Magyarság, 1936. május (17. évfolyam, 100-126. szám)
1936-05-01 / 100. szám
nevű feketeinges légió és a milícia tagjai, a szomáli királyi csapatok és a gyarmati dubaiok egymást felülmúlva harcoltak a végső küzdelemre elszánt, megerősített terepen küzdő és mindennel jól felszerelt ellenfél ellen. Gépkocsis csapataink üldözőbe vették a menekülő ellenséget. Csapataink az északi hadszíntéren folytatják előnyomulásukat Addisz Abeba felé A Tana-tól vidékéről elindult osztagaink elfoglalták Debra-Tabort, Kassza herceg volt székhelyét. Az új villamostarifáról szombaton dönt a belügyminiszteri értekezlet Kozma Miklós belügyminiszter elnöklésével csütörtökön délelőtt a belügyminisztériumban a Beszkárt viteldíjmódosításának és nyugdíjintézetének kérdésében értekezlet volt. A megbeszélés során a Beszkárt nyugdíjintézetének kérdésében végleges megoldás történt, a viteldíj kérdésében az álláspontok közeledtek egymáshoz, végleges megállapodás azonban nem jött létre. Az értekezletet szombaton foyytatják. A cseti képviselőház elfogadta a kémkedési és az államvédelmi törvényt Prágából jelentik. A képviselőház elfogadta a kémkedési és az államvédelmi törvényt. Mind a két törvényt megszavazta valamennyi kormánypárt, az ellenzék részéről pedig a tót néppárt, a nemzeti egyesülés pártja, a fasiszták és a német keresztényszocialisták. Az államvédelmi törvénynek azt a részét, amely háború esetére szól, a szildéta németek is megszavazták. A szavazástól tartózkodott a magyar keresztényszocialista, a magyar nemzeti és a szepességi német párt. A javaslat ellen csak a kommunisták és részben a szudéta németek szavaztak. Fia vagy leány? Irta: Magyar Imre A férfi kis hosszúkás csomagot hozott haza a hivatalból. Az asszony legalább is azt hitte, hogy onnan hozta. Akták lehetnek benne. Poros, rongyosszélű írások. A férfi megállt titokzatos csomagjával az asztal előtt. Letépte róla a zsineget, aztán szép lassan, ráérősen bontogatta, húzogatta széjjel az ölnyi papiroshalmazt. A szorgos, dolgos felesége beleszólogatott a konyháról, hogy hagyja már abba a papírropogtatást. A férjuram éhes volt, de most néhány percre mégis megelőzte, legyőzte nála valami a férfiak gyomorimádatát: — az eljövendő Karcsiba. Karcsi vagy Ildikó? Ki tudná azt előre megmondani? Eh, mégse lehet az másként: Karcsinak kell annak lenni. Az egész élete, családi világa, jövő-apasága arra van beállítva, bevágva, hogy egyszer csak elsírja itt magát egy motollakezű-lábú fiúgyerek, aki a családi nemzetség továbbvivője, megmentője s neki felfoghatatlan büszkesége lesz. Kiszakadt az utolsó réteg papiros. Tartalma éles pengéssel kivágódott, kiugrott a tükörfényes parkettre. Az asszony, levesesbögrével a kezében, megállt az ajtóban, mintha szoborrá vált volna. A férfi tekintete villámlón siklott, táncolt, zavarodott össze-visszaságban. Az asszony ajkáról csigalassan csordult ki a szó: — Kard... A férfi hirtelen markolással felkapta leendő apaságának csillogó büszkeségét: — Kard ... Az asszony botorkáló mozdulattal letette ebédjük első fogását. Úgy érezte pillanat alatt, hogy nem ízlik ma semmi ezen a világon, csak annak a gondolatnak roppant izgalma nyűgözte le, hátha mégse lesz szükség arra a kardra Tekintetével végigsimította, végigölelte melegen, gyöngéden, lábról leverőn a férfi! — Ildikó lesz . .. Én tu-éjjflff’ — Karcsiba! Én meg azt akarom! A férfi gyors öleléssel igyekezett enyhíteni a kipattant kemény szavak hatását: — Azt szeretném, ha Karcsi lenne. Azért hoztam a kardot. Az asszony benyúlt, bekotorászott a rekamier aljába. — Ildi-lelkem babája ... Megtorpantak a szoba közepén. Szemük tüzelő, égető sugárzásban csapott össze, mintha fel akarnák emészteni egymást. A férfi lerándította a kardot olyan lendülettel, hogy a vége, a hegye szilánkokat hasított a tükörparkettből. — Hát legyen leány !... Az asszony megadó-szontyolodottan állt elébe: — Ahogy te akarod. — Hát... mégis? Beleegyezel? Megcsókolta kis feleségét, olyan melegséggel és szeretettel, mintha ez lett volna első szerelmes ölelése. Leültek szorosan egymás mellé a rekamier-divánra, . — Nézd, kis aranyom, sokkal többet ér egy döngőhangú gyerek, mint a nyivákoló leánybaba. Katona lesz abból. Ember. Férfi ! — Ember, férfi, — sóhajtotta szakadozottan, de mindegyre erősödő hangon az asszony. — Otthont hagyó, világjáró férfi. A sihajtás csak addig az anyáé, amíg bőg, óá-vákol. Aztán a gyerek serdülésével, termetesedésével arányban nő a távolság közte és az anyai szív között . . Nem jól mondtam: az anyai szív aggódása, rettegése örök őrként lebeg ír ° lánya élete fölött. De a fiulélek távolodott., r.összébb eső, mint a leány. A kis szoknyás pökömség megmarad, meghúzódik az anyai Szárnyak alatt. Társa, segítője, rajongója lesz az életét érte adó édesanyának. A fitt elcsatangol, serdülőkora után órátlan idő veti haza, de a leány megmarad otthon a háznak, az anyának. Ha borúsabb az édesanya pillantása, megsimítja lelkes-gyöngéden a homlokát: a fejed fáj édesanyám? ... Hol lesz ilyenkor a fiad? A katona, a férfi, az ember fiad? Lányt akarok. Lányt. Szép, szelíd, okos gyereket. Anyaszerető leányt! Az apajelöltet tönkresujtotta a gyöngy szavak, színigazságok kivédhetetlen ereje. De azért igyekezett csukló hangját férfiparancsszóba formálni, erősíteni. — A leány az anyáé, senki másé. A flusari mind a kettőé. Az apa és anya életének öröme, jutalma, boldogsága. Hova lesz a leány, ha erős karra, védőpajzsra, szilárd kiállásra van szükség? Szép és megindító a gyönge leánykéz az anyai homlokon, de ma inkább a kardforgató kéznek, a vágó-zúzó férfikarnak van jövője, célja, hivatása. Fiút akarok ! Fiú lesz! Vége!... Az asszony csengő-bongó szavakat szegzett a férfi mellének, de hiába. Fiú lesz. Pont. A holnap, vagy holnapután apaságba lépő férfi kiszélesedett mellel, nagyratartó daccal suhogtatta meg az arasznyi gyerekfegyvert, mint születendő fia hivatásának szimbólumát. Úgy járt ezentúl az utcán, mint aki különb valamennyi csörtető emberi lénynél. Kemény, diadalmas büszkeségében úgy érezte, ujjal mutogatnak rá az emberek, ennek fia lesz. Holnap, vagy holnapiban már vasgyúró-lábakkal toppan be ebbe a különben hozzá hasonló értelmességű világba. Nap-nap után újabb dagadó csomagok potyogtak le a hóna alól. Kisautó. Lovaskatonák. Egész hadsereg. A gorlicei áttörés helyzetképe, kis faalakokból kirakva. Ágyuk a háttérben. Elől balaezred, villámló szuronyokkal, amint éppen felkoncolják a legázolt ellenség utolsó emberét... Az egyik nap kapkodó sietséggel igyekezett otthagyni a hivatalt, hogy hazamentében összegyűjtse még a félvilág fiú-játékszerét. Az ajtóból ugrott vissza a telefon harci riadójára. — Leány!... Az égbenyúló jegenyét is földre hajlítja a kifürkészhetetlen erejű vihar. Az új apa tegnap még felhőkig szálló diadalmámorát földre sújtotta egyetlen hang, az előre meg nem sejthető égi titok testtéválásáról tudósító egyetlen emberi szó... Elmúlik az álom. Uj valóság sarjad utána. Ez az élet. Az újdonsült édesapa halomnyi csomagot markolászott, szorongatott ismét a hóna alatt. S a csomaggarmadából izgalmas loholásában kikandikált, előékeskedett egy nagyszemű, borzas babafej... Hogy kellene Európa veszélybenforgó békéjét biztosítani? D’Ormesson újabb cikke a francia félhivatalosban Nemrégiben közöltük D'Ormesson Wladimirnak, a kiváló francia politikai írónak szenzációs cikkét, amelyben a félhivatalos Le Temps hasábjain tárta föl kendőzetlen őszinteséggel a zsákutcába jutott francia külpolitika tehetetlen vergődését a kollektív biztonsági paktumoknak értéktelenné vált szövevényében, ahol keresztül-kasul egymásba szaladnak az ellentétes érdekek. D'Ormesson anyira kétségbeejtőnek látta azt a nemzetközi zűrzavart, amelybe Franciaország sodródott, hogy az egész francia külpolitika újra való alapos „átgondolását" halaszthatatlanul szükségesnek mondotta. D'Ormesson leleplezés-számba menő fejtegetései élénk feltűnést keltettek és különböző magyarázatokra és heves vitákra adtak alkalmat a francia sajtóban. Mindezzel szemben a nagytekintélyű francia külpolitikai szakértő most határozottabb formában próbálja megmagyarázni azt az elgondolást, amely őt a cikk megírására vezette, hogy így minden félreértést szétoszlasson. Franciaország vergődése az egymást ütköző szövetségi rendszerek között Korántsem kívántam — írja a Temps április 26-iki számában — Franciaországnak azt tanácsolni, hogy kétségbeesésének rohamában most már mindentől vonuljon vissza és önmagában elszigetelődjék. Hiszen legelsősorban Franciaországnak hivatása az, hogy vezető szerepet játsszék Európában és igy nem lehet szándéka erről lemondani. De a francia külpolitika olyan tényeknek láncolata folytán, amelyekért felelősség nem terheli (?), ma olyan nemzetközi zavarosba szorult bele, hogy nézetem szerint Franciaország tekintélye és Európa üdve nem tűrheti e helyzet további fennmaradását. A népszövetség senki által kétségbe nem vonható tehetetlenségnek adja bizonyítékát, Franciaországnak pedig ezzel a nehézkes és hatástalan gépezettel kell vesződnie, amelynek működése sokkal több bajt okoz, mint hasznot Franciaországra nézve. Ennek tetejében a francia külpolitika olyan szövetségek és barátságok, amelyek egymásba ütköznek és korántsem alkotnak szerves egységet. Beláthatatlan katasztrófa felé siklik Franciaország — Ez ellen a fejtetőre állított helyzet ellen emeltem fel szavamat, mert semmi sem rosszabb, mint egy álbiztonság. Márpedig álbiztonságot jelent azt képzeni, hogy veszély esetén számítani lehet a mokra az államokra, amelyek különböző hatóerőknek engedelmeskednek és egymástól eltérő politikát folytatnak. Minden olyan riasztó összevisszaságot teremt, hogy az ember maga sem tud abban kiigazodni és a fejét törheti azon egyszerű kérdésen, hogy hol is vagyunk. Azt mondtam és ismételtem, hogy az ilyen helyzet végtelenül veszedelmes és ha mi ebben benne maradunk és a szükséges felszabadító mozdulatot nem tesszük meg, hogy észszerű állapodra jusunk vissza, akkor mi egy beláthatatlan katasztrófába siklunk bele, ahol megindul a tüzelés minden oldalról anélkül, hogy tudnák, kitől ered és ki kapja. A teknősbéka versenye a leopárddal — Arról van szó — folytatja a francia író —, hogy a békét és az európai rendet megőrizzük. Ez vitatlan tétel, de meg kell választani a legjobb módszert az alkalmazásnál. Nem tartom a népszövetséget alkalmasnak a nemzetközi béke biztosítására, mert eljárása túlságos lassú a támadóval szemben, valósággal teknősbéke a leopárd mellett. Márpedig Hitler és Göbbels nyilatkozatai szerint Németország, ha támadni fog, akkor váratlanul és villámgyorsan veti magát rá ellenfelére. E veszedelem elhárítása céljából sokkal ruganyosabbá kell tenni Franciaország diplomáciáját és meg kell osztani az Európa biztonságáért való felelősséget az egyes hatalmak között. Szét kell forgácsolni a kollektív biztonsági rendszert , így Anglia, Hollandia, Belgium és Észak-Franciaország biztonságát garantálná, mi, franciák pedig ugyanez országokét és Angliáét. Franciaország és Itália Ausztria biztonságát védené. A kisálltául — háta mögött Szovjet-Oroszországgal — Csehországét. És végül Lengyelországra kellene bízni Kelet biztonságát, hogy ekként szilárd alapokon nyugodjék az európai béke. Akkor aztán tárgyalásokba lehet bocsátkozni Németországgal, hogy a közte és Európa között még fennforgó problémák megoldassanak. Cselekedjünk gyorsan, gyorsan, ez a kiáltás tör ki aggódó keblemből. Ezzel zárja érdekes cikkét a francia politikai író anélkül, hogy a dunai kérdést, Dél- Szláviát és Romániát egy szóval is említené. isdosman flURSS botnrirubii'bftn, VI., Vilmos esá***■*■■ sürint 43, vásároltat (Báthoryutcával szemközt). Hálószobák, ebóilllk■ kombinált bátorok nagy válenztékkan. Olcsó árak! Kívánatra fizetési kedvezmény 1036 május 1, péntek Úgy látszik, egész gondolatvilágát egyedül a német veszedelem tölti be és így a kisalbánállamok közül csupán a német tenger által elnyeléssel fenyegetett Csehország sorsa érdekelte cikke megírásakor. Abban azonban nagyon csalódik a megriadt francia politikai szó, ha azt hiszi, hogy Románia és Szerbia majd hajlandó lesz kardot rántani Csehország védelmére Németország ellen. A borravalórendelet életbeléptetésének elhalasztását kérik a vendéglősök és a kávésok A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szerdán Éber Antal elnökletével közgyűlést tartott, amely alkalommal szóbakerült a kereskedelmi miniszter borravaló-rendelete is. Napirend előtt felszólalt Gundel Károly, aki kifogásolta azt, hogy a miniszter meglepetésszerűleg, a szakma megkérdezése nélkül adta ki és ezzel az egész vendéglátóipart most az idény kezdetén a leglehetetlenebb helyzet elé állította. Kifejtette, hogy a szállodákat már előre éves szerződések kötik, ezeket felbontani nem lehet, a külföldiek társasutazásai e szerződések alapján indulnak meg, tehát a lekötött fix borravalót más alapon elszámolni nem lehet. Hangoztatta, hogy a borravalókérdést ilyen egyszerű rendelettel és ilyen gyorsan megoldani nem lehet. Végül pedig rámutatott a magyar pincér kiválóságára, világhírnevére és hangoztatta, hogy próbálkozással nem lehet a kiszolgálás jóságát éppen az idegenforgalom-szezon küszöbén megbolygatni. Mészáros Győző a Kávés Ipartestület nevében tiltakozott a borravalórendelet ellen, amelynek kiadását úgy jellemezte, hogy az merényletszerű. Kifejtette, hogy Budapest a kávéházak városa, ahol a kávéházi élet egy egészen speciális irányban fejlődött és jóformán nálunk a publikum szokása alakította ki a fővárosi kávésipart. A rendelet senkinek az érdekét nem szolgálja és szerinte a százalékos borravaló-rendszer a fogyasztóközönség szempontjából is hátrányos. Az elnöklő Éber Antal kijelentette, hogy a kamara a legmelegebben támogatja a vendéglátó-iparokat, mert azok a magyar idegenforgalom döntő tényezői, s javasolni fogja, hogy a kormány a borravaló-rendelet életbeléptetését hat hónapra halassza el. Addig mód nyílik arra, hogy az ügyet érdemlegesen, az érdekeltek bevonásával, letárgyalhassák. Lángokban áll egy német gőzös a nyílt tengeren Londonból jelentik. A Lloyd társaság közlése szerint a Korolland négyezer tonnás német tengerjáró, amely ezer tonna benzint szállított, április 28-án Mogadiscio előtt a nyílt tengeren kigyulladt. A hajót elveszettnek tekintik.