Magyarság, 1936. szeptember (17. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
ELŐFIZETÉSI A BAKI IKERS 94 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 19 PENGŐ, EGY B*BA " PENGŐ. EGYES SZÁM ABA HÉTKÖZNAP " FILL. VASÁRNAP 82 FILL AUSZTRIÁBAN HFTKÖZNAP 80 GARAS, VASARNAP 40 GARAS FI JELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1936. SZEPTEMBER 1.KEDD SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VL KERÜLET, ARADI UTCAI SZÁM. TELEFON» [*1-294 40. SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉLCÍM BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZALY« IV. KER. ESKÜ-UT 6. TELEFON» *18886«. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28996. ÉVFOLYAM, 199 (4630) SZÁM. Rydz-Smigly, Titulescu, Sztálin Pilsudski utódjának párisi utazása, Románia örökös külügyminiszterének hirtelen bukása és a vörös cár halálküzdelme Lenin árnyékával, új színeket kevert az európai politikába s talán nem túlzott és elhamarkodott dolog, ha már most rámutatunk arra a lehetőségre, amely kétségkívül benne szunnyad a mai helyzetben. Mindenekelőtt: lehetetlen bizonyos öszszefüggést föl nem fedezni a három esemény között, hogy a lengyel hadsereg vezetője és a lengyel köztársaság „második fele“ éppen akkor utazik tüntető módon Németország megkerülésével cseh és osztrák földön át Franciaországba, amikor Oroszországban félelmetes bolseviki „Bertalan“ éjszakát rendeznek. Pilsudski elve mindig az volt, hogy Lengyelországnak a német és az orosz malomkő között meg kell őriznie semlegességét, amíg csak lehetséges s hogy ha választani kényszerül, akkor Varsónak mindig az erősebb féllel kell szembeszállnia, mert így mindig több előnyt tud kicsikarni a gyöngébbiktől. A nemzeti szocializmus óta rohamosan fegyverkező szovjet így kergette Pilsudskit a német—lengyel megnemtámadási szerződés megkötésében azt mondják, hogy Rydz-Smigly ugyanehhez a Pilsudski-elvhez maradt hű, amikor kezdett elidegenedni a németbarátságtól azóta. Hogy a német szuronyok még magasabbra nőttek a lengyel határ mentén. Ennek a Berlintől való távolodásnak és a francia vonalhoz való közeledésnek pedig éppen az adta volna meg a döntő lökést, hogy a német erőnek ilyen félelmetes megnövekedésével egyidejűen a belső orosz válság megmutatta, hogy a szovjet, legalábbis egyelőre, képtelen a külső offenzív föllépésre. Mindez nemcsak lélektanilag és propaganda-szempontból húzta ki a talajt a Hitlerrel való bolsevistaellenes koalíció alól, hanem tárgyilag is és éppen Pilsudski tanításának megfelelően ösztönözte Roz- Smiglyt, hogy megint az erősebb fél ellenében optáljon és hogy keresse a visszakanyarodás útját a régi, francia irány felé. Az első pillanatban úgy látszott, hogy Rydz-Smigly nemcsak Franciaország, hanem a francia—orosz szövetség felé is orientálódik, Titulescu eltávolítása azonban arra enged következtetni, hogy a lengyel külpolitikai fordulat végbemehet anélkül, hogy Lengyelországnak közelednie kelljen a szovjetdiplomáciához. Titulescu bukásának ugyanis részben az a jelentősége, hogy az ő személyével nemcsak a franciabarátság hivatásos híve távozik a román külügyek éléről, hanem egy elkötelezetten oroszbarát és számos diplomáciai botrányból eléggé lengyelellenes politikus is. Mindenesetre, ha azt látjuk, hogy Titulescu valamennyi belpolitikai követelését teljesítették a kormány újjáalakításánál és hogy nemcsak a vasgazdával rokonszenvező belügyminiszter bukott fölfelé, hanem hogy a helyébe és az ugyancsak diktatúrás hajlamú igazslgügyminiszter helyére is alkotmányos irányzatú politikus került s ha meggondoljuk, hogy a külügyminiszteri székbe is egy közismerten franciabarát képviselő került, akkor lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új román kormány nem Franciaország ellen, hanem esetleg csak Lengyelország mellett akart tüntetni Titulescu elejtésével. S hogy talán azt akarta dokumentálni, hogy a franciabarát politika nem jelent egyúttal és szükségszerűen oroszbarát tájékozódást is. Titulescu bukásával mindenesetre eltűnt a lengyel—román közeledésnek egyik lényeges személyi és lelki akadálya s ha ez a kombináció ma még nem támaszkodhatik is tényekre, elképzelhetetlen, hogy Rydz-Smigly párisi beszélgetései során elkerüljék ennek a lehetőségnek megbeszélését. Mindennek természetesen az volna az előföltétele, hogy Franciaország a jövőben ne tekintse Moszkvát a maga kizárólagos támaszának Keleteurópában — s hogy ez a fordulat nem egészen elképzelhetetlen Párisban, azt világosan megmutatta Schacht múlt heti látogatása. Schacht áradozva nyilatkozott Blum személyéről — a német sajtó persze ezt éppúgy elhallgatta, mint ahogy Blum fajtisztasági fogyatékosságairól sem vett még tudomást egyetlen németországi nemzeti szocialista orgánum sem — és Blum nemcsak a népfront szocialista lapjaiban íratott kedvező hangon Schacht látogatásáról, hanem még a kommunista Thoreznek is megtiltotta, hogy a sajtóban kifogásolja a német—francia tárgyalásoknak Moszkva szerint túlságosan szívélyes hangját. Ita ez még nem jelenti is a német— francia kétoldalú tárgyalások megindulását, mindenesetre arra vall, hogy az orosz „Bertalan“ éjszaka annyira megtépázta a szobi és külpolitikai presztízsét, hogy ma már a francia népfront kormánya is nagyobb függetlenséget mer mutatni Moszkva felé, mint eddig. Mindez persze még csak lehetőségeket tár föl s egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy az európai egyensúlyban a nyár óta lényeges változás állott be. Legföljebb bizonyos rétegelmozdulásokról beszélhetünk, amelyek közül az a leglényegesebb, hogy Spanyolországot, Afrikának ezt a Földközi-tengeri nyúlványát, mégsem sikerül kikiáltani Európa szívévé, mégsem lehet végképpen ráijeszteni Európára azzal, hogy sürgősen választania kell a bolsevizmus vagy a nemzeti szocializmus között. Úgy látszik, a szovjet belső válsága elhalványítja azt a jelszót, hogy a vörös diktatúra csöbörjéből csak a fekete diktatúra vödörjébe ugorhatunk s mégsem sikerült Európát belehajszolni egy olyan mesterségesen szított pánikhangulatba, amelyben el lehet hitetni minden európai néppel, hogy a szovjethaderő indulásra készen áll Európa felé és hogy a mai „rothadt“ Európa lelkileg egészen védtelen állapotban várja, hogy a vörös láva elöntse és betemesse a nyugati civilizációt. Ami ellen — hogy továbbra is ezt a diktaturás frazeológiát idézzük — egyedül az ígérkezik hatásos védelemnek, hogy — mi magunk üssük agyon ezt a civilizációt, helyébe fölépítvén a diktaturás, kollektívus világot. Úgy látszik, Rydz-Smigly, a lengyel állam diktátora úgy látja, hogy a parancsuralmi rendszer mégsem fogja elönteni egész Európát s ezért siet — a szó szoros értelmében siet — fölújítani a lengyel— francia szövetséget, s ha a jelek s az azokból való következtetések nem csalnak, Titulescu bukása mögött is olyan fordulat rejtőzik, amely egyaránt vezethet Románia eltávolodására a szovjettől és közeledésére Lengyelországhoz. Ennek további következése az lehetne, hogy ha Franciaország és Csehország a közeljövőben nem adná is föl a szovjettel való szövetségét, az európai kontinensen nem feküdnék keresztbe eddigi élességével a francia—cseh—orosz front, amely a maga puszta létével is akadályozza egy új, természetes európai egyensúly kialakulását. Nagy érdeklődés előzi meg Gömbös Gyula kedd délelőtti kormányzói kihallgatását A kormányzó keddi döntésétől várható a politikai helyzet tisztázása Helyettes miniszterelnök, vagy új kormány kinevezésével oldódik meg a válság? r A politikai közvélemény hetek óta, de az utóbbi napokban felfokozódott érdeklődéssel, sőt az izgalom egy nemével figyeli a csendes nyárutóról az őszre áthajtó változásait a közéleti időjárásnak. Ma valóban el lehet mondani, hogy a cselekvő politikától távolálló körök és rétegek is nagyfeszültségű várakozással tekintenek bizonyos események elé, amelyektől — legalább sokan tudni vélik — a politikai közélet bizonytalanságának enyhülését és tisztulását remélik. Van-e valóság, vagy nincs: ez a kérdés, amelyre ezek elben az órákban oly nehéz, szinte lehetetlen határozott választ adni. Ami kétségtelen tény* ként állapítható meg, az egyelőre csak annyi, hogy a magyar politika zsúfolva van a válság elemeivel, hogy azonban ez a lappangó és hosszú krízis minő formában nyer orvos* lást, vagy megoldást, senki sem tudja. Ivády Béla körül csoportosul a NÉP szélsőséges csoportja A magyar közélet légkörére ránehezedő válságelemek egyrészt Gömbös Gyula miniszterelnök hosszas betegségének következményeiből fejlődnek, másrészt abból az álmodni-a pártközi összevisszaságból, amelyet az a körülmény idézett elő, hogy a miniszterelnök a titkos választójog törvénybe iktatására vonatkozó ígéretét, illetőleg a kisgazdapárttal kötött paktumának teljesítését a négyéves tevékenységi naptár utolsó programpontjává odázta el. Ez a fülledt, viharhangulatos atmoszféra még inkább fokozódott az élharcosi szervezkedés túlhajtásával és elfajításával, valamint azzal a képtelen állapottal, hogy a kormányzati szellem a főispáni és a NEP-elnöki tisztségek perszonális uniója által behurcolta a közigazgatás autonómiájának ódon bástyái közé a pártpolitika trójai falovát. Senkit sem téveszthet meg, hogy az ellenzék több mint négy hónap óta a magyar lovagiasság íratlan törvényeinek engedelmeskedve nemcsak, hogy nem törekedett a pártközi helyzet elmérgesítésére, vagy bonyolítására, hanem ellenkezőleg: egy nagybeteg kormányférfi iránt tartozó emberi részvéttel tartózkodott minden szenvedélyességtől, minden érzelmi kilengéstől, minden, az ideiglenes treuga deit zavaró politikai incidens felkavarásától. Ismételten rámutattunk, hogy az ellenzéki front e nobilis viselkedésével szemben a NEP-nek jó ismert, úgynevezett szélsőjobboldali szárnya annál nagyobb hévvel s annál kíméletlenebb tempóban nemcsak a nemzeti közvélemény által perhorreszkált pártszervezési buzgalmát folytatta, hanem ennek a viharsaroknak Aeolus-barlangjából röppentek ki mindazok a hírek és híresztelések, amelyek alapul véve a miniszterelnök teljes politikai visszavonulását, folyton új kormánylisták összeállításán törték a fejüket. A naipokban hírt adtunk arról is, hogy a NÉP mérsékelt zöme által sem helyeselt Sztranyavszky kombinációk mennyi hiába-* való és veszélyes izgalmat és félreértést okoztak, amelyeket némileg a házelnök nyilatkozata lecsillapított ugyan anélkül, hogy, a Marton Antal szárny további rezgelődéseit és tervkovácsolásait egy cseppet is zavarta volna Sztranyavszky Sándornak az a határozott állítása, amely minden találgatást elhárított, amit személyével kapcsolatban hoztak. A Sztranyavszky-féle jelöltség összeomlása után most ugyanez a csoport Ivády Bélának, a NÉP elnökének személyét iparkodik egy bizonyos esemény tengelyébe állítani. Bíznak abban, hogy Ivády Bélának esetleges megbízatása politikai befolyásuknak és hatalmuknak nemcsak további fenntartását, hanem megerősödését is jelentheti, hiszen a pártelnök csendes, epikus természetű öregúr, erősen befolyásolható egyéniség, akinek firmája nagyon alkalmas volna arra, hogy a viharsarki politika kiállhassa k Gömbös Gyula hosszabb szabadságolásával s esetleges visszavonulásával járó hatalmi kockázatokat. Viszont az ellenzék, de a NÉP mérsékelt frakciói is egyenes kihívásnak tekintenék Ivádynak nagyobb szerephez juttatását éppen azért, mert a NEP-elnök, felfogásuk szerint, tehetetlen játékszere lenne azoknak a rejtélyes erőknek, annak a kamarillának, amely Gömbös Gyula kormányzatának is annyi bajt és aggodalmat okozott. Ára 16 fillér Az ellenzék irányváltozást kíván Az ellenzék is teljes egészében belátja a nemzet lelki egysége helyreállításának égető szükségét, különösen a külpolitikai érdekekre való hivatkozással, amelyek sohasem érintették oly közelről a maradék ország egzisztenciáját, mint ezekben az elborult napokban. Éppen a lelki egység helyreállítása céljából a legégetőbb teendőnek látják az ellenzék és a NÉP többsége részéről egyaránt, hogy a kormányzati szellem átalakíttassék, hogy a pártközi egyezmény által előkészítendő titkos választójog megteremtse az elvi, a NÉP szélsőséges elemeinek háttérbe szorítása pedig azokat az érzelmi feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar politikai társadalom meghasonlást és zavart keltő incidensek nélkül, figyelmének és energiájának teljességét a külpolitikai eseményekre irányítsa. Hogy rendszerváltozás lenne máról-holnapra, annak ellenére, hogy Gömbös Gyula vasárnap este az újságírók előtt tett kijelentésével utalt a keddi nap szenzációs eshetőségére, azt a politikai helyzet ismeretében a mérvadó tényezők nem látják időszerűnek. Hogy azonban irányváltozásnak kell bekövetkeznie, illetőleg a beteg politikai helyzet szanálásához előbb-utóbb hozzá kell fogni, mégpedig nem tüneti kezeléssel, hanem a kór okáig és mélyéig hatoló komolysággal és eltökéltséggel, azt nemcsak kívánatosnak, hanem a nemzet belső békéje szempontjából feltétel gyanánt is hangoztatják. Kormányzói kihallgatás kedd délelőtt fél 11 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök nagytétényi , úgyszólván megszakítás nélkül tartózkodott villájából, ahol betegszabadsága lejárta óta felesége és leánya kíséretében autón a mi