Magyarság, 1937. május (18. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28990 MINI MEZESKESKAI PETHŐ SÁNDOR POMUNKATAMI \ AJTAY JÓZSEF\ ; 4'Wiy'lllll'WH'llBWIBHWP tW 11 i.lMJ 111 .lümi".mii in' SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: H. HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON: *1-560 10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­­SÉG (VI. ARADI­ UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE % 10 TŐL): 1-154-61, 1-154-62. HIRDETÉS­, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ-UT 6.). TELEFON: •1-888-66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 MÁJUS 1. SZOMBAT XVI1. ÉVFOLYAM 98. (4827) SZÁM A fejedelem írta: Katona Jenő „A szobor ellen“ — ezt a címet adta Makkai Sándor egyik könyvének, amely­ben nemzeti nagyjaink szellemének szoborrámerevítése, alakjaiknak, egyéni­ségeiknek elmitologizálása ellen emelte föl szavát. Időszerű a tudós professzor szavaira emlékezni most, amikor önálló államiságunk büszke dunaparti palotája mellett leleplezzük II. Rákóczi Ferenc szobrát. A szoborleleplezés ünnepélyes és kegyeletes aktusánál valóban fonto­sabb és lényegesebb lelkünkben megidézni a halhatatlan árnyat, demitologizálni ar­cát, hogy férfias, bús szépségével bizta­tón és bátorítón tekintsen a mara­dékra, megkérdezni őt, magunkba szállva és mélységes alázattal: mit mondhat ma nekünk? Beszédein, levelein és kiáltványain kívül csodálatos könyvet hagyott ránk, a Confessio peccatoris-t, amelyben Isten előtt magát megmeztelenítve vallott ter­veiről, küldetéséről, törekvéseiről és téve­déseiről. Ebben a könyvében valóban úgy jelenik meg, ahogy a lélek, csupa­szon és borzongva, itélőbirája, Isten előtt állhat és vall arról, hogy a vallásos lelki­ismeret gyökerén szökkent szárba min­den nemzeti és szociális akarata. E je­zsuiták neveltje csodálatosan tiszta és törékeny, a bűntudatot elviselni nem tudó szemérmes természete belső ösztön­zésére azonosítja ügyét a magyar nép ügyével. Amikor házassága után először beutazza óriási kiterjedésű birtokait, ifjúságának viharos és kalanddús idő­szaka után — akárcsak, mint később Széchenyi István —, találkozik a ma­gyar reggel, annak valóságával és nyo­morúságával. Az európai barokk művelt­­ségű­, fejedelmi ivadék ekkor néz először farkasszemet népével és annak kétségbe­ejtő sorsával. A magyar történet egyik legnagyobb eseménye ez, első eset az újkori jobbágy­ság kifejlődése óta, hogy a nagyúr s a szegény magyar jobbágy egymásra ta­lált. Vele együtt lépi át a magyar határt a szociális gondolat a XVII. században, hogy azután, ügyének buktán, vele együtt hagyja el azt hosszú évtizedekre. A parasztság sorsát azzal a részvéttel nézi, mely a jobbágytartó társadalomtól akkor még annyira idegen és kétségte­len, hogy a nemzeti fölkelés ügyének a jobbágyság ügyével való egybekötése — mint Szekfü Gyula írja — az ő legszemé­lyesebb elhatározása volt. Amikor első kísérlete nem sikerült, ott fönn, az Al­földre kikönyöklő kárpáti hegyeken sírva kiáltozzák nevét a nép szegény fiai, könyörögve, hogy ne hagyja el őket. A magyar történelemben sokszor tetten­­érjük a tragikus alternatívát, hogy a rendiség képviseli a nemzeti eszmét, függetlenséget, önállóságot és vele szem­ben áll a szociális tekintetben haladóbb idegen hatalom. Rákóczi oldja föl elő­ször egész lényében és törekvésében ezt a tragikus antagonizmust és felkelése ilyképpen korai előképévé válik a negy­vennyolcas szabadságharcnak. Más, el­ütő társadalmi viszonyok között, de ugyanazzal a gigantikus erőkifejtéssel, ugyanazzal a cserbenhagyott és majdnem reménytelenné vált elvetéltséggel. Ekkora erkölcsi erő és ilyen nagy célra feszülő akarat és erőkifejtés még­sem lehet egészen eredménytelen. A fizi­kai világban nem vész el a legcsekély­ebb energia sem, hogyan maradna nyom -nél­kül olyan embercsoda, olyan mozgalom, mint a fejedelem és felkelése voltak? Ember volt, földi halandó volt, aki, mint ifjabb Andrássy Gyula írja tanulmányá­ban, bizonnyal a maga dicsőségét is ke­reste, de mindig csak eszményei szolgá­latán át. Csakis azokért élve, küzdve és életét a biztos pusztulásnak dobva, ha kell. Hogy ez a világtörténelemben hason­mását alig lelő, királyi természet, ez a fönségesen szemérmes és önzetlen lélek mennyire „nem privátumért“, hanem csak a haza szabadságáért, fönnmaradá­sáért, szegény magyar véreiért harcolt, hogy céljait soha, semmilyen áron, ügyé­nek elbukta, a kuruc zászlóknak Maj­­tény síkján való meghajlása után sem hagyta cserben, annak egyik legnagyobb bizonyítéka, mily könnyedén dobta el magától egymillió kétszázezer holdnyi te­rületet kitevő birtokát, fejedelmi őseinek örökségét, bécsi palotáját, várait, kas­télyait és távozott szegénységbe, szám­űzetésbe, elfeledettségbe, halálba. Mit mond ez a Rákóczi-arc olyan álreforme­rek korszakában, akik zsebre tett kézzel osztják a más vagyonát, akiknek frázisai győzelme esetén nem lenne nagyobb a szenvedők kenyere, de még szűkösebb, fojtóbb, kisebb lenne szabadságuk? Mit mond ma a Pro patria et libertate zászlók halhatatlan hőse az olyan maradéknak, amely fél és fázik a magyar nép politikai öntudatától, önrendelkezésétől és önkor­mányzatától, azétól a magyar népétől, amelynek állítólag jobb sorsát akarja? Valóban megújulnak a régi sebeink és fölpattant véres szájukkal vádat kiálta­nak azok felé, akik Rákóczi hazáját ide­gen tartománnyá süllyeszthetnék. A nagy halott árnya bizonnyal fájdalmasan megrebben ott az idegenné rablott föl­dön, a kassai dómban, amikor olyanok hivatkoznak rája, akik nevének, emléké­nek említésére teljességgel érdemetlenek. „Bus egy rege“ — írta róla a leg­nagyobb magyar történetíró, Szalay László —, amikor száműzetésének éveire került történelmében a szó. Valóban bus egy rege a minden reményében megcsa­latkozott, a Napkirály versaillesi udva­rának fényében és gőgjében is halálos magányban didergő fejedelem sorsa. Bus egy rege a grosboisi kolostorban meg­térő és vezeklő, életén Szent Ágoston val­lomásaira emlékeztető mélységgel és alázattal végigtekintő, majd ott a Már­ványtenger partján, Rodostóban sír felé omló napjait élő fejedelem pályája. Ma­gános, árva ifjúság, rövid, múló élet­öröm, életemésztő, életre-halálra menő harc, reménytelen bukás és „haszontalan bujdosás“, külsőleg ez az élet, de ott, ahol tartalmát az Élet Könyvébe írják, valószerűtlenül, páratlanul, fenségesen nagy és mély. A haszontalant pedig — mint hűséges Mikes Kelemenje írta —, nem kellett volna mondani, mert Isten előtt semmi sem volt és nincs is haszon­talan. S Rákóczi Ferenc mindig valami mondhatatlan, benső, szinte már jan­­zenista odaadással tudott megnyugodni Annak akaratában, aki nem jószívű­ ötle­tekkel, hanem érctörvényekkel kormá­nyozza a világot, akinek szemöldöke ronthat, teremthet száz világot, akinek pillantása előtt nemzetek jönnek és nem­zetek vesznek ... „Magamban érezlek lelkemben tudlak Téged, ezért nem is kereslek többé, mert megtalállak a szí­vemben" — írta Vallomásai mondhatat­lan szépségű könyvében ... Azt a férfiút, akit legodaadóbb és legkisebb kamarása úgy szeretett, hogy hosszú évekkel halála után azt jegyezte be törökországi levelei fakuló papírján: Nekem semmi más okom nem volt a bujdosásra, hanem hogy igen szerettem a fejedelmet, — hasonló szeretettel, szinte személyes odaadással és rajongással sza­bad csak megidéznie a méltatlan mara­déknak. Ha van mentség arra, hogy sírodból fölidézünk, halhatatlan halott, az csak az az érzés lehet, hogy emlé­kedre ma is „lángolunk és sírva faka­dunk.“ Bizonnyal érdemetlenek és gyön­gék vagyunk ahhoz, hogy méltán és iga­zán járulhassunk szellemed elé, de tud­juk, hogy csak Érted, értetek érdemes nagy halottak, kik az élőknél mindig számosabbak vagytok, ma magyarnak lenni és azokért, akik szigetekhez min­dig a legközelebb álltak, a magyar rög­nek meggyötört mágikus mélységű népéért. Ó, ha a halottak valóban vissza­járnának az élők akaratában, az lesz igazán méltó ünnepség és öröm szá­mukra és enélkül nincs is üdve kereszt­jüknek. A német maszlag és török áfium áldozataként elbukó Zrinyi Miklós és Széchenyi István között legnagyobb és legigazibb magyart, Rákóczit, a fejedel­met tiszteljük hát nemcsak kőben, érc­ben, szoborban, szóban, hanem lélekben és igazságban. A kommunista internationale roham­­csapatokat szervez Lengyelországban A százmillió fontos angol fegyverkezési kölcsönre a közönség húszmillió fontot jegyzett — megszavazták az Egyesült Államok i­­ semlegességi törvényét — Van Zeeland belga miniszterelnök a közeljövőben hivatalos látogatásra Rómába utazik Az olasz-albán kapcsolatokat az új olasz—délszláv egyezménnyel összhangban fejlesztik tovább . LENGYELORSZÁGI KOMMUNISTA FART’ nagyarányú forradalmi készülődései­ről adnak hírt a lengyel lapok. Moszkvai értesülések szerint a kommunista inter­nationale, legutóbbi, Dimitrov elnöklésével tartott értekezletén főleg az Oroszországgal szomszédos államok belső helyzetével foglal­kozott és megállapította az ott működő kom­munista pártok 1937. évi teendőit. Az új irányelvek kimondják, hogy ezekben az or­szágokban fokozott tevékenységre, minden erő megfeszítésére és a forradalmi mozgalom nagyszabású fellendítésére van szükség. Ez országok kommunista pártjainak támogatá­sára a komintern rendes költségvetési téte­lein kívül hatalmas összegek rendkívüli ki­utalását határozták el. E rendkívüli költsé­geket elsősorban arra fordítják, hogy kom­munista rohamcsapatokat szervezzenek, azo­kat katonai kiképzésben részesítsék és töké­letes felszereléssel lássák el, mintegy máso­dik titkos hadsereggé alakítsák. Az ülésen beterjesztett egyik jelentésből kitűnik, hogy Lengyelországban teljes titokban már­is 230 ilyen kommunista rohamcsapat működik, amelyeknek tagjai száma összesen tizen­nyolcezer fő.★ A SZÁZMILLIÓ FONTOS ANGOL FEGY­VERKEZÉSI KÖLCSÖNRE, amelyet csütör­tökön bocsátottak ki, a Daily Herald sze­rint a közönség csak húszmillió fontot jegy­zett. A City majdnem teljesen bojkottálta a kölcsönt, a biztosítótársaságok és leszámí­toló intézetek úgyszólván semmit sem jegyez­tek, a bankok és a magántőkék pedig csak nagyon keveset. A jegyzetlenül maradt nyolcvanmillió fontot az angol bank kibocsá­tási osztálya, a fontkiegyenlítő alap és egyes köztestületek veszik át. A Morning Post érte­sülése szerint a kölcsön iránt főként azért nem mutatkozott nagyobb érdeklődés, mert a kormány az egész kölcsön­ügyletet első­sorban pénzügyi műveletnek tekinti, nem pedig hazafias akciónak s ennek megfelelően irányította a kölcsönjegyzés propagandá­ját is.* CIANO GRÓF OLASZ KÜLÜGYMINISZ­TER Zogu albán királlyal pénteken dél­előtt is több mint két óra hosszat tartó meg­beszélést folytatott. A megbeszélés után hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra, mely egyebek közt a következőket mondja: Ciano gróf olasz külügyminiszter április 28-tól április 30-ig Tiranában ismételten szí­vélyes megbeszélést folytatott Zogu királlyal, Kotta miniszterelnökkel és az albán kor­mány több vezető személyiségével. E megbe­szélések során részletesen megvizsgálták Olaszország és Albánia politikai és gazdasági kapcsolatait. Mind a két részről a két szö­vetséges államot egybefűző mély barátság érzése jutott kifejezésre. Ez a szövetség az 1927 november 22-én létrejött szerződésen és az 1936 március 19-én kötött egyezménye­ken alapul. A megbeszéléseken az a nézet ju­tott kifejezésre, hogy a már fennálló baráti­ságos kapcsolatokat az Olaszország és Dél­­szlávia között március 19-én létrejött egyez­­ményekkel összhangban tovább fejlesszék az általános béke és együttműködés, vala­mint Olaszország és Albánia érdekei szem­pontjából.★ AZ IR KORMÁNY szombaton közzéteszi az új ir alkotmányt, amelynek alapja az a tétel, hogy minden hatalom az ír néptől jön és hogy az ír állam nem függ semmiféle külső tényezőtől. Angliával és az angol ural­kodóházzal minden kapcsolatot megszakita­­nak s a királyi főkormányzó tisztségét meg­szüntetik. A királyi főkormányzó hatáskörét államfő veszi át, aki az összes ir tartomá­nyok fölött fog uralkodni, beleértve az észak­­irországi U­ster-tartományt is, amely eddig nem tartozott az ír szabadállam területéhez, hanem angol fennhatóság alatt állott. Anglia természetesen nem fogja elismerni az ulsteri tartomány átengedését s úgy ebben a Ára 16 fillér

Next