Magyarság, 1937. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

Ára képes melléklettel együtt 20 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY BORA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 MSZELESSTOI PETHŐ SÁNDO­Rrlo MUNKATAR* AJTAY JÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI IL. HUNYADI JÁNOS­ UT 2. TELEFONJ­A 1-860 10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­SÉG (VL. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE K10 TOL)­ 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS­, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV, ESKO-UT 6.). TELEFONJ •1­888-60. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP XVI11 ÉVFOLYAM, 173 (4902) SZÁM A csehek Angolországban Írta: Ajtay József Egy évszázaddal ezelőtt az akkori idők népszerű regényírója, Jósika Miklós báró „A csehek Magyarországon“ című művé­ben megdöbbentően hű korrajzát adta azoknak a végtelenül szomorú időknek, amidőn a XV-ik század első évtizedeiben a Felvidék virágzó városait és egyszerű falvait példátlan szívóssággal, szinte év­­ről-évre megismételve, könyörtelenül vé­­gigpusztították és felpörkölték a csehek rablóhadjáratai. Mire azonban a magyar hadak ott teremhettek, a csehek zsákmá­nyukkal rég tovaiszkoltak és csak rom­halmazok, szörnyű nyomorúság tanús­kodtak arról, hogy a „cseh szomszéd“ újra ellátogatott mihozzánk. Az újkori magyar regényíró ugyancsak döbbenetes korrajzot írhatna arról az ős­lakosságot nyomorgató és irtó cseh meg­szállásról, amely alatt napjainkban Szent István koronájának egyik legszebb ékes­sége: a gyönyörű Felvidék szenved és sorvadozik. Az újkori közíró pedig nagy­­értékű könyvet írhatna arról a több évti­zedes példátlan szívóssággal és követke­zetességgel űzött, a hamisításoktól, vak­merő hazugságoktól és megtévesztő fer­dítésektől vissza nem riadó, az eszközök­ben nem válogatós, erkölcsi és lelkiisme­reti gátlások által nem feszélyezett cseh propagandáról, amelyet a „csehszlovák“ államtákolmány megteremtése, majd pe­dig kétségessé váló fennmaradása érde­kében, pénzáldozatot nem kímérve, kifej­tettek. Ennek a jobb ügyhöz méltó két­ségbeesett erőfeszítésnek bizonyára egyik legérdekesebb és igen tanulságos fejezete lehetne az utóbbi idők ama fejleményei­nek föltárása, amelyek a cseh propa­ganda székhelyének Párisból és Génfből Londonba való áthelyezését oly nyomasz­tóan és sürgősen szükségessé tették. Nyilvánvaló, beszédes jelek tanúskod­nak e föltűnést kellő nagy fordulatról, arról az újkori cseh megszállásról, mely­ben az angol közéletnek mostanság része van Masaryk és Benes rendkívül fürge, hű propagandista tanítványainak részé­ről. Mindenüvé igyekeznek befurakodni, mindenfelé próbálnak összeköttetéseket, kapcsolatokat és „híveket“ szerezni. Csápjaik elnyúlnak a sajtóhoz, a napi­lapokhoz és folyóiratokhoz egyaránt, nemkülönben az irodalomhoz, a regény­írókhoz éppúgy, mint a katonai és kül­politikai szakemberekhez, a parlamenti és felsőházi tagokhoz, tudósokhoz és egyetemi tanárokhoz. Technikájuk rend­kívül fejlett, boszorkányosan gyors és sokoldalú, évtizedes tapasztalatom során jól kitapogatott, rendszeresen fölépített és összevágó céltudatossággal működő. Látszik rajta legott, hogy egységes kéz irányítja. A cseh propaganda kétségtelen nagy sikerei a háború előtt, alatt és után mos­tani angolországi föllépésüket bizako­dóvá, határozottá, megtorpanást nem is­merő módon bátorrá, sőt vakmerővé teszi. Mögöttük a cseh államhatalom egész apparátusa és korlátlannak mond­ható anyagi eszközei. Irányítói és vezető emberei nem jószándékú, tapogatódzó, naiv kezdők, az angol közgondolkodást nem ismerő tapasztalatlan próbálkozók. Mindenik propagandistájuk tudja, hogy mi az útja és nyitja a zárkózott és bizal­matlanul hűvös angol lélekhez való hoz­­záférkőzésnek. Nem a maguk gondolko­zása és szája ize szerint imák és beszél­nek az angoloknak, nem rohannak saját érdekeik dárdájával neki az angol köz­véleménynek, nem akarják a cseh szem­üveget rákényszeríteni az angol orrokra. Mint kitanult propagandisták, az angol gondolkozás, fölfogás és világszemlélet csomagolásába burkolva, az angol érdek vonalába ügyesen beállítva, az angol szemüveg nézőpontjába beleillesztve, igyekeznek becsempészni az angol köz­­tudatba a hamis „cseh igazságot“ és ellensúlyozni, beárnyékolni az egyre in­kább napfényre törő „magyar és duna­­völgyi valódi igazságot“. Sikereik tagadhatatlanok, hiszen az utóbbi esztendőben egyre szaporodnak azok az angol megnyilatkozások, amelyek mögött az avatott szemnek nem nehéz észrevenni a szemfényvesztő ügyességgel már besurrant cseh megtévesztést. A cseh álláspon­tnak — bizonyára demokrati­kus, szocialista és pacifista jelszavak han­goztatásával — sikerült ekként megnyerni az ellenzéki munkáspárt vezérét, Attlee őrnagyot, aki sűrűn ismétlődő felszóla­lásaival és interpellációival nem minden hatás nélkül próbál az angol parlament­ben csehbarát hangulatot teremteni, a magyar ügy iránt utóbbi években támadt nagy rokonszenvet lehetőleg ellanyhítani, nagy taktikai érzékkel fölhasználva az utóbbi időben Olaszországgal és Német­­országgal szemben elhidegült, sőt baráti­ságtalanná vált angliai hangulatot. Attlee őrnagynak nagy segítségére van az alatt­­omosan rágalmazó cseh propaganda, amely — miként a háború előtt és alatt tette — most is a német hatalmi politika függvényének, titkos segítőtársának, antis­szociális, sőt egyenesen fasiszta állami­nak tünteti föl Magyarországot, amely­­nek önző érdekű háborús szándékai fölé­fordulással fenyegetik az európai békét. Legutóbb már a csehek a liberális So­rensen képviselőt is sorompóba állították államuk védelmére és a magyar hivatalos körök meggyanúsítására abból az alka­lomból, hogy a genfi tót nemzeti tanács nemrég közreadott emlékirata állítólag létében támadta volna meg a „csehszlo­vák“ államot. A cseh informátorok, úgy­­látszik, beugratták a jóhiszemű angol képviselőt abba a képtelen állításba, hogy e mögött a cseh államot rendkívül he­vesen támadó és állítólag kirívó túlzá­sokkal teletűzdelt irásmű mögött „ma­gyar hatóságok“ rejtőznek. Sorensen képviselő ismételt interpellációi során egyenesen odáig ment, hogy az angol külügyminiszter erélyes föllépését kérte a magyar hatóságok ilyen háborúra uszító propagandájának meggátolására. A Sorensen-féle incidens, amelyet az angol külügyminiszter elhárító válaszá­val egyelőre elintézettnek lehet tekinteni, már világosan arra mutat, hogy az angolországi cseh propaganda egyévi szervezkedés és szorgos tevékenység után­­annyira megdolgozottnak és elkábított­­nak véli az angol közvéleményt, hogy eddigi védekezésbe szorult helyzetéből most már a siker reményével mehet át Hajnalcsillag Aranymécs a mennyország ablakában, magad tündöklő a Város felett, tán Isten tett ki oda irgalmában felül, hogy óránk még le nem telett, s még van remény, hogy önmagunkba szállván, a jobbik útra mind rátérhetünk, mig ránk nem dőlt a véresarcú bálvány. A hajnalcsillag, mit hirdetsz nekünk? Titkos káprázat vagy e hajnal-órán csillagok hagyta égbolt távolán, s varázsod mozdulatlanságot ró rám az alvó Város palotasorán, hol a hömpölygő Duna színes árja időt s tájakat felejtőn köszönt, és a Nap csókját örökifjan várja, nem tudva emberi bút, könny­özönt. Virrasztásod a Város nem gyanítja, szép égi fény, mert Bábel most pihen. Ha álma rossz, nyomor és bűn a nyitja, ébren is arra fut majd sebtiben s bár sokhelyütt piroslik Jézus mécse, sátántanyák mellett zsolozsma szól: elég lesz-e, hogy lépteit ne vétse, ki tisztán indul kapuja alól? Alszik a Város. A világ is alszik, a Mindenség is, — ezt igy hinni jó. Most semmi jaj és káromlás nem hallszik, nincs egymást gyötrő embermillió, — kertek s mezők virága illatoz most, arany csillag az égbolt homlokán, áhitat lengi át a néma Kozmoszt és csönd van a gyárkémények során. Aranymécs a mennyország ablakában, a hajnal hús, illatos jelenés. Mögöttünk már oly sok évmiriád van,­­ reményünk olykor gyarlóan kevés, de tündöklik még Isten nagy izgalma, nem hangzott még el minden énekünk, és új ígéret ez az új hajnal ma. a hajnalcsillag, mit hirdetsz nekünk? Lendvai István A nagy császár szakálla — Bábjáték — Írta: P. Ábrahám Ernő SZEMÉLYEK: Vai-Vai császár Főudvarmester Nam-Csak Csing-Csing mandarin Kvang-Nan mandarin Szi-Si mandarin Hou-Kou­­ Kai-Va­­ mandarinok Pring-Lo­u Mandarinok, kulik, hóhérok, Kabul kán Történik: Pekingben, a kínai császár birodalmá­ban, 1000 esztendővel ezelőtt. VAI-VAI CSÁSZÁR­­két óriási sárkányra épített arany-trónon ül. Sárkány figurákkal hímzett aranyos selyemruhát visel, fején drágakövekkel kirakott kúpalaku korona, Tincse földig ér s még a földön is figurát vet, körmei öt méter hosszúak, szakálla tér­dét veri. Mindenki térdepel, vagy arccal a császár elé borulva hever­. Csin-csen-csan­­csunl Köszönöm, hűséges alattvalóim, hogy nevem napján eljöttetek végtelen birodal­mam legmesszebb tartományaiból is, hogy földig borulva fényes színem előtt tanúságot tegyetek hódolatotokról. S most lássam az ajándékokat, ki mit hozott? Méltó-e a meny­­nyei birodalom dicsőséges uralkodójához, a Menny Fiához, a minden császárok csá­szárjához? (Int, hogy keljenek fel térdeplé­sükből és arcraborulásokból.) FŐUDVARMESTER (megüti a gongot). NAM-CSAK (a trón elé járul s ott arcra borul): Mennyek fényes arcú nagy fia, ret­tenthetetlen bátorságu, teve-papu császár, nyomorult szolgád. Fu Kien-tartomány mandarinja vagyok s tartományom legszebb lakkozott dobozait hoztam el, hogy díszei legyenek kincstáradnak. KULIK (Nam-Csak intésére gyönyörű lakkdobozokat tesznek a trón lépcsőjére). VAI-VAI: Csin-Csen! Csan-Csun! Hitvány rabszolga, a fejeddel lakolsz szemtelensége­dért, mert tudd meg, hogy a Menny Fiának tekintete nem eshetik nyomorult kulira és tartományod főemberei kellett volna, hogy elém borulva, lábaimhoz rakják ajándékai­dat! (Int s a hóhérok már viszik is Nam- Csakot.) S kötélre ezekkel a kulikkal is, kiknek látása megfertőztette fényes tekinte­temet!) (Int, s a hóhérok hurcolják el a ku­likat.) FŐUDVARMESTER (megüti a gongot). CSING-CSING (arcra borul a trón előtt): Mennyek vakító fényességű nagy fia, tigris­­ugrás, felséges császár! Leghitványabb rab­szolgád, Kin-Nan tartomány mandarinja borul előtted arcra, hogy felajánlja kincs­tárad számára a tartományban ötvözött leg­szebb száz aranykarperecet. MANDARINOK (Csing-Csing intésére a trón alsó lépcsőjére teszik a karpereceket): VAI-VAI Csin! Csen-Csan-Csün! Hit­vány rabszolga, mielőtt százat számolhatnál, kerékbe töretlek nyomorult fösvénységedért, mert ahol száz aranykarperec van, akad ott több is és te mégsem hoztad el) (Int s a hóhérok már viszik is Csing-Csinget.) FOUD­VARMESTER (megüti a gongot): KVANG-NAN (arcraborul a trón előtt): Mennyek hasonlíthatatlanul legragyogóbb tekintetű nagy fia, elefát­ormánya felséges császár, eltaposásra sem méltó, csúszó­mászó rabszolgád, Cse-Kiang tartomány mandarinja hever lábaid előtt, hogy bár, nem méltó reá, hogy hozzád emelhesse sza­vát, hódolatteljesen rimánkodjék, hogy ke­gyeskedjél csillagsugaru tekintetedet az ab­lakon keresztül palotád udvarára vetni s gyönyörködni abban a száz szekér rizsben, melyet éléstárad számára hoztam. VAI-VAI: Csin! Csen! Csan-Csun! Nyomo­rult rabszolga, hitvány eb! Tudd meg, hogy mielőtt annyi időd volna, hogy összes címeim ezredrészét felsorolhatnád, karóba huzatlak, mert legkegyelmesebben kegyes­kedtem kivetni fényes tekintetemet az abla­kon s azt láttam, hogy minden szekér elé csak tizenkét elefántot fogadtál, holott ha valaki a Menny Fiához hoz ajándékot, leg­alább huszonnégy elefántot fogasson minden szekér elé! (Int s a hóhérok már viszik is Kvang-Nant.) FŐUDVARMESTER (Megüti a gongot). SZI-N­ (leborul): Mennyek vakító fényes­ségű, tündöklő nagy fia, krokodilbőrű felsé­ges császár, Szi-Ii hever előtted, Kvei-sang tartomány mandarinja, hogy felajánlhassa élészárad számára tartománya legédesebb gyümölcseit. (Intésére mandarinok gyö­­nyörű ananászokat helyeznek a trón lépcső­jére.) VAI-VAI: Csin-csen-csan! Csivil Kötélre veled, hitvány rabszolga, amiért olyan me­rész voltál, hogy hetvenöt centiméternyire merted megnöveszteni a kisujjad körmét, holott csak tizenegy esztendeje vagy főman­darin s így csak tizenegyszer öt, összesen ötvenöt centiméter jár néked! (Int s a hó­hérok már viszik is Szi-jit.) VAIVAI: Haou-kou, Kai-va, Ping-Zol (A megnevezett mandarinok elébe borul­nak.) Csin-csen-csan-csün! Titeket minden kérdezés nélkül ítéllek akasztófára, mert !

Next