Magyarság, 1937. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Ara képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­­NAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28090 ,­­/ «SZERKESZTŐ» * I SÁNDOR POMUNKATAMI AJTAY JÓZSEF­­& SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, IL, HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON: M-560-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­SÉG (VI. ARADI-UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE HÉD TŐL): 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS-, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.). TELEFON: •1­888­ 66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 53 BUDAPEST, 1937 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK XV111. ÉVFOLYAM: 146 (4875) SZÁM Becsületesnek maradni az életnek sok­szor nehéz körülményei között: nem kü­lön érdem sem a magánembernek, sem a közhivatali pálya munkájának. Köte­lesség ez magunkkal, embertársainkkal s az állammal szemben is. Ezért nem várhat és nem kaphat senki külön elis­merést, előmenetelt és érdemrendet, mert különben a becsületesség ily módon való kitüntetése bántó volna azokkal szem­ben, akik becsületben eltöltött életükben és pályafutásuk után ezért semmi elisme­résben nem részesültek. A bank pénztá­rosa, az uradalom számvevő tisztje, az állam pénzkezelő tisztviselője éppen ezért nem várhat jutalmat, ha hűségesen sáfár­kodott az idegen pénzekkel, mert amint hivatali kötelesség a könyvelés, az ikta­tás és egyéb alkalmaztatásból eredő munka, éppúgy egyszerű kötelesség a pénzkezelésben való megbízhatóság és tisztesség is. Majdnem minden hatóságnál van pénz­utalványozás és pénzkezelés; a gazdasági életnek fluiduma, a pénz, erezetesen járja át az állami közigazgatás szerteágazó or­ganizmusát. E hatóságok kezeiben van az alkotás lehetősége, a szikkadt és ki­fáradt földet és ipart ezeknek áll módjá­ban újra termővé és termelővé tenni a költségvetésben lefektetett program végre­hajtásával. Vannak azután hatóságok, melyeknek az ellenőrzés a feladatuk s amelyre tréfásan azt szokták mondani, hogy ezeknél a becsületet és tisztességet megőrizni nem nehéz, mert az ezrekkel és százezrekkel csak papíron dolgoznak. És mégis, íme, előttünk a szomorú példa: egyesek, akik a tintaszázezrek mellett valóságos ezresekkel is dolgoztak, kifür­készhetetlen okokból megszédülve, saját céljaikra használták föl a kezeik közé került hivatalos pénzeket. Megtörtént az is, hogy a tisztviselői becsületről meg­feledkezett egyének beszámíthatatlannak találtattak. Volt eset arra is, hogy bün­tetőbíróság elé nem kerültek, sőt a párt­­politika áldozataival egyenlő nyugdíjat élveznek. A nyugdíjazás körülményeit nem ismerők előtt ezek is politikai már­tírokként szerepelnek és éppen olyan tiszteletnek és tekintélynek örvendenek, mint a hosszú közszolgálati pályán er­kölcsi foltot nem viselő nyugdíjasok. Megesett már, hogy a pénzkezelésben megtévelyedett hivatalnokok bűneik föl­fedezése után gyorsan szanatóriumba vagy elmegyógyintézetbe vonultak, de jóleső érzés a becsületes embereknek, ha a hatóság a bíróság elé állítja a becstele­neket, hogy ezek viszont ne diszkreditál­­h­assák a valóban beteg, de becsületes emberek e gyógyintézeteinek komoly ren­deltetésébe vetett hitét. E megállapításoknak sajnálatos idő- és alkalomszerű­séget adnak egy gazdasági minisztériumban fölfedett sikkasztások, amelyeknek elkövetői magasabb hivatali állást és felelősségteljes munkakört be­töltő tisztviselők voltak, akik miatt egy mi­nisztérium egész tisztviselőkara szenved most méltatlanul. Az ügy jelenleg szigorú vizsgálat alatt áll s ezért annak befejez­­téig nem is óhajtunk érdemileg vele fog­lalkozni s igy nem térünk ki annak tagla­lására sem, hogy a felügyelet és ellenőr­zés hiányának milyen szerepe volt a sik­kasztás, vagy hűtlen kezelés elkövetésé­ben. Az állami pénzkezelés rendszerének szabályait ismerve, nem tehetjük bírálat tárgyává az ellenőrzésre hivatott ténye­zők és hatóságok működését, mert a csekkrendszerű kezelés mellett is lehet­nek olyan fondorlatos visszaélések, me­lyek folytán a bizalmat élvező, de meg­tévedt tisztviselő elkövetett első szabály­talansága azonnal fölfedezést nem nyer­het. Nem találhatunk azonban mentsé­get a hivatali tisztesség és becsület útjá­ról letévedt egyéneknél a tisztviselők általánosan nehéz anyagi helyzetében, hiszen a tisztviselői becsület megőrzésé­nek függetlennek kell lenni az állam által adott javadalmazás mértékétől, a magánjellegű egyéb anyagiaktól s a meg­élhetési lehetőségektől. De ha ezt így elméletileg valljuk is, lehetetlen nem látni bizonyos kapcsolatot a fizetéscsök­kentés és az ezt követő drágulás miatt kifejlődött megélhetési nehézségek és a megtévelyedések között, amin az erős jellem fölülemelkedik, a gyengét azonban vesztébe sodorhatja. A közhivatali tisz­tesség nagyon hasonlatos a női becsület­hez. Mindkettőnek olyannak kell lenni, melyről szó nem eshet, mert még a két­ségnek sem szabad hozzáférni. Vannak ugyanis szabályok, melyeket a tisztviselői becsület preventív szabálya­ként kell tekinteni. Amint a magánalkal­maztatásban nem veszik jónéven azt, ha a pénzintézet igazgatója vagy pénz­tárosa szenvedélyes lóverseny játékos, vagy kártyaklubok látogatója, úgy a közhiva­tali pályán is — főleg az utalványozási joggal fölruházott, vagy pénzkezeléssel megbízott tisztviselőnél — figyelemmel kell kísérni, hogy az illetőnek nincs-e olyan káros szenvedélye, mely megbízha­tóságát csökkentheti? Figyelembe kell venni azt is, hogy a fizetéscsökkentések előtti életszínvonal fenntartása a jelen­legi fizetések mellett csak azoknál lehet­séges, akik magánvagyonukból pótolják a hiányt. S megállapíthatjuk azt is, hogy a hetedik fizetési osztály javadalmazásá­ból nagyobb családot eltartani olyan fel­adat, melynek teljesítésénél az aszkétiz­­mus erényeit kell gyakorolni nemcsak a családfenntartónak, hanem az összes családtagoknak is. A tisztviselő, amikor állásában való véglegesítése alkalmával fogadalmat tesz, ha gazdagságot nem is remél, nem éppen a szerzetesekre kötelező szegény­séget vállal magára. Mindegyik előtt ott lebeg a saját családi­ ház idillikus képe, melynek tégladarabjait azonban csak az önmegtagadás erényének kitartó gyakor­lása által lehet fallá rakni s föléje tetőt húzni. Kétségtelen, hogy csak a szórako­zás és a kulturszükségletek teljes mellő­zésével, az ízesebb és táplálóbb falatok elvonásával, a ruhadaraboknak szinte furfangos átcsoportosításával valósítható meg a különleges jó egészséggel meg­áldott tisztviselőcsaládnál a kis családi ház ábrándja, vagy egy öröklakás bizto­sítása s ezért kevés az olyan tisztviselő, aki saját házának falai között lakik. Amilyen megbecsülést és tiszteletet ér­demel azonban a családjának saját haj­lékot szerző s a lemondás erényeit gya­korló tisztviselő, éppen úgy elítélésre méltó az, ki életszintjének megjavítására, vagy magántulajdon szerzésére, vagy ká­ros szenvedélyeinek kielégítésére jogosu­latlanul közpénzt használ föl, vagy haj­lékának építésére csak egy darab állami téglát is vesz igénybe. Nem lehet és nincs mentsége az állami vagyon hűtlen keze­lőjének, csillogjon bár a monokli szemé­ben, vagy járjon kirojtozott nadrágban. Kiközösítendő az ilyen ember a tiszt­viselő-társadalomból, amely a magyar művelt középosztály elitje volt a múltban s az a jelenben is. És éppen ezért helyes­nek tartjuk az igazságos szigort a meg­ A tisztviselő becsülete tévelyedés részeseinek kivizsgálása körül. A tisztviselő-társadalom jó hírnevének megőrzése érdekéből se szabad soha futni hagyni a közvagyon dézsmálóit. Nem élünk a baksisrendszer honában és a szabad lopás országában. Magyar tiszt­viselőnek lenni áldozatos élethivatás; a magyar tisztviselő és a magyar becsület fogalmának mindenkor azonosnak kell lenni. A francia frankot további tíz százalékkal devalválják A Chautemps-kormány megkapta a pénzügyi felhatalmazást, amit Blumtól megtagadtak — Meglepően nagy többségét a kormány annak köszönheti, hogy nem szocialista, hanem polgári vezetés alatt áll — Chautemps: Nem leszek sem Kerenszki, sem Brüning Franciaország feladta az aranyalapot, utat nyit az inflációnak és meghosszabbította a deviza moratóriumot A francia válság újabb állomásához ér­kezett el. A kormány keddre virradó éjszaka — mint azt a Magyarság Péter Pál­ napi szá­mában elsőnek jelentette — bankzárlatot­­•600011 el, hogy a frank ellen intézett spe­kulációs rohamnak és a pániknak elébe vágjon. Ez a zárlat érvényben marad mind­addig, amíg a parlament nem adja meg a felhatalmazást a kormánynak a pénzügyi válság megoldására , illetőleg az ezt a célt szolgáló operációra. Ez a pénzügyi műtét magánértesülések szerint abban áll, hogy a kormány tovább devalválja a frankot, még­pedig az októberi leértékelő törvény által megengedett legalsó határra. Ez valamivel több, mint tíz százalékos leértékelésnek felel meg. Ezen a szinten akarja most végképp stabilizálni a francia kormány a frankot, még­pedig Nagybritannia és az Egyesült Álla­mok támogatásával. Ez az antant megint jól működik pénzügyi téren is, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy amikor az angol kormány napokkal ezelőtt fölemelte a devizaművele­teket szolgáló pénzügyi aranyát, akkor már a frank megvédésére készült föl. A pénzügyi intézkedések technikai kivi­telét szerdán este határozta el a francia ál­lamtanács, abban a formában, hogy felad­ják az aranyalapot és egyelőre nem állapí­tanak meg aranyértéket a francia frank számára. A legutolsó devalvációs törvény 1936 októberében tudvalévően 43 milligram­­ban állapította meg a francia frank arany­tartalmának minimumát és 47 milligramban a maximumát s ezt a rendelkezést most a francia kormány felfüggesztette, amivel a francia frank árfolyamának kialakulását a kereslet és kínálat természetes törvényeinek hatására bízta. Az aranyalap feladásával természetesen elkerülhetetlen az infláció, az államkincstár 10—15 milliárd frank ér­tékű előleget vesz fel a jegybanknál, amely ennek megfelelően új bankjegyeket fog ki­bocsátani. Ugyanekkor az államtanács el­határozta a devizamoratórium meghosz­­szabbítását és kibocsátotta első szükség­­rendeletét, amely a fenti aranyalapról való letéréssel és a jegybankelőleggel kapcsola­tos intézkedéseket tartalmazza. Ennek az újabb operációnak hatását egyelőre természetesen nem lehet fölbecsülni, csupán annyit lehet mondani, hogy a francia kivitel az olcsóbbodó frank révén lélegzet­hez jut. A siker zálogának főképpen azt lehet te­kinteni, hogy ezúttal nem szocialista vezetés alatt álló kormány ha­jtja végre, hiszen amíg Bilim miniszterelnök és Auriol pénzügy­­miniszter szocialista volt, úgy most Chau­temps miniszterelnök és Bonnet pénzügy­­miniszter egyaránt a radikális párthoz tar­­tozik. Ez meglátszik a kamarai többségen is, amely sokkal nagyobb, mint Bilimé volt. A polgári vezetés alatt álló kormánynak a szenátus is megadta azt a fölhatalmazást, amit Blumtól — szerencsére — megtaga­dott. Végül a francia pénzügyi válság megoldá­sára nézve kedvező mellékkörülmény, hogy­ ezzel egyidejűen tombol Európában a spa­nyol válság, amiből a legsötétebb fordulat is megszülethetik. Minthogy pedig úgy látszik, hogy a spanyol játszmában Franciaország gyengeségére spekulálnak, ez — a francia lélektan szabályai szerint — egész bizonyo­san arra fogja ösztönözni a francia pártokat, hogy ebben a súlyos órában egyesítsék erőiket. Chautemps: Franciaország nem tűr ellene irányuló fenyegető politikát Párisból jelentik. Kedden este a kamará­ban Chautemps miniszterelnök olvasta föl a bemutatkozó kormánynyilatkozatot, amely bevezetőben leszögezi, hogy a kormány a népakarat legális kifejezését képviselő több­séggel lojálisan és határozottan együtt fog működni. — Franciaország hazafias érzéseiben egyesülten — folytatja ezután a kormány­­nyilatkozat — magában és barátaiban bízva, szilárdan el van tökélve, hogy nem vesz részt semmiféle fenyegető politikában, de nem is hajlandó ilyen fenyegető politikát, ha az ellene irányul, eltűrni. A békét nem lehet le­mondásokkal elérni s az ilyen politika há­borúra vezetne. A béke azoknak a népeknek az akaratából születhetik csak meg, amelyek készen állanak a béke megvédelmezésére. Szí­vünkből fakadó fölszólítást intézünk minden nemzethez és minden kormányhoz — kivétel nélkül —, hogy a kölcsönös, hathatós segély­nyújtás rendszerével és a fegyverkezések korlátozásának szem előtt tartásával őszinte együttműködést fejtsenek ki velünk, hogy föl­virradjon a napja a megbékélt népek végle­ges és tartós együttműködésének. A kormánynyilatkozat ezután áttér a bel­politikai kérdésekre. Hangoztatja, hogy a szociális reformok terén a kormány egyet­len lépést sem hajlandó visszafelé tenni, annál kevésbé, mert ezeket a vívmányokat a kamara a múltban csaknem egyhangúan tette magáévá. Közben azonban szünetet is kell tar­tani, ezt már az előző kormány is kinyilvá­nította.­­ A kormánynyilatkozatot a többség egészen a jobbközép pártokig helyesléssel fogadta, míg a szélsőjobboldal hallgatással fogadta Chautemps bemutatkozását. kommunisták és a jobboldali képviselők kött verekedés folyt.

Next