy nem tudom. A két nem tudom. Ebben találkoztunk. — Bocsáss meg, mondja. — S a hangja most is lágy, mint valamikor régen. Az arcát nem látom. Vájjon fehér-e még, mint a bárányfelhő csipkéje? — Volna egy kellemetlen ügye — hangzik a telefonban —, igen, adóügy, agyonszaklatják, — most hízeleg — neked mindig oly kitűnő összeköttetéseid voltak, kérlek, elintézhetnéd? Elintézem. Hát mi vagyok én? Kijáró? Alkusz? Adószakértő? Jó. Elintézem. Ide szaladok, oda szaladok. Hivatalból ki, hivatalból be. Éjjel nem alszom, el tudom-e intézni? El fogom intézni. Miért teszem? Nem tudom. Én is ember vagyok. Volt a hivatalban egy szolga, úgy hívták, hogy Együgyü Lajos. Egész nap fel-alá ugrált és loholt a lépcsőkön. Hol szalámit, hol sört, hol cigarettát hozattak vele. És volt a hivatalban egy tisztviselő. Szívbajos volt, az orvos azt mondta neki, ne dohányozzék annyit, úgy védekezett a dohányzás ellen, hogy reggel csak egy cigarettát hozott magával. És öt percenkint elküldte Együgyü Lajost egy cigarettáért. Mindig egy cigarettát hozatott, hogy ne dohányozzék oly rengeteget. Együgyü Lajos birta valahogy a sört, a szalámit, de ezt az egy szál cigaretta-dolgot nem birta. öt percenkint három emelet negyvenöt lépcsőjét kellett le-föl megjárnia. Egy napon dühöngeni kezdett s azt ordította: Én is ember vagyok. Igaza volt A tisztviselőt kidobták s Együgyü Lajosnak igazat adtak, hogy ő is ember. Most is lohol, de nem öt percenkint. Lohol, ugrál, táncol másokért — semmiért, de azért ő is ember. Mit tudja ő, hogy mi az ember? Bizonyára, hallott egyszer erről valamit. Az emberről. És fel akart emelkedni az emberig. Én is ember vagyok. Mi ketten, Együgyű Lajos és én, emberek vagyunk. Egyszer majd, ha ráér, magammal viszem Együgyü Lajost egy előadásra. Ott majd megmagyarázzák nekünk, hogy miért vagyunk emberek. Mert most még nem tudjuk, csak érezzük. Az adóügyek rendbejöttek. Ujjai hosszúkásak és a szeme lázas, mintha félne valamitől. Én boldogtalan vagyok. Szeretném, ha ő mindig boldog lehetne életében. Hallod, Együgyü Lajos: Én is ember vagyok! Dr. Hohenberg: A dohaimas a dohányzás Ára ................................................8. pengő Dr. Donáth: AMotizmos as aihohoMos Ara ............................................. 1. pengő Kapható Magyarság könyvosztályában, Aradin. 8. I.em. A szépségért áldozni kell Hiába költ rengeteg pénzt kozmetikai cikkekre, ha a bőr pórusainak tisztaságát nem biztosítja. Ennek egyetlen megbízható eszköze az Apácaszappan minél gyakoribb használata, melynek krémszerű habja az epidermisbe mélyen behatol, onnan minden tisztátlanságot eltávolít anélkül, hogy a legcsekélyebb maró hatása lenne. Csak az Apácaszappannal tisztán tartott arcbőrnél érvényesülnek a modern kozmetikai készítmények. Újabb „politikai jellegű“ bányászsztrájk tört ki Pécsett Ötszázötven szocialista bányamunkás a tárnák mélyén leállította a munkát és megtagadta a feljövetelt, amíg követelésüket nem teljesítik . A keresztényszocialista bányászokat foglyul ejtették a föld mélyében Pécs, január 31 (A Magyarság tudósítójának telefonjelentése.) Hetek óta suttognak a városban arról, hogy a pécsi bányatelepeken újabb sztrájk készül. E feltűnő s talán nem is teljesen a munkásjólét érdekében rendezett sztrájkok most azzal a magyarázattal voltak előkészítve, hogy a bányavállalat nem akarta visszafogadni a legutóbbi események kapcsán „terrorsztrájkba“ lépett száztizenegy szociáldemokrata bányamunkást. Másrészt pedig azért, mert az igazgatóság — a Dunagőzhajózási rt. — újabb bércsökkentésre készül. A szállongó hírek csütörtökön reggel drámai gyorsasággal valóra váltak. Csütörtökön reggel hat órakor Pécsbányatelepen, az András-aknában és a Széchenyiaknában mintegy 550 főnyi munkás leállította a munkát és megtagadta a feljövetelt is a tárnák mélyéről. A váratlanul kirobbant sztrájkról értesítették az igazgatóságot, amely azonnali megtette a szükséges intézkedéseket és a többi telepeken üzemszünetet rendelt el. Nem sokkal később hire terjedt, hogy a Széchenyi-aknában dolgozó harminc főnyi keresztényszocialista bányamunkás-csapatot csákányos és baltás szociáldemokrata munkásság vette körül és foglyul ejtette. A hírek óriási izgalmat keltettek a városban és a vállalat vezetőségénél is. Déli tizenkét órakor munkásküldöttség kereste fel Szabolcs Rezső bányaigazgatót és arra kérte, hogy az elbocsátott száztizennnégy bányamunkást a régi feltételek mellett, bércsökkentés nélkül vegyék vissza. Az igazgatóság kijelentette, hogy csak azután hajlandó erről tárgyalni, ha a munkásság megszüntette a sztrájkot, így a küldöttség járás eredménytelenül végződött A délutáni órákban a bánya vezetősége hirdetményt tett közzé és ebben bejelentette, hogy a visszavett száztizennégy bányamunkás visszavételét felfüggeszti és mindaddig függőben tartja, amíg a munkafegyelem helyre nem áll. Közölte e hirdetmény azt is, ha hétfőig, azaz február 5-ig az üzemekben meg nem kezdődik a rendes munka, úgy a vállalat az ötszázötven éhségsztrájkoló embert kizárja. Ez most a helyzet, amelyet az is komplikál, hogy a Dunagőz szanálása érdekében az osztrák érdekeltség szeretné a bányát a magyar kincstárnak eladni. A földalatti sztrájk változatlanul tart, a délutáni kétórai őrségváltásnál a föld mélyére leszállt bizalmiakat is ott tartották. A pécsi szociáldemokrata párt szakszervezeti vezetői azon fáradoznak, hogy a munkásokat felszállásra bírják. A keresztényszocialista bányászok minden közösséget megtagadnak a »politikai jellegű« sztrájkkal A pécsvidéki bányamunkások keresztényszocialista szakcsoportja nevében Schlank Hermann, a keresztényszocialista bányamunkások országos elnöke, a következő nyilatkozatot tette közé: " A pécsvidéki bányamunkások keresztényszocialista szakcsoportja nevében kijelentjük, hogy a csütörtöki nappal megkezdett sztrájkmozgalommal mindenféle közösséget nemcsak megtagadunk, hanem azt a legmesszebbmenően el is ítéljük és kérjük az arra illetékes hatóságot, hogy a bányában akaratuk ellenére visszatartott munkásoknak a felszállást lehetővé tegyék. A közvélemény helyes kialakulása szempontjából szükségesnek tartjuk teljes tárgyilagossággal ismertetni a sztrájk előzményeit. Újév napján egy ittas bányász inzultált négy keresztényszocialista bányamunkást és ezért a szociáldemokrata munkások vezetősége azt kívánta a bánya vezetőségétől, hogy a négy munkást bocsássák el a Dunagőzhajózási Társulat szolgálatából. A gondnokságnak az volt az álláspontja, hogy nem avatkozik a bányászok magánügyeibe. Ha valaki sértve érzi magát, az menjen a bírósághoz. Erre a szociáldemokraták sztrájkba léptek. A bányagondnokság száztizennégy munkást behívott üzemfenntartási munkák elvégzésére, a munkások azonban nem jelentkeztek a munkahelyeken, bár ez kötelességük lett volna. Ezért a DGHT vezetősége felmondott nekik és január 5-én valamennyit elbocsátotta a szolgálatból. A vállalatot több oldalról kérték, hogy az elbocsátott munkásokat vegyék vissza, ami a január 28-án kibocsátott hirdetmény szerint meg is történt, azonban azzal a kikötéssel, hogy hat hónapon át az eddiginél egy fokkal alacsonyabb kategóriában tartoznak a régi helyükön a munkát teljesíteni és ezen időn keresztül bizalmi férfiként senkit sem ismernek el közülök. A szociáldemokraták nem fogadták el a DGHT ezen feltételeit. A munkások csütörtökön újra sztrájkba léptek és így a további tárgyalások megszakadtak. A magunk részéről kijelentjük, — fejeződik be a keresztényszocialisták nyilatkozata — hogy ezen sztrájkmozgalmat politikai jellegű sztrájknak tekintjük, amelynek indító oka a magyar nemzeti társadalom ellen irányul. Eredménytelen telefonbeszélgetés a földalatti sztrájkolókkal Este fél kilenc órakor Ambrus József, a keresztényszocialista párt titkára a bányatelefonon érintkezésbe lépett a sztrájkoló bányászokkal. A párttitkár, józan érvekkel alátámasztva, felszólította a sztrájkolókat, hagyják abba a munkabeszüntetést, a sztrájkolók azonban kijelentették, hogy a sztrájkot folytatják. Akkor Ambrus párttitkár azt kérte, hogy a bányában foglyul tartott negyvenöt keresztényszocialista bányászt, akik úgysem akarnak sztrájkolni, engedjék szabadon. A szociáldemokraták ezt is kereken megtagadták. A keresztényszocialisták most erélyesebb intézkedésre szánták el magukat, elhatározták, hogy ha reggelig társaikat ki nem engedik, úgy hatósági beavatkozást kérnek és személyes szabadság megsértése miatt vádat emelnek a szociáldemokraták ellen. A hangulat igen feszült és izgalmas várakozással teli. A DGT vezetősége elhatározta, hogy mindaddig nem tárgyal senkivel, amíg a munkát föl nem veszik Ha hétfőig nem áll helyre a rend úgy a sztrájkolókat egytől-egyig elbocsátják és többé vissza sem veszik. Dezső Gábor: naturalista zongoraattorton asztamast zsentfönyve a magyar nóta és a könnyű zene harmonizálására. Második átdolgozott, bővített kiadás, 14 nótapéldával. Ára 2 pengő Megrendelhető a „Magyarság“ könyvosztályán, Budapest, VI., Aradi utca 8. földsz.