Magyarság, 1935. május (16. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP I# FILL* VASÁRNAP 32 FUJ* AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP UDAPEST, 1933 MÁJUS A SZERÍTÁ ms+assBssBmmBmsBsmmBasasmBBsaBsaBBmBaBmmBmmaam $ r&ZERIESZTOI PETHŐSÁNDOR POMUNKATAMI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFON» »278—13 SZ. (20 MELLÉK ALI J)MAS). LEVÉLCÍM« BUDAPEST «2. POSTAFIOK 12«. UTAZÁSI OSZ* TALYI IV. KER. ESKÜ-UT. TELEFON» »8SSOR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR) CSEKKSZÁMLA» 28990, XVI TvF^Tam 1991 (4232) SZÁM Rákóczi szellemében „A vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc géniuszának vezércsillaga ragyogjon előttünk, amely vezércsillag egy örökké világító útmutatást ad a magyar közélet számára. „Mindent a hazáért és semmit a privátumért!“ — idézte meg kedden a parlament kupolacsarnokában elhangzott kormányzói beszéd a kétszáz éve halott fejedelem szellemét. Azét a férfiúét, akinek bejövetelét valamikor síró ujjongással üdvözölték a zempléni hegyek között a magyar jobbágyok, aki a történelmi tónemességből először azonosult, egymilliónyolcszázezer holdnyi birtokát kockára vetve és a vérpaddal is szembenézve, a magyar rög robotosainak ügyével és igazával és akivel együtt távozott a haza földjéről a majtényi fegyverletétel után hosszú időre, keserű száműzetésbe a szociális haladás szelleme is. Valóban minden intőszónál hatékonyabb és lelket rázóbb ez az invokáció, amely a Pro Patria et libertate Szűz Máriás lobogóinak hősét és mártírját idézte meg. S az ő szellemében hangsúlyozta, hogy a nemzetnek meg kell újhodnia, de az ezeréves magyar alkotmányosság szellemeiben és igézetében. Annak a közelmúltban bérbevett lelkiismeretektől nyeglén kigúnyolt ősi alkotmánynak, amely a maga végtelen szilárdságával és rugékonyságával egyedül képes tartó erőt és keretet adni minden reális reformnak. Ez az államfői szózat, mely egy esküjét mindig és minden körülmények között megtartó férfiú ajkáról hangzott el, reméljük, egyszer és mindenkorra véget vet azoknak a hagymázos, diktatórikus velleitásoknak és révületeknek, melyek zavart ideákból és még zavartabb ambíciókból kísértenek föl. Azoknak a parancsuralmi ábrándoknak és álomképeknek, amelyekkel nem is a felelős kormányban, hanem a mögötte lappangó körökben találkozunk. Az igazi alkotmányos szabadság és haladás igéi hangzottak el a magyar kormányzó ajkáról, a nemzeti önkormányzaté, mely a magyar nép demokratikus öntudatosodását és nevelését jelenti annak diktatórikus megszakítása helyett és amely magában foglalja a szellemi szabadságot, tehát mindenekelőtt az arra érdemes sajtó szabadságát is. Ez az akarat, amikor ígéri és valósítani kívánja a szükséges, helyes és konkrét reformokat, amelyek oly égető valóságot orvosolnának, egyszersmind leghatározottabban megálljt kiált minden olyan szellemi és politikai fertőzet terjedésének, mely riasztó idegen példák nyomán észlelhető. Egy fölösleges és káros szellemi és politikai injekciója olyanok részéről, akik a magyar történelem, legelemibb tanításával sincsenek tisztában, melynek tanúsága szerint e véráztatta földön soha igazi reform másként, mint a magyar tradíciók talaján és az igazi emberméltóság és alkotmányos szabadság szellemében meg nem született. S még az önmagukban bizonyára nemes és tiszta emberi és egyéni szándékok is meghiúsulva, gyászos kudarcba fulladtak, ha mint II. József reformjai, vagy a magyar jakobinusok, egy Hajnóczy és Szentmarjay álmai, a magyar tradícióval ellentétes módon, vagy idegen bűvölet hatása alatt jelentkeztek. „Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket megint boldoggá az ország fiainak csak olyan összefogása teheti, amely felülemelkedve minden elválasztó irányzaton, az egyetemes magyar gondolat jegyében egyesít minden építő erőt. A vallás lehet a legkevésbé elválasztó fal magyar és ma- gyár között és bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai vagy társadalmi viszályt kelteni.“ Valóban, a történeti egyházak közötti béke, mely hitük bátor és férfias megvallásával, nemzetünk legjobbjainak lelkiismereti vallomása volt mindenkor, méltán hangsúlyozódik e szavakkal II. Rákóczi Ferenc szellemében. Az ágostoni mélységű konfesszióban Isten előtt magát megmeztelenítő fejedelmi árny hite és akarata volt ez. Hiszen a szécsényi országgyűlés előtt, amikor vezérlő fejedelemmé választották, érméket veretett, melyeken a különböző felekezetek géniuszai élesztik a keresztény béke áldozatos, szent tüzét. Ennek a szent tűznek, mely égni akar, ma sem szabad kialudnia. Az emberfölötti önfeláldozásban és áldozatban fogant Rákóczi-fölkelés nagyrészben protestáns pórseregének huszonhat katolikus mágnás vezetője volt intő példa és eleven tanúság gyanánt, hogy a nemzetlét egy damaszkuszi pillanatában, szent és magasztos felajzottságában nincs osztály- és felekezeti különbség, hanem csak az az érzés létezik, melyet Rákóczi egyik őse, a költő Zrínyi így öltöztetett szavakba a protestáns rendeknek: „Kegyelmetek vallása nem az én vallásom, de kegyelmetek gravamenje az én gravamenem is.“ A legszellemibb természetű problémák érintése mellett a rideg valóság kérdéseivel való szembenézés jellemzi a kormányzói szózatot. Közgazdasági programjában helyes és követendő alapelvek megállapítása, külpolitikai téren pedig nemzetünk népsárközi sorshelyzetének, „a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentőségteljes időszakában megjelölése. Amikor az államfői szózat a kisebbségi sorsban élő fajtestvéreinkről emlékezett meg, „akik iránt soha el nem múló szeretettel és ragaszkodással viseltetünk“, egy pillanatra átlengte a képviselőház kupolatermét és mély, ünnepélyes, gyászos szellemével beköltözött a szívekbe az ezeréves Magyarország géniusza. Az a gyász és fájdalom, mely egyszerű, keresetlen szavakban kesergi fajtánk iszonyatos vérveszteségét és amely érzi a mérhetetlen felelősséget, mely a még önálló állami életet élő maradék magyarságra ez irányban is ránehezedik. Tudja, hogy minden érvelésében a nagy magyar halottak és a magyar nép kifürkészhetetlen mélységétől inspirálva, az elszakítottakat a lélek erejével idekötöző nagy magyar múlt szellemében kell a hazát újjá teremteni, legalább annyi politikai szabadsággal, szociális lekiismerettel és emberséggel, mely odataira vigasztalón és bátorítón mindig földerenghet. S azt is tudja, hogy a nagy magyar gondolatról soha egy pillanatig „sem bérért, hírért, tisztességért“ soha egy pillanatig le nem mondó Rákóczi szelleme riadt árnyként rebbenne meg és siklana ki nemzedékünk szellemkarjának öleléséből, ha a pángermán és pánszláv erők fölénktornyosodó veszélyében nem keresnék az igazi magyar politikát, azt a politikát, amely a szánalmas látszatfüggetlenséggel meg nem elégedve, a testvérnépek, köztük Rákóczi hűséges szlovákiai és ruténjai ügyével egybeforrott ezeréves magyar állami és hatalmi gondolat szépségét, a haza nagyobb dicsőségét és európai arculatát jelenti. Rákóczi annak idején francia segítséggel szállott szembe akkor a habsburgi birodalom önkényuralmi formájában jelentkező germán veszéllyel, csakúgy, mint az ortodox pánszlávizmus első rezgelődésével, a magyar földön pusztító rácokkal. Ma első és legnagyobb Barátunk az olasz politika vezérlő államférfia, Mussolini alkotásának, a római jegyzőkönyvnek vonalán haladva kell várnunk és munkálnunk sorsunk politikai jobbrafordulását. A kormányzói célkitűzések megvalósítása az újonnan egybehívott magyar parlamentre vár. Meghallgatásuk alatt elfelejtettük a parlamenti többségben mutatkozó lélektani hitelnek hiányát, mely arra emlékeztethetett volna, mivé torzulhatnak ezek a helyes eszmék a valóság zavaros árjába merítve. S most egyik legnagyobb történetírónktól, Szalay Lászlótól „bús regének“ nevezett történeti periódusunk legmagasztosabb hősére emlékezve óhajtjuk mi is, vajha megihletné korunkat Rákóczi invokációja, a vezérlő fejedelem bús, fenkölt árnya. Az ő szinte legendás önzetlenségű és etikai tisztaságú egyénisége, amely szellemarcával, biztató és bátorító, de ha kell, számonkérő tekintetének bús vigyázásával pillant alá nemzeti megaláztatásunk mélységében a maradékra. k Ára 16 fillér A kormányzó megnyitotta az új országgyűlést Az erőszakkal kikényszeritett békeszerződések helyett megegyezéses békét, egyenjogúságot és igazságot kívánunk — A nemzetközi tárgyalásokon hangot adunk a nemzet jogos igényeinek — A kormányzat az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló akaratán nyugodjék A kormányzó az alkotmányosságot hangsúlyozta beszédében, amely felölelte az időszerű politikai, gazdasági, kulturális és szociális kérdéseket Kedden délelőtt ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a parlamentet. A meghívott előkelőségek féltizenkét órára már elfoglalták helyüket, a képviselők és felsőházi tagok pedig együtt vonultak be a kupolacsarnokba. A festői díszmagyarok és fényes uniformisok seregében sok a fekete polgári öltözet. A menték, csaták és forgók hin pompájában feltűnik vitéz Simon Elemér máltai lovagrendi fekete bársony díszruhája, Somogyváry Gyula vitézi tiszti öltözéke. Sorra jöttünek Matolcsy Mátyás fekete brokát atillában,,aztrahánprémes mentével, Fabinyi Tihamér piros díszmagyarban, Lázár Andor igazságügyminiszter és Lázár Ferenc felsőházi tag, egyforma díszmagyarokban, majd Kölcsey István fehérgyarmati képviselő, Kölcsey Ferenc aranyverdű kardjával, amellyel a nagy költő még a pozsonyi diétára vonult be ,~ több mint száz évvel ezelőtt. Egymásután érkeznek József főherceg piros tábornagyi díszben, virágosprémes cobolyprémes mentével, József Ferenc főherceggel, együtt. Csanádi Frigyes gyalogsági tábornok, Dány Balázs tábornokkal. A képviselők közül vitéz Galánthay-Glock Tivadar tábornoki, Mecsér András őrnagyi egyenruhájában jött a megnyitó ünnepélyre. Jön a főpapi kar, Mikes János szombathelyi, Shvoy Lajos székesfehérvári, Glattfelder Gyula Csanádi püspök érkeznek elsőnek, Werner Adolf zirci apát tűnik föl, majd Túri Béla prelátusi díszben. A díszöltözékek, a főpapi ruhák és a csalogó egyenruhák között nagyszámban cilinderes, zsakettes képviselők. Az ellenzék nagy része polgári öltözékben jelent meg. Eszterházy Móric gróf, Friedrich István, s a kisgazdapárt és a baloldali polgári ellenzék tagjai is. Ezalatt a páholyokban egymásután tűnnek fel a szebbnél szebb toalettekben pompázó asszonyok és a díszruhában érkező diplomaták. Ilennet báró osztrák követ, Sir Patricke Ramsay, Anglia követe érkezik elsőnek. Hírtelen kis csend támad, a zsibongásban mg reverendával köszöntik a teljes papi díszbe, megjelenő Kotta Angelo pápai nunciust. A baloldali páholyok egyikében hirtelen felbukkan Beksadjan szovjet követ —frakkban, a hármas páholy első sorában, a pápai nunciu mellett, a török és az amerikai követ foglalnak helyet. Az ötös páholy első sorát Anglia Franciaország, Belgium, Bulgária és Finnország követeinek tartják fenn. Mellett ül Mackensen, a német követ és Lengyelország követe. ATI-es páholyban a diplomatái hozzátartozói foglalnak helyet, egymás mellett ülnek: Hennet osztrák követ, Mackensen német követ, nem messze tőlük az angol követ felesége. A diplomaták páholyai egyébként zsúfolva vannak a diplomáciai karhoz tartozó hölgyekkel. Velük szemben a magya közélet vezetőinek hozzátartozói, Gömbe miniszterelnök felesége, mellette a földmivelésügyi miniszter felesége, Kozma belügyminiszter és lázár igazságügyminiszter neje Ugyancsak ebben a páholyban foglal helyet femön Bálintné, Preszly Elemérné, Tasnády Nagy Andrásné, Klarschall Ferencné Winkler Istvánné. Apponyi Albertné menyével, Appony György grófnéval érkezik. Nem messze tőlül ül Imrédy Béláné, majd valamivel tovább Keresztes-Fischer Lajosné, Stellebronth altábornagy feleségével. Ugyanitt jutott hely Balogh Jenőnének és Beöthy Pálnénak. Ez a páholy egyébként átmenet a diplomáciai testület páholyai felé, mert itt foglal helye Mr. Tyler és Mr. Bruce feleségeikkel együtt A hölgyek között díszmagyarjával feltűnik Melczer Lilla, aki azután a képviselők közöt foglalja el helyét. Ezalatt lent az Országház-téren fehérköpönyeges koronaőrök, meggyvörös mentési testőrök, egy huszászázad áll díszőrséget Diszssakos rendőrség von szigorú kordont