Magyarság, 1936. augusztus (17. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

Síkondo Gyógyfürdő s a Mecsek gyöngye Magyarország easillon természetes, meleg, «rénsor»», lithiumos, rádióaktív hatású forrása. Elsőh­angú modern szálloda, vízgyógyintézet, fürdőorvos, saját posta, sport, szórakozások. Penziórendszer. Felvilágosítás és prospek­tust Fik­dlálgazgatóság, Sikonda gyógyfürdő, Baranya­­megye. Telefon: Komló 11. Budapesti igazgatóság, VI., Andrássy­ út­­50. Telefon: 1—1113—110. Az Almirante Servere cirkáló, amely csat­lakozott az ellenforradalmárokhoz, csütörtö­kön este bombázta Cartagena hadikikötőjét, ahol nagy károkat okozott. A madridi kor­mány kalózhajónak nyilvánította az Almi­­rante Serveret. Valencia, amelynek bevételét Queipo de Llano tábornok közli, nem az ismert föld­közitengeri kikötő, hanem a portugál határ­hoz közel levő erődítmény. Burgosból a következő jelentés érkezett a nacionalista csapatok helyzetéről: Az ellen­forradalmárok egyik osztaga a somosierrai állásokból kiindulva, előretört és megszál­lotta Torre Lagumát és El Molát. A kor­­­mánycsapatok A Madridtól 10 kilométernyire vonultak vissza. Ugyanakkor az ellenforra­dalmárok egy másik oszlopa megszállotta a Madridtól 30 kilométernyire fekvő Nevas Serradát. Leonból egy nemzeti osztag Puebla de Guadarramáig nyomult előre. Saragossá­­ból kiindulva, egy felkelőhadoszlop meg­szállotta a Madridtól 125 kilométernyire fekvő Medinecelit. Egy felkelőhadoszlop Cordobából kiindulva, Ciudad Realt szállotta meg. A burgosi rádió­állomás közlése szerint Granadában leszállt a kormánycsapatok há­rom repülőgépe és csatlakozott a nemzeti csapatokhoz. A baszk tartományokban Mola tábornok csapatai nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy Pazajes tartom­ány fővárosát, Renteria vá­rost elfoglalják. Ojarcum várost, amelyet kedden a vörös milícia elfoglalt, csütörtökön a nacionalista csapatok visszafoglalták. Cordobából nagyobb csapatréstek indultak el Malaga felé, amely még mindig a kormány­csapatok kezén van. A kormánycsapatok utóvédjét az előnyomulóknak sikerült meg­futamítani. A saragossai harcokról érkezett jelentések szerint az ellenforradalmi csapatok a vörös milicia egyik osztagát, amely Saragossa felé menetelt, bekerítették és teljesen felmorzsol­ták. A vörös milicia osztaga éppen egy köz­ségen vonult keresztül. A felkelők azonban már előzőleg gépfegyvereket állítottak fel a község főútvonalának házaiban és amikor a vörös milicia átvonult az utcán, a húsz gép­fegyverből gyilkos tüzet szórtak a vörös milicia tagjaira, akik nem menekülhettek, mert a községet a felkelők már teljesen kö­rülzárták. A gyilkos harcban a vörös milicia legalább ezer tagját ölték meg. A vörös milícia többi menetelő osztaga erre kényte­len volt Barcelonába visszavonulni. Ennek folytán a Saragossától nyugatra elterülő vidék ismét teljesen a felkelők kezében van és a saragossai helyőrség összeköttetést tart­hat fenn a Madrid felé előnyomuló hadsereg balszárnyával. Ballada az édesanyámról Írta: Vesztróczy R. Jenő A nagy háború idejéből való ez a kis történet. Amikor vérfolyók és könny­patakok zúdultak veszett áradással a jajba és tűzbe borult Földön. S amikor a szenvedés keserű italához a nyomorú­ság kukoricakenyerét kellett tördelni a szegény emberek millióinak. Ekkor halt meg az édesapánk. És mi­­— kilenc gyerekek meg az édesanyánk ?—, olyan árván maradtunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Vagyonunk csak a fe­kete gyász maradt, egyéb semmi. Az apró falu, ahol megbújtunk, annyira bebur­kolózott a saját bujának-baráttak vedlett subájába, hogy a füle sem látszott ki be­lőle, így nem jutott nekünk semmi a suba melegéből. Kint rekedtünk a szélén. Egy-két öregasszony szánt bennünket és a pap. A kenyerünk meg végérvényesen el­fogyott. Még a kukoricalisztből is csak annyi maradt, hogy az egerek fölmond­ták nekünk s a kamrából átköltöztek a szomszédunkhoz. Tetejébe még jött a tél, mint a mesék sárkánya, dérrel-durral, szélvihar-paripán. Csak nem tüzet fújt, hanem deres hideget. A nyárfák csu­paszra fosztva, meredt kaptákban álltak az országúton, mint vén gránátosok. Mo­gorva felhők vágtattak az égen sebes ro­hanással, keletről-nyugatra, ahol akkor töméntelen ágyútól reszketett a föld és a Halál vért szüretelt a Dolomitok meg­­feketült sziklaormain. Hova menjünk, kihez forduljunk? Mi nagyobbak még bírtuk valahogy. De a négyéves kishugunk türelmetlen volt és követelő, ő még nem értette meg, hogy a Világ kegyetlen és a szegény ember élete szenvedés. Kiállt a szoba közepére és határozottan kijelentette:­­— Éhes vagyok. Kérek kenyeret. Kisöcsénk tércelt hozzá. — Várjatok, már majd sül — felelte szegény édesanyánk és kisietett a kony­hába. Az apróságok utána. — De mikor sül, édesanyám? — türel­metlenkedett a kisöcsénk. — Majd ezután — volt a kurta válasz. — Ebből ugyan nem sokat értettek a kicsik. Ennélfogva ujjukat a szájukba dugták és gondolkodni próbáltak. Gya­­núsnak találták a megnyugtatást annál is inkább, mert már többször is hallot­ták, de eddig vajmi kevés látszatra volt. Édesanyánk meg buzgón rakta a tüzet s közben kötényével a szemét törü­lgette, mert igen marta a kibuggyanó füst. Leg­alább is úgy látszott. A kicsinyek melléje guggoltak s folyton a kötényét ráncigál­­ták, hogy megsült-e már a kenyér. Szegény anyánk jobbról is meg balról is magához ölelte a két borzas fejecskét, megcsókolta, aztán felállt. Szeméből nagy elhatározás tüze fényesedett. Oda­szólt a nővéremnek: — Megyek, megpróbálom utoljára, hátha tudok teremteni valahonnan egy vakarcsra valót. Addig vigyázzatok a kicsinyekre. — De édesanyám! — kiáltotta a nővé­rem —, hiszen tudja, hogy délelőtt végig­jártam a falut és pénzért sem kaptam egy marékravalót sem! Hova menne ilyen későn, úgyis hiába. — Csak ád az Isten — felelte szegény. Zárjátok be az ajtót és maradjatok nyugodtan. Majd sietek vissza. — S az­zal már el is tűnt a délutáni ólmos köd­ben. Karácsony felé közeledtek a napok és korán esteledett. Már a harangszó is végigverdeste érchangjával a sötétség lomha, fekete dunyháját, mellyel a falu éji álomra takarózott. Majd ez is elhalt. Utoljára még a vonatfü­tty sikoltott réme­set, aztán csönd lett. Máskor vidámnak tetszett ez a fütty, de most összeborzong­­tunk tőle. Mintha gyilkos marok fojtotta volna bele valakibe odakint a jajszót. Riadtan, csöndben ültünk otthon és vártuk az édesanyánkat... Hiába. Kishúgom sírva fakadt, apró karjait kinyújtotta az ajtó felé: — Miért nem jön édesz? Álmosz va­gyok. öcsém követte példáját. Utána a többi három. Merthogy heten voltunk otthon. A két felnőtt testvérünk a nagy­világban. Szóval kórusban sírtak sze­génykék. Nekem is fojtogatta valami a torkomat, összenéztem nővéremmel, az­után hívtam a nagyobbik öcsémet: — Gyere, megkeressük édesanyánkat. Vettük a kézilámpát és nekiindultunk az éjszakának. Olyan sötét volt, hogy a fehér szin is feketét mutatott s majdnem nekibotlottunk a házak falának. Bóco­­rogtunk ide-oda, szomszédtól-szomszédig. Volt ahova már nem tudtunk bemenni, máshol meg a kutyát uszították ránk. De édesanyánkról semmi hír. Öcsémet vigasztaltam és saját maga­mat is igyekeztem ámítani, hogy talán már időközben haza is ment édesanyánk. Siettünk vissza. De bizony nem volt ott­hon. Rettegve néztünk egymásra. Hol lehet, mi történt vele? Dermesztő rémü­let szorította össze a torkunkat és a szí­vünk harangját riadtan verte félre. — Talán cigányok? ... — kockáztatta meg félénken, könnyei közt a nővérem. — Szabó Feritől hallottam, hogy Hor­váth nénitől szökött orosz­ foglyok vették el az ebédet —, szólt remegő hangon na­gyobbik öcsém. — Ne beszéljetek csacsiságokat. Édes­anyánk nem az erdőre ment, sem az országútra. — De azért belül valami gör­csös félelem markolta össze a szívemet és a hideg nyargalászott végig a gerincemen. Eszembe jutott, hogy én is hallottam ilyesfélét. Kishugom­ ismét elpityeredett. Nővé­rem magához vonta és letérdelt vele a padlóra. Mi többiek sorban utána. Ke­resztet vetettünk és a remegő gyermeki hangok elkezdték sírásba csukló szóval: '■— Miatyánk, ki a mennyekben vagy... És ő a mennyekben volt és meghal­lotta könyörgésünket. Mert ezalatt az tör­tént, amit itt sorjában elmondok. Édesanyánk hiába kopogtatott az aj­­tókon és sziveken. Az ajtók zárva, a szi­vek meg nagyon tele voltak, kinél fekete bánattal, kinél az önzés szivacsával. Akkor már majd minden háznak volt egy halottja, vagy élője, aki halottnak számított. Mert ott masírozott a görzi, volhiniai, vagy kragujeváci ösvényeken, gránátok zenkara mellett Halál Imperá­­tor elébe. Az itthoni emberek szeme elrévedezett a sötét horizont felé. S már nem látták meg egymás kicsiny nyomorúságát a nagy fekete gyászlobogók miatt, amik világelejétől­ világsarkáig lobogtak a vi­haros égen és sötétségbe vonták a pislogó léleklámpásokat. Akinek pedig nem volt gyásza, de volt lisztje, ezt a kis fehérsé­get úgy elrejtette, de úgy, hogy még a szíve ürességét is liszttel tömte meg, ne­hogy másnak is jusson belőle. Így aztán édesanyámnak ugyan kár volt szoron­gatni kezében az üres szütyöt, nem telt az meg sehol, még pénzért sem. Az utolsó házban, ahova bement, hal­lotta, hogy a malomban talán lesz vala­micske. Igen ám, de a malom a szomszéd faluban volt, két és félóra az út oda­­vissza, még hozzá ilyen vaksötétben. — Hát pedig itt kár a szóért, magunk­­nak sincs egy összemarokkal se—felelték a jóemberek ott, a faluvégen, bár dél­után ocsuval etették az aprómarhát. Édesanyánk megállt a kapuban, sóhaj­tott, aztán elindult az országúton, köd­­ben, sötétben, a szomszéd falu felé. Ek­kor harangoztak Arangyalára. Oda is ért szerencsésen a malomba. — Lisztet-e? — csóválta a fejét a mol­nár, mikor elmondta, mi járatban van. — Hát azt bajosan. Hiszen a rekvirálók ugy. JURGHESIC 1030 augusztus 1, szombat A burgosi ideiglenes kormány bejelentette meg­alakulását az angol kormánynak Londonból jelentik. A­ burgosi ideiglenes kormány hivatalosan bejelentette az angol kormánynak megalakulását. Cabanellas tábor­nok, az ideiglenes kormány elnöke távirat­ban közölte a Foreign Office-al, hogy bur­gosi székhellyel megalakult „a spanyol nemzetvédelmi bizottság.“ A tábornok közölte az ideiglenes kormány összetételét is és egy­ben az ideiglenes kormány szándékát is kö­zölte, hogy az új spanyol kormány Angliával fenn akarja tartani a baráti kapcsolatokat, amelyek a két országot eddig is összekap­csolták. Az angol kormány nem válaszolt a burgosi ideiglenes kormány jelentkezésére. Ez a táv­irat azonban fordulópontot jelent az angol közvélemény felfogásában, legalább is annyi­ban, hogy most már nyíltan két táborra szakadt az angol sajtó a spanyolországi helyzet megítélésében. Míg a lapok egy része a madridi kormányzatot a nyílt kommu­­nistasággal vádolja és a burgosi ideiglenes kormányról, mint a spanyol nemzeti kor­mányról ir, addig más lapok, így például még a félhivatalos Times is a burgosi ideig­lenes kormányt a nacionalisták és ellen­forradalmárok bizottságának nevezi. Rómából jelenti­, hogy Cabanellas tábor­nok kormánya táviratot küldött az olasz kormánynak is, bejelentve megalakulását és kifejezte azt a reményét, hogy továbbra is megtarthatja a szívélyes és baráti kapcsola­tokat a külföldi hatalmakkal. Olasz illetékes körökben a spanyol hely­zetet továbbra is a legnagyobb érdeklődés­sel, de teljes semlegességgel nézik. Ennek megfelelően a távirathoz sem fűztek semmi megjegyzést. A budapesti spanyol követség a burgosi kor­mányhoz csatlakozott A budapesti spanyol követség­­a Magyar Távirati Iroda útján közli, hogy Don Carlos Arcos y Cuadra spanyol ügyvivő csütörtökön este táviratot intézett a madridi külügymi­nisztériumhoz, amelyben tájékoztatta, hogy Spanyolország budapesti követségét és kon­zulátusát a burgosi ideiglenes kormány ren­delkezésére bocsátotta. A diplomáciai és konzuli szolgálatot Magyarországon továbbra is az eddigi módon teljesítik. Portugália Anglia támogatását kéri, ha a spanyol polgárháború veszélyeztetné a portugál államot Londonból jelentik. A spanyolországi ese­mények Montalto portugál külügyminisztert arra késztették, hogy Londonba jöjjön és tárgyalásokat kezdjen az angol kormány­nyal. A­ külügyminiszter csütörtökön hosszabb látogatást tett Eden külügyminiszternél, aki­vel a spanyolországi események kérdése mellett más időszerű külpolitikai kérdések­ről is beszélt. A portugál külügyminiszter arra kérte az angol külügyminisztert, hogy Anglia támogassa Portugáliát abban az eset­­ben, ha a spanyol polgárháború átterjed Portugáliára is. A Daily Mail szerint Eden ismertette a portugál külügyminiszter előtt az angol kor­mány álláspontját és kilátásba helyezte a szoros együttműködést. Párisi hír olasz repülőgépek spanyol—marokkói hadianyagszállításáról­ ­ Párisból jelentik: Casablancából a francia fővárosba érkezett jelentések szerint egy olasz hárommotoros repülőgép, amely két gépfegyverrel volt felfegyverezve és azon­kívül fegyver- és lőszerszállítmányt vitt a fedélzetén, Oran és a Francia Marokkó ha­tárvidékén, Saidia város mellett lezuhant. Az olasz repülőgép öt utasa közül három ször­nyethalt és kettő súlyosan megsebesült. Egy másik olasz repülőgép, amely hasonló szál­lítmánnyal repült, benzinhiány miatt kényte­len volt a Francia Marokkó-zónában Maluya mellett kényszerleszállást végezni. A repülő­gép utasait letartóztatták és Berkéné váro­sába vitték őket, míg a kényszerleszállást végzett repülőgépet most csendőrök őrzik. A casablancai jelentések szerint a két olasz repülőgép Szardíniából jött és a gépeken nem volt semmiféle megjelölés. Az egyik pi­lóta kijelentette, hogy a repülőgépek a ná­dori repülőtér felé repültek, amely Spanyol-Marokkóban Melilla városa mellett van, Párisból jelentik. Az állítólagos olasz re­­pü­lőgépszállításokról szóló hír francia kor­mánykörökben olyan nagy feltűnést keltett, hogy maguk a hivatalos körök sem tartják hihetőnek a hírek valódiságát. Éppen ezért Denain tábornok, volt hadügyminiszter, aki jelenleg a tengerentúli légihaderők főfelügye­lője, repülőgépen azonnal Francia-Marok­­kóba utazott, hogy személyesen vezesse a vizsgálatot a francia területen végrehajtott kényszerleszállások ügyében. Tangerből ér­kező hírek szerint megbízható jelentésekből megállapítják, hogy csütörtök estig a Francia-Marokkó-zóna fölött látott repülő­gépek nem érkeztek meg Tetuanba, Franco tábornok főhadiszállására. Róma teljes semlegességet hangoztat a spanyol kérdésben Rómából jelentik: A Spanyol-Marokkóba repült állítólagos repülőgépek kérdésében olasz hivatalos helyen nem nyilatkoznak. A hír kora reggel terjedt el Rómában, de hi­vatalos helyen mindezideig sem meg nem cáfolták, sem meg nem erősítették a híreket. Jólértesült körökben mindenesetre hang­súlyozzák, hogy Olaszország teljes semleges­séget tanúsít a spanyolországi eseményekkel kapcsolatban és az olasz kormány sem hadi- Címváltozásnál kérjük igen tisztelt Előfizetőnket, hogy úgy a régi, mint az új címét két nap­pal előbb pontosan szíveskedjék közölni, hogy lapunkat pon­tosan küldhessük, anyagok, sem repülőgépek kivitelére enge­délyt nem adott. Agyonlőtték a vörösök Sanjurjo tábornok fiát Lisszabonból jelentik: Queipo de Llano tábornok a sevillai rádió­adón át a követ­kezőket közölte: Sanjurjo tábornok fia, San­jurjo százados, Moraves és Racejenes repülő­tisztekkel együtt életét vesztette. A hős repü­lőket a vörösök agyonlőtték. A tábornok ezután megerősítette Valenciá­nak a nemzeti csapatok által történt elfog­lalását. Lemondott megbízatásá­ról Spanyolország kvirináli nagykövetségének vezetője Rómából jelentik. Miután csütörtökön a vatikáni spanyol nagykövet és a nagykövet­ség titkára bejelentették lemondásukat a madridi kormánynak, pénteken reggel köz­ismertté vált, hogy a kvirináli nagykövetség vezetője, Career nagykövet szintén benyi.

Next