Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
g lalkozzék az ekkép előálló helyzettel, azonban azt kívánja, hogy vizsgálata az italuálikérdésre szorítkozzék. Etiópa képviselője nem kérte a tárgyalások kiszélesítését. Ilyen körülmények közt azt indítványozza, hogy a bizottság csütörtök délután 5 órakor üljön össze ülésre és időközben az e kérdésben érdekelt nagyhatalmak tárgyalásokat folytassanak abból a célból, hogy megtalálják azt a formulát, amellyel a május 25-i tanácsülési határozatnak hatályt szerezhetnek. Etiópa képviselője kijelenti, hogy minden olyan tanácskozáson kész résztvennni, "■ amelynek célja a kérdés békés megoldása. Azonban az etiópiai kormány nem osztja azt a véleményt, hogy a vitát az eljárásra kellene korlátozni. Szerinte a kérdés lényege az, hogy a tanács csak halasztó hatályú megoldást keres-e, vagy pedig a dologérdemleges megoldását kívánja. Egyébként csatlakozik Laval indítványához. Aloisi báró kijelenti, hogy a békéltető bizottság tárgyalásai megfeneklettek amiatt, mert a bizottság feladat- és hatáskörét nem tudta tisztázni. Az olasz kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az italuali kérdésben megállapítsák, ki volt a támadó fél. De az olasz kormány nem tudná elfogadni a tárgyalások kiszélesítését. Kész a tanács tagjaival keresni azokat a megoldási módokat, amelyek révén a békéltető bizottság újra megkezdhetné működését. Csatlakozik Laval indítványához. Az elnök kijelenti, hogy Laval indítványa nem korlátozza a tanács szabadságát s a tanácsnak jogában áll az egyezményokirat korlátain belül szabadon cselekedni. Megállapítja, hogy sem Olaszország, semEtiópia képviselője nem ellenezte Laval indítványát. Megállapítja egyben azt, hogy a bizottság tagjai is magukévá teszik az indítványt, amely szerint a tárgyalást holnap délután 5 órakor folytatják. Az elnök berekeszti az ülést. A következőülés csütörtökön délután 5 órakor lesz. Nagy feltűnést keltett, hogy az ülés berekesztése után Aloisi báró olasz delegátus Jeze professzor abesszin megbízottal, aki egyébként francia állampolgár, hosszabb tanácskozásra ült össze. augusztus 1, csütörtök? !• Hármasbizottság tanácskozása a megoldásról A tanácsülés után a három nagyhatalom,Anglia, Franciaország és Olaszország képviselőiből álló úgynevezett hármasbizottság tanácskozásra ült össze. Ennek során Laval Edennek átnyújtott egy emlékiratot, amely a megoldási módozat szövegét tartalmazza. Eden átvette az emlékiratot és kijelentette, hogy azt tanulmányozni fogja. Az angol népszövetségi miniszter állítólag nem tartja teljesen kielégítőnek az emlékiratban foglaltakat. Eden telefonon tett jelentést kormányának Londonból jelentik: Eden népszövetségi miniszter hosszú telefonbeszélgetést folytatott Londonnal és kimerítő jelentést tett Laval miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiről és ismertette a francia miniszterelnök tervezetét, az olasz—abesszin konfliktus elsimítására. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy az angol kormány hozzájárult Laval miniszterelnöknek ahhoz a tervéhez, hogy az olasz—abesszin viszály népszövetségi megvitatását halasszák egyelőre augusztus 25-éig. Eden népszövetségi miniszter hír szerint utasítást kapott kormányától, hogy igyekezzék a genfi abesszin delegátust is rávenni arra, hogy elégedjék meg ezzel az elintézéssel és ne ragaszkodjék ahhoz, hogy a népszövetségi tanács a népszövetségi alapokmány 15. szakaszának megfelelően napirendre tűzze a viszály ügyét a maga teljességében. Ha az abesszin delegátus is hozzájárul ehhez a megoldási módozathoz, úgy a népszövetségi tanácsnak csak egy feladata lesz és pedig az olasz—abesszin békéltető bizottság ötödik bírójának kinevezése. Az angol kormány álláspontja csak egy pontban tér el a francia miniszterelnök tervétől. Eden miniszter ugyanis utasítást kapott, hogy kérjen mind az olasz, mind az abesszia kormány részéről biztosítékot arra vonatkozóan, hogy egyik részről sem nyúlnak fegyverhez mindaddig, amíg a békéltető eljárást be nem fejezik. A béketervezet «tAKtvAnita Awvnf 7k«*Aosti stavai, Eden ás Tivendi előzetes tervezetének lényege az, hogy kiküszöböli a népszövetségi tanács mostani ülésszakából az olasz— etióp viszályiak azokat a részeit, amelyek kirobbanással járhatnak és kilendíthetnék a népszövetségi tanácsot abból a vágányból, amelyet augusztus 25-ig önmagának épített. Ha a körülmények megengedik, az előzetes határozat tervezetét még az év folyamán közölhetik Aloisi báró olasz és Tesle Havannale abesszin megbízottal. De még abban az esetben is, ha a határozati javaslat tervéhez a legfőbb érdekeltek hozzájárulnak, alighanem végleges közléseik előtt érintkezésbe lépnek kormányaikkal. Ezért halasztotta a népszövetségi tanács csütörtök estére az újabb ülés megnyitását. Késő éjszaka az a benyomás uralkodik, hogy — ha előre nem látott bonyodalmak nem támadnak — a dolgok Genfben most elég gyors ütemben és kedvező irányban alakulnak ki, vagyis abban az irányban, hogy új megvitatásuk olyan körülmények között megy majd végbe, amelyeket a békítési eljárás során alakítanak ki. A tervezet főbb pontjai a következők: 1. Lehetőséget biztosítani az egyeztető és döntőbíróság új ülésezéseire. A Polyka helyet csinál Irta: Fertsek Ferenc Félhét nem volt még, — hiszen az ébresztőórája sem figyelmeztette idáig— de már nem tudott aludni. Ásítozott, forgolódott a fekhelyén. Azért még nem kelt fel, ráér, gondolta, az órája is hadd tegye meg a magáét. Az Órának az a kötelessége, hogy szóljon, mikor itt az idő, hát csak végezze a dolgát az is, úgy, mint ő, így aztán elásította, meg elforgolódta azt az öt percet még, ami hátra volt. S mikor megelégelte a pontos berregését, — jól Van no, elég volt — krágogva a fürdőszobába csoszogott. Mikorára rendbetette magát, cipőt-ruhát kitakaritott s a reggelijét is elintézte, negyednyolc lett lassan s indulhatott a hivatalba. A lakáskulcsot leadta a takarítónőjének s attól fogvást, hogy kitette a lábát a kapun túlra, Ponty úrból egyszeribe Ponty Dániel, címzetes segédhivatali igazgató úr lett. Azon nyomban. — Alázatos szolgája, jó reggeleket kívánok, kedves igazgató úr! Hogy esett az éjszakai nyugodalom? Negyvenedik esztendeje harsonázza a jó reggeleket a nyalka kapubéli hajdú. Lipták Ábris, ahogy befordul a kicsit mindig pókos pedálokkal a bolthajtások alá. Aztánellépkednem a honorácorok lépcsőjén, nem a pirosszőnyegesen, oh nem a másikon, a szembenvalón, a beamter-lépcsőn, az emeletre. Közben a fordulónál szuszszantásnyi időre megáll, amíg megemelinti a kalapját Első Ferenc József sárga szattyáncipős, zöldbársony köntösű imperátori alakja előtt, akit a királygyakorlatok óta sugároz le onnan fentről egy hatalmas, díszes festésű üvegablak. Végigmegy a hosszú folyosón, hsa pompásan ivett, táblás ablakokból lelátni a vármegyeháza udvarának hatalmas négyszögére, de még azon is túlra, a kismegyeházát is átugorva, le, le egészen a nyolszögletü, ötemeletes fogház nagy, kerek udvarára, ahol aszszonyfoglyok piros fejkendői virítanak, mint szobában nevelt pipacsok — aztán torokköszörülés meg lábsúrolás után benyit a maga hivatalos helyiségébe. Felnyitja az íróasztalát s alapján kirakodóvásárt rendez az irodai kellékekből. Ilyenkor tart gyűlést a ceruzáival. Számbeveszi őket, mind, sorra. Amelyik hegyezésre szorul, meghegyezi. Kipróbálja a tollhegyeket. Pótolja a tintát a tintatartóban. Letépi az elhasznált papírt az itatóhengerről. Elhelyezi a kétféle törlőgmint, a papirvágókést, az ollót. A tolltörlőt s a papirragasztót. A sokféle nehezéket ráülteti az iratcsomókra. Bélyegzőket rak glédába s megitatja a tikkadt bélyegzőpárnákat kékkel, pirossal, aszerint, amint. A szobában kellemes meleg s Marci hajdú a postát kézbesíti. Azzal elbibelődik vagy másfélórát s akkor az iratokat a hóna alá csapva, elindul a főjegyző úrhoz. . . Alázatos tisztelettel . .. így ment ez mindennap. Négyszer tiz esztendő óta. Egészen tegnapig. Tegnap a főjegyző úr nem várta be a jelentkezését, még készen sem volt az anyaggal, mikor érte szalajtatott. Sietve húzta le a karvédőt, s már ott is állott a vármegye pennája, a nagydiplomata Szitay előtt, aki kezet fogott vele, leültette s azzal kezdte, hogy: no, Ponty uram, gratulálok, s azután meg azzal végezte: kívánom, élvezze sokáig a jól megérdemelt nyugalmat! összecsapta a bokáját, hajlongott vagy háromszor, igenis, köszönöm alázattal; köszönöm, igenis — de nem nagyon értette a dolgot. A szobájában kezdett csak ugyahogy oszladozni a köd az agyáról. Hogyhát jövő hónap elsején lesz ki a negyvenéves szolgálata... És hát, hogy elfáradhatott, bizonyára. Az ilyen ember, aki ernyedetlen buzgalommal dolgozott negyven esztendeig, igazán megérdemli már a nyugalmat. Nem, mintha nem volna már munkaképes, szó sincs róla, nagyon is jó erőben van még Ponty úr, de hát úgy szép az, ha valaki élvezni is tudja még a pihenést. Meg aztán ebben a mai visszájára fordult világban csudára hajszolják ám a jelszavakat, a minisztérium nem hagyja békén megülni az embereket, mint azelőtt, kell ám a hely az ifjúságnak, az az elv mostan. És Ponty úr nőtlen ember, szolid ember, szépen el fog tudni éldegélni abból a tisztességes nyugellátmányból.. . Hát így, így, körülbelül, így beszéli a Szitay. S noha felenged már a zsibbadt agya s fájni is kezd, mint foghúzás után az elbolondított, izgalmasan lóvátett arca, — mint a szenvedő foghijjal, nem akarja elhinni, hogy hiszen kinn van már a foga, ő sem bírja felfogni, hogy, mostantól fogva kinn van a hivatalból,. Nem, nem bírja felfogni, nem tudja, — hiába — nem tudja megszokni még azután sem, elseje után, hónapok multán sem, hogy nincs többé keresni valója a vármegyeházán. Úgy látszik, a fiatal főjegyző — aki Szitaynak törte a nyakát — nem érti meg ezt a dolgot, mert egy szép napon kitétette a szűrét. Hogy: itt nincs kaszinózás, itt komoly munka folyik! Hát ilyenek ezek a fiatalok, akik azt hiszik, hogy két lófejjel vannak előbbre. Ilyenek. Ha azt akarta volna ezzel, hogy még jobban kibillentsen egy pályájából ki fordult lelket, ugyan elérte volna, de persze, egészen biztos, hogy nem ezt akarta. — Már mostan délután tart nálunk hivatalos órát a Potyka — pletykálta Marci hajdú Homokinak, a hajdúkúpi lárnak. Az legyintett egyet. — Hagyni kő — ez állt a legyintéseiben. Hát hagyták. Ugyan kinek nem esett i meg a szíve azon a kicserélt emberfián, aki délutánonként görnyedten, magába roskadtan botorkált felfelé azon a bizonyos lépcsőn, ahol ilyenkor lélek sem jár. Bizony úgy fest a dolog, hogy a maga hazajáró lelke bandukol ott mostan. Benyit a kedves, meghitt, ismerősen fülledt levegőjű szobába. Megáll az új- 2 Belemennek az olasz-adesszin viszony kérdésébe általánosságban is . Anglia, Franciaország és Olaszország köteleznék magukat, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezdjenek e kérdés magváról azzal a céllal, hogy augusztus 25-éig létrehozzák a megegyezést. 3. Olaszország kötelezi magát arra, hogy az erőszak alkalmazásától tartózkodik. Ezt a harmadik pontot Anglia és Franciaország között még nem tisztázták teljesen, attól egészen eltekintve, hogy Olaszország kifogásolja a határidő nélküli kötelezettség vállalását. Valószínű, hogy emiatt kezdett Laval és Eden a késő esti órákban újabb tanácskozást. Olaszországot saját létérdeke vezeti elsősorban Rómából jelentik. Abban a feszült, várakozó hangulatban, amely a népszövetségi tanács küszöbönálló ülésezése előtt az egész világ közvéleményét eltölti, megszólalt Mussolini lapja, a Popolo d'Italia is. A lap vezércikke, amely nyilván Mussolini tollából származik, világosan körvonalazza Olaszország magatartását és megindokolja Olaszország eljárását Abesszínia ellen. A cikkíró hangsúlyozza, hogy Olaszországot állásfoglalásában legelsősorban saját létérdeke vezeti és a rabszolgaságnak, a faji kérdésnek és a civilizációnak csak másodrangú szerepe van Olaszország elhatározásában. A továbbiakban a cikk kifejti, hogy Olaszország keletafrikai gyarmatait nem azért látja el fegyveres katonasággal, hogy megszüntesse az abesszin rabszolgakereskedelmet, de a faji kérdés sem játszik döntő szerepet az olasz állásfoglalásban, már csak azért sem, mert a négerek ezrei úgyis harcoltak már a világháború idején Olaszország zászlaja alatt, de az abesszinek nem is négerek, hanem sémiták. Olaszország nem akar a fehér faj zászlóvivője lenni és ezzel a jelszóval föllépni más fajok ellen, hanem a legfontosabb, legelső, és semmiképpen sem megdönthető érvelése az olasz nép életszükséglete és Olaszország keletafrikai biztonsága. A problémát csak teljes egészében lehet megoldani, s a fegyvernélküli terjeszkedés, a protektorátus, amelyet ineim katonai intézkedésekkel hajtanak végre, ugyanolyan eredménytelen maradna, mint a Menelik négussal annak idején kötött szerződés. A vezércikk a következő szavakkal végződik: — A probléma ez: „A népszövetséggel, a népszövetség nélkül, vagy pedig a népszövetség ellen.“ Csak egyféle megoldás lehetséges. Románia bejelentette, hogy nem tudja kifizetni augusztus elsején esedékes külföldi tartozásait Csibékre várták a kormány átszervezését Bukarestből jelentik: Augusztus 1-én van Románia külföldi adósságai részlettörlesztésének esedékessége. A nemzeti bank közölte, hogy a csütörtökön esedékes külföldi szelvények kifizetéséhez szükséges összegei elejben a bank rendelkezésére állnak, de az átutaláshoz szükséges valutát nem sikerült megszereznie. Ezt a tényállást az érdekelt külföldi pénzintézetekkel közölték, hangoztatva, hogy Románia pénzügyi nehézségeit a hitelező országok devizamegszorításai okozzák. A külföldi hitelezőkkel a tárgyalások tovább folynak, de a megegyezés igen nagy nehézségekbe ütközik. A párisi hitelezők hallani sem akarnak arról, hogy Románia a szelvényeket és a hadianyagszállításokat ne valutával fizesse. Terményeket a fizetés helyett nem hajlandók elfogadni. Valószínű, hogy a Dreyfus-bankház fog kölcsönt adni Romániának és ennek ellenében megkapja tízévi időtartamra az állami kőolajterületek koncesszióját. Szerdán délig Londonban Leon keresk©édelemügyi államtitkárnak sem sikerült eredményt elérni. Ugyanez a helyzet Hágában is. A Belgiummal való megegyezés nem reménytelen. A politikai helyzet a gazdasági bajok miatt teljesen zavaros. Szerdán kellett volna üléseznie a kormány gazdasági bizottságának, de elhalasztották az ülést, Tatarescu délben hosszas megbeszélést folytatott Bratianuval, a kormánypárt elnökével. Biztosra veszik, hogy csütörtökön a miniszterelnök kihallgatáson jelenik meg a királynál és bemutatja neki átszervezett kormánya névsorát. A politikai nehézségeket fokozza, hogy a romániai köztisztviselők szövetsége szerdán ülést tartott, amelyen követelték a köztisztviselői fizetések felemelését, tekintettel az óriási drágaságra. A közalkalmazottak Bukarestben országos jellegű tüntető gyűlést készítenek elő, amelyen erélyesen követelik séreinkeik orvoslását.