Magyarság, 1935. október (16. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-24 / 243. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 11 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 12 FILL, VASÁRNAP 12 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 48 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP JOUEBERSSTON PETHŐ SÁNDOR FŐMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« VL KERÜLET ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFONI *278—99 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM: BUDAPEST 82. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZTÁLY« IV. KER. ESKÜ-UT 6. TELEFON« *888—00. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA« 28990. BUDAPEST, 1935 OKTÓBER 24. CSÜTÖRTÖK XVL ÉVFOLYAM, 243 (4377) SZÁM Bethlen az ellenzéken Telt Ház. Úgynevezett nagyülés, feszült várakozás, el nem ennyedő figyelem ,és szinte ünnepi csend, amelynek kárpitja alatt különös, lázas izgalmak feszengenek. Bethlen István gróf ellenzéki premierjének szól az ellentétes irányú lelki forrásokból eredő motívumoknak sokasága és sokfélesége, amelyek ezt a rendkívüli hangulatot rávarázsolták a NEP-re és az ellenzéki mezőnyre egyaránt. Magát Bethlen István grófot is mintha elfogta volna a hely, az alkalom és a környezet újdonsága és újszerűsége. Hiszen csaknem húsz esztendeje nem beszélt a Háznak arról az oldaláról, ahol szerdán talán legmélyebb és legmaradandóbb parlamenti sikerét aratta az őszi alkonyatban. A külső siker jelei és ismérvei egészen mások voltak, mint tízéves kormányelnöki megnyilatkozásai alkalmával, amikor szorgalmas és készséges tenyerek vertek tapsorkánt metsző élű és szárazfényű mondatainak. Ugyanazok a kezek és hangok, amelyek oly hatásos és viharos ekhót biztosítottak hangja minden árnyalatának és oly mozgalmas és derűs reliefet rajzoltak szónoki figurája mögé, ma elernyedtek voltak és némák. Maga az ellenzék még nem szokta meg ezen a helyen a magyar közéletnek ezt a nagy magánosát, aki pártok fölé emelkedő tekintélyének objektív súlyával és mágikus erejével egészen egyedülálló jelenség a reformparlament szín- és egyéniségnélküli uniformisa közepette. Sikerének, vagyis inkább hatásának titka, a nagy erőnek ellenállhatatlan igézete s a szónok lényének abszolút tekintélyt követelő szellemi szuverenitása, amely a maga társtalanságában és halkságában ma lenyűgözőbb volt, mint bármikor, hatalmi pályafutásának csúcspontjain. A NEP-mezőnyön idegenül, sőt félelmetesen hatott ez az önsúlyú és önerejű tünemény, akinek a hatalom és a szerencse nem tud már mit se nyújtani ahhoz, hogy nagyobbá tegye és hogy nimbuszát emelje. Ellenkezőleg: ha a kormányzati hatalomnak az élharcoscsinálta vezérség színpadias kellékei és mutatványai helyett újból szüksége lesz arra, hogy az egyéni jelentőség és nagyvonalúság piedesztálja alatt visszaszerezze régi nyugodt fényét és antik méltóságát, az a gravitas, amely ennek a férfiúnak fényéből áradt, megint visszaállítja a sella curulis-nak azt a szellemi és erkölcsi rangját, amely elválaszthatatlan volt a haza szebb napjaitól és a haladó konzervatív irány életteljességétől. Hogy a NEP-tábor is mennyire hatása alatt állott egy gazdag, művelt és erélyes szellem delejességének, csak az bizonyítja, hogy képtelen volt magát kivonni egy fölényes és tiszta intellektus impozáns vonalvezetésének benyomása alól. Mindenki érezte, hogy így nem a múlt beszél, hanem a jövő, mint ahogy mindenki érezte azt is, hogy a vezéri hivatás jogosítványa nem a sereg, hanem a hivatás és a hivatottság, melynek nem kell untalan a maga kiválasztottságát és küldetését melldöngetnie, amelynek nincs szüksége reklámra és propagandára, mert ha olykor túlságosan elmélyül is a részletekben s egy specialista hideg tüzetességével és avatottságával elemez is, egy pillanatig se lehetett kételkednünk, hogy egy vérbeli államférfival ismét elfoglalta helyét a nívó. A hallgatag és impozáns erő mutatta meg hatalmas birkózóizmait anélkül, hogy ellenfeleivel szemben egy gladiátori győzelem ujjongásában kiaknázta volna könnyedelsőbbségét. Csak néhány finom suhintása éreztette, hogy nemcsak konstruktív módon, de az úgynevezett negatív magyarok módjára is kétvállra tudná fektetni ellenfeleik Bethlen István gróf bírálatában megnyilatkozott a tíz esztendőn át tartó és nagy nehézségekkel birkózó kormányzás során kialakult államférfi- szemlélet, amely egyetemes nézőpontokból indul ki és a részérdekek helyett mindig az általánosat veszi figyelembe. Az egyoldalú és a gazdáknak csupán kisebb részét érintő adósvédelem helyett, amely nemegyszer a könnyelmű adósságcsinálás és a gondatlan hitelezés következményeit hárítja el. Bethlen üdvösebbnek tartotta volna, ha a hozott nagy áldozatok árán a kormány az egész gazdatársadalom kölcsönterhén igyekezett volna átmenetileg, az agrárválság tartama alatt gyökeresen segíteni és pedig olyan jelentősebb kamatmérsékléssel, amely megfelel a földbirtok mai lecsökkent jövedelmezőségének. Természetesen, ez esetben egyidejűleg gondoskodni kellett volna arról is, hogy a hitelező pénzintézetek az így elmaradt kamatkülönbözetért megfelelő térítésben részesüljenek. Ez, Bethlen terve szerint, megoldható lett volna a kincstár megterhelése nélkül is. Az átfogó közgazdasági politika szempontjából helyeslésre számíthat Bethlennek az a megállapítása, hogy egymagában nem sokat segít a magyar mezőgazdaság egyetemén az adóssági teher könynyítése a gazdák egy kis csoportjánál. E szűkkörű hitelügyi intézkedés hatása vajmi csekély, sőt egyenesen problematikusnak látszik. Amire mezőgazdaságunknak általában és égetően szüksége van a kamatteher általános jellegű apasztásán kívül, az Bethlen szerint a piackérdés megoldása, a kivitel előmozdítása, a nyomasztó devizakorlátozások megszüntetése, az aránytalanul súlyos közterhek csökkentése és agrárolló szőkébbre fogása a túlzott vámvédelem mérséklése útján. Bethlen joggal hibáztatja, hogy a gazdavédő rendelet a végleges rendezés jelszavának hangoztatásával és az erre irányuló igyekezettel jött létre és pedig inkább politikai célok szolgálatában, mint a helyes hitel- és pénzügyi elgondolások jegyében. Hiszen röviddel ezelőtt maga a pénzügyminiszter sem tartotta alkalmasnak a jelenlegi, távolról sem megállapodott viszonyokat a gazdaadósságok végleges rendezésére. Ezt a nagyon is megokolt álláspontját azonban utóbb föladta és rendkívül szövevényes, nehezen áttekinthető koncepcióval próbálja most meg a lehetetlent. A valóságot megvilágítja az az egyetlen példa, hogy míg a végleges rendezés 4,5 százalékos annuitása a tíz holdon aluli gazdáknál e pillanatban elviselhetőnek mutatkozik, addig a viszonyoknak már kisebb rosszabbodása is ezt az állandóra rögzített terhet rendkívül súlyossá változtathatja. Gondolkodóba ejt majd mindenkit Bethlennek az a leleplezése, hogy a védettséget és a vele járó kedvezményeket élvező húsz holdon aluli gazdák számánál jóval nagyobb az olyan kisgazdák tábora," akik bár teljes joggal támaszthatnának igényt ezekre az új kedvezményekre, eddig — tájékozatlanságból vagy bizalmatlanságból — mégsem kérték a védettség kimondását. Vájjon lehet-e ezek elől a sorompót lezárni azért, mert a bejelentési határidőket elmulasztották és lehet-e elzárkózni ezek kérése elől, ha majd elkezdenek dörömbölni ugyanazon a kapun, amelyen át sorstársaik már bejutottak a kedvezményezettek karámjába? És lehet-e az ilyen rendezést véglegesnek és a kincstár által hozott áldozatok nagysága tekintetében lezártnak tekinteni? A szerdai ülésben illetékes ajkakról elhangzott tárgyilagos és szakszerű bírálat szétfoszlatta az agyba-főbe dicsérésnek azt a hangözönét, amellyel a túlbuzgó hívek ezt a hosszas gyötrődés után világrahozott kormányrendeletet körül övezni igyekeztek. Erről a nagyszabásúinak és példátmutatónak beharangozott „reformmű“-ről is hamarosan kiderül, hogy sokkal több itt a tömjén füstje, mint az a parázs, amelynél a példátlanul súlyos válsággal nehéz küzdelmet folytató gazdatársadalom egy kissé megmelegedhetnék és dermedtségéből magához térhetne. Bethlen István gróf a gazdaadósságok rendezéséről mondott éles ellenzéki beszédet a Házban A volt miniszterelnök érdekes terve a gazdatartozások végleges rendezésére Éjszakáig tartó interpellációs roham a kormány ellen A képviselők csendesen ülnek. A miniszterek szinte halkan, surrannak a bársonyszékbe. Sok a karzati érdeklődő is. Uniformisok villannak meg, szines toalettek és figyelő szemek csillannak a szokatlan és ideges atmoszférában. Mindenki vár, a levegő villamosan feszült. Bethlen István gróf mondja ellenzéki szűzbeszédjét. Ott áill a baloldalon Eckhardt Tibor és Zichy János gróf között, Gömbös Gyulával szemben, aki figyeli. Egészen csendesen inditja szavait, tört, gyors és mégis nemes gesztusait a NÉP felé. A nagy várakozásra a lehető legegyszerűbben felel.. Szavai egyhangúan peregnek, mint az esőcseppek, melyeik lassan-lassan kivájják a köveket, megtörik a sziklákat, megtörnek minden ellenállást, mely ujjakba gördül. A gesztusai is szüntelenül egyformák. Ide-oda hajlik, gépszerűen fordul, de nem akar belenne,legyelni, mintha a téma nem is lelkesítené. Szárazain, ellenállhatatlanul tör be számadataival, csalhatatlan statisztikai felsorolásaival az agyak hallgatórostjaiba. Kínos, jó darabig kínos a szilencium a NÉP soraiban. Pedig Bethlen csak meggyőzni akar! Meggyőzni, letagadhatatlan valóságokkal! Hozzá egyszerűen, mégpedig olyan egyszerűen, mint maga, a meztelen igazság. A NÉP-ek is sokáig úgy figyelnek, hogy meg se mukkannak s nem mernek belekötni a beszélőbe. Félnek vaslogikájától, mely egyhangúan szaggatja, tépdesi a pénzügyminiszter törvényjavaslatát. Lehet, hogy föl sem fogják a szavak maró savát. Csak néha enged a gondolatok mögött parázsló tűznek valamit. Ilyenkor törött gesztusai még inkább megtörnek, teste" ritmikusabban és gyorsabban hajladozik, kézmozdulatai szinte sűrű, szaggatott kalapácsütésekké nehezülnek, hangja élénkül színesedik és emelkedik. De csak egy pillanatig. Aztán újra halk, mint a megállás nélkül őrlő malomkövek, melyek megbontják, felmorzsolják a legszilárdabb anyagok ellenállását is. Gesztusokkal, gyors mozdulatokkal hangsúlyoz. És csak hangsúlyoz. De ez a hangsúlyozás pontos és fölényes. Amikor visszavágnak neki, mosolyog. Ilyenkor változik a nyugodt, mozdulatlan arc. Szembre láthatóam örült a játéknak. Ekkor növekedik szellemi fölénye, tudása és kíméletlen logikája félelmetessé. Ekkor villan át rajta a szikra, a gondolatok és a vágások bravúros fénye. Szatírája kivédhetetlen. A gesztusok, a testritmusok szüntelenül megszakadnak, tüzesednek, ismétlődnek és ebbe a gyors egyformaságba rajzolja bele lelke derűs nyugalmával bizonyítékainak széttéphetetlen láncolatát. A száraz, matematikailag pontos mondatok tovaragadják a liszteit Ház keretéből. Mikor támad és rezdül a NÉP hangyabolya, mikor élesem megcsendül a csengő, olyan nyugodt, olyan derült, mintha csak ez a környezet és hangulat lenne az ő életeleme! Nem is látszik ez a beszéd ellenzéki szózatnak. Több annál! Száraz, cáfolhatatlan matematika, melyen biztosan vezeti végig beszéde gyilkos fonalát. A szónok áll, magánosain, beszél szenvtelenül, gesztusai egyhangúan pördülnek, hangja halkan kopog, az arc nem játszik figurákat, csak a test mozog, mozog, szüntelenül mozog, de ez a mozgás sohasem groteszk, hanem eleven villamosság. Úgy kezeli a NEP-oldalt, mint az iskolamester a gyerekeket. Egyszerűen és bölcsen kioktatja a pénzügyminisztert. Tanácsokat ad, de megmondja, hogy a NEP-politika csak pártpolitika, mellyel bekötik a publikum szemét. Aztán kicsordul száján a gúny, mikor kimondja, hogy a NEP-rendszer politikája olyan, mint a tüdővészes ember, aki húszesztendős tervekkel tömködti fantáziáját.. . Bethlen beszélt... Megmozdul az egész Ház. Az ellenzéki képviselők gratulálnak, a kormánypártiak egy részének szeme pedig üdvözlően felvillan a régi gazda felé. Aztán az interpellációkra kerül sor. S vihart, vihar kővel. A miniszterek nagy része jelen van s válaszol is. De feltűnően idegesek, ingerültek. Talán Bethlen István felszólalása váltotta ki belőlük ezt a hangulatot. Lázár Andor különösen heves, különösen ingerült. Csak ezzel magyarázható, hogy amikor Rassay Károly kemény interpellációjára válaszol, az igazságügyminiszter, akinek hivatalból kellene legjobban tudnia a törvényt, elfeledkezik arról, hogy a Háznak is felelősséggel tartozik.- " Kozma Miklós belügyminiszter hangja is idegesen pattog, amikor Eckhardt Tibor interpellációjára kell felelnie és különösen Ára 1© fillér