Magyarság, 1937. április (18. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
is kénytelen felfogását újra átvizsgálni. Nem lehet tűrni — mondotta Alfieri — hogy a spanyolországi semlegességet egyoldalúan mindig azok az államok szegjék meg, amelyek a valenciai kommunista kormány pártján vannak. Nagy meglepetést keltő,— bár általános Vélemény szerint csak elméleti jelentőségű lépést tett a népszövetségnél a mexikói kormány, amikor azt javasolta egy szerdán átnyújtott jegyzékében, hogy nyilvánítsa a népszövetség támadó félnek a spanyol nemzeti kormányt és részesítse megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásban a „jogtalanul megtámadott" spanyol köztársasági kormányt. Népszövetségi körökben bizonyosra veszik, hogy egyik nagyhatalom sem helyezkedik a mexikói kormány álláspontjára, hanem továbbra is kitart az eddigi be nem avatkozási politika mellett. . A KISANTANT-KONFERENCIA alkalmából az egész európai sajtó különféle közeledési lehetőségekről beszél. Mindez állítólag a római tömb és a kisantant között volna kialakulóban, mégpedig — mint arra a román sajtó rámutat — nem olyan formában, hogy a két külpolitikai csoport kollektíven tárgyalna egymással, hanem úgy, hogy a két alakulat tagjai külön-külön kétoldalú megegyezésekkel közelednének egymáshoz először gazdaságilag. Ezek a hírek számos olyan kombinációkat is szültek, amelyek valótlansága nyilvánvaló. Így például hogy Kánya külügyminisztert balatonalmádi villájában meglátogatta Hodzsa cseh miniszterelnök, aki tudvalévően Bécs közelében üdül. Ezt a hírt különben illetékes magyar helyen még cáfolatra sem tartották érdemesnek. Arról is beszéltek, hogy Schuschnigg osztrák kancellár a hét végén Belgrádba utazik, Bécsben azonban ezt a hírt cáfolják. Erről a kérdésről különben a délszláv kormányhoz közelálló Politika is ír. Szerinte a belgrádi kisantant-konferencián elsősorban azt a kérdést vizsgálják meg, hogy milyen kapcsolatok állanak fenn az egyes kisantantállamok és a római jegyzőkönyv tagjai között. Főleg az Ausztriával és Magyarországgal való viszony kérdését akarják tisztázni. Szóba kerül a bolgár—délszláv barátsági szerződés, valamint az olasz—délszláv politikai és gazdasági egyezmény is. Mindezekből a szerződésekből — írja a Politika — ki fogják hámozni azokat a pozitív elemeket, amelyek a kisantant másik két államának is hasznára lehetnek. A lap végül azt írja, hogy belgrádi jólértesült körök véleménye szerint a kisantant külügyminiszterei között előreláthatóan teljes egyetértés fog kialakulni a napirenden szereplő kérdésekben. A párisi Temps a konferencia előestéjén vezető helyen foglalkozik a kisantant külpolitikájával és megállapítja, hogy a kisantant államok egymás közötti kapcsolataiban nem következett be lényeges változás, de a kisantant és az európai nagyhatalmak viszonya eléggé mélyreható módosuláson ment át, ami a nagyhatalmak erőviszonyaiban beállott eltolódásoknak tudható be. A kisantant annak idején azért jött létre, hogy tagjait megoltalmazza a magyar követelésekkel szemben. Ez az alakulat csakis Párisban, valamint a népszövetségnél kereshetett támogatást. De a helyzetben változások állottak be. Németország és Olaszország ereje megnövekedett. Másrészt Anglia távolinak és részben lefegyverzettnek tűnt fel, úgy látszott továbbá, hogy Franciaország többféle politikai irányváltozás között habozik és belső viszályai kétséget támasztottak erkölcsi egysége és európai helyzetének megvédelmezésére irányuló akarata tekintetében. Végül pedig a népszövetség egyre határozatlanabbnak és tehetetlenebbnek tűnt fel. — A Délkeleteurópában összeütött diplomáciai építmények — folytatja a Temps — inkább csak átmeneti tákolmányok jellegével bírnak, amelyek csupán a legsürgősebb szükségletek kielégítésére szolgálnak és nem alkalmasak arra, hogy a béke és a biztonság számára hosszú időre hajlékot nyújtsanak. Ha a népszövetség tekintélye hirtelen megerősödnék és főképpen, ha Franciaország anyagi erejének és erkölcsi összetartásának messzehangozó módon jelét adná, kétségtelen, hogy a délkeleteurópai hatalmak azonnal visszatérnének ahhoz a politikai irányvonalhoz, amely megfelel igazi érdekeiknek és amelytől némelyeket csak külső és valószínűleg múló körülmények térítették el. Egyébként Franciaország sohasem törekedett hegemónia iránt ezen a vidéken és nem nézheti rossz szemmel a béke megszilárdítására irányuló törekvéseket. Biztosak vagyunk arról — fejezi be a Temps —, hogy a jelen pillanatban sem Belgrád, sem Bukarest, sem Prága nem szándékozik meglazítani ezeket a kapcsolatokat és jórészt Franciaország szilárdságától függ, hogy a kisántául államok kitartsanak-e továbbra is e politika mellett. A Tribuna azzal a francia tervvel foglalkozva, amely a kisantant és Franciaország között kölcsönös támogatási szerződést akar létrehozni, megállapítja egyrészt, hogy Csehország az egyetlen a három kisantant állam közül, amely ezt a tervet támogatja, másrészt pedig, hogy az olasz—délszláv egyezmény és a francia javaslat között semmiféle kapcsolat nem áll fenn, sőt ellenkezőleg, a két kérdésben ellentét is található, minthogy Olaszország ellenzi a többoldalú egyezményeket. A római Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője szerint az angol sajtó azt írja, hogy a kisantant három állama új paktumról fog tárgyalni, amely mindegyiküket kötelezné, hogy önműködően segítségére menjen a többieknek, ha vétlen támadás érné őket. — Értesüléseink alapján úgy tudjuk — folytatja a tudósítás —, hogy ez a paktumterv komoly nehézségekkel találkoznék, elsősorban a bizonytalanság miatt, amelyet a bolsevizmus veszedelmes politikai játéka Európában teremt, mert míg a kisantant-államok egyikét szövetségi kötelékek fűzik Moszkvához, a két másik állam egyike nem ismeri el a bolsevista kormányt, míg a másiknak komoly okai vannak arra, hogy ne engedjen területére kommunistákat. A cseh és a román külügyminiszter különben már útban van Belgrád felé. Antonescu román külügyminiszter, akit a bukaresti külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Creceanu és Anastasiu sajtófőnök kísérnek, csütörtökre virradó éjszaka érkezik Belgrádba, Krosta cseh külügyminiszter vonata pedig a hajnali órákban fut be. Csütörtök délelőtt kezdődik meg a belgrádi külügyminisztériumban a kisantant-konferencia első ülése. Minthogy a belgrádi értekezleten a kisantant-államok egymás közti viszonyáról is szó lesz, itt említjük meg, hogy bukaresti hír szerint a szovjet közölte volna a román kormánnyal, hogy Moszkva hajlandó elismerni Besszarábiát román területnek. Bukarestben azt hiszik, hogy ez az első lépés az orosz—román kölcsönös segélynyújtásra irányuló paktum felé. Ha ez igaz, akkor a cseh—orosz katonai együttműködés is megerősödik, mert ezáltal Románia összekötő felvonulóterepnek adná oda magát Oroszország és Csehország között. ★ C3ANO ANKARAI ÚTJÁT váratlanul elhalasztották. Az olasz külügyminiszternek áprilisban kellett volna Törökországba utaznia, ez a látogatás azonban egyelőre elmarad, legkorábban a nyáron kerül rá sor. Római jelentés szerint az olasz—török viszony megbeszélését, amely miatt Ciano Ankarába utazott volna, diplomáciai úton bonyolítják le Róma és Ankara között. A két legfontosabb függő kérdés az abesszíniai olasz hódítás elismerése és Olaszország csatlakozása a Dardanella-egyezményhez. ★ ANGIJÁNAK még három esztendőre van szüksége, hogy elérje a teljes háborús készültséget. Londoni katonai körökben kijelentik, hogy az angol szárazföldi és légihaderő három év múlva lesz annyira, hogy háború kitörése esetén távolabbi hadszíntereken is nagy erővel léphessen fel. Ekkor módjáában lesz, hogy 366.000 emberből álló, teljsen korszerűen felszerelt gépesített haderőt és kétezer elsőosztályú repülőgépet küldhessen az európai szárazföldre. Ma ilyen célra legföljebb feleannyi ember állana rendelkezésére, de az is csak hiányos felszereléssel. Az angol diplomácia mai vontatott eljárását és rendkívüli óvatosságát elsősorban estei magyarázzák. De utalnak arra, hogy hadfelszerelési terveinek megvalósítása után nem lesz képes Anglia arra, hogy pusztán a maga erejére utalva kontinentális háborút viseljen. Szövetségesre akkor is szüksége lesz. MEGJELENT PETHŐ SÁNDOR A ÚTJAI! című könyve a Deák Ferenc Társaság kiadásában. A közelmúlt hatalmas, igaz bírálata Pethő Sándor új könyve, mely a húsvéti könyvpiac legnagyobb eseménye Minden könyvkereskedésben kapható Ára 3.20 pengő Ára 3.20 pengő illom kil Erzsike mosolyog Irta: Nagykároly! Etelka — Mondja csak, Biró néni — kérdezte Bárdos mérnök egy hűvös tavaszi reggelen a lakás tulajdonosát —, ki az a gyönyörű leány ott a negyedik emeleten? Az a szőkehajú ... Biróné nagyot nézett. Három éve lakik a kis udvari szobában ez a Bárdos mérnök, de csak annyi köztük az egész beszélgetés: kezét csókolom, jó reggelt, jóéjszakát — meg elsején pár szóval lefizeti pontosan a lakbérét és tovább semmi. Jó ember, halkszavu, nagyon rendes. A szobáját csak fölkeféli a kis tót cseléd egyszer-egyszer, a portörlést aztán elvégzi Biróné. Mert kényes dolgok vannak a mérnök szobájában. Drága szakmunkák finom bőrkötésben, ékes kristályvázák, selyemernyős állólámpa és a heverőn igazi selyemperzsa. — Alighanem ezzel vigasztalódik — véli Biróné, miközben óvatos kézzel törülgeti a könnyű porszemeket és őszintén sajnálja a mérnököt. Mert tudni kell, hogy a mérnök elképzelhetetlenül csúnya ember. „Csak egy fokkal legyen szebb a férfi, mint az ördög“, nos, hát még ez a szükséges egy fok sem volt meg. Himlő tépte össze az arcát, a két szem apró volt, vízszinti, az orra horgas, egyik oldalán benyomott, mintha ütés érte volna. Szája mellett két keserű vonás beszélt arról, hogy néha rádöbben magára a tükörben. Levelet nem kapott soha. A nők megborzongtak az utcán s mert akad jószívű is, hát egyike-másika mélyet sóhajtott. „Óh, szegény“, leheltek ezek a sóhajok és a mérnök félrevágott fejjel rótta az utcát — ha szükséges volt. Mert elfoglaltsága után hazamenekült a homályos, de finom berendezésű szobába és megbújt a könyvei között. Színház és mozi olykor, ha nagyon nehéz volt a szíve. És most azt kérdezi, hogy ki az a szép leány ott a negyedik emeleten ... Sora van ennek is. Nem lehet csak pár szóval ennyit mondani, mert amíg elért a kérdésig, nehéz küzködés volt az ára. A leány estefelé kikönyökölt az ablakon, pontosan szembe a mérnök szobájával és nézte a mérnököt. Szelíden, puha arccal, valami édes révedezéssel a szemeiben. Két ágba fonott nehéz, aranyszínű haja előrevetve a vállán, akárcsak Faust Margarétájának. A kezei nagyon fehérek, innen a harmadik emeletről jól kivehetően párnás. Néha összekulcsolja az álla alatt, ilyenkor olyan, mint egy könyöklő angyal. Gyönyörű leány. Ami pedig a legcsodálatosabb, soha semmi irtózat azon a tündéri szépségű arcon. Mindig ugyanaz a szelídség, puhaság. A mérnök nézi megigézetten, beleveszve ebbe a csodálatos leányba és a vér elönti a homlokát. Ki ez a leány, ő nem látott eddig másta nők arcán, mint irtózatot vagy sajnálkozást, ez a leány pedig néz rá édes gyöngéden minden este. Biróné habozik egy percig, aztán nyíltan szól. Tehát azt a leányt kérdi a mérnök úr, ugye, ott a negyedik emeleten, azt a szökőhajat? Igen. Egy mozdonyvezető özvegye lakik abban a lakásban a leányával. A múlt ősszel költöztek ide. A leány tizenkilencéves és hát szegényke — óh Istenem! — vakon született. Az anyja sokat sír, hogy mi lesz egyszer majd Erzsikével, ha ő már nem él. Bizony... Az a szép leány, kérem, mérnök úr, az vak... Csodálatos, de mégis úgy van, hogy Bárdos szívét szinte feszítette valami felszabadulás. Szóval nem látta soha ez a leány, hogy egy tépett arc nézi sóvárogva, remegve minden csepp mozdulatát, a karja hajlását, a csillogó hajfonatokat a vállakon, a merengő szempárt. És hát.... nem is fogja látni soha ... de azért mégis ... Azon az éjszakán nem aludt. Tűz gyújtotta a puha, fehér vánkosokat, fojtó volt a hűvös tavaszi éjszaka is. Az a két szelíd, merengő szempár, a soha nem látó, bevilágította a mérnök örökös sötétségét az eddig makacsul bezárt szívben. Szerelmes volt! Fékeveszetten, bolondul, először és utoljára. Halálosan. Két hétig nem hallotta Biróné a mérnök egyetlen szavát sem, de egy szerdai reggelen ez a himlőtől tépett, keserű arc odaállt Biróné elé. Ez a magános szív nem bírta magába zárni többé a nehezen született elhatározást és kimondta, hogy ma reggel elhatározta: ha a leány hozzájön, feleségül veszi! Jó asszony volt Biróné. Nem gondolt a harmincöt pengőre, amit szépen, pontosan, minden elsején leolvasott a mérnök az ebédlőasztalra. Átfutott elötte egy pillanatra a három esztendő óta látott magánossága ennek a férfinak, látta a lépett arcot, a keserű vonásokat és most aggódott. Anya volt ő is. Két szép fia élt már saját fészekben, egyikénél már unoka is jelzi a mennyből levezető lépcsőt! És hát ez a szegény lélek, lám, ez is boldog szeretne lenni! De mit fog szólni az özvegy mozdonyvezetőné, ha meglátja ezt az embert? Igaz, hogy, vak a leány, de azért mégis ! — Jól teszi, mérnök úr — mondta aztán és nyájasan megsimogatta a mérnököt, önkéntelenül, valami feltörő sajnálkozással. Bárdos mérnök estefelé megindult csendesen a negyedik emelet felé. főszabású ruha feszült alakján, haja gondosan rendbehozva, de a szemében iszonyú tépelődés és félelem. Mit fog szólni ez a két nő, ha ő belép ezzel a hirtelen elhatározással? Őrültnek gondolják, vagy szélhámosnak és hát az anya, az lát! Lát!... Mikor ott ült a leánnyal szemközt, hirtelen valami gyöngeség fogta el. A leány így közelről még ezerszer szebb volt, égi báj sugárzott róla és édes, mély hangon beszélt. Bárdos megmondta azt, miért jött. Hogy beleszeretett a leányba és azt szeretné, hogy legyen a felesége. Az állásáról beszélt, a jövőjéről, a pénzéről, pár szóval tudatta azt is, hogy kényelmet és gondtalan életet tud biztosítani majd a feleségének ... Harmincéves volt a múlt hónapban és teljesen egészséges. Három év óta lakik itt a harmadik emeleten, tudakozódhatnak utána ... A szobára mélységes csönd borult. A mozdonyvezetőné szívszakadva nézte a mérnököt, látta a tépett arcot, a féloldalasra nyomott orrot, az apró víz- iK%s£it]Kl&&MC, 1937 április 1, csütörtök Legújabb fairtási könyvsiker! 1. Fowler-Wright: Most jelent meg! Ez nincs Az 1938-as háború regénye. Ára: fűzve P 3.80, kötve P 4.80. Egy modern próféta hangján jeleníti meg az író napjaink rettentő vízióját: a Háborút, a Tüzet, a Gázt, a Halált. Nem utópia ez a könyv, hanem véres valóság: a Ma után a Holnap. Óvó, Intő szózat ez a regény, amely döbbenetes izgalmassággal pereg. A magyar nyelv a tizenegyedik, amelyre lefordították. Kapható a Magyarság könyvosztályában, Budapest, Eskü-ut 6. Vidéki megrendelésnél a portát felszámítjuk.