Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-25 / 192. szám
26 A méhészet őszi helyzete Darida Károly, a békéscsabai méhészmozgalom lelkes vezetője írja a következő sorokat: Évről-évre nagy hibája a méhészeknek, hogy az őszi esőzés beálltáig folyton reménykednek az időjárás jobbrafordulásában. Októberben aztán, mikor beáll a végtelen esőzés kora és ennek nyomában a hideg idő, a teleltetés bizonytalanná válik. Az idén minden ok meg van rá, hogy féljünk a mostoha téli időtől. A nyolchetes aszály kipusztította a sarlóvirágot. Olyan a határ, mint a sivatag. Állandóan fúj az északi, vagy északkeleti szél. Virág sehol! Ha legalább egy hetes eső jött volna, szeptemberre jó legelőt lehetett volna remélni. Fel kell tehát készülni a méhészetekkel a téli mesterséges etetésre. A családok népessége legyengült, egy-két családot kell tehát egyesíteni a kiteleltetésre. Az egyesílés egyszerű. Az egyik rajnál az idősebb anyát, vagy a gyengébben petézőt egy reggel elpusztítjuk. Másnap reggel az így árván maradt család kereteit be kell permetezni cukros, vagy mézes vízzel, ami a méheket elfoglalja, mert fel akarják szívni. így, mézesen, szívesen látott vendégek lesznek a másik családban, úgy, hogy még füst nélkül is sikeres az egyesítés. Azonban jó egy kis füstöt is beengedni abba a kaptárba, ahová az árva családot be akarjuk rakni. Ne késlekedjünk! A halárban már megjelentek az „éhrajok“. Vannak méhészek, akik veszni hagyják szegény állataikat, mert csak pergetni szeretnek, de etetni nem. Igaz, hogy költséges az etetés, de jó idő esetén jövőre tízszeresen meghozhatják az áldozatot. A tiszántúli méhészek általában készülnek már a téli mesterséges etetésre. Ahol úgy látszik, hogy a családonként meglevő mézkészlet nem elegendő, ott mézzel, vagy cukorsziruppal pótolják a hiányt. Ez a szirup nem híg, hanem tömör és sűrű kell, hogy legyen. Éjjelenként annyit kell a méheknek adni, amennyit elfogyasztanak. A zárt helyen való tereltetés kevesebb pótetetést igényel, mint a szabadban való. Miért drága a gyümölcs? A budapesti Nagyvásártelepre szakértő bizottságnak a jelntéséből vesszük a következő inilatív oka a drágaságnak? Ez a bizottság a gyümölcsellátást is megfigyelte. Ennek a bizottsgnak a jelentéséből vesszük a következő sorokat: — A legtöbb panasz a drága helypénz ellen irányul, mert egy-egy nagyobb stand havonta 1 .50—140 pengőbe kerül. Elviselhetetlen továbbá a városi költség. Láttunk egy őszibarnclé-küldeményről szóló elszámolást, amelyekben a költségek 30%-ot tettek ki. E költségek túlnyomó része a csarnok üzemével és a városi illetékkel függ össze. A Nagyvásártelep üzemét ebből a szempontból felül kellene vizsgálni. Az idei gyümölcskivitel csökkenése A fagykár hatása érzékenyen jelentkezik kivitelünkben is. Gyümölcsben a legjelentékenyebb kivitelező időszerint nyárialmából, szilvából és dinnyéből van. A vörösszilva idénye végefelé jár és helyét a piacokon a nyári aszaló- és kékszilva veszi át. Ez idén összes gyümölcskivitelünk kb. 30—10 százalékkal lesz kevesebb a multévi termésnél, amely mennyiségijelcsökkenést azonban értékben ellensúlyozni fogja az a körülmég, hogy a gyümölcs ára ezidén a multévinél magasabb színvonalon mozog. A legnagyobb kiesés sárgabarackkivitelünknél mutatkozik, melyből múlt év július 31-ig 4-t,197 q-t, ez év augusztus 15-ig pedig csak 1739 q-t exportáltunk. Sárgabarackkivitelünk rendkívüli visszaesésének oka az általános fagykárokon kívül, hogy legfontosabb sárgabaracktermelő vidékünk: Kecskemét és környékének termését a májusi jégverés majdnem telesen elpusztította. A baromfitartást válságossá teszi a megdrágult takarmány Igaz, hogy sok hulladék is felhasználható a baromfi etetésére, de később, amikor már „zsákból“ kell majd etetni, érezhetővé válik az a körülmény, hogy az árlétrán fel- és felhullámzik a tengeri. Kicsiben a falun a tengeri máris több mint 20 pengős árakat fizetnek, s bár a legutóbbi tengeri akció kisebb enyhülést hozott, mégis gondoskodni kell a válságos helyzetbe került baromfitartás takarmányellátásáról. A baromfiexportőrök a maguk érdekében is felhívták ■ erre a körülményre a földmivelési minisztérium figyelmét, utalva rá, hogy tojás termelésünk, illetve exportunk máris 30—40%. Lal esett vissza a takarmány drágulása folytán. wiaaaBsiB 1935 augusztus 25. vasárnap Mielőtt ez a körülmény nagyobb arányú depekorációt vonna maga után, az exportőrök azt javasolják, hogy a kormány külön olcsóbb takarmányakciót indítson a baromfiexport-válság enyhítésére. Egy alföldi baromfitenyésztő írja: A Futura gyomai főbizományosa július folyamán 14— 15.50 pengő közt mérte ki a román tengerit, de csekély mértékben, ami nem tudta megakadályozni, hogy a spekuláció fel ne verje az árat 23 pengőre. Ez az ár rendkívül szorongatott helyzetbe hozta a szegény embereket, aki beleestek a libatömésbe, vagy sertéshizlalásba, s ezt a munkát most nem tudják kár nélkül megszakítani. Ezek a kishizlalók az igazi kiuzsorázottai a spekulációnak. Ma, mikor nincs legelő, a liba kilójáért máris csak 85 fillért fizetnek. Az uzsora már lesben áll, mert tudja, hogy a libát nem tudják eltartani az újtermésű tengeri beéréséig. Tömegesen kerül majd a piacra a sok tömött liba és így biztosan számítani lehet a „libakrach“ bekövetkezésére. Telepítés és kisfarm Hogyan helyezkedhetne el sok ezer művelt fiatalember? Párád, augusztus 24. Tóth Pál párádi gyógyszerész beszéli el nekünk a következő javaslatát, amelyet belső értéke, gyakorlatiassága és keresztülvihető volta ajánl arra, hogy a nyilvánosság megvitassa és az illetékesek komolyan foglalkozzanak vele. Tóth Pál javaslata így szól: — Ma, amikor a műveit középosztály ifjúsága, de a feltörekvő alsó néprétegek tehetséges ifjai is egyoldalúan törekszenek a szellemi pályák irányában és a parlagon heverő sokezer diploma halmozódása végül megzavarhatja a szociális békét, gondoskodni kellene arról, hogy ifjúságunknak ez az értékes rétege különböző gyakorlati pályák felé terelődjön. A kormány most foglalkozik a „telepítés“ gondolatával, s ebből a célból előbb 10 millió felhasználását tervezték, legutóbb pedig, a bakonyi minisztertanács után 35 millió pengő igénybevételéről beszéltek. Feltorul azonban e tervekkel szemben két aggodalom. Az egyik az, hogy mennyi pénz áll valóban rendelkezésre, a másik az, hogy akár 10 millió, akár ennek háromszorosa használható fel, mit lehet ezzel csinálni?! Tíz millióból alig 500 telepes gazdaság létesíthető, mert hiszen kinek van ma a kisemberek sorában megtakarított pénze rá, hogy saját egzisztenciájának megalapozásánál nagyobb tőkével vállalkozhasson? Azt sem szabad elfelejteni, hogy ma a mezőgazdasági munkáselem nem annyira a fiktív „tulajdon“ felé törekszik, amely az adósság, a közterhek, a termelés kockázata révén úgyis az államié, a banké és az áruhitelezőé, hanem a mezőgazdasági munkáselem ma már nyíltan annak a józan kívánságának ad kifejezést, hogy nekik munkaalkalom kellene elsősorban! Telepítő politikát nemcsak parcellázásokkal, földosztással, vagyonjogi megoldással lehet folytatni, de úgy is, ha munkát juttatnak népnek. A nép, amely már a tengerentúlra is elvándorolna sorsa jobbrafordulásáért, azonnal kész lenne oda özönleni az ország belső területén, ahol a munkaalkalom rendelkezésére áll. Erről kellene tehát elsősorban gondoskodni. E cél szem előtt tartásával felhívom a figyelmet arra, hogy ma óriási városi és községi földterületek vannak kihasználatlanul az országban. Ezek alig jövedelmeznek valamit, sok részük teljesen parlag, semmire nem használható. Minden község határában akad olyan sivár legelő rész, amely még állattartásra sem jó. Ezek a talajok is alkalmasak volnának azonban rá, hogy rajtuk meginduljon a fejlesztett mezőgazdasági kultúra. Az országnak 3400 községe van, s a községek és városok közel 2 millió hold saját földterülettel rendelkeznek. Ennek túlnyomó része ma úgyszólván elveszett a munka és a haszonszerzés szempontjából! A 40.000 holdas Hortobágy pl. Debrecennek holdanként alig hajt 3 pengőt és az ilyen földekben rejlő nemzeti vagyonnal ma a legnagyobb pazarlás folyik az országban. Nem volna-e lehetséges, ha ott, ahol a talaj és éghajlat előfeltételei megvannak, tehát több ezer községben, kihasítanának a haszontalan legelőterületekből 20—30 holdat, s azt a község, a megye és a földművelési minisztérium ellenőrzése mellett, a Pomológiai Bizottság szakvéleményét figyelembe véve, esetleg állami és községi támogatással, odaadná, de hosszú bérletre, természetesen megfelelő garanciák mellett, olyan műveit fiatalembereknek, akik elvégezték a Kertészeti Tanintézet ■ tanfolyamát. Ezek 50 éven át, amíg a betelepítés befejeződik, illetve a termőképesség megkezdődik, elvállalnák egy aféle, „kertészeti, szükségmunka“ elvégzését, hasonlóan a szellemi szükségmunkához, azonban itt produktív eredménnyel,........................... Ez az áldozat meghozná a gyümölcsét, mert a termőre forduló gyümölcsösök hatalmas bevételi forrást jelentenének az első évek küzdelmei és lemondásai után. Az erre vállalkozók 25—30 évig élvezhetnék a gyümölcsösök kihasználását, s miután holdanként 100 közép törzsű fát lehetne elültetni, minden községi telepen 2-3000 gyümölcsfa hajtana hasznot, ami a jó és rossz termésű évek kockázata mellett is igen hatalmas bevételt jelentene. Ha csak 3000 község csinálná ezt meg, az 9 millió gyümölcsfa elültetését jelentené, s alapját tenné a tájfajta gyümölcserdők kialakításának. Ez nemcsak magánhasznot (s később, mikor a hosszú bérlet véget ért, a község vagyonállományát) gyarapítaná, hanem szerepe volna az ország termelési átirányításában, a finom gyümölcsök tömegesebb termelésében. A növényvédelmi szolgálatot, az exportot, a szövetkezeti tömörülés alapján való nemzetgazdasági együttműködést, mind elősegítené ez a megoldás. A nemzeti jövedelmet pár év múlva 20—30 millióval fokozná az ilyen telepítési akció, amely nem járna haszontalan kiadással, ráfizetéssel, s ezt az eredményt terméketlen földek felhasználásával biztosítaná. A jól kiválasztott intelligens kertésztömeg körül sokezer segédkertész és szakmunkás is letelepedne, s ma, mikor a répaterületek redukciója közel 4 millió munkanapot von el a lakosság foglalkoztatásából 100.000 holdon 2—3-szor annyi munkaalkalom térülne vissza a lakosságnak, s felszívná a falvak munkásfeleslegének nagy részét, s a jólét és haladás szellemét hintené szét mindenfelé, ahol ezt megvalósítanák. S. G. Fejleszteni kell a nyúltenyésztést Ma még nagy az idegenkedés a nyúlhússal szemben azoknál, akik még nem fogyasztották ezt a kiváló, ízletes, könnyű és szép fehérhúst A francia, német, belga, holland, olasz és angol gyomor, — írja a Kisállattenyésztők Lapja — már nemcsak ismeri, hanem keresi is házinyulhúst. Nálunk Szeged, Győr, Békéscsaba és Hódmezővásárhely a nyúltenyésztő központok. Szegeden Schreiter Hugó őrnagy vezetésével a tenyésztés pár év óta nagy lépésekkel megy előre. Nemcsak az állatok törzskönyvezése folyik, de céltudatos tenyésztés mellett megkezdődött a nyúltermékek ipari feldolgozása is. A bus egy része métermázs.’ számra finom kolbásszá dolgozódik fel, ebből már export is van. A házinyúlszőr feldolgozása alapján a kalapkészítő ipar is kifejlődött. A szegedi nyúlgereznákból, amelyeket készítenek szebbnél-szebb diványpárnák, falvédők, ágy élők készülnek, a jobb prémekből pedig női bundák, gyermekkabátok, bélések, sőt a múlt télen már sok fehér báli belépő is készült. A méhész szövetkezetek újjáalakulását tudvalévően elhatározta a méhészegyesületek nagygyűlése. A reform programmjába tartozik az egészségügyileg nyilvántartott méhészetek kreálása, hogy ezen az alapon a megbízható méhcsaládok terjesztése lehetővé váljék, nagygyűlés szakbizottságot küldött ki, amelynek Lueff Sándor ny. m kir.uvbgk cmlnym- nek tagjaiul megválasztottak: Lueff Sándor ny. m. kir. vezérhadbiztos, Sztrinovich Jenő ny. tábornok, Jedermann Antal ny. postafőigazgató, Gáli Imre ny. méhészeti főfelügyelő, Valló Árpád méhészeti főfelügyelő, valamint a Győri Méhészeti Egyesület, Békésvármegye Méhészeti Egyesülete, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, valamint a M. Kir. Pest Személyzetének Országos Méhészeti Egyesülete 1—1 kiküldöttjét. Az egész ország méhész társadalma bizalomteljes várakozással tekint bizottság működése elé. A pulykaexport kilátásai A Külkereskedelmi Hivatal és a kereskedelem szervei most készítik elő az idei pulykaexport lebonyolítását. Számolni kell azzal, hogy takarmányhiány és a drágaság ezen a ponton is csökkenteni fogja a kivitelt, viszont remény lehet rá, hogy épen emiatt Németországban és Angliában, a magyar pulyka- és baromfikivitel piacain, kisebb lesz a kínálat, tehát jobb árakat lehet elérni. Még élénk emlékezetében van a termelőknek az a különös árhullámzás, amit tavaly voltak kénytelenek elszenvedni. Pl. az angol pulykakivitel zöme 40—60 fillérért került kilónkint a termelőktől a közvetítőkhöz, pedig az angol piac kalkulációja, hogyha a kormány különböző támogatásait figyelembe vesszük, 110—120 filléres árat tett volna lehetővé! Félő, hogy a természetes áralakulásba az idén beleszól a kényszerhelyzet is, amely a termelőt a spekulációnak kiszolgáltatja. Félig elkészült áru, kivált ha a termelő nem álja érdemesnek a hizlalást, az idén tömegesen fog a piacra kerülni, s ez leverheti az árat ugyanakkor, amidőn a nyugati piacokon (látjuk a zsírnál és a sertéshúsnál) a kereslet fokozódik, illetve a kínálat csökken. Igaz, hogy az angol kormány háromszorosára emelte a pulykavámot, de kérdés, hogy az új helyzetben nem lehetne-e megfelelő tárgyalásokkal könnyítéseket kieszközölni? Ezt azonban idejében kellene közhírré tenni, hogy a termelő tájékozva legyen a várható helyzetről. Ez egészségesebb megoldás volna, mint az, ha a Külkereskedelmi Hivatal valutáris és egyéb támogatásokkal csak arra törekszik, hogy „legalább a tavalyi árat“ lehessen az idén is biztosítani. A változott helyzet módosítani fogja a Külkereskedelmi Hivatal valutáris és egyéb támogatásokkal csak arra törekszik, hogy „legalább a tavalyi árat“ lehessen az idén is biztosítani. A változott helyzet módosítani fogja a Külkereskedelmi Hivatalnak azokat a terveit is, amelyek a korai csirkekeltetés megszervezésére irányultak. Arról volt szó, hogy Orosháza központtal az Alföldön több keltető központot létesítenek 50—60.000 pengő beruházással, amelyet több éves kölcsön formájában nyújtottak volna a tenyésztőknek és egyes szövetkezeteknek. Egyes mezőgazdasági gépgyárak már tárgyalást is folytattak a Külkereskedelmi Hivatallal keltetőgépek eladása ügyében. Most azonban, amikor maga a baromfitartás épségének biztosítása is problematikus, ezekre az akciókra se az időszerűség, se a célszerűség nem állapítható meg. Az alföldi gyümölcstermelés gondjai : „Papírbakancs-típus a vegyészeti gyárak dzsungeljében“ Az alföldi gyümölcstermelők kecskeméti nagygyűlésén az alföldi gyümölcstermelés súlyos gondjaival foglalkoztak. Szabó Iván dr. szóvátette, hogy Kiss Endre dr. polgármester rendkívüli fáradozásának, hogy a bajokon segítsen, még nincsen eredménye. A fagy- és aszálykár ellenében nyújtott eddigi kormánysegítség eltörpül a szevedett bajokkal szembeni, Kecskemét exportja 5 százalékra zsugorodott, pedig ha ez a kivitel elapad, akkor országos export sincsen. A termelés baja a város válságává szélesedett ki. Kecskemét 3 hónap óta nem tudja fizetni tisztviselőit!... Pataky Ferenc dr. az értékesítés bajairól beszélt. Bírálta a szövetkezeti értékesítést s megállapította, hogy a nagy exportkereskedőkkel szemben a termelőknek dédelgetni kell a kisebb kereskedelmi vállalatokat, hogy egyeduralom ne alakuljon ki. Muraközy Dezső éles kritikával illette a nözvényvédelmi visszaéléseket. Rendet kell teremteni. — mondotta — a vegyészeti gyárak dzsungeljében, mert ezen a téren újra akcióba lépett a „papírbakancsokat" szállító embertípus. Bemutatta a kecskeméti Vegyvizsgáló Állomásnak azt a bizonylatát, hogy az egyik országos nevű vegyészeti gyár drága védőszere a hirdetett 55 százalék helyett csak 31 százalékot tartalmazott! Tehát megrövidítette a termelőket s ez mindeddig büntetlenül tehették meg. Felhívta végül Muraközy a gyümölcseltartó helyiségek fontosságára a figyelmet. Javaslatot tett a gyümölcsösök nyári öntözésének megoldására is. . A mézpiacon az árak véleményes vásárlásokra ismét javultak, azonban a kínálat a termelők tartózkodása és a készletek csekélység© miatt gyenge. A gyűjtés a kedvezőtlen időjárást következtében nehezen halad előre és a méhcsaládok élelem hijján sokhelyütt legyengültek és elnéptelenedtek. Az elsőrendű pergetett akácméz ára a méhész vasútállomásán, a vevő edényeiben mázsánként 190 pengő, nagykereskedőnél 130—135 pengő, kicsinyben kilónként 150— 155 fillér. Külföld részéről érdeklődés mutatkozik a magyar méz iránt. Az elsőrendű salakmentes, aranysárga, valódi tiszta méhviasz ára aj termelőtől Budapesten átvéve kg.-ként 2,60 pengő. Szerezzen sfáspiati tapasztalatikat gyümölcsös létesítésű, vagy gyümölcsfák beszerzése előtt TEKINTSE ftföEE© eza kezerün kezet, vagy kiterjedésü, intenzív GYÖlTÖLCSPS ÖnflET mely államilag ellenőrzött muillUtUUtOUNH.1, gyümölcsfaiskolával kapcsolatos. Hasznot adnivalókat sierez, sok csalódástól mentesül. A promocsták minden fertőzéstől mentesen, fehér igazolvánnyal szállíttatnak. Posta, telefon: Duna* Vasút: Magyvenyim, Dr. KflSICZflfi, BfiBflCS, if,ej.és.Y1S.