Magyarság, 1936. szeptember (17. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

2936 szeptember 1. kedd­en CURSIfi A lengyel hadsereg főfelügyelője Pak­s­ban politikai tárgyalásokat is folytat Kölcsönös segélynyújtási egyezmény készül Törökország, Irak, Szíria, Irán és Afganisztán között Olaszország Kész tevékenyen közreműködni az európai béke megszilárdításában RYDZ-SMIGLY TÁBORNOK, A LENGYEL HADSEREG FŐPARANCSNOKA, Stacziewicz tábornok, vezérkari főnök, Strzeleck­i ezredes és két szárnysegéde kíséretében vasárnap kora délután Párisba érkezett. A lengyel ven­dégeket katonai tiszteletadással fogadták. A pályaudvaron fogadásukra megjelent Dala­­dier hadügyminiszter, Gamelin vezérkari fő­nök, Lebrun köztársasági elnök katonai iro­dájának képviseletében Stoffel ezredes és­­Delbos külügyminiszter. Ott volt még Luka­siewicz párisi lengyel nagykövet, a lengyel követség tisztviselői kara, Colson tábornok, a vezérkari főnök helyettese és Denain volt légügyi miniszter. A francia sajtó rendkívül szívélyes fogad­tatásban részesíti a lengyel tábornokot. A lapok hangoztatják, hogy a látogatás nem­csak egyszerű udvariassági tény, hanem m­esszemenő politikai jelentősége van. A Matin reméli, hogy Rydz-Smigly párisi utazása új gyümölcsöző korszakot nyit meg a francia—lengyel kapcsolatok történetében. Rydz-Smigly francia vezető körökkel nem­csak katonai, hanem gazdasági és politikai tárgyalásokat is folytat. A párisi megbeszé­lések kétségtelenül eloszlatják majd a két ország között felmerült félreértéseket. A Le Journal szerint e látogatáson véget kell vetni a Franciaország és Lengyelország közti „családi viszálynak", amely már amúgy is sokáig tartott. Remélhetőleg e láto­gatás után szétoszlanak majd a felhők, ame­lyek a francia—lengyel égboltot elsötétí­tették. A Petit Journal hangoztatja, hogy a len­gyel generalisszimus utazása a francia— lengyel közeledés szempontjából a leg­nagyobb jelentőségű. A látogatásról a félhivatalos Havas-iroda hétfőn hosszabb közleményt adott ki, amely a többi között a következőket mondja: A lengyel tábornok első délelőttjét hivata­los látogatásokkal töltötte. Minthogy első­sorban azért jött Párisba, hogy viszonozza Gamelin tábornok, francia vezérkari főnök nemrégiben Varsóban tett látogatását, párisi tartózkodásának első része a francia had­seregnek szól és látogatásának politikai jel­lege tartózkodása második felében domboro­dik majd ki. Mint ismeretes, Rydz-Smigly tábornok azonkívül, hogy a lengyel had­sereg főfelügyelője, a politikai életben is elsőrendű fontosságú szerepet játszik. Csak nemrégiben jelent meg az a rendelet, amely hivatalosan kimondotta, hogy Sydz-Smigly tábornok a köztársasági elnök után Lengyel­­ország legmagasab rangú személyisége. Az elmúlt évek során — folytatja az Havas-iroda közleménye — a párisi és a varsói kormány külpolitikája között nem volt még mindig a legteljesebb összhang, de azért Franciaországot és Lengyelországot egybekötő évszázados barátság egy pillanatra sem vált vitássá. A lengyel hadsereg főfel­ügyelőjének mostani párisi látogatása köz­vetlenebbé teheti Lengyelország és Francia­­ország természetes érdekközösségét és köl­csönös mély roko­nszenvét. A tábornok egyébként hétfőn délelőtt meg­kezdte tanácskozásait a francia államférfiak­kal. Rövid megbeszélést folytatott Blum miniszterelnökkel, Delbos külügyminiszter­rel, Daladier hadügyminiszterrel és Colson tábornokkal, a vezérkari főnök helyettesével és Petein tábornaggyal. Délben Daladier hadügyminiszter díszebé­­det adott tiszteletére, melyen a lengyel tá­bornok kíséretén és a párisi lengyel nagy­követen kívül részt vett Blum, Gamelin, Del­bos, Gamier-Duparc tengerészeti és Cot lég­ügyi miniszter, Petain tábornagy és Colson tábornok. Rydt-Smigly tábornok kedden a reims­­környéki csatamezőket tekinti meg, majd részt vesz — Gamelin kíséretében — a fran­cia nagy hadgyakorlatok utolsó szakaszán. Ez alkalommal ünnepélyesen átnyújtják neki a becsületrend nagyszalagját. Szerdán Ver­­dunba, majd csütörtökön Metze utazik. Ezen a vidéken megmutatják a lengyel hadsereg főparancsnokának a Maginot-vonal egyes részleteit.★ MUSSOLINI VASÁRNAP NAGY BESZÉ­DET MONDOTT Avellinóban, az olasz had­gyakorlatok befejezése alkalmából. A Duce beszédében többek közt a következőket mondta: — A keletafrikai háború ellenére, sőt an­nak következtében is Olaszország hadereje ma erősebb, mint előzőleg volt. Kevés óra alatt, bármikor és egyszerű parancsra nyolc­millió embert mozgósíthatunk. Az olasz nép­nek tudnia kell, hogy belső és külső békéje biztosítva van s az ő békéjével a világ békéje is. Kijelenthetem, hogy a legnagyobb győze­lemmel, a történelem egyik legigazságosabb háborújával Olaszország óriási és gazdag birodalomhoz jutott Afrikában, ahol több évtizeden át kifejtheti munkaerejét és alkotó­­képességét.­­ Visszautasítva ugyan az örök béke lehe­tetlen elgondolását, amely idegen a mi ta­nunk és lelkületünk számára, ameddig csak lehet, békével akarunk élni mindenkivel és elhatároztuk, hogy felajánljuk állandó és határozott segítségünket a népek közötti együttműködés megteremtésére. Az angol lapok terjedelmes kivonatokban ismertetik Mussolini vasárnapi beszédét. Kü­lönösen kiemelik belőle azt a kijelentést, hogy Olaszország ki akarja venni részét a nemzetközi együttműködésből. A lapok rá­mutatnak Olaszország haderejének hatalmas fejlettségére is. A Duce beszédét a párisi lapok jórésze szintén vezető helyen közli. A tudósítások bevezetésében nyomatékosan kidomborítják, hogy Olaszország katonai hatalmának mi­lyen nagy nemzetközi jelentősége van a béke megóvása szempontjából, különösen a mos­tani általános zűr­zavar idejében. A francia sajtó vegyes érzelmekkel fo­gadja Mussolini nagy beszédét, amelyet az olasz hadgyakorlatok befejezése alkalmából mondott. A Temps többek között a következőket írja: — Több esetben nem lehet jól megkülön­böztetni, hogy mit szánt Mussolini belpoliti­kai és mit külpolitikai használatra. Ebből a bizonytalanságból zárvazar születik a nem­zetközi közvéleményben. Azok az adatok, amelyeket Mussolini Olaszország katonai erejéről közölt, rendkívül mély hatást kelte­nek, a kérdés azonban az, mit akar kezdeni Mussolini ezzel a haderővel. Egyedül ez a kérdés érdekli a nemzetközi közvéleményt. Amit Mussolini a fegyverkezési kérdésről mondott, azt alig lehet másként értelmezni, mint a fegyverkezési verseny feltétlen jóvá­hagyását, ez pedig a nyugati hatalmak érte­kezletének előestéjén kétségkívül nem na­gyon bátorító jelenség. Ennek az értekezlet­nek a logika szabályai szerint — feltéve, hogy a megegyezés lehetségesnek­­bizonyul, — olyan általános rendezéshez kell vezetnie, amelyet a fegyverkezések korlátozásának kell követni, ha nem is mindjárt a fegyver­kezések csökkentésének. Az egész kérdés ab­ban foglalható össze, hogy tudni kell, milyen szellemben hajtja majd végre Olaszország a béke művén való értékes közreműködését. Fel kell tenni azt a kérdést is, váljon Mus­solini szavai, hogy erősnek, mindig erősebb­nek kell lennie, azt jelentik-e, hogy Olasz­ország nyolcmillió szuronyra támaszkodva akar tárgyalni a béke fentartásáról? Diplomácia körökben a beszéd igen jó be­nyomást tett, mert annak bizonyságát látja benne, hogy Olaszország kész tevékenyen közreműködni az európai béke megszilárdí­tásában." értelmét, — hát ezek már mind asszo­nyok, két-három gyerekkel. Úgy lépkedek már, mintha valami ide­gen falut néznénk most. Sehol egyetlen arc, délután van, tikkasztó meleg s mint­ha az utca pora is nagyobb, elviselhetet­lenebb lenne, mint rég volt. — A templommal szemben — mon­dom —, ott. Nézd kedves ... — Szép ház ... — szól —, mintha uj volna. — Mintha ... u­j... ó ... kedves, hisz ez nem az a ház__ A mi otthonunk régi öreg ház volt, fazsindelyes jegyző­lakás, ámbitussal, gömbakácokkal az ud­varában és sok-sok sárga meg piros ró­zsával, estikével, hajnalkával. Ez ... ez... nem a mi házunk. A szomszéd, úl a régi helyén, mondja, hogy a régi házat lebontották talán öt éve s ezt utána építették a régi helyére. — Köszönöm. Isten áldja — s valami fojtogat. — Gyerünk kedves. Keressük meg az öreg Devecserit. A falu eldugott részében lakik a volt kisbiró, olyan kis házban — mintha ösz­­szement volna az a ház —, mint a váro­son egy rendes szoba terjedelme. — Ifiur! — kiált s ölel, a régi vörös Devecseri, a hangja még mindig kong, mint a rézüst, csak fáradtabb, nyolcvan­hét körül jár Devecseri korban s a baju­sza is kisodort, mint az egykori csavargó­üldözések, a dinnyéink nagy eltűnése idején —, ifiúr! És ... ez ... ez a kis te­kintetes asszony? ... (Jaj! Tekintetes asszonynak szólítja a feleségemet! Mint régen az anyámat! Ó, János bácsi!) Ő még a régi! Csak vala­hogy nem találjuk egymást, ő azt kérdi, szeretem-e Pestet s jó-e az élet felesége­­sen, — persze felel is mindjárt, ilyen szép fehércseléddel, mint a kis tekintetes asszony... S én: — Emlékszik-e János bácsi, ami­kor egyszer Vinocza Jóska kérte a maga zubbonyát meg a pipáját... (ruhakol­dus volt ez a Vinocza és vén csavargó) és maga azt ígérte, hogy ha megfürdik a halatóban, odaadja neki. És a vinocza (bolondja volt a ruhának) megfürdött. Maga meg azt mondta nagy nevetve: — bár Jóska ilyen tiszta testre ez a piszkos zubbony... Néz ... Néz rám. — Öregszem már, kis ifiúr ... öreg­szem —, szól sokára. Nem emlékszik Katalinra se, a diákköri kisasszonyaimra se, a sógorom rózsáira is csak kis mo­­sollyal... S csak a kisifiúr megszólítás maradt meg annyi régi, huncutsággal teli barátkozásunkból. Valami fojtogat. — Menjünk kedves — fogom a feleségem kezét —, menjünk. Este van, az ég tiszta és sötétülő kár­pitján egyik csillag tűnik föl, a másik után. Nyári este a faluban. Nyolc órát ver a régi templom tornyában az óra s harang kondul. A hangja a régi. A felesé­gem keresztet vet s én utána. Igen, a ha­rang hangja a régi. A Mária-harang szava. Ez maradt nekem a testvéremen kívü­l egyedül ugyanaz, ugyanolyan a fa­lumból, mint amikor elbúcsúztam s új útra indultam egyszer onnét, egy ilyen nyári estén. FRANCIAORSZÁG, ANGLIA, SZOVJET­­OROSZORSZÁG ÉS JAPÁN kiküldöttei Yosemitében értekezletre ültek össze a Csen­des-óceán kérdéseinek rendezése céljából. Az értekezleten kimondották, hogy sürgősen megoldandónak tartják a távolkeleti kérdé­seket. A megoldás csak olyan lehet, amely szem előtt tartja az egyetemes biztonságot és nem jár a csendesóceáni hatalmi egyen­súly felborításával. Kenkisi Josizava, Japán volt kínai nagy­követe, a kilenchatalmi egyezmény esetleges módosításának lehetőségével foglalkozva, a következőket mondotta: — Ha az új egyezmény a megtorlások rendszerén alapulna, akkor föl kell hívom a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyek a népszövetség körében a legutóbbi megtorlá­sok alkalmával fölmerültek. Azt hiszem, Ja­pán bizonyos nyugtalansággal tekintene a megtorlások kérdése elé. Az ülés végén a kiküldöttek általában meg­egyeztek abban a fölfogásban, hogy az érte- t­ kezlet a békét súlyosan fenyegető több kér­désben bizonyos mértékig tisztázta a hely­zetet.­ A TÖRÖKORSZÁG ÉS IRÁN KÖZÖTTI FÜGGŐ KÉRDÉSEK rendezésére a török­ kormány bizottságot küldött ki. A bizottság, amelynek élén Hüsnü tábornok áll, szeptem­ber 20-án utazik Teheránba. Jólértesült török körökben mind komo­­­lyabb formában szóba kerül a Törökország, Irán, Irak, Szíria és Afganisztán közötti szö­vetség terve. E körökben úgy tudják, hogy a szóbanforgó államok külügyminiszterei rö­videsen értekezletet tartanak Ankarában. A török lapok jelentése szerint Djaffer pasa, Irak külügyminisztere, rövidesen An­karába érkezik, hogy előzetes megbeszélése­ket folytasson egy Irak, Afganisztán és Tö­rökország között megkötendő kölcsönös se­gélynyújtási egyezményről. A LEGFELSŐBB ARAB BIZOTTSÁG EGYHANGÚAN ELFOGADTA NURI PASA KÖZVETÍTÉSÉT, amelyet az iraki kormány nevében hivatalosan tett. A bizottság legkö­zelebb értekezletre hívja össze valamennyi arab kerület bizottságát, hogy jóváhagyják a döntést. Remélik, hogy a megegyezés követ­keztében az általános sztrájk véget ért.­­ A KÜLPOLITIKA EGYÉB HÍREI: Hétfőn reggel repülőgépen Belgrádba érkezett az a francia légügyi küldöttség, amely legutóbb Moszkvában járt. A francia kiküldötteket délután Sztojadinovics miniszterelnök fo­gadta. Sellier francia közegészségügyi miniszter Kievbe érkezett és onnan legközelebb Mosz­kvába folytatja útját. Chiappe Jánost, a párisi községtanács volt elnökét, a párisi XVI. kerületben képviselővé választották. Mint ismeretes, Chiappe előző ajacciói megválasztását a kamara megsemmi­sítette. Lloyd George szerdán Németországba utazik. Borisz bolgár király egy hetet Luganóban töltött el és hétfőn délután gépkocsin Olasz­országba utazott. Lemondott az Egyesült Államok egyetlen női követe Washingtonból jelentik: Roosevelt elnök elfogadta Bryan Owen Ruth asszonynak, az Egyesült Államok dániai követének a lemon­dását. Bryan Owen asszony volt az egyetlen nő az amerikai diplomáciai karban, aki kö­veti tisztséget töltött be. Bryan Owen azért kérte lemondását, hogy részt vehessen az amerikai elnökválasztási küzdelemben.

Next