Magyarság, 1935. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ* NAP IS FILL* VASÁRNAP 82 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP. 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FŐSZERKESZTŐI PETHŐ SÁNDOR PO MUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF, BOT** SZERKESZTŐSÉG ÉS KUDOHIVATALI VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM TELEFON« *278—09 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). I.EVÉH'JMI BUDAPEST SB. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZ* TALY» IV. KER* ESKO-UT 8. TELEFON« *888—66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA) 28900. BUDAPEST, 1935 JULIUS KEDD X#L ÉVFOLYAM, 147 (42*1) SZÁM Helyes célok, helytelen módszerek A tolna megyei Decs községben a kisgazdapárt vezére a vasárnap tartott pártgyűlésen a diktatúrás törekvéseknek súlyos vádjával illette a Gömbös-kormányt és azt a megállapítást tette, hogy a parancsuralom kialakulása felé fejlődnek a dolgok és az alkotmányos rendet felülről igyekeznek fölborítani. Eckhardt Tibor rendkívül éles támadása főképpen a légvédelmi javaslat diktatórikus rendelkezéseiben találja forrását. A Gömbös-kormánynak nincs valami nagy szerencséje a reformtörvényekkel. Az annyiszor beígért és lázas buzgósággal állandóan készülő reformjavaslatok csak nem akarnak megszületni, akármennyire sürgeti is a nagy várakozásokra felajzott közvélemény. Viszont, ami végre nagykeservesen a törvényhozás elé kerül, rendszerint magán viseli a parancsuralomra való törekvés bélyegét és általános viszszatetszést kelt. Olyan „új stílus“ ez, amely nem előrevisz, hanem hátravet, nem javít keserves állapotainkon, hanem még súlyosbítja nehezen viselhető helyzetünket. Így jártunk a bírósági reformmal és legutóbb a légvédelmi törvényjavaslattal is. Pedig ez elé feszült várakozással és helyeslő megnyugvással tekintett a magyar közvélemény, hiszen az ellenségektől körülkerített és jóformán fegyvertelen Magyarországot leginkább fenyegetik háború esetén a légitámadások veszedelmei. Erre fölkészülni és a társadalmat ebben az irányban az elhárítás és védekezés fontos feladatára eleve megszervezni és előkészíteni, elemi követtelménye a kormányzati előrelátásnak. Légvédelem helyett azonban kaptunk most, a bódító nyári rekkenőségben, egy olyan törvényjavaslatot, amely tele volt nyílt diktatórikus rendelkezésekkel. Ezekre Eckhardt Tibor és Rassay Károly, élesen rávilágítottak a képviselőházi vita során. Mindhiába, mert az engedelmes többség érzéketlenül, sietve megszavazta ezt a rendkívül aggályos törvényjavaslatot, sőt az élharcosok tapsvihara kísérte a magyarországi hitleristák vezérének azt a kijelentését, hogy szívesebben szavazta volna meg a javaslatot eredeti fogalmazásában, amely tudvalévően leplezetlen nyerseséggel juttatta kifejezésre a parancsuralmi elvet. Remélnünk kell, hogy a javaslatnak szerdán kezdődő felsőházi tárgyalásán erősebb hangot fog kapni és nyomatékosabban fog megnyilatkozni fenyegetett alkotmányos életünk védelme. Jellemzők a háttérben lappangó diktatórikus törekvésekre a javaslat létrejöttének körülményei. Hír szerint a kormány már régóta folytatta az előkészítő munkálatokat a légvédelem törvényes szabályozására. Az érdekelt minisztériumokkal folytatott hosszas tárgyalások során azonban súlyos nézeteltérések és nehézségek támadtak. Erre való tekintettel az utóbbi időben már arról volt szó, hogy egyelőre elhalasztják ennek a nagyfontosságú és sok érdeket érintő javaslatnak végleges formába való öntését, így hát meglepetésként hatott a légvédelmi javaslatnak még a nyári szünet előtt történt, hirtelen beterjesztése. Ennek most már az a látszata, hogy a miniszteriális tárgyalások gordiusi csomóját valami „erős kéz“ vágta ketté és a kormány most azon nyersen — a fölmerült aggodalmakra való tekintet nélkül — nyújtotta be ezt a javaslatot. Úgy látszik, az „erős kéz“ közvetlenül a kapuzárás előtt a javaslat kényes pontjait könnyebben hitte keresztülerőszakolhatónak, mint a komoly és beható megvitatásra inkább módot nyújtó őszi ülésszakon. A javaslatnak azonban olyan súlyosan sérelmes részei voltak, amelyek úgy a bizottsági, mint a képviselőházi tárgyaláson sorompóba szólították az egész ellenzéket a tervbe vett sérelmes rendelkezések és a diktatúrás törekvéseknek e készülő újabb térfoglalása ellen. A Magyarság legott a törvényjavaslat bemutatásakor félreverte a harangot és rámutatott a javaslat harmadik szakaszának 2., 3. és 4-ik bekezdésében foglalt rendelkezések megdöbbentő voltára. E rendelkezések a légvédelem anyagi eszközeinek mikénti előteremtését voltak hivatva szabályozni tehát közvetlenül érintették a közszolgáltatásoknak, illetve a közteherviselésnek a polgárokra nézve rendkívüli jelentőségű kérdéseit. És íme, mégis, e rendelkezések a fonákját jelentették mindannak, amit eddig helyes adóztatási elvnek és a közteherviselés alkotmányos rendezését jelentő elemi követelménynek tartottunk. Eredeti fogalmazásban ez a szakasz, az „új stílusnak“ beszédesen jellegzetes szüleménye, kurtán-furcsán, valósággal diktatórikus hangon a következőképpen rendelkezett: „Azt, hogy a légvédelmi eszközök beszerzéséről és a berendezések létesítéséről ki, mily mérvben, mennyi idő alatt köteles gondoskodni, valamint azt, hogy ezeknek költségeihez magánosok, városok, községek, intézmények és vállalatok milyen mérvben kötelesek hozzájárulni, esetenként a minisztérium állapítja meg és a kirótt költségeket közadók módjára kell behajtani.“ Ugyanilyen diktatórikus intézkedést tartalmaz a javaslat a légvédelmi személyi szolgálatra való kötelezés tekintetében, ami az országgyűlés újoncmegajánlási jogának elvi elvonását jelenti. Van-e példa ehhez hasonló korlátlan fölhatalmazására, a polgárok vagyonának és jövedelmének tetszés szerinti igénybevételére még háború esetén is, éspedig a közszolgáltatás összegének, az adóalapoknak, az adókulcsoknak, a kiszabásnál követendő és a közteherviselés egyenlőségét és arányos voltát biztosító elveknek, a jogorvoslati fórumoknak minden megjelölése nélkül? Történt-e még alkotmányos országokban, hogy a parlamentáris felelősséggel tartozó kormány magától a törvényhozástól ilyen fölhatalmazást, az országgyűlés köztehermegállapítási jogának ilyen kiszolgáltatását merjen követelni békeidőre szólóan olyan célból, hogy egy esetleges jövendő háborúban esetleg előfordulandó légitámadások elhárításának, illetve az ellene való védekezésnek előzetes előkészítésére szükséges anyagi eszközöket előteremtse? Az általános megütközés és tiltakozás láttára a kormány ugyan némileg módosított ezen a szakaszon, de ez csak némileg azt iitette, azonban lényegében meg nem szünteti a súlyos sérelmeket. A kormánytól függetlenebb és komoly felelősségérzetről és alkotmánytiszteletről ismételten tanúságot tevő felsőházra vár a feladat, hogy a sérelmes rendelkezések mellőzésére szorítsa a kormányt. A légitámadás ellen való védekezés nyilvánvalóan a honvédelem általános megszervezésének keretébe és így előzetes költségei a költségvetés rendes vagy rendkívüli hadügyi kiadásai közé tartoznak, tehát fedezetükről a zárószámításilag ellenőrzött költségvetés keretében kell gondoskodni. A légvédelem költségeinek terhét pedig a közteherviselésnek törvényben előírt szabályai szerint kell az egyes polgárokra arányosan kiróni. A légitámadás által egyeseknek tényleg okozott kárt pedig szintén egyenletesen szét kell osztani a polgárság egészére. Nem tudjuk megérteni és megmagyarázni, hogy miért akart a kormány ettől a helyes és alkotmányos elvtől most eltérni és miért kívánt békeidőben, a légvédelem ürügye alatt, teljesen szabadon és korlátlanul rendelkezni magánosok, közületek, intézmények és vállalatok vagyonával és jövedelmével, nem is csupán egy ízben, nem is egy évre megszabott adóösszeg alakjában, hanem tetszés szerint esetenként? Hol voltak a pénzügyminisztérium és a gazdasági minisztériumok, hogy már eleve nem tiltakoztak e tervbevett rendelkezések ellen, várható riasztó gazdasági hatásukra való tekintettel? Keserű gúnnyal vethetjük föl a kérdést: talán ez a tömör rendelkezés jelentette volna a kormány válaszát a közvélemény ama sürgetésére, hogy bonyolult adórendszerünket végre egyszerűsítsék? Valóban elképzelhető-e egyszerűbb adóztatási eljárás annál, mint ha egyszerű miniszteri rendelettel esetenként és tetszés szerint lehet sújtani az adózópolgárokat anélkül, hogy ez ellen komoly jogorvoslattal lehessen élni? A légvédelmi javaslatban élesen kiütköző diktatórikus szándék figyelmeztet arra, hogy mily halaszthatatlanul szükséges a nyílt szavazás rendszerével öszszehozott élharcosi szellemű és érzéketlenül engedelmes képviselőházzal szemben a felsőház és a kormányzó jogkörének kiterjesztése abból a célból, hogy a diktatórikus törekvések számára kaput nyitó, ilyen alkotmányellenes törvények létrejötte a felsőház által és végső fokon a kormányzói jóváhagyás megtagadásával megakadályozható legyen. Eden bejelentette az házban, hogy Mussolini elutasította az abesszin kérdésben az angol javaslatot Anglia fenntartja jogát, hogy az egyenjogúság alapján szabadon tárgyaljon Németországgal Együttműködési formulát keresnek a francia Londonból , jelentik. Az alsóház háttéri ülésén Lansburg, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hedre külügyminisztert, nyilatkozhatik-e Eden népszövetségi miniszter párisi és római útjáról. Eden népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: , , — Párisi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő ■ és őszinte felvilágosítást adjunka francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgősebb megvalósulásáról tárgyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertettem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megkötésére bírták. 1/1— Laval hasonló őszinteséggél közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy,nézete szerint milyen hatást gyakorolhat amegállapodás azokra a különböző európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük ezen megbeszélés során,hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, miint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot, vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttműködési formulát keresünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. További szabad tárgyalások az egyenjogúság alapján • A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértsünk annak, a lehetőségnek a tekinteteiben, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a remény, hogy rövidesen megtaláljuk a legalkalmasabb tárgyalási módot. A három kormány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fontosságot vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megállapodhatunk oly módszerben, amelynek alapján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló szabad tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugalja, hogy a népszövetségi tagjai vagyunk és külpolitikánk a népszövetségen alapul (Élénk éljenzés) és ezért nem szemlélhetünk közömbösen oly eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a népszövetség jövőjét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérletiképpen Mussolininak: — Az olasz—abessziniai vita elintézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniának területsávot átengedni Angol-Szomáli földjén, amely utat nyitna Abesszíniának a tengerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztáin legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő benszülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó területeken, őszinte sajnálatomra Mussolini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. A külügyminiszter egyelőre további nyilatkozatokat nem tehet Lansbury. Sem én, sem a Ház többi tagja, nem érthetjük át teljesen ezt a nyilatkozatot a szöveg áttanulmányozása nélkül. Ezért kérdem a kormányt, mikor tárgyalhat a Ház a Lavallal folytatott megbeszélésről és mikor hallhatunk valamit a kormánytól arról, milyen más lépéseket szándékszik tenni abból a célból, hogy az európai közvélemény nyomást gyakorolhasson az olasz kormányra az abessziniai vita ügyében. Remélem, senki a Házban nem kívánja a hosszas tétovázás politikáját, amely például Távolkeleten Odave- - " 7 ■,“I ■ i e Ára 16 fillér C,.