Magyarság, 1935. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

2u -- lág rendje statikus — mondotta Hoare — és London elvileg nem ellensége a revíziónak. Az angol választ Genfben a legfontosabb és legmesszebbmenő lépésnek tekintik, amelyet Anglia a világháború óta tett. úgy tudják, hogy az ezzel kapcsolatos angol—francia eszmecserével párhuzamosan egy másik eszmecsere is folyt arról, hogy milyen lépést volna hajlandó tenni Franciaország a Földközi-tengeren, ha arra szükség volna. A népszövetség A francia sajtó aggodalmaskodásával szemben rá kell mutatni, hogy soha még olyan egyöntetű helyesléssel nem fogadott a londoni sajtó angol kormánynyilatkozatot, mint a most közzétett jegyzéket. A Times egészen a munkáspárt lapjáig az egész sajtó örömmel és lelkesedéssel üdvözli a választ mint az angol álláspont világos és egyértelmű kifejezését. Különösen kiemeli, hogy Anglia nem kötelezte magát feltétel nélkül szankciók alkalmazására abban az esetben, ha Franciaország bebizonyítaná, hogy Németország nem tartotta meg a versaillesi jövő politikátta békeszerződés leszerelési rendelkezéseit. A Times leszögezi, hogy a népszövetség jövő politikájának a következő négy alapelvből kell kiindulni: 1. A népszövetségi hatalmak szolidaritásának biztosítása, 2. Az ellenségeskedések lokalizálása, 3. Az ellenségeskedések megszüntetése a lehető legkorábbi időpontban. 4. Békekötés olyan igazságon alapon, ahogyan csak lehetséges. Anglia nem garantálja ! "A News Chronicle szerint a válasz eloszlatja azt az aggodalmat, mintha az olasz Sabessarn vitába való beavatkozás arra kötelezhetné Angliát, hogy fegyveres erővel segítsen fenntartani örök időig a háború utáni szerződések által teremtett területi bérendezést. Óriási különbség van az Abesszínia elleni olasz támadás megakadályozása és aközött az eljárás között, hogy a jelenlegi idélyi Románia számára „nincsteleneket" örökké a meglévő állapot bilincseibe verjék. A Daily Expressben Beaverbrook lord, a lap tulajdonosa, hangoztatja, hogy Anglia neve védheti meg Memelt, Ausztriát, a román Erdélyt és más hasonlóan fenyegetett területeket azok ellen, akik ma csak fenyegetnek, de holnap már meghódíthatják e területeket. A négus tudatta a népszövetséggel, hogy elrendelte az általános mozgósítást Genfből jelentik. Vasárnap este a népszövetség főtitkári hivatala az alábbi táviratot kapta Addisz Abebából: Addisz Abeba, 1935 szeptember 28. Állandóan és szilárdan a béke szolgálatában Aibesszinia továbbra is együtt alkalmalkodik a népszövetségi tanáccsal a viszály békés elintézése érdekében. Fel kell azonban hívnunk a tanács figyelmét, teljeskomolysággal, az olaszok támadó fenyegetésének egyre növekvő jelerdőségére, amely a szakadatlan csapaterősüléseik és hadianyagi Szállitásokban "jut kifejezésre, annak ellenére, hogy A beszarnia továbbra is békés magatartást tanúsít. Sürgősen kérjük a népszövetség tanácsát, amilyen gyorsan csak lehetséges, tegye meg a szükséges óvintézkedéseket az olasz támadás megelőzésére, mert a körülményeik olyképpen fejlődtek, hogy kötelességmulasztást követnénk el, ha az általános mozgósítást, amely országunk védelmében szükségessé vált, továbbra is halogatjuk. Mozgósításunk azonban nem befolyásolja majd korábbi parancsunkat, csapatainknak a határról való visszavonása tekintetében. Megerősítjük újból akaratunkat, hogy minden körülmények között a népszövetséggel együtt akarunk működni. Haile Szelasszié császár, Abesszínia uralkodója. A négus sürgönyét szószerinti szövegében a népszövetség főtitkársága kifüggesztette a népszövetség folyosóján. A sürgöny teljesen felkavarta azt a nyugalmat, amely szombat dél óta Genfben uralkodott. Az abesszin uralkodó távirata teljesen váratlanul érte a népszövetségi köröket. fi SBDfiPESII ümtMersehv ehesiui október 1. 8., 10., 17., 19., 24., 26. és Belépti jegyek : T. hely, úri 3.— P. hölgyjegy 2.— P. 11. hely 1.50 P. III. hely 2.60 P. Különfogadási helyre 5.— P. 89-ik napjain délután fél 3 órai kezdettel versenyen -t tart Közlekedés: 75 és 76 sz. villamosokon Az Issente istene írta: Instit L. Percy A bungalov apró, szalmatetős terrasza felett lángolt a trópusi napsütés. Még a majmok fecsegő lármája is elcsittult a kegyetlen, déli kőben. Reers, a szálas barnarin, belga filmrendező verejtékes arccal, tehetetlenül nyúlt el a széles kosárszékben. Lustán fölemelte fejét és dühösen mozdult: — Hallja, Coxton, mit ugrál ott a napon? Kap valami csinos napszúrást, aztán szaladgálhatunk orvos után, jó párszáz kilométernyire ... — Engem nem fog a nap! —nevetett a fürge Coxton és villámgyors ujjakkal eltüntetett néhány kártyalapot a tenyerében. Makoko, a fekete varázsló hamuszürkére vált arccal, szinte borzadva nézte. Amikor pedig a vöröshajú ír a füléből húzta elő a nyomtalanul eltűnt tarka kártyalapokat, egyszerre ütemesen és táncosan reszketni kezdett. Keers elfintorította az arcát az ócska fogás láttára. — Marhaság!— jegyezte meg csendesen. —Jobb lenne, ha elkísérne holnap reggel a felvételre, az őserdőbe. Ezek a vadak valami törzsfőnököt temetnek, ezt veszem fel hangosfilmre. — Sajnos, el vagyok foglalva, — jelentette ki Coxton. — Azt ajánlom azonban, ne menjen közel a négerekhez a gépével, mert a harcosok tetanuszba mártott nyilainak a karcolása is halálos. És ezek a vadak érzékenyek. — Ismernek ezek engem már — vonogatta a vállát . Három éve dolgozom köztük az őserdőben ... Egyébként azt hittem, ez a maga körzete, Coxton, már kulturáltabb valamivel. Hiszen magát sem bántják, pedig egyesegyedül él közöttük.* Másnap pirkadatkor elindult a karaván. Hat órai gyalogút után, izzó napsütésben érték el a falut, ami mintegy negyven kunyhóból állott. A fénylőtestű, fekete gyapjasfejű gyerekek visítva futottak szét a fehér csapat közeledtére. A tisztáson már gyülekeztek a bennszülöttek. Valamenyi teljesen ruhátlan volt, csak az ágyék táján fedte valami szalmakötényfére fekete meztelenségüket. Egyedül a varázslók — papok, vállalkozók, sírásók és nagykereskedők egy személyben burkolták be magukat tetőtől-talpig valami fantasztikus tollkosztümbe. Az arcukat színesre pingált lárva fedte. Keers intett az operatőrnek és felállították a háromlábú csöves filmfelvevőgépet. Nagy üggyel-bajjal beállították a hangfelvétel-szerkezetet is. — Pár évvel ezelőtt csináltam már felvételt egy trópusi királytemetésről, — jegyezte meg elgondolkodva a filmrendező. — De akkor egészen más volt. Ruhátlanul égették el a holttestet . . . Most azonban, ahogy látom, előbb valami múmiát csinálnak belőle ... Felöltöztetik vörös, sárga, zöld és violaszínű selymekbe. A halott néger, aki egész életében nem viselt több anyagot magán, mint pár centiméternyi állatbőrt, most olyan kövér lesz, mint valami négyszázéves fatörzs. Akkor aztán az egész masszát valósággal beáztatják olajba és akkor gyújtják meg... pfuj, micsoda szörnyű füstje lesz ennek az olajmáglyának. Jószerencse, hogy a szagot egyelőre nem tudjuk filmre rögzíteni. Az operatőr óvatosan nevetett, nehogy a gép megremegjen. — Igen, — mondotta — valami fehér istenről beszélnek, az változtatta meg a szokásaikat. Fehér isten? Kiváncsi vagyok, miféle szélhámosság sül ki ebből a végén.* A következő reggel megérkezett Coxton. Leült Keerst mellé a terraszon és megint megkezdte kártyabűvész-mutatványait. A filmrendező idegesen intette le: — Hagyja ezt a marhaságot. Elég, ha ezeket a szerencsétlen feketéket megbolondítja vele ... Úgy félnek magától, mint a tűztől. Mire való ez? ■ — Mindennek megvan a maga oka, — nevetett gúnyosan a vöröshajú ír. — Mondja, Keers, mit keres maga önfeláldozó, nehéz munkájával itt az őserdőben? — Ha akarja tudni, száz fontot havonta és a költségeket. — Száz font? — Coxton elfintorította az arcát. — Az ezerkétszáz font egy évben. És még tízezret keresek a kártyaművészettel, vagy ahogy errefelé nevezik, a varázslatommal. Keers felütötte a fejét: — És kitől keresi ezt a pénzt? A vadaktól? — Ah, a vadak. — Coxton megvetően legyintett. — Az ő valutájuk nem sokat ér. Én is angol fontban kapom a fize-tésem. Látja, Keers, Indiában valami félmeztelen, lepedőbe burkolt fakk el» kezdett szónokolni az angol szövetáru meg olaj ellen ... Tudja, milyen váltságba vitte ez az angol nagyipart? .. * Másfele kellett kereskedni, így kerültem én ide! Ezek a vadak most vagonszámra vásárolják az olajat és a textilárut. Persze nem ment könnyen a dolog. Két hónapig tanultam ezt a kártyabűvészetet, most én vagyok a fehér isten.. * és így tovább. Érti már? Keers felugrott a szalmaszékből..— Mi, micsoda? Maga a fehér isten? — Én! — nevetett Coxton. — Mi van ebben? Tudja mennyi gyapjúárut adítani el a múlt évben? Hétszáz vagont. És mennyi olajat? Félmillió gallont. A fehér isten tanította meg a vadakat arra, hogy a törzsfőnökök lelke csak úgy találja meg a boldog, túlvilági békét, ha a Cottoniére Szindikátus szövetanyagába burkolják és a Standard Társaság olajába áztatják a holttestet. A kártyalapok ismét előkerültek és a fürge ujjak boszorkányos gyorsasággal és ügyeséggel hajlítgatták és forgatták a tarka képecskéket a levegőben. — Szégyen, gyalázat! — mormogta a filmrendező, amikor az ír Coxton eltűnt az őserdő irányában. A majmok fecsegő lármája újból megindult a fák között. Távolról a tam-tam tompa hangja üdvözölte a fehér istent, — egy messzi, idegen, elátkozott világ villámfürge mohó hírnökét! (Vécsey Leó fordítása.} 33 mm 1935 október 1. kedd Népszövetségi körökben úgy látják, hogy a négus bejelentése semmit sem változtat a helyzetben. A táviratban nem az általános mozgósítás elrendeléséről van szó, hanem csupán annakbejelentéséről, hogy az általános mozgósítás elkerülhetetlen lesz, ha ez olasz csapeleszállítások és a támadásra való készülések nem szűnnek meg. Éppen ezért a tizanhárimiai bizottság csütörtöki legközelebbi ülését nem is tették át korábbra. Londoni lapjelentések szerint a négus sajátkezűleg irt bizalmas levelet küldött egy francia ismerőse útján Viktor Emánuel olasz királynak, kéri a királyt, akadályozza meg, hogy a két keresztény nép öldöklő háborút indítson egymás ellen. A négus maga aztja meg a harci dobon a jelt az általános mozgósításra Addisz Abebából jelentik: A természet különös szeszélye, hogy újra megindult a tropikus esőzés néhány szép nap után és az egész ország területe megint tengerré vált, így kérdés, mikor hajthatják végre az általános mozgósítást. Az előkészületek már nagyban folynak: az egész országban előkészítették a nagy harci dobokat és a régi császári palotában felállították azt a hét méter átmérőjű óriási dobot, amelyet oroszlánbőrrel vontak be: ezen adja meg a négus személyesen az első jelet a bevonulásra. A dob-* pergést kilenc kilométeres körzetben lehet hallani. Harminckilenc év óta most történik először, hogy Abessziniában megszólaltatják a harci dobokat. A Daily Express brüsszeli levelezője arról értesül, hogy Abessziniát már nem fenyegeti: fegyver- vagy lőszerhiány, mert egyedül Antwerpenből hatvanmillió töltényt és két- száz gépfegyvert szállítottak Dzsibutiba és további huszonnyolcmillió töltény útban van. A szállítmányokat más államokba küldik, ahol átcímezik. Több fegyver- és lőszerszállítmányi zongoraládákba csomagolva küldtek el, de gyümölcs- és főzelékes konzervdobozokban is szállítják a töltényeket. Fehérvárlatnál II.A pengő ért □ -ölen kint kaphatók közmüvekkel az épmzíéseget előnyös Kölcsönnel elősegitSüsd UJ. MAÁR ISTVÁN, Budapest, XI, Somogyiut 24. sz. (Kelenföldi villamos végállomásnál) Olaszország a rádiót is a mozgósítási program szolgálatába állította Rómából jelentik. A sajtópropaganda-minisztérium intézkedésére a rádiót a mozgósítási program szolgálatába állítják. A vidéki városok gócpontjain hangszórók útján lesznek hallhatók az intézkedések. A hadügyminiszter intézkedésére az egész országot szakértők fogják bejárni gépkocsikon és felvilágosítják a lakosságot a gáz ellen való védekezés módjairól. Grandi tanácskozása az angol külügyminisztériumban Londonból jelentik, hogy hétfőn délelőtt megjelent az angol külügyminisztériumban Grandi londoni olasz nagykövet és több mint két órát töltött ott. A látogatásról kiadott hivatalos jelentés szerint az olasz nagykövet a külügyminisztérium több vezető főtisztviselőjével tanácskozott, egyes hírek szerint pedig magával Hoare külügyminiszterrel is, a beszélgetés tartalmát azonban nem akarják közölni a nyilvánossággal. Cáfolják az olasz csapatok előnyomulásának hírét Londonból jelentik. A Reuter-iroda és az Evening Standard addisz-abebai értesülése szerint hétfőn a Mosszuli-hegy körül, Abeszszinia, Eritrea és a francia Szomáliföld határainak találkozásánál harmincezer főnyi olasz és eritreai csapatot, hetven harcikocsit és sok repülőgépet vontak össze s a csapatok az ideiglenes abesszin határon át mintegy harminc kilométerrel előrenyomultak. A két londoni brit — éjszakai római jelentés és az etióp kormány addisz-abebai hivatalos jelentése is — határozottan megcáfolta. Hitler Kelet-Poroszországban Königsbergből jelentik: Hitler Kelet-Poroszországba érkezett, hogy részt vegyen azokon az ünnepségeken, amelyek keretében Hindenburg hamvait átszállítják a végleges temetkezési helyre. Hitler ebből az alkalomból meglátogatja Kelet-Poroszország többi, intézményét s megtelkintette a königisbergi gyalogezred lövőgyakorlatait. Kíséretében van Blomberg hadügyminiszter és Fritsch báró hadseregfőparancsnok. Marsch Ferenc államtitllár balesete Jánoshalmáról jelentik, hogy Marschall Ferenc földmivelésügyi államtitkárt vasárnap könnyebb baleset érte a jánoshalmi országúton. Az államtitkár Jánoshalmáról gépkocsin ment Rém községbe, ahol küldöttség várt rá, hintóval. Marschall államtitkár átszállt a küldöttség kocsijába, útközben azonban a lovak megbokrosodtak, elragadták a hintát, amely az úr kanyarulatban az árokba fordult. Az államtitkár kizuhant, de szerencsére csak kisebb zúzódás érte, úgyhogy, részt vett a községben tartott levente-zászló- Szentelési ünnepen és vasárnap este vonatom visszatért Budapestre. .