Magyarság, 1935. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILI­, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS megjelenik hétfő kivételével minden nap AS3 BUDAPEST, 1935 OKTÓBER 1. KEDD FŐSZERKESZTŐI PETHŐ SÁNDOR főMUNKATÁRS: AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| VI. KERÜLET ARADI­ UTCA 8. SZÁM. TELEFON: *278—99 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZ­TÁLY: IV. KER. ESKÜ UT 6. TELEFON: *888—66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28950. XVI. ÉVFOLYAM, 223 (435?VszAM Az utolsó menedékkő !A közigazgatási bíróság újabb ítélete, mellyel a déli kerület törvénytelen uton szerzett tíz mandátumát semmisíti meg, a debreceni és nyírbátori választások fö­lött elhangzott ítélet után csak még­­inkább növeli a magyar társadalomnak a független bíróság iránt érzett tisztele­tét és háláját. Milyen megnyugtató és tiszteletet keltő is az a tudat, hogy ami­kor e hazában a nemzeti önrendelkezés és önkormányzat utolsó maradványait roncsolják, bátran és bizón emelhetjük föl tekintetünket a régi, nagyszerű tradí­cióit elevenen őrző magyar bíróság tri­­fom­álja felé. Milyen sivár, sötét és reménytelen lenne enélkül már a magyar élet, milyen fojtogató és kétségbeesetten keresné hasz­talan igazát az igazság! Mily nyeglén és kérkedőn emelné föl a hatalom diadém­­jjával ékes fejét a tévedés, a hatalomvágy és a rosszakarat. De a magyar biróság e puhább gerinceket követelő korban is megmaradt az igazság és a függetlenség utolsó menedékkövének. Régi latin szó­val lapis refugii, az igazság és jog utolsó szegletköve, amelyen­ a magyar biró ön­érzetén, becsületérzésén, bátorságán és jogtiszteletén megtörik mindenfajta párt­­hatalmi mesterkedés. Mindenfajta pártpolitikára való tekintet nélkül, meg nem vesztegetve vagy el nem kábítva a hatalom kegyétől és ragyogá­sától, ítélt és ítél a magyar biró. Tudá­sát nem téveszthetik meg ostoba divatok, melyek a jognak Istentől emberszívbe irt és az igazság örök értékéből fakadó ere­jét a hatalom pillanatnyi önkényének szeretnék alárendelni. Őrtálló lélekkel vigyáz a magyar biró, hivatásának leg­szentebb tradícióihoz hűen, hogy elfogult­ság, bizantinizmus, félelem és kegykere­sés nélkül tiszta lélekkel áldozzon Jus­titia oltárán. Sivár közéletünkben, a kinevezett kép­viselők, a teljes függőség jármába haj­tott, kerékbetört búzakalász jelvényét vi­selni kényszerülő köztisztviselők, mester­séges gerinczúzódással puhított derekú társadalmunk korában a bíróság az, amely még teljes integritással őrzi a haza nagyobb dicsőségének lelkét és szellemét. Ez maradt meg egy korból, amelynek szellemére a késői maradék ilyenkor bol­dog szédüléssel gondol. Völgyben, sira­lomvölgyben ül a gyáva kor s­ szédeleg, ha fölpillant erre az erkölcsi magaslatra, hol a szellem ereje s a jellem tisztasága egyforma világosságban iü­ndöklik. A haza boldogabb korszakában olyan törvénytisztelő, nagy és igaz magyarok, mint az egyik legnagyobb magyar pe­csétőr, Szilágyi Dezső és az alkotmányos szabadság legmélyebb, gondolati bu­­gárlója, ifjabb Andrássy Gyula, vitték keresztül egykor, hogy egy, már akkor megkezdődő egyoldalú párthatalmi mo­hósággal szemben a­­választások elbírá­lása a magyar bíróságra, akkor a Kú­riára bizassék. Tiszta és nemes kor volt, amikor a végrehajtó hatalom még nem gyűrte maga alá a törvényhozóit és maga függött a nemzet képviseletétől, nem pe­dig fordítva. Az a gondolat pedig, hogy a judicatura ne legyen a legélesebben el­választva az állami élet végrehajtó ha­talmi ágától, hogy a bírói függetlenség ne legyen a legtisztább és legtöretlenebb, még a legelszántabb és legszolgaibb ma­­meluk elméjében sem fordulhatott meg. Boldog kor volt, még hibáiban is, amit alig érthet meg olyan idők fia, amelyek számára mintha a Törvények szellemé­nek írója, Montesquieu soha meg sem született volna. Boldog kor, amikor az emberméltóság, a szociális haladás, a lé­lek szabadsága, legalábbis Nyugateuró­­pában, még bátran előretört és nem, bár férfias elszántsággal, de folyton véde­kezve hátrál. Most mondhatná el csak igazán Ugron Gábor: „Gyenge nép és romlot értelmiség ássák meg a haza sírját.“ Mégis a közigazgatási bíróság nagy­szerű pártatlansága ma is azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek vissza­adhatják az erőt a csüggetlenek. A párt­hatalmi ár, mely szomorú frázisainak iszapjával lassan szivárog át a hazán, itt áttörhetetlen gátat, benne és rajta tiszta szigetet talál. Vannak még bírók — mondhatjuk a sanssouci molnárral, aki egykor még Nagy Frigyessel szemben is bátran hivatkozott a független bíróságra. Van még egy hely, ahol az egypártszisz­­témával, a Szent István birodalmát Bal­kánná deformáló párthatalmi mohóság­gal szemben a férfias tagadás lábát meg­vetheti és ahonnan erőt meríthet An­­teuszként új küzdelemre. De a magyar társadalom hálája nem­csak elismerő érzésekre, szépen zengő szavakra, de tettekre is kötelez. Saját jól­felfogott érdekében föl kell riadnia és érctalanksszá kell válnia ennek a társa­dalomnak a magyar bíróság fenyegetett függetlenségének védelmében. Azzal a ké­szülő törvényjavaslattal szemben, amely­nek, ismerve alkotóinak titkos vágy­álmait, bizonyára nem a bírói független­ség erősítése a célja, a magyar társada­lom egészének kell megvédenie a magyar bíró igazát. Nem szabad engedni, hogy a retrográd refom­handabandázásukkal önmagukat is ámítók a közigazgatási bí­róság kőszirtjét is megrendítsék és szét­­porlasszák. Bármennyi társadalmi re­formokat ígérnek, bármennyire az alkot­­mányosszágól beszélnek, valójában min­dig a totális állam ábrándképére gon­dolnak. Minden szavuk, illetve elszólá­suk, még inkább minden tettük, de fő­ként agytrösztjüknek megnyilatkozásai tanúskodnak­­ erről. , Bátorságuk még ugyan terveik nyílt falfedésére nincs, de lassan, ijesztő etikai kasztrálással készül­nek aláásni: mindent, amit egy jobb kor igazabb fifii­ alkottak. A­­ magyar bird­ keblében dohogó férfi­­szív nem engedi meghallani sem fenye­getésüket, sem hízelgésüket. De a ma­gyar társadalomnak, amikor háláját és megbecsülését lerója a magyar bíróság fölemelő, önmagát megtisztelő, teljes füg­getlenségét megbizonyító ítélete előtt, egyszersmind ehhez a bírósághoz méltó bátorsággal kell erőt mutatni ennek a fórumnak megvédésében. S amikor a nemzetpedagógiai szempontból is óriási jelentőségű, egy nyomorult választási rendszer és módszer, a magyar nép ön­érzetére és em­b­erm­é­lt­ó­s­á­g­á­r­a erkölcsi jégverésként zuhogó tatárjárás megfelleb­bezhetetlen megbélyegzését olvassa im­már nap mint nap, férfias elszánással kell megállania a nemzetlét önkormány­zata és önrendelkezése utolsó menedék­kövének bátor védelmében. Párisból jelentik. Vasárnap este hét órakor közzétették az angol választ Franciaország szeptember 10-én fellőtt ama kérdésére, mi lenne Nagybritannnia magatartása európai tá­madás esetén. A jegyzék formája szerint Hedre brit külügyminiszternek Corbin lon­doni francia nagykövethez intézett levele. A levélalakban megszövegezett válasz min­denekelőtt utal Hoare külügyminiszter szep­tember 11-iki genfi beszédére és hangoz­tatja, hogy Anglia teljes mértékben a nép­­szövetségi alapokmány mellett áll és minden olyan esetben az alapokmány rendelkezése értelmében jár el, amikor nem provokált tá­madásról -­van szó. Különösen figyelmet ér­demlő a levél következő része: — Kijelentettem és a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva, teljes felelős­séggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránti tanusított hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges al­kalmazása iránt. Híven ezekhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelességekhez, meg­jegyeztem és ismétlem, hogy a népszövetség és vele együtt a mi országunk, az alapok­mány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szem­ben való szilárd és együttes ellenállást védi. Excellenciám figyelmét különösen erre az utolsó mondatra kívánom felhívni. Vélemé­nyem szerint mindenki megegyezik abban, hogy a­ népszövetség egyetlen tagja sem je­lölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amelynek megvizsgálására sor kerülhet, világosabban és szabatosabban, mint ezekkel a szavakkal tettem­. — Excellemc­ád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindennemű nem provokált támadási cse­lekményről szól. E mondat minden egye­s szavának megvan a maga teljes értéke. Egé­­­­szen nyilvánvaló, hogy a nem provokált po­zitív támadási cselekedetről szóló 16. cik­kelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennél­fogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásá­nak esete beáll, az annak rendelkezései alap­ján megvalósítandó eljárás természete a kon­krét eset körülményeihez képes változhatik. Excellenciás kormánya tudomásom szerint elismeri ezeket a megkülönböztetéseket. Ami pedig a szerződésekből folyó kötelezett­ségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugal­masság a biztonság egy része és hogy a nép­­szövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. (... est pas stalique.) Isa Anglia feltűnő jegyzékben válaszolt Franciaországnak az európai biztosság kérdésében Anglia megkü­lönözteli a támadó háborút a szerződésszegéstől A békerevizió békés után, a népszövetségen keresztül­ lehetséges A négus bejelentette a népszövetségnek az általános mozgósítást A Temps bátorítást lát a Mieerevízióra Londonból jelentik. A Reuter-iroda párisi jelentése szerint francia hivatalos helyen a következőket közölték az új angol jegyzékre vonatkozóan: — Az angol jegyzékkel teljesen meg va­gyunk elégedve, mert a jegyzék minden te­rein­tetben kimerítő választ ad Francia­­országnak az angol kormányhoz intézett kerítéseire. Nem ilyen elégedett a párisi sajtó nagyobb része. Ezek a lapok kifogásolják, hogy Anglia csak provokáló támadás esetén vállal kötelezettséget szankciók alkalmazására, te­hát a béke megvédésére. A Liberté szerint az angol, jegyzék keserű kijózanodást vont maga után,­ mert teljesen szabad kezet ad a németeknek. Anglia részéről a szerződések rugalmassága tekintetében lett, kijelentés már eleve azt a lehetőséget rejti magában, hogy Anglia európai viszály esetén nem min­dig Franciaország oldalán fog állami. A Temps megállapítja, hogy az angol jegy­zéknek a „rugalmasságra“ vonatkozó ki-­­ tétele nem erősíti a kollektív biztonság téte­lét. Attól lehet tartani, — írja a lap — hogy a szerződések revíziójának hívei ebben fel­­bátorítást fognak látni, már pedig ezt a fel­­bátorítást nem kellett volna nekik megadni. Genfből jelentik, hogy a Journal de Génévé hétfőn ,vezércikkben foglalkozik az angol válaszjegyzékkel A cikk többek közt ezt mondja: Londonnak semmiiképpen­ sincs szán­dékában az alapokmányból eszközt "ková­csolni arra, hogy­ az európai status quót örökre megváltoztat­hatatlanná tegyék." A.vi- Á­ra 16 fillér

Next