Magyarság, 1937. február (17. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

­______________ pont vezeti: a kollektív szerződési rendszer és Oroszországnak abba való bekapcsolása. Delbos még rámutatott, hogy a nemzetközi együttműködésnek akadálya az, hogy Német­­ország egyedül akar egyedüli bírája lenni a saját fegyverkezésének. A francia külügymi­niszter megjegyezte, hogy elismeri, Németor­szág védelmi célból fegyverkezik. Delbos ezután rátért a francia—német vi­szonylatra is, nevezetesen arra az ellentétre célzott, amely a német és a francia felfogást egymástól elválasztja a gazdasági együttmű­ködés kérdésében. — Amikor azt mondjuk, hogy Európa gazdasági újjáépítésének az a feltétele, hogy békés légkör alakuljon ki, hogy nyilvánossá tegyük és ellenőrzés alá helyezzük a fegyver­kezéseket, hogy megállítsuk és fokozatosan korlátozzuk a fegyverkezést, akkor Német­ország hajlandó a mi szavainkban sértő uta­lást látni. Mi azonban mindig azt hirdettük, hogy ezek a megállapítások valamennyi or­szágra érvényesek, beleértve magunkat is. Nem kívánunk Németországtól semmi olyat, amit ne kívánnánk mindenkitől és saját ma­­gunktól is. Amikor azt mondjuk, hogy ké­szek vagyunk a nyersanyagok méltányosabb elosztására, de arra is gondolunk, hogy ez­zel ne a háborút tápláljuk, senki sem sértőd­hetik meg e jogos aggodalom miatt. Ha Ura­lomra akarjuk juttatni a békét, akkor a hadi­iparokat békeiparokra kell átváltoztatni és ez az átalakítás, amely nélkül félelmes válsá­gok felé megyünk, annál nehezebb, mert más termelési ágak rovására élénk ütemben foly­tatták a fegyverkezést. Ezt a nehézséget csak akkor oldhatjuk meg, ha kereken felhagyunk a fegyverkezéssel és ha a helyreállított áru­cserében és az újból megtalált virágzásban — hála a biztonságba vetett egyetemes hit­nek — új piacok nyílnak meg megújult ter­melésünk számára. Ez a nagy feladat az, amelynek megoldásához kérjük Németország és valamennyi más állam segítségét. Hogy ezt a feladatot jól elvégezhessük, hagyjunk fel minden oldalról a sértődésekkel, a bizal­matlankodásokkal és szabadítsuk meg a vi­lágot a háború lidércnyomásától. Hitler beszédének visszhangja világszerte A német kancellár szombati­ beszéde még hétfőn is lefoglalta a diplomáciai világ ér­deklődését. Sehol sem vonják kétségbe a né­met kormány békeakaratát, de általános az a vélemény, hogy Európa fellélegzéssel fo­gadná, ha a szavak helyett most már a cse­lekedetekre is sor kerülne. Cselekedeteken az angolok és a franciák azt értik, hogy az európai államok a szovjettel együtt üljenek le a tárgyalóasztalhoz. London szavak helyett tényeket vér Londonból jelentik. A félhivatalos Reuter­­iroda szerint angol kormánykörökben Hitler beszédét kényelmetlenül fogadták. Nagy fel­tűnést keltett, hogy Hitler szerint Németor­szág és Franciaország között nincs ütköző­pont. Megállapították, hogy amikor Hitler elutasít minden együttműködést Szovjet­­oroszországgal, olyan álláspontot foglal el, amely ellenkezik a londoni felfogással. Az Observer és Sunday Times szerint Hitler nem igazolta kézzelfogható formában békés szándékait. Ennek ellenére fel kell ismerni a beszédben a tárgyalásra való hajlamossá­got. Az Observer szerint londoni hivatalos körökben sajnálják, hogy Hitler nem vála­szolt Edennek a lefegyverzés és a gazdasági együttműködés kérdésében. A Sunday Times azt is mondja, hogy most már nincs aka­dálya egy angol—francia—német légi egyez­mény megkötésének, az angol államférfiak azonban nem akarnak megelégedni a puszta szavakkal, hanem szeretnék, ha Hitler meg­jelölné azokat az eszközöket is, melyeknek révén tettekké akarja változtatni szavait. A Sunday Express szerint a német gyarmati­ követelések éle elsősorban Anglia ellen irá­nyul. A Times szerint az volna a leghelyesebb, ha az államférfiak beszéd fegyverszünetet kötnének és leülnének a tárgyalóasztal mellé. A T­imes is azt írja, hogy a politikai és gaz­dasági tárgyalásokból egyetlen országot sem szabad kizárni, sem Németországot, sem Oroszországot. Bizalmatlan hangok a francia jobb­­oldali sorfdbM Párisból jelentik. A francia kormánykörök igyekeznek Hitler szombati beszédének pozi­tív elemeit kihámozni s örömmel mutatnak rá arra, hogy Hitler hangja nagyon mérsékelt volt s, hogy nem utasította vissza a tárgyalá- Belgium új Loksm­ot sürget Brüsszelből jelentik: Hitler nagy beszé­dével kapcsolatban belga politikai körökben rámutatnak, hogy a belga kormány nagyon örülne, ha sikerülne megkötni az új lokar­­nói szerződést, amelynek keretében Német­ország ünnepélyesen garantálná Belgium határait Hivatalos körökben kijelentik, hogy örömmel vették Hitlernek Belgium függet­lenségére vonatkozó nyilatkozatát, de ez nem menti fel Belgiumot az alól, hogy hatá­rainak védelmét teljesen kiépítse. A Nation Belge kijelenti, hogy Hitler biz­­tosítékai semmit sem biztosítanak, hiszen Hitler éppen most bizonyította be, hogy egyetlen szó elég valamely szerződés német részről történt aláírásának semmissé tételére. Aminek Bécs­erül Bécsből jelentik: Hitler beszédét az osztrák rádióállomások szombat este kivonatosan közvetítették viaszlemez alapján. Ez volt az első eset, hogy az osztrák rádióban Hitler hangját hallani lehetett. Bécsi politikai körökben jelentős béke­tettnek tekintik Hitler szombati beszédét s megállapítják, hogy a teljes egyenjogúságra támaszkodva, a német birodalom most már részt fog venni minden nemzetközi akció­ban, amelynek a béke igazi biztosítása a célja. A lapok legnagyobb része abban látja Matuzsálem lakomája Írta: Szekula Jenő Szurtos eb óvatosan kúszott elő a be­havazott csónakszirt felől és félig barát­kozó, másként idegenkedő indulattal szaglászta körül a jeges utón átázott cipőmet és nadrágszáramnak helében fürösztött alját. Talán nem is tartozott a telekre, csak elvetődött ide és Csontig és bőrig lesoványodva kullog nyomom­ban, havas erdőkön csellengő csikasz módjára. Fekete tollú madár cserregett deszkából ácsolt barakok tetején, ame­lyekben nagy nyarak szakában barnára sült evezősök öltöztek, vetkőztek, föl­készülve az evezőslurára, de az égnek riadt madara felröppent és eltűnt az ón­­szinü levegőben, mikor ijesztőt roppant a vékony jég könnyű léptei nyomán. Behorpadt dongája csónak­ázott jég­csapokkal csipkézett eresz alatt — a tu­lajdonos talán itt felejtette, vagy már nem tartották érdemesnek becipelin­ a garázsba. — Hahó, Gézat Géza bátyám, hol vagy? Adj életjelt magadról kiáltoz­tam —, de senki sem félétt, mintha minden eleven lény eltűnt volna már a csónakházból, amely nyáron bendzsó szavától és fiuk és lányok vidám neveté­sétől volt hangos. Meg csak Szántó bácsi, a derék öreg csónakmester sem került elő vackából hogy tudakozódhatnék nála Hajcsár Géza dr. ügyvédjelölt után, aki nyár óta megszakítás nélkül lakik ide­­künn a megyeri Dunaparton, a Korvett­­csónakházban. —* Hahó, Géza! *■— bömböltem föl­frissült erővel, de csak a folyam ólmos hullámainak halk mormolása volt a vá­lasz­ra, amint elapadhatatlan hévvel nyaldosták, kristályos jégszemecskékkel beharmatozott, törpe nyírcserjékkel sze­gélyezett, komor partokat. Hete óta nyomoztam nagybátyám után, aki ebben az időben készült ügyvédi vizsgájára. Nem voltam képes nyomára bukkanni. Nem járt már az Arany Bá­rány-vendéglőbe sem, ami valamikor törzstanyája volt. Régi lakásán hiába kerestem s a rendőrségi bejelentőben sem tudtak útba igazítani. Kilépett az ügyvédi irodából is , ahol mostanig foglalatoskodott. De ami a legmegdöb­bentőbb, a menyasszonya sem tudott róla semmit. — Nem hallottam Gézáról —­ rebegte Kozárváry Erzsike, elváltozott, ijedt arccal. —­ Hetek óta nem beszéltem Vele. Talán megneheztelt rám. — Ugyan! — Nem tetszett neki hogy főző­iskolába járok. — De miért? —­ Ha én azt sejteném. Ismeri a báty­ját, hogy milyen különc! Ez újabb rejtelem volt nekem. Olyan­ról már hallottam, hogy voltak vőlegé­nyek, akik kifogásolták azt, hogy jövendőbelijük mozdulatművészeti isko­lába járt, vagy toronykötéltáncot tanult —­ s azt sem szerették, ha színpadra ké­szült —, de mi rossz származhat abból, ha valakinek eljövendő élettársa gazd­­asszonnyá próbálja képeztetni magát­­— ez olyan talány, amit véges ésszel nem voltam képes megérteni. Nagybátyámat pedig föl kellett kutat­nom akár a föld alól is. Hazulról száz pengőt küldtek számára az én címemre — s ha nem találom meg, a százas el fog olvadni kezem között, mielőtt át­nyújthatnám jogos tulajdonosának. A nyomok ide vezettek a Korvett-csónak­­házba. S most hajszolom az evezőstelep udvarán, nevét kiáltozva: — Hahó, Géza! Hahó! Nagyot dobbant a szivem. Egyik ka­binból sápadt lámpavilág szűrődött ki az udvar szűz havára. Mikor az ablak­hoz léptem, a petróleumlámpa sápadt fényénél fölismertem a nagybátyámat, amint vaskos jegyzetei fölé hajolva, fennhangon tanulta a perrendtartást. Torzonborz, kísérteties szakálla nőtt, ami félelmetes s majdnem prófétaszerű képet adott hosszúra megnyúlt ábrázatá­nak. Mióta idekünn telel, úgy látszik, elfelejtett megborotválkozni. Le volt soványodva ijesztően — és inkább Gandhihoz hasonlított, vagy a biblikus idők valamelyik halálra kínzott aszkétájára, mint Hajcsár Géza dr. huszonnyolc éves ügyvédjelölthöz, aki a sportnak és a tanulásnak szentelte fiatal életét. Riadtan tekinthettem körül a nyirkos legénytanyán. Háromlábú parázstartó­ban piros lángolással izzott a szén, de nem tudta fölmelegíteni a vályoggal körültapasztott vékony deszkafalat. — Mért nem költözködöl be a vá­rosba, Géza bácsi? —­ kérdeztem, míg szerényen eléje tettem a százasbankót, amit szemrebbenés nélkül gyűrt mellény­zsebre, mintha csak valami reklám­céduláról volna szó. — Nem szeretek költözködni — vágta oda kurtán. — Olyan sok holmid van? — Egy kalapskatulyába belefér az egész. —­ Hát akkor? — Még­sem szeretek költözködni. Nem szívesen teszem ki magamat a vá­ros milliónyi kisértésének. Inkább össze­­húzódzkodom ezen a remetetanyán. Nagyot nyelt. Hosszú gólyaléptekkel, izgatottan robogott föl s alá a szobában. —­ Otthon mi újság?­­— kérdezte szó­rakozottan. Nem feleltem mingyárt. Beesett, sá­padt ábrázatára bámultam— ijesztő ádám­csutkájára —, amely élesen vált ki a magas gallérból és ide-oda rándult kísértetiesen. — Ki főz rád? — érdeklődtem. — Az ég madaraira sem főznek, mégis eltartja őket az Úr — felelte fölényesen. Intett nekem és átvitt a szomszéd ka­binba, amelyet éléstárul rendezett be. Volt ott nyers karfiol, retek, burgonya, karcsú palackokban paradicsomlé­s gar­madában fölhalmozva narancs, alma, dió, káposzta és amerikai mogyoró — s egy piszkos zsák m­urok és telire való zöldségfélék fanyar illatát lehelte magából. — Nem kell koplalni. Harapnivaló akad bőségesen — mondotta hangos gőggel. Ijedten tekintgettem körül. Zöldség­félékben csakugyan nincsen hiány. Szarvasmarhának való bőséges takaró mmmmm 1937 február 2. kedd Berlinben kedvezően fogadták Delbos beszéljét A francia külügyminiszter vasárnapi nyi­latkozatával szemben a Völkischer Beobach­ter megállapítja, hogy a német és a francia külpolitikai felfogás között az ellentét válto­zatlanul nagy. Annál inkább, mert a francia kormány a német—francia kérdés kétoldali­ rendezésére irányuló német ajánlatot úgy lát­­szik továbbra sem hajlandó tekintetbe venni. Mindennek ellenére elismeri a német kor­mány félhivatalosa, hogy Delbos beszéde nem barátságtalan s nem szakítja meg azt a fona­lat, amelyet Blum miniszterelnök múlt va­sárnapi lyoni beszéde kezdeményezett. YY. B. PITKIN ! 40 évvel kezdődik az élet Csak tölünk filan. hostj 60 éves korunkban Are««k leszünk­#!» vagy i média 60 éves* körünkben fiatalok. — hirdeti w B t’itfein, és azt az elid­élétét állítja fel ebben a könyvben, hogy az emberi élet igaziban a 40 évvel kezdődik Akkor érünk el abba a korba, amely az erők teljességét jelenti. Az érdekes amerikai író könyvéről az amerikai Újságok hónapok óta vitatkoznak, cikkeznek. Ara­­fom P. S.­, kötve P. 4.§t. Kapható a Magyarság könyvosztályában, Budapest Eskü­ ut A. Vidéki rendelésnél a portót felszámítjuk. sok lehetőségét, bár megállapítják ugyanezek a kormánykörök, hogy Hitler csak Edennek válaszolt, Blumnak még a nevét sem említette , hogy általában nem adott semmiféle kon­struktív tervet. A baloldali kormánykörökkel ellentétben a jobboldal határozott ellenérzéssel fogadta Hitler szombati nyilatkozatát. Pertinax az Echo de Parisban azt írja, hogy Hitler beszé­dét az erőszak filozófiája hatotta át. Az Ami du Peuple szerint Hitler beszéde teljesen ne­gatív jellegű. Úgy látszik, — írja a lap — Németország a bolsevizmus elleni harcot arra akarja felhasználni, hogy ellenséges magatartást tanúsítson minden ellen, ami nem szolgálja egyeduralmának céljait. Német­ország továbbra is az önellátás szigorúan körülhatárolt útján marad. Ebben az állapot­ban a nép éppen úgy, mint a háború alatt, teljes egészében mozgósítva van. »Biller meg lehet elégedve müvével« Rómából jelentik. Az olasz sajtó megelége­déssel üdvözli Hitler beszédét. A fiiornale d’Italia szerint Hitler meg lehet elégedve mü­vével, mert a versaillesi szerződés, a területi rendelkezések kivételével, ma már romhal­maz. A félhivatalos cikk ezután hangsúlyozza, hogy Olaszország teljesen egyetért Német­országgal a kommunizmus elleni harc folyta­tásának szükségességében. (Érdekes, hogy a Giornale d’Italia csak erre az egy pontra korlátozza a német-­olasz egyetértés hangoz­tatását s itt sem Lippjeloroszországról, ha­nem csupán a kommunista eszméről beszél.­ Hitler beszédével kapcsolatban a Voce d’Italia, a Giornale d’Italia vasárnapi kiadása, hibáztatja, hogy Eden kitart amellett a téve­dése mellett,, hogy a kommunizmust és a fasizmust egy lapon tárgyalja. A milánói Gazetta del Popolo szerint Hitler nem köti ki feltételként a német gyarmati követelések teljesítését | V­­f­ro Bogaiscelektivel szemben, Wizpend­ intése«, meleert»»» 1-3 szoba a OInssfanor 43—45__________ | M od e~rnl! | O I c s"é"| OMg5«&1V| a Hitler-beszéd legfőbb jelentőségét, hogy a kancellár a jövőben kerülnit fog minden kül­politikai meglepetést. A kisantant megelégedett A cseh külügyminisztérium szócsöva, a­ Prager Presse abban foglalja össze vélemé­nyét Hitler beszédéről, hogy az pozitív lé­pést jelent az európai megegyezés útján. A belgrádi sajtó is megelégedéssel fogadja a német kancellár beszédét. Bukarestben a Dimineata megállapítja, hogy Hitler beszéde konkrét lépés a béke végleges megszilárdítása felé. A belügyminiszter hatályon kívül helyezte a kár­tyásokat kitiltó rendeletet A belügyminiszter leiratban közölte a fő­­kapitánnyal, hogy a kártyaklubokból és ka­szinókból kitiltott egyének kéréssel fordul­­tak hozzá, amelyben a néhány hónappal ezelőtt kiadott kitiltó rendelkezésének vissza­vonását kérték. A belügyminiszter úgy ha­tározott, hogy a kérésnek helyt ad és az összes kitiltásokat hatályon kívül helyezi el azt a kérdést, hogy az egyesület a jövőben kiket vehet fel tagul, illetve kiket alkalmaz­hat, elsősorban az egyesületek, alapszabály­­szerűleg arra illetékes szervei elbírálása alá bocsátja. Az arra illetékes egyesületi megbízottak­nak kell tehát megállapítaniuk, hogy a fel­vételre jelentkezők, illetve az alkalmazás szempontjából számbajöhető egyének úgy személyi, mint alaki szempontból megfelel­nek-e az előírt feltételeknek és ugyancsak nekik kell figyelniük arra, hogy az egyesü­letek ne lépjék át az alapszabályokban meg­határozott hatáskörüket és ne sértsék meg azokat az elvi szempontokat, amelyeket a kaszinók és klubok működésével kapcsolat­ban az ily eszmei célú egyesületekre nézve polgári szórakozás keretén belül űzhető kártyajátékokra a minisztérium megállapí­tott. Ha a jövőben az egyesületekben a tag­­f­elvétellel, kártyajátékkal vagy bármely mű­ködéssel kapcsolatban az alapszabályok ren­delkezéseit, vagy a minisztérium által meg­állapított irányelveket bárki megsértené, az illető egyesülettel szemben a legszigorúbb megtorló rendszabályt a feloszlatást fogják alkalmazni. bútort lejjebb mi­g évtizedek óta közismert BOG-MN­* bútorára házban Vilmos cs­ászár-u­t 43. vásárolhat (Báthory-utcával szem­közt.) Hálószobák, ebédlők és kombinált bútorok nagy választékban. Olcsó árak. Kívánatra fizetési kedvezmény

Next