Magyarság, 1935. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

szlávia konszolidálódását mint magyar reménységet állítottad oda és tetted függővé a magyar—délszláv barátság megalapozásától. Éppen most? És éppen Délszláviát kell nekünk ma kiemelnünk a kisántánt együtteséből, ahelyett, hogy a délszláv—magyar közeledést természetszerűleg Olaszország és Délszlávia ellentéteinek mérséklésétől vagy kiegyenlítésétől tennénk függővé? Hiszen a magyar érdek nem Délszlávia konszolidálódása, hanem a mai nagyszerb imperializmus megtörése és a katolikus horvát nemzet fölszabadítása. A nagyszerb gondolattal fogjunk kezet és ejtsük el a horvát nemzetet? Az a mód, ahogyan Te a legmelegebb németbarátságot és annak kiegészítéséül a magyar—délszláv kibékülést hangsúlyoztad, az, szerintem, két oldalról is barátságtalan lépést jelent Mussolini Olaszországa felé. Holott igaza volt Czettler Jenőnek, aki okosan s tapintatosan igyekezett helyreáltni népgyűlésteken súlyos tévedéseket: a magyar külpolitika nem ragaszkodhat elég szívósan és következetesen máig egyetlen szilárd alaptételéhez, az Olaszországgal való barátsághoz, mely több a szövetségnél is. Gratz Gusztáv csak nemrég írta meg a Szabadságban közölt levelében, menynyire átérzi azt a német veszedelmet, amely Berlin felől nyújtózkodik és árad a Duna völgye irányában. Magyarország mai külpolitikai helyzete és feladatai a Gratz Gusztáv álláspontjának erősödését és sokasodását sürgetnék. Ehelyett egyremásra törnek le azok a bástyák, amelyek még ellenállást jelenthetnek az ezeréves magyar állameszme és külpolitika egyre halkuló önvédelmi harcában. Valóban számolnunk kell azzal, hogy Te és a Te híveid is azzal a Németországgal kívánják sűríteni a barátságot, amely az elszakított országrészeken olyan rengeteg szenvedést és erőcsorbulást szerez a magyar kisebbségeknek, amely elárasztja a Dunántúlt titkos agitátoraival, amely új igéket és formákat adott az örök pángermán gondolatnak és terjeszkedésnek s amely Berlin brutális álamerikaiasságát akarja rákényszeríteni Bécs évezredes finomult kultúrájára? S Bécsből készül folytatni a századokon keresztül megállított germán rohamot a széttagolt és lenézett dunai „Südostraum“ birtokbavételére s a magyar művelődési és állami önállóság végleges megsemmisítésére? Engedd meg, hogy inkább a szememnek és fülemnek ne higgyek és abban reménykedjem, hogy talán csak elszólás volt Tőled vagy elírás mindaz, amit a sajtó beszéded külpolitikai kijelentéseiről közölt. Szent István el nem porlott jobbja Jól tudom, hogy a mai magyar közélet erőcsoportosulásában kevesen magammal állok szemben a mai hivatalos külpolitikával és méginkább a Te legutóbbi külpolitikai nyilatkozataiddal. De jól vigyázzatok: két óriási magyar erő van mellettem láthatatlanul, de megsemmisíthetetlenül: a hallgatásra kényszerített magyar milliók és az ezeréves magyar történelem. Első nagy királyunknak, a birodalomépítőnek szentséges keze előtt meghatottan állott meg a napokban a brit birodalom trónörököse. Ez a kéz valamikor nehéz kardot forgatott, amely roppant erővel hárította el Konrád császárnak a mi földünkre áhítozó hatalmi igényeit. Jól vigyázzatok, nehogy Szent István királyunk emelje föl tiltóan kilencszáz esztendőn át el nem porlott ujját mindama vakmerő és könnyelmű kockázat ellen, melyek egyre fenyegetőbben jelentkeznek ebben a szomorú nyomorék országban, legutóbb a Te beszédedben is. Egyébként fogadd őszinte tiszteletem és jószándékodban egy percig sem kételkedő nagyrabecsülésem kifejezését. Bajcsy-Zsilinszky Endre * Ez a levél a Szabadság március 2-iki számában is meg fog jelenni. A szeredai eset írta: Koréh Endre A tizenkilences tél korán jégbilincsbe verte Csikországot. A Hargita öreg tetőin fehéren szikrázott a frissen ülepedett hó és a Tolvajos-hágó szinte belesuvadt a téli takaróba. Tova Gyimes felől besze olált szél szórta a decemberi jeges nyilakat és a Szépviz is jeget tükrözött. A kis Borzsova csendesen lapult a Fügéstelek fagyos pontja alatt s csak a komondorok csaholása vitte hirül a szomszéd falvakba, hogy vagyon még még élet e helyt is. Már amilyen lehetett, mivel, hogy nemcsak az ordasok pataléroztak hegyen-völgyön, hanem az oláhok is beorozkodtak immáron Gyimesen át és a szeredai kaszárnya vastag falai közé fészkelődtek be. — Hát csak bejövének — morogta Domonkos Péter a délebédnél. — Ha szerencsésen nem fordul a sor, biz a erősen hosszú lészen a telünk. — Ugyan valósi kár vala a nagy erőlködésért —kesergett az anyjuk a platten mellett. — Bezzeg tizenötben, mikor ama zarándorodáskor berántottak e tolvajok Moldova felől, a férfinép pedig künn, a világban harcolt, a csíki fehérnépek izibe kiverték őket a magik erejével. Erzsók, aki csendesen matatott a fazekak közt, megrezzent a pitvar előtti topogásra. — Aligha Están nem jó. Csakugyan ő köszöntött be sé lihegve kezdte a mondókáját. — Rossz hír járja. Baj lészen a disznók körül. Héj, Erzsók, nemigen távozunk a lakodalomkor! — Ugyan, ugye? Tám össze akarják szedni ? — Annál is nagyobb a veszedelem. Az oláhok összerekvirálták a sót és béhordták a kaszárnyába! Fuhatunk a plattonba, nem lészen disznótor. Elszedik ezek a toportyánok még a kicsi Krisztus csizmáját is! Erzsék epésen szólott közbe. — Ersze mind odavesztek az embernyi emberek a nagy háborúban s csak az eresztett puliszka maradt meg? — No, na, édes mátkám, sokan hazajövünk még a javából! — Hiszem, hiszem, csak látom. Nem feddőzöm a szavammal, de mégis csak kimondom, nem elég a sopánkodás, meg a berbécselés! — Ne légy olyan bölcs, te lány — legyintett Domonkos —, vaj mi a súlyt tehetnénk mostani nehéz sorunkban? — Mité? — vijjogott Domonkosné. — Ha hibádzik a só, venni kell onnan, ahol vagyon! Ha a prikulics őrzi, akkor el! Járkáltok, akárcsak Bogdán az üres boltban, meg sápítoztak, mint a csicsói cigányné. — Egyedül csak nem ronthatok a szeredai kaszárnyára — lógatta a fejét Están. Erzsók a bús legény elé toppant. — Fogjanak össze, akik nem ciberevérűek. Jó néhányan csak fölérnek a mutujokkal, mert ha nem, akkor a sómián nem lészen se lagzi, se disznótor, se teli hiú. — Nem? — Nem biza! — Haj, haj — sóhajtott a legény —, még megérem, hogy a pohárbéli szép virágszálam hervadozni kezd. A lány szeme rávillant. — Néma, csak — elhajlik. — Én emberem — komandérozott Domonkosné a fakanallal —, biztassa hát kiedes a legényt, hogy ne riadozzon. Végtére is, nézzenek szerte a világot járt éfin vitézek, maradt rám néhány kézbeli szerszám, fejsze, mi egymás, vaj, még puska és a nagy zakotából. Rukkoljanak fel oszt be Csíkszeredába! — Úgy, úgy — kacagott Erzsók —, arrafelé vezet az út a lakodalomba! ★ Úgy esett a dolog, ahogyan itt következik. Másnap olyan korán, hogy még a komondorok se pislantottak fel, élet támadt a borzsovai kispiacon. Felszegi, meg alvégi szekerek sorakoztak rendre. Az élemedett góbék úgy ültek a szalmával beszórt szekereken, mintha keleti bálványok lettek volna. Csak a legények tempóztak hetykén, vidáman. Voltak vagy heten és Están komondorozta őket. — Osztánk csak okosan. Mihály, akkurátosan kezeld a törökbuza-gránátokat, akárcsak tova Galíciában. A többiek majd vélem puskaszóval riogassák széjjel a mutujokat. Alig, ha elegen nem leszünk annak a száz egy nehány olajnak. — Fel hát Isten nevében a szekerekre! Az indulás pillanatában lihegő fickó toppant elő a hajnali ködből. — Instálom, én es mennék jó szívvel. Elférek nagyapó szekerin. — Eridi, menj el — kacagott Están —, nem fársángolni megyünk. Igen, éfin vagy még a szeredai táncba. — Na, atyafiak öregeljünk. Jézus segélj! Csobot Dani lóggó fejjel nézte az indulást, aztán odasérült a nagyapja szekeréhez és észrevétlenül felkuporodott a soroglyába. Mire a bajuszok megzuzmarásodtak, Csicsón át már Tapolcához közeledtek. Valami korán felpislantó atyafi rájuk szólt. — Hová atyafiak? — Bé, Csíkszeredába. — Paroncsszóra? — Igen hát — bólintott Están —, a szívbéli szerelem mindennél erősebb paroncsszavára! A város még alig ébredezett, mikor Estánék a kaszárnya közelébe értek. A szekerek szépen oldalt sorakoztak, a legények pillanat alatt előkapták a szekerek szalmája alól a fegyvereket. — Szó se essék — suttogta Están —, csak neki a kapunak. Kurta idő múlva riasztó dörgés verte fel a várost. A kézigránátok nagyokat ugattak, a puskák sűrűen ropogtak és a néhány góbé egy minuta alatt a kapualjban verte agy főbe a holtraijedt őrséget. Csak akkor torpantak meg, mikor künn, a kapu előtt is puska roppant. Vagy ketten megtapasztalták, hogy nincs baj, csak a lüdérc odahozta Csobót Danit s a bolondforma passziózik és lődözi az emeleti ablakokat. Benn a kaszárnyában sem akadt, aki szembe mert volna szállani a góbékkal. Nem volt egyéb baj, csak a fejetlenül menekülő „megszállók“ éktelenül vonyitották a „vajde minyét“. • Amilyen hirtelen támadt, úgy el is múlt a vihar. Tiszta lett a levegő és a bekövetkezett szekerek nyugodalmasan pakkolták a megszerzett sót. Visszafele már egy egy nóta is szál-longott a reggeli csendben. Csak Están nem danolt. Azon tűnődött, hogy imé, a só is milyen édessé teheti az életet és, hogy minő szép is leszen, mikor hazaérve hálásan csókra nyújtja az eperpiros, mosolygó ajakát.. . Véget ért a Kisántánt gazdasági tanácskozása Prágából jelentik: A kisántánt államok gazdasági tanácsa február 27-én befejezte tanácskozásait. Ezúttal elsősorban a kisántánt államok közötti kereskedelmi kapcsolatok kimélyítéséről és az 1935. évi kölcsönös árucsere-forgalomról volt szó. Sikerült bizonyos megállapodásokat kötni, amelyek kapcsán a kisántánt államok további gazdasági közeledése remélhető. Felmerült az a terv, hogy állandó gazdasági kiállítást rendeznek a kisántánt államok és a Balkánegyezményt aláírt államok részére. A gazdasági tanács legközelebbi ülését június 17-én tartja Bukarestben. 1935 március 1. Jelkics vissza akarja állítani Szerbiában a katonai diktatúrát Londonból jelentik. A Daily Telegraph belgrádi tudósítója szerint ottani politikai körökben mindjobban erősödik az a meggyőződés, hogy Jeljics miniszterelnök vissza akarja állítani a Zsivkovics-féle katonai önkényuralmat. Pál herceg ugyan a leghevesebben ellenzi ezt a tervet, de a kormányzótanács másik két tagja fél a választások kimenetelétől és szívesebben látná a diktatúra visszaállítását. A Mecsek vezetése alatt megalakult hatalmas ellenzéki csoport megsemmisítő választási győzelmétől tartanak a kormánykörök és hír szerint a diktatúrával eddig nem rokonszenvező miniszterek is hozzájárultak, hogy a miniszterelnök kihirdesse a diktatúrát, ha megismétlődnének a horvátországi zavargások, vagy ha a kormány vereséget szenvedne a választásokon. Nagy vihar Miskolc város Közgyűlésén a javadalmi hivatal botránya miatt Érthetetlen módon megkétszereződött a borfogyasztási adóbevétel A Közgyűés sürgős vizsgálatra utasította a polgármestert Miskolcról jelenti a Magyarság tudósítója, hogy a város törvényhatósági bizottsága két nap óta közgyűlést tart, amelyen Lichtenstein László főispán elnököl. A közgyűlés első napja nagy izgalmak között folyt le, mert több olyan ügy került szőnyegre, amely már régóta foglalkoztatja a város adófizető polgárságát, de csak most került nyilvános megvitatás alá. Elsősorban Miskolc vízmizériáit tették éles bírálat tárgyává a felszólalók, köztük Vajda Géza dr., aki rámutatott arra, hogy Miskolc város már nagy tandíjat, százezer pengőt fizetett rá a vízkérdés rendezésére különböző kísérletezésekkel, ennek ellenére a víz mégis ihatatlan, egészségtelen és a sűrű klórozás miatt undorító. A lakosság tehetősei úgy segítenek magukon, hogy ásványvizeket isznak. Az igazi vihar azonban a következő tárgysorozati pontnál, a városi javadalmi hivatal ügyének tárgyalásánál tört ki, amelyet több bizottsági tag hozott szőnyegre. Bródy Sándor megállapította, hogy noha a borfogyasztásban számottevő emelkedés nem állott be, mégis kétszeresére emelkedett a város borfogyasztási adóbevétele. Ebből az következik, hogy itt valami nincsen rendjén. Ezért indítványozta, hogy a közgyűlés bízzon meg egy bizottságot, hogy öt évre visszamenőleg vizsgálja ki a borfogyasztású adókezelést és a javadalmi hivatal ügyvitelét, mert a kezelés körül feltétlenül valami hibásnak kell lenni és aki bűnös, vegye el büntetését. A város jelenlegi borfogyasztási szaktanácsadója, Győri Zsigmond, egyúttal borkereskedő is, ami összeférhetetlen. Bródy szavait nagy felzúdulás és hangos lárma követte s az izgalom csak percek múltán csillapodott le. Reisinger Ferenc országgyűlési képviselő a Magyar Általános Hitelbank miskolci közraktárának kövezetvámja körül állítólagos rendellenességeket tette szóvá és figyelmeztette Hodobay Sándor dr. polgármestert, hogy ne fogja fel könnyelműen ezeket a kritikákat, mert egyszer csak érinteni fogja őt is a felelősség. Végül Hetényi Béla dr. jogakadémiai tanár élesen támadta a javadalmi hivatalt és rámutatott arra, hogy megdöbbentő adatokat szolgáltat be a polgármesternek egyes bevételeiről, így például januártól mindössze 1 pengő 25 fillér ásványvízadót mutat ki. Követeli az összes fogyasztási adókra vonatkozóan — öt évre visszamenően a vizsgálatot a javadalmi hivatal ellen és javasolja, hogy ezt a vizsgálatot éppen a polgármesteri jelentés alapján már most rendelje el a közgyűlés. Végül tiltakozott az ellen, hogy a borfogyasztás ellenőrzése ellen egyes nagyobb vállalatok leszerelési akciót kezdjenek. Újabb, nagy vihar és számos hozzászólás után a közgyűlés elhatározta, hogyha a polgármester harminc napon belül nem indítja meg a vizsgálatot a javadalmi hivatal ellen, úgy annak megindítására az indítványozó képviselők írásbeli javaslatot fognak tenni, közvetlenül a főispánhoz. Asprion MI (azelit Müller és Asprion)szemművész nagymozgékonyságú emberi műszereket készít és behelyez a legújabb ősfivészi mód szerint Budapesten tartózkodik március 1 -től 4-ig (4-én is) Található: látszerésznél, Bpest V. Kecskeméti u. 14.