Magyarság, 1936. december (17. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI FÉL­ÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 18 FILL. VASÁRNAP SI FIEL AZ­SZÍRIÁBAN HÉTKÖZNAP SO GARAS, VASARNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FOSTATAKARÉKIPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28900. S SZERKESZTŐ» PETHŐ SÁNDOR FÖMUNKATÁRSI AJTAY JÓZSEF XVI1. ÉVFOLYAM, 275 (4706) SZÁM. BUDAPEST, 1936. DECEMBER 1. KEDD II. HUNYADI JÁNOS UT 2. SZERKESZTŐSÉGI TELEFONI I 580 10 ÉS I 560 19. ÉJ­JELI SZERKESZ­­TŐSÉG (VI. ARADI UTCA 8.­ TELEFONJA (ESTE H10 TOI.)I 1 164 61 ÉS I 154­ 62. KIADÓ TELEFON* 1­ 560 17 ÉS I 560 18 HIRDETÉS . UTAZÁSI ÉS KÖNYV­ OSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.) TELEFONI *1 888 62. A magyar és az osztrák nép sorsközösségének ünneplése Bécsben Bécs, november 30 (A Magyarság bécsi munkatársától.) Magyarország kormányzójának látogatá­sával kapcsolatosan mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a háború utáni Ausztriának a magas magyar vendég hi­vatalos látogatása kétségtelenül egyik leg­kimagaslóbb politikai eseménye. Ezt per­sze nem lehet úgy értelmezni, hogy a kor­mányza­­t tartózkodása alatt Darányi mi­niszterelnöknek és Kánya külügyminisz­ternek Schuschnigg kancellárral és , Schmidt külügyi államtitkárral a vasár­napi és hétfői nap folyamán folytatott tárgyalásai szenzációs eredménnyel vég­ződtek,­ vagy akár csak azok az ismert , keretet túllépték volna, amint ezt a szen­zációkat kereső külföldi lapok abban az időpontban, amelyben a kormányzó ró­mai és bécsi útja ismeretessé vált, beje­lentették. Akik a helyzetet ismerik, már eleve tisztában voltak azzal, hogy a magyar államfő római és bácsi látogatásának po­litikai eredményét nem újabb szerződé­sek, újabb megállapodások megkötésében kell keresni, hanem a fennálló egyezmény újabb megerősítésében, ismételt kihang­­súlyozásában és a hagyományos barátság demonstratív megpecsételésében. Az a fogadás, amelyben Magyarország kor­­m­ányzóját és feleségét az osztrák hivata­los körök, az államfőtől kezdve a legki­sebb funkcionáriusig s maga az osztrák szép és az osztrák sajtó részesítette, kiáltó bizonyítéka annak, hogy ma már az osz­trák nép széles rétegei is átérzik a ma­gyar néppel való sorsközösségüket, amire Magyarország kormányzója bécsi beszé­dében utalt. Horthy Miklós bécsi látoga­tása után már az európai közvélemény­nek és az európai politika irányítóinak tudomásul kell venniök és számolniok kell azzal: ez a két nép meg van győződve arról, hogy a barátságon túl a sorsközös­ség is egymáshoz fű­zi őket. Miután ez a tény eddig még soha nem nyilvánult meg oly tisztán és félreértést nem tűrően, mint most, így a bécsi látogatásnak a politikai jelentősége nemzetközi viszony­latban is kellőképpen ki fog domborodni. A középeurópai kérdés égetően szükséges rendezésénél ez és csak ez szolgáltathatja azt a biztos és reális alapot, amelyen az új középeurópai rendnek kialakulnia kell. A külsőségeknek azt a kápráztató fé­nyét — írták a bécsi lapok —, amellyel Róma fogadta néhány nappal ezelőtt a magas vendégeket, Bécs nem nyújthatta ugyan, de annál bensőségesebb az az ér­zés, amelyet szerényebb keretek között az osztrák hivatalos tényezők és az osztrák nép tolmácsai kifejezésre juttattak. S va­lóban, ahol Magyarország kormányzója megjelent, az őszinte ragaszkodásnak mé­lyen gyökerező érzése mindenütt impo­záns módon nyilvánult meg. Mindenütt, amerre elvezetett az útja, így például a Schwarzenberg-Pfalzon, a katonai ka­szinó, vagy pedig a kapucinusok tem­ploma előtt, néhány pillanat alatt nagy tömeg verődött össze, amely lelkesen ün­nepelte a testvéri Magyarország államfő­jét. És maga Horthy Miklós sem mulasz­tott el egy alkalmat sem, hogy a testvéri érzésre, a két nép közös múltjára és kö­zös tradícióira, nemkülönben, amint ezt már említettük, sorsegybekötöttségére mutasson rá. Egyenesen megható formákban jutott ez tengerészbajtársai körében kifejezésre. A tizennyolc évvel ezelőtt oly hirtelen kettészakadt közös múlt a katonai ka­szinó dísztermében újra megelevenedett, mintha az utolsó két évti­zed hirtelen ki­törlődött volna emlékezetéből és nem két, egymástól határvonallal, elválasztott nép fiai gyűltek volna össze, hanem közös h­a­­gyományok, közös ideálok és közös ér­dekek katonái, mint két évtizeddel ez­előtt. Mély meghatottság vett Horthy Miklóson erőt, amidőn egykori bajtársai­nak szónoka, Dittrich sorhajóhadnagy Horthy tengernagy, „a Marschall Vor­wärts zur See“ dicső haditetteire emlé­keztetett, meghatottan hallgatták őt ten­gerészbajtársai, amint az üdvözlő sza­vakra válaszolt: „Kedves Dittrich, köszö­nöm neked szép és szívélyes üdvözlő szavaidat...“ Kedves Dittrich... Úgy, mint két évtizeddel ezelőtt, amint az osz­trák-magyar hadiflotta legfőbb parancs­noka, alárendelt magas tisztjét megszólí­totta volt... És milyen lelkesedést vál­tottak ki az egykori parancsnok befejező szavai: „A mi dicsőséges piros-fehér-piros lobogónkkal, a mi közös ideáljainkkal örökké tartani fogom a hűséget!...“ Egy közös, dicsőséges múlt ebben a megha­tott és lelkes atmoszférában ismét ösz­­szeforrasztotta a szíveket, de kihangsú­lyozta a két nép sorsának nem csupán múltbeli, de jövőbeli egymáshoz kötöttsé­­gét is. Ezzel az érzéssel távozott mindenki a bécsi katonai kaszinóból, ahol oly fe­lejthetetlenül megható ünneplésben ré­szesítették Magyarország kormányzóját. Az esti órákban a katonai kaszinó atmoszférája átplántálódott a seben­­brunni kastély ragyogó termeibe. Az a néhányszáz ember, aki Miklas elnök meg­hívására egybegyűlt — az osztrák köz­életnek úgyszólván valamennyi számot­tevő tényezőjét együtt láttuk ott —, mély hódolattal üdvözölte a kormányzót. Egy régi világ mesebeli ragyogása elevenedett meg néhány órára a schönbrunni kas­télyban, amelyhez annyi személyes emlék fűzi a kormányzót, mint Ferenc József királyunk egykori szárnysegédét. Az osz­trák sajtónak az a mentegetésszerű meg­jegyzése, hogy magas vendégeit Ausztria nem tudja kellő külső pompával fogadni, a schönbrunni kastélyban merőben alap­talannak bizonyult. A vendéglátók, első­sorban Miklós elnök, mindent megtettek, hogy külsőségekben is kifejezésre juttas­sák azt a megkülönböztetett és őszinte tiszteletet, amellyel Magyarország kor­mányzójával szemben viseltetnek s ez az igyekvésük teljes mértékben sikerült is Az egymáshoz tartozás érzése itt is teljes erővel nyilvánult meg. A hétfői nap folyamán a hadsereg is kifejezte hódolatát a kormányzó előtt Bécs egész helyőrsége fölvonult az osz­trák főváros triumfálisára, a Ringre, a kormányzó Miklós elnök társaságában szemlét tartott a kivonult csapatok fölött. Ez is hozzájárult a régi kettős kapcsola­tok újabb megerősítésére. Bizonyosra ve­hetjük, hogy a kormányzó a legszebb em­lékekkel távozott el Bécsből, de éppoly bizonyos az is, hogy látogatása Ausztriá­ban is kitörölhetetlen emlékeket hagy hátra, ami nagy mértékben hozzá fog járulni a két ország jövőbeli kapcsolatai­nak szorosabbá tételéhez. És éppen ebben van a bécsi látogatás nemzetközi viszony­lataiban nagyon értékes eredménye. Van azonban még egy másik eredmény is, ami magyar szempontból nema kevésbé jelentős. Az osztrák sajtó soha eddig még nem tanúsított annyi megértést a magyar törekvésekkel szemben — idetartozik a revízió kérdése is —, mint éppen a mos­tani ünnepnapokban. Éppen ezen a téren fontos számunkra minden kívülről jövő támogatás, amiért is szívesen nyugtázzuk az osztrák sajtó rokonszenves megnyilat­kozását. () Horthy Miklós kormányzó kétnapos bécsi látogatása nagyjelentő­ségű demonstráció volt Ausztria és Magyarország baráti jóviszonya mellett Miklós elnök Európa igazi békéjéről amely egyedül igazságos alapon, a természetes szociális és gazdasági előfeltételek figye­lembevételével képzelhető el — Horthy kormányzó Középeurópa normális viszonyainak békés eszközökkel történő helyreállítá­sáról — A vasárnapi és hétfői politikai tanácskozások eredménye A kormányzó különvonata hajnalban indul el Bécs­itől, kedden kora délelőtt érkezik Budapestre Béc­s, november 30 Horthy Miklós kormányzó különvonata a szombatról­ vasárnapra virradó éjszaka 1 óra tájban haladt át az osztrák határon. Rudnay Lajos bécsi magyar követ és Veress Lajos vezérkari ezredes, katonai attasé a határállo­máson felszállottak a kü­lönvonatra. Ugyan­csak beszállottak a határon Orsini-Rosenberg gróf szertartásmester, Stumpfl Henrik vezér­őrnagy, Adamonie Ferenc követségi taná­­csos, a kormányzó mellé beosztott­­ osztrák diszkiséret tagjai és két követségi titkár, Villach, Klagenfurt és a többi nagyobb állo­mások, mind fel voltak lobogózva. A kor­mányzó már a kora reggeli órákban felkelt és fogadta a vonatba beszálló urak üdvöz­lését. A bécsi keleti pályaudvar szombat óta zászlódíszbe öltözve várta a magas vendége­ket. Az udvari váróteremben szőnyegeket te­rítettek le, pálmákat és más délszaki növé­nyeket állítottak fel, a terem bejárata felett pedig hatalmas magyar címer pompázott. Zeneszóval érkezett a testőrzászlóalj dísz­­százada, amely felsorakozott a perronon. Az előkelőségek nagyszámban vettek részt Horthy Miklós kormányzó fogadtatásán. Ott volt többek között a diplomáciai kar sok tagja is. Részben a pályaudvaron, részben az épület előtti téren, valamint a szállodáig ve­zető útvonalon a bécsi magyarok többéve,­ főnyi tömege is várakozott. Köztük a Terezia­­num növendékei egyenruhában, a Magyar Szövetség küldöttsége, a Szent István Egyes­­sület, a Collegium Hungaricum diákjai, a Pazmaneum hallgatói és mások. Amikor a különvonat befutott a pálya­udvarra, felharsantak a kürtök, a díszszázad vigyázzba merevedett, a zászlótartó meg­hajtotta a lobogót és a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. Először Miklas elnök és felesége üdvözölte a kormányzót és nejét, majd kölcsönös üdvözlések és bemutatkozá­sok következtek. A kormányzó ellépett a díszszázad előtt és a tömeg lelkes éljenzése között helyet foglalt Miklas elnökkel az autó­ban. A következő gépkocsiban a kormányzóné és Miklós elnök felesége foglaltak helyet. Ezt követte a kíséret. A menet a Prinz Eugene­­uton, a Schwarzenberg-téren és a Ring- Strassen keresztül vonult az Imperial-szállásig a fellobogózott eleven kordonnal szegélyezett utcákon. Ahol a kormányzó elhaladt, a dísz­­őrség fegyverrel tisztelgett. Összesen 1ét zászlóalj állott diszőrséget. A szálloda épü­lete előtt díszruhás rendőrök állottak fel. A fogadóteremben Miklós elnök és felesége el­búcsúzott a kormányzói pártól, Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár azonban felkísérte lakosztályába a kormány­zót és feleségét. Látogatások Miklas elnöknél a hősök emlékművénél és a Kapucinus sírboltban Háromnegyed tizenegykor a kormányzó és felesége Huber Ottó kabinetirodai főnök kí­séretében elhagyta a szállodát, hogy láto­gatást tegyen Miklas szövetségi elnöknél és feleségénél. Az útvonalon a bécsi helyőrség katonái állottak sorfalat, a kancellári hiva­tal előtt a Ballhaus-téren a testőrség dísz­­százada sorakozott föl. Orsini-Rosenberg gróf szertartásmester a lépcsők aljánál fo­gadta a kormányzói párt és fölvezette őket Miklas elnökhöz. Rövid udvariassági látoga­tás után a kormányzó Schuschnigg kancellár vizitjét adta vissza, a kom­ányzóné pedig a Minoriták templomába ment és ott csendes misét hallgatott A misét Záborszky István dr., a Pazmaneum igazgatója mondta. Háromnegyed tizenkettőkor érkezett a kor­mányzó a hősök emlékművéhez, Rudnay La­jos és Veress Lajos kíséretében. Itt is dísz­­örség állott, melynek zenekara a magyar Himnuszt játszotta. A zászlóalj mellett kü­lönböző fegyvernemekből összeállított tiszti küldöttség várakozott Ezeknek élén Hasel­mayr vezérőrnagy, Bécs városparancsnoka tisztelgett elsőnek a kormányzónál. Az em­lékmű körül a tengerész­ szövetség tagjai régi formaruhájukban helyezkedtek el. Két ha­talmas kandeláberben magas lánggal lobo­gott a kegyelet tüze. A kormányzó gyönyörű babérkoszorút helyezett el az emlékművön, melynek nemzetiszínű szalagján magyar for­dításban a következő szövegű felírás volt: Változhatatlan kegyelettel — Magyarország kormányzója. A zenekar „Volt egy bajtár­sam“ című katonadalt, majd az osztrák himnuszt játszotta, mialatt a kormányzó néma hallgatásba merülve állott az emlékmű előtt Innen a Michaele-templomba ment kisére­­tével Horthy kormányzó és ott a tengerész­­emlékművet koszorúzta meg. A koszorú sza­lagján ez a felírás állott: „Hűséges megemlé­kezéssel — Horthy ellentengernagy.“ Majd a közelben levő Kapucinus-templomhoz hajta­tott a kormányzó és az ottani sírholban Ferenc Józsefnek a középen éllő koporsó- Ára 16 fillér

Next