Magyarság, 1936. augusztus (17. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY BÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILI­, VASÁRNAP 82 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP MSZEBUSSZTOJ PETHŐ SÁNDOR FÓKUMZDATAM L­AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL!­­ V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFONI »1-294 46. SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM! BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZZ­TÁLYA IV. KER. ESKÜ-UT 6. TELEFON« »1­888-66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 1 28990. BUDAPEST, 1936. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT XVII ÉVFOLYAM, 175 (4606) SZÁM A királyszállási minisztertanács Benne vagyunk még a forró nyár kel­lős közepében, messze még az ősz, ami­kor a politikai élet zajlása megindul, de máris mozgolódni kezd a nyári szunnya­­­dozásából ébredező közélet. Fölrázza er­nyedt bágyadtságából nemcsak az elinté­zetlen problémákkal teljes, zavarosan bizonytalan belpolitikai helyzet, hanem az egymás sarkába lépő nemzetközi ese­mények szakadatlan robaja is, amelyek távolról vagy közelről, de mindig érintik hazánk jelenét, méginkább jövőjét. Természetesen, e nyughatatlan politi­kai hullámzás közepette vajmi kevés pi­henő­szünet juthatott részül a kormány­zatnak és a miniszteriális szerveknek. Úgy mondják, valóban állandó lázas munka folyt az előkelő hivatalok párná­zott ajtói mögött: az augusztus közepén Királyszálláson összeülő minisztertanács tárgyalási anyagát készítették elő, a kö­vetkező parlamenti ülésszak munkapro­gramjának tervezetét állították össze szorgos kezek — bizonyára a hosszú évekre előre megszabott tevékenységi naptár útmutatásai értelmében. A nagyhangú reformígéretekben csaló­dott közvélemény nem sokat vár a tettek idezéjén ettől, az immár rendszeresített bakonybeli tanácskozásoktól, amelyek­nek eddig mindig jóval nagyobb volt a jó magasra eregetett füstje, mint meleget­­adó parazsa a válságok hideglelésétől rázott magyar közélet számára. Mégis némi k­váncsi érdeklődéssel tekintünk a királyszállási miniszteriális eszmecserék eredménye elé, várjon szóba kerülnek-e és dűlőre vitetnek-e, azok a politikai, gaz­dasági és szociális kérdések, amelyeknek megoldatlansága oly nyomasztó súllyal és senyvesztő hatással nehezedik rá csonka és szorongatott helyzetben levő országunkra? Vájjon csak szürke, a kor­mányzat rendes vitelének keretébe tar­tozó javaslatok kerülnek-e megvitatásra — a szokásos módon reformalkotások­nak kijáró görögtűz közepette? Avagy mégis végre hozzányúlnak az ország ér­dekében halaszthatatlanul sürgős problé­mákhoz is? Ezeknek ugyan helyet szo­rítottak a minden jóval bélelt 95 pont­ban a hatalomrajutás örömnapjaiban, de a politikai mézeshetek elteltével az ön­feledten kiszalasztott szép és eszményi ígéretek színes buborékai hamarosan szétpattantak és előtérbe nyomultak azok a vaskos realitásról tanúskodó javasla­tok, elgondolások, pártszervezési és lap­­alapítási akciók, amelyek a kormány amúgy is túltengő hatalmának még erő­teljesebb alátámasztására, a párttotalitá­­sos NEP-rendszer kialakítására, a köz­életi szabadság és önkormányzati tevé­kenység elsorvasztására irányultak. A jogosan bizalmatlanná vált magyar közvéleményt a bakonyi minisztertanács előkészületeinél és megtárgyalás alá ke­rülő javaslatainál jobban érdekli az a döntő fontosságú elvi kérdés: váljon a kormányzat tovább halad-e a hatalmi és hatalmaskodó politikának amaz útján, amelynek megdöbbentő és riasztó jelen­ségeivel a második Gömbös-kormány első esztendeje alatt annyiszor találkoztunk és amelynek kártékony voltát nem szűn­tünk meg — a fenyegetések ellenére sem — állandóan a közvélemény elé tárni? Avagy végre ráeszmél a kormányzat lel­kiismerete és felelőségérzete arra, hogy a most várható nagy nemzetközi esemé­nyek és fordulatok sorsdöntő napjaiban a NEP-rendszernek politikai, szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt alacsony színvonalával, nyíltan vallott, avagy minduntalan elárult veszedelmes célkitű­zéseivel, a nemzetbomlasztó és züllesztő, idegenből másolt politikai módszereivel nem lehet csonka országunkat kivezetni a trianoni összeomlás szakadékából. Megváltozik-e a kormányzat szelleme, le tudja-e rázni magáról teljesen és ma­radéktalanul a martonládák, béldiádák és antaliádák nyűgét és lappangva érvé­nyesülő hatalmi befolyását, avagy to­vábbra is megmarad a kormányzás Jánusz-arca, kétlakisága, nyugtalanító kétszínűsége, zavaros kétnyelvűsége? Mindez sokkal fontosabb és perdöntőbb a készülő kormányjavaslatok tárgyánál és tartalmánál, bárminő tetszetős alak­ban jelentkezzenek is. A miazmákkal telí­tett belpolitikai légkört kell előbb gyö­keresen megtisztítani, hogy a poshadás­­nak indult magyar közélet felüdü­ljön és az elkövetkezendő idők nagy feladatai­nak megoldására kellő erőt gyűjtsön. A királyszállási minisztertanács egyik elsőrendű érdekessége, hogy azon maga Gömbös Gyula kíván elnökölni, aki lába­dozásához szükséges pihenőjét néhány napra megszakítva, hír szerint, augusztus 9-én a miniszterelnöki teendők intézését újra át akarja venni. Nehéz megjósolni, hogy Gömbös Gyula személyes megjele­nése a kormányzás és a politika szín­terén — bár ezúttal még csak a tanács­kozás rövid idejére korlátozottan — mily irányban fog hatni: váljon az egyre foná­kabbá váló, ellenmondásokkal teljes régi helyzet változatlan fenntartására, avagy annak a fordulatnak siettetésére, amelyre a súlyos, életbevágó nemzetközi problé­mák elé menő országnak oly égetően szüksége van és amelyre a független, po­litikailag érett és felelősségérzettől át­hatott közvélemény oly türelmetlenül áhítozik? Miért lenne az az eshetőség tel­jesen kizárva, hogy a miniszterelnök betegségének és lábadozásának nyugalmi idejében, a kormányzás napi gondjaitól nem zaklatva, világosabban lássa meg és helyesebben ítélje meg az ország hely­zetét és mindazt, ami egy év óta kor­mányzásának cége alatt történt, mint a hatalom polcán, a hízelgők, az érdek­­hajhászok, a hatalom kelyhének gyönyö­rét fenékig ürítők siserahadától és meg­tévesztő hangzavarától körülvéve? Rövidesen el fog válni, hogy kiknek reményei válnak valóra Királyszálláson: a hatalom kizárólagos élvezetére és haszonvételére törekvő, pehelysúlyú poli­tikusoknak, a személyi gárdának, avagy azoknak a komoly gondoktól gyötört köz­életi férfiaknak, akik abban bíznak, hogy a magyar nemzet szerencsecsillagának elborulása nem tarthat már soká és a felelős kormány a királyszállási tanács­kozások során inkább a belpolitikai hely­­zet tisztázására vezető kibontakozás ut­­ját fogja keresni és nem tévelyeg to­­vábbra is tétovázó gyámoltalansággal a NEP-rendszer irdatlan bozótjaiban. * Saragossánál visszaverték a spanyol ellenforradalmárok a vörös milícia haderejét A kormánycsapatok legújabb vereségeit a madridi tábornoki tanács is beismeri . Lisszaboni hír szerint a kormány­haderők főhadiszállása a nemzeti csapa­tok kezébe került A budapesti spanyol követség és konzulátus a burgosi ellenforradalmi kormányhoz csatlakozott A­ spanyolországi harcokról pénteken nem érkeztek kormányjelentések, ami feltétlenül meglepetés az eddigi bizakodó és győzelmet jelentő kormányhírek után. Párisi, londoni és lissjalxmi közlemények is csak az ellen­forradalmárok sikeres harcáról számoltak be. Újabb esemény inkább diplomáciai fron­ton történt. Az angol sajtó erősen foglalko­zik a portugál külügyminiszternek Lon­donban tett hivatalos látogatásával, amely a spanyol forradalommal kapcsolatos s a por­tugáloknak bizonyos esetben nyújtandó angol segítség előkészítését is szolgálta s a lapok a diplomáciai bonyodalmak veszélyéről írtak a spanyolországi hadiszállítások miatt,, ame­lyek, mint írják, mégis megtörténtek, csak nem az egyes államok kormányai, hanem magáncégek útján. Az aggodalmaskodó angol lapok élén a konzervatív Morning Post áll, amely rámu­tat arra, hogy a spanyolországi események a tervbe vett öthatalmi értekezlet kilátásait is lerontják. A lap véleménye szerint maga az angol kormány is,­ amely igyekszik szi­gorú semlegességét megőrizni, súlyos aggo­dalommal látja a nehézségeket, amelyek más kormányoknál megnyilvánulnak a spanyolországi eseményekkel kapcsolatos semlegesség megőrzése miatt. Európa két táborra szakadt ebben a kérdésben — írja a Morning Post. — Az egyik tábor, Olasz­ország és Németország előbb-utóbb esetleg hajlandó lesz a spanyol jobboldalt támo­gatni, ugyanakkor azonban , Franciaország kénytelen lesz a spanyol baloldalnak segítsé­gére sietni. Ha azonban Franciaország tá­­mogatja a spanyol kormányt, úgy Német­­ország és Olaszország ellenakciója lesz en­­nek a támogatásnak a következménye. A­ helyzet további bonyodalmakkal fenyeget —­­­rj a lap —, mert abban az esetben, ha a spanyol ellen forradalmárok győznek, úgy ez a győzelem azzal jár majd, hogy Spanyol­­ország szorosabb kapcsolatokat létesít a ber­­tini és római kormánnyal, ha azonban a spanyol baloldal győz, úgy Spanyolország Szovjetoroszországhoz és Franciaországhoz közeledik. Portugália szintén súlyosan aggó­­dik a spanyolországi események kifejlődése miatt. Egyszóval tehát — fejezte be a Mor­­ning Post cikkét — az európai látóhatár ismét beborult és úgy a nyugati hatalmak­ megegyezésének létrejötte, mint a tervezett európai általános újjárendezés egyre jobban megnehezült, sőt szinte lehetetlenné vált.­A külföldi államok állásfoglalását egyéb­­ként is egyre jobban sürgetik a spanyol ese­­mények, mert a bourgesi ideiglenes kor­­mány sorra jelenti be megalakulását a nagy­­hatalmaknál és az idegen államoknál. A be­­jelentésre mindenünnen a semlegesség meg­­őrzését hangoztató válaszok érkeznek, de­ nem lehet, határozottan tudni, hogy ezen a­ téren is hogyan alakul a helyzet, mert pén­­teken már arról is érkeztek jelentések, hogy Olaszorszá a nacionalistákat segíti. Róma ezt a hírt megcáfolta és semlegességet han­­goztatott. A harcokról és diplomáciai hírekről pén­­teken a következő részletes hírek érkeztek! Különbíróságot nevezett ki a madridi kormány az ellenforradalom vizsgálatára Madridból jelentik. A kormány a nacio­nalista ellenforradalom vizsgálatára öt tag­ból álló különbíróságot nevezett ki. Ugyanakkor a haditengerészeti miniszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében elmozdította állásától Spanyolország ber­lini­ és­ párisi tengerészeti attaséját. Tény az, hogy Agramonte y Cortija berlini nagykövet már előzőleg lenyújtotta lemondását, a mad­­ridi kormány azonban úgy tett, mintha a lemondásról nem volna tudomása és a nagy­­követet táviratilag felfüggesztette állásától. A nagykövetet a madridi kormány elbocsá­­totta a diplomáciai szolgálatból. Ellenforradalmárok birtokába került a kormány­csapatok főhadiszállása Lisszabonból jelentik. A portugál rádió­­állomás jelentése szerint a spanyol felkelők csapatai elfoglalták Guadarrama falut, ahol a kormánycsapatok főhadiszállás volt. A saragossai rádió­állomás közölte, hogy teljesen légből kapott a madridi rádiónak Saragossa bevételéről terjesztett híre. Robre Gardótól két kilométernyire erős kormánycsapatok megtámadták Mola tábor­nok csapatait, amelyek azonban visszaverték a támadást. A nacionalisták most üldözik a­ menekülő kormánycsapatokat. Ára 16 fillér

Next