Magyarság, 1937. július (18. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-31 / 172. szám
2 lasztásokon. Nem áll az a vád, mintha Anglia nem támogatná a népszövetséget, mert hiszen a legszorosabban együttműködik Franciaországgal, a népszövetség főtámaszával. A kormány külpolitikája világos: háborút indítanánk, ha az angol birodalmat, Belgiumot, Hollandiát vagy Franciaországot támadás érné. Jelenleg nem szabad ezen túlmennünk. Nem vagyunk érdektelenek Csehországban vagy más középeurópai országban vagy a Távolkeleten, de nem vállalhatunk egyéb katonai kötelezettséget. Nem vagyok hajlandó kijelenteni — mondotta végül —, hogy üzenjünk mindjárt másnap háborút a középeurópai támadó hatalmaknak. Nem volna értelme, hogy a távolkeleti bonyodalmakba keverjük a gyenge és lesoványodott népszövetséget, amely nem bírná el ezt a megerőltetést. Lloyd George: Clémenceau nem tűrte volna Lloyd George sajnálja, hogy a kormány nem áll erélyesen a sarkára. Semmi sem gyengíti úgy a külügyi helyzetet, mintha folyton azt kérdik „akartok háborút“? Ez természetesen azt jelenti, hogy nem akarunk. Eden azt mondta, hogy a népszövetség nem halt meg és nem is haldoklik. Vájjon mit tesz? — kiáltott föl gúnyosan Lloyd George —, talán alszik vagy talán uton van? Útja semmiesetre sem vezet Abesszínia, Spanyolország vagy Peking felé. A népszövetség szeptemberi ülésén valószínűleg feladja az Abesszínia ügyében elfoglalt állápontját és szentesíti a támadást, amelyet két-három évvel ezelőtt elítélt. A be nem avatkozás teljes kudarccal járt, csak Anglia tartotta tiszteletben kötelezettségeit. Mit érnek az új egyezmények, ha senki sem tartja meg szavát és a hatalmak nem bíznak egymásban? Európában ma a papírrongy tantétele uralkodik, a miniszterelnök mégis nyugati egyezményt akar kötni. A gibraltári helyzet végzetesen komoly. Mit tenne például a kormánypárt, ha az oroszok a Gibraltári-szoros mindkét oldalán ágyukkal akarnák elzárni a Földközitengert Anglia elöl. Remélem — mondotta —, hogy nem végleges az a válasz, amelyet a kormány nemrégen ebben az ügyben adott. Nem értem, miért tűri Franciaország ezt az állapotot? Elképzelhetjük-e, hogy Clémenceau engedte volna, hogy Németország és az ellenséges Olaszország szigeteket foglaljanak el, amelyekkel elvághatják az utat Franciaország és az északafrikai birodalom között. Franciaország úgy látszik kezd ébredni, de Anglia még mindig nem ébredt föl. (Éljenzés az ellenzéken.) Nem tartok közvetlen háború veszélyétől, de még kevésbé tartanék m , ÍEST-hpolAsra MMmÉMMVl Kacsák írta: Szekula Jenő Három kis kacsa úszott szembe a folyó árjának, bókoló sás és sárgára szikkadt bozót alatt, az egymással farkasszemet néző zöld szigetek között, ahol a Duna ága annyira összeszűkül, mintha láppal, nyírcserjéssel, halálra száradt, fulladozó füzekkel szegélyezett lagúnában siklana el a csónak. Az ifjú szemével intett társának az őrnagynak, hogy pillanatra húzza be a lapátokat s azután fölkapta a padlólécről golyóval töltött fegyverét és lőtt: a fölröppenő szárnyasok közül az egyik kalimpálva zuhant alá, hogy eltűnjön topolyokkal beárnyékolt végeláthatatlan zsombékban. Onnan már csak vadászob segítségével lehetne kihozni. Az őrnagy csak most ocsúdott föl meglepetéséből. — Pompás szeme van. Én is láttam a kacsákat már messziről. De én lubickoló parasztfiacskáknak néztem azokat. Meg voltam ijedve, mikor fegyverhez nyúlt. Azt hittem, gyilkosságot készül elkövetni. Az ifjú sápadtan mosolygott, láttatni engedve idétlen lapátfogait. Akkora fogai nőttek, hogy azoktól a száját sem tudta rendesen összecsukni. — Ha elrendeltetett, hogy gyilkos legyek, golyómat akkor sem ártatlan gyermekekre vesztegetném ... Annyi gazember járkál a földön. Arról is lemondott, hogy a kacsát megkeressék a dágványban. Minek? Csak ki akarta próbálni, biztos-e a keze? Tud-e még a fegyverrel bánni? — Elhiszem, hogy tud! — lelkesedett az őrnagy. Nagyszerű lövés volt, Frédi! Nem féltem a holnapi párbajtól. Frédi arca elborult hirtelen. Kék szeme kidagadt, mintha párává vált rémek gomolyognának, száraz békanyállal behálózott, vízparti cserjék fölött. Nagy fogai mintha csupasz koponyából merednének elő. — Pisztollyal nem bánok olyan jól, mint fegyverrel — dadogta nagyot nyelve. — S más kacsára lőni és más emberre. Mert a kacsa nem lő vissza! — Talán csak nem fél? — faggatta az őrnagy. — A félelem ismeretlen szó a Meder-család szótárában — mondta a fiú hangos gőggel, de nagy foga ijedten összekoccant s arca is sápadtabb, mint máskor. Az őrnagy fekete arca is elkomorodott. Nyugalmazott katonatiszt volt és most egy gyárvállalatnál hivatalnokoskodik, hogy sovány nyugdiját valamivel pótolja. S éppen a fiú nagybátyjánál dolgozik. A család az ő rovására irná, ha a gyereknek valami baja esnék. Bár Frédi kikötötte, hogy állapítsanak meg minél súlyosabb feltételeket, az őrnagy mégis érezte, hogy a vállát nyomja minden felelősség. S már sajnálta, hogy elvállalta a segédkezést ebben az ügyben. Az igaz, hogy békésen nem lehetett elintézni a dolgot. Tettleges sértés történt. Pofozkodás. És a pofonokat éppen a szerencsétlen Frédi kapta. S nem is tudta viszonozni az inzultust, mert a pincérek lefogták, mikor széket ragadott, hogy ellenfelét agyonvágja. — Hogy lehet ennyire összeveszni kártyán? — Nem egészen a kártya, nő is van a dologban. Valamikor barátom volt Nagyitczéssy Pista. De hát van elég nő a világon, mért kezd udvarolni éppen Virág Áginak, akit én már a menyasszonyomnak tekintettem? Életem első és legnagyobb szerelme ez a nő — mondta a fiú hatalmas sóhajtással. — A féltékenység forrt és dolgozott bennem akkor is, amikor leültem Nagyitczéssyvel römizni. — A szemébe vágtam, hogy hamiskártyás és igazam van, érzem, bár nem lehetne bizonyítani. De őrnagy úr, aki katonatiszt és végigküzdötte a világháborút is, tudja, hogy nem lehet valakinek minden kiosztásban két zsókere, hacsak nem ért a szerencse megjavításához. És most kénytelen vagyok életre-halálra megverekedni ezzel a nőcsábász hamisjátékossal és biztos, hogy én maradok alul. — Sötét színekben látja a dolgot, Meder úr. — Fiatalon halok meg, így jövendölte a cigányasszony, fiatalon halt meg az apám és anyám is. Elhallgatott hirtelen. Nyúlánk fiatal lányt pillantott meg piros tréningruhában a karcsú fák alatt. Kiugrott a csónakból és futva törtetett a soványarcú szőke lány felé. — Azt hittem, hogy Ági — mondta, mikor csalódott ábrázattal visszatért a csónakba. — Tévedtem. Csak nagyon hasonlít hozzá. — Minden nő egyforma — oktatta az őrnagy a fiút. — Egyikért sem érdemes az életet föláldozni. — Egyformák, egyformák — dohogta Frédi is. — Mégis ők a mi végzetünk! A parti kocsmában, ahova betértek vacsorázni, az ötödik pohár bornál végleg kitört Frédiből az elkeseredés. Még annyira fiatal, huszonhároméves, csak a jövő évben kapja meg örökségét, nyolcszázezer pengőt, még hátra van kirándulás Karthumba vagy Ugandába, vadászni szeretne oroszlánra, Vadbivalyra, azután utazás a Spitzbergákra vagy a sarkvidékre, Paris, Cannes, szerelem, széplányok, színházak és végül Ági, akitfeleségül fog venni. És most meghaljon egy buta golyótól? — Őrködni fogok — mondta az őrnagy komor tekintettel. A fiú reménykedve kapdosott a feketeképű ember cserzett keze után: — Ha élve megúszom, csapunk egy nagy vacsorát. Mi a kedvenc étele? Lesz orosz kaviár, languszt, kecsege zöldmártásban, töltött galamb, szólócsirág, süllő, libapecsenye, majd pezsgő, angol vagy francia. Utána likőrök. Mit szeret jobban, őrnagy úr? Grand Mamiért vagy Bols Genevert? — A Bols Genevert jobban szeretem — felelte ez rövid gondolkozás után. * Megvolt a párbaj. A fiú ép bőrrel menekült. Az igaz, hogy ellenfele is sértetlen maradt. Frédi beváltotta szavát. Vacsorára hívta meg az őrnagyot egyik dunaparti szállodába. A lakoma valóban pompás, a fiú mégis rosszkedvű és levert, a párviadal izgalma, ugy látszik, nagyon megviselte. Már a likőrnél tartottak, mikor váratlanul megszólalt: — Csodálom, hogy Nagyitczéssy ép bőrrel megúszta. Pedig a fegyvert a szivének irányitottam s éreztem, hogy a kezem nem remeg. Az őrnagy rejtelmesen mosolygott: — Az én bűnöm, de ne adja továbá. Megvesztegettem a fegyvermestert, hogy a pisztolyokat vaktöltéssel töltse meg. Az ifjú vad tekintetet vetett az őrnagyra: — Csak ezt ne árulta volna el. Mennyire gyűlölöm önt! Mi a következmény? Ági levelet írt, hogy ne látogassam meg, mert ő már Nagyitczéssynek a menyasszonya. Ó, inkább engedtek volna meghalni! öklével akkorát sújtott az asztalra, hogy a nagy üveg Bols Genever fölborult. WiGHBSifi 1937 Július 31, szombat akkor, ha a kormány véglegesen és erélyesen szembeszállna a diktátorokkal. Anglia megerősítette Gibraltárt A kormány nevében Eden külügyminiszter felelt a fölszólalásokra. Kétségkívül veszedelmes volna azt a benyomást kelteni a világ előtt, mintha az angol kormány nem tenne semmit, bármi történjék is — mondotta. — A kormány azonban ennek homlokegyenest ellenkezőjét mondja. Lloyd Georgenak egyébként tudnia kellene, hogy Gibraltárt már régen megerősítettük. A Földközi-tengeren csak a szabad út jogát követeljük mindenki számára. El vagyunk szánva arra, hogy fenntartjuk saját átvonulási jogunkat, de készek vagyunk elismerni mások hasonló jogait is. Az angol kormány Spanyolországra vonatkozó terve mint egységes egész áll vagy bukik. Nem fogadhatunk el olyan lényeges módosításokat, amelyek fölborítanák a terv egyensúlyát. A terv elfogadása megnyugtathatja Attleet, miután a hadviselő jogokat csak a tervben megállapított feltételek mellett lehet megadni. A kormány mindaddig ragaszkodik a be nem avatkozási politikához, amíg Euópa nemzetei készek ezt a politikát követni. A semlegesség azt jelenti, hogy mind a két oldalt egyenlő elbánásban kell részesíteni. Ha a munkáspárt azt akarja kizárni, hogy Franco tábornok győzhessen, akkor azt csak egy módon lehet elérni,, úgy hogy Anglia tevékenyen részt vesz az ellenségeskedésekben és vállalja annak minden következményét. Ezt a politikát sem az angol kormány, sem a nép nem hajlandó követni. A kormány nem gondol politikájának forradalmi jellegű megváltoztatására és továbbra is a spanyol küzdelem elszigetelődéséért és az európai béke fenntartásáért dolgozik. Az nemcsak Anglián fordul meg, hogy mi történjék a semlegességi terv összeomlása esetén. Angliának tanácskoznia kellene ebben az esetben más kormányokkal, elsősorban a francia kormánnyal a követendő politikáról. Ha a miniszterelnök elég komolynak tartja majd a helyzetet, akkor felkéri a Speakert, hívja össze a parlamentet. Ennek szükségét csak a kormány ítélheti meg. Ennél többet nem mondhatok. Világosan kijelentem, hogy amíg ezt a politikát követjük és tervünk a bizottság előtt fekszik, nem járulunk hozzá e terv módosításához. nemzet számára sokkal hasznosabb az a politika, amelynek célja az ellenségeskedés megszüntetése és a békés haladás és együttműködés, mint az erőszak gyümölcse. Anglia politikája, mint a múltban továbbra is az marad: fenntartani a legszorosabb érintkezést az Egyesült Államok és Franciaország kormányával. Továbbra is mindent el akarunk követni, ami csak egyetlen országtól kitelik a béke és a nemzetek közötti egyetértés előmozdítására. (Lelkes éljenzés.) Miután még több képviselő felszólalt, a ház üléseit nyári szünetként október 9-ig elnapolták, azzal a fenntartással, hogy a speaker korábban is összehívhatja a házat. A parlament nyári szünetével egyidejűleg megkezdődött az angol kormány tagjai nagyrészének nyári szünete is. Chamberlain miniszterelnök a hétvégét Chliersben tölti és azután a jövő hét elején Skóciába utazik. Eden külügyminiszter szintén most kezdi meg háromhetes nyári szabadságát. Távollétében Salifax lord titkos tanácsos elnöke vezeti a külügyminisztérium ügyeit. Célzás az angol—japán tárgyalás megszakítására — A távolkeleti helyzet csütörtök óta súlyosbodott — folytatta Eden —, amit mélységesen sajnálok, annál inkább, mert a helyzet nemrég olyan volt, mintha a nemzetközi együttműködés kilátásai (célzás a japán támadásig folyamatban volt angol—japán tárgyalás megszakítására) a Távolkeleten javultak volna. Mindez nyilván egyelőre megszűnt. Azonban továbbra is az a meggyőződésünk, hogy a Távolkelet népeinek érdekében fenn kell tartani a békét. Minden A pozsonyi cseh törvényszék egy terület perben kimondta, hogy a bíróság előtt nem a békeszerződések, hanem a telekkönyvi adatok az irányadók Pozsonyból jelentik. Érdekes perben döntött az itteni cseh törvényszék, amely egy telekügyben kimondta, hogy a bíróság számára nem a békeszerződések, hanem a telekkönyv adatai a mértékadók. A perben Köpcsény nyugatmagyarországi község szerepel, melyet 1920-ban a trianoni békeszerződéssel elszakítottak Magyarországtól és Ausztriához csatoltak, a saint-germaini békeszerződés pedig 280. szakaszában kimondta, hogy Köpcsény a csehországi Pozsonyligetfalu község területén fekvő földjeit köteles kártérítés nélkül átengedni ennek a községnek. Az osztrák békeszerződés határozatának nyomán hosszadalmas pörösködés indult meg. Az egyik per már tizennyolc éve folyik és iratai most fekszenek a brünni legfelsőbb bíróság előtt. Köpcsény ugyanis Csehországban fekvő földjeink egy részét eladta, Pozsonyligetfalu jogainak megsértése miatt 138.000 cseh korona kértérítést kiván. Ezzel a perrel párhuzamosan másik per is keletkezett. Két pozsonyligetfalusi kereskedő hosszabb ideig tárgyalt Köpcsénnyel 3711 négyszögölnyi telek megvételéről és végül is kötelező vételi megbízást adott. Mielőtt azonban még a vételi szerződést megköthették volna, visszaléptek az üzlettől. Amikor Köpcsény község ez ellen tiltakozott, azt válaszolták, hogy a st.-germaini békeszerződés értelmében Köpcsénynek nem is lett volna joga pozsonyligetfalusi földjeinek eladására. Köpcsény nem fogadta el ezt a magyarázatot s az elmaradt vétel miatt kártérítési keresetet nyújtott be a pozsonyi törvényszéken a két kereskedő ellen 22.266 cseh korona erejéig. A pozsonyi törvényszék most megállapította, hogy a st.-germaini békeszerződés értelmében a vitás terület valóban Pozsonyligeti falunak jutott ugyan, a telekkönyvi átírás azonban mindezideig nem történt meg. Márpedig ,,a törvényszék számára nem a békeszerződés irányadó, hanem kizárólag a telekkönyv“. Különben is a vitás terület a st.-germaini békeszerződés megkötéseikor még Magyarország területén feküdt. Így tehát a szóbanforgó jogeset szempontjából a trianoni békeszerződés mértékadó. Éppen ezért a két alperest a törvényszék elmarasztalta és kötelezte a köivetett kártérítési összeg és a perköltségek megfizetésére. A veszprémi püspök rendelete az egyházi javadalmak megcsonkítása ellen Rott Nándor dr. veszprémi püspök rendeletet adott ki, amelyben szigorúan megtiltotta, hogy az egyházmegye javadalmasai javadalmi birtokokon az egyházhatóság előzetes engedélye nélkül fákat vághassanak ki. A rendelet szerint ismételten előfordult már, hogy a javadalmukat elhagyó javadalmasok, plébánosok s kántortanítók távozásuk alkalmával, vagy előbb a javadalmi földeken kivágatják az élő fákat, legyen az gyümölcsös vagy egyéb fa és egészen letarolva adják át a földeket, temetőket, kerteket utódjaiknak. Kétségtelen, hogy a fák nem teszik a javadalmas jövedelmét, mert amint azok gyökeret vertek a föld tulajdonosának, a javadalomnak tulajdona, a püspök figyelmeztette a javadalmasokat, hogy a javadalmi birtokok ilyenféle megrongálása esetén az egyházmegye kártérítési pert indít a javadalmasok ellen.