Magyarság, 1937. március (18. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

az angol sajtót. A Sunday Express és több más lap egybehangzó értesülése szerint Ribbentrop nagykövet Eden külügyminiszterrel folytatott legutóbbi megbeszélése során részletes javaslatokat kapott a német—angol megegyezésre vonatkozóan és a nagykövet ezeket a javaslatokat terjeszti most elő Berlinben. A Sunday Express szerint az angol— német megegyezés a következő alapelveken jöhet létre: • Németország visszatér Genfbe; 1 .2. a német kormány feladja Németország gazdasági elzárkózottságának politikáját; 3. végrehajtják a fegyverkezések általános csökkentését, 4. légiegyezményt hoznak létre és végül 5. általános megegyezést kötnek, amelybe belevonják Szovjetoroszországot is. Ribbentrop egyébként Lipcsében, a neratreli szocialista német munkáspárt gazdaságpolitikai bizottságának tavaszi kongresszusán feltűnést keltő külpolitikai beszédet mondott, amelyben kemény határozottsággal szögezte le Németország álláspontját a gyarmati kérdésben. Ribbentrop azzal kezdte, hogy az alapjaiban megingatott német gazdaságot csak akkor lehet ismét felépíteni, amikor Németország nemzeti szocializmusa Középeurópában a nyugalom, rend és biztonság bástyáját teremtette meg. A négyéves tervet a külföld kényszerítette Németországra s az önellátás gondolatát a világ más országai vetették fel. A gyarmati kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta Ribbentrop, hogy a Versailles- szerződés a nemzeteket gazdagokra és nincstelenekre osztotta, így tehát az egyik oldalon elégedetlenséget, a másik oldalon pedig bizalmatlanságot teremtett. A versaillesi szerződés téves megállapításokat tett Németország gyarmati politikájáról, mert Németország elvileg igényt tart gyarmatbirtokokra és minden érvelést visszautasít, amely ezt a jogát el akarja vitatni. Egyes népek gyarmati állománya jóval nagyobb, mint az anyaország. Németországnak azért van szüksége gyarmatokra, hogy saját pénzével és nem devizák ellenében, nyersanyagforrásokat tárjon fel, azonkívül iparcikkei számára és vállalkozásai területére elhelyező piac kell neki. A gyarmatokat a mai Németország belterjesebben tudná kihasználni, mint a régi, szabad gondolkozású Németország. Reméli, hogy a józan emberi ész és a gazdasági belátás jóváteszi a Németország elleni igazságtalanságokat, elsősorban a gyarmati kérdést, mert Németország joggal kérheti ezt a gesztust a külföldi hatalmaktól. Ribbentrop beszéde további részében a bolsevizmus elleni harcról szólt, szóba hozta a legutóbb létrejött német—japán egyezményt, amely a Komintern ellen irányul, végül a fegyverkezésről szólva megjegyezte, hogy ha egyszer minden fegyverkezési verseny alapoka eltűnik, akkor magától beáll a megnyugvás állapota. Hogy az új Németországban megvan a készség a megegyezésre, azt Hitler kancellár döntő politikai nyilatkozatai és a szomszédokkal kötött egyezmények világosan megmutatták. A GIBRALTÁR közeléiben március 1-én kezdődtek meg az angol „hazai hajóhad“ és a Földközi-tengeri hajóhad közös hadgyakorlatai. A két hajóhad több egysége a gyakorlatok befejezése után is a spanyol vizeken marad. Az eddigi szokással ellentétben a tengeri hadgyakorlat színhelye ezúttal nem az Atlanti-óceán, hanem túlnyomórészt a Földközi-tenger, mert a jelenlegi nemzetközi helyzetben Anglia nem tartaná célszerűnek, hogy mindkét hadihajóraját kiküldje az Atlanti-óceánra és a Földközi-tengert öt napon át — ennyi ideig tart a nagy hadgyakorlat — nagy csatahajók nélkül hagyja. Itt említjük meg, hogy Aden, amely eddig Angol-India egyik tartománya volt, áprilistól kezdve önálló gyarmat lesz. * A STEFANI-IRODA diplomáciai szerkesztőjének minap közölt jelentése a fordításnál sajnálatos hiba csúszott be. A távirat helyes szövege így hangzik: Azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek az utóbbi időtól a Habsburgok ausztriai trónra ükeetése ügyében elfoglalt olasz álláspontról a külföldön elterjedtek, a Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője illetékes olasz helyen azt a felvilágosítást kapta, hogy olasz felfogás szerint ezt a kérdést olyannak kell tekinteni, amely nem időszerű és veszélyes a nemzetközi helyzetre. * A LENGYEL—CSEH VISZÁLLYAL kapcsolatiban a lengyel lapok felháborodással tárgyalják, hogy a cseh hatóságok „vissza akarják csehesíteni“ a lengyel tanítók nevét. Két cseh területen megjelenő lengyel lapot elkoboztak. Itt említjük meg, hogy a pozsonyi rendőrség a Slovak szombati számát elkobozta. * A KÁRPÁTALJAI ÖNKORMÁNYZATRa vonatkozóan tervezetet dolgozott ki az ungvári központi orosz nemzeti tanács. Eszerint a Kárpátalját elválasztanák Szlovákiától, a „csehszlovák“ állammal ennek a területnek csupán bizonyos ügyei volnának közösek, így a külügyek, a hadügyek és a pénzügyek, valamint a posta. A tartomány azonban külön kárpátaljai orosz katonai alakulatot is igényel, amelynek vezényleti nyelve orosz lenne. A Lidove Noviny szerint ez az új alkotmányterv sérti a cseh államegységet. Ezek után valószínű, hogy Prágában is elutasítóan fognak válaszolni a tervezetre. * A JAPÁN IMPERIALIZMUS köréből két érdekes hír jött Hajasi miniszterelnök a képviselőház költségvetési bizottságában bejelentette, hogy Japán örök időkre bérbe akarja venni Holland-Újguineát. Az egyik interpellációra a miniszterelnök azt válaszolta, hogy Holland-Indiában nincsenek területhódítási szándékai Japánnak. * A KÜLPOLITIKA EGYÉB HÍREI» Schuschnigg osztrák kancellár bécsi hír szerint elhalasztotta római útját. Ehelyett legközelebbi utazása Budapestre vezeti el. Csáky István gróf követségi tanácsost Mussolni meghívta tripoliszi útjára, amelynek alkalmából tudvalevően felavatják az új 2000 kilméteres tripolitániai műutat. Bastid francia kereskedelemügyi miniszter hétfőn délután Prágába érkezett a most megkötött cseh—francia kereskedelmi egyezmény aláírására. A délszláv parlamenti élet szenzációja, hogy két francseh-párti szerb képviselő, Zladkovics és Nikolics, akik eddig távoltartották magukat a szkupstinától, benyújtották megbízóleveleiket, jelezvén ezzel, hogy ezután részt kívánnak venni a parlamenti életben. Van Zeeland belga miniszterelnök franciaországi pihenőútja után Párisban a francia kormánnyal is tárgyal, azután esetleg Londonba utazik. Tárgyalásainak célja, hír szerint, az új lokarnói egyezmény sürgetése. Cancicov román pénzügyminiszter Parisba érkezett. Abesszíniából legközelebb négy hadosztályt visszahelyeznek Olaszországba. Thorcz képviselő, a francia kommunista párt főtitkára kijelentette, hogy Franciaországban is meg akarja valósítani a szovjetet. A romániai Bacauban a közigazgatási választások során a diktatúrára törekvő nemzeti keresztény párt súlyos zavargásokat rendezett Néhány sebesültjük a halállal vívódik. A spanyol vörösöktől megfizetett Prato, a kisantant által fenntartott genfi Journal des Nations munkatársa hiába fellebbezett a kiutasító lépés ellen. Ezek után el kell hagynia Svájc területét. A japán külügyminisztérium cáfolja azt a hírt mintha Olaszországot is felszólították volna a kommunistaellenes német—japán egyezményhez való csatlakozásra. Belgrádból jelentik, hogy Igalóban felavatták azt a tengeralatti kábelt amely Délszláviát Tuniszon át köti össze Franciaországgal. Az ünnepségen résztvett Jardeler francia postaminiszter is. Pálffy-tér és Batthyány u. között irattáskám, amelyben fontos iratok és 10 doboz Posterisan kúp és 5 tubus Posterisan kenőcs volt. Mivel súlyos aranyeres beeteg és szegény tisztviselő vagyok, kérem a becsületes megtalálót, hogy a számomra nélkülözhetetlen gyógyszereket és iratokat a Batthyány u. 32. sz. házfelügyelőjéhez adja le. Dráma a Kaliforniai csónakházban Írta: Szekula Jenő Szélben tépázott, alacsony füzeserjék kábultan bólogattak a magas parton, amelyet a tavaszi Dunának ónos lassúsággal elsuhanó hullámai nyaldostak. A „Kaliforniai csónakház“ még üresen és elhagyatottan állott. A garázs tetőzetét most tatarozzák, mert a kátrányos vásznat keresztüláztatta a télről megrekedt hő. Néhány álmos kőműves újabb weekend-szobát tapaszt az idomtalan épület falához. A készülő fecskefészkei ezek a sebes léptekkel közeledő nyárnak. Fölfordított, csillogó testű bogarak módjára, néhány csónak pihent a bakon, ég felé meregetett dongákkal. A garázsmester most készül átfesteni azokat barna lakkal, de serénykedésében megzavarja fiatalos idegességgel csengő, erélyes hang. — Vigye le csónakomat a vízre, Biró bácsit Kirándulok a Lupa-szigetre. A csónakmester fejét csóválta. — Nem lesz hideg, mérnök úr? — Mit árthat nekem a hideg? — felelte az ifjú. — Mit árthat? — és hangjába szomorúság vegyült. Magas, atlétatermek, barna fiatalember volt. Északy Alánnak hívták, huszonnyolcéves, volt egy nevezetes találmánya, amivel nagyobb összeget keresett, volt jó állása is, mindenki szép jövőt jósolt neki, de újabban mintha megfordult volna a szerencsecsillaga, amihez csak hozzáfogott, minden balul ütött ki, állásából kicsöppent és összekuporgatott vagyonkája lassan-lassan elúszott! A hét elején az utolsó ezerkétszáz pengőjét vesztette el kártyán, egyetlen éjszaka, hajnalban azután villamosra ült, kijött ide a Kaliforniai csónakházba, ahol most is ő az egyetlen lakó. Maga sem volt tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit keres itt, olyan volt mostani élete, mint a menekülő struccé, amely kifut a sivatagba és égő fejét beledugja a homokba, mig kőröskörül vészesen morajlik és zeng az ég és vízözön készül elnyelni a világot — Legjobb volna nyom nélkül elpusztulni — dadogta, mig karcsú, kis lélekvesztője könnyedén szelte a zöldszinü hullámokat. Fiatal lányt vett észre a parton, amint szapora léptekkel sietett a Kaliforniai csónakház felé a vad iramban száguldó északi szélben, mely meglobogtatta szoknyáját és sziszegő kígyóvá varázsolta kegyetlenül repdeső könnyű selyemsálat a nyakán. „Milyen különös!“ — dadogta az ifjú, megfordulva a csónakülésen. „Mennyire hasonlít ez a hölgy Annához! De nem, mégsem lehet Anna. Sokkal magasabb és karcsúbb.“ — Takács Anna! — rebegte a fiú, mintha a múltat idézné. Valamikor nagyon szerették egymást. Anna árvalány volt és egy műszaki irodában dolgozott. Sokat csónakáztak kettesben a Dunán. Már úgy volt, hogy elveszi feleségül. De valahogy megszakadt közöttük a kapcsolat. Szakítottak, mielőtt hivatalosan is menyasszonyává vált volna a lány. Talán azért, mert akkor a fiúnak még magasba törő álmai voltak és arra gondolt, hogy árihát pályájának, ha szegény lányt venne el feleségül. Azóta azonban nagyot fordult a világ, Ő lefelé csúszott a lejtőn, Takács Anna pedig hihetetlenül nagy jómódba jutott egy váratlanul ölébe hullott örökség révén. — Várjon gondol-e rám Anna? — tűnődött az ifjú — valamikor meg akart ölni. A szakítás után kapott is egy névtelen levelet, amelyben ismeretlen nő megfenyegette, hogy agyon fogja lőni, mint egy kutyát. Nem volt aláírva a levél, de a betűkből ráismerni vélt Anna gépelésére. — Azóta nyilván nagyon kiábrándult — tűnődött a mérnök. — Hogy pénzbe csöppent, találni, fog különb vőlegényt nálamnál. Mikor a hullámtörő gáthoz ért, heves eső futt szembe vele hirtelen és Északy lemondott a kirándulásról. Hogy visszaért a Kaliforniai csónakházba, a garázsmester azzal a hírrel fogadta, hogy egy nő kereste. — Nem hagyott hátra valami üzenetet? — Semmit. — Milyen volt? írja le a külsejét. — Karcsú és szőke. Szeme kicsit sötéten csillogott, talán ki volt sírva. — Takács Anna! — kiáltott föl az ifjú meglepetten. — Nem tudom a nevét, de úgy rémlik, hogy néhány év előtt sokat csónakáztak kettesben! Az ifjú behúzódott a kabinjába. Elterült a gyékényből készített heverőhelyen és mint valami vizenenhelyre szorult indián, a nyitva hagyott ajtón keresztül dermedt szemmel figyelte a kábító erővel suhogó esőt és az udvar felduzzadt, bugyborékoló víztócsáit. — Tönkrementem — dadogta — pénzem, egzisztenciám semmi. Csak adósságom. Fűnek-fának tartozik már, a hitelezők sorra kellemetlenkednek és sejtelme sincs, hogyan fogja tartozását kiegyenlíteni. Az egyik acsarkodó uzsorás még bűnvádi feljelentéssel is fenyegetődzik, sőt talán már be is adta a följelentést. Még börtönbe juttatják hitelezési csalás miatt. Fölállította az élet egyenletét és ennek az egyenletnek nem volt más megoldása, mint a halál. Ha minden elveszett, még jóvá lehet tenni a dolgokat egyetlen revolverlövéssel. Az erkölcsi zuhanásban a halál a legjobb szépítőszer. Odakünn mindjobban besötétedett Nem lehet mást látni, csak villanykörték fényétől megvilágított, gyéren szipákoló esőszemeket Vészes és komor pillanatok voltak ezek. Az öngyilkosság, amit hetek óta forgatott lázaktól szított, fölhevült agyában, ime megérett a beteljesülésig. Gépies mozdulattal nyúlt a revolver után, ami ott volt a párnája alatt. Megvizsgálta a fegyvert és a hideg csövet a homlokának szorította. Hiába húzta meg azonban a ravaszt, a lövés nem dördült el. Idegesen nyomta meg a tölténytár gombját és ekkor ráeszmélt, hogy töltényekről elfelejtett gondoskodni. — Kár — dörmögte — milyen könynyen ment volna a dolog. De el kell pusztulni mindenáron. Már a szekrény fiókjában kutat s lázas ujjal kihúz onnan néhány lumináltablettát Dagadt szemmel nyelte a mérget Maga sem tudta, hogy mennyit vett be. Az eszméletlenség környékezte és az volt az érzése, hogy ütött a végórája. Egy 1937 március 2. kedd Miért nem fogadhatta el a román kormány a földelkobzó javaslatot Megírta a Magyarság, hogy az erdélyi magyar pártban bejelentették, hogy a román kormány nem tárgyalja a Goga-párt által benyújtott jogfosztó földkisajátító javaslatot. Az erdélyi magyarság ellen irányuló akcióval feltűnést keltő cikkben foglalkozik a Tras című lengyel lap, amely megírja, hogy Gogáék a tervezetet cseh mintára csinálták. Csehországban már egy év óta folyik hasonló „földreform“ a határon. Gogáék javaslatát kiegészítenék azzal a kormánynak adandó felhatalmazással, hogy a nem román gondolkozású és érzelmű román állampolgárokat megfoszthatja polgárjoguktól, ami a kisajátítási eljárást nagyban megkönnyítené, úgy, amint ez Csehországban is történt. A lap szerint Tatarescu kormánya nem meri elfogadni ezt a tervezetet, mert a kisebbségi földbirtokoknak ilyen módon való elvétele beleütközik a trianoni békeszerződés pontjaiba. Romániának nem lehet érdeke, hogy érdeket adjon a magyarok számára az ellen a békeszerződés ellen, amelynek a kisebbségekről szóló rendelkezéseit Románia nyíltan megsemmisítené ezzel a törvényjavaslattal. Voltaképpen azokról a földbirtokokról van szó, amelyek a román földreform után még magyar kézen maradtak. Ebből az eredeti földreformból sem volt Romániának semmi haszna annak idején, legfeljebb a kisebbségi birtokosok tönkretétele és ez a földreform még sok viszályra fog okot adni a szomszédos államokkal, így Lengyelországgal is. A Goga-párt törvényjavaslata a demagógiára épült és nincs semmi kilátás rá, hogy abból valaha is törvény váljék.