Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
4 .SK. német hadseregnek is tábornagya volt, tehát temetésén a német birodalom védereje is képviselteti magát. Egy gyalogsági és egy lovassági tábornok, egy ezredes, egy alezredes és egy százados lesz jelen a német haderő részéről. Természetesen az osztrák hadsereg is gondoskodik megfelelő képviseltetésről. A Mária Terézia-rend káptalanja elküldi a ravatalra azt a halotti leplet, amellyel a Mária Terézia-rend lovagjainak koporsóját takarják le. Az osztrák fegyveres erő a temetésen Bécsből jelentik. Frigyes főherceg temetésén az osztrák fegyveres erő részéről a következők vesznek részt: Zehner gyalogsági tábornok, honvédelmi államtitkár hadsegédével, Wagner ezredessel, Schilhavsky gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő vezérkari főnökével, Fellner ezredessel, Schmidt ezredes, a 15. gulogezred parancsnoka, Meser alezredes, a gárdazászlóalj parancsnoka Sándor alezredes, az 1. számú gépfegyveres lovasszázad parancsnoka és sok más tiszt. Glaise Horstenau belügyminiszter, a lapok jelentése szerint, szombaton, január 2-án az osztrák rádióban emlékbeszédet mond Frigyas főhercegről. A részvét A magyaróvári postahivatalhoz csütörtökön délután is több mint ezer részvéttávirat érkezett. Albrecht főherceg úgy intézkedett hogy Ottix királyt is értesítsék édesatyja hazáláról. Szinte lehetetlen felsorolni mindazokat, akik részvéttáviratot küldtek. Miklós osztrák köztársasági elnök, Serédi Jusztinián hercegprímás, Tyler Royal, Imrédy Béla Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár Maugras francia követ, Vinci olasz követ Teleky Tibor gróf koronaőr, Erkin budapesti török követ, Hohenberg Miksa herceg Eckhardt Tibor, Kánya Kálmán külügyminiszter, Barcza György vatikáni követ, Ferenc Szalvátor főherceg, Schwarzenberg Félix herceg és több százan az arisztokrácia politikai és társadalmi élet kimagasló egyéniségei közül fejezték ki részvétüket a gyászoló családnak. Albrecht főherceg csütörtökön délután fogadta a részvétlátogatásra jelentkezett hatósági személyeket. Bécsből jelentik: Schuschnigg dr. szövetségi kancellár Albrecht főherceghez Magyaróvárra és Jenő főherceg tábornagyhoz Gumpoldkirchenbe intézett táviratában Frigyes főherceg tábornagy elhunyta alkalmából kifejezte mélyen érzett részvétét. Schmidt Guidó külügyi államtitkár Albrecht és Jenő főhercegek előtt szintén táviratban fejezte ki bensőséges részvétét. Bethlen Margit grófnő az Újságíróbál vezető háziasszonya Az idei rövid farsang elite báljainakora kibővült az újságíróbállal, amely február 8-án lesz a pesti Vigadóban. Az újságírótársadalom felkérésére a vezető háziasszonyi tisztséget Bethlen Margit grófnő vállalta. Az újságíróbál nemcsak jelentős társadalmi eseménynek ígérkezik, hanem ezenkívül nagyszabású seregszemléje lesz a magyar szellemiségnek. Meghívók igényelhetők az Újságírók Szanatórium-Egyesülete irodájában (VII., Erzsébet körút 9. szám. Telefon: 1-361-14 és 1-420-26). A gáznaptárt minden gázfogyasztó a pénzbeszedő útján kézhez kapja Valkó László: Amerika jószívűsége számokban A gazdasági válság következtében megsokszorozódott munkanélküliség súlyos gondot jelent világszerte. Szegény koldusok és támogatásra szoruló keresetnélküliek a boldog békeévekben is voltak, ezek ellátását azonban adományaival biztosította a jószívű társadalom. Az elmúlt években azonban olyanok is segélyre és támogatásra szorultak, akik rendes gazdasági viszonyok közepette két kezük munkájával kenyerüket és az utcasarkokon életerős, javakorabeli kéregetők jelentek meg az elagott és megrokkant koldusok mellett. A társadalom a leromlott gazdasági viszonyok következtében ezek számára már nem tudott munkát, kereseti lehetőséget biztosítani, másrészt pedig a tehetősebbek jövedelmei is megcsappantak és így megszokütt adakozó erszényük. Az adományok évrőlévre csökkenő összegére mindig több és több jelentkező akad és így egyénenként mind kevesebb jutott a támogatásra szorulóknak. A tömegnyomorúság, munkanélküliség és ezzel szembeszállva a szociális segítségnyújtás hatalmas arányai bontakoztak ki Amerikában is. E hatalmas földterületen, a csaknem Európa nagyságú birodalomban minden számunkra csaknem elképzelhetetlen méreteket ölt. A távolból is széderegve gondolunk a felhőkarcolók rengetegére, az ég felé nyúló 50—100 emeletes paloták sokaságára és ugyancsak kellő tisztelettel emlegetjük a dollármilliomosok hatalmas vagyonát. Az arányok e szédületes világában természetesnek tűnik, ha az élet árnyékos oldala, a nyomor és szenvedés is ilyen „amerikai" méretekben jelentkezik a tengerentúli világban. Nyomorúság és elszegényedés Különösen 1929 és 1933 között ért el váratlan mélységeket a nyomor és elszegényedés az amerikai kontinensen. Mint mindennél az életben, itt is a viszonylagosság súlyosbította a helyzetet. Az amerikai kép a világháború utáni időszak ál-fellendülése után zuhant vissza egy, az európainál sokkal magasabb életszínvonalról a szűkösebb körülmények közé s így az elszegényedés sokkal fájdalmasabbnak és tűrhetetlenebbnek tűnt fel. A két világrész életszínvonala közti különbséget szembetűnően jellemzi, hogy míg 1929- ben Magyarországon az évi átlagkereset csak 77 dollár, Franciaországban 173, Angliábanpedig 329 volt, addig Amerikában 657 dollár, tehát kétszer annyi, mint a legnagyobb fejkvótát felmutató európai országban, Angliában. Érthető, ha ilyen kedvező kereseti viszonyok után súlyos helyzetet teremtett az 1929 októberi tőzsdeösszeomlás következtében fokozatosan emelkedő munkanélküliség. 1931- ben már 15 millióra emelkedett a munka, és keresetnélküliek száma és ez a hatalmas tömeg leírhatatlan nyomorban és körülmények között sínylődött. 1931 telén óriásitömegben lézengtek le rongyolódott emberek New-York utcáin és ez a nyomort árasztó emberáradat még sötétebbé és megrázóbbá tette az amúgyis kietlen és piszkos new-yorki utcákat. Csaknem minden lépésnél kéregetők állították meg a jobban öltözött polgárokat és kivétel nélkül egy „nikkelt" (öt centet) kértek a jószivi embertársaiktól. Ez az öt cent jelentett számukra mindent: egy bögre forró kávét, melyhez az olcsó éttermekben korlátlanul lehetett fogyasztani kenyeret és vajat. Amerika népe mindig jószívűen adakozott, de lassan mindinkább elfogytak, akiknek tellett adakozásra és mind többen voltak, akik rászorultak. A napról-napra fokozódó nyomorral szemben hiába vették fel a küzdelmet a különböző jótékonysági, emberbaráti és egyházi szervezetek, ennek hatalmas méretei felülmúlták a segítségnyújtás lehetőségeit. Igen érdekesek Amerika jószívűségének nagyságát és összegét kifejező számok. Természetesen igen nehéz a jótékony adományok pontos összegét kimutatni, azonban megközelítő számadatokat kapunk a közjótékonysági egyesületek és egyházi intézmények — amelyek a nyomor elleni küzdelmek legelszántabb harcosai — számadásaiból. Gazdaságstatisztikusok hozzávetőleges számítása szerint Amerika népe másfél-két milliárd dollárt, azaz közel tíz millió pengőt költött évente közjótékonyságra. Különösen jelentős e tekintetben a különböző alapítványok szerepe, amelyek közül a legfontosabb százhuszonháromnak alapítványi összege 1935-ben meghaladta a 700 millió dollárt. Ezek között azonban számos kis alapítvány is van és a jelentősebb részt tulajdonképen csak 20 alapítvány jelenti, amelyek vagyona 623 millió dollár. Közöttük természetesen legjelentékenyebbek a nemzetközi téren is ismert Carnegie és Rockefeller alapítványok (mindegyik törzsvagyona meghaladja a 150 millió dollárt). Ez a húsz alapítvány a legutolsó számadások szerint egy esztendő alatt 31 millió dollárt költött jótékonyságra, amelynek fele közegészségügyi és közoktatási célok támogatására szolgált, másik jelentősebb rész pedig szociális jellegű kiadások fedezetére. New-York nyomortanyáin Esztendők távlatából is borzalmas emlék számomra, amikor első new-yorki látogatásom alkalmával amerikai barátom , aki a tízmilliós világváros dzsungeljében kalauzolt miután megmutatta a Brodway csillogósát, a Wall Street üzleti negyedének szédítő iramú rohanását, egy napon nemzetének közvetlen őszinteségével feltárta előttem a new yorki tömegnyomor borzalmas világát, amely ekkor érte el tetőpontját. Elvezetett a keleti részre, az „East-side“-ra, majd a brooklyni nyomortanyák küzhödt világába és e helyeken a nyomorúság amerikai méretei tárultak elém. Láttam már balkáni és kisázsiai országok külvárosait, tengerparti kikötővárosok leírhatatlan nyomortanyáit, de ezek után is megdöbbentett a new-yorki tömegnyomor. Leszálltunk a város alatt húzódó csatornahálózatba, ahol száz, meg száz nyomorult melengette fagyott lábait — a gőzölgő szennylében. Annál kiáltóbb és fájdalmasabb volt ez a gigantikus nyomor, mert a másik, a napfényes oldalon láttam a dollármilliók lukszusban tobzódó világát. Azóta egyharmadával csökkent a munkanélküliség és a Roosevelt-féle közmunkák végrehajtása során legalább időlegesen munkához és keresethez jutott Amerika népe. Az amerikai gondolatvilág irtózott a munkanállati segély Intézmény elől, mert elképzelhetetlennek tartották egy olyan országban, ahol minden munkát érdeme szerint megfizetnek, hogy valaki munkanélkül élvezzen jövedelmet, vagy támogatást. Ezért érvényesült az amerikai munkanélküliség elleni küzdelemben inkább a közmunkák fokozása és állami munkaalkalmak és kereseti lehetőségek teremtése. 1937 január 1, praka Magánjótékonyság helyett állami segítség Mint az amerikai jótékonysági intézmények legutóbbi jelentései közük, az utóbbi évek folyamán igen megszűkütt a magánjellegű jótékonykodás és az embervédelmi alapítványok létesítése. 1903 és 1928 közö al eltelt negyedszázad alatt még ötvennégyen hűsítettek legalább két millió dollárt meghaladó alapítványt összesen másfél milliárd dollár összegében, míg az utolsó esztendőkben mind kisebb az új alapítványok száma. Ennek okát — gondos gazdasági tanulmányok alapján — abban kereshetjük, hogy az utóbbi években a jelentősen emelt amerikai vagyon és jövedelemadó éppen a szociális kiadások fedezetér® számottevő hozzájárulást követelt a vagyonos osztálytól, akik ennek következtében először is jótékonykodási kiadásaikat csökkentették. Ez az egymásbafonódó folyamat okozta az amerikai közjótékonyság átalakulását is. A tömegnyomor elleni küzdelemben, a szociális segítségnyújtásban és támogatásban a főszerepet az államhatalom vette át, amely a szükséges összeget a felemelt adózásból teremtette elő, így csökkent a magánszemélyek teherbíró képessége és ezért évről-évre kevesebbet áldozhattak önkéntes jellegű jótékonyságra és emberbaráti célokra. A nagy magánalapítványok ma már jórészben a múlt adományaiból fejthetik ki jelentős tevékenységüket, de a közjótékonyság terén ma már Amerikában is a központi államhatalom vette át a vezetést. Az eddigi önkéntes jellegű Amerika jószívűségét tekintve nagyobb összegű jótékonykodás helyébe a felemelt adóztatásból eredő bevételeket felhasználó állami szociális segítségnyújtás lépett. Javult a pápa állapota Vatikánvárosból jelentik: XI. Pius pápa állapotában szerdán javulás állott be. A pápa térdén ismét megnyílt az eddig bedagadt egyik visszér és így a vérkeringés zavartalan. Ennek következtében a Szentatya fájdalmai jelentősen enyhültek. Ha a javulás néhány napig még ilyen mértékben folytatódik, akkor az orvosok megengedik, hogy a pápa felkeljen betegágyából és naponta néhány órát, különlegesen elkészített karosszűkében tölthessen, amelyben ballábát teljes mozdulatlanságban tarthatja. Páratlanul kedvezményes január—februárban I. II. A hazai ködös-hideg tél időtartama alatt, az üdülést és levegőváltozást igénylő olvasóink számára, szebbnél-szebb és páratlanul kedvezményes társasutazásokat rendezünk Olaszországba. Utazásaink adatait az alábbiakban közöljük. nttprogram: tizentíznapos troltdlőutazásunk az olasz Riviéra ▼erőlényes virágoskertjébe : San Rentoba (egésznapos kirándulással a francia Riviérára: Monte Carloba és Nizzába) Időpont: január 31-től február 14-ig Részvétel díj: III. osztályú gyorsvonat ülőhellyel, hideg-meleg folyóvizes szállodákban, kétágyas szobákban, történő elszállásolással, tizenkét teljes napi ellátással, napi háromszori elsőrangú étkezéssel, menet és jövet az étkezőkocsiban az összes étkezésekkel, tehát összesen hét útközi étkezéssel, San Remoban a be- és kiszállítás költségeivel, az egésznapos francia rivierai autókirándulás költségeivel (Nizzában ebéddel, a karneváli nagy felvonulásra tribünhellyel, nemkülönben az összes adókkal, borravalókkal és a podgyász- biztosítás díjával ..................................................... P útiprogram: sí- én magaslati téli üdülő-utazás a Dolomitok téli paradicsomába ( Santa Cristina-bahárom csoportban) A sísport hívei s a téli magaslati üdülést keresők számára három csoportban, az alábbi időpontokban, esetenként 15 napos sport és üdülőtársasutazásokat rendezünk Santa Cristinába, a Dolomitok legszebb pontján 1450 m. magasan, a Sasso Lungo hegycsoport lábánál fekvő ideális téli telepre, amely a Milano- Verona-Brennero vasútvonalon fekvő Colbe al Isareo vasútállomásról közelíthető meg autóbuszokon. Elszállásolás Santa Cristina két legjobb hoteljében, a minden kényelemmel berendezett Hotel Posta és Hotel Dosses-ban, ahol minden délután 5 órai tea és tánc van. Időpontok: Első csoport: január 24-től február 7ig. Második csoport: február 7-től február 2 ig. Harmadik csoport: február 22-től március 7-ig Részvételi díj: gyorsvonat III. osztályú ülőhellyel, hideg-meleg folyóvizes szállodákban kétágyas szobákban való elszállásolással, napi háromszori étkezéssel, az összes adókkal és borravalókkal, személy- és podgyászszállítással a vasútállomás és a szállodák között ..................................................... P Jelentkezés: 50 pengőfoglaló befizetésével vagy beküldésével a Magyarság Utazási Irodájában (IV., Eskü ut 6.) és a Compagnia Italiana Turismo (C. I. T.) Irodájában (VI., Andrássy út 29.) Az érdeklődőknek prospektust díjtalanul küldünk.