Magyarság, 1936. november (17. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
a VIKTORIA gallér valóságos főnyeremény, mert mindig tiszta, elegáns és kéznél van kis eszközt. És ezekkel a képességekkel felruházva, megáldva, vagy inkább megverve, mindvégig a nagy magános szerepére szorítkozva élt a magyarság sorai között, élete fogytáig sohasem részesült igazi megértésben, sohasem talált lelkeket, melyek tisztán és hibátlanul tudtak volna rezonálni lelkének rezdüléseire. Bár ismételten volt tagja az ország kormányának, volt pártvezér és voltak évei, mikor a hatalom külső jelvényei nélkül pusztán véleményével irányította az eseményeket: igazában mindig magánosan állott egy életen át, lelkének gazdag tartalmát sohasem tudta feloldani a mások megértésének melegében és nem tudta átömleszteni nemcsak a tömegek, de még a kiválasztottak gondolkodásába sem és igy nem tudta azt valósággá varázsolni. Egyedül volt, nem is egy, de több okból. — Egyedül volt, mert az álom országutján járó népek lelkétől semmi sem idegenebb, mint az éber tisztánlátás és senki sem áll távolabb, mint az, aki nyitott szemmel jár az álmodozók seregében. A nép, mely vakon m a valóságok kiáltó veszélyei előtt és életét illúziók jótékony ködében éli, nemsokára elveszti a tehetségét is, hogy a valóságot felmérni és megérteni tudja, rabjává lesz álmainak, azokba helyezi át egész világát és idestova hajlandó lesz ezeket az álmokat magával az élettel azonosítani. A mérsékelt középutas politika . Márpedig a magyarság abban a hanyatló korban, melyben az ifjabb Andrássy Gyula politikai pályafutásának nagyobbik fele lezajlott, ilyen illúziók ködében élt. Egyik része megrészegült a kiegyezési korszak gazdasági fellendülésétől, elkábult a millenium évének pompájától és megtántorodott egy amerikai arányokban fejlődő főváros életének lázas lüktetésétől. Ezek voltak a status quo vakon hivő hívei. A nemzet másik és talán nagyobb fele pedig lelkének egész rajongásával állandóan a kossuthi hagyományok szép legendáin csüngött, a hazajáró kuruc szellem médiumává avatta magát, egy függetlenségi beteljesülésben látta vágyainak netovábbját. De tartozott bár ide, vagy oda, védte légyen a kigyezés ortodox tételeit, vagy sóvárogta a gyűlölt Habsburguiralom összeomlását, a valóságot egyik sem látta, a realitások megérzésére szolgáló érzék mindegyikből hiányzott. Egyiknek álmát sem zavarta meg Erdély elnémuló harangjainak utolsó kondulása, a hegyekről leereszkedő kecskepásztorok bocskorainak halk csosszanása, a Sorod na Odbruna titkos konventikalmnainak elfojtott szenvedélyességű vitája és a prágai egyetemen Masarykot hallgató tót ifjak diákszállásainak esti beszélgetései. Senkit sem riasztott föl a mélyen elnyomott szociális gondolat lelkiismeretet furdaló jelentkezése, az alkotmányból kizárt negyedik rendnek lassan az állameszme ellen fordulása, vagy kívülről a hármasszövetség eresztékeinek baljóslatú recsegése és a zaj, melyet a mnonarchiát körülfogó kerítés ácsolása okozott. Az álomország népe nyugodtan élte a maga életét, hogyan akart volna szívéhez férkőzni valaki, aki tisztábban látott, mint atöbbi, akinek elméje a dolgok mélyéig hatolt és aki nem érte be az államélet mechanikus felfogásával, mely nagy ellenfelében azt a meggyőződést keltette, hogy az a baj, mely kiküszöböltetik a parlamentből, megszűnik rombolni az életben is. Mikor az államvezetés legfőbb bölcsessége az volt, hogy le kell törni az obstrukciót, mely oktalan, céltalan és méltatlan játék a nemzet türelmével és visszaélés az alkotmány hézagaival, akkor hogyan jutott volna érvényesítésre az a meggyőződés, hogy ennek az obstrukciónak talán mélyebben fekvő okai is vannak s a bajt nem lefojtani, hanem károkozóinak kiirtásával gyógyitani kellene? Ahol jobbról és balról fanatikus rajongók játsszák a primhegedűt és a predesztináció hivatásérzete keményíti meg a vezető államférfias öklét, ott a latolgató értelem, aggályoskodó megfontolás és mérlegelő indicium kicsinyes szőrszálhasogatássá válik és el kell tűnnie az útból, mert sehogy sem fér össze az erős kéz politikájának mindent elragadó, de semmit meg nem oldó elánjával. De magára maradt amiatt is, mert álláspontja minden kérdésben a józan középút szolgálata volt. A katonai követelmények minimumának felállítása és a plurális választói jog rendszerének államférfim bölcsességű feldolgozása, a koalíciós idők annyi bántó élű kérdésének letompítása és ellentéteinek áthidalása a józan, bölcs, higgadt megfontolásának tanújelét viselik magukon éppúgy, mint később az olasz követelések békés kielégítésére irányuló készség, vagy a hódítás és hadikárpótlás nélküli béke gondolatának őszinte szolgálata. De a magyar ég alatt, melynek időjárása szélsőségek dolgában vetekedik az orosz steppék klímájával, ugyan ki tud, tovább megyek, ki akar mérsékelt és középutas politikát szolgálni. A szalmaláng, a hirtelen fellobbanás gyermeteglelkű népe mindent akar s ha az első pillanatra nem éri el, mert nem érheti el, vágyai teljesültét, akkor magába roskadva mindenről lemond Megfontoltság, tisztes megegyezés legfeljebb taktikusoknál vezethet itt eredményre, mint amilyen Széll Kálmán volt, másoknál csak kivételes szerencse esetén, mint például a kiegyezés, mert a nagy és érdembe vágó problémák transigálás útján való megoldása nem erre a földre termett. A magyar politika meg nem értett nagy magánosa... • Bizonyára politikai vérmérsékletünk eredménye aztán, hogy azt, kinek felfogása ellentmond a hatalom birtokosának, nemcsak meggyőzni, de legyőzni és legázolni is akarjuk. Itt nem volt elég, hogy a késői kiegyezési korszak legnagyobb koncepciójú magyarjának nézetei sohasem válhattak tettekkel tényezőkké a magyar életben, de még jóhiszeműségét és tisztességes szándékait is el kellett vitatni annak a férfiúnak, ahd több volt, nagyobb volt és különb volt, mint kortársai. így lett belőle nemcsak a magyar politika meg nem értett nagy magánosa, de sötét, fekete alakja is, kinek nevétől is borzongásba jöttek a lakájhadak, kiknek korlátoltságánál csak cinizmusuk volt nagyobb. — A nagy fordulat után, mikor önkéntes visszavonultságából előhívta őt nemzetének szava, mely hivatott vezér hiján bizonytalan léptekkel szédelgett szerencsétlensége színhelye körül, csodálatos volt szellemének rugalmassága, mely egy liberális irányú élet javának leélése után meg tudta érteni az uj magyar nacionalizmus szavát és meg tudta tisztítani ezt az uj magyar nacionalizmust gyermetegségeinek félszeg maradványaitól és kinövéseitől. A sors azonban, mely a végső sikert mindig megtagadta tőle, ezúttal is következetes maradt: mire vetése érni kezdett volna és egy ideiglenes jogrend helyébe békés és nemzeti közakaraton alapuló módszerekkel meg tudta volna teremteni egy, az integritás felé mérföldes lépést jelentő legitim jogrend lehetőségét, tudta, megkérdezése és hozzájárulása nélkül fedeznie kellett egy elhibázott vállalkozás ódiumát, mely végül személyes szabadságától is megfosztotta őt, rátéve ezzel a koronát pályájának sorozatosan szerencsétlen fordulataira. Példája ezekben a napokban arra tanít, miként lehet elszoruló szívvel, hallgatag ajakkal és néma méltósággal a legigaztalanabb bántalmat is elviselni és miként lehet a szivet megkeményiteni, hogy bele ne szakadjon a meg nem érdemelt szenvedések kínjába. — Mártiriuma áldozat volt nemzetének és fajának oltárán, melyet nála jobban, tisztábban és főként okosabban kevesen szerettek, de mely az elismerés pálmaágát talán senkinek sem adta olyan fukarul, mint neki. — A kis csapatnak, mely ma messze földekről eljött ide, hogi kegyelet lángjával áldozzon az igaznak és jónak, lelkéből fakadó sóhajtása szálljon most az ég felé. Engedd Uram, hogy r. magyar soha, soha többé ne legyen annyira tékozló, hogy ekkora értékeket, mint ennek a kriptának csendes lakója volt, két marokra fogva szórjon szét a szelek szárnyán, lemeztelenítésére magának és gúnykacajára azoknak, kik mióta ez a nép Európa földjén megjelent, meg nem szünő- rég oltogatjá élete lobogó lángjait. Ezután Körmendit Ékes Lajos beszélt a Nemzeti Néppárt nevében. Végül Barankovics István dr. a Deák Ferenc Társaság nevében szólott. Azt a nemzedéket — úgymond — melyhez tartozunk, a második Andrássyval szemben nem befolyásolja kortársi elfogultság, kegyeletünk talán az igazságért A Budapesti Kéményseprők Ipartestülete j jegyzői állás bérelésére pályázatot hirdet. Pályázati határidő: november 18. Felvilágosítás: hétfőn és pénteken 10-ig. Vill., MAIUt-utca 14. Telefon: 1-431-40 mic Tansir. Bútort légionban hess SSnS-SOBal bútorára tiszban, VI., Vilmos e*dizájnt 43, vásárolhat (Báthoryutcára,1 szemközt). Hálóczobák, ebédlők 40 kombinált bútorok nagy választékban. Olcsó árai ! Kívánatra fizetési kedvezmény zetnek a megnyilatkozása, mely a földi tereken védi a holtak hamisítatlan emlékezetét. Andrássy Gyula halálával nyert új életet, és skontul is folytatja pályáját, új szíveket hódít csatájának győzelméhez. A költő Zrínyi óta aligha akadt magyar államférfi, aki mélyebben hatolt volna be a kormányzati kérdésekbe, mint ő. Ha nem is volt szociálpolitikus, mégis be akarta hozni a tömegeket a politikai arénába, hogy így közvetve vívhassák ki szociális jogaikat. Mindig az élet új útjait kereste és ennek a felismerésében jutott el a legitimista politikai felfogáshoz, azt vallván, hogy ez a szerkezet a legszerencsésebb megoldás európai küldetésünkre nézve. A megemlékező beszédek után a társaság tagjai visszatértek Budapestre. 1936 november 3. kedd Roosevelt a gát előtt Az amerikai elnökválasztás utolsó fejezeténél tart. A júniusi elnökjelölő gyűlések óta a demokraták és republikánusok pártja hatalmas népgyűléseken, milliós példányszámban megjelenő választási röpiratokban agitált lankadatlan buzgalommal jelöltjük érdekében és a költséget nem kímélő harc eredményét az amerikai polgárság november 3-iki szavazatai fogják eldönteni. Mint minden amerikai elnökválasztás kimenetele, ennek eredménye is kétséges, bár az amerikai viszonyokat ismerők csaknem teljes biztonsággal Roosevelt ismételt győzelmével számolnak. A választási aréna küzdőterén ismét a két hatalmas párt jelent meg, — a demokrata és republikánus — mint ahogy az eddig lezajlott harminckét elnökválasztási küzdelemben mindenkor két párt küzdött a hatalomért. Az elefánt és a szamár (amint a politikai karikatúrák maró gúnyja ábrázolja a két pártot) nemcsak másfél évszázad óta küzd egymással, — bár időközben megváltozott a pártelnevezés és a korszakok fejlődésével átalakult a pártprogram is — hanem a választópolgárok független véleménynyilvánításának kifejezéseként, csaknem szabályos időközökben váltogatják egymást képviselőik az elnöki székben. Az elnöki hatalom — ellentétben a legtöbb európai köztársaság életfogytiglan választott elnök-államfőivel — mindössze csak négy esztendeig tart Ez a rövid időszak sok tekintetben korlátozza az elnökök aktivitását és néhányan már igyekeztek is törvényes lépéseket kezdeményezni, hogy alkotmánymódosítással legalább hat esztendőre terjesszék ki az elnöklés időtartamát. Az amerikai nép bár a technikai haladás és fejlődés terén nem ismer hagyományt, az eredeti alkotmányához a legkitartóbb konzervativizmussal ragaszkodik. Ugyanily történelmi hagyomány alapján, első elnökük, Washington György példájára egy személyt legfeljebb két ízben jelölnek az elnökségre és még oly népszerű és kiváló elnökök sem próbálkoztak a harmadszori jelöltetést kierőszakolni a közvéleménnyel szemben, mint Grant generális, vagy Roosevelt Theodor. A mostani elnökválasztás küzdelmeinek megértéséhez és helyes mérlegeléséhez feltétlenül szükséges ezeknek a másfél évszázados amerikai alkotmányban gyökerező és ma is eleven hatóerővel bíró tényeknek ismerete és számbavétele. A másik tényezőként pedig fontos a jelenlegi elnökjelöltek személyének és népszerűségének latbavetése. Az egyiket jól, sőt talán túlságosan is ismeri a világ közvéleménye. A legutóbbi elnökök sorában, Wilson kivételével, egyetlen elnök sem szerepelt annyit a világsajtó hasábjain és a nyilvánosság reflektorfényében, mint Roosevelt. A legutóbbi választáson ellenfelét, Hoovert hétmillió szótöbbséggel buktatta ki az elnöki székből, illetve az úgynevezett elnökválasztók (elektorok) szavazatainak számaránya 472:59 volt, azaz Roosevelt többsége 413, amely a legnagyobb utolsó tíz elnökválasztásnál. Mit várt Amerika Roosevelttől ? Ez a váratlan és mondhatni rekordot jelentő győzelem fő oka gazdasági tényezőkre vezethető vissza. Hoover szerencsétlen elnöksége alatt, sőt kezdetén érte a legnagyobb csalódás az amerikai népet, amely legállhatatosabban bízott a gazdasági boldogulásban, a munka termelő- és a munkakészség vagyont termő erejében. Az 1929. év őszén bekövetkezett newyorki tőzsdei összeomlás, amely a világ egyik legnagyobb pénzügyi válságának tekinthető, a bizakodó és mindenkor önerejében bízó amerikai polgárt valósággal fejbe ütötte. Nem a tőzsdén semmivé vált milliók nyomták agyon a népet, hanem az ennek következtében jelentkező és Amerikában ismeretlen gazdasági válság. A bankok százai zártak be egymásután, ahol ottveszett a keserves munkával megkeresett néhány dollár is és ugyanekkor rohamosan növekvő munkanélküliség váratlan mértéket öltött és a kereső milliók mindennapi kenyere ment veszendőbe. A tizenötmillió életerős, munkát és kenyeret kereső tömeg nyomasztó, sötét árnyként nehezedett a gazdagságban tobzódó amerikai birodalomra. Ez tehát már az első időszakban Hoover biztos és végzetes bukását jelentette és ezzel egyidejűleg az őt elnöki székbe ültető republikánus párt kérlelhetetlen elsöprését. A válsághullámokkal kétségbeesetten küzködő amerikai választópolgárság nem kutatta, mennyiben felelős a történtekért a komolyarcú, ritkán és akkor is rossz szónoki képességgel beszélő Hoover, hanem odaállította bűnbakként a nyilvánosság ítélőszéke elé és kérlelhetetlenül elbuktatta a különben tehetséges és képzett elnököt. Diadalmasan és ellenfeleit imponáló biztonsággal legyőzve jött a Fehér Ház új ura, Roosevelt. Arca — amelyet a fényképek milliói vetítettek mindennap a világ újságolvasói elé — állandóan mosolygott, közvetlen, szerény kedvességgel törekedett a népszerűség rózsaláncát is elnyerni és bénaságát meghazudtoló fürgeséggel igyekezett az egész amerikai gazdasági életet is átalakítani. Az amerikai elnök méltósága nem külsőleges hisz, hanem csaknem teljes és korlátlan hatalmat jelent. Az amerikai nép az elnökválasztáskor nemcsak államfőt jelöl ki, hanem egyben négy esztendőre el is dönti az amerikai bel- és külpolitika úgyszólván korlátlan irányítását. Az elnök egyszemélyben és a mi fogalmaink szerint miniszterelnök is, aki külön parlamenti bizalomnyilvánítás nélkül önmaga állítja össze kabinetjét, Roosevelt e tekintetben kitűnően választott. Míg elődje államtitkárait (a mi fogalmaink szerint minisztereit) jórészben a dollármilliomosok soraiból választotta, akiknek tehetségét és rátermettségét nem egyéni képessége£, hanem inkább vagyoni körülmények jelentették, addig Roosevelt ismeretlen, de annál képzettebb munkatársakkal vette át a hatalmat. A különböző hivatalok és részben újonnan szervezett intézmények vezetői egyetemi tanárok, gyakorlati gazdaságpolitikusok soraiból kerültek ki, akik részben nagy elméleti tudással, másrészt jelentős gyakorlati tapasztalatokkal szolgálták Roosevelt elgondolásait, Roosevelt valóban óriási átalakulást hozott az amerikai gazdasági életben, melynek egyes fejezetei a szemünk előtt játszódtak le. Intézkedései nem annyira politikai, mint inkább gazdasági téren jelentettek forradalmat, bár e kettő korszakunk történelmi fejlődésében már csaknem egybeolvadt. Sokan Európából nézve és az itt tapasztaltak alapján Rooseveltben egy korlátlan és mindenható hatalmát áhítozó diktátort láttak. Ez azonban téves beállítás, mert mint Sinclair Lewis nagy sikert aratott regényében világgá is kiáltotta: „Ez nálunk (Amerikában) lehetetlen!“ Az amerikai tényeket mindig ottani szemszögből kell néznünk, mert az európai felfogás szerinti elgondolások igen téves következtetésekre vezetnek, így például a Roosevelt-féle termelés korlátozó „kötött“ gazdálkodás nem az államhatalom kényszerítő parancsa alakjában jelentkezik, hanem a farmerekkel formális „szerződést“ köt, azaz az egyéni jogokba és elhatározásba való belenyúlással szemben nyomban és készpénzben kifejezve, gazdasági előnyt nyújt. Már ez az egy példa is mutatja, hogy milyen más módszerekkel történik a tengerentúli „irányított“ gazdálkodás és menynyire másak Roosevelt „diktatórikus“ törekvései, mint az európai diktátorok módszerei. Roosevelté a választók bizalma Roosevelt politikájának és elnökségének sikerét legjobban az Amerikában erőteljesen jelentkező gazdasági fellendülés jelenti. Igaz, hogy ez jórészben a világszerte jelentkező javulásnak természetes következménye, de ezt épp úgy nem tekinti az amerikai közvélemény, mint elődjénél nem írták az amerikai munkanélküliséget és elszegényedést a világválság rovására. Legnagyobb gazdasági érdeme Rooseveltnek nemcsak abban rejlik, hogy vakmerően új utakat keresett, hanem főként az, hogy nem ragaszkodott konok makacssággal eredeti elgondolásaihoz, hanem tévedéseit nyomban és őszintén beismerte. A mostani elnökválasztás jelöltje már egy új Roosevelt. Ez is mosolyog, sokat igér, de háta mögött négy esztendő kemény munkával megszerzett keserves tapasztalatai állnak. Ez előjelekből ítélve, megválasztása, ha nem is az előző választás hatalmas arányaival, biztosra vehető, bár az amerikai elnökválasztási harc mindig kiszámíthatatlan, izgalmas és gyakran hoz meglepetéseket. Roosevelt előnyét nemcsak a gazdasági javulás növeli, hanem ellenfelének, minden kansasi kormányzónak szürke személye is. Az amerikai államélet egyik méltatójának megállapítása szerint az amerikai elnökjelöltek kivétel nélkül szürke és jelentéktelen személyek szoktak lenni. Ez az eddigiek szerint áll Londonra is, akinek államában különben 1932-ben 424.000-en szavaztak Rooseveltre, Hoover 349.000 szavazatával szemben. Ezenkívül a republikánus párt még nem heverte ki a Hoover-féle vereséget és reménytelennek látszó helyzetük abban is kifejezésre jut, hogy a választási pártkaszszába (bár a bankok és nagy iparvállalatok álláspontja inkább Roosevelt-ellenesnek mondható) mindössze két és félmillió dollár folyt be, holott egy választási küzdelem legalább 7,8 millió dollárba kerül. Roosevelt most áll az utolsó gát előtt és a jelekből izélvel sikeresen fogja ezt is átugrani és a november harmadiki választáson ismét őt ülteti a népakarat a Fehér Ház elnöki székébe. Rövidesen világgá hirdetik a választás hivatalos eredményét és ez egyben jelezni fogja, hogy miként döntött Amerika százhuszonötmilliós polgársága az elkövetkező négy esztendő politikai irányítására és államvezetésére vonatkozólag. Valkó László dr.