Magyarság, 1936. augusztus (17. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
Síkondo Gyógyfürdő s a Mecsek gyöngye Magyarország easillon természetes, meleg, «rénsor»», lithiumos, rádióaktív hatású forrása. Elsőhangú modern szálloda, vízgyógyintézet, fürdőorvos, saját posta, sport, szórakozások. Penziórendszer. Felvilágosítás és prospektust Fikdlálgazgatóság, Sikonda gyógyfürdő, Baranyamegye. Telefon: Komló 11. Budapesti igazgatóság, VI., Andrássy út50. Telefon: 1—1113—110. Az Almirante Servere cirkáló, amely csatlakozott az ellenforradalmárokhoz, csütörtökön este bombázta Cartagena hadikikötőjét, ahol nagy károkat okozott. A madridi kormány kalózhajónak nyilvánította az Almirante Serveret. Valencia, amelynek bevételét Queipo de Llano tábornok közli, nem az ismert földközitengeri kikötő, hanem a portugál határhoz közel levő erődítmény. Burgosból a következő jelentés érkezett a nacionalista csapatok helyzetéről: Az ellenforradalmárok egyik osztaga a somosierrai állásokból kiindulva, előretört és megszállotta Torre Lagumát és El Molát. A kormánycsapatok A Madridtól 10 kilométernyire vonultak vissza. Ugyanakkor az ellenforradalmárok egy másik oszlopa megszállotta a Madridtól 30 kilométernyire fekvő Nevas Serradát. Leonból egy nemzeti osztag Puebla de Guadarramáig nyomult előre. Saragossából kiindulva, egy felkelőhadoszlop megszállotta a Madridtól 125 kilométernyire fekvő Medinecelit. Egy felkelőhadoszlop Cordobából kiindulva, Ciudad Realt szállotta meg. A burgosi rádióállomás közlése szerint Granadában leszállt a kormánycsapatok három repülőgépe és csatlakozott a nemzeti csapatokhoz. A baszk tartományokban Mola tábornok csapatai nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy Pazajes tartomány fővárosát, Renteria várost elfoglalják. Ojarcum várost, amelyet kedden a vörös milícia elfoglalt, csütörtökön a nacionalista csapatok visszafoglalták. Cordobából nagyobb csapatréstek indultak el Malaga felé, amely még mindig a kormánycsapatok kezén van. A kormánycsapatok utóvédjét az előnyomulóknak sikerült megfutamítani. A saragossai harcokról érkezett jelentések szerint az ellenforradalmi csapatok a vörös milicia egyik osztagát, amely Saragossa felé menetelt, bekerítették és teljesen felmorzsolták. A vörös milicia osztaga éppen egy községen vonult keresztül. A felkelők azonban már előzőleg gépfegyvereket állítottak fel a község főútvonalának házaiban és amikor a vörös milicia átvonult az utcán, a húsz gépfegyverből gyilkos tüzet szórtak a vörös milicia tagjaira, akik nem menekülhettek, mert a községet a felkelők már teljesen körülzárták. A gyilkos harcban a vörös milicia legalább ezer tagját ölték meg. A vörös milícia többi menetelő osztaga erre kénytelen volt Barcelonába visszavonulni. Ennek folytán a Saragossától nyugatra elterülő vidék ismét teljesen a felkelők kezében van és a saragossai helyőrség összeköttetést tarthat fenn a Madrid felé előnyomuló hadsereg balszárnyával. Ballada az édesanyámról Írta: Vesztróczy R. Jenő A nagy háború idejéből való ez a kis történet. Amikor vérfolyók és könnypatakok zúdultak veszett áradással a jajba és tűzbe borult Földön. S amikor a szenvedés keserű italához a nyomorúság kukoricakenyerét kellett tördelni a szegény emberek millióinak. Ekkor halt meg az édesapánk. És mi— kilenc gyerekek meg az édesanyánk ?—, olyan árván maradtunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Vagyonunk csak a fekete gyász maradt, egyéb semmi. Az apró falu, ahol megbújtunk, annyira beburkolózott a saját bujának-baráttak vedlett subájába, hogy a füle sem látszott ki belőle, így nem jutott nekünk semmi a suba melegéből. Kint rekedtünk a szélén. Egy-két öregasszony szánt bennünket és a pap. A kenyerünk meg végérvényesen elfogyott. Még a kukoricalisztből is csak annyi maradt, hogy az egerek fölmondták nekünk s a kamrából átköltöztek a szomszédunkhoz. Tetejébe még jött a tél, mint a mesék sárkánya, dérrel-durral, szélvihar-paripán. Csak nem tüzet fújt, hanem deres hideget. A nyárfák csupaszra fosztva, meredt kaptákban álltak az országúton, mint vén gránátosok. Mogorva felhők vágtattak az égen sebes rohanással, keletről-nyugatra, ahol akkor töméntelen ágyútól reszketett a föld és a Halál vért szüretelt a Dolomitok megfeketült sziklaormain. Hova menjünk, kihez forduljunk? Mi nagyobbak még bírtuk valahogy. De a négyéves kishugunk türelmetlen volt és követelő, ő még nem értette meg, hogy a Világ kegyetlen és a szegény ember élete szenvedés. Kiállt a szoba közepére és határozottan kijelentette:— Éhes vagyok. Kérek kenyeret. Kisöcsénk tércelt hozzá. — Várjatok, már majd sül — felelte szegény édesanyánk és kisietett a konyhába. Az apróságok utána. — De mikor sül, édesanyám? — türelmetlenkedett a kisöcsénk. — Majd ezután — volt a kurta válasz. — Ebből ugyan nem sokat értettek a kicsik. Ennélfogva ujjukat a szájukba dugták és gondolkodni próbáltak. Gyanúsnak találták a megnyugtatást annál is inkább, mert már többször is hallották, de eddig vajmi kevés látszatra volt. Édesanyánk meg buzgón rakta a tüzet s közben kötényével a szemét törülgette, mert igen marta a kibuggyanó füst. Legalább is úgy látszott. A kicsinyek melléje guggoltak s folyton a kötényét ráncigálták, hogy megsült-e már a kenyér. Szegény anyánk jobbról is meg balról is magához ölelte a két borzas fejecskét, megcsókolta, aztán felállt. Szeméből nagy elhatározás tüze fényesedett. Odaszólt a nővéremnek: — Megyek, megpróbálom utoljára, hátha tudok teremteni valahonnan egy vakarcsra valót. Addig vigyázzatok a kicsinyekre. — De édesanyám! — kiáltotta a nővérem —, hiszen tudja, hogy délelőtt végigjártam a falut és pénzért sem kaptam egy marékravalót sem! Hova menne ilyen későn, úgyis hiába. — Csak ád az Isten — felelte szegény. Zárjátok be az ajtót és maradjatok nyugodtan. Majd sietek vissza. — S azzal már el is tűnt a délutáni ólmos ködben. Karácsony felé közeledtek a napok és korán esteledett. Már a harangszó is végigverdeste érchangjával a sötétség lomha, fekete dunyháját, mellyel a falu éji álomra takarózott. Majd ez is elhalt. Utoljára még a vonatfütty sikoltott rémeset, aztán csönd lett. Máskor vidámnak tetszett ez a fütty, de most összeborzongtunk tőle. Mintha gyilkos marok fojtotta volna bele valakibe odakint a jajszót. Riadtan, csöndben ültünk otthon és vártuk az édesanyánkat... Hiába. Kishúgom sírva fakadt, apró karjait kinyújtotta az ajtó felé: — Miért nem jön édesz? Álmosz vagyok. öcsém követte példáját. Utána a többi három. Merthogy heten voltunk otthon. A két felnőtt testvérünk a nagyvilágban. Szóval kórusban sírtak szegénykék. Nekem is fojtogatta valami a torkomat, összenéztem nővéremmel, azután hívtam a nagyobbik öcsémet: — Gyere, megkeressük édesanyánkat. Vettük a kézilámpát és nekiindultunk az éjszakának. Olyan sötét volt, hogy a fehér szin is feketét mutatott s majdnem nekibotlottunk a házak falának. Bócorogtunk ide-oda, szomszédtól-szomszédig. Volt ahova már nem tudtunk bemenni, máshol meg a kutyát uszították ránk. De édesanyánkról semmi hír. Öcsémet vigasztaltam és saját magamat is igyekeztem ámítani, hogy talán már időközben haza is ment édesanyánk. Siettünk vissza. De bizony nem volt otthon. Rettegve néztünk egymásra. Hol lehet, mi történt vele? Dermesztő rémület szorította össze a torkunkat és a szívünk harangját riadtan verte félre. — Talán cigányok? ... — kockáztatta meg félénken, könnyei közt a nővérem. — Szabó Feritől hallottam, hogy Horváth nénitől szökött orosz foglyok vették el az ebédet —, szólt remegő hangon nagyobbik öcsém. — Ne beszéljetek csacsiságokat. Édesanyánk nem az erdőre ment, sem az országútra. — De azért belül valami görcsös félelem markolta össze a szívemet és a hideg nyargalászott végig a gerincemen. Eszembe jutott, hogy én is hallottam ilyesfélét. Kishugom ismét elpityeredett. Nővérem magához vonta és letérdelt vele a padlóra. Mi többiek sorban utána. Keresztet vetettünk és a remegő gyermeki hangok elkezdték sírásba csukló szóval: '■— Miatyánk, ki a mennyekben vagy... És ő a mennyekben volt és meghallotta könyörgésünket. Mert ezalatt az történt, amit itt sorjában elmondok. Édesanyánk hiába kopogtatott az ajtókon és sziveken. Az ajtók zárva, a szivek meg nagyon tele voltak, kinél fekete bánattal, kinél az önzés szivacsával. Akkor már majd minden háznak volt egy halottja, vagy élője, aki halottnak számított. Mert ott masírozott a görzi, volhiniai, vagy kragujeváci ösvényeken, gránátok zenkara mellett Halál Imperátor elébe. Az itthoni emberek szeme elrévedezett a sötét horizont felé. S már nem látták meg egymás kicsiny nyomorúságát a nagy fekete gyászlobogók miatt, amik világelejétől világsarkáig lobogtak a viharos égen és sötétségbe vonták a pislogó léleklámpásokat. Akinek pedig nem volt gyásza, de volt lisztje, ezt a kis fehérséget úgy elrejtette, de úgy, hogy még a szíve ürességét is liszttel tömte meg, nehogy másnak is jusson belőle. Így aztán édesanyámnak ugyan kár volt szorongatni kezében az üres szütyöt, nem telt az meg sehol, még pénzért sem. Az utolsó házban, ahova bement, hallotta, hogy a malomban talán lesz valamicske. Igen ám, de a malom a szomszéd faluban volt, két és félóra az út odavissza, még hozzá ilyen vaksötétben. — Hát pedig itt kár a szóért, magunknak sincs egy összemarokkal se—felelték a jóemberek ott, a faluvégen, bár délután ocsuval etették az aprómarhát. Édesanyánk megállt a kapuban, sóhajtott, aztán elindult az országúton, ködben, sötétben, a szomszéd falu felé. Ekkor harangoztak Arangyalára. Oda is ért szerencsésen a malomba. — Lisztet-e? — csóválta a fejét a molnár, mikor elmondta, mi járatban van. — Hát azt bajosan. Hiszen a rekvirálók ugy. JURGHESIC 1030 augusztus 1, szombat A burgosi ideiglenes kormány bejelentette megalakulását az angol kormánynak Londonból jelentik. A burgosi ideiglenes kormány hivatalosan bejelentette az angol kormánynak megalakulását. Cabanellas tábornok, az ideiglenes kormány elnöke táviratban közölte a Foreign Office-al, hogy burgosi székhellyel megalakult „a spanyol nemzetvédelmi bizottság.“ A tábornok közölte az ideiglenes kormány összetételét is és egyben az ideiglenes kormány szándékát is közölte, hogy az új spanyol kormány Angliával fenn akarja tartani a baráti kapcsolatokat, amelyek a két országot eddig is összekapcsolták. Az angol kormány nem válaszolt a burgosi ideiglenes kormány jelentkezésére. Ez a távirat azonban fordulópontot jelent az angol közvélemény felfogásában, legalább is annyiban, hogy most már nyíltan két táborra szakadt az angol sajtó a spanyolországi helyzet megítélésében. Míg a lapok egy része a madridi kormányzatot a nyílt kommunistasággal vádolja és a burgosi ideiglenes kormányról, mint a spanyol nemzeti kormányról ir, addig más lapok, így például még a félhivatalos Times is a burgosi ideiglenes kormányt a nacionalisták és ellenforradalmárok bizottságának nevezi. Rómából jelenti, hogy Cabanellas tábornok kormánya táviratot küldött az olasz kormánynak is, bejelentve megalakulását és kifejezte azt a reményét, hogy továbbra is megtarthatja a szívélyes és baráti kapcsolatokat a külföldi hatalmakkal. Olasz illetékes körökben a spanyol helyzetet továbbra is a legnagyobb érdeklődéssel, de teljes semlegességgel nézik. Ennek megfelelően a távirathoz sem fűztek semmi megjegyzést. A budapesti spanyol követség a burgosi kormányhoz csatlakozott A budapesti spanyol követséga Magyar Távirati Iroda útján közli, hogy Don Carlos Arcos y Cuadra spanyol ügyvivő csütörtökön este táviratot intézett a madridi külügyminisztériumhoz, amelyben tájékoztatta, hogy Spanyolország budapesti követségét és konzulátusát a burgosi ideiglenes kormány rendelkezésére bocsátotta. A diplomáciai és konzuli szolgálatot Magyarországon továbbra is az eddigi módon teljesítik. Portugália Anglia támogatását kéri, ha a spanyol polgárháború veszélyeztetné a portugál államot Londonból jelentik. A spanyolországi események Montalto portugál külügyminisztert arra késztették, hogy Londonba jöjjön és tárgyalásokat kezdjen az angol kormánynyal. A külügyminiszter csütörtökön hosszabb látogatást tett Eden külügyminiszternél, akivel a spanyolországi események kérdése mellett más időszerű külpolitikai kérdésekről is beszélt. A portugál külügyminiszter arra kérte az angol külügyminisztert, hogy Anglia támogassa Portugáliát abban az esetben, ha a spanyol polgárháború átterjed Portugáliára is. A Daily Mail szerint Eden ismertette a portugál külügyminiszter előtt az angol kormány álláspontját és kilátásba helyezte a szoros együttműködést. Párisi hír olasz repülőgépek spanyol—marokkói hadianyagszállításáról Párisból jelentik: Casablancából a francia fővárosba érkezett jelentések szerint egy olasz hárommotoros repülőgép, amely két gépfegyverrel volt felfegyverezve és azonkívül fegyver- és lőszerszállítmányt vitt a fedélzetén, Oran és a Francia Marokkó határvidékén, Saidia város mellett lezuhant. Az olasz repülőgép öt utasa közül három szörnyethalt és kettő súlyosan megsebesült. Egy másik olasz repülőgép, amely hasonló szállítmánnyal repült, benzinhiány miatt kénytelen volt a Francia Marokkó-zónában Maluya mellett kényszerleszállást végezni. A repülőgép utasait letartóztatták és Berkéné városába vitték őket, míg a kényszerleszállást végzett repülőgépet most csendőrök őrzik. A casablancai jelentések szerint a két olasz repülőgép Szardíniából jött és a gépeken nem volt semmiféle megjelölés. Az egyik pilóta kijelentette, hogy a repülőgépek a nádori repülőtér felé repültek, amely Spanyol-Marokkóban Melilla városa mellett van, Párisból jelentik. Az állítólagos olasz repülőgépszállításokról szóló hír francia kormánykörökben olyan nagy feltűnést keltett, hogy maguk a hivatalos körök sem tartják hihetőnek a hírek valódiságát. Éppen ezért Denain tábornok, volt hadügyminiszter, aki jelenleg a tengerentúli légihaderők főfelügyelője, repülőgépen azonnal Francia-Marokkóba utazott, hogy személyesen vezesse a vizsgálatot a francia területen végrehajtott kényszerleszállások ügyében. Tangerből érkező hírek szerint megbízható jelentésekből megállapítják, hogy csütörtök estig a Francia-Marokkó-zóna fölött látott repülőgépek nem érkeztek meg Tetuanba, Franco tábornok főhadiszállására. Róma teljes semlegességet hangoztat a spanyol kérdésben Rómából jelentik: A Spanyol-Marokkóba repült állítólagos repülőgépek kérdésében olasz hivatalos helyen nem nyilatkoznak. A hír kora reggel terjedt el Rómában, de hivatalos helyen mindezideig sem meg nem cáfolták, sem meg nem erősítették a híreket. Jólértesült körökben mindenesetre hangsúlyozzák, hogy Olaszország teljes semlegességet tanúsít a spanyolországi eseményekkel kapcsolatban és az olasz kormány sem hadi- Címváltozásnál kérjük igen tisztelt Előfizetőnket, hogy úgy a régi, mint az új címét két nappal előbb pontosan szíveskedjék közölni, hogy lapunkat pontosan küldhessük, anyagok, sem repülőgépek kivitelére engedélyt nem adott. Agyonlőtték a vörösök Sanjurjo tábornok fiát Lisszabonból jelentik: Queipo de Llano tábornok a sevillai rádióadón át a következőket közölte: Sanjurjo tábornok fia, Sanjurjo százados, Moraves és Racejenes repülőtisztekkel együtt életét vesztette. A hős repülőket a vörösök agyonlőtték. A tábornok ezután megerősítette Valenciának a nemzeti csapatok által történt elfoglalását. Lemondott megbízatásáról Spanyolország kvirináli nagykövetségének vezetője Rómából jelentik. Miután csütörtökön a vatikáni spanyol nagykövet és a nagykövetség titkára bejelentették lemondásukat a madridi kormánynak, pénteken reggel közismertté vált, hogy a kvirináli nagykövetség vezetője, Career nagykövet szintén benyi.