Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

km n Mcik. lyet 1918 november 12-én Ausztria példátlan szerencsétlenségére felszakított. (Ez a nap az osztrák forradalom napja, amelyen ki­kiáltották az osztrák köztársaságot.) A forra­dalom emlékké válhat, ha azok a községek, amelyek díszpolgárukká választottak, szoro­san összetartanak és szellemüknek mindig több és több községet nyernek meg. Az egy­ségben, van az erő. A jog és igazság kezeske­dik a biztonságért, áldásért, békéért. * A SPANYOL kérdésben érdekes közle­ményt adott ki a római félhivatalos Stefani­­iroda. Ez a­ nyilatkozat rámutat arra, hogy Olaszország, csak úgy, mint Németország, azt kívánja, hogy Spanyolország területe úgy az anyaországban, mint gyarmatán ma­radjon épségben. Ez a közlemény — amely nyilvánvalóan Angliát is igyekszik megnyug­tatni afelől, hogy Olaszország nem, teszi rá a kezét a Baleárokra — befejezésül hangoz­tatja, hogy a spanyol integritás elvéből fo­lyik az a követelmény, hogy Spanyolorszá­got sem részben­ sem egészben nem lehet vö­rös köztársasággá termni, el­ben az esetben Kozmánál ezt az új esztendőt: Vásároljon kalapot, nyakkendőt! Károly-körút 3 (saroktelet) Lupó írta: Farkas István Hatalmas,­­bozontos, hosszúfejű kutya volt a Lupó. Mi gyerekek különösen az­ért kedveltük, mert olyan furcsa-ferdén tudta tartani a fekete orrát. Mintha örökké vigyorogni volna kedve — pedig hát éppen elég gond és bánat jutott ki számára a vén Balázsovits mellett, aki erdőkerülő volt és gyűlölte Lupét, saját elejé­t. Amely bár nagyszerű segítőnek bi­zonyult, de ha megpillantott egy gyere­ket, az­onna­­ megfeledkezett kötelességé­ről, otthagyott csapot-papot, erdőkerülőt s máris rohant — játszani. Vannak ilyen kutyák szép számmal s rendszerint mi­nél hatalmasabba­k, annál gyengédebb a bennük a kisemberek utáni vágy. De ha jól tudom, nálunk, embereknél sincs ez másképpen. Csak a nyomorék tud igazán gyűlölni. Erős, hatalmas, egész­séges ember igazán és teljesen csak sze­retni képes. Mi gyerekek aztán odavettünk a Lu­póért. Kíséretében bátran és fegyverte­lenül barangolhattuk a muraközi erdő­ket. Szegénylegény, erőszakos vándor­­koldus elől nem menekültünk. Bátran ugrálhattunk sebesfolyású hegyipatakok vizébe. Ha baj adódott, ott volt Lupé, ő mindent rendbehozott. A hatalmas állat a bámulatos türelemmel visszahozta apró , ajándékainkat. Kocsit húzattunk vele. Ráültünk a hátára, meghúztuk a fülét s tuinduntalan kinevettük félreálló orra miatt. Lupó nem törődött vele. Bölcs bé­­ketűréssel viselte szomorú sorsát is, ami rendszerint a napközi csavargások be­­fejeztével, hazatérés idején jutott ki osz­tályrészéül. Ilyenkor ugyanis Balázsovits erdőke­rülő a készenlétben tartott karóval rette­netesen eldöngette szegényt. Mindez azonban nem használt Másnap suty­­tyomban eloldozgattuk a Lupó láncát és megszöktünk vele. Egyszer azonban mindennek vége szo­kott lenni- jónak-rossznak egyaránt. Azon a szomorú napon, az történt, hogy Lupu megvédett bennünket a harango­zótól, akinek kertjében csupa véletlen­­ségből almát szedtünk anélkül, hogy erre engedélyt kértünk volna. Hárman fönt voltunk a fán, negyedik társunk a fa alatt tevékenykedett, Lupó pedig ol­dalvást ült és érdeklődéssel szemlélte munkánkat, amit annak biztos tudatá­ban, hogy a harangozó vásárra ment, nyugodt fölénnyel, kacagva végeztünk- Megjegyzem,, saját kertünkben annyi volt az alma, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni vele. Mégis, a harangozó al­mája jobban ízlett. Mármost az történt, hogy a legvárat­lanabb órában hazaérkezett a kert gaz­dája és meglepte a kitűnő bandát. —­­Mars le onnan! kiáltotta, mire mi csakugyan lejöttünk, mégpedig a lehető legrövidebb útán, egyetlen ugrással, csak a Lajcsi akadt fönt a fán­y nadrág­tartójánál fogva és sivalkodva lógott, hogy úgy mondjam, ég és föld között. Furcsa helyzet volt és mivel nem vol­tunk híján a betyárbecsületnek, hát nem szaladtunk el- Segíteni akartunk a Lajcsin, közben pedig a harangozó meg­érkezett. Láttam fejem fölé emelkedni nagy görbe meggyfabotját... tyúk, mi lesz most... de ekkor közbelépett Lupó, a derék kutya, Lupó odaugrott kettőnk közé és a ha­­rangozóra vicsorgott. Kikapta kezéből a botot. Szétvetette négy lábát és táma­dásra készült. A harangozó nem lehetett gyáva ember, de most mégis meghök­kent. Elszaladt az erdőkerülőért, mi meg — beleértve Lupét is — egyenesen haza­­szaladtunk. Akkor kapta a rettenetes verést az eb. Szemünk láttára megláncol­ták és a harangozó k is ütötte őt. Csontok ropogtak, asszonyok kiáltoztak (az em­berek nem voltak otthon) s végül Lupó összeszedte minden erejét, eltépte a lán­cot, felvakkantott és sántítva, vérezve el­­kuhogott az erdőszél felé. Mi­utána­­T- Gazemberek! Zsiványok! kiál­tottam én a harangozó felé. Egész nap Lupót kerestük, hogy se­gítsünk rajta. De a hatalmas állat el­tűnt a végeláthatatlan fenyves­vadon­ban. Apám az erdőkerülőt érzékenyen megbüntette, mi is megkaptuk a kijáró somfabotot. De ezentúl egyhangú és örömtelen volt életünk. Hogy Lupó élt, azt az egész falu érezte. Nem múlt el éj­szaka, hogy egy-egy tyúk, vagy kacsa el k­e­­rült volna. De mindig a másé, nem a miénk, sem az erdőkerülőé. Elrepült felettü­nk a bánattal és unat­kozással teli nyár, rég­ész. A harmadik határban volt az isklánk. Magas hóban, feneketlen sárban fellett nap-nap után megtennünk az utat odáig. De nem fél­?­tünk, mert tudtuk, hogy a láthatatlan Lupó hűségesen k­rt bennünket. Hol innen, hol onnan állottuk bődülését. Hívtuk, csalogattuk,de nem jött elő. A tízórait, sőt nem egyszer ebédünket is megkoplaltuk és kiettük az erdészéb­e Lupénak. Mégsem ott. Nagyon megszé­gyenülhetett a verstől. Egyszer azonban Lupó mégis csak visszajött. Karácsony hetében voltunk. Javában építgettük papirafalokból, piros és kék zselatinlapokból a Betlehemünket ha­vas, zuzmarás estékű, Mari néni szak­avatott irányítása mellett. Gyönyörűek a karácsonyi napok a hegyekben, ahol minden csupa hó s ahol dermesztő síe­lők söprik végig az erdőket. Egy ilyen éjszakán történt, hogy apámhoz, a szenvedélyes vadászhoz, be­állított a harangozó. — Farkasokat jelez Balázsovits mondotta, — tessen kimenni a füzes­­közbe, ott vannak... A kerülő már les­ben áll! Apám rögtön szót fogadott. Félóra m­úlva eldördült a távolban az első pus­kalövés. Rögtön rá sohasem hallott zaj kerekedett valami egészen közel. Elol­tottuk a lámpát, és kinéztünk az ablakon. Amely egyenesen a magányos kerülő­­házra nyithtt. Hát Uramisten... V32Y MMeBBM© 7 január 1. pontért ugyanis Spanyolország vagy csupán Kataló­­nia moszkvai gyarmattá válnék s innen ki­indulva folytatná hadjáratát a szovjet a nyu­gati műveltség ellen.* A KÜLPOLITIKA EGYÉB HÍREI: Hitler — prágai jelentés szerint — kitün­tetésben részesítette Henleint, a szudéta­­né­m­et párt elnökét. A vezérkancellár a né­met olimpiai emlékérem I. osztályát adomá­nyozta Henlein Konrádnak. Abd el Krim, a r­iskabil harcok vezérének száműzetése végetért. Abd el Krim engedélyt kap arra, hogy családjával együtt Francia­­országba költözzék. Ezzel szemben nem en­gedik meg neki, hogy északafrikai hazájába visszatérjen. A gyam­atügyi bizottság egyéb-­­ként elhatározta, hogy Abd el Krim nyug­díját felemelik. Eddig Abd el Krím 100.000 frank évi nyugdíjban részesült. Kun Béla, a gyászos emlékű magyar pro­letárdiktatúra hírhedt vezére jelenleg Dél franciaországban tartózkodik. Az Action Frangaise szerint Kun Bélát utoljára Tou­­louseban látták. A kommunistavezér Spa­nyolországból érkezett és továbbutazik Moszkvába. Toulousei tartózkodását az is bizonyítja, hogy három főből álló „testőr­­gárdája" kedd óta Toulouseban van. Ciano gróf külügyminiszter csütörtökön fogadta Drummond angol nagykövetet, aki­vel egy óra hosszat tartó megbeszélést foly­tatott. Utána hosszabb megbeszélés volt a Chigi-palotában Hassel ném­et nagykövettel. Véres harcok zárták le az óesztendőt a spanyol frontokon Nemzeti győzelmek a madridi arcvonalon­­ A szov­jet és az amerikai hadianyaggyárak kapcsolatai Párisból jelentik. A salamancai főhadiszál­lás rádió útján közölte, hogy a madridi harc­téren, Carabancher és Villa Nueva vidékén, a támadó kormánycsapatokat a nemzetiek visszaverték. Egy milíciabeli vörös katona, aki átszökött a nemzetiekhez, elmondta, hogy a híres nemzetközi dandárnak már több mint ezer embere esett el ezen a szakaszon. Több frontrészen teljes a nyugalom. A Banda­szakaszon a nemzeti csapatok elfoglalták Cartagina helységet. A nemzetközi dandárt igen elkeseríti, hogy a vörös hadvezetőség állandóan újabb és újabb kilátástalan táma­dásra hajszolja őket. A spanyol nép nemzetközi segélybizottsá­­gának köpése szer­int tizenöt megbízott utaz­­zik Spanyolországba, hogy eljuttassa a nem­zetközi dandárban küzdő önkénteseknek újévi szeretetadományát. A vörös kormány az általa uralt területeken általános mozgósí­tást rendel el, a 18­-45 évig terjedő, kor­i osztályokat mind fegyverrel akarja ás­tani. Régóta tervezték m­ár ezt a sorozás, de a végreha­jtást mindeddig elhalasztották. A spanyolországi kommunista agitáció leg­ismertebb képviselője, La Passionaria águ­á­­or­nő, aki a vörös miliőm­ soraiban harcoló női dandár parancsnoka volt, a Madrid kö­rüli harcokban állítólag elesett. A nemzeti kormány egymás után építi ki külföldi képviseleteit. Condey Mendez Pedro Garciá­t meghatalmazott miniszterré nevezte ki és megbízta képviseletével az olasz kor­mánynál. Estrada y Luqu­e Louis Alvarez követség­­titkárt németországi ügyvivővé ne­vezték ki, Vargas Jose Munez meghatalma­zott miniszteri minőségben genfi főkonzul lett, ezenkívül kinevezte a ne­mzeti kormány a hamburgi, frankfurti, müncheni és trieszti főkonzulokat is. Az angol kormány egyelőre nem tervez további diplomáciai lépéseket, hanem be akarja várni, míg az orosz válaszon kívül a többi hatalmak is elküldik jegyzéküket a közös angol—francia diplomáciai lépésről. A lapok csak annyit írnak, hogy a londoni­­ kormányt nem elégítette ki a szovjet vá­lasza, mert ezt az alkalmat ismét felhasz­nálták arra, hogy támadásokat intézzenek „bizonyos nagyhatalmak“ ellen. Régóta szállított a szóvjeenek a Vimalert amerikai repülőgépgyár Washingtonból jelentik. Az amerikai kül­­ügyminisztériu­ kénytelen volt megadni a­­imalert new jerseyi hradianyaggyárnak a kiviteli engedélyt Spanyolország felé, mert a semlegességi törvény nem vonatkozik a polgárháborúra. Éppen ezért módosítják most igen gyorsan a törvényt. A Vimalist ragaszkodott jogaihoz, annyival inkább, mi­vel már hosszú idő óta szoros összeköttetést tart fenn a tanszkstoi­ szovjet­ kormánnyal és gyakran emlegették, amikor az Egyesült Ál­lamokban folytatott kommunista üzelmek leleplezéséről volt szó. A Vimalert igazga­tója Cuse Róbert naturalizált orosz és szo­ros kapcsolatot tart fenn az amerikai orosz kereskedelmi képviselettel. Már régen ké­szültek a repülőgép-­szállításra, hiszen rend­szeresen vásároltak repülőmotorokat az Unióban. A világháború hadüzene­tét is kilopattá Párásban az orosz fegyvercsempész Parisból jelentik. Rosenfeld Mihály orosz származású fegyvercsempész, aki Linder Suzanne, a külügyi hivatal volt titkárnője és Fraktine szovjetorosz ügynök révén rend­szeresen szállított hadianyagot, Linder Suzanneal ellopotta a francia külügyi hiva­tal titkos irattárából azt a hadüzenetet is. amelyet Németorszégtézett Franciaország­hoz 19­ augusztusén. Hogy mi volt a célja ezzel az okmáal az orosz fegyver­csempész-társaságna azt még nem derítet­ték ki a hatóságok, rendőrség Spiro orosz ügyvédet is letartóra, mert­­ szerezie m­eg a hamis útlevelt a hadianyagszál­lít­mányok kisérőszemlete számára. i­pfitimimnar A kormányza újévi üdvözlése Horthy Miklós iiányzót újév délelőtt­jén üdvözlik a Buda­ton akkreditált diplo­maták, akiknek nevét Rotta Angelo pápai nuncius mond üdvöz beszédet. A kormány nevében Sjpder Vilmd honvédelmi miniszter, helyettes a miniszterek, köszönti újév nap­ján a kormányzót. A Országgyűlés két háza részéről a felsőház és képviselőház elnökei jelennek meg lisztéig látogatáson a kor­mányzónál. A honvé­g nevében a honvéd­ség főparancsnoka ,vezérkari főnöke tisz­telegnek a kormányzás, míg a főváros ré­széről Szendy Károl polgármester vezetésé­vel küldöttség jelenik meg a kormányzónál. A miniszteridő válasza a NÉP újévüdvözlésére Ivády Béla, a NE országos elnöke az újév alkalmából üdülő táviratot intézett Darányi Kálmán miszterelnökhöz. A mi­niszterelnök az ü­dzlésre a következő távirattal válaszolt: Őszinte örömmel szem üdvözlő távira­­tudat, amelyet az ujj alkalmából úgy a magad, mint a Nemze Egység Pártja és an­nak vidéki szervezete nevében hozzám in­tézni szives voltál. Rendületlenül bízom nemzetünk jobb jövében és megingatha­tatlanul hiszek abban hogy Isten segítsége, valamint a magyar a józansága, foradha­­tatlan szorgalma és üres törekvései sokat szenvedett hazánkat tül is a boldogulás biztos révébe fogják űzetni. Amidőn szives Üdvözlésedért úgy Ned, mint a NÉP min­den egyes tagjának ilyen átérzett hálát köszönetet mondok, legyen szabad vala­mennyiteket egyúttal írni kérni, hogy ne­héz munkámban az­­esztendőben­ is azzal a hazafias bizalomma méltóztassatok támo­gatni, amoely bizalomul és nagyrabecsülés­sel én viseltetem pártik minden egyes, tagja iránt. Isten segítsen mnünket továbbra is az újesztendőben ránjáró nehéz munkánk­ban és kü­zdelmeinkbe. Darányi Kálmán miniszterelnök. A nemzeti­éppárt újéve A nemzeti néppárt önökét, vitéz Makray Lajos országgyűlési épviselőt az újév al­kalmából meleghangú táviratban üdvözölte. A pártvezetőség egyéként úgy határozott, hogy országos edtől tanácsa január 8-áig értekezletet tart, amelen tovább tárgyalják a párt rekonstrukcióira, vagy pedig a ke­reszténypárttal való fúziójára vonatkozó problémát.

Next