Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

4 .SK. német hadseregnek is tábornagya volt, tehát temetésén a német birodalom védereje­ is képviselteti magát. Egy gyalogsági és egy lovassági tábornok, egy ezredes, egy alezre­des és egy százados lesz jelen a német had­erő részéről. Természetesen az osztrák hadsereg is gon­doskodik megfelelő képviseltetésr­ől. A Mária Terézia-rend káptalanja elküldi a ravatalra azt a halotti leplet, amellyel a Mária Terézia-rend lovagjainak koporsóját takarják le. Az osztrák fegyveres erő a temetésen Bécsből jelentik. Frigyes főherceg teme­tésén az osztrák fegyveres erő részéről a kö­vetkezők vesznek részt: Zehner gyalogsági tábornok, honvédelmi államtitkár hadsegé­déve­l, Wagner ezredessel, Schilhavsky gya­logsági tábornok, hadseregfelügyelő vezérkari főnökével, Fellner ezredessel, Schmidt ezre­des, a 15. gulogezred parancsnoka, Me­ser alezredes, a gárdazászlóalj parancsnoka Sándor alezredes, az 1. számú gépfegyveres lovasszázad parancsnoka és sok más tiszt. Glaise­ Horstenau belügyminiszter, a lapok jelentése szerint, szombaton, január 2-án az osztrák rádióban emlékbeszédet mond Fri­gyas főhercegről. A részvét A magyaróvári postahivatalhoz csütörtö­kön délután is több mint ezer részvéttávirat érkezett. Albrecht főherceg úgy intézkedett hogy Ottix királyt is értesítsék édesatyja ha­záláról. Szinte lehetetlen felsorolni mindazo­kat, akik részvéttáviratot küldtek. Miklós osztrák köztársasági elnök, Serédi Jusztinián hercegprímás, Tyler Royal, Imrédy Béla Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár Maugras francia követ, Vinci olasz követ Teleky Tibor gróf koronaőr, Erkin buda­pesti török követ, Hohenberg Miksa herceg Eckhardt Tibor, Kánya Kálmán külügymi­niszter, Barcza György vatikáni követ, Fe­renc Szalvátor főherceg, Schwarzenberg Félix herceg és több százan az arisztokrácia politikai és társadalmi élet kimagasló egyé­niségei közül fejezték ki részvétüket a gyá­szoló családnak. Albrecht főherceg csütörtökön délután fo­gadta a részvétlátogatásra jelentkezett ható­sági személyeket. Bécsből jelentik: Schuschnigg dr. szövet­ségi kancellár Albrecht főherceghez Magyar­óvárra és Jenő főherceg tábornagyhoz Gum­poldkirchenbe intézett táviratában Frigyes főherceg tábornagy elhunyta alkalmából ki­fejezte mélyen érzett részvétét. Schmidt Guidó külügyi államtitkár Al­brecht és Jenő főhercegek előtt szintén táviratban fejezte ki bensőséges részvétét. Beth­len Margit grófnő az Újságíróbál vezető házi­asszonya Az idei rövid farsang elite báljainak­­ora kibővült az újságíróbállal, amely február 8-án lesz a pesti Vigadóban. Az újságíró­­társadalom felkérésére a vezető háziasszonyi tisztséget Bethlen Margit grófnő vállalta. Az újságíróbál nemcsak jelentős társadalmi ese­ménynek ígérkezik, hanem ezenkívül nagy­szabású seregszemléje lesz a magyar szellemi­­­ségnek. Meghívók igényelhetők az Újságírók Szanatórium-Egyesülete irodájában (VII., Er­­zsébet­ körút 9. szám. Telefon: 1-361-14 és 1-420-26). A gáznaptárt minden gázfogyasztó a pénzbeszedő­ útján kézhez kapja Valkó László: Amerika jószívűsége számokban A gazdasági válság következtében megsok­szorozódott munkanélküliség súlyos gondot jelent világszerte. Szegény koldusok és tá­mogatásra szoruló keresetnélkü­liek a boldog békeévekben is voltak, ezek ellátását azon­ban adományaival biztosította a jószívű tár­sadalom. Az elmúlt években azonban olya­nok is segélyre és támogatásra szorultak, akik rendes gazdasági viszonyok közepette két ke­zük munkájával kenyerüket és az utcasarko­kon életerős, javakorabeli kéregetők jelentek meg az elagott és megrokkant koldusok mellett. A társadalom a leromlott gazdasági viszo­nyok következtében ezek számára már nem tudott munkát, kereseti lehetőséget biztosí­tani, másrészt pedig a tehetősebbek jövedel­mei is megcsappantak és így megszokütt adakozó erszényük. Az adományok évről­évre csökkenő összegére mindig több és több jelentkező akad­ és így egyénenként mind kevesebb jutott a támogatásra szorulóknak. A tömegnyomorúság, munkanélküliség és ezzel szembeszállva a szociális segítségnyúj­tás hatalmas arányai bontakoztak ki Ameri­kában is. E hatalmas földterületen, a csak­nem Európa nagyságú birodalomban minden számunkra csaknem elképzelhetetlen mérete­ket ölt. A távolból is széderegve gondolunk a felhőkarcolók rengetegére, az ég felé nyúló 50—100 emeletes paloták sokaságára és ugyancsak kellő tisztelettel emlegetjük a dol­lármilliomosok hatalmas vagyonát. Az ará­nyok e szédületes világában természetesnek tűnik, ha az élet árnyékos oldala, a nyomor és szenvedés is ilyen „amerikai" méretekben jelentkezik a tengerentúli világban. Nyomorúság és elszegényedés Különösen 1929 és 1933 között ért el vá­ratlan mélységeket a nyomor és elszegénye­dés az amerikai kontinensen. Mint mindennél az életben, itt is a viszonylagosság súlyosbí­totta a helyzetet. Az amerikai kép a világ­háború utáni időszak ál-fellendülése után zuhant vissza egy, az európainál sokkal ma­gasabb életszínvonalról a szűkösebb körülmé­nyek közé s így az elszegényedés sokkal fáj­dalmasabbnak és tűrhetetlenebbnek tűnt fel. A két világrész életszínvonala közti különb­séget szembetűnően jellemzi, hogy míg 1929- ben Magyarországon az évi átlagkereset csak 77 dollár, Franciaországban 173, Angliában­­pedig 329 volt, addig Amerikában 657 dol­lár, tehát kétszer annyi, mint a legnagyobb fejkvótát felmutató európai országban, Ang­liában. Érthető, ha ilyen kedvező kereseti viszo­nyok után súlyos helyzetet teremtett az 1929 októberi tőzsdeösszeomlás következtében fo­kozatosan emelkedő munkanélküliség. 1931- ben már 15 millióra emelkedett a munka, és keresetnélküliek száma és ez a hatalmas tö­meg leírhatatlan nyomorban és körülmények között sínylődött. 1931 telén óriási­­töm­egben lézengtek le rongyolódott emberek New-York utcáin és ez a nyomort árasztó emberáradat még sötétebbé és megrázóbbá tette az amúgyis kietlen és piszkos new-yorki utcákat. Csaknem minden lépésnél kéregetők állították meg a jobban öltözött polgárokat és kivétel nélkül egy „nik­kelt" (öt centet) kértek a jószivi­ embertár­saiktól. Ez az öt cent jelentett számukra min­dent: egy bögre forró kávét, melyhez az olcsó éttermekben korlátlanul lehetett fogyasztani kenyeret és vajat. Amerika népe mindig jószívűen adakozott, de lassan mindinkább elfogytak, akiknek tel­lett adakozásra és mind többen voltak, akik rászorultak. A napról-napra fokozódó nyo­morral szemben hiába vették fel a küzdel­met a különböző jótékonysági, emberbaráti és egyházi szervezetek, ennek hatalmas mé­retei felülmúlták a segítségnyújtás lehetősé­geit. Igen érdekesek Amerika jószívűségének nagyságát és összegét kifejező számok. Ter­mészetesen igen nehéz a jótékony adomá­nyok pontos összegét kimutatni, azonban megközelítő számadatokat kapunk a közjóté­konysági egyesületek és egyházi intézmények — amelyek a nyomor elleni küzdelmek leg­elszántabb harcosai — számadásaiból. Gaz­daságstatisztikusok hozzávetőleges számítása szerint Amerika népe másfél-két milliárd dol­lárt, azaz közel tíz millió pengőt költött évente közjótékonyságra. Különösen jelentős e tekin­tetben a különböző alapítványok szerepe, amelyek közül a legfontosabb százhuszonhá­romnak alapítványi összege 1935-ben megha­­ladta a 700 millió dollárt. Ezek között azon­ban számos kis alapítvány is van és a jelen­tősebb részt tulajdonképen csak 20 alapít­­vány jelenti, amelyek vagyona 623 millió dol­lár. Közöttük természetesen legjelentékenyeb­bek a nemzetközi téren is ismert Carnegie és Rockefeller alapítványok (mindegyik törzs­vagyona meghaladja a 150 millió dollárt­). Ez a húsz alapítvány a legutolsó számadások szerint egy esztendő alatt 31 millió dollárt költött jótékonyságra, amelynek fele köz­­egészségü­gyi és közoktatási célok támogatá­sára szolgált, másik jelentősebb rész pedig szociális jellegű kiadások fedezetére. New-York nyomortanyáin Esztendők távlatából is borzalmas emlék számomra, amikor első new-yorki látogatá­som alkalmával amerikai barátom , aki a tízmilliós világváros dzsungeljében kalauzolt miután megmutatta a Brodway csillogó­sát, a Wall Street üzleti negyedének szédítő iramú rohanását, egy napon nemzetének köz­vetlen őszinteségével feltárta előttem a new yorki tömegnyomor borzalmas világát, amely ekkor érte el tetőpontját. Elvezetett a keleti részre, az „East-side“-ra, majd a brooklyni nyomortanyák kü­zhödt világába és e helye­ken a nyomorúság amerikai méretei tárultak elém. Láttam már balkáni és kisázsiai orszá­gok külvárosait, tengerparti kikötővárosok le­írhatatlan nyomortanyáit, de ezek után is megdöbbentett a new-yorki tömegnyomor. Leszálltunk a város alatt húzódó csatorna­­hálózatba, ahol száz, meg száz nyomorult melengette fagyott lábait — a gőzölgő szenny­lében. Annál kiáltóbb és fájdalmasabb volt ez a gigantikus nyomor, mert a másik, a nap­fényes oldalon láttam a dollármilliók lukszus­­ban tobzódó világát. Azóta egy­harmadával csökkent a munka­­nélküliség és a Roosevelt-féle közmunkák végreha­jtása során legalább időlegesen mun­kához és keresethez jutott Amerika népe. Az amerikai gondolatvilág irtózott a munkanál­­lati segély Intéz­mény elől, mert elképzelhetet­lennek tartották egy olyan országban, ahol minden munkát érdeme szerint megfizetnek, hogy valaki munkanélkü­l élvezzen jövedel­met, vagy támogatást. Ezért érvényesült az amerikai munkanélküliség elleni küzdelemben inkább a közmunkák fokozása és állami mun­kaalkalmak és kereseti lehetőségek terem­tése. 1937 január 1, prak­a Magánjótékonyság helyett állam­i segítség Mint az amerikai jótékonysági intézmények legutóbbi jelentései közük, az utóbbi évek folyamán igen megszűkütt a magánjellegű jótékonykodás és az embervédelmi alapítvá­nyok létesítése. 1903 és 1928 közö al eltelt ne­gyedszázad alatt még ötvennégyen hűsítettek legalább két millió dollárt meghaladó alapít­­ványt összesen másfél milliárd dollár összegé­ben, míg az utolsó esztendőkben mind kisebb az új alapítványok száma. Ennek okát — gondos gazdasági tanulmányok alapján — abban kereshetjük, hogy az utóbbi években a jelentősen emelt amerikai vagyon és jövede­lemadó éppen a szociális kiadások fedezetér® számottevő hozzájárulást követelt a vagyonos osztálytól, akik ennek következtében először is jótékonykodási kiadásaikat csökkentették. Ez az egymásbafonódó folyamat okozta az amerikai közjótékonyság átalakulását is. A tömegnyomor elleni küzdelemben, a szociális segítségnyújtásban és támogatásban a fősze­repet az államhatalom vette át, amely a szük­séges összeget a felemelt adózásból teremtette elő, így csökkent a magánszemélyek teher­bíró képessége és ezért évről-évre kevesebbet áldozhattak önkéntes jellegű jótékonyságra és emberbaráti célokra. A nagy magánalapítvá­nyok ma már jórészben a múlt adományaiból fejthetik ki jelentős tevékenységüket, de a közjótékonyság terén ma már Amerikában is a központi államhatalom vette át a vezetést. Az eddigi önkéntes jellegű Amerika jószívű­ségét tekintve nagyobb összegű jótékonyko­dás helyébe a felemelt adóztatásból eredő be­vételeket felhasználó állami szociális segítség­­nyújtás lépett. Javult a pápa állapota Vatikánvárosból jelentik: XI. Pius pápa állapotában szerdán javulás állott be. A pápa térdén ismét megnyílt az eddig bedagadt egyik visszér és így a vérkeringés zavartalan. Ennek következtében a Szentatya fájdalmai jelentősen enyhültek. Ha a javulás néhány napig még ilyen mértékben folytatódik, akkor az orvosok megengedik, hogy a pápa felkel­jen betegágyából és naponta néhány órát, különlegesen elkészített karosszűkében tölt­hessen, amelyben ballábát teljes mozdulat­lanságban tarthatja. Páratlanul kedvezményes január—februárban I. II. A hazai ködös-hideg tél időtartama alatt, az üdülést és levegőváltozást igénylő olvasóink számára, szebbnél-szebb és páratlanul kedvezményes társasutazá­sokat rendezünk Olaszországba. Utazásaink adatait az alábbiakban közöljük. nttprogram: tizentíznapos troltdlőutazásunk az olasz Riviéra ▼erőlényes virágoskertjébe : San Rentoba (egésznapos kirán­dulással a francia Riviérára: Monte Carloba és Nizzába) Időpont: január 31-től február 14-ig Részvétel díj: III. osztályú gyorsvonat­ ülőhellyel, hideg-meleg folyóvizes szállodákban, kétágyas szobákban, történő elszállásolással, tizenkét teljes napi ellátással, napi háromszori elsőrangú étkezéssel, menet és jövet az étkező­kocsiban az összes étkezésekkel, tehát összesen hét útközi étkezéssel, San Remoban a be- és kiszállítás költségeivel, az egésznapos francia rivierai autókirándulás költségeivel (Nizzá­ban ebéddel, a karneváli nagy felvonulásra tribünhellyel, nem­különben az összes adókkal, borravalókkal és a podgyász- biztosítás díjával ..................................................... P útiprogram: sí- én magaslati téli ü­dü­lő-utazás a Dolomitok téli paradics­omába ( Santa Cristina-ba­­három csoportban) A sísport hívei s a téli magaslati üdülést keresők számára három csoportban, az alábbi időpontokban, esetenként 15 napos sport és üdülőtársasutazásokat rendezünk Santa Cristinába, a Dolomitok legszebb pontján 1450 m. magasan, a Sasso Lungo hegycsoport lábánál fekvő ideális téli telepre, amely a Milano- Verona-Brennero vasútvonalon fekvő Colbe al Isareo vasútállomásról közelít­hető meg autóbuszokon. Elszállásolás Santa Cristina két legjobb hoteljében, a minden kényelemmel berendezett Hotel Posta és Hotel Dosses-ban, ahol minden délután 5 órai tea és tánc van. Időpontok: Első csoport: január 24-től február 7ig. Második csoport: február 7-től február 2 ig. Harmadik csoport: február 22-től március 7-ig Részvételi díj: gyorsvonat III. osztályú ülőhellyel, hideg-meleg folyóvizes szállodákban kétágyas szobákban való elszállásolás­sal, napi háromszori étkezéssel, az összes adókkal és borra­valókkal, személy­- és podgyászszállítással a vasútállomás és a szállodák között ..................................................... P Jelentkezés: 50 pengő­foglaló befizetésével vagy beküldésével a Magyarság Utazási Iro­dájában (IV., Eskü­ ut 6.) és a Compagnia Italiana Turismo (C. I. T.) Irodájában (VI., Andrássy­ út 29.) Az érdeklődőknek prospektust díjtalanul küldünk.

Next