Magyarság, 1935. február (16. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

ó február 1, péntek MMaiBSIf. uíirsrxBaszxmw**^TM**- - -‘,m3 Macdonald és Simon fogadták a francia minisztereket a londoni pályaudvaron Pénteken kezdődnek a tanácskozások Londonból jelentik: Flandin miniszterelnök Laval külügyminiszter társaságában csütörtö­kön délben elindult Párisból; a koraesti órákban megérkeztek Doverbe, angol terü­letre és onnan azonnal folytatták útjukat London felé, Calaisig, a francia kikötőig, eléjük utazott Corbin londoni francia nagy­követ. A miniszterek különben Párisból a menet­­rendszerű gyorsvonattal érkeztek meg és kíséretükben van Noel miniszterelnökségi államtitkár, Léger külügyi államtitkár és Massigli népszövetségi főmegbízott. Búcsúz­tatásukra a kormány valamennyi tagja és az angol nagykövetség egész személyzete meg­jelent a pályaudvaron. Az északi pályaudvar körül összegyűlt nagy tömeg lelkesen meg­éljenezte a miniszterelnököt és a külügy­minisztert. Elutazás előtt Flandin még több mint egy óra hosszat tanácskozott Clerk angol nagykövettel, ugyanakkor Laval Po­tyemkin orosz nagykövetet és Cesianu román követet fogadta. Minthogy kedden délutánra minisztertanácsot hívtak össze, Flandin és Laval addig feltétlenül visszaérkezik Pá­­risba. A francia és angol sajtó az utolsó nap különösen tele volt mindennemű találgatá­sokkal a londoni tárgyalásról. Az angol kor­mány csütörtökre virradóan minisztertaná­csot tartott és ezen foglalkozott a francia miniszterek londoni látogatásának előkészíté­sével. A lapok, még a Times is, egy formula­tervezetet adtak ki, amelyben állítólag meg­egyezett a párisi angol nagykövet a francia külügyminisztériummal a fegyverkezés kérdé­sében. Erről a formuláról hivatalosan angol részről csütörtökön estére kijelentették, hogy nem felel meg a valóságnak és közzététele nem hivatalos felhatalmazás alapján tör­tént Amerikából viszont Hull külügyminiszter cáfolta meg leghatározottabban azokat a sajtóhíreket, mintha Londonban Amerika is résztvenne a font, dollár és frank viszonyá­nak szabályozására irányuló pénzügyi meg­beszélésekben. A cáfolat szerint az Egyesült Államok kormánya még hivatalos értesítést sem kapott arról, hogy Londonban angol és francia miniszteri találkozó van, s természe­tes, hogy Amerika semmiféle címen ezekbe a tárgyalásokba be nem folyik. Szívélyes fogadtatás Londonban Londonból jelentik: Flandin francia mi­niszterelnök és Laval külügyminiszter kevés­sel hét óra után megérkeztek Londonba. A Victoria-pályaudvaron Macdonald miniszter­­elnök és Sir Simon John külügyminiszter köszöntötte őket. A francia nagykövet és az angol kormány képviselője Doverig a fran­cia miniszterek elé utaztak. Londonban, épp­­úgy mint Párisban, hivatalos helyeken kije­lentik, hogy a sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint máris határozott formulát találtak a tárgyalások tekintetében, tévesek és nem hitelesek. Flandin és Laval a pályaudvarról egyene­sen szállodájukba mentek, majd rövid pihe­nés után átöltöztek és Londonderry lord repülésügyi miniszter vacsorájára siettek. A politikai tárgyalások pénteken délelőtt tíz órakor kezdődnek. Francia és olasz sajtóvélemények a londoni tanácskozásokról A párisi sajtó feszült várakozással tekint a francia államférfiak londoni tanácskozása elé. A Temps óvatosan foglal állást a fran­cia__angol tárgyalásokkal kapcsolatban és kifejti, hogy bár a két ország egyetért a béke megszervezésének céljában, a genfi ke­retek között, még­sem szabad elfelejteni, hogy nem a fegyverkezés kérdésére vonat­kozó francia—angol értekezletről, hanem csupán két ország vezetői közötti barátságos eszmecseréről van szó. A lap szerint a lon­doni megbeszélés programját a következőkép lehet összefoglalni: A közvetlen jövő tehető­ségeinek elméleti áttanulmányozása. Minden esetre fenntartással kell fogadnunk a Times­nek azt az értesülését, hogy Franciaország és Anglia máris megtalálta volna a megegye­zés formáját. Az olasz sajtó részletes párisi és londoni tudósításokban foglalkozik Laval és Flandin londoni útjával. A tudósítások valószínűnek mondják, hogy Anglia hajlandó lesz kiter­jeszteni a biztosítékokat a légi háborúra is és ugyancsak hajlandó lesz elfogadni gazda­sági szankciók alkalmazását is a fegyverkezés körüli kötelezettségeket megszegő állammal szemben. A Tribuna vezércikke megállapítja, hogy a francia—angol tanácskozásnak kü­lönösen azért van nagy jelentőségük, mert a francia—olasz megegyezés és a saarvidéki népszavazás után történik. A római egyez­mények, amelyek egyrészt Ausztria fü­gget­lenségére és Magyarország életképességére másrészt Németország újabb fegyverkezésére vonatkoznak, nélkülözhetetlen kelléket jelen­tenek a mostani megbeszélések számára. a tejútról, a napról s a fény­őrök szá­guldásáról. A szomszédban csecsemő sirdogál. A hü anya altatgatja. Aludj gyöngyöm, piciny szent, szerelmes vi­rágom. A hü anya. — Miért tetted? — kérdeztem tőle újra egy álmatlan éj­szakán. Azt felelte: Nem tudom. IV. Ma Nem, megbocsátani soha nem fogok neki. Ez az én erőm. Az övé, hogy nem tudta. Megszólal a telefon, ő beszél. Már gyakran telefonált. Vannak ügyes-bajos dolgai, amelyeket nekem kell elintéz­nem. Kérdem magamtól, hogy miért te­szem. Most én mondom, hogy nem tu­dom. A két nem tudom. Ebben talál­koztunk. — Bocsáss meg, mondja. — S a hangja most is lágy, mint valamikor ré­gen. Az arcát nem látom. Vájjon fehér-e még, mint a bárányfelhő csipkéje? — Volna egy kellemetlen ügye — hangzik a telefonban —, igen, adóügy, agyon­­szaklatják, — most hízeleg — neked mindig oly kitűnő összeköttetéseid vol­tak, kérlek, elintézhetnéd? Elintézem. Hát mi vagyok én? Ki­járó? Alkusz? Adószakértő? Jó. El­intézem. Ide szaladok, oda szaladok. Hivatalból ki, hivatalból be. Éjjel nem alszom, el tudom-e intézni? El fogom intézni. Miért teszem? Nem tudom. Én is ember vagyok. Volt a hivatalban egy szolga, úgy hív­ták, hogy Együgyü Lajos. Egész nap fel-alá ugrált és loholt a lépcsőkön. Hol szalámit, hol sört, hol cigarettát ho­zattak vele. És volt a hivatalban egy tisztviselő. Szívbajos volt, az orvos azt mondta neki, ne dohányozzék annyit, úgy védekezett a dohányzás ellen, hogy reggel csak egy cigarettát hozott magá­val. És öt percenkint elküldte Együgyü Lajost egy cigarettáért. Mindig egy ciga­rettát hozatott, hogy ne dohányozzék oly rengeteget. Együgyü Lajos birta vala­hogy a sört, a szalámit, de ezt az egy szál cigaretta-dolgot nem birta. öt per­cenkint három emelet negyvenöt lépcső­jét kellett le-föl megjárnia. Egy napon dühöngeni kezdett s azt ordította: Én is ember vagyok. Igaza volt A tisztviselőt kidobták s Együgyü Lajosnak igazat ad­tak, hogy ő is ember. Most is lohol, de nem öt percenkint. Lohol, ugrál, táncol másokért — semmiért, de azért ő is em­ber. Mit tudja ő, hogy mi az ember? Bizonyára, hallott egyszer erről valamit. Az emberről. És fel akart emelkedni az emberig. Én is ember vagyok. Mi ketten, Együ­gyű Lajos és én, emberek vagyunk. Egyszer majd, ha ráér, magammal viszem Együgyü Lajost egy előadásra. Ott majd megmagyarázzák nekünk, hogy miért vagyunk emberek. Mert most még nem tudjuk, csak érezzük. Az adóügyek rendbejöttek. Ujjai hosszúkásak és a szeme lázas, mintha félne valamitől. Én boldogtalan vagyok. Szeretném, ha ő mindig boldog lehetne életében. Hallod, Együgyü Lajos: Én is ember vagyok! Dr. Hohenberg: A dohaim­as a dohányzás Ára ................................................8.­ pengő Dr. Donáth: AMotizmos as aihohoMos Ara ............................................. 1.­ pengő Kapható Magyarság könyvosztályában, Aradi­n. 8. I.em. A szépségért áldozni kell Hiába költ rengeteg pénzt kozmetikai cikkekre, ha a bőr pórusainak tisztaságát nem biztosítja. Ennek egyetlen megbízható eszköze az Apácaszappan minél gyakoribb használata, melynek krémszerű habja az epidermisbe mélyen behatol, onnan minden tisztát­­lanságot eltávolít anélkül, hogy a legcsekélyebb maró hatása lenne. Csak az Apácaszappannal tisztán tartott arcbőrnél érvényesülnek a modern kozmetikai készít­mények. Újabb „politikai jellegű“ bányász­­sztrájk tört ki Pécsett Ötszázötven szocialista bányamunkás a tárnák mélyén leállította a munkát és megtagadta a feljövetelt, amíg követelésüket nem teljesítik . A keresztényszocialista bányászokat foglyul ejtet­ték a föld mélyében Pécs, január 31 (A Magyarság tudósítójának telefonjelen­tése.) Hetek óta suttognak a városban arról, hogy a pécsi bányatelepeken újabb sztrájk készül. E feltűnő s talán nem is teljese­n a munkásjólét érdekében rendezett sztrájkok most azzal a magyarázattal voltak előké­szítve, hogy a bányavállalat nem akarta visszafogadni a legutóbbi események kap­csán „terrorsztrájkba“ lépett száztizenegy szociáldemokrata bányamunkást. Másrészt pedig azért, mert az igazgatóság — a Duna­­gőzhajózási rt. — újabb bércsökkentésre ké­szül. A szállongó hírek csütörtökön reggel drámai gyorsasággal valóra váltak. Csütörtökön reggel hat órakor Pécsbánya­­telepen, az András-aknában és a Széchenyi­­aknában mintegy 550 főnyi munkás leállí­totta a munkát és megtagadta a feljövetelt is a tárnák mélyéről. A váratlanul kirobbant sztrájkról értesítették az igazgatóságot, amely azonnali megtette a szükséges intézkedéseket és a többi telepeken üzemszünetet rendelt el. Nem sokkal később hire terjedt, hogy a Szé­­chenyi-aknában dolgozó harminc főnyi keresztényszocialista bányamunkás-csapatot csákányos és baltás szociáldemokrata mun­kásság vette körül és foglyul ejtette. A hírek óriási izgalmat keltettek a városban és a vál­lalat­ vezetőségénél is. Déli tizenkét órakor munkásküldöttség kereste fel Szabolcs Rezső bányaigazgatót és arra kérte, hogy az elbo­csátott száztizennnégy bányamunkást a régi feltételek mellett, bércsökkentés nélkül ve­gyék vissza. Az igazgatóság kijelentette, hogy csak azután hajlandó erről tárgyalni, ha a munkásság megszüntette a sztrájkot, így a küldöttség járás eredménytelenül végződött A délutáni órákban a bánya vezetősége hirdetményt tett közzé és ebben bejelentette, hogy a visszavett száztizennégy bányamun­kás visszavételét felfüggeszti és mindaddig függőben tartja, amíg a munkafegyelem helyre nem áll. Közölte e hirdetmény azt is, ha hétfőig, azaz február 5-ig az üzemekben meg nem kezdődik a rendes munka, úgy a vállalat az ötszázötven éhségsztrájkoló em­bert kizárja. Ez most a helyzet, amelyet az is kompli­kál, hogy a Dunagőz szanálása érdekében az osztrák érdekeltség szeretné a bányát a ma­gyar kincstárnak eladni. A­ földalatti sztrájk változatlanul tart, a délutáni kétórai őrség­váltásnál a föld mélyére leszállt bizalmiakat is ott tartották. A pécsi szociáldemokrata párt szakszervezeti vezetői azon fáradoznak, hogy a munkásokat felszállásra bírják. A keresztényszocialista bányászok minden közösséget meg­tagadnak a »politikai jellegű« sztrájkkal A pécsvidéki bányamunkások keresztény­­szocialista szakcsoportja nevében Schlank Hermann, a keresztényszocialista bányamun­kások országos elnöke, a következő nyilat­kozatot tette közé: " A pécsvidéki bányamunkások keresz­tényszocialista szakcsoportja nevében kije­lentjük, hogy a csütörtöki nappal megkez­dett sztrájkmozgalommal mindenféle közös­séget nemcsak megtagadunk, hanem azt a legmesszebbmenően el is ítéljük és kérjük az arra illetékes hatóságot, hogy a bányában akaratuk ellenére visszatartott munkásoknak a felszállást lehetővé tegyék. A közvélemény helyes kialakulása szempontjából szükséges­nek tartjuk teljes tárgyilagossággal ismertetni a sztrájk előzményeit. Újév napján egy ittas bányász inzultált négy keresztényszocialista bányamunkást és ezért a szociáldemokrata munkások vezetősége azt kívánta a bánya vezetőségétől, h­ogy a négy munkást bocsás­sák el a Dunagőzhajózási Társulat szolgála­tából. A gondnokságnak az volt az állás­pontja, hogy nem avatkozik a bányászok magánügyeibe. Ha valaki sértve érzi magát, az menjen a bírósághoz. Erre a szociál­demokraták sztrájkba léptek. A bányagond­nokság száztizennégy munkást behívott üzem­­fenntartási munkák elvégzésére, a munkások azonban nem jelentkeztek a munkahelyeken, bár ez kötelességük lett volna. Ezért a DGHT vezetősége felmondott nekik és január 5-én valamennyit elbocsátotta a szolgálatból. A vállalatot több oldalról kérték, hogy az elbo­csátott munkásokat vegyék vissza, ami a január 28-án kibocsátott hirdetmény sze­rint meg is történt, azonban azzal a kikötés­sel, hogy hat hónapon át az eddiginél egy fokkal alacsonyabb kategóriában tartoznak a régi helyükön a munkát teljesíteni és ezen időn keresztül bizalmi férfiként senkit sem ismernek el közülök. A szociáldemokraták nem fogadták el a DGHT ezen feltételeit. A munkások csütörtökön újra sztrájkba lép­tek és így a további tárgyalások megszakad­tak. A magunk részéről kijelentjük, — feje­ződik be a keresztényszocialisták nyilatko­zata — hogy ezen sztrájkmozgalmat politikai jellegű sztrájknak tekintjük, amelynek indító oka a magyar nemzeti társadalom ellen irányul. Eredménytelen telefonbeszélgetés a földalatti sztrájkolókkal Este fél kilenc órakor Ambrus József, a keresztényszocialista párt titkára a bánya­telefonon érintkezésbe lépett a sztrájkoló bányászokkal. A párttitkár, józan érvekkel alátámasztva, felszólította a sztrájkolókat, hagyják abba a munkabeszüntetést, a sztráj­­kolók azonban kijelentették, hogy a sztráj­kot folytatják. Akkor Ambrus párttitkár azt kérte, hogy a bányában foglyul tartott negy­venöt keresztényszocialista bányászt, akik úgysem akarnak sztrájkolni, engedjék sza­badon. A szociáldemokraták ezt is kere­ken megtagadták. A keresztény­szocialisták most erélyesebb intézkedésre szánták el ma­gukat, elhatározták, hogy ha reggelig tár­­saikat ki nem engedik, úgy hatósági beavat­kozást kérnek és személyes szabadság meg­sértése miatt vádat emelnek a szociáldemo­kraták ellen. A hangulat igen feszült és iz­galmas várakozással teli. A DGT vezetősége elhatározta, hogy mind­addig nem tárgyal senkivel, amíg a munkát föl nem veszik Ha hétfőig nem áll helyre a rend úgy a sztrájkolókat egytől-egyig el­bocsátják és többé vissza sem veszik. Dezső Gábor: naturalista zongoraattorton as­ztamast zsentfönyve a magyar nóta és a könnyű zene har­monizálására. Második átdol­gozott, bővített kiadás, 14 nótapéldával. Ára 2 pengő Megrendelhető a „Magyarság“ könyvosz­tályán, Budapest, VI., Aradi­ utca 8. földsz.

Next