Magyarság, 1937. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
Ára képes melléklettel együtt 20 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY BORA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 MSZELESSTOI PETHŐ SÁNDORrlo MUNKATAR* AJTAY JÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI IL. HUNYADI JÁNOS UT 2. TELEFONJA 1-860 10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VL. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE K10 TOL) 1-154-61, 1-154 62. HIRDETÉS, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV, ESKO-UT 6.). TELEFONJ •1888-60. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP XVI11 ÉVFOLYAM, 173 (4902) SZÁM A csehek Angolországban Írta: Ajtay József Egy évszázaddal ezelőtt az akkori idők népszerű regényírója, Jósika Miklós báró „A csehek Magyarországon“ című művében megdöbbentően hű korrajzát adta azoknak a végtelenül szomorú időknek, amidőn a XV-ik század első évtizedeiben a Felvidék virágzó városait és egyszerű falvait példátlan szívóssággal, szinte évről-évre megismételve, könyörtelenül végigpusztították és felpörkölték a csehek rablóhadjáratai. Mire azonban a magyar hadak ott teremhettek, a csehek zsákmányukkal rég tovaiszkoltak és csak romhalmazok, szörnyű nyomorúság tanúskodtak arról, hogy a „cseh szomszéd“ újra ellátogatott mihozzánk. Az újkori magyar regényíró ugyancsak döbbenetes korrajzot írhatna arról az őslakosságot nyomorgató és irtó cseh megszállásról, amely alatt napjainkban Szent István koronájának egyik legszebb ékessége: a gyönyörű Felvidék szenved és sorvadozik. Az újkori közíró pedig nagyértékű könyvet írhatna arról a több évtizedes példátlan szívóssággal és következetességgel űzött, a hamisításoktól, vakmerő hazugságoktól és megtévesztő ferdítésektől vissza nem riadó, az eszközökben nem válogatós, erkölcsi és lelkiismereti gátlások által nem feszélyezett cseh propagandáról, amelyet a „csehszlovák“ államtákolmány megteremtése, majd pedig kétségessé váló fennmaradása érdekében, pénzáldozatot nem kímérve, kifejtettek. Ennek a jobb ügyhöz méltó kétségbeesett erőfeszítésnek bizonyára egyik legérdekesebb és igen tanulságos fejezete lehetne az utóbbi idők ama fejleményeinek föltárása, amelyek a cseh propaganda székhelyének Párisból és Génfből Londonba való áthelyezését oly nyomasztóan és sürgősen szükségessé tették. Nyilvánvaló, beszédes jelek tanúskodnak e föltűnést kellő nagy fordulatról, arról az újkori cseh megszállásról, melyben az angol közéletnek mostanság része van Masaryk és Benes rendkívül fürge, hű propagandista tanítványainak részéről. Mindenüvé igyekeznek befurakodni, mindenfelé próbálnak összeköttetéseket, kapcsolatokat és „híveket“ szerezni. Csápjaik elnyúlnak a sajtóhoz, a napilapokhoz és folyóiratokhoz egyaránt, nemkülönben az irodalomhoz, a regényírókhoz éppúgy, mint a katonai és külpolitikai szakemberekhez, a parlamenti és felsőházi tagokhoz, tudósokhoz és egyetemi tanárokhoz. Technikájuk rendkívül fejlett, boszorkányosan gyors és sokoldalú, évtizedes tapasztalatom során jól kitapogatott, rendszeresen fölépített és összevágó céltudatossággal működő. Látszik rajta legott, hogy egységes kéz irányítja. A cseh propaganda kétségtelen nagy sikerei a háború előtt, alatt és után mostani angolországi föllépésüket bizakodóvá, határozottá, megtorpanást nem ismerő módon bátorrá, sőt vakmerővé teszi. Mögöttük a cseh államhatalom egész apparátusa és korlátlannak mondható anyagi eszközei. Irányítói és vezető emberei nem jószándékú, tapogatódzó, naiv kezdők, az angol közgondolkodást nem ismerő tapasztalatlan próbálkozók. Mindenik propagandistájuk tudja, hogy mi az útja és nyitja a zárkózott és bizalmatlanul hűvös angol lélekhez való hozzáférkőzésnek. Nem a maguk gondolkozása és szája ize szerint imák és beszélnek az angoloknak, nem rohannak saját érdekeik dárdájával neki az angol közvéleménynek, nem akarják a cseh szemüveget rákényszeríteni az angol orrokra. Mint kitanult propagandisták, az angol gondolkozás, fölfogás és világszemlélet csomagolásába burkolva, az angol érdek vonalába ügyesen beállítva, az angol szemüveg nézőpontjába beleillesztve, igyekeznek becsempészni az angol köztudatba a hamis „cseh igazságot“ és ellensúlyozni, beárnyékolni az egyre inkább napfényre törő „magyar és dunavölgyi valódi igazságot“. Sikereik tagadhatatlanok, hiszen az utóbbi esztendőben egyre szaporodnak azok az angol megnyilatkozások, amelyek mögött az avatott szemnek nem nehéz észrevenni a szemfényvesztő ügyességgel már besurrant cseh megtévesztést. A cseh álláspontnak — bizonyára demokratikus, szocialista és pacifista jelszavak hangoztatásával — sikerült ekként megnyerni az ellenzéki munkáspárt vezérét, Attlee őrnagyot, aki sűrűn ismétlődő felszólalásaival és interpellációival nem minden hatás nélkül próbál az angol parlamentben csehbarát hangulatot teremteni, a magyar ügy iránt utóbbi években támadt nagy rokonszenvet lehetőleg ellanyhítani, nagy taktikai érzékkel fölhasználva az utóbbi időben Olaszországgal és Németországgal szemben elhidegült, sőt barátiságtalanná vált angliai hangulatot. Attlee őrnagynak nagy segítségére van az alattomosan rágalmazó cseh propaganda, amely — miként a háború előtt és alatt tette — most is a német hatalmi politika függvényének, titkos segítőtársának, antisszociális, sőt egyenesen fasiszta államinak tünteti föl Magyarországot, amelynek önző érdekű háborús szándékai föléfordulással fenyegetik az európai békét. Legutóbb már a csehek a liberális Sorensen képviselőt is sorompóba állították államuk védelmére és a magyar hivatalos körök meggyanúsítására abból az alkalomból, hogy a genfi tót nemzeti tanács nemrég közreadott emlékirata állítólag létében támadta volna meg a „csehszlovák“ államot. A cseh informátorok, úgylátszik, beugratták a jóhiszemű angol képviselőt abba a képtelen állításba, hogy e mögött a cseh államot rendkívül hevesen támadó és állítólag kirívó túlzásokkal teletűzdelt irásmű mögött „magyar hatóságok“ rejtőznek. Sorensen képviselő ismételt interpellációi során egyenesen odáig ment, hogy az angol külügyminiszter erélyes föllépését kérte a magyar hatóságok ilyen háborúra uszító propagandájának meggátolására. A Sorensen-féle incidens, amelyet az angol külügyminiszter elhárító válaszával egyelőre elintézettnek lehet tekinteni, már világosan arra mutat, hogy az angolországi cseh propaganda egyévi szervezkedés és szorgos tevékenység utánannyira megdolgozottnak és elkábítottnak véli az angol közvéleményt, hogy eddigi védekezésbe szorult helyzetéből most már a siker reményével mehet át Hajnalcsillag Aranymécs a mennyország ablakában, magad tündöklő a Város felett, tán Isten tett ki oda irgalmában felül, hogy óránk még le nem telett, s még van remény, hogy önmagunkba szállván, a jobbik útra mind rátérhetünk, mig ránk nem dőlt a véresarcú bálvány. A hajnalcsillag, mit hirdetsz nekünk? Titkos káprázat vagy e hajnal-órán csillagok hagyta égbolt távolán, s varázsod mozdulatlanságot ró rám az alvó Város palotasorán, hol a hömpölygő Duna színes árja időt s tájakat felejtőn köszönt, és a Nap csókját örökifjan várja, nem tudva emberi bút, könnyözönt. Virrasztásod a Város nem gyanítja, szép égi fény, mert Bábel most pihen. Ha álma rossz, nyomor és bűn a nyitja, ébren is arra fut majd sebtiben s bár sokhelyütt piroslik Jézus mécse, sátántanyák mellett zsolozsma szól: elég lesz-e, hogy lépteit ne vétse, ki tisztán indul kapuja alól? Alszik a Város. A világ is alszik, a Mindenség is, — ezt igy hinni jó. Most semmi jaj és káromlás nem hallszik, nincs egymást gyötrő embermillió, — kertek s mezők virága illatoz most, arany csillag az égbolt homlokán, áhitat lengi át a néma Kozmoszt és csönd van a gyárkémények során. Aranymécs a mennyország ablakában, a hajnal hús, illatos jelenés. Mögöttünk már oly sok évmiriád van, reményünk olykor gyarlóan kevés, de tündöklik még Isten nagy izgalma, nem hangzott még el minden énekünk, és új ígéret ez az új hajnal ma. a hajnalcsillag, mit hirdetsz nekünk? Lendvai István A nagy császár szakálla — Bábjáték — Írta: P. Ábrahám Ernő SZEMÉLYEK: Vai-Vai császár Főudvarmester Nam-Csak Csing-Csing mandarin Kvang-Nan mandarin Szi-Si mandarin Hou-Kou Kai-Va mandarinok Pring-Lou Mandarinok, kulik, hóhérok, Kabul kán Történik: Pekingben, a kínai császár birodalmában, 1000 esztendővel ezelőtt. VAI-VAI CSÁSZÁRkét óriási sárkányra épített arany-trónon ül. Sárkány figurákkal hímzett aranyos selyemruhát visel, fején drágakövekkel kirakott kúpalaku korona, Tincse földig ér s még a földön is figurát vet, körmei öt méter hosszúak, szakálla térdét veri. Mindenki térdepel, vagy arccal a császár elé borulva hever. Csin-csen-csancsunl Köszönöm, hűséges alattvalóim, hogy nevem napján eljöttetek végtelen birodalmam legmesszebb tartományaiból is, hogy földig borulva fényes színem előtt tanúságot tegyetek hódolatotokról. S most lássam az ajándékokat, ki mit hozott? Méltó-e a menynyei birodalom dicsőséges uralkodójához, a Menny Fiához, a minden császárok császárjához? (Int, hogy keljenek fel térdeplésükből és arcraborulásokból.) FŐUDVARMESTER (megüti a gongot). NAM-CSAK (a trón elé járul s ott arcra borul): Mennyek fényes arcú nagy fia, rettenthetetlen bátorságu, teve-papu császár, nyomorult szolgád. Fu Kien-tartomány mandarinja vagyok s tartományom legszebb lakkozott dobozait hoztam el, hogy díszei legyenek kincstáradnak. KULIK (Nam-Csak intésére gyönyörű lakkdobozokat tesznek a trón lépcsőjére). VAI-VAI: Csin-Csen! Csan-Csun! Hitvány rabszolga, a fejeddel lakolsz szemtelenségedért, mert tudd meg, hogy a Menny Fiának tekintete nem eshetik nyomorult kulira és tartományod főemberei kellett volna, hogy elém borulva, lábaimhoz rakják ajándékaidat! (Int s a hóhérok már viszik is Nam- Csakot.) S kötélre ezekkel a kulikkal is, kiknek látása megfertőztette fényes tekintetemet!) (Int, s a hóhérok hurcolják el a kulikat.) FŐUDVARMESTER (megüti a gongot). CSING-CSING (arcra borul a trón előtt): Mennyek vakító fényességű nagy fia, tigrisugrás, felséges császár! Leghitványabb rabszolgád, Kin-Nan tartomány mandarinja borul előtted arcra, hogy felajánlja kincstárad számára a tartományban ötvözött legszebb száz aranykarperecet. MANDARINOK (Csing-Csing intésére a trón alsó lépcsőjére teszik a karpereceket): VAI-VAI Csin! Csen-Csan-Csün! Hitvány rabszolga, mielőtt százat számolhatnál, kerékbe töretlek nyomorult fösvénységedért, mert ahol száz aranykarperec van, akad ott több is és te mégsem hoztad el) (Int s a hóhérok már viszik is Csing-Csinget.) FOUDVARMESTER (megüti a gongot): KVANG-NAN (arcraborul a trón előtt): Mennyek hasonlíthatatlanul legragyogóbb tekintetű nagy fia, elefátormánya felséges császár, eltaposásra sem méltó, csúszómászó rabszolgád, Cse-Kiang tartomány mandarinja hever lábaid előtt, hogy bár, nem méltó reá, hogy hozzád emelhesse szavát, hódolatteljesen rimánkodjék, hogy kegyeskedjél csillagsugaru tekintetedet az ablakon keresztül palotád udvarára vetni s gyönyörködni abban a száz szekér rizsben, melyet éléstárad számára hoztam. VAI-VAI: Csin! Csen! Csan-Csun! Nyomorult rabszolga, hitvány eb! Tudd meg, hogy mielőtt annyi időd volna, hogy összes címeim ezredrészét felsorolhatnád, karóba huzatlak, mert legkegyelmesebben kegyeskedtem kivetni fényes tekintetemet az ablakon s azt láttam, hogy minden szekér elé csak tizenkét elefántot fogadtál, holott ha valaki a Menny Fiához hoz ajándékot, legalább huszonnégy elefántot fogasson minden szekér elé! (Int s a hóhérok már viszik is Kvang-Nant.) FŐUDVARMESTER (Megüti a gongot). SZI-N (leborul): Mennyek vakító fényességű, tündöklő nagy fia, krokodilbőrű felséges császár, Szi-Ii hever előtted, Kvei-sang tartomány mandarinja, hogy felajánlhassa élészárad számára tartománya legédesebb gyümölcseit. (Intésére mandarinok gyönyörű ananászokat helyeznek a trón lépcsőjére.) VAI-VAI: Csin-csen-csan! Csivil Kötélre veled, hitvány rabszolga, amiért olyan merész voltál, hogy hetvenöt centiméternyire merted megnöveszteni a kisujjad körmét, holott csak tizenegy esztendeje vagy főmandarin s így csak tizenegyszer öt, összesen ötvenöt centiméter jár néked! (Int s a hóhérok már viszik is Szi-jit.) VAIVAI: Haou-kou, Kai-va, Ping-Zol (A megnevezett mandarinok elébe borulnak.) Csin-csen-csan-csün! Titeket minden kérdezés nélkül ítéllek akasztófára, mert !