Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

g­ lalkozzék az ekkép előálló helyzettel, azon­ban azt kívánja, hogy vizsgálata az italuáli­­kérdésre szorítkozzék. Etiópa képviselője nem kérte a tárgyalások kiszélesítését. Ilyen körülmények közt azt indítványozza, hogy a bizottság csütörtök délután 5 órakor üljön össze ülésre és időközben az e kérdésben ér­dekelt nagyhatalmak tárgyalásokat folytas­sanak abból a célból, hogy megtalálják azt a formulát, amellyel a május 25-i tanácsülési határozatnak hatályt szerezhetnek. Etiópa képviselője kijelenti, hogy minden olyan tanácskozáson kész résztvennni, "■ amely­nek célja a kérdés békés megoldása. Azon­ban az etiópiai kormány nem osztja azt a vé­leményt, hogy a vitát az eljárásra kellene korlátozni. Szerinte a kérdés lényege az, hogy­ a tanács csak hala­sztó hatályú megoldást ke­res-e, vagy pedig a dolog­­érdemleges megol­dását kívánja. Egyébként csatlakozik Laval indítványához. Aloisi báró kijelenti, hogy a békéltető bi­zottság tárgyalásai megfeneklettek amiatt, mert a bizottság feladat- és hatáskörét nem tudta tisztázni. Az olasz kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az italuali kérdés­ben megállapítsák, ki volt a támadó fél. De az olasz kormány nem tudná elfogadni a tárgyalások kiszélesítését. Kész a tanács tagjaival keresni azokat a megoldási módo­kat, amelyek révén a békéltető bizottság újra megkezdhetné működését. Csatlakozik Laval indítványához. Az elnök kijelenti, hogy Laval indítványa nem korlátozza a tanács szabadságát s a tanácsnak jogában áll az egyezményokirat korlátain belül szabadon cselekedni. Meg­állapítja, hogy sem Olaszország, sem­­Etiópia képviselője nem ellenezte Laval in­dítványát. Megállapítja egyben azt, hogy a bizottság tagjai is magukévá teszik az indít­ványt, amely­ szerint a tárgyalást holnap délután 5 órakor folytatják. Az elnök berekeszti az ülést. A követ­kező­­ülés csütörtökön délután 5 órakor lesz. Nagy feltűnést keltett, hogy az ülés be­rekesztése után Aloisi báró olasz delegátus Jeze professzor abesszin megbízottal, aki egyébként francia állampolgár, hosszabb tanácskozásra ült össze. augusztus 1, csütörtök? !• H­ármasbizottság tanácskozása a megoldásról­ ­A­ tanácsülés után a három nagyhatalom,­­Anglia, Franciaország és Olaszország kép­viselőiből ál­ló úgynevezett hármasbizottság tanácskozásra ült össze. Ennek során Laval Edennek átnyújtott egy emlékiratot, amely a megoldási módozat szövegét tartalmazza. Eden átvette az emlékiratot és kijelentette, hogy azt tanulmányozni fogja. Az angol népszövetségi miniszter állítólag nem tartja teljesen kielégítőnek az emlékiratban fog­laltakat. Eden telefonon tett jelentést kormányának Londonból jelentik: Eden népszövetségi miniszter hosszú telefonbeszélgetést­­ folyta­tott Londonnal és kimerítő jelentést tett Laval miniszterelnökkel folytatott meg­beszéléseiről és ismertette a francia minisz­terelnök tervezetét, az olasz—abesszin kon­fliktus elsimítására. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy az angol kormány hozzájárult Laval mi­niszterelnöknek ahhoz a tervéhez, hogy az olasz—abesszin viszály népszövetségi meg­vitatását halasszák egyelőre augusztus 25-éig. Eden népszövetségi miniszter hír szerint utasítást kapott kormányától, hogy igyekezzék a genfi abesszin delegátust is rávenni arra, hogy elégedjék meg ezzel az elintézéssel és ne ragaszkodjék ahhoz, hogy a népszövetségi tanács a népszövetségi alapokmány 15. szakaszának megfelelően napirendre tűzze a viszály ügyét a maga tel­jességében. Ha az abesszin delegátus is hozzájárul ehhez a megoldási módozathoz, úgy a népszövetségi tanácsnak csak egy fel­adata lesz és pedig az olasz—abesszin bé­kéltető bizottság ötödik bírójának kine­vezése. Az angol kormány álláspontja csak eg­y pontban tér el a francia miniszterelnök tervétől. Eden miniszter ugyanis utasítást kapott, hogy kérjen mind az olasz, mind az abesszia kormány részéről biztosítékot arra vonatkozóan, hogy egyik részről sem nyúl­nak fegyverhez mindaddig, amíg a békéltető eljárást be nem fejezik. A béketervezet «­tAKtvAnita Awvnf 7k«*Aosti s­tavai, Eden ás Tivendi előzetes tervezeté­nek lényege az, hogy kiküszöböli a nép­­szövetségi tanács mostani ülésszakából az olasz— etióp viszá­lyiak azokat a részeit, amelyek kirobbanással járhatnak és kilen­díthetnék a népszövetségi tanácsot abból a vágányból, amelyet augusztus 25-ig önmagá­nak épített. Ha a körülmények megengedik, az előzetes határozat tervezetét még az év folyamán közölhetik Aloisi báró olasz és Tesle Havannale abesszin megbízottal. De még abban az esetben is, ha a határozati ja­vaslat tervéhez a legfőbb érdekeltek hozzá­járulnak, alighanem végleges közléseik előtt érintkezésbe lépnek kormányaikkal. Ezért halasztotta a népszövetségi tanács csütörtök estére az újabb ülés megnyitását. Késő éjszaka az a benyomás uralkodik, hogy — ha előre nem látott bonyodalmak nem támadnak — a dolgok Genfben most elég gyors ütemben és kedvező irányban alakulnak ki, vagyis abban az irányban, hogy új megvitatásuk olyan körülmények között megy majd végbe, amelyeket a békí­tési eljárás során alakítanak ki. A tervezet főbb pontjai a következők: 1. Lehetőséget biztosítani az egyeztető és döntőbíróság új ülésezéseire. A Polyka helyet csinál Irta: Fertsek Ferenc Félhét nem volt még, — hiszen az ébresztőórája sem figyelmeztette idáig­­— de már nem tudott aludni. Ásíto­­zott, forgolódott a fekhelyén. Azért még nem kelt fel, ráér, gondolta, az órája is hadd tegye meg a magáét. Az Órának az a kötelessége, hogy szóljon, mikor itt az idő, hát csak végezze a dolgát az is, úgy, mint ő, így aztán el­­ásította, meg elforgolódta azt az öt­ percet még, ami hátra volt. S mikor megelégelte a pontos berregését, — jól Van no, elég volt — krágogva a fürdő­szobába csoszogott. Mikorára rendbe­­tette magát, cipőt-ruhát kitakaritott s a reggelijét is elintézte, negyednyolc lett lassan s indulhatott a hivatalba. A lakáskulcsot leadta a takarítónőjé­nek s attól fogvást, hogy kitette a lá­bát a kapun túlra, Ponty úrból egy­szeribe Ponty Dániel, címzetes segéd­hivatali igazgató úr lett. Azon nyom­ban. — Alázatos szolgája, jó reggeleket kívánok, kedves igazgató úr! Hogy esett az éjszakai nyugodalom? Negyvenedik esztendeje harsonázza a jó reggeleket a nyalka kapubéli hajdú. Lipták Ábris, ahogy befordul a kicsit mindig pókos pedálokkal a bolthajtá­sok alá. Aztán­­ellépkednem a ho­­norác­orok lépcsőjén, nem a piros­­szőnyegesen, oh nem­­ a­ másikon, a szemben­valón, a beamter-lépcsőn, az emeletre. Közben a fordulónál szusz­­szantásnyi időre megáll, amíg megeme­­linti a kalapját Első Ferenc József sárga szattyáncipős, zöldbársony kön­tösű imperátori alakja előtt, akit a ki­­rálygyakorlatok óta sugároz le onnan fentről egy hatalmas, díszes festésű üvegablak. Végigmegy a hosszú folyosón, hs­a pompásan ivett, táblás ablakokból le­látni a vármegyeháza udvarának hatal­mas négyszögére, de még azon is túlra, a kismegyeházát is átugorva, le, le egészen a nyolszögletü, ötemeletes fog­ház nagy, kerek udvarára, ahol asz­­szonyfoglyok piros fejkendői virítanak, mint szobában nevelt pipacsok — az­tán torokköszörülés meg lábsúrolás után benyit a maga hivatalos helyisé­gébe. Felnyitja az íróasztalát s a­lapján kirakodóvásárt rendez az irodai kellé­kekből. Ilyenkor tart gyűlést a ceru­záival. Számbeveszi őket, mind, sorra. Amelyik hegyezésre szorul, meghe­gyezi. Kipróbálja a tollhegyeket. Pó­tolja a tintát a tintatartóban. Letépi az elhasznált papírt az itatóhengerről. El­helyezi a kétféle törlőgmint, a papir­­vágókést, az ollót. A tolltörlőt s a pa­­pirragasztót. A sokféle nehezéket ráül­teti az iratcsomókra. Bélyegzőket rak glédába s megitatja a tikkadt bélyegző­­párnákat kékkel, pirossal, aszerint, amint. A­ szobában kellemes meleg s Marci hajdú a postát kézbesíti. Azzal elbibe­­lődik vagy másfélórát s akkor az ira­tokat a hóna alá csapva, elindul a fő­jegyző úrhoz. . .­ Alázatos tisztelettel . .. így ment ez mindennap. Négyszer tiz esztendő óta. Egészen tegnapig. Tegnap a főjegyző úr nem várta be a jelentkezését, még készen sem volt az anyaggal, mikor érte szalajtatott. Sietve húzta le a karvédőt, s már ott is állott a vármegye pennája, a nagy­diplomata Szitay előtt, aki kezet fogott vele, leültette s azzal kezdte, hogy: no, Ponty uram, gratulálok, s azután meg azzal végezte: kívánom, élvezze sokáig a jól megérdemelt nyugalmat! összecsapta a bokáját, hajlongott vagy háromszor, igenis, köszönöm alá­zattal; köszönöm, igenis — de nem na­gyon értette a dolgot. A szobájában kezdett csak ugy­­ahogy oszladozni a köd az agyáról. Hogyhát jövő hónap elsején lesz ki a negyvenéves szolgálata... És hát, hogy elfáradhatott, bizonyára. Az ilyen em­ber, aki ernyedetlen buzgalommal dol­gozott negyven esztendeig, igazán meg­érdemli már a nyugalmat. Nem, mintha nem volna már munkaképes, szó sincs róla, nagyon is jó erőben van még Ponty úr, de hát úgy szép az, ha valaki élvezni is tudja még a pihenést. Meg aztán ebben a mai visszájára for­dult világban csudára hajszolják ám a jelszavakat, a minisztérium nem hagyja békén megülni az embereket, mint azelőtt, kell ám a hely az ifjúság­nak, az az elv mostan. És Ponty úr nőtlen ember, szolid ember, szépen el fog tudni éldegélni abból a tisztességes nyugellátmányból.. . Hát így, így, körülbelül, így beszéli a Szitay. S noha felenged már a zsibbadt agya s fájni is kezd, mint foghúzás után az elbolondított, izgalmasan lóvátett arca,­ — mint a szenvedő foghijjal, nem akarja elhinni, hogy hiszen kinn van már a foga, ő sem bírja felfogni, hogy, mostantól fogva kinn van a hivatalból,. Nem, nem bírja felfogni, nem tudja, — hiába — nem tudja megszokni még azután sem, elseje után, hónapok mul­­tán sem, hogy nincs többé keresni­­ valója a vármegyeházán. Úgy látszik, a fiatal főjegyző — aki Szitaynak törte a nyakát — nem érti meg ezt a dolgot, mert egy szép napon kitétette a szűrét. Hogy: itt nincs ka­­szinózás, itt komoly munka folyik! Hát ilyenek ezek a fiatalok, akik azt hiszik, hogy két lófejjel vannak előbbre. Ilyenek. Ha azt akarta volna ezzel, hogy még jobban kibillentsen egy pályájából ki­ fordult lelket, ugyan elérte volna, de persze, egészen biztos, hogy nem ezt akarta. — Már mostan délután tart nálunk hivatalos órát a Potyka — pletykálta Marci hajdú Homokinak, a h­ajdúkúpi lárnak. Az legyintett egyet. — Hagyni kő — ez állt a legyintései­ben. Hát hagyták. Ugyan kinek nem esett i meg a szíve azon a kicserélt emberfián, aki délutá­nonként görnyedten, magába roskadtan botorkált felfelé azon a bizonyos lép­csőn, ahol ilyenkor lélek sem jár. Bizony úgy fest a dolog, hogy a maga hazajáró lelke bandukol ott mostan. Benyit a kedves, meghitt, ismerősen fülledt levegőjű szobába. Megáll az új- 2 Belemennek az olasz­-adesszin viszony kérdésébe általánosságban is . Anglia, Fran­ciaország és Olaszország köteleznék magu­kat, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezd­jenek e kérdés magváról azzal a céllal, hogy augusztus 25-éig létrehozzák a megegyezést. 3. Olaszország kötelezi magát arra, hogy az erőszak alkalmazásától tartózkodik. Ezt a harmadik pontot Anglia és Francia­­ország között még nem tisztázták teljesen, attól egészen eltekintve, hogy Olaszország kifogásolja a határidő nélküli kötelezettség vállalását. Valószínű, hogy emiatt kezdett Laval és Eden a késő esti órákban újabb tanácskozást. Olaszországot saját létérdeke vezeti elsősorban Rómából jelentik. Abban a feszült, vára­kozó hangulatban, amely a népszövetségi tanács küszöbönálló ülésezése előtt az egész világ közvéleményét eltölti, megszólalt Mus­solini lapja, a Popolo d'Italia is. A lap vezér­cikke, amely nyilván Mussolini tollából szár­mazik, világosa­n körvonalazza Olaszország magatartását és megindokolja Olaszország eljárását Abesszínia ellen. A cikkíró hang­súlyozza, hogy Olaszországot állásfoglalásá­ban legelsősorban saját létérdeke vezeti és a rabszolgaságnak, a faji kérdésnek és a civili­­zációnak csak másodrangú szerepe van Olaszország elhatározásában. A továbbiakban a ci­kk kifejti, hogy Olasz­ország keletafrikai gyarmatait nem azért látja el fegyveres katonasággal, hogy megszüntesse az abesszin rabszolgakereskedelmet, de a faji kérdés sem játszik döntő szerepet az olasz ál­lásfoglalásban, már csak azért sem, mert a négerek ezrei úgyis harcoltak már a világ­háború idején Olaszország zászlaja alatt, de az abesszinek nem is négerek, hanem sémi­ták. Olaszország nem akar a fehér faj zászló­vivője lenni és ezzel a jelszóval föllépni m­ás fajok ellen, hanem a legfontosabb, legelső, és semmiképpen sem megdönthető érvelése az olasz nép életszükséglete és Olaszország kelet­afrikai biztonsága. A problémát csak teljes egészében lehet­ megoldani, s a fegyvernél­­küli terjeszkedés, a protektorátus, amelyet ineim katonai intézkedésekkel hajtanak végre, ugyanolyan eredménytelen maradna, mint a Meneli­k négussal annak idején kötött szerző­dés. A vezércikk a következő szavakkal vég­ződik: — A probléma ez: „A népszövetséggel, a népszövetség nélkül, vagy pedig a népszövet­ség ellen.“ Csak egyféle megoldás lehetséges. Románia bejelentette, hogy nem tudja kifizetni augusztus elsején esedékes külföldi tartozásait Csib­ékre várták a kormány átszervezését Bukarestből jelentik: Augusztus 1-én van Románia külföldi adósságai részlettörlesz­tésének esedékessége. A nemzeti bank kö­zölte, hogy a csütörtökön esedékes külföldi szelvények kifizetéséhez szükséges összegei e­lejben a bank rendelkezésére állnak, de az átutaláshoz szükséges valutát nem sikerült megszereznie. Ezt a tényállást az érdekelt külföldi pénz­intézetekkel közölték, hangoztatva, hogy Ro­mánia pénzügyi nehézségeit a hitelező or­szágok devizamegszorításai okozzák. A külföldi hitelezőkkel a tárgyalások to­vább folynak, de a megegyezés igen nagy ne­hézségekbe ütközik. A párisi hitelezők hal­lani sem akarnak arról, hogy Románia a szelvényeket és a hadianyagszállításokat ne valutával fizesse. Terményeket a fizetés he­lyett nem hajlandók elfogadni. Valószínű, hogy a Dreyfus-bankház fog kölcsönt adni Romániának és ennek ellenében megkapja tízévi időtartamra az állami kőolajterületek koncesszióját. Szerdán délig Londonban Leon keresk©é­delemügyi államtitkárnak sem sikerült ered­­ményt elérni. Ugyanez a helyzet Hágában is. A Belgiummal való megegyezés nem re­ménytelen. A politikai helyzet a gazdasági ba­j­ok miatt teljesen zavaros. Szerdán kellett volna üléseznie a kormány gazdasági bizottságá­nak, de elhalasztották az ülést, Tatarescu délben hosszas megbeszélést folytatott Bratianuval, a kormánypárt elnökével. Biz­tosra veszik, hogy csütörtökön a miniszter­elnök kihallgatáson jelenik meg a királynál és bemutatja neki átszervezett kormánya névsorát. A politikai nehézségeket fokozza, hogy a romániai köztisztviselők szövetsége szerdán ülést tartott, amelyen követelték a köztisztvi­selői fizetések felemelését, tekintettel az óriási drágaságra. A közalkalmazottak Bukarest­ben országos jellegű tüntető gyűlést készíte­­nek elő, amelyen erélyesen követelik sérein­keik orvoslását.

Next