Magyarság, 1937. július (18. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
Ara képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28090 ,/ «SZERKESZTŐ» * I SÁNDOR POMUNKATAMI AJTAY JÓZSEF& SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, IL, HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON: M-560-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VI. ARADI-UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE HÉD TŐL): 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS-, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.). TELEFON: •1888 66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 53 BUDAPEST, 1937 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK XV111. ÉVFOLYAM: 146 (4875) SZÁM Becsületesnek maradni az életnek sokszor nehéz körülményei között: nem külön érdem sem a magánembernek, sem a közhivatali pálya munkájának. Kötelesség ez magunkkal, embertársainkkal s az állammal szemben is. Ezért nem várhat és nem kaphat senki külön elismerést, előmenetelt és érdemrendet, mert különben a becsületesség ily módon való kitüntetése bántó volna azokkal szemben, akik becsületben eltöltött életükben és pályafutásuk után ezért semmi elismerésben nem részesültek. A bank pénztárosa, az uradalom számvevő tisztje, az állam pénzkezelő tisztviselője éppen ezért nem várhat jutalmat, ha hűségesen sáfárkodott az idegen pénzekkel, mert amint hivatali kötelesség a könyvelés, az iktatás és egyéb alkalmaztatásból eredő munka, éppúgy egyszerű kötelesség a pénzkezelésben való megbízhatóság és tisztesség is. Majdnem minden hatóságnál van pénzutalványozás és pénzkezelés; a gazdasági életnek fluiduma, a pénz, erezetesen járja át az állami közigazgatás szerteágazó organizmusát. E hatóságok kezeiben van az alkotás lehetősége, a szikkadt és kifáradt földet és ipart ezeknek áll módjában újra termővé és termelővé tenni a költségvetésben lefektetett program végrehajtásával. Vannak azután hatóságok, melyeknek az ellenőrzés a feladatuk s amelyre tréfásan azt szokták mondani, hogy ezeknél a becsületet és tisztességet megőrizni nem nehéz, mert az ezrekkel és százezrekkel csak papíron dolgoznak. És mégis, íme, előttünk a szomorú példa: egyesek, akik a tintaszázezrek mellett valóságos ezresekkel is dolgoztak, kifürkészhetetlen okokból megszédülve, saját céljaikra használták föl a kezeik közé került hivatalos pénzeket. Megtörtént az is, hogy a tisztviselői becsületről megfeledkezett egyének beszámíthatatlannak találtattak. Volt eset arra is, hogy büntetőbíróság elé nem kerültek, sőt a pártpolitika áldozataival egyenlő nyugdíjat élveznek. A nyugdíjazás körülményeit nem ismerők előtt ezek is politikai mártírokként szerepelnek és éppen olyan tiszteletnek és tekintélynek örvendenek, mint a hosszú közszolgálati pályán erkölcsi foltot nem viselő nyugdíjasok. Megesett már, hogy a pénzkezelésben megtévelyedett hivatalnokok bűneik fölfedezése után gyorsan szanatóriumba vagy elmegyógyintézetbe vonultak, de jóleső érzés a becsületes embereknek, ha a hatóság a bíróság elé állítja a becsteleneket, hogy ezek viszont ne diszkreditálhassák a valóban beteg, de becsületes emberek e gyógyintézeteinek komoly rendeltetésébe vetett hitét. E megállapításoknak sajnálatos idő- és alkalomszerűséget adnak egy gazdasági minisztériumban fölfedett sikkasztások, amelyeknek elkövetői magasabb hivatali állást és felelősségteljes munkakört betöltő tisztviselők voltak, akik miatt egy minisztérium egész tisztviselőkara szenved most méltatlanul. Az ügy jelenleg szigorú vizsgálat alatt áll s ezért annak befejeztéig nem is óhajtunk érdemileg vele foglalkozni s igy nem térünk ki annak taglalására sem, hogy a felügyelet és ellenőrzés hiányának milyen szerepe volt a sikkasztás, vagy hűtlen kezelés elkövetésében. Az állami pénzkezelés rendszerének szabályait ismerve, nem tehetjük bírálat tárgyává az ellenőrzésre hivatott tényezők és hatóságok működését, mert a csekkrendszerű kezelés mellett is lehetnek olyan fondorlatos visszaélések, melyek folytán a bizalmat élvező, de megtévedt tisztviselő elkövetett első szabálytalansága azonnal fölfedezést nem nyerhet. Nem találhatunk azonban mentséget a hivatali tisztesség és becsület útjáról letévedt egyéneknél a tisztviselők általánosan nehéz anyagi helyzetében, hiszen a tisztviselői becsület megőrzésének függetlennek kell lenni az állam által adott javadalmazás mértékétől, a magánjellegű egyéb anyagiaktól s a megélhetési lehetőségektől. De ha ezt így elméletileg valljuk is, lehetetlen nem látni bizonyos kapcsolatot a fizetéscsökkentés és az ezt követő drágulás miatt kifejlődött megélhetési nehézségek és a megtévelyedések között, amin az erős jellem fölülemelkedik, a gyengét azonban vesztébe sodorhatja. A közhivatali tisztesség nagyon hasonlatos a női becsülethez. Mindkettőnek olyannak kell lenni, melyről szó nem eshet, mert még a kétségnek sem szabad hozzáférni. Vannak ugyanis szabályok, melyeket a tisztviselői becsület preventív szabályaként kell tekinteni. Amint a magánalkalmaztatásban nem veszik jónéven azt, ha a pénzintézet igazgatója vagy pénztárosa szenvedélyes lóverseny játékos, vagy kártyaklubok látogatója, úgy a közhivatali pályán is — főleg az utalványozási joggal fölruházott, vagy pénzkezeléssel megbízott tisztviselőnél — figyelemmel kell kísérni, hogy az illetőnek nincs-e olyan káros szenvedélye, mely megbízhatóságát csökkentheti? Figyelembe kell venni azt is, hogy a fizetéscsökkentések előtti életszínvonal fenntartása a jelenlegi fizetések mellett csak azoknál lehetséges, akik magánvagyonukból pótolják a hiányt. S megállapíthatjuk azt is, hogy a hetedik fizetési osztály javadalmazásából nagyobb családot eltartani olyan feladat, melynek teljesítésénél az aszkétizmus erényeit kell gyakorolni nemcsak a családfenntartónak, hanem az összes családtagoknak is. A tisztviselő, amikor állásában való véglegesítése alkalmával fogadalmat tesz, ha gazdagságot nem is remél, nem éppen a szerzetesekre kötelező szegénységet vállal magára. Mindegyik előtt ott lebeg a saját családi ház idillikus képe, melynek tégladarabjait azonban csak az önmegtagadás erényének kitartó gyakorlása által lehet fallá rakni s föléje tetőt húzni. Kétségtelen, hogy csak a szórakozás és a kulturszükségletek teljes mellőzésével, az ízesebb és táplálóbb falatok elvonásával, a ruhadaraboknak szinte furfangos átcsoportosításával valósítható meg a különleges jó egészséggel megáldott tisztviselőcsaládnál a kis családi ház ábrándja, vagy egy öröklakás biztosítása s ezért kevés az olyan tisztviselő, aki saját házának falai között lakik. Amilyen megbecsülést és tiszteletet érdemel azonban a családjának saját hajlékot szerző s a lemondás erényeit gyakorló tisztviselő, éppen úgy elítélésre méltó az, ki életszintjének megjavítására, vagy magántulajdon szerzésére, vagy káros szenvedélyeinek kielégítésére jogosulatlanul közpénzt használ föl, vagy hajlékának építésére csak egy darab állami téglát is vesz igénybe. Nem lehet és nincs mentsége az állami vagyon hűtlen kezelőjének, csillogjon bár a monokli szemében, vagy járjon kirojtozott nadrágban. Kiközösítendő az ilyen ember a tisztviselő-társadalomból, amely a magyar művelt középosztály elitje volt a múltban s az a jelenben is. És éppen ezért helyesnek tartjuk az igazságos szigort a meg A tisztviselő becsülete tévelyedés részeseinek kivizsgálása körül. A tisztviselő-társadalom jó hírnevének megőrzése érdekéből se szabad soha futni hagyni a közvagyon dézsmálóit. Nem élünk a baksisrendszer honában és a szabad lopás országában. Magyar tisztviselőnek lenni áldozatos élethivatás; a magyar tisztviselő és a magyar becsület fogalmának mindenkor azonosnak kell lenni. A francia frankot további tíz százalékkal devalválják A Chautemps-kormány megkapta a pénzügyi felhatalmazást, amit Blumtól megtagadtak — Meglepően nagy többségét a kormány annak köszönheti, hogy nem szocialista, hanem polgári vezetés alatt áll — Chautemps: Nem leszek sem Kerenszki, sem Brüning Franciaország feladta az aranyalapot, utat nyit az inflációnak és meghosszabbította a deviza moratóriumot A francia válság újabb állomásához érkezett el. A kormány keddre virradó éjszaka — mint azt a Magyarság Péter Pál napi számában elsőnek jelentette — bankzárlatot•600011 el, hogy a frank ellen intézett spekulációs rohamnak és a pániknak elébe vágjon. Ez a zárlat érvényben marad mindaddig, amíg a parlament nem adja meg a felhatalmazást a kormánynak a pénzügyi válság megoldására , illetőleg az ezt a célt szolgáló operációra. Ez a pénzügyi műtét magánértesülések szerint abban áll, hogy a kormány tovább devalválja a frankot, mégpedig az októberi leértékelő törvény által megengedett legalsó határra. Ez valamivel több, mint tíz százalékos leértékelésnek felel meg. Ezen a szinten akarja most végképp stabilizálni a francia kormány a frankot, mégpedig Nagybritannia és az Egyesült Államok támogatásával. Ez az antant megint jól működik pénzügyi téren is, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy amikor az angol kormány napokkal ezelőtt fölemelte a devizaműveleteket szolgáló pénzügyi aranyát, akkor már a frank megvédésére készült föl. A pénzügyi intézkedések technikai kivitelét szerdán este határozta el a francia államtanács, abban a formában, hogy feladják az aranyalapot és egyelőre nem állapítanak meg aranyértéket a francia frank számára. A legutolsó devalvációs törvény 1936 októberében tudvalévően 43 milligramban állapította meg a francia frank aranytartalmának minimumát és 47 milligramban a maximumát s ezt a rendelkezést most a francia kormány felfüggesztette, amivel a francia frank árfolyamának kialakulását a kereslet és kínálat természetes törvényeinek hatására bízta. Az aranyalap feladásával természetesen elkerülhetetlen az infláció, az államkincstár 10—15 milliárd frank értékű előleget vesz fel a jegybanknál, amely ennek megfelelően új bankjegyeket fog kibocsátani. Ugyanekkor az államtanács elhatározta a devizamoratórium meghoszszabbítását és kibocsátotta első szükségrendeletét, amely a fenti aranyalapról való letéréssel és a jegybankelőleggel kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza. Ennek az újabb operációnak hatását egyelőre természetesen nem lehet fölbecsülni, csupán annyit lehet mondani, hogy a francia kivitel az olcsóbbodó frank révén lélegzethez jut. A siker zálogának főképpen azt lehet tekinteni, hogy ezúttal nem szocialista vezetés alatt álló kormány hajtja végre, hiszen amíg Bilim miniszterelnök és Auriol pénzügyminiszter szocialista volt, úgy most Chautemps miniszterelnök és Bonnet pénzügyminiszter egyaránt a radikális párthoz tartozik. Ez meglátszik a kamarai többségen is, amely sokkal nagyobb, mint Bilimé volt. A polgári vezetés alatt álló kormánynak a szenátus is megadta azt a fölhatalmazást, amit Blumtól — szerencsére — megtagadott. Végül a francia pénzügyi válság megoldására nézve kedvező mellékkörülmény, hogy ezzel egyidejűen tombol Európában a spanyol válság, amiből a legsötétebb fordulat is megszülethetik. Minthogy pedig úgy látszik, hogy a spanyol játszmában Franciaország gyengeségére spekulálnak, ez — a francia lélektan szabályai szerint — egész bizonyosan arra fogja ösztönözni a francia pártokat, hogy ebben a súlyos órában egyesítsék erőiket. Chautemps: Franciaország nem tűr ellene irányuló fenyegető politikát Párisból jelentik. Kedden este a kamarában Chautemps miniszterelnök olvasta föl a bemutatkozó kormánynyilatkozatot, amely bevezetőben leszögezi, hogy a kormány a népakarat legális kifejezését képviselő többséggel lojálisan és határozottan együtt fog működni. — Franciaország hazafias érzéseiben egyesülten — folytatja ezután a kormánynyilatkozat — magában és barátaiban bízva, szilárdan el van tökélve, hogy nem vesz részt semmiféle fenyegető politikában, de nem is hajlandó ilyen fenyegető politikát, ha az ellene irányul, eltűrni. A békét nem lehet lemondásokkal elérni s az ilyen politika háborúra vezetne. A béke azoknak a népeknek az akaratából születhetik csak meg, amelyek készen állanak a béke megvédelmezésére. Szívünkből fakadó fölszólítást intézünk minden nemzethez és minden kormányhoz — kivétel nélkül —, hogy a kölcsönös, hathatós segélynyújtás rendszerével és a fegyverkezések korlátozásának szem előtt tartásával őszinte együttműködést fejtsenek ki velünk, hogy fölvirradjon a napja a megbékélt népek végleges és tartós együttműködésének. A kormánynyilatkozat ezután áttér a belpolitikai kérdésekre. Hangoztatja, hogy a szociális reformok terén a kormány egyetlen lépést sem hajlandó visszafelé tenni, annál kevésbé, mert ezeket a vívmányokat a kamara a múltban csaknem egyhangúan tette magáévá. Közben azonban szünetet is kell tartani, ezt már az előző kormány is kinyilvánította. A kormánynyilatkozatot a többség egészen a jobbközép pártokig helyesléssel fogadta, míg a szélsőjobboldal hallgatással fogadta Chautemps bemutatkozását. kommunisták és a jobboldali képviselők kött verekedés folyt.