Magyarság, 1936. augusztus (17. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY BÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILI, VASÁRNAP 82 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP MSZEBUSSZTOJ PETHŐ SÁNDOR FÓKUMZDATAM LAJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFONI »1-294 46. SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM! BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZZTÁLYA IV. KER. ESKÜ-UT 6. TELEFON« »1888-66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 1 28990. BUDAPEST, 1936. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT XVII ÉVFOLYAM, 175 (4606) SZÁM A királyszállási minisztertanács Benne vagyunk még a forró nyár kellős közepében, messze még az ősz, amikor a politikai élet zajlása megindul, de máris mozgolódni kezd a nyári szunnyadozásából ébredező közélet. Fölrázza ernyedt bágyadtságából nemcsak az elintézetlen problémákkal teljes, zavarosan bizonytalan belpolitikai helyzet, hanem az egymás sarkába lépő nemzetközi események szakadatlan robaja is, amelyek távolról vagy közelről, de mindig érintik hazánk jelenét, méginkább jövőjét. Természetesen, e nyughatatlan politikai hullámzás közepette vajmi kevés pihenőszünet juthatott részül a kormányzatnak és a miniszteriális szerveknek. Úgy mondják, valóban állandó lázas munka folyt az előkelő hivatalok párnázott ajtói mögött: az augusztus közepén Királyszálláson összeülő minisztertanács tárgyalási anyagát készítették elő, a következő parlamenti ülésszak munkaprogramjának tervezetét állították össze szorgos kezek — bizonyára a hosszú évekre előre megszabott tevékenységi naptár útmutatásai értelmében. A nagyhangú reformígéretekben csalódott közvélemény nem sokat vár a tettek idezéjén ettől, az immár rendszeresített bakonybeli tanácskozásoktól, amelyeknek eddig mindig jóval nagyobb volt a jó magasra eregetett füstje, mint melegetadó parazsa a válságok hideglelésétől rázott magyar közélet számára. Mégis némi kváncsi érdeklődéssel tekintünk a királyszállási miniszteriális eszmecserék eredménye elé, várjon szóba kerülnek-e és dűlőre vitetnek-e, azok a politikai, gazdasági és szociális kérdések, amelyeknek megoldatlansága oly nyomasztó súllyal és senyvesztő hatással nehezedik rá csonka és szorongatott helyzetben levő országunkra? Vájjon csak szürke, a kormányzat rendes vitelének keretébe tartozó javaslatok kerülnek-e megvitatásra — a szokásos módon reformalkotásoknak kijáró görögtűz közepette? Avagy mégis végre hozzányúlnak az ország érdekében halaszthatatlanul sürgős problémákhoz is? Ezeknek ugyan helyet szorítottak a minden jóval bélelt 95 pontban a hatalomrajutás örömnapjaiban, de a politikai mézeshetek elteltével az önfeledten kiszalasztott szép és eszményi ígéretek színes buborékai hamarosan szétpattantak és előtérbe nyomultak azok a vaskos realitásról tanúskodó javaslatok, elgondolások, pártszervezési és lapalapítási akciók, amelyek a kormány amúgy is túltengő hatalmának még erőteljesebb alátámasztására, a párttotalitásos NEP-rendszer kialakítására, a közéleti szabadság és önkormányzati tevékenység elsorvasztására irányultak. A jogosan bizalmatlanná vált magyar közvéleményt a bakonyi minisztertanács előkészületeinél és megtárgyalás alá kerülő javaslatainál jobban érdekli az a döntő fontosságú elvi kérdés: váljon a kormányzat tovább halad-e a hatalmi és hatalmaskodó politikának amaz útján, amelynek megdöbbentő és riasztó jelenségeivel a második Gömbös-kormány első esztendeje alatt annyiszor találkoztunk és amelynek kártékony voltát nem szűntünk meg — a fenyegetések ellenére sem — állandóan a közvélemény elé tárni? Avagy végre ráeszmél a kormányzat lelkiismerete és felelőségérzete arra, hogy a most várható nagy nemzetközi események és fordulatok sorsdöntő napjaiban a NEP-rendszernek politikai, szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt alacsony színvonalával, nyíltan vallott, avagy minduntalan elárult veszedelmes célkitűzéseivel, a nemzetbomlasztó és züllesztő, idegenből másolt politikai módszereivel nem lehet csonka országunkat kivezetni a trianoni összeomlás szakadékából. Megváltozik-e a kormányzat szelleme, le tudja-e rázni magáról teljesen és maradéktalanul a martonládák, béldiádák és antaliádák nyűgét és lappangva érvényesülő hatalmi befolyását, avagy továbbra is megmarad a kormányzás Jánusz-arca, kétlakisága, nyugtalanító kétszínűsége, zavaros kétnyelvűsége? Mindez sokkal fontosabb és perdöntőbb a készülő kormányjavaslatok tárgyánál és tartalmánál, bárminő tetszetős alakban jelentkezzenek is. A miazmákkal telített belpolitikai légkört kell előbb gyökeresen megtisztítani, hogy a poshadásnak indult magyar közélet felüdüljön és az elkövetkezendő idők nagy feladatainak megoldására kellő erőt gyűjtsön. A királyszállási minisztertanács egyik elsőrendű érdekessége, hogy azon maga Gömbös Gyula kíván elnökölni, aki lábadozásához szükséges pihenőjét néhány napra megszakítva, hír szerint, augusztus 9-én a miniszterelnöki teendők intézését újra át akarja venni. Nehéz megjósolni, hogy Gömbös Gyula személyes megjelenése a kormányzás és a politika színterén — bár ezúttal még csak a tanácskozás rövid idejére korlátozottan — mily irányban fog hatni: váljon az egyre fonákabbá váló, ellenmondásokkal teljes régi helyzet változatlan fenntartására, avagy annak a fordulatnak siettetésére, amelyre a súlyos, életbevágó nemzetközi problémák elé menő országnak oly égetően szüksége van és amelyre a független, politikailag érett és felelősségérzettől áthatott közvélemény oly türelmetlenül áhítozik? Miért lenne az az eshetőség teljesen kizárva, hogy a miniszterelnök betegségének és lábadozásának nyugalmi idejében, a kormányzás napi gondjaitól nem zaklatva, világosabban lássa meg és helyesebben ítélje meg az ország helyzetét és mindazt, ami egy év óta kormányzásának cége alatt történt, mint a hatalom polcán, a hízelgők, az érdekhajhászok, a hatalom kelyhének gyönyörét fenékig ürítők siserahadától és megtévesztő hangzavarától körülvéve? Rövidesen el fog válni, hogy kiknek reményei válnak valóra Királyszálláson: a hatalom kizárólagos élvezetére és haszonvételére törekvő, pehelysúlyú politikusoknak, a személyi gárdának, avagy azoknak a komoly gondoktól gyötört közéleti férfiaknak, akik abban bíznak, hogy a magyar nemzet szerencsecsillagának elborulása nem tarthat már soká és a felelős kormány a királyszállási tanácskozások során inkább a belpolitikai helyzet tisztázására vezető kibontakozás utját fogja keresni és nem tévelyeg továbbra is tétovázó gyámoltalansággal a NEP-rendszer irdatlan bozótjaiban. * Saragossánál visszaverték a spanyol ellenforradalmárok a vörös milícia haderejét A kormánycsapatok legújabb vereségeit a madridi tábornoki tanács is beismeri . Lisszaboni hír szerint a kormányhaderők főhadiszállása a nemzeti csapatok kezébe került A budapesti spanyol követség és konzulátus a burgosi ellenforradalmi kormányhoz csatlakozott A spanyolországi harcokról pénteken nem érkeztek kormányjelentések, ami feltétlenül meglepetés az eddigi bizakodó és győzelmet jelentő kormányhírek után. Párisi, londoni és lissjalxmi közlemények is csak az ellenforradalmárok sikeres harcáról számoltak be. Újabb esemény inkább diplomáciai fronton történt. Az angol sajtó erősen foglalkozik a portugál külügyminiszternek Londonban tett hivatalos látogatásával, amely a spanyol forradalommal kapcsolatos s a portugáloknak bizonyos esetben nyújtandó angol segítség előkészítését is szolgálta s a lapok a diplomáciai bonyodalmak veszélyéről írtak a spanyolországi hadiszállítások miatt,, amelyek, mint írják, mégis megtörténtek, csak nem az egyes államok kormányai, hanem magáncégek útján. Az aggodalmaskodó angol lapok élén a konzervatív Morning Post áll, amely rámutat arra, hogy a spanyolországi események a tervbe vett öthatalmi értekezlet kilátásait is lerontják. A lap véleménye szerint maga az angol kormány is, amely igyekszik szigorú semlegességét megőrizni, súlyos aggodalommal látja a nehézségeket, amelyek más kormányoknál megnyilvánulnak a spanyolországi eseményekkel kapcsolatos semlegesség megőrzése miatt. Európa két táborra szakadt ebben a kérdésben — írja a Morning Post. — Az egyik tábor, Olaszország és Németország előbb-utóbb esetleg hajlandó lesz a spanyol jobboldalt támogatni, ugyanakkor azonban , Franciaország kénytelen lesz a spanyol baloldalnak segítségére sietni. Ha azonban Franciaország támogatja a spanyol kormányt, úgy Németország és Olaszország ellenakciója lesz ennek a támogatásnak a következménye. A helyzet további bonyodalmakkal fenyeget —rj a lap —, mert abban az esetben, ha a spanyol ellen forradalmárok győznek, úgy ez a győzelem azzal jár majd, hogy Spanyolország szorosabb kapcsolatokat létesít a bertini és római kormánnyal, ha azonban a spanyol baloldal győz, úgy Spanyolország Szovjetoroszországhoz és Franciaországhoz közeledik. Portugália szintén súlyosan aggódik a spanyolországi események kifejlődése miatt. Egyszóval tehát — fejezte be a Morning Post cikkét — az európai látóhatár ismét beborult és úgy a nyugati hatalmak megegyezésének létrejötte, mint a tervezett európai általános újjárendezés egyre jobban megnehezült, sőt szinte lehetetlenné vált.A külföldi államok állásfoglalását egyébként is egyre jobban sürgetik a spanyol események, mert a bourgesi ideiglenes kormány sorra jelenti be megalakulását a nagyhatalmaknál és az idegen államoknál. A bejelentésre mindenünnen a semlegesség megőrzését hangoztató válaszok érkeznek, de nem lehet, határozottan tudni, hogy ezen a téren is hogyan alakul a helyzet, mert pénteken már arról is érkeztek jelentések, hogy Olaszorszá a nacionalistákat segíti. Róma ezt a hírt megcáfolta és semlegességet hangoztatott. A harcokról és diplomáciai hírekről pénteken a következő részletes hírek érkeztek! Különbíróságot nevezett ki a madridi kormány az ellenforradalom vizsgálatára Madridból jelentik. A kormány a nacionalista ellenforradalom vizsgálatára öt tagból álló különbíróságot nevezett ki. Ugyanakkor a haditengerészeti miniszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében elmozdította állásától Spanyolország berlini és párisi tengerészeti attaséját. Tény az, hogy Agramonte y Cortija berlini nagykövet már előzőleg lenyújtotta lemondását, a madridi kormány azonban úgy tett, mintha a lemondásról nem volna tudomása és a nagykövetet táviratilag felfüggesztette állásától. A nagykövetet a madridi kormány elbocsátotta a diplomáciai szolgálatból. Ellenforradalmárok birtokába került a kormánycsapatok főhadiszállása Lisszabonból jelentik. A portugál rádióállomás jelentése szerint a spanyol felkelők csapatai elfoglalták Guadarrama falut, ahol a kormánycsapatok főhadiszállás volt. A saragossai rádióállomás közölte, hogy teljesen légből kapott a madridi rádiónak Saragossa bevételéről terjesztett híre. Robre Gardótól két kilométernyire erős kormánycsapatok megtámadták Mola tábornok csapatait, amelyek azonban visszaverték a támadást. A nacionalisták most üldözik a menekülő kormánycsapatokat. Ára 16 fillér