Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
ára képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 PETHŐ SÁNDOR POMINKATARI, AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL« IL. HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON» *1-880 10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VL, ARADI-UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE, 10 TOL): 1-154-81, 1-154 62. HIRDETÉS, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ-UT.). TELEFON» •1888-66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 85 XVI1. ÉVFOLYAM, 198 (4927) SZÁM BUDAPEST, 1937 SZEPTEMBER 1. SZERDA Fernbach Károly írta: Pethő Sándor Néhány nap előtt szerb megszállott területen meghalt egy öregúr, akinek neve, élete, közpályája a közelmúlt hamvvedréből a szép és bánatos emlékek egész porfelhőjét kavarja föl. Fernbach Károly, az egykori bácskai nábob, egy híres német beszármazott nemzetségnek előkelő tagja költözött el az élők sorából, a délszláviai magyarság pótolhatatlan veszteségére s idevalósi tisztelőinek és ismerőseinek igaz megilletődésére és mélységes gyászára. Halála úgy hat reánk, mint egy nemes fejlődési erő megszakadása, mint egy jobb és szebb s talán soha többé vissza nem térő korszaknak méla alkonya, mint a mienkénél különb nemzedék erkölcsi és politikai atmoszférájának elpárolgása. Öregségét nem hatalmas vagyonának az uj hódítók által való szétprédálása, hanem az ország összeomlásának bánata hervasztotta és keserítette. Fernbach Károly valamikor Apponyi nemzeti pártjának tagja volt, majd a függetlenségi eszmének katonája, aki döntő szerepet játszott a magyar Bácska politikai és társadalmi közéletének irányításában, akinek morális és szellemi egyénisége, valamint nemzetségének befolyása egy egész országrész arculatára rávéste a maga lelkiségének bélyegét s akinek szinte históriai jelentőségű része volt abban, hogy Bácska zsíros földjének nemzetiségi mozaikjai között a magyarság és a svábság szinkiózisa az összeomlásig megóvta és fenntartotta a magyar gondolat erkölcsi és politikai fenhatóságát. Az apatini Fernbach-nemzetség nem afféle Ankerschmidt-jövevényekből állott, akiket a magyar kultureszme s a magyar államiság szuggesztiója bűvölt és varázsolt át izig-vérig magyarokká s sorakoztatott be a történelmi osztály fogyó sorai közé. Nem olyan egyéniség volt, akinek germán vércsöppjei egy nemzedéknyire terjedő élmények gyorsforralóján hevültek és lényegültek át a magyar történelmi sorsközösség ereibe. Nemzetsége már másfél évszázad óta letelepedett a Bácskában, amely akkor senki földje volt, amelyet a török hódoltság steppévé változtatott s amelyet a Fernbachok kulturmunkája fosztott meg torz vadságától és kopárságától s tett Középeurópa éléstárává. A Fernbachok azonban nem mint német Kulturbodent szállották meg az ősi bácsi televény-rónákat. Ha a nagy császári telepítők azt hitték, hogy a földi paradicsommá vált Bácskában Fernbachék akkor az osztrák uniformisban jelentkező nagynémet eszme pionírjai lesznek, elmondhatjuk, hogy soha ilyen káros tervektől áthatott intenció nem vált akkora áldássá a magyar földön, mint mikor az első Fernbachok szorgalma és energiája feltörte ezt a vadont és ezt a parlagot. A Fernbachok akkor csatolták családjuk és nemzetségük végzetét a magyar életközösséghez, amikor a magyarság államának és hatalmának vonzó és hódító ereje és fölénye biztosnak és meginhatatlannak látszott, ők testestől-lelkestől akkor azonosították magukat nemzetünk történelmi gondolatával, amikor ez nehéz, kétségbeesett s nem egyszer reménytelen harcokat vívott a Habsburg-császárok nagynémet erőfeszítéseivel szemben. Olyan időpontban forrottak össze a magyarsággal, amikor a nagy Széchenyi atyja — fiának följegyzése szerint — mint magyar, reménytelenül szállott sírjába. Együtt élték át a törzsökös magyar-' ság vezető osztályaival a magyar nemzetlét legnagyobb viszontagságait és válságait. Sohase azt nézték, hogy a magyarság és ellenfelei viszonyában melyik esély a kecsegtetőbb és minő alkalmazkodás lenne a legcélszerűbb és a leghasznosabb. Minden dicsőségével, minden kockázatával és veszélyével vállalták helytállásuk következményeit a magyarság oldalán, abban a hazában, amely az övéké lett s azzal a néppel, amelynek erényei elbájolták és meghódították őket s amelyet hibáiban és bűneiben talán még jobban szerettek, mint szerencséjének és felmagasztaltatásának fénypontjain. Ez az életközösség — ha Úgy tetszik — asszimilációs folyamat nemcsak politikai volt, hanem társadalmi is. A vezető magyar társadalomba való fölemelkedésük lépcsője nem anyagi bázisuk volt elsősorban, hanem, mint a magyar arisztokrácia annyi más indigénáját, teljesen áthatotta, megejtette és szinte érzelmi rabszijakra fűzte őket a magyar életmódnak presztízse, ellenállhatatlan bája, előkelősége, hódító úrisága, disztingváltsága, sose sértő, csak lekötelező szociális fölénye. Mert nemcsak a földnek vannak itt nagy titkai és csodálatos rejtelmei. Talán még inkább fajunk abszolút lelki előkelőségének, telivér természetének, érces és mégis elbájoló férfiasságának, jelleme elragadó szeretetreméltóságának s lelkülete finom, árnyalatos gazdagságának és könnyed méltóságának. Kevés maradt már belőle, de ami van, még mindig elegendő, hogy az utódállamok izzadt plebejusainak és kispolgárainak imponáljon s hogy egy kicsit még mindig féljenek is tőle. Nos, a Fernbachok német eredetű erényeik megőrzésével, tartalék nélkül hódoltak be ennek az oly vonzó, oly romantikus és mégis oly tragikus életformának. Nemcsak politikailag osztozkodtak a magyar nemzet sorsában, de azt a nagy hódító és elvarázsoló erőt, amely ebből a különös magyar úri kasztból valamikor kiáradt, töretlenül sugároztatták tova egykori fajtestvéreik felé is, hogy fenntartsák és megszilárdítsák bennük a fogadott haza iránt való hűséget és kötelességet. Szegény Fernbach Károlynak talán az volt a legszomorúbb élménye, mikor öregségében meg kellett érnie, hogy nemzetségének és családjának ivadékokra átterjedő munkája fajtestvérei között mintha kártyavárként omlott volna össze. Meg kellett érnie, miként zuhant fejére az a háztető, amelynek megépítésén és megszépítésén annyit fáradozott atyáival s őseivel együtt. Talán még az elszakitottságnál is jobban busitotta, hogy svábjai lassanként elszéledeztek a régi lobogó alól s átsomfordáltak egy idegen szekta táborába, abban az új államban, ahová áttelekkönyvelték őket. Az elszakítást sose tartotta véglegesnek, azaz a történet végítéletének. De a magyarságtól, a magyar kultúrgondolattól való lassú leválásuk kimondhatatlanul fájt szívének. Amphorias gyógyíthatatlan szomorúsága ez a Parsifal első felvonásában: a nyílt seb újra nyílik, a nyílt seb mindhalálig vérzik. Mint utolsó mohikán bujdosott már az utolsó évtizedben egykori törzsének wigwamjai között, ahol többé már nem egy másfél évszázados élet- és sorsközösség háziisteneit imádják, hanem a faji gőg bálványait az ősgermán mítosz felhőiben. Örömtelen aggságának bizonyára ez volt a legmegrázóbb csalódása. Már csak mint egy árnyék járta a babapusztai tanyát, ahol hajdan szebb élet volt és amelynek gazdasága messze földön hires volt. Most ő is elment az ereszkedő nyárutói borulatban, nagy kortársai után, akik számára mindig nagy tisztesség volt Fernbach Károly barátsága. Ideáljait elseperte a nagy vihar. Élete nagy műve és egész tartalma ellen már csak a pártütést látta, a zendülést és az aposztáziát egykori fajtestvérei között. Egy hű és jó magyar ember távozott el, egykor legjobbjainknak méltó fegyvertársa. Várjon marad-e hasonló utána? A kisantant állandó tanácsa valamely szerződés módosítását az érdekelt államok hozzájárulásától teszi függővé Vörös haditengerészek átkutattak egy japán gőzöst — Orosz csapatösszevonás Mandzsúria határán — A szovjet önkénteseket is küld Kínába — Kína bocsánatot kért az Egyesült Államoktól a President Hoover bombázásáért • Japán állítólag visszautasította az angol követeléseket Kormányválság tört ki Belgiumban A KISANTANT-ÉRTEKEZLET második napjáról a következőket jelentik Szíriájából: A román kormány tagjain kívül a román ellenzéki pártok vezérei is megjelentek Szinajában, Vajda Sándor kivételével. Szinajában van Mihalache, Juniari, Goya, Cuza stb. Valószínű, hogy az ellenzéki vezérek is alkalmat fognak találni a szerb és cseh miniszterelnökkel való tárgyalásra. A bukaresti diplomáciai kar tagjai közül, Szinajában van Bárdossy magyar követ, Lola olasz követ, a német ügyvivő és Osztrovszky orosz követ. A román félhivatalos Orient Radio szerint a szinajai kisantant-értekezlet napirendjén szerepelt a kisantant és Magyarország viszonyának kérdése. Bárdossy László bukaresti magyar követ hétfőn Szinajában látogatást tett Sztojadinovics délszláv miniszterelnöknél és külügyminiszternél, Krosta cseh külügyminiszternél és Antonescu román külügyminiszternél. Megvitatták a szinajai értekezleten a Róma—Belgrád—Bukarest új légi vonal létesítésének kérdését is. Sztojadinovics délszláv, Antonescu és Irimescu román légügyi miniszter Szinaiában fogadta Sola Ugo bukaresti olasz követet, aki Pellegrini olasz repülőtábornok, olasz légügyi szakértő társaságában jelent meg a tanácskozáson. Irimescu kedden reggel látogatást tett Sztojadinovics miniszterelnöknél és Krofta külügyminiszternél. A megbeszélésen részt vett Antonescu külügyminiszter is. A légügyi egyezményt rövidesen parafálják. A Siemii-iroda szerint Pellegrini olasz repülőtábornok repülőgépen Bukarestbe érkezett és kedden délelőtt hosszabb megbeszélést folytatott a román légügyi miniszterrel. Délután Szinaiába utazott, ahol megbeszélést folytat Antonescu román külügyminiszterrel és Sztojadinovics délszláv miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Úgy tudják, hogy rövidesen légügyi egyezmény jön létre Olaszország, Délszlávia és Románia között. Az egyezmény értelmében közvetlen légiforgalmat létesítenek a három ország között. A tanácskozásról kiadott hivatalos közlemény többek között a következőket mondja: Megállapították, hogy valamennyi megvitatott kérdésben felfogásuk tökéletesen megegyezik és hogy teljes mértékben egyetértenek abban, hogy folytatni kell és erőteljesebbé kell tenni a kisantant akcióját a szövetség céljainak és a három állam párhuzamos érdekeinek megvalósítása érdekében. A kisantantnak eltökélt szándéka, hogy hű marad ahhoz a politikához, amelyet 17 év óta következetesen folytat. A három miniszter megelégedéssel állapítja meg, hogy jóllehet, vannak bizonyos nyugtalanító tények, az európai nemzetközi helyzetben mégis javulás mutatkozik és ez a javulás,, amelyet már legutóbbi belgrádi értekezletükön is kiemeltek, jogosulttá teszi azt a reményt, hogy enyhül a feszültség és ennek nyomán Európa békéjét biztosító nyugalmi időszak következhetik be. Bárhogyan alakuljon is azonban a helyzet a jövőben, a kisantantnak szilárd elhatározása, hogy minden erőfeszítést megtesz abból a célból, hogy előmozdítson minden olyan akciót, amely a nemzetközi együttműködés megjavításával igyekszik a békét megszilárdítani. A kisantant politikája a jövőben is hűségesen követi a népszövetségi alapokmány elveit, mert ezeken alapul a béke szilárdságának minden reménye. A népszövetségi alapokmány esetleges módosításának kérdésében a kisantant tanácsa újra megerősíti azt az álláspontját, hogy nincs szükség módosításra. Az új lokarnói szerződésre vonatkozó tárgyalások ügyében a tanács fenntartja azt az álláspontját, hogy minden újabb szerződés csupán akkor mozdíthatja elő ténylegesen a béke uralmának biztosítását Európában, ha összhangban áll olyan biztonsági rendszerrel, amely egyidejűleg az egyéb részek békéjét is biztosítaná. A kisantant államai híven ragaszkodnak a nemzetek függetlenségének tiszteletben tartásához és ahhoz az elvhez, hogy a nemzeteknek teljes szabadságában kell hogy álljon, milyen nekik tetsző kormányzati formát választanak. A tanács örömmel állapította meg, hogy ama hivatalos nyilatkozat következtében, amelyet Hull Cordell államtitkár tett július 16-án, az Egyesült Államok kormánya újabb értékes támogatásban részesítette a béke és a nemzetközi együttműködés ügyét. Az állandó tanács különösen hangsúlyozza, menynyire egyetért a szerződések szentsége tekintetében. A béke és a nyugalom érdeke megköveteli, hogy a szerződések szentsége tényleg fennálljon és hogy valamely szerződés esetleges módosítására vonatkozó semmiféle kérdést ne lehessen fölvetni és még kevésbé eldönteni valamennyi érdekelt állam határozott megegyezése és szabad hozzájárulása nélkül. A kisantant állandó tanácsa különös figyelmet szentelt ama politikai és gazdasági kapcsolatok kérdésének, amelyek a kisantant államai és a Dunamedence többi állama között fennállnak. Egyhangúlag annak az óhajának adott kifejezést, vajha ezek a kapcsolatok bizalomtól áthatott irányban fejlődnének. A kisantant államai egyetlen alkalmat sem fognak elmulasztani, hogy bizonyságát adják jóakaratuknak ebben az irányban. Ami a szerződések szentségének hangsúlyozását illeti, ehhez egyelőre csak annyi megjegyzést fűzünk, hogy a kisantant a jogosságnak némi látszatával is csak abban az esetben beszélhetne a szerződések szentsége-