Magyarság, 1935. április (16. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-02 / 75. szám

— W^r'-py1 *■ '■'i|fe..t1 wtgpwiMMi /f/Pjf 1 ■ v W«­. 1. n UCUBSlft El «FIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM­ARA HÉTKÖZ­NAP 10 FILL. VASÁRNAP 32 FILJ. Al­SZIKIÁBAN hétköznap sn garas, vasarnap 40 garas MEGJKIENIK HEIKO KIVÉTEL ÉVEI MINDEN NAP BUDAPEST, 1935 ÁPRILIS 2. KEDD FGSZKRIUSZTOJ PETHŐ SÁNDOR FÖMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. KERILET ARADI­­ IGA 8. SZÁM IEL­EFON» *278 »9 SZ (26 MEI I.F.KAM DMAL) I.EVEI­Z JM: BI­DAPESJ #2 POLI AKIOK 129 I’TAZASI OSZ­­TAI Y: IV KER. ESET 11 & TEI EKDNI *888­«6. •»OSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA) 2899. XVI ÉVFOLYAM, 75 (4209) SZÁM Amíg egy párt eljut odáig Sohase felejtjük el azt a látványt, amely szemünk elé tárult a régi képvi­selőház föloszlatásának rövid negyedóra alatt lepergő drámai színjátékában, a ko­rai március lankadt alkonyati borújá­ban. A folyosó csupa izgalom és csupa hisztéria. Sápadt arcok révültek és ha­joltak tanácstalanul sorsuknak ismeret­len örvényeik fölé. Várjon mit hoz a jövő? Mi következései lesznek a mennykőcsa­­pás gyanánt lezuhant feloszlatási tény­nek? Kik lesznek nyertesei és haszon­­élvezői, vagy kárvallottjai és hajótörött­jei az új világnak és az új stílusnak? Hiszen az ember oly gyarló, hogy a maga kis személyes dolgát sose tudja egészen elválasztani a közéleti fordulatoktól. Ott láthattuk egy furcsa kavarodásnak átte­kinthetetlen összevisszaságában a man­dátumuktól hirtelen megfosztott képvi­selőknek riadt nyáját, mintha mindegyik saját fejbőrét cipelte volna a hóna alatt Ábrázatukon az atra cura, a sötét gond, a bizonytalanság komor ernyedtsége, a halálfélelem verejtéke. Az ellenzéken éppoly kevéssé lehetett látni harcias és verőfényes arcokat, mint a régi kormány­pártnak frakciókra bomlott csoportjain. Az utolsó napok élményei és benyomásai még a miniszterelnöknek különben derűs ar,célén is otthagyták nyomukat: a belső feszültség roppant idegessége hol lázas pírban, hol falfehér sápadtságban öntötte el,szinte kőkeménnyé fagyott arcvonásait. Csak egy kis társaság nem bírta lep­lezni a más által szerzett győzelem­­kia­­dásujjongását és a zsákmányszerzés ra­gyogó reménykedését. Íme: mi csináltuk ezt — mondták —, hiszen a miniszter­­elnök csak végrehajtója volt a mi taná­csainknak és sugallatainknak, mi sziszeg­tük a fülébe folyton hatalomsóvárgá­­sunknak tantaluszi vágyait, mi győztük le benne az örök Fabius Cunctatort, a mi lobogó harci kedvünk ösztökélte és kényszerítette, hogy tiszta helyzetet te­remtsen, megszabadulva pártja zömétől és Bethlen protektorátusától. Ha min­denki szorongott, borongott és kételke­dett, akkor —■ úgy látszott — csak nekik van okuk az örvendezésre, hiszen nyitva állt előttük egy nagy parlamenti párt visszahozásának tüneményes és biztos esélye, hiszen ők az új világ kovásza, ők az új erőcsoportosulás kristálymagja és tengelye a keserű levében forgó magyar glóbusnak. Csak ebben a társaságban lehetett látni a diadaltól, a gőgtől és az örömtől felmagasztosult arcokat. S ha mindenkit leterített és elszédített is a márciusi villámcsapás, ők biztos fedél alatt érezték magukat és kajánkodtak a rémüldözők hangtalan vacogásán. A választási istenítélet első napja el­múlt. S akik leghangosabbak voltak há­rom héttel ezelőtt az örömrivallgásban, most némán, vagy a kárvallott cigány módjára, idáig hallatszó nyögések és ká­romkodások közepette szemlélik vetésük learatását azokból a sárkány fogakból, amelyeket ők hintettek el a tavaszba borult magyar mezőkön. A kisgazdapárt, amely elárulta ellenzéki bajtársait, amely elárulta saját „bizalmas elgondolásai­nak“ titkos választójogi programját ,s amely nem nyugodott, amíg a miniszter­­elnököt bele nem szorította a nyiltsza­­vazásos választás szomorú és kegyetlen abszurdumába, amely a parlamenti bal­oldal legnagyobb s valamikor leglármá­­sabb pártja volt: megtizedelve került ki az általa kisürgetett alkotmányos csatá­ból s vert hadainak maradványain néz­heti és hallhatja az általa faragott bunkó zuhanását, a betört fejeket, a kiakolbolí­tott pártnagyságokat és alvezéreket s a szétmarcangolt nyájat, amelyből csak hírmondók jutottak vissza az ország há­zába, hogy méltán megérdemelt sorsuk­ban elátkozzák árulásukat és folytassák szerepüket: az „új világ“ törvényhozó testületében. E pillanatban még az se vi­lágos, hogy mandátumállományuk ron­csait a kormány támogatásának, vagy a kormányhatalom ellenkezésének köszön­hetik-e. Mint párt, mint parlamenti erő, mit se számítanak többé a jövőben. Túl­ságosan groteszk volna, ha ellenzéki bo­hózatukat továbbjátszanák az új Ház­ban. Érzésünk szerint alig marad szá­mukra más, mint az, hogy alázatos kér­­vényezők gyanánt jelentkezzenek Sztra­­nyavszkyéknál, hátha nekik is jutnak még morzsák a dúsgazdag lakomáról. Szerencse, hogy a párt duumvirjei pak­tummal, vagy egy kiadós és speciális csongrádi helyhatósági támogatással be­futottak és befutottak a jégverés elől s talán egyszer, mint az eltévedt juhok az árok sötétségében, elbégethetik Gömbös felé a teutoburgi csonthalmok fölött si­ránkozó Augustus szavait: Varus, Varus, redde mihi legiones, meas — Varus, add vissza az én’ légióimat. ' '■ Isten látja lelkünket, egy cseppnyi kár­örömet se érzünk ez antik jellemű politi­kusok pechje miatt, hogy ne használjunk egy és hozzájuk oly méltatlan kifejezést a­ tragikumról. Mi csak addig szeretjük a csatát, amíg veszedelemmel jár. Min­denesetre csak azoknak van joguk a megérdemelt Nemezisre hivatkozniok, akik elsökül álltak a harci sorban. Aki nem emelt, vádat ellenük szerencséjük idején, azoknak hallgatniok kell a bukás órájában. Egy tény azonban szigorú megállapításra szorul. A reformkort ez a párt vezette be, ha nem is reform-, de renaissance-erkölcsökkel. S ha saját köz­életi moráljuknak csapdájában fogják meg őket, csak az a sors érte utol őket, amelyet megérdemeltek és megszolgál­tak, amikor vermet ástak másoknak, de­rék és egyenes ellenzéki bajtársaik ré­szére, akikkel együtt estek most bele. Csakhogy nagy a különbség a küzdő el­lenzék és a kisgazdapárt esése között. Amazok egy egyenlőtlen küzdelemben véreztek el a becsület mezején, ők pedig saját cigánykodásaik és naiv ravaszko­dásaik balekjei gyanánt kellett hogy ki­ürítsék azokat a hadállásokat és fedezé­keket, amelyekben oly biztosaknak, oly fölényeseknek, oly megtámadhatatlanok­­nak érezték magukat. Ez a párt, miután kadaverizálta magát erkölcsileg, most politikailag is megsemmisültnek tekint­hető. Az Isten malmai néha nagyon is gyorsan őrölnek. Amikor elmondjuk e párt fölött a requiescat in pace kegyeletes igéit, őszinte és teljes rokonérzésünk és részvétünk azoké az egész embereké, akik ebben a reménytelen harcban is hívek maradtak a politikai becsület és elvhűség törvényé­hez és e törvénynek engedelmeskedve, estek el a porondon. Köztük vannak olyanok, akiknek hiánya érezhető űrt hagy s szerencsés utódaiknak kiáltó je­lentéktelensége csak mélyíti ezt a vácuu­­mot. A gőzhenger valóban alaposan el­végezte a taposó munkát. Vasárnap dél­után óta legalább tízszer hallottuk ismé­telni szegény boldogult Andrássy Gyulá­nak azt a mondását, amellyel annak ide­jén a függetlenségi párt nagy győzelmét, üdvözölte: a menyasszony túlságosan szép. Se a kül-, se a belföldön senki se fogja elhinni például, hogy az ország igazi közvéleménye egy mandátum ere­jéig értékeli és honorálja a legitimizmust s hogy a nemzet egyik legönzetlenebb és legnépszerűbb papja, Griger Miklós ré­szére nem szánt helyet az ország házá­ban. Gömbös Gyulának polykratesi sze­rencséje van. S hogy ez a polykratesi szerencse ne hivja ki a halhatatlan iste­nek irigységét, azt ajánlanék neki, hogy tartson mértéket és üljön okosan For­tuna szekerén. Higgye el nekünk, kik nem tartozunk politikai hívei és hízelgői közé, de nem is vagyunk méltatlan és ádáz ellenfelei, hogy az emberi hiúság és hatalomvágy csodálatos erővel bír az ítélet- és a látóképesség eltompítására. Nem tudjuk, megéri-e neki Grigor kibuk­tatását Benárd Ágoston államférfim láng­elméje, akinek neve egy gyászos törté­nelmi aktussal van eljegyezve mind­örökre a magyar történetben. S meg­éri-e, hogy egy régi, abszolút elvhű és gerinces politikus tetemén olyan refor­mista élharcos jöjjön a nemzet taná­csába, aki a jobbról balra és a balról jobbra való politikai átsiklások és rög­tönzések virtuozitásával nevezte és je­lölte be magát annak az élelmes, kitűnő szimatu, de elvtelen és zavaros „reform­­”nemzedékinek élére, amely most ott hemzseg a miniszterelnök úr hatalmának pitvarában. Az ember, kivált ha olyan erős ember, mint­ a miniszterelnök úr, sose kell hogy tartson az elvi alapon álló, ideálokat és ideákat szolgáló ellen­feleitől. De­ a minden lében kanálkodó politikai arrivista, vagy az olyan csél­­csap fiatal nagyság, aki már megfetren­­gett mindenfajta politikai irányzat hul­lámaiban, higyye el nekünk a miniszter­, elnök úr, nem életbiztosítás egyetlen po­litikai vezérre sem. Valamikor az olasz szabadkőművesek jelmondata volt saját követőikkel szemben vallott magatartá­suk tekintetében: valorizzazione di nul­­lita e bojcottaggio dei valori. (A senkik érvényesülése és az értékek bojkottá­lása.) Az új magyar reformkor, ha nem akar, mint említettük, renaissance-erköl­­csök jegyében uralkodni, nem szabad, hogy összegyűjtse a nullákat és kiutálja az értékeket, még akkor se, ha ezek pil­lanatnyilag nem néznek barátságos szem­mel a hatalomra. Megsemmisítő vereséget szenvedett a kisgazdapárt A vasárnapi szavazás eredménye: tizennégy ellenzéki, százötven kormánypárti Vasárnap eldőlt százhetvennégy nyíltszava­­zásos kerület sorsa. A szavazás már két ok­ból sem volt túlságosan fontos, hiszen min­denki tudta, hogy az egységes párt többséggel fog kikerülni a jól kipróbált nyílt választás­ból. Az egyik ok amiért általában senki sem tekintett nagy várakozással a választások elé, az volt, hogy szavazás nélkül már amúgy is közel ötven mandátumot szerzett a kormány­párt. A mási­k ok pedig, amely az emberek várakozását lecsendesítette, az volt, hogy tudták, nyílt szavazásnál csak a kormánypárt győzhet. Mégis nagy meglepetést keltett ország­szerte, hogy mindössze tizennégy ellenzéki képviselője van eddig a parlamentnek. Az eddig megszerzett nyíltszavazásos mandátu­mok megoszlása a pártok szerint a követ­kező: Egységes párt 132 Kisgazdapárt 17 Keresztény párt 9 Pártonkívüli 9 Reformnemzedék 1 Nyilaskeresztes 1 Munkás­párti 1 Pótválasztás lesz 11 kerületben. Az ellenzék lehengerelésén és szétmorzsolá­­sán kívül különösen érdekes a kisgazdapárt alapos veresége, amelyet a kormánnyal való paktálás ellenére elszenvedett. A tizenegy pótválasztáson négy esetben egységes párti hivatalos és ellenzéki jelölt, három esetben egységes párti hivatalos és kis­gazdapárti hivatalos jelölt, három esetben pedig hivatalos egységes párti és nem hivata­los egységes párti állanak egymással szem­ben. A vasárnapi szavazáson kiderült, hogy az ország választói megundorodtak a nyílt sza­vazásoktól és a szavazók jelentős százaléka még a választási bizottsághoz sem ment, hogy megmondja, nem hajlandó nyíltan szavazni, inkább senkire sem szavaz, mint ahogy a barcsi kerület nyilaskeresztes pártjának tag­jai tették. A nyíltszavazásos kerületek eredményei ABAÚJ TORNA MEGYE: GARBÓCBOGDÁNY: Meiner Lilla (EP) egy­hangú. GÖNC: Bárczay János (EP) 6512, Perley La­jos (fk) 3703. Megválasztott képviselő Bárczay János. SZEPSI: Szalay László (EP) egyhangú. SZIKSZÓ: Farkasfalvi Farkas Géza pártonkí­vüli, egyhangú. TORNA: Vitéz Árpád (EP) 2745, Horváth Olivér (fk) 1298. Megválasztott képviselő Vitéz Árpád. BARANYA MEGYE: DÁRDA: Schmidt Miklós (EP) 1061, Mándy Sándor (nem hív. egys.) 956, Teppert József (fk) 293. Pótválasztás Schmidt­ és Mándy között., MOHÁCS: Mihályffy Vilmos (EP) 3939, Schmidt Lajos (pártonkiv.) 5306. Megválasztot képviselő Schmidt Lajos. PÉCSVÁRAD: Bodó János (EP) 3916, Czir­­ják Antal (fk) 8777, Perlaky György 1227. Megválasztott képviselő Czirják Antal. LÁSD: Szily Márton (EP) 7474, ifj. Schaff Károly (fk) 5112. Megválasztott képviselő Szily Márton. SIKLÓS: Béldy Béla (EP) 5798, Nagy Ferenc (fk) 5479. Megválasztott képviselő Béldy Béla 319 szó­többséggel. SZALÁNTA: Brogly József (EP) 6559, vitéz Ferenczy Mihály (fk) 5923 Megválasztott képviselő: Brogly József SZENTLŐRINC: Patacsi Dénes (EP) egy­hangú. VILLÁNY: Heckenberger Konrád (EP) 4751, Riesz Ádám (fkg.) 5319. Megválasztott képviselő: Riesz Ádám. BÁCSMEGYE: BÁCSALMÁS: Alföldy Béla (EP) 5282, Sauer­­bimn Károly (fkg.) 3488. Megválasztott­­ képviselő: Alföldy Béla 1794 szótöbbséggel TOMPA: Vojnics Miklós báró (EP) 1323, Podmaniczky Attila (nem hiv. egys.) 542.­­ Ára 16 fillér

Next