Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-14 / 208. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 80 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA] 20090 fmnmipw. iw ■ Ára képes melléklettel együtt 10 fillérreSZERKESZTIK PETHŐ SÁNDOR rONNKATAR* AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: IL. HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON» *1-8601« (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VL. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE %10 TÖL): 1-154 61, 1-154 62. HIRDETÉS, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ UT 6.). TELEFON: •1888 66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 85 BUDAPEST, 1937 SZEPTEMBER 14. KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 208 (4937) SZÁM Körbe-körbe írta: Sulyok Dezső Gazdatársaságban beszélgettünk arról, hogy helyes-e még ma is a gazdák állami támogatása a többi foglalkozási ágak rovására. Volt, aki példát hozott fel arra, hogy egy védett birtokos, miközben nyugodtan elfogadja azt, hogy kamatszolgáltatását az állam közpénz jellegű forrrásból egészítse ki, ugyanannál a banknál, amelynél tartozik, jeligés betétet hord össze. Tartozása után tehát állami támogatásban részesül, míg a másik oldalon vagyont gyűjt. Másvalaki elmondotta, hogy egy gazdatermékeket feldolgozó gyáriparostól a külkereskedelmi hivatal megvonta az eddig nyújtott kiviteli prémium egy részét. Mikor a gyáros emiatt reklamációval fordult a hivatalhoz, annak egyik tisztviselője nyíltan megmondotta, hogy őket az a megfontolás vezette, hogy a belföldi árak az illető termékben magasan a világpiaci árak fölött vannak és ezt ők nem hajlandók tovább állami pénzzel alátámasztani, tehát a gyáros kárpótolja magát az elmaradt támogatás helyett azzal, hogy lejebb nyomja a piaci árakat. Kialakult erre egy általános felfogás, hogy ideje volna revízió alá venni a gazdavédelem néven ismert rendelkezéseket. Ekkor, boncolgatva az egész gazdavédelmet, kiderült, hogy mennyire elhibázott volt annak számos intézkedése. Érdeméül hozzák fel, hogy megállította a mezőgazdák leromlásának tragikus folyamatát, de nyomban ellene lehet ennek vetni, hogy a védettek csak nagyon kis hányadát teszik ki az ország mezőgazdáinak, tehát úgyszólván törpe kisebbség volt az a rész, amelynek a bajain a védettség bevezetése segített. Ellenben a védettség igen nagy károkat okozott a nem védettek hitelképességének elbírálásánál, a tőkét bizalmatlanná tette a mezei gazdálkodás iránt és lényegében az történt, hogy míg a kevésbé életrevalónak bizonyult gazdákon segítettek, addig aláásták azoknak a helyzetét is, akik a dekonjunktúra viharaiban is elég erősek maradtak arra, hogy a maguk lábán megálljanak. Tehát a kevésbé jót védve, alányomták a legjobbakat és az általánosító felfogás nemfizető adóst látott abban a gazdában is, aki pedig mindig tudta, meddig szabad nyújtózkodnia és akit éppen ezért sohasem kellett kívülről megvédeni. S maga a rendelet is megvédte a gazdát az iparos apró követelése ellen, úgyhogy egy pár csizma ára, ha az 25 pengőn felül volt, már nem volt behajtható, de nem védte a gépgyárak ellen. Ezek ugyan nem követelhettek többet, mint a többi hitelező, de megvolt az a privilégiumuk, hogy a tulajdonjog fenntartásával eladott gépet, ha annak vételárából legalább 50/1 még kifizetetlen volt, elvigyék a gazdatól nemfizetés miatt. Persze, a gazda akinek már 8—10.000 pengője feküdt a gépben, ilyenkor minden erejét összeszedte, hogy a védettségi szolgáltatáson felül is fizetni tudjon s míg a falusi szabó vagy csizmadia sírva nézett pénze után, addig a gépgyárak nyugodtan vették fel a súlyos ezreket. Ez a beszélgetés aztán kiváltott egy egyre szélesülő mederben folyó általános kritikát a magyar gazdasági életről Mindjárt bevezetőül felhozta valaki azt hogy Ausztria, amely szegény és terméketlen, mégis, a maga egészében jobban él, mint mi. Ott jobban keres a gazda, az a gyáros, a kereskedő és a munkás. Különösen a mezőgazdasági munkás helyzetét nem is lehet a mi munkásunkéhoz hasonlítani. Munkaideje szabályozott, lakása emberi, fizetése olyan, hogy abból a végzett testi munka megerőltető voltához mérten tud táplálkozni és ruházkodni és egyáltalában nem elérhetetlen álom nála az, hogy kultúrára is gondoljon. Pedig ez a magyar puszták népénél szóba sem jöhet, ott még a kenyér kérdése sincs megoldva és csak a legutóbbi (júliusi) népmozgalmi statisztika adatai mutatják, hogy az életszínvonal általános sülyedése milyen katasztrofálisan hat vissza a születések számarányára, állandóvá téve a 20 ezrelék alatti nívót, ami köztudomás szerint az élve születések olyan csökkenését jelenti, amely már a faj fennmaradása terén is aggodalomra ad okot. Azután a kishivatalnok, tanítóság, községi írnokok, kezelő tisztviselők helyzete is hasonlíthatatlanul jobb mindenütt, mint nálunk.Pedig mi jó termőerőben lévő ország vagyunk, kivitelünk állandóan emelkedik és fizetési mérlegünk is tagadhatatlanul nagy javulást mutat. Mi hát az oka annak, hogy nálunk teljesen hiányzik a gazdasági életből a legfőbb és legszükségesebb vonás, a kiegyensúlyozottság? Hiszen tagadhatatlanul, itt is vannak elég széles rétegek, amelyeknek jól megy a sora és bizonyos polgári jólét itt is, ott is megállapítható, de hol van az általános, biztos irányzatú, széles rétegekre ható gazdasági javulás, amely megszüntetné a máról holnapra szóló kínlódást s helyébe a biztonságot, határozottságot, gazdasági állandóságot tenné? S ekkor valaki, aki eddig hallgatott, megszólalt és imigyen adta magyarázatát a mi nagy tragédiánknak. Kettős élet folyik itt, ez az oka mindennek. Ha a gazda piacra viszi az áruját és összeszedve minden erejét, olyan árut produkál, pl. hízott marhában, ami páratlan az egész világon, akkor ennek a hasznát csak igen kis részben látja ő maga, a többi elkallódik a sok kéz között, amely mind jogot formál az áruhoz. A kiviteli nehézségek leküzdése, akarva, nem akarva, már egy nagy kiadással terheli a gazdát. Azután elveszi áruja értékének egy nem is megvetendő részét az az egy kéz, amely magának kaparintja meg a kivitelre kerülő árut. S ami még megmaradna, arra ráteszi kezét a Nemzeti Bank, amely a külföldi valuta hasznából annyit ad ki a termelőnek, amennyit éppen jónak lát. A gazda persze ezen az állapoton segíteni akar. Tehát lehetőleg nem fizet kamatot a banknak, amelytől hitelt élvez. Azután lehetőleg nem fizet adót az államnak, akként okoskodva, hogy kerülő után ő már úgyis megadózott sokkal bőségesebben, mint kellett volna. Innen van egyes helyeken a nagybirtokosoknak olyan ijesztő adóhátraléka, hogy azokat már a hatóságok is iparkodnak titkolni, mert szégyenük bevallani, hogy ilyen horribilis hátralékok felhalmozódását tűrték. De tovább megy a gazda és mint végső fokon legjobban kiszolgáltatott és leggyengébb ellenfelén, a cseléden veszi meg azt, amit tőle ott fent elvettek. S így a gyáros is. A gyáripar is menti, ami menthető és részben a nyersanyagnál, részben a munkabérnél, részben az istenadta kartel jóvoltából a vevőnél hozza be talán bővebben is azt, amit tőle elvettek, így megy ez körbe-körbe. Ennek a második életnek, a nyugodtan alviláginak nevezhető szervezetnek, ezer és ezer ága és boga van, amely szívja, szipolyozza és kopasztja a magyar gazdasági életet. Végeredményben pedig alig néhány ezer ember az, aki ennek hasznát látja. Ezért nem él meg a gazda és ezért kell helyette adópénzből kamatot fizetni, ezért nem boldogul a becsületes kisipar és kereskedelem, de még a dolgokba be nem avatott, vagy magát megfejni nem engedő becsületes gyáripar sem, ezért dolgozik éhbérért a segédhivatali tisztviselő és koplal családjával együtt a falusi tanító, „a nemzet napszámosa“, ezért nyomorog a cseléd és gazdasági munkás és végeredményben ezért vannak százezrek, akik egyáltalában kívül esnek a folyam sodrán és akik megfejthetetlen módon csak azért élnek, mert valami komisz végzet nem engedi őket meghalni, hanem hagyja itt szenvedve senyvedni. Mindjárt el is nondott egy példát egy kisváros életéből az, aki ezt a tételt itt a körbe-körbe mozgó illegális életről felállította."- Volt egy kisvárosnak egy széles gesztusa, nagyon tehetséges, de kissé könnyelmű polgármestere. Jó volt a szíve, de gyenge az akaratereje és köztudomása volt a városban, hogy bizony a gazdálkodás kissé félremegy. Aki valami szállításhoz akart jutni, annak kenni kellett, aki bármiféle kerülő uton akart járni, az könnyen megtalálhatta a módját, hogyan kell ezt az utat meglelni. A város ügyei rosszul mentek, mindenki panaszkodott, hogy mennyi a közteher és mégsem jutott semmire. Egyszer azután egy kis banánhéjon megcsúszott a vezetőség és vége lett az aranyéletnek. Jött egy új ember, aki teljesen szürke, fantázia nélküli lény, csak egy tételt hozott magával: minden fillérnek oda kell jutni, ahova szánva van és előzetes legalizálás nélkül senki semmire egyetlen fillért fel nem vehet. Az eredmény: a város ügyei rendben vannak, a költségvetés végösszege 50 százalékkal csökkent, mindenki meg van elégedve és a beruházások egymást érik. Vagyis, ha semmi sem megy félre, akkor minden a helyén marad s ha minden a helyén marad, akkor a legszegényebb város, vagy ország is, csodákat tud tenni. Senki sem mondhatott és senki sem mondhat ellent: minden idegünkben éreznünk kell, hogy megölünk ez a körbefutó alvilági szervezet s hogy addig semmiféle foltozás nem hozza rendbe a gúnyánkat, míg ettől valami új honalapító meg nem szabadít bennünket. Olaszország még nem csatlakozott a nyoni egyezményhez Az egyezménytervezetet átnyújtották Rómában és Berlinben — Genit hi szerint Olaszország hozzá fog járulni a szakértői tervezethez, de ellenjavaslattal él, tengeri ellenőrzési területe kiterjesztésére — Litvinov felhatalmazást kapott az egyezmény aláírására Borzalmas kettős politikai bombamerénylet Párisban Hitler: Németország visszaköveteli régi gyarmatait A NYONI EGYEZMÉNYTERVEZETET hétfőn este hivatalosan átnyújtották Berlinben és Rómában, hogy tájékoztassák a német és az olasz kormányt az értekezleten hozott határozatokról és felkérjék őket ismertessék állásfoglalásukat az egyezménytervezettel szemben. Az egyezmény életbelépését legkésőbb a hét végére várják. Az egyezménytervezet eredeti szövegét előreláthatóan módosítani fogják, hogy megkönynyítsék Olaszország számára a csatlakozást. A Nyonban elterjedt hírek szerint — s ezt az Havas-iroda genfi tudósítója is megerősítette — az olasz kormány elvben már hozzájárult a szakértői tervezethez, egyúttal azonban különböző gyakorlati fentartásokat tett. hivatalosan teljes tartózkodást mutatnak Rómában s mindössze annyit jelentettek ki, hogy Olaszország, válaszát Ciano külügyminiszter a Dacéval egyetértésben és a német állásponttal összhangban fogja megszerkeszteni. Angol körök nem nagyon kedvezően fogadták azokat a római híreket, hogy Olaszország a nyoni javaslatokat csak tárgyalás alapjául fogadja el, mert Anglia nem tartja a londoni semlegességi bizottságot hivatottnak e kérdés tárgyalására. Az olasz ellenjavaslatokról csak az őrjáratszolgálat megkezdése után lehetne tárgyalni, mert Anglia és Franciaország nem akarja halasztani a nyoni terv végrehajatását. Római angol sajtóértesülések szerint Olaszország nem csatlakozik olyan egyezményhez, amely nem ad neki teljes egyenjogúságot Angliával és Franciaországgal. Moszkvai jelentés szerint Litvinov felhatalmazást kapott, hogy aláírja a nyoni egyezményt. Az angol tengernagyi hivatal különben —a londoni jelentések szerint — máris megkezdte az új őrszolgálat előkészítését , már kedden egy negyedik flottarajt küld ki a Földközi-tengeren állomásozó három torpedórombolóflotta megerősítésére. * A FÖLDKÖZI-TENGERI FLOTTARENDŐRSÉG felállításának tervét a francia és az angol sajtó egyaránt kedvezően fogadta. A Matin és több más lap megállapítja, hogy Moszkva Nyonban vereséget szenvedett, Nyonban volt egy láthatatlan állam, amely ennek ellenére jelen volt, nevezetesen Olaszország és volt egy jelenlevő állam, amely azonban nem sokat tudott elérni, ez az állam Szovjet Oroszország volt. A Jour megállapítja, hogy a béke barátai sikert arattak. Az angol sajtó bízik abban, hogy Olaszország csatlakozik az egyezményhez és részt vesz a Földközi-tenger hajózásának biztosítását célzó nemzetközi flottarendőrség munkájában. A Morning Post hangoztatja, hogy valamennyi hatalom közül csupán Szovjetoroszország elégedetlen a Nyonban létrejött megállapodással. A Morning Post is reméli, hogy Olaszország csatlakozik a megállapodásihoz. A félhivatalos Times maradéktalanul helyesli a létrejött megállapodást és ugyancsak bízik Olaszország csatlakozásában. ■ Henderson berlini angol nagykövet egyébként Nürnbergben hosszasan tanácskozott