Magyarság, 1935. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

2­u -­- lág rendje statikus — mondotta Hoare — és London elvileg nem ellensége a revíziónak. Az angol választ Genfben a legfontosabb és legmesszebbmenő lépésnek tekintik, ame­lyet Anglia a világháború óta tett. úgy tud­ják, hogy az ezzel kapcsolatos angol—francia eszmecserével párhuzamosan egy másik esz­mecsere is folyt arról, hogy milyen lépést volna hajlandó tenni Franciaország a Föld­közi-tengeren, ha arra szükség volna. A népszövetség A francia sajtó aggodalmaskodásával szemben rá kell mutatni, hogy soha még olyan egyöntetű helyesléssel nem fogadott a londoni sajtó angol kormánynyilatkozatot, mint a most közzétett jegyzéket. A Times egészen a munkáspárt lapjáig az egész sajtó örömmel és lelkesedéssel üdvözli a választ mint az angol álláspont világos és egy­értelmű kifejezését. Különösen kiemeli, hogy Anglia nem kötelezte magát feltétel nélkül szankciók alkalmazására abban az esetben, ha Franciaország bebizonyítaná, hogy Németország nem tartotta meg a versaillesi jövő politikátta békeszerződés leszerelési rendelkezéseit. A Times leszögezi, hogy a népszövetség jövő politikájának a következő négy alapelvből kell kiindulni: 1. A népszövetségi hatalmak szolidaritá­sának biztosítása,­­ 2. Az ellenségeskedések lokalizálása, 3. Az ellenségeskedések megszüntetése a lehető legkorábbi időpontban. 4. Békekötés olyan igazságon alapon, ahogyan csak lehetséges. Anglia nem garantálja ! "A News Chronicle szerint a válasz elosz­latja azt az aggodalmat, mintha az olasz S­abessarn vitába való beavatkozás arra köte­lezhetné Angliát, hogy fegyveres erővel se­gítsen fenntartani örök idői­g a háború utáni szerződések által teremtett területi bérende­­zést. Óriási különbség va­n az Abesszínia elleni olasz támadás megakadályozása és aközött az eljárás között, hogy a jelenlegi idélyi Románia számára „nincsteleneket" örökké a meglévő állapot bilincseibe verjék. A Daily Expressben Beaverbrook lord, a lap tulajdonosa, hangoztatja, hogy Anglia neve védheti meg Memelt, Ausztriát, a román Erdélyt és más hasonlóan fenyegetett terü­leteket azok ellen, akik ma csak fenyeget­nek, de holnap már meghódíthatják e terü­leteket. A négus tudatta a népsz­övetséggel, hogy elrendelte az általános mozgósítást Genfből jelentik. Vasárnap este a népszö­vetség főtitkári hivatala az alábbi táviratot kapta Addisz Abebából: Addisz Abeba, 1935 szeptember 28. Állan­dóan és szilárdan a béke szolgálatában Aibesszinia továbbra is együtt alkal­malkodik­ a népszövetségi tanáccsal a viszály békés el­intézése érdekében. Fel kell azonban hív­nunk a tanács figyelmét, teljes­­komolyság­gal, az olaszok támadó fenyegetésének egyre növekvő jel­erdőségére, amely a szakadatlan csapate­rősü­léseik és hadia­nyagi S­zál­litáso­kba­n "jut kifejezésre, annak ellenére, hogy A besz­arnia továbbra is békés magatartást tanú­sít. Sürgősen kérjük a népszövetség tanácsát, amilyen gyorsan csak lehetséges, tegye meg a szükséges óvintézkedéseket az olasz táma­dás megelőzésére, mert a körülményeik oly­képpen fejlődtek, hogy kötelességmulasztást követnénk el, ha az általános mozgósítást, amely országunk védelmében szükségessé vált, továbbra is halogatjuk. Mozgósításunk azonban nem befolyásolja majd korábbi parancsunkat, csapatainknak a határról való visszavonása tekintetében. Megerősítjük új­ból akaratunkat, hogy minden körülmények között a népszövetséggel együtt akarunk működni. Haile Szelasszié császár, Abesszínia uralkodója. A négus sürgönyét szószerinti szövegében a népszövetség főtitkársága kifüggesztette a népszövetség folyosóján. A sürgöny teljesen felkavarta azt a nyugalmat, amely szombat dél óta Genfben uralkodott. Az abesszin ural­kodó távirata teljesen váratlanul érte a nép­szövetségi köröket. fi SBDfiPESII ümtMersehv ehesiui október 1. 8., 10., 17., 19., 24., 26. és Belépti jegyek : T. hely, úri 3.— P. hölgyjegy 2.— P. 11. hely 1.50 P. III. hely 2.60 P. Különfogadási helyre 5.— P. 89-ik napjain délután fél 3 órai kezdettel versenyen -t tart Közlekedés: 75 és 76 sz. villamosokon Az Issente istene írta: Instit L. Percy A bungalov apró, szalmatetős terrasza felett lángolt a trópusi napsütés. Még a majmok fecsegő lármája is elcsittult a kegyetlen, déli kőben. Reers, a szálas barnarin, belga film­rendező verejtékes arccal, tehetetlenül nyúlt el a széles kosárszékben. Lustán fölemelte fejét és dühösen mozdult: — Hallja, Coxton, mit ugrál ott a na­pon? Kap valami csinos napszúrást, az­tán szaladgálhatunk orvos után, jó pár­­száz kilométernyire ... — Engem nem fog a nap! —nevetett a fürge Coxton és villámgyors ujjakkal eltüntetett néhány kártyalapot a tenye­rében. Makoko, a fekete varázsló hamu­szürkére vált arccal, szinte borzadva nézte. Amikor pedig a vöröshajú ír a füléből húzta elő a nyomtalanul eltűnt tarka kártyalapokat, egyszerre üteme­sen és táncosan reszketni kezdett. Keers elfintorította az arcát az ócska fogás láttára. — Marhaság!­­— jegyezte meg csen­desen. —­Jobb lenne, ha elkísérne hol­nap reggel a felvételre, az őserdőbe. Ezek a vadak valami törzsfőnököt te­metnek, ezt veszem fel hangosfilmre. — Sajnos, el vagyok foglalva, — je­lentette ki Coxton. — Azt ajánlom azonban, ne menjen közel a négerekhez a gépével, mert a harcosok tetanuszba mártott nyilainak a karcolása is halá­los. És ezek a vadak érzékenyek. — Ismernek ezek engem már — vo­­nogatta a vállát . Három éve dolgo­zom köztük az őserdőben ... Egyébként azt hittem, ez a maga körzete, Coxton, már kulturáltabb valamivel. Hiszen ma­gát sem bántják, pedig egyesegyedül él közöttük.* Másnap pirkadatkor elindult a kara­ván. Hat órai gyalogút után, izzó nap­sütésben érték el a falut, ami mintegy negyven kunyhóból állott. A fénylő­­testű, fekete gyapjasfejű gyerekek vi­sítva futottak szét a fehér csapat köze­ledtére. A tisztáson már gyülekeztek a benn­szülöttek. Valamenyi­ teljesen ruhátlan volt, csak az ágyék táján fedte valami szalmakötényfére fekete meztelenségü­ket. Egyedül a varázslók — papok, vállalkozók, sírásók és nagykereskedők egy személyben­­ burkolták be magu­kat tetőtől-talpig valami fantasztikus tollkosztümbe. Az arcukat színesre pin­­gált lárva fedte. Keers intett az operatőrnek és felállí­tották a háromlábú csöves filmfelvevő­­gépet. Nagy üggyel-bajjal beállították a hangfelvétel-szerkezetet is. — Pár évvel ezelőtt csináltam már felvételt egy trópusi királytemetésről, — jegyezte meg elgondolkodva a filmren­dező. — De akkor egészen más volt. Ruhátlanul égették el a holttestet . . .­ Most azonban, ahogy látom, előbb va­lami múmiát csinálnak belőle ... Fel­öltöztetik vörös, sárga, zöld és viola­­színű­ selymekbe. A halott néger, aki egész életében nem viselt több anyagot magán, mint pár centiméternyi állat­­bőrt, most olyan kövér lesz, mint va­lami négyszázéves fatörzs. Akkor aztán az egész masszát valósággal beáztatják olajba és akkor gyújtják meg... pfuj, micsoda szörnyű füstje lesz ennek az olajmáglyának. Jószerencse, hogy a sza­got egyelőre nem tudjuk filmre rögzí­­teni. Az operatőr óvatosan nevetett, ne­hogy a gép megremegjen. — Igen, — mondotta — valami fehér istenről beszélnek, az változtatta meg a szokásaikat. Fehér isten? Kiváncsi va­gyok, miféle szélhámosság sül ki ebből a végén.* A következő reggel megérkezett Cox­ton. Leült Keerst mellé a terraszon és megint megkezdte kártyabűvész-mutat­­ványait. A filmrendező idegesen in­tette le: — Hagyja ezt a marhaságot. Elég, ha ezeket a szerencsétlen feketéket meg­­bolondítja vele ... Úgy félnek magától, mint a tű­ztől. Mire való ez? ■ —­ Mindennek megvan a maga oka, — nevetett gúnyosan a vöröshajú ír. — Mondja, Keers, mit keres maga önfelál­dozó, nehéz munkájával itt az őserdő­ben? — Ha akarja tudni, száz fontot ha­vonta és a költségeket. — Száz font? — Coxton elfintorította az arcát. — Az ezerkétszáz font egy év­ben. És még tízezret keresek a kártya­­művészettel, vagy ahogy errefelé neve­zik, a varázslatommal. Keers felütötte a fejét: — És kitől keresi ezt a pénzt? A va­daktól? — Ah, a vadak. — Coxton megvetően legyintett. — Az ő valutájuk nem sokat ér. Én is angol fontban kapom a fize-­­tésem. Látja, Keers, Indiában valami félmeztelen, lepedőbe burkolt fakk­ el­» kezdett szónokolni az angol szövetáru meg olaj ellen ... Tudja, milyen vált­ságba vitte ez az angol nagyipart? .. * Másfele kellett kereskedni, így kerültem én ide! Ezek a vadak most vagonszámra vásárolják az olajat és a textilárut. Per­­­sze nem ment könnyen a dolog. Két hó­­napig tanultam ezt a kártyabűvészetet, most én vagyok a fehér isten.. * és így tovább. Érti már? Keers felugrott a szalmaszékből..­­— Mi, micsoda? Maga a fehér isten? — Én! — nevetett Coxton. — Mi van ebben? Tudja mennyi gyapjúárut adí­tani el a múlt évben? Hétszáz vagont. És mennyi olajat? Félmillió gallont. A fehér isten tanította meg a vadakat arra,­ hogy a törzsfőnökök lelke csak úgy tal­­álja meg a boldog, túlvilági békét, ha a Cottoniére Szindikátus szövetanya­­gába burkolják és a Standard Társaság olajába áztatják a holttestet. A kártyalapok ismét előkerültek és a fürge ujjak boszorkányos gyorsasággal és ügyeséggel hajlítgatták és forgatták a tarka képecskéket a levegőben. — Szégyen, gyalázat! — mormogta a filmrendező, amikor az ír Coxton eltűnt az őserdő irányában. A majmok fecsegő lármája újból megindult a fák között. Távolról a tam-tam tompa hangja üd­­vözölte a fehér istent, — egy messzi, idegen, elátkozott világ villámfürge mohó hírnökét! (Vécsey Leó fordítása.} 33 mm 1935 október 1. kedd Népszövetségi körökben úgy látják, hogy a négus bejelentése semmit sem változtat a helyzetben. A táviratban nem az általános mozgósítás elrendeléséről van szó, hanem csupán annak­­bejelentéséről, hogy az általá­nos mozgósítás elkerülhetetlen lesz, ha ez olasz csapeleszállítások és a támadásra való készülések nem szűnnek meg. Éppen ezért a tizanhárimiai bizottság csütörtöki legköze­lebbi ülését nem is tették át korábbra. Londoni lapjelentések szerint a négus sa­játkezű­leg irt bizalmas levelet küldött egy francia ismerőse útján Viktor Emánuel olasz királynak, kéri a királyt, akadályozza meg, hogy a két keresztény nép öldöklő háborút indítson egymás ellen. A négu­s maga aztja meg a harci dobon a jelt az általános mozgósításra Addisz Abebából jelentik: A természet kü­lönös szeszélye, hogy újra megindult a tro­pikus esőzés néhány szép nap után és az egész ország területe megint tengerré vált, így kérdés, mikor hajthatják végre az álta­lános mozgósítást. Az előkészületek már nagyban folynak: az egész országban előké­szítették a nagy harci dobokat és a régi csá­szári palotában felállították azt a hét méter átmérőjű óriási dobot, amelyet oroszlánbőrr­­el vontak be: ezen adja meg a négus sze­­mélyesen az első jelet a bevonulásra. A dob-* pergést kilenc kilométeres körzetben lehet hallani. Harminckilenc év óta most történik először, hogy Abessziniában megszólaltatják a harci dobokat. A Daily Express brüsszeli levelezője arról értesül, hogy Abessziniát már nem fenyegeti: fegyver- vagy lőszerhiány, mert egyedül­ Antwerpenből hatvanmillió töltényt és két-­ száz gépfegyvert szállítottak Dzsibutiba és további huszonnyolcmillió töltény útban van. A szállítmányokat más államokba küldik, ahol átcímezik. Több fegyver- és lőszerszállít­­mányi zongoraládákba csomagolva küldtek el, de gyümölcs- és főzelékes konzervdobo­zokban is szállítják a töltényeket. Fehérvárl­­atnál II.A pengő ért □ -ölen kint kaphatók köz­müvekkel az épmzíéseget előnyös Kölcsönnel elősegitSüsd­ UJ. MAÁR ISTVÁN, Budapest, XI, Somogyi­ut 24. sz. (Kelenföldi villamos végállomásnál) Olaszország a rádiót is a mozgósítási program szolgálatába állította Rómából jelentik. A sajtópropaganda-mi­­nisztérium intézkedésére a rádiót a mozgósí­tási program szolgálatába állítják. A vidéki városok gócpontjain hangszórók útján lesz­nek hallhatók az intézkedések. A hadügymi­niszter intézkedésére az egész országot szak­értők fogják bejárni gépkocsikon és felvilágo­sítják a lakosságot a gáz ellen való védeke­zés módjairól. Grandi tanácskozása az angol kü­lügy­­minisztériumban Londonból jelentik, hogy hétfőn délelőtt megjelent az angol külügyminisztériumban Grandi londoni olasz nagykövet és több mint két órát töltött ott. A látogatásról kiadott hivatalos jelentés szerint az olasz nagykövet a külügyminisztérium több vezető főtisztvi­selőjével tanácskozott, egyes hírek szerint pedig magával Hoare külügyminiszterrel­­ is, a beszélgetés tartalmát azonban nem akarják közölni a nyilvánossággal. Cáfolják az olasz csapatok előnyomulá­sának hírét Londonból jelentik. A Reuter-iroda és az Evening Standard addisz-abebai értesülése szerint hétfőn a Mosszuli-hegy körül, Abesz­­szinia, Eritrea és a francia Szomáliföld ha­tárainak találkozásánál harmincezer főnyi olasz és eritreai csapatot, hetven harcikocsit és sok repülőgépet vontak össze s a csapatok az ideiglenes abesszin határon át mintegy harminc kilométerrel előrenyomultak. A két londoni brit — éjszakai római jelen­tés és az etióp kormány addisz-abebai hivata­los jelentése is — határozottan megcáfolta. Hitler Kelet-Poroszországban Königsbergből jelentik: Hitler Kelet-Po­­roszországba érkezett, hogy részt vegyen azokon az ünnepségeken, amelyek keretében Hindenburg hamvait átszállítják a végleges temetkezési helyre. Hitler ebből az alkalom­ból meglátogatja Kelet-Poroszország többi, intézményét s megt­elk­intette a königisbergi gyalogezred lövőgyako­rlatait. Kíséretében van Blomberg hadügyminiszter és Fritsch báró hadseregfőparancsnok. Marsch Ferenc államtitllár balesete Jánoshalmáról jelentik, hogy Marschall Ferenc földmivelésügyi államtitkárt vasárnap könnyebb baleset érte a jánoshalmi or­­­szágúton. Az államtitkár Jánoshalmáról gép­kocsin ment Rém községbe, ahol küldöttség várt rá, hintóval. Marschall államtitkár át­szállt a küldöttség kocsijába, útközben azon­ban a lovak megbokrosodtak, elragadták a hintát, amely az ú­r kanyarulatban az árokba fordult. Az államtitkár kizuhant, de szeren­csére csak kisebb zúzódás érte, úgyhogy, részt vett a községben tartott levente-zászló- Szentelési ünnepen és vasárnap este vonatom visszatért Budapestre. .

Next